Dunántúli Napló, 1956. június (13. évfolyam, 129-153. szám)

1956-06-13 / 138. szám

1956 JŰNITTS 18

IV A P E ő

n

PÁRT ÉS PARTÉPlTÉS Három év a párttagság előiskolájában

Betek í'erencné elvtánsnő, a Pécsi Kesztyűgyár pártszervezetének titkára egymásután teszi az asztalra a rózaszínű kartonokat. Siffra Jenőné 1953 1— Garat Anna 1953. — Szalma Károlyné 1953. — A pártszervezet tagjelöltjei valamennyien és az évszámok arról tanúskodnak, hogy — hat hónap helyett — már két-három éve a párttagság előiskoláját járják. Balázsné még ennél is régebben, 1947 óta.

— ö már nincs nálunk =— mondja Betek elvtársnő, — de semmi nyoma, hogy hova ment. Nem tudunk róla: (s

És a többiek, akik az üzemben dolgoznak? Mi az oka annak, hogy az évekkel ezelőtt felvett tagjelöltek még ma is tagjelöltek?

Hencz Lajos a szabászműhelyben dolgozik. Fiatalember, a bányából került Ide. Akkoriban az erzsébettelepi fiatalok a helyi DISZ-szervezet titkárául választották meg. 1953-ban vették fel tagjelöltnek, s hamarosan ide, a kesztyűgyárba jött.

— Azóta nem beszélt velem senki — mondja. — Igaz, én 6em kérdeztem meg, hogy mi lesz a tagfelvételemmel;

A pártvezetőség nagyon keveset tud róla. Pártmunkát nem végez. Egyszer ugyan azt mondták neki, hogy „Hencz elvtárs, népnevelő leszel“, de sosem hívták értekezletre, nem adtak neki tanácsot, nem kérdezték meg tőle, hogy kikkel, miről beszélgetett. Pedig régi munkahelyén sokat és jól dolgozott. Egy időben a kultúrcso- portot irányította, szeretett foglalkozni a táncosokkal, színjátszókkal;

— Szívesen vállalnék bármilyen pártmunkát. Csak azt kérem a pártvezetőségtől, hogy az ne foglalja el minden szabadidőmet. Fiatal házas vagyok:-.* — teszi hozzá mosolyogva.

Szalai elvtárs, a DlSZ-szer- vezet titkára bizonyára szívesen venné, ha a pártvezetőség átadná a DISZ-nek; a műhelyben is ezernyi lehetőség nyílik a pártmunkára, az utóbbi időben ez a gyár „szűk keresztmetszete“. így megismerik majd képességeit, gondolkozásmódját, amiről ma oly kevés tudomásuk van s ennek alapján javasolhatják tagfelvételre;

Pozsgai Lászlóné elvtársnővel a pártirodán beszélgetünk, ö „csak" 1954 óta tagjelölt

— Már nem tudom, hova ragasszam a bélyegeket, mert a tagjelölt könyvem megtelt.

Ezt senki sem vette észre. Amrein elvtársnő, a pártcsoport vezetője sem, aki csak az utóbbi három hónapban foglalkozik vele. Márciusban bízta meg Pozsgai elvtársnőt azzal, hogy a pártcsoport hat tagjához juttassa el a pártbélyeget. Lelkiismeretesen eleget tesz kötelességének, de mindenki igazat ad annak a véleménynek, hogy képes lenne többre is, hisz a pártbélyegeket egy nap alatt eladja:

— Valamikor régen mondták, hogy én agitátor vagyok, de ennél többet ma sem tudok;::

Békekölcsönjegyzéskor, választáskor és más, úgynevezett kampányfeladatoknál ' kérték is segítségét, utána azonban megfeledkeztek róla. Megfogták a kezét, igyekeztek vezetni, aztán elereszt' ték. így járt a pártoktatással is. Három évvel ezelőtt osztották be először alapfokú szemináriumra, második évben ismét itt tanult és — sajnos, — a harmadik évben sem küldték magasabb fokúra. A pártvezetőség a hibás abban, hogy ez a szorgalmasan dolgozó munkásasszony keveset tud az ország, világ dolgairól, a

közösség ügyeiről, nem fejlődik megfelelően együtt a többi elvtárssal. Végső soron abban, hogy nem készült fel a párttagságra.

