Dunántúli Napló, 1956. június (13. évfolyam, 129-153. szám)

1956-06-05 / 131. szám

VILÁG PROLETÁRJÁT EGYESÜLJETEK! A DUNÁNTÚLI , BARANYA MC GYE! PA‘R7B IZÜT TAa'g ÉS A MEGYEI TANÁCS LAP J XIII. ÉVFOLYAM, 131. SZÄM ARA: 50 FILLÉR KEDD, 1956 JÚNIUS 5 Lelkes hangulatban zajlott le az első megyei ifjúsági találkozó Vasárnap délelőtt úttörők és DISZ-fiatalok siettek a Törekvés sportpályára, hogy résztvegyenek a megyei ifjúsági találkozó ünnepélyes megnyitóján. Ezen a napon tartot­ták meg az első megyei jubileumi úttörő aiálkozót is, mely szombaton a váratlanul jött eső miatt e^narrdt. A lelátó ülőhelyeit zsúfolásig megtöltötték a nézők. A lelátón foglal­tak helyet Farkas László elvtárs, a Központi Vezetőség tagja, a megyei pártbizottság el­ső titkára, Szakali József elvtárs, a Központi Vezetőség tagja, a DISZ Központi Veze­tősége első titkára, valamint a megyei pártbizottság és DISZ-bizottság, a megyei tanács és a városi tanács számos tagig. A honvédzenekar pattogó indulója ütemére a pécsi úttörők díszszázadai vonultak el a lelátó előtt, majd Pécs város és a járások sportolóinak tarka serege következett. Csaknem kétszer fiatal sportoló állt fel katonás rendben a pályán. A felvonulás alatt a MÖHOSZ sportrepülői virágcsokrokkal kedveskedtek a fiataloknak. Az egyik derűs néző meg is je­gyezte a repülők láttán: „Földön és a levegőben vonulnak a fiatalok!" ! Büszkék vagyunk úttörőinkre Takarékoskodjnnk ax importanyaggal! Nemcsak egyszerűen takaré­kosságról van szó, bár az is jelentős eredményeket hozhat, ha gondot fordítanak rá. A ta­karékosság mellett meg kell találnunk minden alkalmas helyen, minden alkalmas mun­kamozzanatnál, vagy gyártási eljárásnál azt a módot, amely- lyel a rendkívüli drága kül­földi nyersanyagokat, vagy al­katrészeket hazai gyártmá­nyokkal pótolhatjuk. Országo­san ismert nehézségeink van­nak a külkereskedelemben. Az elmúlt években túlméretezték külkereskedelmi szerveink egyes cikkek behozatalát, s el­feledkeztünk arról, hogy med­dig is ér a mi „takarónk“. Eb­ből a feledékenységből na­gyon sok hátrányunk született, s ezeket a hátrányokat kell most behoznunk az elkövet­kező évek alatt, hogy külke­reskedelmünk mérlegét helyre­billentsük, s emellett sokkal eredményesebbé tegyük gaz­dálkodásunkat. A takarékos­ság és a külföldi cikkek ha­zai gyártmányokkal való he­lyettesítése a legközelebbi és legkézenfekvőbb segítség, ame­lyet kihasználhatunk, s ame­lyek lehetőségeket nyújtanak a hibák kijavításához, az ered­ményesebb gazdálkodáshoz. Az importanyaggal való he­lyes gazdálkodás jelen pilla­natban egyike a légégetőbb kérdéseknek, mégis eléggé el­hanyagoljuk. Itt Baranyában nem egyszer találkozunk azzal a káros nézettel, hogy mi igen keveset tehetünk e téren, hi­szen megyénkben alig-alig gyártunk jelentősebb dolgot, hol takarékoskodhatnánk hát? Valóban kevés olyan nagyje­lentőségű gyártmányunk van, amelynél jelentős importanyag megtakarítást érhetnénk el. Ez az igazság azonban annyiban sántít, hogy kizárólag a vas­iparra vonatkoztatható, de ott is fenntartással kell fogad­nunk, mert az elmúlt hónapok tapasztalatai azt mutatják, hogy megyénk legnagyobb vas­ipari üzemében is találtak né­hány lehetőséget az import­anyagok helyettesítésére. Még a múlt év őszén Jászó Antal, a Sopiana Gépgyár szerszámszerkesztője benyúj­tott egy értékes újítást a pa­caltisztítógépekkel kapcsolat­ban. Javaslata szerint a gépek­nél csökkenteni kell a sav­álló acélból készült tálcák mé­retét, s a saválló bordák he­lyett is használható hazai acél, kemény krómozással. Újítását bevezették, s