Dunántúli Napló, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)
1956-05-13 / 112. szám
2 napi: ö 1956 MÁJUS IS ' Látogatás Népnevelők járják a házakat, a második ötéves terv irányelveit ismertetik a dolgozó parasztokkal. Egy dunaszekcsől népnevelőpárt a napokban elkísértünk útjára. Erről szól ez az írás. Annyi most a munka | a mezőn, hogy az ember azt sem tudja, hol is kezdje. S ilyenkor, amikor mindenütt kapkod és szalad a nép, Var- júék portáján megrázza téli bundáját a birka és panaszosan belesír az iszonyú melegbe. Mit lehet itt tenni? — Meg kell nyírni. Ez volt a szerencsénk. Mert az asszony otthonmaradt. Szíves jónapóttal fogadott és bevezetett a szobába. Négyen körülültük a nagykockás terítővei letakart asztalt, Jakab János, a duna- szekcsői KTSZ elnöke, Beszik Lajos iskolaigazgató, az asz- szonv, meg én. Hogy min indult a beszélgetés? Úgy emlékszem, hogv a gyerekeken. (Mi mással kezdené egy olyan népnevelő, aki iskolaigazgató is!) Utána rákanyarodott az anyák napjára, majd egy óriási vargabetűiéi a munkára. Az asszony — harminc év körüli, takaros menyecske — dicsekedve sorolja, mi mindennel végeztek már. Búzájuk maholnap szárba szökik, kukoricájuk kidugta gyenge le- velecskéit, répájuk belekóstolt a kapába, szőlőjük kinyitva és megmetszve fogadja a májusi nap melegét. Ura már a muhart is elvetette tán, csak a dohány vár palántázásra még. Úgy ám a dohány! Itt aztán igazán van mivel dicsekedni. Mert ügyes a Varjú család, meg kell hagyni! A maguk 11 holdjából kilenc- száz négyszögölt a dohányra szántak tavaly és a végén egy zsák cigarettát kaptak crte..; — Az volt az uramé — kacag az asszony, — a kilencezer forint meg az enyém! Kérte, hogy adjam oda neki megszámolni. Dehogyis adom, ott a füstölnivaló, az a tiéd... Nevelünk. Olyan vidám és bátor, olyan határozott és kezdeményező ez a fiatalasszony! Valóban nemcsak árnyéka férjének, hanepi igazi segítője, vagy ahogy a szép magyar szó is mondja: a felesége. A már kissé pocakosodé, kedélyes igazgató elvtárs meg is kockáztatja: . — Ejnye, ejnye Varjúné1 r ven kemény asszony és nem lép a csoportba? Tudja, hogy mennyire elkelnének ott a kardos menyecskék? ... — Beszéltünk már róla . . . De ha én bemegyek, akkor csak elnök leszek! — kuncog — a férjem pedig a helyettesem! Ezt már a férj sem hagyja aki időközben hazajött a határból, — mert mégsem a szoknya irányítja a világot. — Ha a szoknya hordozója okos, akkor még igazgathatja! — kacagnak a vendégek. Újabb látogató jön: Porkoláb József, a községi pártbizottság titkára. A nagymama is be-benéz a szobába. Bor csillan a poharakban, a szek- csői dombok arányló leve. Az igazgató elvtárs nagyon óvatosan iszik, a gyomrára panaszkodik, pedig a becsiccse- néstöl fél. A háziak ugratják is érte. A beszélgetés egyre szélesebb területekre vezeti A gazda Jakab elvtárssal vitatkozik, Varjúné pedig családi költségvetésükről szól, hogy tavaly és tavalyelőtt konyha-, meg szobabútort vettek és most rádiót szeretnének, mert nagyon csendes nélküle a ház, Beszik elvtárs azonnal „kapcsol": — Szép a esalád költség- vetése. De mit szólnak a nagyobb családéhoz, az országéhoz? Mert annak is van. A második ötéves terv. Féri és feleséé | meg- .............. egyeznek, hogy az nem lehet rossz dolog, de mit is mond tulajdonképpen? Mivel a műtrágyára sok a panasz, — a műtrágyagyár kerül először szóba. A háziak panaszkodtak, hogy alig kaptak pétisót, pedig jó. Tavaly kipróbálták a