Dunántúli Napló, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)
1956-05-20 / 118. szám
2 NÄPtW 195# MÁJUS t» ? BELGRAD A jugoszláv külügyi, államtitkárságon, úénteken jugoszláv és külföldi újságírók részvétével sajtóértekezletet tartottak. Draskovics, . a külügyi ál- ! ’•’•»titkárság szóvivője a szov- jel leszerelési kormányhatá- r^'stot kommentálva, kijelentette. hogy e határozat két- v • kívül pozitívan befolyásolni majd a nemzetközi kapcsolatok további javulását és e'ömo^dítjá a nemzetközi kér- c! -sek egybehangolt megoldásának kedvező légkör.kialakulását. KAIRO - , Rádiójelentés szerint a közel-keleti országok külügymi- n s/.tereinek értekezlete nem hivatalos formában megvitatta az egyiptomi kormánynak azt a döntését, hogy elismeri, a népi Kína kormányát. Szaid el Ghazzi. szirlai miniszterelnök és külügyminiszter ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy Egyiptom teljesen szabadon ismerheti el azt az államot, amelynek lakossága eléri a hatszáz milliót és amelynek politikája összhangban áll Egyiptom és más arab országok politikájával. Abdullah Jafi libanoni miniszterelnök kijelentette, hogy Egyiptom független és szuverén állam, amely szabadon ismerhet el bármely államot, különösen pedig o'/m nagy államot, mint Kína, amelynek nagy jövője van és széleskörű lehetőségei a nemzetközi porondon folytatandó együttműködésre. működése érdekében kifejt és mi örömmel üdvözöljük ezeket az erőfeszítéseket. Azt a határozatot, amelyet a Szovjetunió kormánya nemrégiben fegyveres erőink lé nyeges csökkentéséről hozott, mi az egyik legjobb példának tekintjük azokra a konstruktív erőfeszítésekre, amelyek csak örömmel üdvözölhetők, mint közvetlen és eredményes lépések a nemzetközi feszültség további enyhítése, a világbéke biztosítása érdekében. Befejezésül arra is rá szeretnénk mutatni, hogy mindössze két hónapja végzem nagyköveti teendőimet a Szovjetunióban. E rövid idő alatt lehetővé tették számomra, hogy beszélgessek a Szovjetunió legfelelősebb vezetőivel. Ezen kívül több ízben találkoztam és elbeszélgettem a szovjet állami és társadalmi élet különböző köreinek képviselőivel. Mindezeknek a beszélgetéseknek közös és alapvető értelme ez volt: a Szovjetunió és Jugoszlápia egyaránt kívánja országaink barátságának é? minden területre kiterjedő együttműködésének további bővítését és elmélyítését. Mindezek alapján joggal bízhatunk abban, hogy a minden területre kiterjedő baráti együttműködésünk egyre jobban fejlődik és erősödik mind j országaink, mind pedig az egye- j temes béke és haladás érdekében. I A magyar-jupszláv vízügyi egyezmény ratifikálása A Magyar Népköztársaság kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormánya a határmenti vízgazdálkodási kérdések szabályozása tárgyában Bel- grádban 1955. augusztus 8-án egyezményt kötött. Az egyezmény ratifikációs okmányait Budapesten 1956. május 19-én kicserélték. Az erre vonatkozó jegyzőlcöny vet a Magyar Népköztársaság kormánya részéről Dégen Imre, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője, a Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság kormánya részéről Dalibor Soldatic budapesti rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter írta alá. Az egyemény a mindkét ország szempontjából jelentős vízgazdálkodási kérdéseket a kölcsönös érdekek szem előtt tartásával, a megértés, a baráti és jószomszédi viszony szellemében szabályozza. A ratifikációs okmányok kicserélésénél jelen volt Marjai József rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a külügyminisztérium I. számú politikai főosztályának vezetője, a külügyminisztérium, valamint az ország vízügyi főigazgatóság több vezető munkatársa. Jelen voltak a ratifikációs okmányok kicserélésénél a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság budapesti követségének tagjai. „Minden területre kiterjedő baráti együttműködésünk egyre bővül és mindjobban erősödik — Micsunovics jugoszláv nagykövet beszéde a moszkvai rádióban és telev.zióban Moszkva (TASZSZ): Veljko Micsunovics, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete május 18-án beszédet mondott a moszkvai rádióban és televízióban. Beszédét a szovjet és a jugoszláv kormányküldöttség között folyt b' igrádi tárgyalások közelgő első évfordulójának szentelte. A Belgrádban aláírt nyilatkozat — mondotta a nagykövét — magában foglalja azokat az elvpket, amelyekhez • országaink a nemzetközi és egymás- kózti kapcsolataikban igazodnak és leszögezi az országaink közötti normális viszony és ba rati együttműködés megteremtését célzó — időközben jobbára már megvalósult — konkrét intézkedések programját. .— Ilyenformán lépések történteik a közelmúlt atna súlyos örökségének felszámolása fa, amely hosszú éveken át lehetetlenné tett minden e, vüttműködést. Ha végeredményben számot- vetünk a gyakorlati tapasztaltokkal’ — az adott politika ! ’, al y ességének’ és «értékének fő1 kritériumával — akkor njegál- laothgtjuk, hogy az eddig elért eredmények ékesszólóan bízómat ják a múlt évben Belgrádban megkötött egyezmény pozitív jelentőségét. Ezek’ az eredmények meggyőzően bizonyítják a múltévi tárgyalásokat megihlető elvek alkotó 8 éjét és mély igazságát. Mindetek előtt igazolja azt, hogy m ndkét fél minden tőle telheti elkövetett annak érdekében, hogy eleget tegyen korunk követelményeinek országaink népei, továbbá az egyetemes béke és haladás érdekében. A nagykövet ezután utalt egyes olyan eredményekre, amelyek a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és a Szovjetunió között baráti együttműködés széles frontján létrejöttek. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának és Minisztertanácsának meghívására Joszip Broz- Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke a közeljövőben hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban — folytatta többek között Veljko Micsunovics. Jugoszlávia népei különösen nagy megelégedéssel fogadták a látogatás hírét és őszintén kívánják, hogy a látogatás a legnagyobb sikerrel járjon. Meggyőződésem, hogy ugyanilyen érzelmeket táplálnak a Szovjetunió népei is. A közelgő látogatást rendkívül hagy jelentőségű eseménynek tekintjük a két ország közötti baráti kapcsolatok további elmélyítése szempontjából és bízunk benne, hogy ez a látogatás a népek közötti megértést, bi. almát és békés együttműködést szolgálja majd, ami közös törekvésünk. Országunkban jól ismertek — folytatta a továbbiak során — azok az erőfeszítések, amelyeket a Szovjetunió kormánya a nemzetközi feszültség enyhítése, a nemzetközi kapcsolatok megjavítása és valamennyi ország békés együttBiüBftfScIi hírek A Déli sarkon ... t , v*. mi •» ■ ■ **■; A képen: Az első szovjet antarktiszi expedíció „Mlrnlj“ te, lepülése közelében rengeteg pingvin él. A pingvineket nem zavarja az ember közelsége, — a sítalpon közeledő szovjet ember mellett tovább sütkéreznek a napon. A mai „MOSZFILM“ stúdió A moszkvai M. V. Lomonoszov Állami Egyetem épületcsoportjától nem messze van a MOSZFILM gyár, a Szovjetunió legnagyobb filmstúdiója. A stúdió idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. Itt alkotta meg müveit Sz. Eizenstejn, V. Pudovkin, M. Komm, I. Pirjev és még soksok híres szovjet filmrendező. Ebből a stúdióból került ki többek között a Patyomkin páncélos, a Jégmezők lovagja. Az anya, a Volga-Volga. a Vidám vásár, a Boldog ifjúság, A hűség próbája és még sok híres film. A velencei, a cannesi. a Karlovy-Vary-i nemzetközi filmfesztiválon oklevéllel, díjjal és elismeréssel tüntették ki a filmstúdióban készült mintegy húsz filmet. —- Köztük van a Romeo és Júlia, a Boldogság madara, a Nahimov tengernagy, a Visz- szatért szerelem, a Léha asz- szony. A MOSZFILM stúdiómunkájában résztvesznek a legjobb szovjet film- és színművészek: L. prlova. N. Cserka- szov, B. Csirkov. M: Ladinyi- na, I. Iljinszkij, a Szovjetunió névművészei. N. Aliszo- va, az OSZSZSZK érdemes művésznője, stb. A hatodik ötéves tervben a Szovjetunióban évente 120 filmet készítenek. Nagymértékben növeli termelését a MOSZFILM stúdió is. A stúdiót továbbfejlesztik és felszerelik a legkorszerűbb technikával. Ez év májusára új, hárompavilonos épülettömböt adnak át rendeltetésének. 1958-ra a tervek szerint teljesen rekonstruálják a stúdiót. Megfeszített erővel dolgoznak a, rendezők, a művészek, az operatőrök, a MOSZFILM stúdió egész kollektívája. A filmekben feldolgozzák napjaink legaktuálisabb vrebn- máit. A legkülönbözőbb témájú filmekben sokrétűen ábrázolják az embert: örömében és bánatában, siker és kudarc közben, mindennapi munkája közben és életének legizgalmasabb pillanataiban. Az ember szerelme, álmodozása, remén ve, becsvágya, hibái és küzdelme elevenedik meg a filmstúdióban most születő filmkockákon. A MOSZFILM stúdióban most folynak a Doktor Golubov felvételei (rendező A. Komm), amely a fiatal szovjet orvosok munkáját ábrázolja. J. Rjazanov rendezésében készül a Farsangi éj című életvidám esztrádfilm s készül az Értelmetlen nan című filmvígjáték (rendező A. Tutiskin). A Mennyei alkotás című filmben megelevenednek Sz. Obrazcov bábjai. — Nemsokára befejezik Hja Muromec című orosz népmese filmváltozatát (rendezi A. Ptuskó) és most folynak Bernard Shaw színdarabja nyomán a Hogyan hazudott a férjnek című film felvételei. A képen: A MOSZFILM stúdió vágómühelyében. A. Ptusko rendező, érdemes művész (balra) és F. Provorov operatőr' megtekintik a filmen az Hja Muromec felvételeit. A magyar labdarúgó B-válogatott győzelme Prágában Magyarország B—Csehszlo-1 hérvári Góllövőik: Varga (2), vákia B 3:1 (0:0). I Buzánszky (ll_esből), illetve Húszezer néző. Vezette: Fe-| Dvorak. /V emzetkózi Szemle A megbékélés útja Sokszor hallottuk, sokszor leírtuk az utóbbi hónapokban ezekét a szavakat: „enyhülés“, ,.me gváltózott'légkör”, „békés együttélés“. Valóban az emberiség egy idő óta szabadabban, mélyebben lélegzik, új, friss .s/ellem hatja át a nemzetközi eletet, a hépek mintha közelebb kerültek volna egymáshoz, a nyelvi, gazdasági, világnézeti különbségek' ellenére. mintha jobban megértenék egymást. A népek lassan, hely- lyel-közzel tétován, de rálépnek arra az útra, amelyet az emberek százmilliói áhítanak: a megbékélés útjára. Alig egy- hónap telt el azóta, hogy Bulgányin és Hruscsov nagybritanniai látogatásáról hazatért, és máris újabb, nagyjelentőségű találkozóra került sor, ezúttal Moszkvában. Bulgányin és' Hruscsov a kétszázmilliós szovjet nép békeköveteként látogatott el Angliába. Ez a látogatás a két ország t4rsadalmi, politikai gazdasági rendszerében rejlő mélyengzántó különbségek ellenére is méltó folytatása voh Bandungnak, Genfnek, elore- tett lépést jelentett a béke. a barátság és az együttműködés útján.. Igaz, hogy Lond-nban nem születtek látványos megegyezések. Nem oldották meg egycsapásra a világon fennálló kulcsproblémákat, de a szovjet és angol államférfiak személyes érintkezése megvetette az alapját a két nép közeledésének, egyengette az útat egymás kölcsönös megbecsülése és megismerése, a két ország közötti széleskörű kulturális és gazdasági kapcsolatok kiépítése felé. London után most Moszkvára figyel a világ. Guy Mollet és Christian Pineau szovjetunióbeli útja hasonló célt szolgál, mint Bulgányin és Hruscsov angliai látogatása. A szovjet és francia vezetők eddigi megbeszélésein sem születtek váratlan szenzációk, nem hallatszottak szépemhang- zó, de való tényeket elködösítő, túlzott derűlátást keltő nyilatkozatok. A Szovjetunió és Franciaország népei ma különböző társadalmi rendszerben élnek. A szovjet és francia kormány álláspontja igen sok kérdésben élesen eltér egymástól. Fjanéiaország ezenkívül tagja az északatlanti szerződés szervezetének, gyarmatbirodalom is. Mindez azonban nem zárta ki, hogy felelős vezetői leüljenek a tárgyaló asztalhoz és kicseréljék véleményüket a szovjet politikusokkal. Az emberiség sorsáért fele lös négy nagyhatalom közül három, a Szovjetunió, Nagy- Britannia és Franciaország már a legmagasabb szinten, kormányfői szinten, megkezdte az együttműködés útjának keresését. E megbeszélések eddigi eredményei és á széles világközvéleménybeu keltett visszhangja világosan megmutatták, hogy nem az eszeveszett fegyverkezési hajsza, a kardesőrtetés, a hideg- és az idegháború a vitás kérdések megoldásának módja, hanem a gondolatoknak, az ellentétes véleményeknek, a tárgyalóasztal melletti fesztelen, szabad, nyílt kicserélése, a kölcsönös jóindulat, a megegyezésre való őszinte törekvés alapján. Mit várhatunk Guy Mollet és Pineau moszkvai útjától? Sokan teszik fel most ezt a kérdést és sokféleképpen igyekeznek rá válaszolni. Vannak, akik lebecsülik e tanácskozások igazi értékét, kétségbevonják kimenetelük sikerét. Lehetnek olyanok is, akik valamiféle csodát várnak