ezzel egy szériá­nál (30 gép) 45 ezer forint meg takarítást értek el. Nagy lehe­tőségeket ígér a drága külföl­di gyorsacélok helyett használ­ható kerámikus lapkák alkal­mazása is a finomforgácsolás­nál. Ezek a lehetőségek csupán egy-két munkamozzanatnál je­lentkeztek, de számtalan he­lyen lehetne még megoldást találni. S ez a feladat a ter­melés legszélesebb frontján dolgozó munkásokra, műveze­tőkre. mérnökökre vár. Talán a Pécsi Bőrgyárban értették meg legjobban a mun­kások és műszakiak az import­anyagtakarékosság jelentősé­gét. A bőrgyártás és a gépja­vítás számos területén új meg­oldásokat, eljárásokat találtak, amelyek mind súlyos milliókat takarítanak meg a népgazda­ságnak. Egyik legemlftésremél- tóbb újítás dr. Tóth Gézától, a cseres gyárrészleg vezetőjé­től ered. Elgondolása szerint a nyakbőr egyrésze is gazdasá­gosan kihasználható rámának. Eddig a rámát a krupponrész­u ami r‘WaHTI H leggazdaságosabb eljárás volt. Az újítás csaknem két és fél millió forint megtakarítást eredményez évenként. Ha eh­hez hozzászámítjuk azt, hogy a bőrök jelentős mennyiségét külföldről hozzuk, akkor kellő képet kapunk az újítás jelen­tőségéről. Az új eljárás kidol­gozásában résztvett több mun­kás és műszaki is: ifj. Lieber József, a keményárurészleg osztályvezetője, Heller József tímár, Gergely György műve­zető, Kovács Lajos faragó és Horváth (14) János tímár. A bőrgyárban több jelentős módszert dolgoztak ki az em­lítetteken kívül, amelyek nagy import anyagmegtakarítást eredményeztek. Tavaly példáu1 a külföldi bőrök gondos kivá­logatása és a minőségének megfelelő feldolgozása talp­nak, vagy boxbőrnek, 100 000 dollár megtakarítást jelentett a népgazdaságnak. A cserző­anyag helyi sűrítésével éven­ként 50 ezer dollárt takaríta­nak meg. Nemcsak a bőrfeldolgozó műhelyekben találták meg a takarékosság módját a bőr­gyárban. Jelentős eredményt értek el a gépjavítóban is. Tú­rós Ernő gépészmérnök és Vil­lányi elvtárs, a Sopiana fő­diszpécsere javaslatára egyes gépeknél a bronzcsapágyak he­lyett alkalmazzák a műanya­gokat. A mészlékeverőnél és a talphengerlőnél be is vezet­ték a tgxtolit-csaoágyak alkal­mazását. Más előnyök mellett a textolit javára billenti a mér­leget az a tény, hogy nem drá­gább egy fillérrel sem, mint a külföldi bronzcsapágyak, — ugyanakkor jobb tulajdonsá­gokkal rendelkezik, s tovább tart. A textoldtot (textil-bakelit műanyag) már ismertük ezelőtt is, de az ipar idegenkedett az alkalmazásától. Kár volt, mert bebizonyosodott, hogy sok te­kintetben megállja a helyét, s nagy a munkabírása. Legjobb példának említhetjük a talp- hengeriő gépeket, itt a nyomás négyzetmilUméterenként 35 ka s a műanyagcsapágy nehézség nélkül ellátja feladatát. Nyil­vánvaló, hogy további kísérle­tek is eredményekkel biztatná­nak. Érdemes volna a baranyai szakembereknek is gondolkoz­ni azon. hogy a textolitot, vagy akár tökéletesebb műanyagot hogyan lehetne széleskörűen felhasználni nemcsak a lassú fordulatszámú, magas nyomású bőripari gépeknél, hanem a vasáparban is, néhol akár a golyóscsapégy helyettesítésére. Az említett példák azt mu­tatják, hogy van mód az im­portanyag megtakarításra és külföldi anyagok helyettesíté­sére Baranyában is. A külföl­di anyagok helyettesítése, vagy kisebbmérvű felhasználása egyaránt feladat a csehszlovák kaolin hiányával küszködő Porcelángyárban, vagy a fel­újítás alatt álló Pécsújhegyi Erőműben, ahol már tettek kí­sérletet a réz-kábelek alumi- ndum-kábelekkel való helyette­sítésére, s egyaránt feladat a cipőiparban, ahol a gondosabb, társított szabás hozhat ered­ményt, vagy