Dunántúli Napló, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)
1956-05-16 / 114. szám
1956 MA.TUS 16 NAP t: fi 3 PÁRT ÉS PÁRTÉPITÉS Beszélgetés az ötéves tervről Nagyon hasznos| dolog a ■ pártoktatás. Aki lelkiismeretesen tanult, vitázott, kérdezett — ma könnyebben igazodik el a nemzetközi helyzetben, belpolitikai életünkben,* helyes véleményt, ítéletet alkot, jobban felismert tennivalóit. Erről beszélgetünk a porcelángyári politikát gazdaságtan második évfolyamú tanfolyamának propagandistájával, Bujdosó László elvtárssal és néhány hallgatóval. Vajon mi a véleményük a hallgatóknak a mi második ötéves tervünkről? Reálisabbnak, jobbnak tartják, mint az első ötéves tervet. — Tanultunk az első ötéves terv végrehajtásából, — fejtik ki véleményüket a hallgatók. A Porcelángyár sokat fejlődött, de növekedésével problémái is nőttek. — Miért? — hangzik a kérdés. — Iparfejlesztésünkkel nem tartott lépést alapanyag és energiatermelésünk. Éppen ezért látjuk helyesnek a lemaradás pótlását. Nekünk porcelángyári dolgozóknak ez rendkívül szükséges és hasznos. Talán furcsán hangzik, de így van: „Ez nálunk kenyérkérdés.” Megvallom, nem nagyon láttam mindjárt a kapcsolatot a szénbányászat fejlesztése, a vil- l'mosenergia termelés növelése és a porcelángyári munkások kenyere között. De megmagyarázták. — Néhány év alatt sokat fejlődött városunk, fejlődtek üzemei, a mi gyárunk is. De lemaradt az általános fejlődés mögött a villamosenergia és a gáz termelése. Második ötéves tervünk tökéletesíti a Kokszművek berendezését. Két-há- ram év múlva zavartalanul megkapjuk a napi 30 000 m3 gázt. nem kell üzemrészeknek állni áramkorlátozás miatt sem. — Bizony előfordult, hogy 15—16 kocsi helyett 3—4—5 kocsi anyagot égethettünk csak ki. Ennek egy része is selejt lett. A gáz egyrésze elpocsékolódott fenntartásra. Ez pedig „kenyérkérdés”. Ha a termelésben zavar áll be energiahiány miatt — csökken a kereset is. — S mondjuk meg úgy, ahogy van — vág közbe az egyik elvtárs, — a kiesések lazították a fegyelmet, növelték a selejtet is. Részben ennek tulajdonítható, hogy az idén 4—5 százalékkal több a selejt, mint az elmúlt évben. Tavaly egy vezetékről kaptuk a gázt a várossal. „Elszívtuk” a város lakói elől — sok panasz is volt emiatt. Az idén jobb a város gázellátása, de több a mi selejtühk. Ezért üdvözöljük elsősorban a II. ötéves tervnek az energiatermelés megoldására irányuló célkitűzéseit, az új erőművet, a kokszművek tökéletesítését. — A villamosítás növeli a műszaki porcelán iránti keresletet. Mit terveznek a porce- lángyári dolgozók? — Bizony e téren nagy feladataink vannak. Át kell térnünk a tömörtestű, rúdszigetelők gyártására. A korszerű technika ezt megköveteli. Az eddig gyártott szigetelők mechanikai szilárdságát 7 000 kg- ról 10 000 kg-ra kell növelnünk. E problémák megoldására már folynak is a kísérletek. A második ötéves tervben modern préseket is kapunk, amelyekkel ma még nem vagyunk ellátva. — Nagyon fontos, | hogy a * i. • második i. téves tervben, 1959-ben befejeződik legnagyobb gázkemencénk építése is, amely lehetővé teszi a korszerű követelményeknek megfelelő szigetelők gyártását. Korszerűsítik a samottmalmot is. — Milyen javaslataik vannak, milyen feladatok megoldását látják szükségesnek a második ötéves terv sikeres megoldása érdekében? — Vontatott a háztartási edények gyártása. Ezen kell javítani többek között. — Mi ennek az oka? — A helytelen bérpolitikából eredő munkaerővándorlás. Az utóbbi időben 45 dolgozó ment el az edénvpryártásból, míg ugyanakkor a szigetelőosztályon csak 2 dolgozó cserélődött ki. Az ilyen jelenségekre az illetékeseknek nagyobb figyelmet kellene fordl- Uniok. Az anyagi érdekeltség elvének helyesebb alkalmazása