Dunántúli Napló, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)
1956-05-22 / 119. szám
1956 MÄJUS 22 N \ P T rt 3 Átgondoltabb, szervezettebb munkát várunk felsőbb szerveinktől is (Vitaindítónak szánjuk ezeket a sorokat. Kérjük üzemeink vezetőit, dolgozóit, véleményüket, javaslatukat Írják meg szerkesztőségünknek. Ezzel is segítsék a gazdasági munka még tervszerűbbé tételét, második ötéves tervünk sikeres végrehajtását.) A második ötéves tervünk célkitűzései, a magunk jobb munkáján túl, feltétlen követeli felettes szerveink munkájának javulását is. Azért szeretnénk ezzel a kérdéssel kissé bővebben foglalkozni, mert azt hiszem, ez nemcsak bőrgyári, illetve bőripari „specialitás" hanem megtalálható más iparágakban is. A legutóbbi időben azt tapasztaljuk, hogy a tervezés egy kissé kisíküott, mellékvágányra futott. Szerintünk sem az első, sem a második negyedévi tervünk nem felel meg a követelményeknek. Számos, egészen alapvető hiba van terveinkben, melyeknek kiküszöbölése majdnem lehetetlen, mert igazgatóságunk nem veszi figyelembe erre vonatkozó javaslatainkat. Terveinkben legnagyobb hiba a perspektí- vátlanság. Nálunk a tervezés és a termelés munkája között számos ellentmondás van. A termelés a bőriparban a hosz- szú átfutási idő miatt, fokozottabb előrelátást kfván. Sajnos, ennek a szempontnak sem szerezhetünk érvényt, mert a termelési tervet az Igazgatóság készíti, abban a vállalat javaslatait elenyészően veszik csak figyelembe. Jelenleg az a helyzet. hogy amikor egy tétel nyersbőrt elindítunk 60—180 naoos útjára, nem mindig tudjuk megállapítaná, hogy mit kell majd abból gyártanunk. Pedig ez nagyon fontos lenne, mért amint ez a feltétel romlott. úgy csökkent munkánk ütemessége, tervszerűsége és ami ezzel szorosan összefügg: romlottak önköltségi, termelékenységi és egyéb mutatóink is. Az I. negyedévben sem tervünket, sem egyéb mutatóinkat nem tudtuk teljesíteni, és ez is a perspektíva nélküli munka egyik következménye Pillanatnyilag ott tartunk, hogy nem tudjuk, holnapután mit kell termelni. A nyersbőrt negyedévvel a felhasználás előtt kell megrendelni, — az Igazgatósáig szerint is. — csak hozzávetőleges termelési tervünkhöz. Amikor a bőr eh hey a bizonytalan tervhez „be van dolgozva“, akkor kapjuk meg a végleges tervet. Természetes, hogy a gazdaságosság semmiképpen sem érvényesülhet így. Ezért sóik esetben kénytelenek vagyunk a készáruhoz meg nem felelő bőröket megmunkálni. Számtalanszor előfon Üj park Pccsváradon A pécsváradl vőrőskeresztes aktívák Faludi Gábor kertész irányításával a bölcsőde körül parkot létesítettek. A parkba fenyőfákat, juharfákat és egyéb dísznövényeket ültettek. A vöröskereszt tagjai közül különösen kiemelkedő munkát végeztek: Bállá Vera vk. titkár, Pákozdi Dezsőné, Bicskei Istvánná. Zámbó Margit védőnő. Forró Jánosné és dr. öhler János körzeti orvos. A megyei vöröskereszt vezetősége köszönettel és elismeréssel nyugtázza a pécsvára- diak öntevékeny munkáját és példaképül állítja a megye többi vöröskereszt szervezete elé. Bokrétás András dúlt már, hogy a terv-termelési osztállyal ellenkező utasítást adott az igazgatóság kereskedelmi osztálya azért, mert a feldolgozó iparnak hirtelen szüksége volt arra is, ami a tervezésnél még fel sem merült. Ismeretes az a szigorú rendelet, amely a béralap túllépéséért komoly büntető szankciókat helyez kilátásba a vállalat vezetőinek, és művezetőinek. Igazgatóságunk utasításá- sára az I. negyedévben csak azt valósíthattuk meg termelési tervünkből, amire béralap fedeztet kaptunk. Az pedig 50 ezer normaórával kevesebb volt a szükségesnél. Műszaki vezetőink kollektív besorolái- sánál több, mint háromezer forinttal kevesebbet engedélyezett felettes szervünk, tehát már a terv kézhez vétele pillanatában túlléptük a béralapot. Most azt az utasítást kaptuk, hogy fő a tervteljesítés, az ehhez szükséges munkaerőt és béralapot felhasználhatjuk terven felül is. Ez azt jelenti, hogy májusi és júniusi tervünket az áprilisi lemaradás behozására kell átállítanunk. Egyik legfontosabb feladatunk a műszaki fejlesztés, a technika és a technológia fejlesztése. Ezt igazgatóságunk műszaki osztálya is nagyon fontosnak tartja. Elő is írja a műszaki intézkedési tervek végrehajtását, de az illetékes osztály nem engedélyezi a hozzávaló létszámot — csak a terv teljesítését kérik számon. A Nemzeti Bank beruházási hiteléből olyan besűrítőberendezést építettünk a közelmúltban, amely mintegy 50 ezer dollár évi megtakarítást eredményez. A berendezés üzemeltetését igazgatóságunk műszaki osztálya számonkéri, a kezeléséhez szükséges létszámot azonban nem engedélyezi a tervosztály. Az éves terv bizonytalansága miatt az annyira szükséges távlati műszaki intézkedéseket sem tudjuk kidolgozni, mert nem tudjuk, hogy az iparvezetés milyen # feladatok megoldásával akarf megbízni bennünket é Mi azt szeretnénk, hogy felettes szerveink a jövőben adják meg a lehetőséget ahhoz, hogy beleszólhassunk saját terveinkbe, valamint azt, hogy közöljék, mi a feladatunk a közeljövőben. Csakis így végezhetünk olyan munkát, csakis így hajthatunk végre olyan műszaki intézkedéseket, melyekben pártunknak és egész népünknek sok öröme lehet. A jelenlegi helyzet azonban egyenesen visszatart a fejlesztéstől, a technikai haladástól. Műszaki vezetőink elvesznek a napi problémák megoldásában, és őszintén szólva félnek azoktól a büntetőszankcióktól, melyek béralaptúllépés esetén őket terhelnék. Az elmondottakkal nem azt akarom hangsúlyozni, hogy a> Pécsi Bőrgyárban nincsenek J hibák és csak a felettes szer-! vek lennének az okai annak,! hogy tervünket esetleg nemi teljesítjük. Hibáink vannak,! ezeknek kiküszöbölése a vezetők, a kollektíva feladata. — Ezeket gyáron belül meg is fogjuk oldani. Természetesen ezzel kapcsolatban szükség van arra is, hogy megszüntessük az iparvezetésben mutatkozó hibákat is. Mi az üzemen belüli hiányosságokat csak é úgy tudjuk felszámolná, haeb-f ben felettes szerveink is segí- ’ tenek. Elsősorban kérjük, hogy a Bőripari Igazgatóság a bőrgyári dolgozókkal beszélje meg a terveket, de ehhez szükséges az is. hogy a minisztérium elvi főosztálya beszélje meg a Bőripari Igazgatósággal elképzeléseit. Végeredményben a minisztérium elvi főosztálya a Bőripari Igazgatóság és a bőrgyár szorosabb, összehangoltabb munkája szükséges. Ez lesz egyik alapja annak, hogy a megfelelően feszített, reális előirányzatokkal tervszerűbben szervezettebben dolgozhassunk J — nagyobb