ezektől, úgy gondolják, hogy egy- egy ilyen megbeszélés megoldást hozhat a népeket egymástól elválasztó minden ügyes-bajos problémára. Nem vitás, hogy ha francia képviselők ugyanolyan őszintén törekszenek a megegyezés elérésére, mint amilyen őszintén szívükön viselik ezt a megbeszéléseket kezdeményező szovjet államférfiak, ha komolyan számotvetnek népük és a világközvélemény hangu- ' / latéval, követelésével, akkor a moszkvai tárgyalások, ha nem is mindenben, de igen sok kérdésben sikerre vezethetnek. A moszkvai francia—szovjet megbeszélések fontos állomássá válhatnak a békéhez vezető nehéz, fáradtságos úton, s döntően hozzájárulhatnak ahhoz, hogy minél több akadályt eltávolítsanak erről az útról. A moszkvai tanácskozások előestéjén szinte bombaként hatott a Szovjetunió kormányának az a bejelentése, hogy a Szovjetunió egymillió-kettőszázezer fővel csökkenti fegy veres erőinek, köztük a Német Demokratikus Köztársaság területén állomásozó csapatainak létszámát. Külön kiemeli e nagyhorderejű bejelentés értékét az a tény, hogy a londoni leszerelési értekezleten tanúsított nyugati huza-vona után hangzott el, mintegy válaszképpen arra. A szodjet bejelentés szinte azonnal széles visszhangra talált az egész nemzetközi életben. A világpolitikai helyzet érzékeny lázmérője, a tőzsde csaknem azonnal reagált erre. New Yorkban, Londonban a hadiipari részvények árfolyama szinte egyik pillanatról a másikra zuhanni kezdett, A fegyveres erők csökkentésének híre politikusok, közéleti személyiségek nyilatkozatainak özönét, sál tókommentárok hosszú sorát indította el. A közlemény nagy jelentőségét szrnte kivétel nélkül mindenki elismerte. A különbség csak az volt, hogy míg az egyszerű emberek szerte a világon a legnagyobb örömmel, lelkesedéssel fogadták ezt a valóban szívdobogtató hírt, addig a háborús kalandok szervezői, a népek megbékélésének ellenségei, hátsó gondolatokat kerestek e lépés mögött. Voltak olyanok, akik „propagandamanővernek” állították be az újabb szovjet kezdeményezést, akadtak olyanok is, akik a Szovjetunió „belső gazdasági nehézségeivel” magyarázták ezt a döntést. Nos, ki vonja kétségbe, milyen nagy népgazdasági jelentősége van annak, hogy csaknem egy és egynegyedmillió munkáskéz ezentúl nem a fegyvert, hanem a szerszámot markolja! De vajon erre vezethető visz- sza, egy ország haderejének ilyen páratlan arányú létszám- csökkentése? Minden józanul gondolkodó ember számára világos, hogy nem. Lehetett volna szó ilyenarányú létszám- csökkentésről, tegyük fel, például a koreai háború idején? Nyilvánvalóan nem. A dolgok elevenjére tapintott rá a Figaro című francia lap, amikor megállapította, hogy a szovjet hatalom számára „a helyzetnek a Szovjetunió kialakította mai fejlődése” tette lehetővé a nagylétszámű katonaságról való lemondást. A nyugatnémet revanspolitikusok természeie- sen azok közé tartoznak, akik csökkenteni akarják e lépés horderejét, akik el akarják titkolni annak igazi célját. Azt mondják a szovjet leszerelési határozatról, hogy annak egyik célja „megnehezíteni a nyugatnémet hadsereg felállítását”. Ehhez a nyugatnémetomé'l amerikai megfigyelők sietlek hozzátenni, hogy a három hadosztály kivonása a Német Demokratikus Köztársaság e- rületéről egyáltalán nem csökkenti annak szükségess“'’V. hbgy a nyugatnémet haderő'-” „az előirányzott mennyisé” megfelelően állítsák fel”. \ ny.-német közvélémény egészségesebben gondolkodó, tárnvi- lagosabb részének hangja tükröződött ezzel szemben a Süddeutsche Zeitung című m"”- cheni polgári lap megállan t >- sában. E lap hangsúlyé hogy a szovjet kormány u határozata után „még értelmetlenebbé, még ártalmsabbá vált a bonni kormány felfegyverzési erőfeszítése”. Hasonló, a józan, a tényeke jobban megértő kommentárok hangzottak el más nyugati körök részéről. Ezek szerint a szovjet leszerelési határozat után, „határozottabb jelleget ölthet egyes íyugati országok szepibehelyezkedése a katonai kiadások súlyos terhével”. Többen —így az AFP francia hírügynökség — rámutatlak arra is, hogy a nyugati hatalmak most már kénytelenek lesznek újból átgondolni !”• ze- relési terveiket, s a soron következő júliusi leszerel*« értekezleten „igen nehéz lesz visszautasítaniok a szovjet javaslatokat”,