Egyedi esetek, de általánosak. A hibákat nem lehet csupán a mostani pártvezetőség számlájára írná. Bekk elvtársnő néhány hónapja titkár és igen rendezetlen örökséget vett át. Most derült csak ki, hogy Garai Annát nem vették fel tagnak, pedig szentül meg volt győződve, hogy már régen elintézték. Nem lesz könnyű alapjában megváltoztatni azt a hosszú évek alatt kialakult gyakorlatot, hogy a tagjelölt megkapja könyvét s utána senki sem törődik vele.

— Készítsenek személyi foglalkozási tervet — tanácsolja Róth József elvtárs, a városi pártbizottság munkatársa, — a többi üzemben is igen jói bevált ez a módszer. A pártvezetőség mindig tudni fogja, Ri, kivel foglalkozik, beszámoltatja az elvtársakat. Természetesen azt is figyelemmel kell majd kísérni, hogy a tagjelöltek milyen pártmunkát kapnak, hogyan hajtják végre.

Ez a tervszerű, céltudatos munka lenne. Aztán nagyon hasznos lenne beszélgetni a tagjelölteket ajánló elvtársak- kal. Mert, hogy a szerintük tagjelöltsógre méltó elvtársból mikor lesz tag, azért felelősek a párt előtt. Az a kötelességük, hogy a taggyűlés után segítsék pártfogoltjukat, s emelt fővel állhassanak a párttagság elé: „Mi ajánlottuk, mi neveltük párttaggá,“

| Máriagyödi cnMorsä Csehszlovákiában

A Dunántúli Napló jogi tájékoztatója j| Az özvegyi jogról

Az özvegyi jog lényegében abban áll, hogy az özvegy, az elhalt férje vagyonát özvegysége ideje alatt haszonélvezi. Az özvegyi jog alapja a törvényes házasság, s így özvegyi jog csak akkor keletkezik, ha « férj halálakor a házasság (fennállott. Ha a házasság felbontása iránti per folyamatban van, de a férj halála idejéig jogerős ítélettel még nem fejezték be, akkor a per folya- matbanléte az özvegyi jog keletkezését nem gátolja. Az özvegyi jog a férj halála idejében a férjjel együtt élő feleséget illeti meg automatikusan. A férj halálakor különélő feleség csak akkor juthat özvegyi joghoz, ha külön perben bizonyítja, hogy a különélésben nem 6 volt a vétkes.

Az özvegy általában akkor érdemtelen az özvegyi jogra, ha olyan magatartást tanúsít, ami a szocialista erkölcsi felfogásba ütközik, s amellyel a férje emlékét durván sérti. Érdemtelen az özv-gy az özvegyi jogra ha mással ágyasság- ra lép. Nem forog fenn órde- metlenség akkor sem, ha a különélő nő még a férje életében ágyasságot fo1”'',íott, de azt megszüntette, és a férje az említett magarU..t<-t megbocsátotta.

Az özvegyi jog folytán az özvegy jogosítva van férje egész hagyatékát haszonélvez- ní Tehát ’szedi a har '.okát, őt illetik a hagyatéki követelések kamatai, de őt terhelik a vagyon rendes terhei, ő törleszti a hagvatéki tartozás ,k kamatait, ő köteles viselni a rendes karbantartási költségeket. A vagyon állagot kímélnie kell. Az elhasználható dolgok az özvégv tulajdonába jutnak, de ezek értékét az özvegyi jog megszűntekor meg kell térítenie.