búzán. Beszórták az egészet, csak egy. keskeny csíkot hagytak és kérem, ott vagy harminc centivel alacsonyabb lett a gabona ... — Mért nem adnak hát eleget? — Éppen erről van szó — válaszolják Beszikék — azért épül a gyár, hogy legyen. S ha már a tervnél tartunk, sorra veszik a tételeket. Az asszony azt mondja, hogy ők felvidékiek, Csehszlovákiából valók, ismerik a műdolgokat. Vagy két éve, amikor ott volt. hozott egy nylonharisnyát a rokonának. Ö ugyan nem húzta volna lábára, mert hogyan is vág össze a parasztasszony Önkiszolgáltam magam Amióta az „önkiszolgáló“ bolt fogalma divatba jött, vegyes izgalommal ’ várom azt a pillanatot, ■ amikor én is „önkiszolgálhatom“ magamat. A napokban aztán elérkezett végre a régvárt pillanat. „önkiszolgáltam“ magamat, azazhogy tisztes hivatásomat felcseréltem egy másik, nem kevésbé tisztes hivatással: mosogatólegény lettem az I-es büfében, néhány munkáját rosz- szul végző mosogató asszony jóvoltából. A történet így esett meg velem: A minap bécsiszeletet kértem az I-es büfében. — Megkaptam, hozzá az evőeszközöket is, azazhogy csak egyetlen evőeszközt, mert kést már Időtlen idők óta nem adnak a vendég kezébe, nehogy ellopja . .. De nem vészes a dolog, hiszen a villa és két fogsorom segítségével valahogy elmarcangolom azt a darabka húst. Elvégre őseink sem étkeztek al- pacca evőeszközzel. Tehát megkapom a villát és... uramfia! A villa merő egy piszok! Szóvá tettem, mire a kiszolgálónő elém dobott egy másikat. Ami biztos, az biztos: ezt is megvizsgáltam. A villa fogai között két-három napos ételmaradékot fedeztem fel. Visz- szaadtam a másodikat is. Kaptam egy harmadikat. Sajnos, gyanúmat most már a kiszolgálónő bájos mosolya sem tudta eloszlatni. Egy pillantást vetettem á villára, ez is piszkos volt! A kiszolgálónő valószínűen már únta a dolgot, mert nem adott helyette másikat, hanem kezembe nyomott egy papírszalvétát, mond ván: — Töröl gesse meg kérem!/.. Nem kell olyan finnyásnak lenni! Bocsánatot kértem a zavarásért, elvégre igaza is van, nem szabad finnyáskodni! Átléptem a söntés- pulthoz, megeresztettem a vízcsapot, gondosan megmostam a villát, utána meg- törölgettem, szóval ahogy ez illik, amikor az ember kiszolgálja önmagát. • Később már úgy belejöttem a mosogatásba. hogy sóvárgó pillantásokat vetettem az asztalokon hagyott, szennyes tányérokra. Mint mosogatólegény tehát, jól megálltam a helyemet ée azt hiszem, ebben megegyezik velem majd a Vendéglátóipari Vállalat igazgatója, amikor majd a „mosogatólegény“ beosztásért járó béremért hozzá folyamodom !: • Rab Varjúéknál a nylonharisnyával? Hanem, amikor az a rokon vagy egy évig hordta ünnepnap-hétköznap, ő viszont jónéhánv gyapjúból valót elszaggatott akkor már vett egy feketesarkút ... És mást is. Mutatja, hogy virágosmintás nylonkötényt, meg egy műanyag kabátot. Olyan, mint a PVC. bőrnek tetszik, belül még bunda is melegít. — Aztán mennyibe került9 — 180 koronába — válaszolja, — ami magyar pénzre átszámítva körülbelül 275 forint Ha a Tiszamenti Vegyikombinát felépül, akkor nálunk is ilyen olcsó lesz a PVC kabát. Erről nem sokat kell beszélniük a népnevelőknek, mert a háziak tapasztalták, hogy ha fejlődik az ipar, sok új áru jelenik meg a boltokban, méghozzá kevesebb pénzért. Az asszony hajtogatja, hogy legyen csak mosógép, ő bizony vesz egyet, mert igazán nem érdemes annyit fáradozni, amikor csak 1 500 forintba kerül . . ; Annyira belemelegednek a vitába, észre sem