a bőriparban, ahol az eddigieken kívül még szá­mos lehetőség kínálkozik. Ra­gadjuk meg ezeket a lehetősé­geket, s hozzon minden nap új győzelmet az ügyben. Ra­gadjuk meg a lehetőségeket, s tegyük még gazdaságosabbá, eredményesebbé termelésün­ket, mert így jelentős lépéssel vihetjük előre a korlátlan le­hetőségeket rejtő második öt­éves terv teljes sikeréti A Himnusz után Tóth Sándor elvtárs, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagja, a megyei DISZ-bizottság első titkára nyitotta meg a megyei ifjúsági találkozót. Köszöntötte a találkozón megjelent hős mohácsi ifjú építőket, a görög és albán ifjúság küldötteit, majd Farkas László elvtárs, a Központi Vezetőség tagja mondott ünnepi beszédet. Farkas László elvtárs beszéde Szocialista Munkáért Érdeméremmel tüntette ki kormányzatunk a pedagógusnapon és a pécsbá- nyatelepi iskola fennállásának századik évfordulóján K r i v a- n e k Vilmos elvtársat, az iskola igazgatóját az oktatás­ügy kiváló dolgozóját. Pécsre érkezik Patkó Anna elvtársnő A megyei és városi Békebi­zottság június 5-én, kedden délután 5 órakor rendkívüli, bővített ülést tart a TTIT Bar­tók Béla klubjában. Előadó: Ratkó Anna elvtársnő, az Or­szágos Béketanács alelnökc. — Kedves úttörő pajtások! Több, mint tizenegy esztendő múlt el felszabadulásunk óta. Több, mint egy évtized választ el bennünket azoktól a nehéz időktől, amelyek felnőtteknek és gyerekeknek, a dolgozó nép­nek sok munkát, kevés kenye­ret, sok szomorúságot és kevés örömet hoztak. Ti már nem emlékezhettek ezekre az évek­re, csak édesapátok, édesanyá­tok elbeszéléseiből és kiváló íróink műveiből ismerhetitek meg. Sokan közületek ismerik Móricz Zsigmond „Légy jó mindhalálig“ című regényéi­nek Nyilas Misijét, a nagyob­bak már Ady és József Attila verseiből tudják, hogy ebben a hazában, valamikor „álmodott a nyomor“, hogy ezen a földön az „ezernyi fajta népbetegség és szapora csecsemőhalál“ szed­te tízezer számra áldozatait. Á szocializmust építő hazában örökre vége lett e nehéz idők­nek. Ti már szabadon, vidá­man tanulhattok. Nézzetek körül falvaitokban. városokban, hol apáitok nyolc- vanan-szézan tanultak egy tanteremben, egy tanítótól, ott ma sok tanterem, több nevelő * * oktat benneteket. Évről-évre gyarapodnak iskoláitokban ,a szemléltető eszközök, új búto­rokat, térképeket kaptok. — Újabb és jobb könyvek állnak rendelkezéstekre. Orvosok és védőnők vigyáznak egészsége­tekre. Nektek épülnek a sport­pályák, kultúrotthonok. Azért dolgozunk, hogy évről-évre szebbé, boldogabbá tegyük a ti életeteket, az egész magyar nép életét. Tanulmányozzátok és legye, tek méltó utódai népünk sza­badságharcosainak, legyen örökké példaképetek Dózsa György, Rákóczi Ferenc, Kos­suth Lajos, a tanácsköztársaság hősei, Sallai, Fürst és Ságvári elvtársak. Mi magyar dolgozók, ma­gyar kommunisták büszkék vagyunk rátok, úttörőkre, örü­lünk, amikor daloltok, táncol­tok, de legnagyobb örömünk ha jól tanultok, ezzel boldog­ságot szereztek szüléiteknek, nevelőiteknek. Bízunk abban, hogy szorgalmatokkal még sck örömöt szereztek nekünk Kedves úttörő pajtások! Tíz éve 'obog fejetek felet: az útörő mozgalom zászlaja E zászló alatt jó tanulással, vi­dám kedvvel haladtok nagy célunk. — a szocializmus felé. Mi, Baranya megyei kommunisták ma egy új zászlót adunk át nektek, sze­retetünk, bizalmunk zálogét. Soha ne feledjétek: e zászló alatt haladni annyit jelenj, mint minden erőt megfeszítve törekedni dolgozó népünk bol­dogulására. országépítő terve - nek megvalósítására. Fogadtá­tok a Baranya megyei ps-tbi- zottságtól