a munkaerővándorlás megakadályozásának egyik fő módszere. Mert az a helyzet, hogy 2—3 hónapig megtanulja az új dolgozó tást, mert valahol el kell kezdeni a munkát. Ez idő alatt tájékozódik az üzem helyzetéről is. Rájön, hogy mindenütt jobban megtalálja számítását, mint az edényosztályon. Elmegy máshova, ahol újabb hónapok telnek el a gyártási eljárás elsajátításával. Ez bizony a termelés rovására megy. Ezért látjuk szükségesnek nemcsak nálunk, hanem más területeken is a bérezés aránytalanságainak felszámolását, az anyagi érdekeltség elvének helyesebb megvalósítását. így folyik a vita, a megbeszélés a szeminárium hallgatóival. Egyik elvtárs a szocialista tábor országai közötti kooperáció jelentőségét hangsúlyozza. Az üzem csehszlovák és bolgár kaolinnal dolgozik, s szinte valamennyi szocialista és szocializmust építő országba szállít műszaki porcelánt. Szóba kerül a külföldi országokkal való verseny is, amely arra kötelezi az üzem minden dolgozóját, hogy az önköltség csökkentésével és a minőség javításával még versenyképesebbé tegye a f>écsi porcelánt s öregbítse iparunk jó hírnevét szerte a világon. Egyik elvtárs az automatizálás jelentőségét és szükségességét hangsúlyozza. A bögregyártás automatizálása például bögrénként 40 fillér megtakarítást jelent. Rendkívül termékeny volt a beszélgetés. Minden mondatából érezhettük II. ötéves tervünk helyes értékelését és a feladatok megoldására irányuló lelkes törekvést. Egy kérdést | azonban nem -------------------- tudtunk „tisztázni”. Ez is „kenyérkérdés”. Mi az oka annak, hogv az egyes sütőüzemekben előállított kenyér minősége nagyon kü’önböző? A 6-os kenyér vezet. Úgy vélik a porcelángyári dolgozók, hogy a sütőüzemek vezetőinek és dolgozóinak is megfelelő következtetéseket kéll levonniok második ötéves tervünk irányelveiből. Termékeny vitájuk eredményeiről is szeretnének hallani, még inkább a 6-os kenyér minőségének megfelelő kenyeret fogyasztani a többi sütőüzemből is. Bízunk abban, hogy a sütőipari dolgozók nem maradnak adósak a válasszal. Le m le Géza Vándorló gyermekkocsik ... A MEGYEVILL-nél érdekes újítást vezettek be az elmúlt évben. A szakszervezet vásárolt két fehér, mély, steppelt gyermekkocsit, s szükség esetén kiadják annak a dolgozónak, akinek családjában gyerek született. A gyermekkocsik félévig vannak egy helyen, utána javítják, tisztítják, fertőtlenítik, úgy adják tovább a következő családhoz. Az elmúlt félévben Varga Béla és Orbók Sándor pécsi villanyszerelőknél voltak a kocsik. Vagy másfél hónappal ezelőtt új gazdához vándoroltak: Benhárt János mohácsi segédmunkáshoz és Balázs György pécsi művezetőhöz. Kívánjuk, hogy a vállalát dolgozói sok egészséges csecsemőt sétáltassanak még a vándorló gyermekkocsikban!.. j Amikor nem tudja a jobb kéz... Szakemberek a második ötéves tervről Százmilliós megtakarítások Azzal kezdődött az ügy, hogy a Komlói Szénbányászati Tröszt Anna-aknai üzeme a múlt év december elején kérelmet adott be a sásdi járásbíróságnak. — Eszerint Deák István bányász 1 010 forint munkabér előleggel tartozik az üzemnek. A bíróság fizetési meghagyást küldött, amelyre az volt Deák István válasza, hogy ő nem tartozik egy fillérrel sem az üzemnek. Kitűzték a tárgyalást december 30-ra, — majd kiderül, hogy kinek van igaza. Előbb derült ki. December 29-i dátummal (ügyintéző dr. Rozgonyi) az alábbi sorokat kapta a járásbíróság az üzemtől: .......ezennel bejelentjük, hogy könyveink ismételt átvizsgálása után megállapítottuk, hogy Deák István üzemünknek nem tartozik, ezért kereseti kérelmünktől clállunk, kérjük a per megszüntetését.