veszik, hogy múlik az idő. Most a mezőgazdaságról van szó. Beszik elvtárs kérdezi, hogy bírnák-e ők is huszonhét százalékkal emelni a terméshozamot, mert a második ötéves terv ennyit kér. — Huszonhét százalék? — latolgatják. — Nehéz, nagyon nehéz. Hiába ügyeskednek, mert az ország sok búzát kér és földjük harmincnyolc százalékát azzal kellett bevetniük. Ezzel viszont a vetésforgó is föl borult. Háromszor harmincnyolc az 114. s nem 100. Kérdezik is. hogy hogyan váltsák ők harmadévenként ■ növényeket. Jakab elvtárs válaszol, a maga ízes és tempós modorában Mondja, hogy ilyen kicsim területen igazi vetésforgóró' persze nem is igen lehet szó. de az Uj Életben már nem ismerik az eféle gondokat. És bár jól gazdálkodnak Varjúék nem hiányzik a szelni való se de a csoportba még többet, ötven forinton felül kaptak munkaegységenként tavaly. Térti!-fordul a szó. \ hol a komoly, hol a víg ügyekre. A nagymama egy bölcsőről mesél, amiben tizenkét gyereket ringatott. Manapság meg süllyesztett babakocsikat tologatnak a szekcsői utcákon. Az asszony Porkoláb elvtárssal évődik, hogy megérte már a harmincnegyedik évét asszony nélkül, mikor akar már nősülni. A házigazda Jakab elvtárssal vitatkozik valamiről, sosem lenne tatán vége a beszélgetésnek, ha Beszik elvtárs fel nem áll. — Te jó ég! Kilenc óra s észre se vettük! A hazaiak még marasztalják a vendégeket. De az idő eljárt, búcsúzunk a kedves, ügyes családtól. — A viszontlátásra! Magyar László A II. ötéves terv irányelvei azt a célt tűzik ki a tehenészek elé, hogy másfélről két milliárd literre növeljék 1960-ig az évi tejtermelést. A terv végrehajtása után a jelenlegi 151,8 liter helyett 202,5 liter esik minden főre hazánkban, az aggastyánokat éppúgy beleértve, mint a gyerekeket, ötven liter tejjel áll több személyenként akár nyersen, akár a sajt- és a vajgyártás útján rendelkezésünkre Szakemberek az ötéves tervről A második ötéves terv megoldja a gázproblémát A második ötéves terv irányelvei szerint, a nehéziparon belül a vegyiipart melyhez vállalatunk is tartozik. mintegy a kétszeresért kell fejleszteni. Ez a célkitűzés üzemünk viszonylatában elsősorban a világító- gáznál érvényesül, melyet a tervek szerint már 1957 közepétől a jelenleginek köze1 kétszeresére: napi 60—65 ezer köbméterre kell emelni. A terv megvalósulása azt jelentené, hogy mind a város, mind a porcelángyár gázfogyasztását — beleértve a tervezett felfutást is — maradéktalanul ki tudnánk elégíteni s ezzel a pécsi gázprobléma megoldódna. Ehhez azonban az szükséges, hogy azok a beruházások, amelyek ezt a célt szolgálják — tehát elsősorban a három gázgenerátor és a 20.000 köbméteres gáztartály a kitűzött határidőre valóban el is készüljön. Sajnos, a gáztartály felállítását az építő vállalat csak 1957. szeptemberére igazolta visz- sza, ami azt jelenti, hogy még az esetben is, ha újabb határidőeltolódások nem következnek be. a több gáz szolgáltatására csak 1957. év végén kerül sor. Vállalatunk fejlesztése a második ötéves terv folyamán, főleg a gáztermelés emelésére korlátozódik Egyéb termékeinknél, például a kokszgyártásnál, kapacitásnövelést nem ír elő a terv. Ennek az a magyarázata, hogy a minőségi szén- termelés szűk keresztmetszete miatt a szénfelhasználás vállalatunknál nem emelkedhet a jelenlegi évi 85—90 ezer tonna fölé. Ugyanez okból a gáztermelés fokozását sem a szénlepárlás mennyiségi növelésével, hanem gázgenerátorok beállításával oldották meg. Viszont