Dunántúli Napló, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-05 / 105. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!

A BARANYA MEGYEI PÁ^PT BÍZOTT SÁ G ÉS A MEGYEI TANA'CS LAPJA

XIII. ÉVFOLYAM, 105. SZÁM ARA 50 FILLÉR SZOMBAT, 1956 MÁJUS 5

DUNÁNTÚLI ,

NAPLÓ

A MAI SZÁMBAN:

Nemzetközi esetnie (2, o.) w Szovjet- jugoszláv ifjúsági Ismerkedési est Moszkvában (2. o.) — Nemzetközi hírek (2. o.) — Magyarországot beválasztották az ENSZ kábítószer bizottságába (2. o.) — Jelentés a földekről (2. o.) — Magyarnóta-est (2. o.) — Szántó Tibor: Tíz közlemény után (2. o.) — Mégis szóváteszem... (4. o.) — A szerkesztőség postájából (4. o.) — A Pécsi Dózsa Szombathelyen mérkőzik vasárnap (4. o.) — Szombati sportműsor (4. o.)

Beszéljük meg második ötéves tervünk irányelveit!

Dolgozó népünk örömmel üdvözölte pártunk Központi Vezetőségének irányelveit, népgazdaságunk második ötéves tervéhez. A terv a mi tervünk, a magyar dolgozó nép terve. Szorgalmas munkánkkal mi teremtettük meg — pártunk vezetésével — végrehajtásának alapját. Tizenegy év történelmi jelentőségű politikai és gazdasági eredményeire épülnek célkitűzéseink.

A dolgozó népünk érdekeit és pártunk politikáját kifejező terv minden szakaszának sok mondanivalója van valamennyiünk számára. Éppen ezért szükséges, hogy párt- és tömegszervezeteink, állami és gazdasági vezetőink törekedjenek arra, hogy minél szélesebb körben megismertessék a dolgozókkal második ötéves tervünk irányelveit. Mindenki lássa azokat a lelkesítő célokat, melyeket mindennapi munkánk során valósítunk meg. Ipari termelésünk 50—52 százalékos emelkedése többek között iparunknak több alapanyagot, energiát, több és jobb gépet, mezőgazdaságunknak majdnem négyszerannyi mű-, trágyát, népünknek több, mint háromszor annyi motorkerékpárt, másfélszerannyi élelmiszert é6 főbb fogyasztási cikket jelent, mint amennyit

1955-ben állítottunk elő. öt év alatt 200 000 lakással, 4 100 általános iskolai tanteremmel, 240 új mozival gyarapodik ha-, zánk. Kulturáltabb és egészségesebb lesz népünk, mert a második ötéves terv során minden faluban kigyullad a villany és a terv végén minden tízezer emberre tizenöt orvos jut. Az egy keresőre jutó reálbér és parasztságunk jövedelmének 25 százalékos emelkedése, a bolti forgalom több, mint 30 százalékos növekedése is második ötéves tervünk ígérete.

Minden lehetőséget használjunk fel tehát arra, hogy ismertessük á lelkesítő adatokat! Különösen sokat kell foglalkoznunk a mi megyénk fejlődőével. Szénbányászatunk és inarunk további fejlődéséért. Komlóért, Hosszúhetény- ért, a hidasi brikettbányáért, a nécsújhegyi erőműért, a mohácsi farostlemezgyárért, a Mohács-pécsi csővezeték megértéséért és számos más alkotásért öntudatosan dolgozzanak megyénk munkásai,

dolgozó parasztjai és értelmiségijei.