Az özvegyi haszonéi vezeti jog célja az özvegy mególhetésén'’- ’ '

élvezett hacva+ék jövedelme, az özvegy megélhetésének mértékét meghaladja, akkor a lemenő örökösök per útién kérhetik az özvegyi haszonélvezeti jog korlátozását. Az Özvegyi

jog megszorítása esetén is annyi vagyont feltétlenül meg kell hagyni az özvegy használatában, aminek jövedelméből tisztességesen megélhet. Ha a férj végrendeletet hagyott hátra s abban az özvegyi jog terjedelmét szabályozta, akkor a végrendelet az irányadó, de ha a végrendelet az özvegyi jog törvényes mértékét sérti, akkor az özvegy a megélhetésének kiegészítését követetheti az örökösöktől;

Az özvegyi jog korlátozását csak a gyermekek kérhetik, oldalrokonok nem.

Ha a fiúnak az anyja özvegy és a fiú elhal és özvegyet hagy hátra maga is, akikor ugyanarra a vagyonra két özvegyi jog konkurrál, a menynek és az anyósának az özvegyi joga. A- b-——az öreg özvegy haszonélvezi. A fiatal özvegy kérheti anyósa özvegyi jogának korlátozását és pedig annyit kívánhat a maga részére, amennyi az ő tisztességes ellátására elegendő, de csak úgy, hogv a megmaradt rész elegendő legyen az öreg özvegy rend^ megélhetésére. Ha a hagyaték jövedelm nem haladja meg az öreg özvegy rendes tartásának mértékét, akkor a fiatal özvegy özvegyi jogának érvényesülésére csak akkor kerül SOr, ha az öreg özvegy özvegyi joga megszűnik. Az özvegy megélhetését szolgáló Jövedelmek között számba kell venni az özvegy saját vagyonának a jövedelvpiWcW g képességei szerint végzendő munkájának az eredményét is. A rendes tartás mértéke akkor van biztosítva, ha az özvegy életszükségleteinek az elhunyt férje életében fennállott helyzethez viszonyítva válté *’^n színvonalon való kielégítését biztosítja.

A legfelsőbb bíróság IV. sz. polgári elvi dön‘*~“ kimondotta, hogy nemcsak ab ’ feleséget, hanem a túlélő férjet is haszonélvezeti jog illeti meg özvegysége idejére az elhalt feleségének haigytékárai

A baranyai termékek közül ez évben a cukorborsó aratta a legnagyobb külföldi sikert.

Eddig csak az osztrák fővárosba nyolc vagon cukorborsót szállítottunk a megyéből. Június 10-én Csehszlovákiába, június 11-én és 12- én pedig Kelet-Németorsziy- ba szállítottunk cukorborsót Máriagyüdről. Csehszlovákiába 1 vagon és 70 mázsát, Kelet-Németországba pedig a két nap alatt 70—70 mázsát exportáltunk.

A hét vége felé megkezdik 1: a baranyai újburgonya ex- ', portját is. ,

Pécsi énekeseink hangversenye

Szép és kulturált hangversenyben volt része a komoly zene kedvelőinek, akik szombaton este a Nevelők Háza nagytermét megtöltve, végighallgatták két kitűnő énekesünk és énekpedagógusunk, Vági Istvánná és Veress Endre magasszinvonalú műsorát, Vönöczky Endre művészi zongorakiséretével.

A barokk zenétől napjainkig, Kodály és Bartók müveire, t népdal kincsünk legszebb balladáin és párosfelelgetősein át vezetett el bennünket ez az igényes műsor. Mindkét énekest gondos felkészültség, szép tónus és a dalok mély átélése jellemzi. Mégis, ki kell emelnünk Váglné műsorából a vend népballadából készült Brahms dal kis-drámává tágult előadását („Az örök szerelemről”), a mélyen átélt Desde- mona-áriát Verdi Othello- jából, amelyben legszebben jutott kifejezésre hangja lírai hajlékonysága és finomsága, valamint a Bartók ballada nemes interpretálását.

Veress Endre hangjában is előadási módjában is meglepte fejlődésével és'teljességével hallgatóságát. Különösen telten és szépen csengett hangja Carissimí: Vitto- riájában, Mozart: Leporello zsörtölődő áriájában, Erkel Ferenc ritkán hallható Szózatában, saját szerzeményű,

! elmélyült Béke-dalában, s a népdalokban. Musszorgszkij Bolha-dalának mondanivalója valóban társadalmi szatírává szélesült Veress Endre kitűnő előadásában.

Az egész este hangvétele kulturált éneklés példája. — Nagyobb teremben, s így még nagyobb közönségnek kellett volna hallania, különösen a muzsikáló, tanuló ifjúságnak. Azt is bebizonyította ez az este, hogy a pécsi zeneélet túlzottan táplálkozik behozatalból, dacára saját énekeseinek, s ezért nem alakulhatott még ki sajátos pécsi arcéle, ami pedig fontos lenne a nagymultú zenei városban.

SZ. SZABÓ LÄSZLÖNE

A bürokraták nem engednek

Bármerre járunk a megyében, az állami gazdaságok

dolgozói és vezetői szorgos munkával készülnek az aratás előtti széna betakarítására és mindenhol kapálják a cukorrépát, hogy bőséges termést érjenek el. Sajnos, nemcsak a gyomokkal és az esővel kell megbirkóznunk, hanem a sok vállalat és más szerv megbízottaival Is. Az irodába — bármennyire sürgős, — nem szabad bemenni, csak délután 5 óra után, mert különben nem hagynak egyáltalán dolgozni a különböző helyekről megjelenő ellenőrök. A minisztertanács nemrégen megjelent határozata kimondja, hogy meg kell szüntetni a párhuzamos ellenőrzéseket és javaslatot kell tenni az illetékes állami szervekhez. Nézzük meg, hogy a felettes hatóságokon kívül (Állami Gazdaságok Minisztériuma és egyéb állami szervek), kik és mit csinálnak az állami gazdaságokban?!

A Kertimag Termeltető Vállalat kíváncsi, hogy menynyire fejlődik a kapor, a zöldség és egyéb apró mag. A Magtermeltető Vállalat ellenőrei arra kíváncsiak, hogy kielégítően nő-e a fűmag, és a borsó. A Kaposvári Cukorgyár répáért kopogtat. A Dunántúli Rostkikészítő Vállalat a rostlent és a kendert vizsgálja. A MÉK a zöldséggel, a paprikával és egyéb kertészeti dolgokkal törődik, a sörgyár a komlós kerteket keresi fel. A Tenyészállatforgalmi a tenyésztendő tenyészállatokat, a Vágóállatért ékesítő a hizlalt állatokat. <;

Ellenőreik megjelennek, jegyzőkönyvet vesznek fel, figyelmeztetnek, utasítanak, kérnek, fenyegetnek, hogy csakis az ő általuk termeltetett növényeket kapálják előbb, mert az a legelső és „legfontosabb népgazdasági érdek.“ El kell mondanom egy kis epizódot, ami a Siklósi Állami Gazdaságban zajlott le. Az igazgató a határba készült éppen, amikor Tóth Zoltán, a Beruházási Bank ellenőre megjelent a gazdaságban és fel volt háborodva, hogy bár előre értesítette a gazdaságot, mégsem várták sem kocsival, sem „Hozsanna“ kiáltással. Azonnal betelefonált Pécsre, intézkedjenek felettesei, hogy neki kocsit bocsássanak rendelkezésére, mert meg akarja nézni, tényleg építik-e az állami gazdaságban a 2x2 szobás lakásokat és meg akarja számolni a lovakat, vajon megvannak-e? Sőt, jegyzőkönyvet vett fel a gazdaságban, hogy én* a termelési igazgatóság vezetője mereven elutasítottam a kérést, mondván: 3 kilométerre ő is elsétálhat. De nézzük csak tovább! Milyen tanácsot adhat Tóth Zoltán, aki sem építész, sem állattenyésztő, hanem adminisztratív szakember és mégis az építészetet akarja ellenőrizni és az állattenyésztést? Ha a többi ellenőr hasonló módon kocsit követelne, akkor minden gazdaságban 25—30 pár futólovat tarthatnánk az ő kizárólagos céljaikra.