szó van arról is. hogy régi rendszerű, kiöregedett kemenceblokkunk helyett, megközelítően azonos kapacitású, újrendszerű kokszoló kemencét fogunk kapni, melyen a munka feltételei lényegesen kedvezőbbek. s amelynek még az az előnye is meg lenne', hogy az ilyen szakaszos rendszerű kamrákban sokkal silányabb szén is megfelelne. tehát fontosabb célokra minőségi szén szabadu'na fel. Sajnos azonban, előttünk érthetetlen okból — hiszen a jelenlegi kemenceblokk alkalmatlanságát hivatalos szakértő-bizottság állapította meg — még mindig nincs erre vonatkozó döntés. Fentieken túlmenően, jelenlegi legfőbb problémánk a szénellátás kérdése. Szénié párló üzem vagyunk s igy teljes mértékben a rendelkezésre bocsátott szén minőségétől függ termelésünk. Már móst is rengeteg utánjárást igényel és sok gondot okoz a valamennyire is használható jóminőségű szenek folyamatos biztosítása. Ez azonban a nagy szénfogyasztású sztálinvárosi kokszoló beindulásával — tehát rövidesen — még nehezebbé válik Éppen ezért a magunk részéről igen fontosnak tartanánk, hogy az említett szakaszos rendszerű kemenceblokkot a második ötéves terv időszakában mégis megépítenék. BERECZKÍ ISTVÁN a Pécsi Kokszmüvek igazgatója A ni ólmsz >ár ntot, kulturális lehetőségeket kérünk A Megyeri úti dolgozók életéi igen megkönnyítené, ha a város erre a részére is rendszeresítenének autóbuszjáratot. A dolgozók ugyanis körülményesen jutnak el munkahetükre. Távol van a piac, a temető, a belváros. Csatlakozhatna ez az autóbuszjárat a deindoli járathoz, a piaci járathoz, sőt a Keszüből és ?■ Postavölgyből induló járatokhoz is. S e két utóbbi hozzájárulna a Megyeri úti piac bővítéséhez. Sajnos, ezen a városrészen kevés a kulturális lehetőség, illetve nincs is. Pedig 'öbbszá- zan vannak, akik s^'espn hallgatnának kulturális előadásokat. Szeretnénk, ha ? város gazdálkodási osztály város fejlesztésénél ezeket >gye- ’embe venné. Túli Mihály és 104 aláírás Minek gazsulálni ? 1 Ez hát az a nevezetes istálló?! Se fala még, se teteje, de története annál hosz- szabb már, s mi több — annál viharosabb. Előbb csak úgy telefonált be valaki a Dunántúli Napló szerkesztőségébe, majd a pécsi vásáron állítottak meg egy újságírót, hogy jöjjön már ki Fazekasbodára, végül az alanti levelet bontottuk fel: „Kérem a Címet, hogy a fazekasbodai Uj Remény Tsz tehénistállójának építése ügyében. amelynek elkezdése már ho66zú idők óta különböző okoknál fogva halogatva van, tegyen megfelelő helyszíni vizsgálatot, a tsz tagságának meghallgatását vesse papírra a tényeknek megfelelően, hogy egyszer a munkák valóban elkezdődjenek. Kérjük, hogy a cél érdekében látogatást és cikkleírást eszközölni szíveskedjék.” A látogatást „eszközöltük” és a cikk írását „eszközölve” ezt közöljük ... A fazekasbodai Új Reményben már a télen készen állt a terméskő és az épületfa az új majorhoz, csak a megfelelő helyről oszlott sokféle véleményre az egész termelőszövet kezeti község. Végülis a mérnökök szakértő szava döntött s így sém a legelő fölé, se a falu mögé, hanem a község előtti domboldalra határozták el az új tehénistáhc felépítését. Miután annak ’-endje s módja szerint ezt a tagság legnagyobb része meg is szavazta, az elnök szólt Mausz Péter brigád vezetőnek: vigyék ki az árokra a fahidat, hogy a telekre kihordhassák az építőanyagokat. Innen kezdve azonban már Kern Bálint párttitkár elvtársé a szó: — Éppen Pécsre mentünk aznap tárgyalásra. Hazafelé jövet hallom ám, hogy Kame- nár elvtárs. a járási tanács v. b.