De elég-e a célok ismerete? Nyilvánvalóan nem elég. Beszélni kell a dolgozók'■ .1 feladatainkról is. A termelés növelése, a termelékenység jelentős emelése, az önköltség csökkentése sok gyakorlati

kérdés megoldását állítja elénk. Tökéletesíteni kell a technikai színvonalat, újításokkal. ésszerűsítésekkel. Biztosítani kell a zavartalan

er ve cél látást, jobb munka- szervezést, a termelési eszközök és a munkaidő jó kihasználását, . a rejtett tartalékok és új lehetőségek feltárását. Minden üzemben, géoállomá- son, termelőszövetkezetben, állami gazdaságban^ minden hivatalban, intézményben, közlekedési és kereskedelmi szerveknél sok megoldandó feladat adódik. Feltétlenül szükséges ezekről beszélni. Mondják el a dolgozók javaslataikat, bírálatukat, véleményüket és valósítsák is meg azokat. Dolgozó népünk akarata. törekvése, szorgalma, tudása a legfőbb forrás, amely-; bői minden sikerünk táplálkozik.

A feladatok megoldásának Jó módszereit nem rejthetjük véka alá. Második ötéves tervünk lelkesítő távlatai akkor

valósulhatnak meg rövid idő alatt, ha közkinccsé válnak a jó kezdeményezések. Ezért tárta elénk vitára központi vezetőségünk a második ötéves terv irányelveit. Mondja el mindenki: hogyan lehet e szép célokat minél rövidebb idő alatt, minél jobban, célravezetőbben megoldani. Minden jó kezdeményezés elősegíti ügyünk sikerét, de hatalmas erővé akkor válhatik csak, ha nem egyesek elszigetelt tevékenysége ál' csupán mögötte, hanem százezrek, milliók munkája. így válhatik például néhány forint megtakarítást jelentő kezdeményezés is alkotó milliókká a dolgozó nép kezében. Párt-, tömeg-, állami és gazdasági szerveink minden módon segítsék elő a dolgozók kezdeményezéseit és azok közkinccsé tételét már most, az irányelvek megvitatása során, de később is — állandóan.

Párt- és tömegszervezeteink akkor végeznek jó munkát második ötéves tervünk ismertetése során, ha a leglényegesebb összefüggéseket meg is magyarázzák a dolgozóknak. Senki sem született a gazdasági vezetés tudományával. Vannak, akik nem látnak elég világosan olyan ösz- szefüggéseket sem, melyeket sokan egészen természetesnek találnak. Vannak, akik úgy vélik, hogy a 80 milliárdos beruházásból kevés a mező- gazdaság részére 14 milliárd. Tudják-e ezek az elvtársak, hogy a nehézipari beruházások jelentik például a több gépet, a vegyiipari beruházások a több műtrágyát a mezőgazdaságnak? Világosan látja-e mindenki, hogy az egy keresőre jutó reálbért azért lehet 25 százalékkal emelni, mert termelésünk növekedésének kétharmadát a termelékenység növekedésével érjük el és csak egyharmadát új munkaerők beállításával? A termelékenység emelése tehát további fejlődésünk legfőbb alapja. Sokoldalúan kell megmagyaráznunk azt az alapvető ösz- szefüggést is, amely a megtermelt termékek mennyisége, az árszínvonal és a bérek színvonala között fennáll. Az árak színvonalát elsősorban a termékek előállításának önköltsége határozza meg. A bér- színvonalnak összhangban kell lennie a termékek mennyiségével. Ha a bérek a termelés emelkedése nélkül növekednek, áruhiány következik be. Második ötéves tervünk az egy keresőre jutó reálbér növekedését az árak leszállításával és a bérek emelésével kívánja megoldani. Mindkét módszer alkalmazásának lehetőségét a dolgozók munkájának eredménye, a termelékenység növekedése és az önköltség csökkentése teremti meg. így értik meg a dolgozók, hogy a több és olcsóbb fogyasztási cikk, a több lakás, a jobb kulturális és egészségügyi ellátottság elsősorban munkájuktól függ. Ezért szükséges, hogy ismerjék a tervet.

