Dunántúli Napló, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-05 / 105. szám

1956 MÁJUS 5

NAPLÓ

8

Pedagógusok között

Bírálatunk nyomában

Salamoni Ítélet

TLT árcius 24-i számunkban megírtuk, hogy a görös- galli állami gazdaság somogy- hárságyi üzemegységében ellenséges klikk garázdálkodik. Közöltük, hogy Jernei Géza üzemegységvezető és Gyöke József, a helyettese a dögkút- ba dobattak háromezer kacsatojást, elégettek 275 mázsa maglucernát, elrohasztottak többszáz mázsa takarmányrépát, bűnös hanyagságuk miatt elpusztult 19 tenyészborjú, többezer csibe és kacsa, stb. Az egészet egybevéve, több mint egy millió forintos kárt okoztak a gazdaságnak.

Ezek után Jernei és Gyöke felelősségrevonásának és bíróság elé állításának kellett volna következnie. Nem így történt. A gazdaságvezetőség és az egységes pártvezelőség tűrte, hogy Gyöke fusson, és a Böhönyei Sertéstenyésztő Vállalatnál helyezkedjék el brigádvezetői beosztásban.

Gyöke tehát vígan éli a világát, ugyanakkor egy dolgozótól levél érkezik szerkesztőségünkbe, a következő elgondolkoztató sorokkal:

„Kedves elvtársak!... Boldogan fogadtam cikküket, de nem tartott örömöm sokáig ... mert április harmadikén felmondottak, mert rágalmaznak ...” Szercsik József fogatos, Ritics-puszta ...”

Szercsik azok közül való, akik nem ijedtek meg Jer- neiék és Gyökéék hatalmától és a Dunántúli Napló munkatársának is bátran megmondották, hogy kártevéseket tapasztaltak a gazdaságban. Mint sok dolgozónak, neki is érdeme, hogy az említett cikk megjelenhetett. Megérdemelte volna tehát, hogy az egységes pártvezetőség megdxsérje. S mi történt? A cikk megjelenésének napján olyan határozat született, hogy egy kéttagú bizottság szálljon ki Ritics-pusz- tára és vizsgálja meg Szercsik eltávolításának kérdését.

A kéttagú bizottság (Fülöp elvtárs ü. b.-elnök és Pöttendi elvtárs somogyhárságyi párttitkár) a lehető „legjobb” módszerrel kezdett munkához. Mégpedig a következőképpen: összerántottak tíz fogatost, hosszan tárgyaltak a tavaszi munkáról s a végén, mintha mellékes ügyről lenne szó, megkérdezték, milyen ember is az a Szercsik, ki szavaz maradása és ki ítél távozása mellett.

Hat-négy lett az arány Szer- csak elvtárs ellen.

Mi sem volt könnyebb, mint olyan jelentést terjeszteni az egységes vezetőség elé, hogy a dolgozók Szercsik elbocsátását kívánják.

meg. Tíz ember lenne az egész Ritics-puszta?

Másodszor: Szercsik elvtárs ügyét még itt sem tárgyalták meg érdemlegesen. Ez a szavazás tehát nem minősíthető érvényesnek. Mezei Mihály elvtárs, az egységes pártvezetőség titkára azonban ettől függetlenül beleegyezett a felmondásba. József Sándor igazgató elvtárs nem is váratott sokáig, legott megfogalmazta az elbocsátó levelet, a következő indokolással: „Munkáját nem végzi megfelelően”.

Hót ez meg hogyan kerülhetett bele? Mészáros elvtárs Ritics-pusztal párttitkár és az egyik fogatos, névszerint Dómján elvtárs, azt állítja, hogy Szercsik az üzemegység egyik legkiválóbb dolgozója. Mindjárt megemlítenek rá egy példát, az őszi vetést. Ez nagyon elhúzódott Riticsen tavaly és még novemberben sem tudtak a földekre menni, olyan vizes volt a határ. Jernei és Gyöke tehetetlenséget mímelve a haját tépte, Szercsik pedig azok utasítása ellenére ekekapával kezdett vetni.