Az Ormánysági Állami Gazdaságban június 1-én harminckettő személy Jelent meg ellenőrzésre és „tanácsadásra“. Érdekes, hogy a felettes állami, gazdasági szervektől, akik jogosultak és hivatottak az ellenőrzésre csak egy személy jelent meg és több órát várakozhatott, mert a gazdaság Igazgatójával és szakvezetőjével mind a harminckettő beszélni akart. Június 7-én az ormánysági üzemegységben a következő epizód zajlott le: Az üzemegységvezetőt számoltattam be éppen féléves munkájáról, amikor az ablakon motorkerékpárról bekiáltott valaki a Magtermeltető Vállalat ellenőrei közül: „Szerbusz öregem, hogy vagy? Látom, zavarlak és most nem érsz rá, majd holnap délelőtt visszajövök és megnézzük, hogy a szójabab hogy fejlődik. Szerbusz" — és elrobogott. Ez még a Jobbik ellenőrök közé tartozik, mert nem zavart senkit.

Ez a sok párhuzamot ellenőrzés megbénítja a gazdasági vezetők munkáját, akik ma már úgy néznek ki, ho^y a köszönő portás szerepét töltik be a sok látogató, bocsánat: ellenőr között. Ha nem fogadják őket, akkor fel vannak háhordova és tiltakoznak.

Köszönjük ellenőr elvtársak, hogy oly sokat járnak állami gazdaságainkban, de most már értsék meg maguk is a párt és a kormány határozatát, hogy nincs szükség oly sok „ellenőrzésre“ és „tanácsadásra“, mert ez nem viszi előbbre a közős ügyünket; hanem inkább akadályozza. Jöjjenek falura agronómus- nak, könyvelőnek, bérelszámolónak, SZTK ügyintézőnek, mert úgyis hiány van belőlük. így sokkal többet tehetnek a szocializmus építéséért, mint futó látogatásaikkal.

PETÖHÄZI GÁBOR a Baranya Megyei Állami Gazdaságok igazgatóságának vezetője

Megértőbb, emberibb ügyintézést !

Kissé hajlotthátú munkás jött a napokba®1 a szerkesztőség ipari rovatába. Első pillantásra meg lehetett állapítani, hogy már végigjárta a hivatalok labirintusát, s utolsó ments várnak a nyilvánosságot véli. A Pécsi Cementáruipari Vállalat komlói üzemében dolgozik, mint szállító munkás. Neve: Balogh Lajos. Azzal kezdi, hogy

— Elvtánsate! Ma reggel már

kölcsön kértem a szomszédoktól tíz forintot, hogy megveri essem a tejet a gyerekeknek. ... Nem bírom tovább nem tudok kenyeret adni a családnak.

Elkeseredésében legszívesebben síma, ha nem restelné. Május 9-én állt munkába Komlón és 18-ig szorgalmasan dolgozott. Tizennyolcad lkán megemelte magát és összeesett. Mentők hozták be Pécsre, porcleválása van az egyik csigolyán. Még ma is feküdnie kellene, de jönni kénytelen, mert éhen feküdni sem lehet.

Art panaszolja, hogy a vállalat a május havi elszámolásnál igazságtalan volt vele szemben, sokkal kevesebbet kapott, mint amennyiért megdolgozott, s emiatt a táppénz* is alacsonyabb. Panaszát számokkal támasztja alá. Ugylát- szik igaza van. Gyerünk a vállalat igazgatójához!

Géber Nándor elv társ, a pécsi Cementáruipari Vállalat igazgatója gyorsan számolni

kezd, s rövidesen bebizonyosodik az igazság. Balogh Lajos május 9—18-ig, m!r* v gádvezető dolgozott még három emberrel. Teljesítményük ebben az időszakban 240 százalék volt, az órabérük teljesítményüknek megfelelően egységesen 7,69 forint. Ecz~-'-‘ amikor Balogh Lajost baleset érte, a keresete 383 forint volt, s nem 267,72 forint, mint an.eny- nyit megkapott:

Miért kapott kevesebbet? Azért, mert a vállaltat bérelszámolói a brigád egész havi teljesítményét vették alapul a kifizetésnél. Balogh Lajos ezzel jelentősen Korosodott, inert ameddig dolgozott, magasabb volt a brigád teljesítménye, utána pedig leesett 187 százalékra, s az egész havi teljesítmény alapján az órabér csak 5,88 forint. Ennyivel fizették ki és ezért május havi fizetésnél 115,28 forinttal, a táppénznél pedig 35 forint helyett csak 25 forintot fizetnek majd neki naponta;

Az igazgató elvtáre behivatta Tiszai Ferenc bérelszámolót és Lévay József munkaügyi osztályvezetőt, aki Balogh Lajost előzőleg még meghallgatni sem volt hajlandó,

Lévay József és Tiszai Ferenc hivatkoznak az É. M. 36/1952. számú rendelet egyik szakaszára, amely így szól. „Az egységes, közösen elszámoló brigád tagjainak teljesítményét együttesen, mint a brigád teljesítményét kell elszámolni. A közösen elszámolt keresetet a dolgozók személyi besorolása, valamint teljesített munkaidejük arányában keh felosztani.” A szöveg után hosszú oldalakon keresztül példákat magyaráz a „Bér és Norna” című építőipari jogszabályok gyűjteménye, de a példák mind olyan esetre vonatkoznak, amikor a brigád ösz- szes tagjai végig dolgozták a hónapot. Ezért nyilvánvaló, hogy a rendelet hiányos, mert nem tér ki a rendkívüli esetre. A rendelet megszövegezői a rendkívüli eseteknél a rugalmas, ésszerű intézkedést a vállalatokra bízzák.

Nos ebben az esetben rossz helyre bízták az ügyet, mert Lévay József és Tisza: Ferenc szerint az elszámolás minden esetben csak a hónap végén történhet, s csak úgy, ahogy ők art elvégezték;

Nézzük mit mondanak a szabályok, amelyek berkében a két tisztviselő olyan otthonosan mozog! Ugyanannak a rendeletnek, illetve miniszteri utasításnak, amelynek alapján eljártak, egy másik része azt írja, hogy a brigád létszáma fi főnél nem lehet kevesebb s 25 főnél nem lehet több. A Ba- logh-brigád négy főből állt! — Ezek szerint mégsem ragaszkodnak mindig a rendelethez

A Münkatörvénykönyve eV írja, hogy fegyelmi úton valc elbocsátásnál a dolgozó munkabérét azonnal ki kell fizetni, s munkakönyvit ki kell adni. Ilyen esetben mit csinálnak a Cementipari Vállalatnál? Szintén hónap végén számolnak el?

Arról már r:m te beszélünk, hogy a lehető legtermészetesebb dolog: azt a munkást, akit baleset ér, a balesetig végzett munkája szerint M elszámolni, kell kifizetni, s megfelelő táppénzben kell részesíteni. Ez a véleménye az Építők Szakszervezetének is.

A Balogh-ügy a tapasztalatok mellett egy érdekes dologra híyta fel a figyelmet. A vállalat egyes tisztviselői oly ridegen, közönyösen és lélek- telenül cselek— -nek, mintha a munkások lennének őértük, s nem megfordítva. Legalább is erre enged köve^’mztetni Lévay József eljárása, aki elküldte Balogh T Mkül,

hogy meghallgatta volna panaszát;

Az Ugyból ezért lett ekkora probléma, a hibás

elszámolás szerint már kifizették a brigád tagjait s nem népszerű feladat odaállni a műnkelé, s azt mondani: „Emberek, tévedtem, rosszul számoltam el.” Kényelmetlen lenne, mert a munkások megmondanák ve- 1 eményüké t. S megm -tdjuk mi is: ilyen rid'*"~<o. felhábo- "ító közönnve’ - p le^

hét elintézni embereket.

____________ Tt M,