olyan szeretettel e zászlót, mint amilyen szeretet­tel, bizalommal mi azt nektek átadjuk. Ezután a legjobb úttörő csa­patok zászlajára Lázár Tiva­dar ezredes elvtáre, a megyei oártbizottság tagja, a Dóvsa Lövész Tiszti Iskola parancs­noka fel tűzte a DISZ Köz­ponti Vezetősége kitüntetését A kitüntetések átadása után ismét Farkas László elvtárs emelkedett szólásra. M -«t a DISZ-fiatalokhoz szólt. A me­gyei pártbizottság nevében kö­szöntötte a fiatalokat, majd felhívta a figyelmüket arra, (Folytatás a 3. oldalon) Százéves az iskola A művelődési ház udvarán rengeteg ember: pirosnyakken- dős úttörők, meglett, fekete- szempillájü bányászok, asszo­nyok, egymásbakarolt fiatalok. A díszemelvényen a város és a megye vezetői és a százéves iskola igazgatói, legöregebb ta­nítványai, valamint vendégek: Czottner Sándor bányaipari miniszter, Hajdú Gyula elvtárs, Parragi György országgyűlési képviselő. Egész Pécsbányatelep ünnep­li százéves iskoláját. Megnyitó, ünnepi beszéd, meleghangú köszöntések... Ká- nyási elvtárs, az Oktatásügyi Minisztérium küldöttje kiosztja a jutalmakat, elsőnek Kriva- nek Vilmos igazgatnóak adja át a Szocialista Munkáért Ér­demérmet, azután a többiek­nek az Oktatásügy Kiváló Dol­gozója kitüntető jelvényt vagy pénzjutalmat, kinek mi jár, érdeme szerint. Szeretik ezek a pécsbányai gyerekek nevelőiket! Olyan él­jent harsognak minden jutal­mazás után, hogy talán még Pécsre is behallik. Érzik: ennek az iskolának hagyományai vannak. Két eset a bizonysága, hogy így van. Pirosnyakkendős 10—12 éves fiú bicceg előttem. Miért sán­tít? Gipszben van a lába. Tér­dig. De azért eljött. Szülő ta­nító együtt sem tudta lebeszél­ni. Az iskola ünnepéről csak nem maradhat el? A színpadon a bányászkórus lágy, melodikus orosz dalt éne­kel. A mögöttem ülő asszony előrehajol. — Ugye, szépen énekel a szólista? — Nagyon. — Pedig kiterítve fekszik otthon a kisfia. Tegnap halt meg.;; Csak nézek, nem akarom hinni. Szomorú a dal, könnyessze­Munkavédelmi tanfolyamok A mezőgazdasági üzemekben most folynak a munkavédelmi és balesetelhárítási tanfolya­mok, hogy a nyári nagy me­zőgazdasági munkák idejére minél biztonságosabban szer­vezzék meg a munkát. mű a szólista ... Itt, ebben az iskolában tanulhatott a kisfia, talán ő maga is... így hát el­jött ezen a fájdalmas napon, énekel, mert szívéhez nőtt az iskola, nem hagyhatja cser­ben most sem, ma sem, soha­sem. Igaz, az iskola se hagyta magukra a bányászokat. Ami­kor még az osztrák—magyar monarchia zászlaját lobogtatta az aknatornyokon a szél, a ta­nítók követelték a magyar ta­nítási nyelv bevezetését és kö­vetelésük sikerrel járt. Itt ta­nították a nagy sztrájkok hő­seit, az illegális kommunisták ezreit, a Tanácsköztársaság bá­nyászhadtestjeinek vöröskato­náit. Hogy még a legsötétebb évtizedekben is jóra, nemesre tanították őket, azt nemcsak a szóhagyomány, nemcsak az Rideg Sándor Kossuth-díjas író dedikálja műveit. Olyan szeretettel veti papírra a ne­vét, mint amilyen szeretettel emlékként őrzi meg könyvét az olvasó... Egyetemisták állnak egy cso­portban, a sátor előtt néhány lépésnyire. Tanakodnak: — Melyik az? Az a kalapos? Aha...» — Akkor kapd le, ha nem néz erre. Hátha megsértődik... Kattan a fényképezőgép. Ez is emlék.., * Fiatal falusi tanító, sereg gyerekkel körülvéve válogat a könyvek között. Magyar Sán­dor kétújfalusi pedagógus a nyolcadikosokat hozta az ifjú­sági napra. Megveszi a Rideg Sándor: „Tükrösszívü huszár" című művét. De nem egyet, — tizenhármat! Az író vala­mennyit dedikálja. A gyerekek sóvárgó szemekkel nézik a