Negyven hold búza dicséri kezdeményezőkészségét és keze munkáját. Ez a tábla a legszebb Riticsen. De nézzük meg a tíz fogatos gyűléséről készült jegyzőkönyvet: mit írnak ott?

„Szercsiknek a munkájára nem mondhatok rosszat, csak nem tudok vele összeférni”, — mondja Göbl Konrád fogatos. Az, aki Szercsik ellen szavazott. Ha még ez is így beszél, akkor mérget vehetünk arra, hogy a „munkáját nem végzi megfelelően” légből kapott koholmány!

De ne hagyjunk nyitott ajtókat magunk után! Göbl nem tud Szercsikkel összeférni, a tíz közül hatan ellene szavaztak, ennek okának kell lennie és van is. A következő:

Szercsik akármilyen hibát lát, azonnal szól. Ez nagyon jó, cs* az a baj, hogy néha erősebben mondogatja meg a magáét a kelleténél. Még a foga- tosoknak is, akik közül többen például takarmányt herdáltak a magtárból. Ezért szavaztak akkor ellene.

Szercsiknek ez a hibája Ismeretes, mégsem mondta meg neki senki az egységes pártvezetőség tagjai közül: „jól teszed, hogy bírálsz. Kritizálj csak bátran, de mindig elv- társias legyen a hangod“. Ez lett volna a rendje. Szercsik

azonban felmondólevelet kapott.

Érthető, hogy nem nyugodott bele és a járási pártbizottságra ment panaszra. Ott úgy határoztak, hogy Jerszi elvtárs, a mezőgazdasági osztály vezetője vizsgálja meg ügyét. Jenszi elvtórsat és Mezei elvtársat hamarosan Ritics pusztán lehetett találni.

Hosszas vizsgálat után arra a helyes következtetésre jutottak, hogy a felmondás jogtalan, hogy Szercsik igenis jól végzi a munkáját, hogy a tíz fogatos gyűlése érvénytelen. Dicséretes haladást jelentett ez az előbbi állapotokhoz képest, de melléfogás lett a vége. Jerszi elv- társék ugyanis úgy látták, hogy Szercsik több emberrel nem tud összeférni, ezért javasolták, hogy Szercsiket helyezzék át egy másik telepre az üzemegységen belül.

Mire alapozta Jerszi és Mezei elvtárs megállapítását? Elsősorban a néhány fent említett elégedetlenkedőre. És József Sándor elvtárs véleményére, hogy tizenkilenc ember „kérvényben“ követeli az eltávolítását. Tizenkilenc dolgozó követelése — nagy szó. De ezt a kérvényt még a múlt év augusztusában szerkesztették, méghozzá Gyöke kezdeményezésére. El lehet képzelni, hogy milyen okokból.

Az igazgató elfogadta Jerszi és Mezei elvtárs javaslatát is Kisszentlászlón sertés- farmvezetői posztot adott Szercsiknek. Salamoni ítélet! Szercsik magasabb beosztásba került, fizetése is több. Igenám, csakhogy ez a Kisszentlászló vagy öt kilométerre esik Szent- lászlótól és Szercsik gyerekének ide kellene iskolába járnia télen is. Feláldozná-e valaki a gyermekének egészségét egykét száz forintért? Nem, és Szercsik sem tette meg. hanem másutt keresett munkát.

Cumma-summárum: nem a

^ a „rossz munka“ és nem az „összeférhetetlenség” miatt mondott fel Szercsiknek József Sándor igazgató elvtárs. Egy oka volt csak annak, mégpedig az, hogy bírált és levelezett a Dunántúli Naplóval. Elbocsátása, majd áthelyezése s végül eltávozása a bírálat elfojtásának tipikus esete. És ezt Jerszi elvtárs s Mezei elvtárs nem vette észre.

Magas, mosolygósarcú, nevetőszemű fiatalember. A szeme sarkából szerteágazó apró szarkalábak nem öregitik, talán éppen ezek miatt Ilyen vidám, nevetős az arca, amilyen. Ha hellyel kínálják, ha előrebocsátják azonnal megköszöni:

— Schön• Dank! — Köszönöm szépen.

Ebből már ki is derült, hogy riportunk hőse nem magyar, hanem német. Azt azonban el kell mondanunk, hogy Berlinből érkezett hazánkba, a május elsejei ünnepségekre a szakszervezet meghívására. Vendégünk egyébként maga is szakszervezeti funkcionárius, a Német Demokratikus Köztársaság Pedagógus Szak- szervezetének elnöke. Neve: Alfred Wilke. Pécsett csak egyetlen napot töltött, de ezt az egy pénteki napot déltől — érkezésétől — estig pedagógusok között.

Meglátogatta a Nagy Lajos Gimnáziumot. Meghallgatta dr. Simor Ferenc kémia óráját, megnézte a tantermeket, bekukkantott egy fizikaórára, tornaórára, beszélgetett a tanulókkal és nevelőkkel, azután — mivel az idő szalad — a gimnázium szellemi öttusa-jelvényével a kabáthajtókáján búcsút vett és a területi bizottság által összeállított program szerint töltötte a napot.

A jó pap holtig tanul — szólásmondás igazát bizonyítva és a pedagógusokra átfordítva, ebéd közben is cserélődtek a tapasztalatok. Két kanál leves között hói a jobboldali. hol a baloldali szomszédjával váltott szót, Wilke elvtárs a pedagógustovábbképzésről, a szakszervezet feladatairól, a szakosított oktatásról. (Megtudtuk például, hogy az NDK minden felsőtagozatú általános iskolájában szakosított oktatás folyik. A gyerekek autóbusszal, vonattal közelítik meg a körzeti iskolát és így a legkisebb faluban felnövő gyerek is alaposan felkészülve kerül a középiskolába.) Így bizony nem csoda, hogy elhúzódott az ebéd és a tervbevett mecseki séta kútbaesett.

Wilke elvtársat már várták a Nevelők Házában és itt kezdődött az igazi eszmecsere.

Érdekes dolgokat tudtunk meg.

Például azt, hogy az NDK

nevelőinek legnagyobb része fiatal, munkásból, parasztból

lett a fasizmus leverése után pedagógussá. Kilencvenhat százalékuk szakszervezeti tag, a tanítók, tanárok közel fele tagja a Német Szocialista Egységpártnak.

— Ebből az következik — mondotta Wilke elvtárs, — hogy a nevelők nagyon tevékeny résztvevői a társadalmi életnek. Nincs a legkisebb falusi tanácstól a parlamentig olyan szervezet, amelyben ne találnánk pedagógust. Természetesen a nevelők első társadalmi feladata az, hogy jól neveljék és tanítsák az ifjúságot.

Záporoznak a kérdések:

— Mennyi a kötelező óraszám?

— Milyen mérvű óracsökkentést kapnak a társadalmi munkában legelfoglaltabbak, például a szakszervezeti vezetők vagy úttörő (pionír) vezetők?

— Milyen nemzetiségi iskolák vannak?

— Milyen a nők és a férfiak aránya?

A tolmács talán inkább kifárad ebben a pergőtűzben, mint a vendég. Rendre, sorra válaszol — és a válaszok precízek, pontosak — és nagyon szerények.

— 24—28 óra a heti óraszám ... Csak a függetlenített területi szakszervezeti funkcionáriusok, az igazgatók és szakfelügyelők kapnak óraszámcsökkentést. Az úttörőmunkáx>al nem jár óraszámmérséklés ... Egy nemzetiségünk van, a szorb, ez egy szláv kisebbség, mintegy 210 000-en vannak. A múltban elnyomták őket, ma azonban gondoskodnak kulturális autonómiájukról, iskoláik vannak, csak ők maguk nem értik még, hogy helyzetük megváltozott és nem látják be, hogy a kormány évszázados mulasztásokat akar pótolni.. ,

Közbeszólás:

— Akárcsak nálunk a né- metajkuak vagy a délszlávok ... Húzódoznak a nemzetiségi, anyanyelvi oktatástól...

— A nők és férfiak aránya... folytatja Wilke elvtárs. — Ma 50—50 százalék. De a nevelőképző Iskolákban már 90 százalék a lány.

Elneveti magát.

— Könnyen lehet, hogy legközelebb már nő lesz a szakszervezeti elnök is.

Politikai jellegű kérdések következnek:

— Van-e még nationalize mus? Tartanak-e kapcsolatot a nyugatnémet nevelőkkel? Milyen harcot viv a materializmus és az idealizmus?

A válaszok nyomán érdé-t kés kép bontakozik ki. AM NDK nevelői átlátogatnak Berlin nyugati övezetébe, a Német Szövetségi Köztársaságba, hogy tájékoztassák az ottani kollégákat. Azonban vigyázniok kell, mert ha egy ilyen beszélgetésen rajtakapják a nyugatiak őket, köny- nyűszerrel bajuk eshetik. Kitoloncolás, elzárás fenyegeti a látogatókat és ennek ellenére, állandóan erősödik a két országrész tanárainak, tanítóinak barátsága.

Aztán arról szól vendégünk, hogy mintegy nyolcezer iskolát patronálnak az üzemek. De nemcsak anyagi támogatást adnak az iskoláknak, mint kezdetben, hanem résztvesznek az üzem megbízottai a szülői munkaközösség életében, a nevelők meglátogatják az üzemeket, előadásokat tartanák a dolgozóknak, az üzemek nyári táborokat készítenek elő iskoláiknak. Az ilyen táborokban évente másfélmillió gyermek üdül, köztük mintegy 60 000 nyugatnémet gyermek is. (Mióta a szövetségi köztársaság hatóságai ezt megtiltották, a jelentkezések száma megkétszereződött.)

Lassan-lassan letelik a Pécsre szánt idő. Wilke elvtárs ajándékkönyveket vesz elő feneketlen aktatáskájából, helyükbe pécsi képesalbumot rak (kárpótlásul az elmaradt kirándulásért). Még egy kis kiruccanás az úttörőházba. ahol négy pirosnyak- kendős legényke fogadja a vendéget hangos „Előre” köszöntéssel.

— Freundschaft! — válaszol nevetve Alfred Wilke és átkarolja két úttörő vállát, viszi őket magával szobáról- szobára, rádiós-szakkörből, klubszobába, klubszobából a lakatos-szakkörbe.

A gyerekek megittetődöt- tek. pislognak, pirulnak, de olyan barátságos, kedves az idegen vendég, hogy egy perc múlva már fesztelenül baktatnak vele és időnként felfelnéznek rá, összenevetnek.

Freundschaft — barátság.

Kifejező ez az egy szó, mert egy ilyen rövid látogatás tartalmát, egész értelmét, minden tanulságát magában sűríti.

GARAMI LÁSZLÓ

Miért küsd adóssággal Kossuth-bánya I-es körlete ?

V?alóban? Vizsgáljuk csak ’ meg!

Először is: csak a fogatosok és azoknak is egy része jelent

itúteriesztési

A Dunántúli Naplóban havonta kétszer jelenik meg a Zrínyi Földjén, amely mint a szigetvári járás lapja a mi járásunk eseményeivel, problémáival foglalkozik. Sok hasznos és jó dolgot találunk benne. Ezért a járási tanács hivatali pártszervezetével összhangban úgy határoztunk, hogy a Dunántúli Naplónak a Zrínyi Földjén című oldalt j tartalmazó számát tér- f jesztjük a járás dolgozói ' között.

Eddig elértük, hogy csu- , pán a járási tanács híva- tall dolgozói a Zrínyi Földjén megjelenésekor száz példányt terjesztenek el a Dunántúli Naplóból, a községi tanács útján pedig 200 példányt terjesztünk minden alkalommal.

Ezt a szervező munkát , tovább akarjuk folytatni, < s mivel minden járásnak J megvan a maga lapja, valamennyi járási tanácsot versenyre hívjuk a Dunántúli Napló járási szá mainak terjesztésében.