zökkenők nélkül! teljesíthessük a második öt- ( éves tervünkben ránk váró fel - adatokat. BERCI PÁL a Pécsi Bőrgyár igazgatója Hidat vertek a fiatalok a rihai tavon (Tudósítónktól): Ha egy jó távolugró lenne Itt, minden különösebb erőfeszítés nélkül átugrani. A gát két széle közt már csak -—6 méter a távolság. Közte a víz... A Riha-tó vize, amely fene nagy erejével átszakította a töltést és a Homorúd felé vezető köves utat. Mivelhogy csak itt lehet építőanyagot szállítani a sziget mélyében fekvő kis faluba, napok alatt be kellett tömni a rést. A DISZ-tábor fiataljai vállalkoztak Is a munkára, a helyreállítási bizottság megszervezte a szállítást. Egymásután érkeznek a kővel rakott teherautók. Háttal tolatnak be a keskeny töltésen; most aztán nem remeghet a gépkocsivezető keze, csak egy kicsit fordítaná félre a kereket, s a kocsi már borulna is a vagy 3 méteres vízbe. Mikor a töltés végéhez ér az autó, a fiatalok felugrálnak rá, percek alatt leszórják a követ. — Hát ha így haladnak, estére meglesz — mondja Ga- bula József főmérnök a rihai „híd” tervezője és kivitelezője. — Meg is lesz — ígéri But- kal Vili, a Rákosi Mátyás Művek ifjúmunkása. És mikor úgy délután 3 óra tájt újra arra járok, már nem is kell csónakkal átkelni a másik oldalra, palló köti össze a gát két végét. Alább három méter széles csak a víz. Ez pedig eltűnik estére. Ezt csinálja utánuk valaki. A Rákosi Mátyás Művek ifjúmunkásai becsülettel kitettek magukért. Nem gyerekjáték két és fél—három nap alatt „hidat” építeni, — még akkor sem, ha nem is kellenek hozzá cirádás vasívek és komoly betonpillérek. Csak kő, kő, sok vagon terméskő. Holnap már indulhatnak Is, az építőanyaggal teli teherautók Homorúdra az új „hídon” át, s a Hörömpő meg a Kocsárdi brigád tagjai talán éppen erre szállítják majd a téglát Homorúdra, mert ha vége is van az egyik munkának, van itt elég s ők dolgozni jöttek, segíteni... Szakemberek a második ötéves tervről Nagyobb önállóságot állami gazdaságainknak ! Egy járási DISZ-sere tapasztalatai gszemle Hétfőn befejezték a répa egyelését A Szentegáti Kísérleti Gazdaság hétfőn befejezte 75 hold takarmányrépa és 28 hold cukorrépa egyelését. A növénytermesztő brigádok közül a. pe- terfai és szentegáti, valamint a galambosi üzemegység Bakos és Novenyák brigádja vegezte a legjobb munkát. Igen sok dolgozó minőségi prémiumot Is kap. A 250 munkás közt főleg kitűnt az egyelésbcn Szabó Lajosné. Fajcsi Er/*"- bet, Paczur Júlia, Németh Árpád, Horváth Sándor:ia Sellyén lezajlott az Ifjúsági kulturális seregszemle járási bemutatója. Ez a bemutató sok tanulságot rejtett magában és egyben bizonyította azt a nagy fejlődést, amelyet a sellyei járás művészeti csoportjai egy év alatt megtettek. A tavalyi seregszemlén csupán egy-két jó csoport lépett fel, a többiek általában vérszegények voltak, és mind műsoruk megválasztásában, mind művészi színvonalukban gyengéknek mutatkoztak. Az idei bemutató hasonlíthatatlanul színesebb, művészibb volt, mint a tavalyi, így például hat szépenszóló énekkar gyönyörködtette a közönséget (az elmúlt évben nem volt számottevő kórus), kilenc tánccsoport lepett és tizediknek a sámodi népiegyüttes mutatkozott be. A zenekarok, színjátszók és szólóénekesek olyan jól szórakoztattak és annyira lenyűgözte a műsor a hallgatóságot, hogy a csaknem éjfélig tartó seregszemlét, nemcsak türelemmel, hanem lelkesedéssel nézték végig. Azt hiszem a közönség közül nem felejti el senki a királyházi Galamb Marika szereplését — hogy csak egyet említsek a sok közül, — akinek arcocskáján végig lehetett követni tanító bácsija sorsát. G Is, a színdarabbcli tanító bácsi Is a „Szakadék” című dráma szereplői voltak. Magyartelek egészen kicsiny település, kulturális élete azonban szépen fejlett. Ga- mus Géza és felesége hétről- hétre gondoskodik arról, hogy a vasárnapi pihenőnapon nemes szórakozást találjon a falu lakossága. Feleségével együtt Gamus Géza szerepel is a csoportban, ha kell színdarabban, ha kell táncban. Ez a tevékeny törődés látszott meg a seregszemle! bemutatkozáson Is. Sumonyban tavaly nem volt énekkar, ma már 45 sumo- nyi öreg és fiatal énekel és a Gyöngyvirág-tánccsoport máris megyei mintacsoporttá fejlődött. A hiricsi énekkarban jóformán a falu minden férfi dolgozója dalol, az asz- szonyok is velük járnak a próbákra és míg a férfiak gyakorolják a szólamokat, addig a nők gazdaasszonyszakkörben szebbnél szebb kézimunkákat készítenek. Mi volt tavaly Királyegyházán? Az ideihez képest nem sok, most pedig alig győzte átvenni vezetőjük az ajándékokat, melyeket szereplésük elismeréseként kaptak. Igaz meg is érdemelték; Darvas „Szakadék” című drámáját adják elő nagyon szépen. A kőnyi-verbunk férfitáncosai is versenyre állhatnak bárkivel. Felsőszentmárton délszláv népiegyüttese ugyancsak szépen szerepelt. Nagy sikert aratott Trublty Balázs pedagógus szólóénekével és ki győzné felsorolni mindazt, amit Sellyén láthattunk, hallhattunk?! Szép volt, jó volt, köszönet Illet minden csoportot, köszönet jár azoknak, akik a csoportokat segítették. És Itt kell rátérni arra, hogy ml a forrása a sellyei művészeti csoportok nagy fejlődésének. Röviden csak annyit, hogy a fejlődés a járási pártbizottság DISZ és tanács törődésének, állandó segítésének az eredménye. Csak néhány példát arra, hogy hogyan támogatják Sellyén a művészeti csoportokat: Virág József elvtárs, a sellyei járási pártbizottság ágit. prop. osztályának vezetője — bár nem lenne feladata — gondoskodott a csoportok szállításáról úgy. hogy az állami gazdaságok és gépállomások vezetőit kérte meg, hogy teherautókkal a távoli falvak minden szereplőjét hozzák el a versenyre. Kijárt a csoportok próbáira, szeretettel, jó tanácsokkal támogatta őket, Jelics elvtárs a járási tanács vb. elnökhelyettese pénzt teremtett ahhoz, hogy a művészeti csoportokat és a legjobb szereplőket megjutalmazzák. Sári elvtárs, a járási DlSZ-bizott- ság titkára a járási népművelési csoport munkatársaival együtt idejének nagyhányadát arra fordította, hogy művészeti csoporttól művészeti csoportig járjon és szakmailag segítse a szereplőket. Tehát ha végül le kell vonni a sellyei ifjúsági seregszemle tanulságait, a legfőbb, legtisztább következtetés az, hogy a járási pártbizottság, a DISZ és a tanács, valamint az egyes művészeti csoportok és minden egyes szereplő kollektív munkájának eredménye volt az a szép él- ménylell nap, amelyre minden szereplő és minden néző soká emlékezni fog. Ábrányi alajosné