-titkára megállította a brigádvezetőt: mondja, ki az az ökör, aki oda akar építkezni? ő megmutatja, hogy ott nem lesz istálló, mert bezáratja. akik megcsinálják. — így volt, elnök elvtárs? A hosszú, nyurga fiatalember elkerüli nézésünket: — Hát tulajdonképpen én is Pécsett voltam. Együtt mentünk tudniillik. De a lecsukatásról nem hallottam. Mausz Péter, a csöndes brigádvezető már az ökör titulusra sem emlékezik: — Nem ökröt mondott, csak szamarat. Olyasmit, hogy valakit lecsukatna? Nem, nem hallottam .. Hát akkor miért maradt félbe az egész majoro6Ítás? Ha senki sem szólt közbe? Ha senki sem ártotta bele magát a szövetkezet ügyeibe? Nó, elv társak? Sokat sejtető, hümgetés, néhány dühös kifakadás, majd nagy elszántsággal kimondott nyílt beszéd után kibuggyant az emberekből a válasz. Ka- menár elvtárstól, aki 1951-ig Fazekasbodán volt községi bíró és ma is innen jár be mindennap pécsváradi hivatalába, úgy félnek itt, mint a tűztől. Olyan embernek ismerik, aki keresztül is viszi szándékát mindenen. Aratót, az iskola- igazgatót is meg akarta hurcol tatni „soviniszta uszításért”, mert egy békegyűlés magyarnyelvű előadói beszédét németül tolmácsolta a hallgatóságnak. Van há* ezek után valakiben is Fazekasbodán kurázsi szembeszállni véleményével? Ezelőtt egy-két hónappal még mindenki úgy viselkedett itt, mint most a német anyanyelvű Mausz Péter, de az építkezés másfél hónapos késlelte'ése úgy felháborította az embereket, hogy kinyitják a szájukat. Nyíltan megmondják, hogy a járási tanácstitkár nemcsak beavatkozik olyan dolgokba, amelyekhez semmi köze sincs, hanem egyaránt túlteszi magát az alapszabályon, a törvényeken és a közgyűlés akaratán is. Háborognak ám a tagok, hogy csalt nekik nem jár nagyobb háztáji?! A Kamenár- nak — aki már a tagnyilvántartásban sincs bent s e. felesége sem dolgozott bent soha — a dupláját is szabad használni? Emellett még földbérleteket is vállalhat fel? Több a joga, mint egy igazi tsz-tag- nak?! Gyerünk ki a földekre! mert ez már több kettőnél. Ne szennyezzen itt össze esetleg rosszindulatú pletyka egyetlen járási funkcionáriust sem! Elöl megy Schenk Mihály elnök az ölezővel, a brigádvezetők. a párttitkár, a meavei tanács egyik tagja, A' első darab ott van a temetőnél. Lemérik keresztbe, hosszába, kétszer is. — Több ezerkétszáznál, de csak annyit írjon feli Szántó 1290 öl. — Mennyit engedett meg a közgyűlés egy-egv magányos tagnak? — Nyolcszázat. — Tehát ez négyszázzal több. Csúnya história. — Csunya-e? Várjon csak, van itt más is ... Van bizony. A föld végében nyolc sor szőlő. Száz öl. Följebb, a kisgeresdi dűlőben ’50 négyszögöl, ez is Kaménáré. Még följebb 129 öl. — Ehhez később jutott hozza Kamenár. írjuk tovább9 A kőbánya mellett, neki, a tsz-tagnak (?) van még 570 öl bérlete és emellett a marázai határból is ő művel terek egy hold szántót. „Háztájija” négyszerié nagyobb a megengedettnél ..; — Maguk ezt esztendők óta tudták! Miért nem tették szóvá eddig is? Nincs válasz. A párttitkái : egvint egyet, az elnök homlcw kát ráncolva tűnődik, ugvan ki gazolt bele kocsival a vetésbe? A brigádvezetők viszont megelégedéssel konstatáltak, hogy ha ilyen jó időnk lesz, akkor meg lehetünk elégedve a búzával. Az ügyészségre azért keveredtünk be. mert Heksch Tibor, berkesdi tsz- elnök, aki azelőtt Fazék»<bo- dán működött állítólag belegázolt Kamenár ben«'''''•‘■be. A pécsváradi járásban meg a %