FERENCZI ISTVÁN a szigetvári Járási tanács

vb-elnökhelyettesc,

Tavaly de még ezév első---------- negyedében is a

Ko

ssuth-bányai I-es körlet a Komlói Szénbányászati Tröszt egyik legjobb körlete volt. Első negyedévi tervét például 105 százalékra teljesítette s ezen belül a gázszén tervet 104- re. Ekkor már három fejtéssel, összesen 244 folyóméter fejtési homlokhosszal rendelkeztek. Eredményeiket csupán a magas palaszázalék rontotta. A körlet Kossuth-bánya erősségét jelentette, biztosíték volt, hogy a II. negyedévre vállalt 108,5 százalékos tervteljesítést elérhessék.

Az I-es körlet dolgozóinak áprilisi eredményei azonban nagy meglepetést okoztak. Április 20-ig mindössze 66,3 százalékra teljesítették előirányzatukat s ez kihatott Kossuth- bánya tervteljesítésére is.

Mi történt? Mi az oka, hogy azok a bányászok és műszakiak, akik több, mint egy éve mindig a kiváló szint felett teljesítették tervüket, ilyen mélyre zuhantak ? — Ezt kérdezik egymástól Kossuth-bánya bányászai s ezt kérdezte legutóbb a körlet felelős irányítójától, Magyar Ferenc bánya- mestertől Kossuth-bánya pártvégrehajtó bizottsága is.

A baj már az első negyedévben kezdődött. Február végén a körlet egyik fejtése elmed- dült. Erre nem számítottak. Egy gurító kihajtása is szükségessé vált. Még ebben a hónapban eltűnt a szén a Singer-fej- tés egy részéből is. Kutatóvágatokat kellett hajtani, de a fejtési sebesség csökkenése következtében egy 25 méter hosz- szú omlás még súlyosabbá teszi a körlet helyzetét. Utána

tűz következett s a végeredmény: a termelés ezen a munkahelyen 400-ról napi 100—150 csillére csökkent. A körlet vezetői még várakozó álláspontra helyezkedtek, mondván; „majd csak kialakul“.

A várakozás balul ütött ki. A 12-es telepi 1-es csapati fejtésnél is az elmeddülés jelei mutatkoztak. A meddő után- szedése itt is csökkentette a fejtési sebességet s mivel a biztonsággal sem sokat törődtek, két esetben 15—30 méteres omlás történt. Ilyen gyakori omlásra a 12-es telepben nem volt példa 1954 óta. Sajnos, a többi fejtés is hasonló helyzetbe került — természetesen nem a geológiai viszonyok váratlan megváltozása miatt — s mire a körlet vezetői intézkedni akartak, már nem volt munkahelyük, ahova a bányászokat telepíthették volna. A nehézségek növekedésével egyldőben romlott a bányászok hangulata is, csökkent a munkakedv, a fejteljesítmény, sőt az 1-es csapat tagjainak a III-as körletbe kellett menniök, mert nincs munkahelyük.

Röviden ísy magyarázzák, indokolják az I- es körlet vezetői a történteket, a 3650 csillés lemaradást. De ennél sokkal több történt. A körlet műszaki vezetése nem volt megfelelő, az előrelátó tervezés helyett, csak a napi feladatok teljesítésével törődtek. Magyar Ferenc bányamester maga is beismeri, hogy hibáztak: „Ha józan megfontolás tárgyává tettük volna a körlet helyzetét, akkor ma már eredményekről beszélhetnénk”. Valóban ha legalább két héttel előbb megkezdik a VI. szint 2/a keresztvágati gurító készítését, ma két 12-es telepi fejtésük volna s a tervet legalább 100 százalékra teljesíthetnék. A körletvezetés azonban nemcsak akkor hibázott, amikor ebben az esetben nem intézkedett időben, hanem már korábban is.