“ Jó, tévedtek, szép, hogy beismerték. Nincs itt nagy hiba, — mondhatná az eddigiek alapján bárki. A bíróság is ezt mondta, és elrakta az aktát. Csakhogy április 29-én újabb levelet kapott a járásbíróság An- na-aknától: „Kérjük, szíveskedjék közölni, hogy a Deák István magyarszéki lakos ellen 1 010 Ft tőke és jár. iránt Pk. 20739/1955. szám alatt kibocsátott fizetési meghagyás jogerőre emelkedett-e.“ Van ebben logika? — Nincs. Némi bürokrácia? — Van. De nevezhetnénk pontosabban hanyag és felelőtlen ügyintézésnek is. Az ügyhöz egy kérdést szeretnénk még hozzáfűzni: nem lenne-e célszerűbb, ha előbb alaposan körülnéznének a saját házuk táján, hogy ne zaklassák feleslegesen a munkásokat? W. V. Válasz a „Majdnem karambol“ című bírálatra A Dunántúli Napló április 12-i számában „Majdnem karambol“ címmel bírálat jelent meg Kiss János tollából, a málomi úttal kapcsolatban. Az út mindkét oldalán mintegy 100 méter hosszan valóban magas az út mindkét padkája. A szakaszfelelős útőr elhanyagolta a munkát, amiért a főkörzetvezetőség írásbeli megrovásban részesítette. Kiss elvtárs bírálata helyes volt. Az utat megjavítottuk. Pintér Ferenc a Pécsi Útfenntartó V. körzetvezetője A mecseki szénbányászat több kitűnő szakemberével beszélgettünk a napokban. — Vízi Lászlót, a Komlói Szén- bányászati Tröszt igazgatóját három téma foglalkoztatta leginkább a népgazdaság fejlesztésének második ötéves tervével kapcsolatban. — Az első a korszerű vágatbiztosítás kérdése. Ennek ma összes műszaki fejlesztési problémáink közül a legnagyobb fontosságot tulajdonítom. Főleg két biztosítási módszer alkalmazására gondolok: a betonidomkőre és a vasgyűrűre. Természetesen magam is szívesebben látnám, ha az elkövetkezendő években kutatóink olyan alumínium ötvözetet állítanának elő, amellyel a jelenlegi acélfelhasználást megfelelő szilárdságú aluminium ötvözettel helyettesítik. Visszatérve a betonidomkőre, 1960-ban a baranyai bányaüzemek mintegy 100 ezer tonna betonidomkövet igényelnek majd. Ezt a hatalmas mennyiséget jelenleg az ország legkülönbözőbb részeiből, Sopron mellől, Dorogról. Budapestről, sokszáz- kilométerről fuvarozzák hozzánk, pedig a megyében du- nakavics, cement rend evezésre áll. Nem elhanyagolandó körülmény továbbá az sem, hogy különleges technológiával betonidomköveink nyomószilárdságát 50—80 százalékkal fel lehetne emelni nagyobb anyagfelhasználás. vagy lényeges költség- növekedés nélkül. Kézenfekvő ezért véleményem szerint a feladat: a legsüraő- sebben fel kell építeni Baranya megyében egy korszerű technológiával rendelkező betonidomkőgyárat. A második probléma: Hosz- szabb idő óta foglalkoztat szénhulladékunk felhasználásának kérdése. Jelenleg naponta mintegy 250 tonna 2 000 kg/kalória fűtőértékű úgynevezett szérmeddőt dobunk ki a palahányóra. Ez a napi 500 millió kglka- lória mindörökre elveszik. — Belgiumban, Nyugat-Német- országban már használnak olyan gázgenerátorokat és kazánokat, amelyekkel ilyen magas hamutartalmú szénhulladékot is hasznosítani tudnak. Ezt az anyagot a túlságosan magas szállítási költségek miatt Komlóról elvinni nem kifizetődő. Javaslatom tehát, hogy akár a város, akár az üzemi épületek fűtésére olyan fűtőberendezést építsünk, amellyel az említett szén mennyi séget gazdaságosan hasznosíthatjuk. Mint korábban kiszámítottam. ezzel a napi 250 tonna 2 000 kalóriás szér- meddővel Komló összes bányászfürdőit elláthatnánk melegvízzel. Harmadik javaslatom Komló városának építésével kapcsolatos. Komlán a következő tíz évben mintegy 6 700 lakás épül. A jelenlegi v^ros- terület előnytelen domborzati viszonyai miatt csak igen nagy költségnél építhető be. Ez az oka főleg annak, hogy Komlón az országos átlagnál mintegy 40 százalékkal drágábba kerül egy lakás építése. Súlyosbítja még a problémát, hogy a jelenleg beépítés alatt állá területet 15—20 