Pártunk Központi Vezetőségének már 2955 június 18-i határozata előírta, hogy az állami gazdaságok részére vezessenek be egy jóval egyszerűbb tervezési rendszert, amely elősegíti a dolgozók kezdeményezésének kibontakozását. Bár a tervezési rend jóval egyszerűbb lett, méa ma sem segíti elő a gazdaságok dolgozói és vezetői kezdeményezésének kibontakozását. Elkészíthetjük ugyan éves tervjavaslatainkat, azonban a javaslat figyelembevétele egyáltalán nem látszik meg a kapott termelési terveken. Például: a meglehetősen hegyes-völgyes és az állomástól 20 km távolságra eső Babarci Állami Gazdaság — ahol a kukorica kiváló termést ad. — 160 (százhatvan) kh. cukorrépa termelésére kapott tervfeladatnt. — Más: a Sátorhelyi Állami Gazdaság lapályos, gyomoso- dásra erősen hajlamos területein a tervelőírás miatt év- ről-évre kénytelen lent termelni. Gazdaságaink a sokféle növény miatt már a bazárokhoz hasonlatosak. De nem lenne baj, ha azt látnák, hogy a megtermelt növényekre valóban szüksége is van népgazdaságunknak. De mi a helyzet? Even- kint néhány növényt egyszerűen a nyakunkon hagynak. 1954- ben mind a bárt. mind a sátorhelyi gazdaság olyan tervfeladatot kapott, hogy 20- 20 holdon termeljen tormát. Megtermeltük és még most is mindkét gazdaságban megvan az összeszáradt torma. — 1955- ben a Sátorhelyi Állami Gazdaság többek között 20 hold vöröshagyma és tíz hold sütőtök termelését is feladatúi kapta. Ősszel sehol sem akadtunk átvevőre, hanem piacolhattunk vele — úgyszólván sikertelenül. Ha ezen a harminc holdon kukoricát vethettünk volna, — amellett, hogy Így lényegesen kevesebb a termelési költség, — 480 mázsával lenne több szemes takarmányunk. Igen jól értékesíthetnők most. amikor már semmi kukoricánk sincs és emiatt 850 hlzottser- tést képtelenek vagyunk leszállítani. Nem csoda, hogy a szakemberek szemében így a terv becsülete egyre alább száll s nem harcolnak szív- vel-lélekkel teljesítéséért. Második ötéves tervünk célkitűzéseinek olvasása közben újból f"1 kell vetnünk a kérdést: miért nem alakítjuk ki végre tudományosan állami gazdaságaink profilját? A ti. ötéves terv irányelveiben megadott termelés- növelés elérhető az állami gazdaságokban, de ehhez elengedhetetlennek tartom, hogy nagyobb gondot fordítsunk a megfelelő üzemi arányok kialakítására, a természeti, üzemi és közgazdasági viszonyokra. Ha nem ezt tesszük, tervkészítésünk a jövőben is jórészt felesleges időrablás lesz csupán — ami nem mozdítja elő jövedelmezőségünk ügyét. Javulást kell elérnünk az állami gazdasági beruházások területén is. Itt ugyanis sokszor — s nem a gazdaságok hibájából, — olyan pazarlás jelentkezik, amely jelentősen növeli önköltségünket. ötvennégyben például százezer forintos költséggel kaptunk egy fúrott kutat, azonban a. hozzá szükséges tíz méteres akna csak egy év múltán készülhetett el, mert a magas- építési tervező iroda nem vállalta a terv és költségvetés elkészítését, mondván: ez a mélyépítőkre tartozik. A mélyépítők viszont kijelentették, hogy ilyen apróságokkal ők nem foglalkoznak. — Egy másik eset: 1954 tavaszától őszig szerelt fel a Hódmezővásárhelyi Szerelőivari Vállalat 5—7 dolgozója itatóberendezést két istállónkban és javított ki egy fejőgép