könyveket, lapozgatják, meg­bámulják a szép kötést. — Tanító úr! Miért vesz eny- nyi példányt egy könyvből? — kíváncsiskodik egyik tanít­vány. — A könyvtár részére .;; Pedig- nem igaz. Tizenhárom nyolcadikos gyerek kapja majd jutalmul, amikor néhány nap múlva búcsút mondanak az iskolának. Csak erről nem sza­bad tudniuk még. Annál na­iskola története, hanem a tör­ténelem is tanúsítja. Igaz, a bányászok nemcsak a százéves iskolába jártak — mint Hajdú Gyula elvtárs be­szédében elmondotta, — hanem a szocializmus iskolájába is. És meg kell fogadnia minden bá­nyászfiatalnak, minden úttörő­nek és diszistának, a százéves iskola minden tanulójának azt, amire ugyancsak Hajdú Gyula figyelmeztetett, ne csak az is­kolában tanuljanak, hanem ta­nuljanak a szocializmus iskolá­ját kijárt öreg bányászoktól is hazaszeretetei, párthűséget, harcosságot, önzetlenséget, elv- társiasságot! Így lesz méltó a mai generá­ció az ünnepelt százéves pécs- bányatelepi iskola hagyomá­nyaihoz. G. L. ICdnyvsátoc gyobb lesz majd az öröm és a meglepetés. * Ugyanebben a sátorban ta­lálkozik az olvasókkal Szántó Tibor pécsi író és Kalász Már­ton ugyancsak pécsi, fiatal költő is. — Egyetlen óra alatt nyolc verses könyvemet dedikáltam. De egyébként is azt tapasztal­tam, hogy az idei könyvnapon jobban viszik a verseket, ör­vendetes dolog ez... Szántó Tibor közbeszól: — Az viszont nem örven­detes, hogy itt van, már las­san dél is elmúlik, de a megye kultúr életének vezetői közül még egyet sem láttunk sát­runknál. Fájó, hogy semmi ér­deklődést nem tanúsítanak a könyvnap iránt..-. Igaza van Szántó Tibornak. Másfél óra múlva egy vezető beosztású elvtárs áll meg a sá­tornál, de aztán tovább lép ■ .. Könyv nélkül. * Négy katona ugrik le a vil­lamosról. Egyenesen a sátorhoz jönnek: — Van még a „Vallomás­ból" ...? — Sajnos nincs . j A katonák bosszankodva néznek össze. Német bányász­fiatalok látogatnak Komlóra A komlói városi DISZ Bizott­ság és a komlói Szénbányásza­ti Tröszt vendégeként június 5- én, kedden este komlóra ér­kezik a Német. Demokratikus Köztársaságból zwickaui bá­nyász fiatalok küldöttsége. A bányász fiatalok komlói tartózkodásuk alatt tapasz­talatcserén vesznek részt, megnézik Kossuth, Béta és III-as aknát és a város egyéb nevezetességeit, főbb al­kalommal találkoznak a komlói bányász fiatalokkal. Június 6- án este 6 órakor az „Újság­írók és Levelezők Klubja”-ban fogadást tartanak a komlói bá­nyász levelezőkkel. A komlói tartózkodás után ellátogatnak a Balatonra, Sztálinvárosba és Budapestre. — Ezért jöttünk ki a lakta­nyából... Direkt ezért...! Az elárusító a könyvesbolt­ba irányítja őket, talán ott még maradt néhány példány a világirodalom legszebb szerel­mesvers gyűjteményéből. Meg­iramodnak, átvágnak a Szé­chenyi téren... De az egyik itt marad, s a zsoldpénzből meg­veszi Stendhal: Vörös és Feke­téjét. Nem sokkal később két fiatal csinos lány lép a sátorhoz. Válogatás nélkül mindjárt Yvés Montand önéletrajzát ké­rik. Az egyiknek csak ötvene­se van, aprót kér barátnőjétől. Amaz a táskájában kotorászik s közben valami végtelenül bosszantó unottsággal kérdi: — Mennyi is az a vacak....? * Szóval ilyen Is van. Kato­nák, egy órás eltávozás alatt végigloholják a várost — ver­seskötetért ..» .De két bakfisnak mindez csak néhány forintos „vacak". (De hát akkor miért vették meg?) Az emberek érdeklődési köre nem egyforma... De az­ért a vasárnapi könyvnan ta­pasztalatai alánján bátran mondhatom: az irodalom még nagyobb teret hódított meg az emberek szívében... RAB FERENC

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom