Dunántúli Napló, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-17 / 115. szám

1956 MÄJTJS 17

N A P i; o

3

PÁRT ES PÁRTEPITÉS

Értékes, eredményes kezdeményezés

A múlt hét péntekjén Körösi Lajos elvtárssal, Széchenyi- akna párttitkárával találkoztam.

— Jöjjenek ki hozzánk — mondta. — Négy gyorsfeltáró DISZ-brigád alakult, be is neveztek az országos versenybe. Érdemes lenne megírni, hogyan haladnak, segíti-e őket a műszaki vezetés, a szakszervezet és persze a DISZ ..;

Bótai János elvtárs, pécs- bánvai DISZ-szervezö fogadott. Magas, fekete fiatalember, mindössze néhány hónapja van Pécsbányán.

— Hol is kezdjem?;:: Olvastuk a DISZ KV felhívását s feltárók országos versenyért)’. Gondoltuk, mi is benevezünk. Beszéltem a műszaki vezetőkkel, a szakszervezettel és néhány csapattal. Közösen me eállapodtunk, hogy a Palotai, Nyújtó, Horvath és a Sztanek csapat nésztvesz aver- senvben. így történt.;;

És a folytatás? Bótai elvtársat azóta a bányában kis „bányamesternek“ hívják. ö maga mondta el, miért.

— Szinte minden nap lemegyek hozzájuk, hiszen minden kezdet nehéz, mi fjedig elsők szeretnénk lenni. Képzelje csak el, Horváthéknak 380 métert kellett csinálniok. Persze, hogy lassan haladtak. — Szóltam Rudnai bányamester elvtársnak, hogy adjanak nekik lovat. Másnap meg is kapták. Aztán néhány legényszállási fiatal panaszkodott a kosztra. Elmentem a gondnokhoz és megmondtam neki, hogy gondosabban készítsék az ételeket. Máskor a Palotaiék elromlott ventillátora ügyében kellett eljárnom, vagy hogy a csapatokat rendesen lássák el fával... Csak még egyet, Balogh Pista esetét. Érettségizett és szeretett volna bányaipari technikumban tanulni, — Beszéltem az igazgatóval, s hamarosan megy felvételire.

A DISZ segít, szívügye a verseny, ezt nemcsak Bótai elvtárs szavaiból tudni, megerősíti Körösi elvtárs is. Csak

egyvalami kifogásolható: hogy mindent egymaga csinál, a két akna DISZ-vezetőségét kihagyja belőle, pedig többen még többet tehetnének.

— Szombatra egy kis összejövetelt tervezünk. Van né- hányszáz forintunk, megvendégeljük á csapatokat s közben kicseréljük az első tapasztalatokat. Ott lesznek a bánya vezetői is.

No, de menjünk egy házzal odébb, hallgassuk meg, mint vélekednek a legilletékesebbek — a csapatok és a műszakiak. „Ráverünk“ — fogadko- zik Palotai és Kalauz elvtárs. Elsősorban két dolog miatt: magasabb lesz a kereset, ha pedig elsők lesznek, fejenként ezer forint jutalmat kapnak és bejegyzik nevüket a DISZ dicsőségkönyvébe.

— Nem panaszkodunk, a műszakiak azon vannak, hogy biztosítsák a munkafeltételeket — mondja Palotai elvtárs. —■ Előfordul, hogy a lőmeste- rekkel vitázunk, mert nem érkeznek meg pontosan és várni kell a repesztéssel.

— Igaz, akadnak zökkenők — szól közbe Mosonyi elvtárs a feltárók „atyja“, — de nekik is sok a dolguk. Néha viszont maguk nem készülnek el a lyukakkal t.:

Kétségkívül, a műszaki vezetők igyekeznek mindenben a csapatok kezére járni. Mint Kalauz elytárs mondja: „Most már nem nekünk kell szaladgálni légcsatomáért, vasútért. Mindent előkészítenek.“ Sőt, a csapatokat ellátták vizesfúró gépekkel és nagyon megkövetelik használatukat. S amikor közösen kiszámítjuk az első tíz nap eredményét, amely szerint Palotaiék 15 métert hajtottak ki, Kalauzék pedig 24-et (szénben) — mindnyájan elismerően bólogatnak.

A beszélgetés azonban mégis arról győz meg, hogy a sokat emlegetett ciklusos munka- szervezés körül nincs minden rendben. Késik a lőmester, nem készülnek el időre a lyukak, néha akadozik a faelláBaj van a szabályokkal

Csörög a telefon az Ipari rovat asztalán. Méltatlankodó férfi panaszkodik és gyors segítséget kér, mert tehetetlen már a bürokrácia érthetetlen és értelmetlen tengernyi rendeletével szemben, i Miről is van szó?

A Hús- és Tejkiskereske- delmi Vállalat hét jégszekrényt kapott Pestről, amiket a tejüzletekben helyeznek majd el. Igen ám, de azokat el is kell szállítani a boltokba. S itt kezdődik a baj.

' Négy jégszekrényt a MÄV elszállított a város belterületére, mert ez kötelessége. Kötelessége, de csak a város belterületén, az úgynevezett „vámokon belül.“ így a „vámokon“ kívülre szólő három jégszekrény a MÄV raktárában maradt és a Hús- és Tcjkiskcreskedelmi • Vállalat értesítést kapott, ha 48 órán belül nem viszik a holmijukat, kötbért fizetnek.

A vállalat szólt a BEL- SPED-nek. de az nem köteles segíteni, mert csak a vasúton érkező kocsirako- mányú árut szokta elvinni. A Kertészeti és Helyifuvarozási Vállalat szintén nem vállalta, mert — úgymond — „Nekem semmi közöm a vasúthoz. se oda, se onnan nem szállíthatok. így szólnak a rendelctek!“ Igaza van neki is.

A TEFU-boz fordultak, mert már csak az az egyetlen szerv, amelyik szállítással foglalkozik az említetteken kívül. S a TEFU? Nem vállalhatja, mert nem volt előre bejelentve az Igény. Kocsit csak 48 óra leteltével tud biztosítani, de különben is tervsértés áll fenn!,..

Mit lehet itt tenni? Az idő szalad, egyik óra telik a másik után, de segítség sehon- ! «an nem jön. Végre aztán a szerkesztőséghez fordult Szabó elvtárs, a vállalat kereskedelem-szervezési előadója.

Megkérdeztük a MÁV Szállítmányozási Szolgálatát, hogy Ichet-e valamit tenni. Ott azt válaszolják, hogy van egy rendelet, amely szerint a külterületre már nem kötelesek szállítani, mert az már a TEFU hatáskörébe tartozik. Nekik is igazuk van!

Mégis kérésünkre szívességből elvitték a jégszekrényeket Pécsszabolcsra, Pécs- bányatelepre és Rácvárosra.

Szívességből, mert ugyanúgy vissza is utasíthatták volna. — Ezt mondják a szabályok.

A baj tehát a szabályokkal van, meg a város határaival. S hogy sok a baj velük, bizonyítja a következő eset:

Az Építőanyagipari Egyesüléshez tartozó — Hird alatt lévő — Becző-féle homokbányában dolgozó munkások éppen a fennálló rendeletek nyomán nem kapnak a vállalattól utazási térítést, s saját pénzükért utazgatnak este-reggel. ök azért fizetnek, mert Hird a rendelet szerint „még“ a városhoz tartozik. A MÄV viszont azért nem szállít Pécsszabolcsra, Pécs- bányatclepre és Rácvárosba, mert azok „már“ nem tartoznak Pécshez. Ember legyen a talpán, aki itt Igazságot tesz.

S ez az egész bonyodalom miért van? Azért, mert van egy olyan rendelet, amely Budapesthez, s még néhány nagyobb városhoz — köztük Pécshez is — hozzácsatolta a környező településeket, a régi, elhanyagolt, mostohán kezelt perifériákat. S ez nagyon helyes! Csak az nem helyes, hogy egyik minisztérium figyelembe veszi ezt és alkalmazkodik hozzá, a másik pedig nem. így aztán — merő szűklátókörüségból — naponta sokszáz ember életét keserítik meg.

tás, — mindegyik aprónak tűnő hiba, de a munkaszervezéssel függ össze. Ciklusgrafikon kellene, amelyik pontosan előre meghatározná a különböző munkák elvégzésének idejét, ez mind a bányászok, mind a műszakiak felelősségét megnövelné s közös összefogásra serkentené őket. Nem lenne haszontalan, ha ezt egy műszaki vezető kidolgozná és rendszeresen ellenőrizné. — Egyébként ez a pártvezetőség véleménye is, csak nem tudni miért, nem küzdenek megvalósításáért .; ;

Apró kis szoba, íróasztal, néhány szék — ez Szandtner József szakszervezeti bizottsági elnök birodalma. Neki is a szokott kérdéseket tesszük fel.

— Tudunk a versenyről, mi is résztvettünk az előkészítésben, helyeseltük a DISZ kezdeményezését. Már többször beszélgettem a bányamesterekkel a csapatok munkájáról. Úgy hallom, nincsen fennakadás.

De az üzemi szakszervezetnek ennél több a kötelessége. Vegyük csak a legfontosabbat; a verseny nyilvántartását. Kiderül, hogy elindult egy kezdeményezés, de eredményét senki nem tartja nyilván. Pedig a csapatok kíváncsiak lennének, hol tartanak, melyik az első, sőt a többi kerület eredményeiről is hallani szeretnének.

És most vegyük elő a pártnak az ifjúság közötti munka megjavításáról szóló közel egyéves határozatát. Idézzük belőle az idevonatkozó részt: „A párt minden szervének . .. a DISZ irányításán túlmenően feladata, hogy irányítsa és egybehangolja . .. minden helyi szerv munkáját.“

A DISZ-szervezet kezdeményezése összetalálkozott az üzemvezetőség mostani legnagyobb gondjával: lassú a feltárás, nincsenek tartalékmunkahelyek. Ezért fogadta örömmel a kezdeményezést a műszaki vezetőség és igyekszik segíteni. A hibák elsősorban azzal függnek össze, hogy a munka még nincs teljesen összehangolva.

Ezen a téren több, hatékonyabb segítséget kell nyújtani az üzem valamennyi szervének — ezt biztosítsa a párt- szervezet s ez bizonyára a feltárás további gyorsulását is eredményezi majd.

Idejében kérik a terveket

Április elsejétől hangosabbá vált a zobáki ikerakna környéke: a 49-es Építőipari Vállalat kubikosai, kőművesei, ácsai és segédmunkásai megkezdték a szállítógépház építését.

Az építkezés eddig jól haladt, elkészült az alapozás, sőt az Enlnger-brigád tagjai a leendő génház légakna felöli szárnyán elérték a 4 méter 60 centis szintet is. Nagyszerű, örvendetes eredmény s a gépház építőinek most mégis gondot okoz.

— Amikor megkezdtük itt a munkát, csupán az alapozási terv volt a kezünkben, —méltatlankodik jogosan Storcz János építésvezető, — pedig legalább egy hónappal előbb szükségünk lett volna a tervekre a munkák előkészítése érdekében.

A gépház terveit Budapesten az 1. sz. Iparterv Vállalat készíti igen lassan. Egy hónap óta az alaprajzon kívül csupán az emelet tervrajzát és két metszetet küldtek. De ezek a tervek sem jelentenek sokat, mert égetően szükség volna a 4.60-as szint komplett vasalási tervére. Ennek hiányában nem tudják előkészíteni^ a so- ronkövetkező munkákat. Az építésvezetőség például nem tudia, hol fognak majd munkaterületet biztosítani az Enin<rer-brigádnak azután, ha a gépház szálítóakna felőli oldalán is elérik a 4,60-as szintet. Az igazság és a jólszerve- zettség „szabályai“ szerint az építésvezetőségnek • időközben cl kellene készítenie az említett szint pillérezését,'valamint a födém-betonozását — ha volna hozzá tervük.

— Azért is aggasztó ez a helyzet, — magyarázza Fritz Ferenc technikus, — mert mi sem kapunk meg azonnal az építkezéshez szükséges minden anyagot. Legalább 2—3 hét kell ahhoz is, hogy a vastelepen előkészítsék a betonozáshoz szükséges vasakat.

A zobáki épitők mindent elkövetnének annak érdekében, hogy szeptember 15-rc szerelésre készen adják át a száilitógépházat. Áprilisi tervüket például 111,5 százalékra teljesítették és most is jól dolgoznak. Az ő igyekezetük, szorgalmuk azonban nem elegendő. ■

— Ha nem kapunk terveket, egy héten belül leáll az építkezés! — mondta aggodalommal Storcz elvtárs.

S ezért teljes mértékben az 1. sz. Iparterv Vállalatot terheli a felelősség.

Szakemberek a második ötéves tervről

A gépállomásokra vonatkozó irányelvek megvalósíthatók

— A jövő hónapban kezdem új házam építését, amihez eddig 30 ezer forint értékű anyagot vettem. Ez is az első ötéves terv szerzeménye, — mondja Miltner Ferenc, a palotabozsoki gépállomás „Szabadságharcos"

traktorosbrigádjának vezetője, az ifjúsági traktorosbrigádok múlt évi versenyének győztese. — Érthető, haezek- után érdekel bennünket a második ötéves terv és irányelveihez mi is hozzátesszük javaslatainkat, megvalósításához legjobb tudásunkat.

Mindenekelőtt úgy határoztunk, hogy az ifjúsági traktorosbrigádok versenyében továbbra is résztveszünk és a mennyiségi, minőségi munkában, önköltségcsökkentésben elért jó eredményekkel törekszünk a gépállomásokra vonatkozó irányelvek teljesítésére, amelyek véleményünk szerint reálisak, megerőltetés nélkül va- lóraválthatók. Mutatja ezt az is, hogy 1980 nh-as tavaszi tervünket — amely május végéig van előirányozva — már eddig 3300 nh-ra teljesítettük és áprilisban például 100 mázsa üzemanyagot takarítottunk meg. — Még eredményesebben dolgozhatnánk. ha egyes kisebb-na- gyobb problémák — amelyek bizonyára más gépállomásokon is előfordulnak, — megszűnnének.

A brigádszállások kiépítésére nagyobb gondot kell fordítani és hasznos lenne mellettük kis műhelyt létesíteni raktárral, tartalékalkatrészekkel, hogy elromló gépeinket — a brigád jelenleg tíz erőgéppel dolgozik, — gyorsan kijavíthassuk. Ugyanitt 15—20 hektós üzemanyagtartályokat kellene elhelyezni, mert a központból, vontatóvá,l, hordókban való esetenkénti üzemanyagkiszállítás körülményes, a szükségesnél több időt, erőt és üresjáratot vesz igénybe. Az üzemanyag- tartályt esős időben, vagy amikor a vontatónak ráérő ideje van, feltölthetnénk és az üzemanyag traktorhoz szállításáról már a tsz fogatokkal is gondoskodhat.

Hiba, hogy a munkagépek gyártása elmarad az erőgépek gyártása mögött. A nagy- erejű DT 413-as lánctalpas traktort például másfél hónappal előbb kaptuk meg, mint a hozzá gazdaságosan használható öt ekefejes ekét.

Hiány van ezenkívül sima* hengerben, fogasban, küllős- kapában és ezért az erőgé- pékét az ezekkel folyó nyakában nem tudjuk gazdaságosan üzemeltetni, sokszor csak annyit vontatunk 20— 22 lóerős traktorral, a menynyit egy pár ló is elv lnne. Elegendő munkagép esetén kapcsolt gépekkel több munkafolyamatot is elvégezhetnénk, például a tárcsázást fogasolást, simitózást, háromszori fordulás helyett egyszerre.

A gépek teljesítményének növelése rendkívül fontos a gépállomásokon, mégis van egy olyan rendelkezés, amely ezt nem segíti, hanem hátráltatja. A gépek szocialista megőrzéséért járó évi 900 forintos jutalmat csak az kaphatja meg, aki legalább 100 százalékos teljesítmény mellett 2 000 forintnál többértékű javítást nem végeztet traktorán és végig egy pépen marad. A Miltner-brigádban nem ritka a 200—300 százalékos teljesítmény, de előfordul. hogy ilyen igénybevétel mellett 100—200 forinttal több lesz a javítás értéke. — Emiatt csak két traktoros kapta meg 18 tagú brigádunkból a 900 forintos jutalmat. Mivel kb egyhónapi keresetről van szó, ez nem ösztönöz teljesítmény növelésére. Másik rendelkezés, hogy balesetnél szintén nem. folyósítható ez az összeg. Kalapos János két héttel ezelőtt élete kockáztatásával mentette meg a felrobbanástól gépét, miközben .ujja eltörött, ö ez évben már nem jogosult emiatt a 900 forintos jutalomra. Kiász József viszont nemrégiben önhibáján kívül Hoffher vontatóról Ze- torra ment át és ezért szintén elesik ettől az összegtől. Helyesek a szabályok, de ez ilyen formában sérti a traktorosok igazságérzetét, helyes lenne ezt az ötéves terv részletekben való kidolgozás sánál jobban megvizsgálni.

Befejezésül még csak any- nyit: A Szabadságharcos

traktorosbrigád legjobb tudásához mérten résztvesz a 11. ötéves terv megvalósításában, hogy a sombereki Béke és a görcsönydobokal Uj Alkotmány Tsz tovább erősödjön. Ehhez azt kérjük, hogy az ifjúsági traktorosbrigádok versenyének értékelésével is segítsenek hozzá az illetékesek.

Ember lehet még belőle

Vajon mint döntenek a sorsa felöl? Lajcsi idegesen rója a másfél méteres utat a kis előszoba falai között. Visz- szamehet-e a bányához? Még van harminc fillérje, több nem maradt, elment a pénz útiköltségre, élelemre.

Meg hát élnie is kellett valamiből

...

Ha

rminc fillér csörög a zsebében és nincs lakása, ma délben már nem tudja, hol ebédel és este talán majd kint az állomáson vagy valamelyik sétatéri pádon nyomja el az álom..

Kinéz az ablakon. Az utcán zsibong az élet. Fiatal fiú jön s valamit nagyon magyaráz egy kislánynak ... Olyan keservesen egyedül érzi magát. Ide cseppent Pécsre, ide a szülők mellől, a békés családi körből a bányaváros forgatagába ... S maga sem tudja, de valami nincs rendben.

Pedig olyan szépen indult minden. Igaz, az édesók nem akarták, hogy eljöjjön bányásznak. De ő jól akart élni. Hadd legyen neki is sok szép ruhája, meg ha kedve támad egy fröccsre, ne kelljen kunyerálnia rá a pénzt. Hát elment.

Tatabányára került vájáriskolába. Egy évig tanult, aztán két barátjával Komlóra helyezték r. Kossuth-bányához. Tapasztalt, öreg vájárok mellett dolgozhatott s módja volt végigmenni az előváj ási és szenelő munkahelyeken. Törődtek vele, mert jó bányásznak ígérkezett. Nem is volt rá panasz, míg pénzt nem kapott kezébe. Akkor hívta az egyik s -zól a másik cimborája is:

— Gyere, elmegyünk moziba s utána megiszunk egy pohár bort.

A pohárból liter lett. s a liter mellé került még jópohár féldeci is. Folyt a

pénz::: folyt a bor. S aztán máskor is elmentek inni, amíg csak tartott a pénzből. S tartott elég soká, hiszen keresett szépen. Két és félezer forintot is felvett egy hónapban.

Két és félezer forint úszott el, a lejtőre került úgy, hogy észre sem vette. Vehetett volna ezen a pénzen ruhát is, fehérneműt, cipőt, hiszen csak az volt neki, amit a vájáriskolában kapott. De — ott, Tatabányán csak arra tanították, hogyan vegye kezébe a fejtőkalapácsot, arról már elfeledkeztek, hogy a tapasztalatlan fiúnak azt is megmagyj- rázzák, mire költheti azt a temérdek pénzt, amit majd keresni fog és hogyan is éljen, ha a maga lábára áll.

Már úgy,szokott történni, ha valaki elkezd inni, hamar becsúszik a bumli. LajosnJ.1 sem soká késett az első, aztán a második, a harmadik .;; Azt mond ia, csak azért, mert a Végh csábította, hagyják ott a bányát és három napig próbáltak leszámolná. De nem engedték őket.

Lajos mégis elment. És három hónapig élt a szülei nyakán. De hogy elfogyott otthon a pénz, levelet írt a minisztériumba. őszinte megbánást fogadott és javulást ígért. Visszavették, hiszen nagyon-nagyon szükség van minden bányászkézre, — és Pécsre, az Ist- ván-atenához helyezték.

S aztán? Egy hónap sem telt el s újra csak bumli.;. Részeg volt, s az aknász nem engedte leszállnd.

Rendben van, az aknász helyesen cselekedett. De nem hagy nyugton a kérdés: hát nem találnak jobb szórakozást egyes fiatal vájárjaink, minthogy leigvák magukat a sárga földig? Hát ha már a szülő messze van, nem áll

mellettük senki, hogy figyelmeztesse őket, mit tesznek?!

Pár nap múlva családja avatkozott

bele életébe. Szülei sürgősen hazahívták. Könnyelműség, vakság -*• nem tudom másnak nevezni, — hogy maga a szülő veszi rá fiát: hagyja ott szakmáját. S Lajos elment.

Természetesen otthon nem ' vették fel sehová. Újra a minisztériumhoz fordult. Azzal bocsátották el, hogy utazzon le Pécsre, jelentkezzék a tröszt munkaügyi osztályán, s oda majd táviratban küldik meg a választ.

Most itt van.

Mennyivel könnyebb volt végigcsinálni, mint most végiggondolni az egészet! Akkor csak úgy sodorta az élet s ö tehetetlenül úszott a hullámokkal. Még nem tudatos - tette, hisz nem értéktelen fiú a Németh Lajcsi. Csak a hirtelen kapott sok pénz kábította el kissé, míg hát senki sem mutatta meg neki az útat.

— Csak élőiről kezdhetném! — sóhajtja, mikor munkaügyi osztályon elmeséli életesorát.

— Mit tennél?

— Dolgoznék. Megbecsülném magam.

Ezt ígérte egy hónapja is. De ta ■: n elég volt a lecke. Megtanulta, hogy nem elég fiatal bájvász,"«’' lenni, nem e!'% csak jól dolgozni, — élni is kell tud ű munkánk eredményével, 6 ragaszkodnunk kell hi--* 'mnkho?

Talán ’’isszaveszik. sTfiVség van rá, s lehet még em^-ert nevelni belőle És lehet, hoev néhány esztendő múltán valóban „híres —” ’— — '*

azt mó^ a kezdet kezdetén szüleinek megtagadta.

Jnody György