esztendőn belül aláfejtjük és a további lakóházépítkezések éppen ezért csak rendkívül szigorú építészeti megkötöttségekkel. további költség- emelkedéssel lennének megvalósíthatók. Javaslatom: Komló város jelenlegi területén a lakásépítkezést 1958- ig fejezzék be, a végleges városképet alakítsák ki eddig, és a mintegy hatezer lakást Komlótól körülbelül 9 kilométerre, Magyarszék község mellett építsék meg. — Hozzávetőleges számítások szerint a lényegesen kedvezőbb terepviszonyok következtében ez az új elhelyezés csak a lakásépítkezéseknél mintegy 100 millió forintos megtakarítást jelentene. fi- gyelembevéve természetesen azt. hogy az új várost közle- kedésileg Komlóval össze kell kapcsolni. További előny lenne, hogy elmaradhatna a 150 millió forintos költséggel tervezett új komlói személypályaudvar építése, mely esztétikailag t* rendkívül rontaná a város képét. Ha tehát Magyarszéken építik meg a személypályaudvart, további 100 millió forintos megtakarítást érhetünk el. A pellérdi példa Húszadikára teljesítik a havi tervet Pellérden minden tanácstag rendszeresen megkapja, hogy melyik gazda mennyivel tartozik beadásban. A tanácstagok ellátogatnak a hátralékos gazdákhoz, elbeszélgetnek velük. Ilyen rendszeres és állandó nevelő munkával biztosítják, hogy minden hónapban már 20-ra teljesítik az esedékes sertés-, vágómarha-, tojás- és baromfi-beadást tervüket. Ebben a hónapban Is — az eddigi eredmények alapján — már húszadikára teljesítik havi tervüket. Még hó borította a szentlőrinci utcákat, a március elején alakult Uj Tavasz Tsz-nek még csak legelső csírái éledeztek;: j Egyik nap a gépállomástól keresték fel a csinos és takaros Győri portát. Csak az asz- szony volt otthon, 6 hallgatta meg a látogatókat... Róluk, Győriékről beszéltek. Hogy már nem fiatalok és a gondtalan öregséget igazában csak a tsz-ben találhatják meg. — Jó, hát majd beszélek az urammal — mondta Győri néni. — Nem lépünk be — határoztak aztán ketten. Még mit nem, most amikor már kifizették az egész ötvenhatos adót, biztosítást, teljesen rendezték a vágómarhabeadást és a hízó is leadásra készen áll. Eddig is csak elboldogultak a tíz magyar holdon, a két lóval, ezután is csak majd meglesznek, amilyen vőek ■— korán kelők és későn fekvők. Hisz most is 18 sertés röfög az ólban, nemrég adtak e! egy tehenet és bikát, de még mindig van három szarvasjószáguk. Ott a szőlejük is, ha borra szomjaznak, azért sem kell a kocsmába menni. . Meg aztán mit szólnak az Ismerősök, hogy ők. a tehetős Győriék aláírják ..; Mert az ilyen ..jóakarók“ nem akarnak tudni arról, hogy a tsz nem szegényparaszti specialitás, hanem a dolgozó parasztok önkéntes társulásának útján megszülető mezőgazdasági nagyüzem. A középparasztoké is. Győri néni közben arra hivatkozott, amit a szemináriumon tanult. Mégpedig: „a kö- zépparaszt ingadozó“ — minél fogva neki is ingadoznia kell. Bár amikor ezt tanulta, akkor úgy gondolta, hogy ő, mint párttag és megyei tanácstag, bizonyára már nem fog ingadozni, ha majd arra kerül a sor. És közben újabb tsz-szervezők jöttek.— Magát követnék a jó' gazdák, Győri bácsi. !| Az Győri Lajos még aludt rá egyet, s másnap bement a tanácshézra. — Nem akarom én hátráltatni a fejlődést, ha tőlem függ a lavina megindulása, aláírom. Győriné azonban tovább várt;-— Képzelje, hogyan fogadtam az uram, amikor a tanácstól visszajött. Még azt Is mondtam neki, hogy ilyen meggondolatlanságot még sohasem csinált, mióta ismerem. Sírtam egész éjjel, s azon tépelődtem, hogy most már az égvilágon semmink nem lesz. Utána is napirenden volt a veszekedés. — Győri bácsi már nem is szeretett otthon lenni, kiment a szőlőbe akkor Is, amikor nem volt dolga kint. — Menj vissza és mondd meg, hogy kilépsz — kérlelte az asszony; — A szavam nem játékszer; -. i — Akkor inkább menjünk tönkre? Azt akarod?! S közben újabb, szervezők kopogtattak. Vá- radi elvtáns, a tanácselnök, többször is eljött. Mert az mégsem lehet, hogy egy ilyen asz- szony, mint Győriné, ne tartson a férjével. — Rám így is, úgy is hallgatnak a falu asz- szonyal. Ma reggel is beszóltak ketten, hogy hát „mit csináljunk, szomszédasszony?" Mondom nekik, be kell lépni, mert ez az Igazi út. — De mennyivel másként hangzana, ha azt mondaná nekik: „Itt van asszonyok, aláírtam, kövessetek engem.“ S Győri Lajosné másnap valóban alá is írta. A tanács hangoshíradója is köszöntötte és nótát küldtek neki. ingatag... Elérkezett az alakulógyűlés napja. Mindenki ott volt, akit vártak, csak Győriéket keresték hiába a teremben. Valaki elfutott értük. Zárva a lakás, üres a ház; — így volt — mondja Győriné. — Elmentünk hazulról ui Néhány sort írtak Váradá elvtárenak; „.;.Ne haragudjon, hogy ilyen hamar meggondoltuk a visszalépést.“. A szerkesztőség is levelet kapott Győrinétől: „Én nem így gondoltam el a mezőgazdaság szocialista átszervezését, hogy a falunk többezer lakosa közül csak negyven a tsz-tag. Helyes, hogy miután a város a szocializmus útjára lépett, a falu is rálép, — de egyszerre az egész falu ;;,“ Válaszoltunk Győrinének: Ne várja, hogy kormányunk majd rendeleti úton megparancsolja: minden falusi lépjen be a termelőszövetkezetbe. Minden parasztcsalád legsajátabb ügye annak eldöntése, hogy továbbra is a régi módon dolgozik-e, vagypedig az újat választja. Győriék most már tudják, hogy a szövetkezet születésének nagy pillanatában zavart okoztak azzal, hogy adott szavuk ellenére távolmaradtak a közgyűléstől. Horváth Jánosné ezért küldte a megalakulás másnapján férjét a tanácsra: ha Győriék nem, akkor ők sem lesznek tsz-tagok. Nem sokkal ezután Győri Lajosné Pécsett járt a megyei tanács v. b.-ülésén. Visszatérte után másnap délután bement a tanácsházra. Nem mondta, hogy ami volt, elmúlt, újra tsz-tagok akarnak lenni. Csak éppen benézett kíváncsiságból. Az Intézőbizottság éppen a jószágot ment felbecsülni, és Dezse Gyula tsz-elnők Mártonékhoz behívta Győrinét is, — becsülje meg ő Is az állatokat, hisz ért hozzá. Majd megköszönte a segítséget és Horvá- thékhoz tartottak, De Győriné megállította őket. — Mehetnénk előbb hozzánk is; i ■ Az emberek összenéztek, mintha nem értenék. De mégsem szóltak, mentek a Győri porta felé, 11: így lettek Győriék másodszor is tsz-tagok. A belépési nyilatkozatot sem kellett még egyszer aláímiok, mert ott őrizték azt a tanácson. Azóta nincs álmatlan éjszakájuk. Amiben korábban kételkedtek — 1 900 forint befizetett adóról megkapták már a visszautalás: határozatot. Munkában sincs hiány. Győri néni az aszonyokkal egysorban vetette a krumplit és teregette a trágyát a kukorica alá. Még a vontatóra is jelentkezett trágyahordáskor, hadd lássák a faluban, hogy vége az „Ingadozásnak.“ Győri bácsi gyalogerő. Csütörtökön a közös földjén szórta a pétisót. Csak az szokatlan neki, hogy ha este lefekszik, nem tudja még, másnap mi a dolga. És késő neki a 7 órai munkakezdés, mert egyéni korában már a határban dolgozott, amikor többen még a másik oldalukra fordultak. Valami állandó munkát szeretne. Egy-két hét múlva valószínű teljesül Is a kívánsága, — a csoport törzskönyvezett szarvasmarhaál 1 ományt kap. Az sem kedvetlenítl el Győriéket, hogy idén még szétszórtak a közös földjei. 1— Majd ősztől tagosítás után kevesebb gonddal, könnyebben és eredményesebben gazdálkodunk... — búcsúzik Győri néni és szavában még a legnagyobb rosszindulattal sem fedezhetnék fel semmilyen ingadozást. Nem is lehet, hisz az igazi útra találtak végre; Weidinger Vilmos „asszony"
