Dunántúli Napló, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-13 / 112. szám

1956 MÁJUS IS NAPLÓ úttöqjő ro(fat~ cÁ fiijai tujíikkendo Az élet csúnyán eljár felet­tünk. Bizony már sehogy se köthetném nyakamba a piros nyakkendőt, kacér kis csomó­val, az anyám — mosta habfe­hér ing fölé. Pedig most egy világot adnék, ha megfiatalod­hatnék, ha csupán egy dundi zérus illeszkednék az egyes karcsú, hosszú szára mellé.: mert akkor.;. akkor most ott állnék én is feszes vigyázban az iskola tisztára sepert udva­rán és énekelném veletek, sok kis szöszke, copfos meg rövid- nadrágos pajtás, énekelném várakozva, nyugtalanul, hogy „Sej, haj, száll az ének, zeng az ének, úttörőnek kedve mindig jó .. De ejnye, milyen komoly most mindenki, mintha csak a bizonyítványokat osztaná az igazgató néni. Vagy talán azt, bizonyítványt kaptok? Ha nem is olyat, amelyikbe beleírják, hogy történelem jeles, szám­tan közepes ..: ez a három­szögletű piros nyakkendő is bizonyítvány. Az kapja, aki jól vizsgázott becsületből, segíte­ni akarásból, az osztályban is derekasan megállta helyét s nincs panasz a viselkedésére sem. Az most „felsőbb osztály­ba léphet” — azaz a Petőfi ut­cai Petőfi Sándor úttörőcsa­pat tagja lehet. Mert ugy-e tudjátok ti is, hogy nem lett közületek min­denki úttörő. A Békés Zoli édesanyja hiába vette meg az egész felszerelést, Zoli ma reggel azt mondta anyukának: — Engem ne öltöztess fel! A könny is kicsordult szemén s most itt áll jobboldalt s nagyon csendesen, nagyon bá­natosan néz benneteket. Már érzi, hogy nagyobb büntetés ez, mintha kitették volna az iskolából. Hiszen csintalan, az igaz, de most mindenki úttörő lesz, csak ő nem. No, nem baj Zoli, ha megja­vulsz, felvesznek téged is út­törőnek. Beállsz a sorba s mentek kirándulni, tanultok i együtt, láttok sok érdekeset, szépet, gyűjtitek a sok élményt, tapasztalást az életre. Arra az időre, amikor majd valóra keli váltani, amit most itt gyerek fővel, tán nem is nagyon ért­ve, de őszinte szívvel megfo­gadtok: „ ... úgy élek és tanu­lok, hogy hazámnak hasznos építője, a béke védője váljék belőlem”. Nagy ígéret, pajtások. Ki tudja még, hogy hova kerül­tök. Lesz belőletek könyvelő, szakmunkás, gyárigazgató, a másik meg talán agronómus- nak megy valamelyik kis bara­nyai faluba. Az iskola befejez­te után szerteszét szóródtok az Vizsgák efött ISMERJÜK MEQ SZÉP VAROSUNKAT! Pelikán József tímármester 1786-ban építtette a Malom utca 9. számú emeletes házát. Az épület hangulatából arra következtethetünk, hogy Peli­A Malom utcai, részen tímármű­helye volt, felette a ma is látható ol-i dalzsindelyes i emelt padlása a bőr szárítását szol gálta. Amikor Pe-i likán rájött arra. hogy a jókedvűi pécsieknek nin-1 csen tánchelyisé- i gük, az udvart i kettéosztó épület-, _____________________ sz árny emeletét egyetlen teremmé alakíttatta át. Ez lett a legelső pé­csi vigadó, ame­lyet az ott gyak­ran mulató auszt­riai helyőrségről 1 réfásan „Bömi- sches Derfl“-nek, cseh-falucskának neveztek el. Min­den pécsi bál itt zajlott le 1820-ig. amikor elkészült ^écs második nagy ’’igadója a mai ókai téren álló Elefántos ház.“ Épül a mecseki úttörőpark A DISZ városi v. b,-a elha­tározta, hogy úttörőparkot lé­tesít, ahol sok-sok úttörő tá­borozhat, üdülhet, szórakozhat és tanulhat. Már kijelöltük az úttöröpark helyét is, — a Me­cseken, a 48-as emlékműtől nyugatra és keletre, valamint északra eső, mintegy 3 hektár­nyi területet. S hogy még na­gyobb távlatokat mutassunk meg, elárulhatjuk: itt megvan a lehetőség arra is, hogy út- Vörös Márton törő várost építsünk. Az út­Utazás a világűrbe (Napló 2056-ból) Jó kedvemben megfeledkeztem arról, hogy a mesterséges űrállomáson a kis vonzerő következtében igen csekély az ember súlya és egy-egy hirtelen ugrás­ra, mozdulatra, könnyen kirepülhet a világűrbe. így is történt. Hiába intege­tett az őr, nem tudtam hirtelen megáll­ni, s azon vettem észre magam, hogy az űrállomáson kívül lebegek az űr­ben. Borzasztóan megrémültem, mert eszembe jutott, hogy így magam is bolygóvá váltam. Pillanatok alatt eszem­be jutott egész eddigi életem, s gon­dolatban már elbúcsúztam a Földtől, a