aa- reaátort. Közben hetekig fizethettük nekik a magas órabéreket — mert anyagellátásukat nem szervezték meg kielé.ní\öen. Mi a fentemlitett munkát egyharmada költséggel is elvégeztük volna. Bár ez az eset 1954-ben volt, — azóta sem szűnt meg a hasonló pazarlás. Idén januárban például egy tíz köbméteres üzemanyagtartályunk helvét egy erre létrehozott budapesti vállalat ásattn ki. A szerelők csak május 12-én érkeztek meg a tartály elhelyezésére. de akkorra már a nödör a havazás és az eső következtében beomlott. Dolguk- végezetlenül azzal, utaztak haza. hogy majd a földmunkások újra kijönnek és utánuk megérkeznek ők is — elvégezni a behelyezést. Kérdezzük — miért van erre szükség? Miért járkáljon ismételten le Pestről egy sze- relőbrigád? Amikor mi ne- ayede ennyi ráfordítással legalább ilyen jól el tudnák végezni ezt a munkát? A fentieket összegezve inén fontosnak tartom gazdálkodásunk megjavítása érdekében, hogy a második ötéves terv során a tervezési munkákban a gazdaságok nagyobb önállósága végre megvalósuljon, hogy terveinket ne májusban hagyják jóvá többszöri módosítás titán (amit persze csak papíron lehet keresztülvezetni, a valóságban viszont nem). Meg kell szüntetni további azt az állapotot, hogy az állami gazdaságok függvényei legyenek egy egész sor termeltető, tervező és szerelő vállalatnak. TÓTH VENDELNE a Sátorhelyi Béke őre Állami Gazdaság igazgatója A közös gazdálkodás már meghódította Helesfát A falu végén ott a tábla. Ez nem különös, de a „Helesfa” alatt egy másik pirosbetűs felírás olvasható: ' „Szocialista község”. Alig pár hete olvashatja ezt az arra járó, hiszen most a tavaszon mozdult meg igazában a föld Helerfán: csak három egyéni gazda van és 45 új tag lépett be az Uj Élet Termelőszövetkezetbe. — Hogy beilleszkedtek-e már a közösségbe? — ismétli a kérdést az Uj Élet elnöke, Tan- kovics Antal. — Be bizony, az első perctől kezdve úgy dolgoznak, hogy az ellen nem lehet kifogás. Versenyeznek egymással — és sorolja a példákat, amelyek közül hadd ragadjuk ki az egyik legszebbet. Panka Gyula é3 Angyal Géza a korosabbak közé tartoznak. Most a tavaszon léptek be a termelőszövetkezetbe. És máris a legjobbak között vannak. — ök már reggel fél ötkor viszik a trágyát, amikor még sokhelyütt a másik oldalukra fordulnak az emberek — sűríti össze a véleményét Szeidl János, az Uj Élet növénytermesztési brigád vezető je. — És az asszonyok? — Azok közül egyet sem tudok mondani — felel Szeidl elvtárs. — De azért elmesél egy kis történetet. Bagoly Jánosné túl van a hetvenen, Balogh Györgyné pedig közeledik a hetvenhez. így aztán nem csoda, ha a vezetőség úgy határozott. hogy nekik nem mérik ki a földterületet. Dolgozgassanak ők csak a szőlőben. Könnyebb is ez, meg aztán itt akkor dolgoznak, amikor tudnak. Lett ebből nagy perpatvar. — Hát mi miért nem kapunk területet? Mi nem vagyunk olyan tsz-tagok, mint a többiek? _ nyelvelt a két aszszony az elnökkel. — Könnyíteni akartunk magukon! — védekezett az elnök. — így ne könnyítsenek Vagy adnak területet nekünk Is, vagy itthagyjuk a termelőszövetkezetet . • * Ml má*t tehettek: megadták. E pár kiragadott történet után bizonyára f lep meg az. É!e* Terminden beferizic* és ^ h ,ittak a répák sarabolásához ÍSt