Magyar elvtárs elmondta, hogy a fegyelem lazasága és a középkáderek felelőtlensége ellen nem tudtak megfelelően küzdeni. Mivel az aknászok sem követelték meg a csapatvezetőktől a fegyelmet, a csapatvezetők is nagyon elnézőek voltak. Czúkor és Singer elvtársakra különösen jellemző ez. Nem követelték meg a biztonsági szabályok betartását, pedig előre figyelmeztették őket, hogy ha ezen nem változtatnak, omlás következik be, A 4-es csapatnál még jelenleg is nagyon hiányos az oldal- és főtebélelés. Szerencse, hogy elég gyors a fejtési sebességük s így ennek a hanyagságnak még nincs súlyosabb következménye. Kétségtelen, hogy az I-es körletben elég gyakori a fahiány, s ez nehezíti a biztosítást. De az is tűrhetetlen, hogy a csapatvezetők nem ellenőrzik a fahordókat, nem vonják őket felelősségre. Van a körletnek olyan csapat- vezetője, aki két-három naponként nézi meg a fejtése felső kijáróját. Ezekután nem csoda, hogy a fejtési kijáratok állapota a lehető legrosszabb.

Számos hibát lehetne még elmondani, ami szintén oka a lemaradásnak. A körlet vezetői azonban már ismerik e hibákat s részben meg is kezdték a kijavításukat. A két legjobb elővájó brigádot bízták meg az új fejtések előkészítésével-. Az Osztertag brigád mindent elkövet, hogy a rábízott előkészítőimunkát mihamarább befejezze. Gurítóhajtásban napi 4—4,2 métert haladnak előre. Ha ezek a munkák befejeződnek, két fejtése, május' 25. után pedig négy fejtése lesz a körletnek. Ahhoz azonban, hogy az áprilisi visz- szaesés többet ne forduljon elő, elsősorban a körlet vezetőinek kell tanulniok a saját kárukból.

Kovács József elvtárs Kossuthbánya vezetője, aki több mint egy hétig közvetlenül is segítette Magyar elvtársat, így beszélt erről:

— Magyar elvtárs vezetési módszere nem elég határozott. Elfeledkezett aról, hogy az'apró feladatok végrehajtását is ellenőrizni kell. Ha szükséges, keményen is kell beszélni, de mindig egyenesen. Hiba volt, hogy nem kérte és nem is vette igénybe a párt, DISZ- és a szakszervezet segítségét, egyedül akarta a feladatát megoldani. Igénybe kell venni ezt a segítséget és Magyar elvtársnak sokkal többet kell beszélnie a fizikai dolgozókkal. Érdeklődjön problémáik iránt, kérje ki véleményüket, mert a feladatokat ők oldják meg.

A bányamester ugyanakkor legyen előrelátó. Tudja azt, hogy hol lesz hat hónap múlva fejtése és így szervezze meg az előkészítő munkát Is. Magyar elvtárs új ember, néhány hónapja van csak a jelenlegi beosztásában, de minden adottsága megvan ahhoz, hogy körletét jól vezesse. Mi segíteni fogjuk.

Az eddiginél nagyobb segítséget várhat az I-es körlet a szenelő főkörlet vezetőjétől, Szilágyi elvtárstól' is. Az ő véleménye szerint az I-es körlet vezetőjének több feladatot kell bíznia a műszaki középkáderekre és a felelősségrevo- nást sem szabad elhanyagolni. Tűrhetetlen, hogy az aknászok jelentése gyakran nem felel meg a valóságnak. Naponta például 200 csillével több töltést szoktak jelenteni, mint amennyit a szénelókészítőmű valójában visszaigazol. Ez már nem tévedés, hanem felelőtlenség.

Az I-es körlet bányá- 1 szaira a jövőben is nagy feladatok várnak. Májusban már egyik fejtésükben meg kell valósítani a kétharmados termelést. Ugyancsak náluk szervezik meg Kossuth-bánya első ciklusos grafikon alapján működő fejtését. A terv 48 óra alatt lefejteni a pásztát, vagyis eny- nyi idő alatt 600 csille szenet adni. Mindez nemcsak a meglévő hibák kijavítását követeli meg, hanem a körletvezetés eddigi módszereinek megváltoztatását Is. Kossuth-bánya vezetői: a párt-, a DISZ- és a szakszervezet segíteni fog ebben Magyar elvlársnak, a körlet többi vezetőjének és bányászának is. Hasznosítsák úgy ezt a segítséget, hogy körletük ismét a Komlói Szénbányászati Tröszt egyik legjobb körletévé váljon!

Mesterfalvi Gyula