Második ötéves tervünk is- mertése, népszerűsítése, megvitatása mostani politikai munkánk középpontja. Minden időszerű kérdés megoldása végső fokon összefügg második ötéves tervünk végrehajtásával. Ezért szükséges, hogy a pártvezetőségek, pártcso- portbizalmiak és népnevelők, a tömegszervezeti aktivisták, állami és gazdasági vezetők az egyéni beszélgetéstől a szemléltető agitációig minden lehetőséggel éljenek, hogy az irányelvek megvitatását saját szűkebb munkaterületük és az egész népgazdaság szempontjából termékennyé tegyék,

A második ötéves terv — a rohamos fejlődés terve

Pécsi igazgatók nyilatkoznak az irányelvekről

A Központi Vezetőség vitára bocsátotta a második ötéves terv irányelveit. Hivatalokban, gyárakban most egyik fő beszédtéma, hogyan valósítható meg a terv, s egy-egy iparágra, vagy éppen egy-egy pécsi vállalatra milyen feladatok várnak a következő években. Szakemberek vitáznak arról, milyen lehetőségeik vannak az irányelvekben megjelölt feladatok jobb végrehajtásához. Ezekről a lehetőségekről beszélgetett el munkatársunk három pécsi vállalat vezetőjével.

Alles János

— A Porcelángyár nagyot fejlődött már az első ötéves terv idején is. 1950-ben évi 2538 tonna árut készítettünk. Ma 3706 tonna a teljesítmény. 1960-ban pedig évi 4595 tonnát termelünk.

— A második ötéves terv során több jelentős beruházással gazdagodunk. 1957-re épül egy új alagútkemence. Lakatosműhely és munkásfürdő is készül. 1958-ra pedig új, korszerűbb szigetelővizsgálót akarunk építeni, csaknem három millió forint beruházással. Ugyancsak erre az időszakra fejezzük be a hatkamrás műszárító építését is.

— A fejlesztés egyre nagyobb követelményeket ró a gyárra, de egyre súlyosabban jelentkezik néhány helyen az anyaghiány. Például kaolint, amelyet Csehszlovákiából szoktunk rendelni, még ebben a negyedévben nem kaptunk, s tartalékaink erősen fogynak. A kaolin ellátással előre láthatóan komoly nehézségeink lesznek. Igaz ugyan, hogy a köa Pécsi Porcelán gyár igazgatója

zelmúltban már megindult a kísérletezés a bolgár kaolin felhasználására, de ez gyengébb minőségű, mint amilyen a csehszlovákiai volt. Ezért javaslom, terjesszék ki a hazai kaolin-kutatásokat, létesítsenek nagyobb, jólfelszerelt iszapolóberendezéseket és laboratóriumokat a hazai kaolin tisztítására és felhasználására. Úgy tudjuk, hogy fel is tártak egy új bányát Nadapibap. Van

egy másik bánya la, a sárisápi, amely ugyan csak 3—4 százaléknyi kaolint tartalmaz, de a masszakeverésnél a szokásos balatonmelléki kvarckő helyett használható a sárisápi karchomok. s ezzel 2—3 százalékos importanyag megtakarítást lehet elérni, de ez nem oldja meg véglegesen a problémát. Eredményt a további kísérletektől és a nagyobb behozataltól várunk.

Gyula

a Baranya Megyei Tanács Téglagyári Egyesülésének igazgatója.

— Minden jel arra mutat, hogy a közeljövőben több pécsi téglagyár kiesik a termelésből, mert kimerült az agyagbányók egyrésze. Ezt a kiesést pótolhatják a tanácsi téglagyárak, ha egyes üzemekben — Bak cicán, Szajkón és a szigetvári I- esben — jobban gépesíthetünk. Alsómocsoládon például beállítunk egy prés-gépet. A gyár mostani terve három millió tégla évenként, az ötéves terv végére pedig hét millió lesz.

Gerfoec* Tivadar

a Sopiana Gépgyár igazgatója

Szeretném, ha a Sopiana Gépgyár a második ötéves tervben minél több é6 jobb gépet állítana elő és mennél olcsóbban. Amikor ebből a szemszögből számbavettük lehetőségeinket, több olyan akadályba ütköztünk, amelyeket — ha az ötéves tervet meg akarjuk valósítani — feltétlen el kell hárítani. Ezért idejében felhívom rájuk a figyelmet.

Munkánkat megnehezíti, s az egészséges tervezést szinte lehetetlenné teszi, hogy nem ismerünk konkrét adatokat a hazai és külföldi szükségletekről. Nem tudjuk például azt sem, hogy a következő negyedévben mit és mennyit gyártunk, és nem tudjuk, hogy a Sopiana Gépgyár hová, merre fejlődik.

Az irányelv többek között feladatul tűzi ki, hogy ahol lehetséges, meg kell valósítani a korszerű, a nagy sorozatban történő termelést. Ezt a célkitűzést csak üdvözölni tudom. Sajnos, a mi gyárunknak évek óta nincs kialakult profilja. Van ugyan néhány termékünk, amit huzamosabb idő óta gyártunk, mint például a bőr- és cipőipari, valamint a csiszológépek, s a közlőművek. Lennének lehetőségeink nagyobbarányű automatizálásra. De megéri-e? Nem tudjuk, hogy nem járunk-e úgy más cikkekkel is, mint a húsipari gépekkel, amelybe! 8 és fél millió forintos megrendelést kaptunk a Húsipari Igazgatóságtól, s most ugyanaz a Húsipari Igazgatóság azt mondja: nem kell annyi pacaltisztító gépet gyártani, mert nem tudják értékesíteni...

— Az irányelv foglalkozik azzal, hogy egyes termékek önköltsége igen magas. Ezen főleg a nagyobb megrendelésekkel lehetne segíteni. A Sopiana például a második ötéves tervben 2500 köszörűgépet gyárt többek között. A felkészülés és a felszerszámozás

ilyen mennyiség gyártására is ugyanannyi, mintha a százszorosát készítenénk.

— A Sopiana Gépgyár helyzetében csak akkor hoz alapvető változást a második ötéves terv, ha az apró-cseprő, ötletszerű megrendelések helyett valamilyen nagyfontosságú alkatrész, vagy késztermék nagy sorozatban történő gyártására állhatnánk . rá. Ezzel megszűnne a kapkodás, a fejetlenség, s lehetőség lenne határozott profil kialakítására, modernebb technológia bevezetésére, egyszerűsítésekre, az újítások egész sorának alkalmazására. Javaslom, hogy a terv felbontásánál erre feltétlen legyenek figyelemmel.

— Kitűnő minőségű és gazdag agyagbányáink vannak, amelyek megérdemelnék, hogy a mellettük lévő téglagyárakat fejlesszük. Szulimánban például lehetőségünk lenne cserépgyártásra. Ezévben itt 100 ezer cserepet gyártunk mintegy 40 ezer forint ráfordítással. Ez így nem kifizetődő. Szükség volna egy alig több, mint más- félmillió forintos beruházásra és évenként már 600 ezer cserepet gyárthatnánk. Ez a szám évrfjl-évre növekedne minden nagyobb ráfordítás nélkül. A beruházás értéke többszörösen megtérülne, mert a gyárhoz tartozó agyagbányák annyira gazdagok, hogy évtizedeken keresztül biztosíthatnák a termelést.

— Nagyban növelnénk teljesítményünket, ha összhangba hozhatnánk a nyerstéglagyártás, a szárítás és az égetés kapacitását. Kemencéinkben csak 6—7—8 hónapig folyik égetés mert szárítószínek hiányában nem tudunk teljes erővel dolgozni a nyersgyártásnál. Ha a második ötéves tervben 4—5 millió forintot beruházhatunk szárítószínek építésére, akkor az évi 25 millió tégla helyett az ötéves terv végére 35—40 millió téglát is gyárthatunk majd évenként.

Üdvözli) távira! a jugoszláv elvtársakhoz

A MDP Baranya Megyei Végrehajtó Bizottsága és Baranya Megye Tanácsának Végrehajtó Bizottsága május 1-én a következő táviratot küldte a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Eszéki Szervezetének és az Eszéki Néptanács vezetőségének:

A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Eszéki Szervezetének és az Eszéki Néptanács Vezetőségének,

O 8 i j e k, Jugoszlávia.

Kedves elvtársak!

A munkásosztály harcos nemzetközi ünnepe, május 1. alkalmával fogadja szívből jövő elvtársi üdvözletünket. A szocializmus építésében további sikereket kívánunk.

Elvtársi üdvözlettel: A MAGYAR DOLGO ZOK PARTJA BARANYA MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA ÉS BARANYA MEGYE TA- NACSANAK VÉGRE HAJTÓ BIZOTTSÁGA.

Két heti energia terven felül...

A Pécsyjhegyi Erőmű április 25-én befejezte havi tervét, s a hónap hátralévő napjaiban annyi villamosenergiát termelt terven félül, amely Pécs szükségletét két hétig fedezi.

MEZEI BÉLA Igazgató

Villamos futódaru

Csabai András mérnök és Perkecz József művezető kezdeményezésére villamos futódarut helyeztek üzembe a pécsi fűtőházban. A villamos futódaru másfél tonnás teherbírású. Eddig a mozdony lég- szivattyú cseréjét szabad ég alatt, hidegben-esőben kézi erővel végezték, s ez a munka 4—5 órát vett igénybe, a daru most 20—30 perc aiatt elvégzi ugyanezt.

Farkas István MÁV fűtőház

fltác UúyükÖH vontak a képek

— Ilyen kiállítás még nem volt Pécsett! — ezzel fogad Kelle Sándor festőművész, a pécsi járási tanács nagytermének kapujában és magával húz a kiállítási teremmé átalakított helyiségbe. Azután körülmutat, mint akinek nincs több szava, beszéljenek helyette, az egyik rendező helyett a képek maguk.

És a képek valóban beszélnek. Egymás mellett három festmény, rajtuk Csók István kézjegye. Az egyik pécsi eredetű, a Jakabhegy cigányait festette meg 1903-ban a színek, fények és árnyak pazar játékának teljében a mester. Mellette egy olasz táj, jobboldalt egy színpompás virágcsendélet.

Ez a bevezető.

Nagy művészek, nemcsak országos hírű, de világhírt kivívott élő művészeink képei sorakoznak a paravánokon. Bernáth Aurél, Rudnay. Szőnyi István. Domanovszky Endre, Főnyi Géza, hogy a nagyok közül csak a legnagyobbakat említsem és mellettük a pécsiek — Martyn Ferenc, Soltra Elemér, Bi- zse, Gádor. Kelle — néhány vászna, vidéki művészek festményei, valamennyi kiváló alkotás.

Minden képnek története van: ezt csak hosszú kérésre- könyörgésre adta kölcsön a múzeum, amazt csak háromszoros eskü biztosítékára hagyta, leakasztani a művész szobája faláról és engedte el Pécsre.

A képek között, a paravánok mellett kisplasztikák, szoborportrék. Alkotóik: Kisfaluéi Stróbl Zsigmondy Vedres Márk, Pátzay Pál, Ferenczy Béni, Boksa Sós György, Kerényi Jenő, Somogyi József..;

Belefárad a riporter a nevek feljegyzésébe, a Kossuth- és más dijakat, kitüntetéseket már nem is rója papírra. Minek? A képek nemcsak Kelle Sándor helyett beszélnek, hanem tanúskodnak alkotóik érdemeiről is — elsősorban erről tanúskodnak,

Gondban lesz (vagy gondban volt) a zsűri, mikor eldönti. hogy kinek juttassa a városi és megyei tanács díjait, a most először kiadásra kerülő 15 darab Janus Pannonius plakettet.

De ez kicsiny gond. és ennek az árnyéka is eltűnik a nagy öröm fényében, hogy legnagyobb művészeink képei itt vannak városunkban, söl. már kiállítási helyünkön lógnak (a járási tanács nagytermében és a megyei tanács művelődési termében, mert két helyen lesz a kiállítás, azaz három helyen: Siklósra, a várba is elkerül az anvaq egyrésze.) Az pedig külön öröm, hogy három autóbusz- szal Pécsre jönnek a megnyitóra maguk az .alkotóművészek is és még felejthetetlenebbé teszik, ezt a kiállítást, amilyenhez hasonlót — most már a riporter is megerősíti Kelle Sándor szavait — még nem látott a város.