földiektől, szüleimtől, jóbárataimtól. Atkoztam könnyelműségemet, hirtelen­ségemet, amely ilyen nagy bajba sodort. Hirtelen rámzuhant valami, átfogott, majd sebesen vitt az űrállomás felé. Az egyik mentő volt. U titár saim mesél­ték, hogy míg én megrémülve már boly­gónak képzeltem magam, az egyik mentő becsatolta biztonsági zsinórját, az űrállomás egyik akasztóhorgába s nagy lendülettel ugrott utánam. Amikor el­kapott. a tekercselő motor beindításával a zsinóron mintegy visszavontatott ben­nünket a „szilárdabb” talajra. Mivel az idő már alaposan eljárt, megindultunk vissza az épületbe, hogy megvacsorázzunk, majd lefeküdjünk, hiszen másnap indulunk a Holdba. A vacsora kellemes tréfálkozások között telt el. Az öreg „ürlakók" szá­mos „csodával” szórakoztattak bennün­ket. Az ebédlő melletti laboratórium egyik része pontosan az ürállom'jt for­gástengelyébe esett. Az űrállomás fizi­kusa itt ótvitosan kiöntött, egy pohár vizet a levegőbe. Mivel, itt az űrállomás forgásából adódó nehézségi erő nem ér­vényesült, a kiöntött viz szép gömbalak­ban a levegőben maradt. Tágrameredt szemmel figyeltem az érdekes kísérle­tet. Amikor a fizikus megérintette a. vízgömböt, az először széles folyadék- lappá terült szét. majd milliárd kis cseppre szétesve csapódott a laborató­rium falára, Hirtelen szirénaszerü hangon szólalt meg a riasztócsengő. Ijedten néztünk az űrállomás kapitányára, aki mosolyog­va magyarázta, hogy meteorraj köze­ledik felénk, s ezt jelzi a sziréna. Meg­borzongtam arra a gondolatra, hogy mi lenne, ha ilyen hatalmas meteorrajjal összeütközne a mi állomásunk. Kérdé­seimre elmondta az űrállomás kapitá­nya, hogy ez lehetetlenség. Először is az űrállomás útvonalát a meteor veszé­lyes területtől eltérő útvonalon állapí­tották meg, azonkívül pedig, hála ki­váló mérnökeinknek, a radarberendezé- sek már messziről jelzik egy-egy magá­noson röpködő meteor közeledtét s egy­idejűleg kitérítik az űrállomást a köze­ledő vándor elöl. Aggodalmunk akkor oszlott el véglegesen, amikor valójában azt tapasztaltuk, hogy elég távol húzott el állomásunktól az előbb jelzett me­teor. A számos élmény, kaland élfárasz- tott. Egyébként is, a Bumerang kopttá nya közölte velünk, hogy jó lesz már aludni, hiszen földi időszámítás szerint hajnalban indulunk tovább. Szinte hi­hetetlennek látszott előttem, hogy még csak egy nap m.ulótt el. elindulásunk óta. A sok izgalom, hatása alatt pilla­natok alatt elaludtam a szépen beren­dezett tiendégszobában. Almomban mint egy üstökös röpködtem a világűr­ben. 2056. június 3. Hajnali 6 óra. Vendéglátóink, az űr­állomás dolgozói csaknem valamennyien ott voltak az indulásnál. Az űrhajó ve­zetője mégegyszer pontosan ellenőrizte az indulás irányszögét, az automatikus irányítóberendezéseket, s gondosan át­vizsgálta az űrhajó minden porcikáját. I Beszálltunk s hamarosan ismét felhang­zott a már ismert sivító hang. A ránk­nehezedő nyomás ismét jelentkezett. Sze­mem a sebességmérőre szegeztem. A halványan világító mutató lassan kú­szott egy vörös csík felé. Közben a ka­pitány hangját hallom: „Két fokozat folyadéküzemanyag elfogyott, a tartá­lyok leoldódtak, az atommotor bekap­csolt ...” A mutató lassan elérte a 12 0Ó0-es számot. A testemre nehezedő nyomás fokozatosan csökkent, s amikor á mu­tató a 14 000-res vörös csíkhoz ért, — a, hajónk normális sebességgel haladt — ismét könnyűnek éreztem magam. Fellélegezve, kényelembe helyeztük ma­gunkat, hiszen a. 384 000 km-es út meg­tételéhez még a másodpercenként 14 kilométeres sebességgel száguldó Bu­merángnak is több mint 7 órára van szüksége. Gondolkozásomból a meteorológus utitársam hangja riasztott fel: „Mit gondolsz, milyen idő lehet odakinn?” — kérdezte. Valójában, erre még nem, is gondoltam. Rámutatott a kinti hőmér­sékletet mutató berendezésre. Megbor­zongtam. — 273 fokot mutatott a hő­mérő. jélezve a kozmikus térség der­mesztő hidegét. Az űrhajóban kellemes meleg volt. A társaság beszélgetésé is­mét másfelé irányította figyelmemet. Az űrhajó látésövének belső tükrében fel­tűnt következő állomásunk, a Hold. (Folytatóik) (BÁCSKAY györgvj törőpark építési költségeire a városi tanács VB-a 50 000 fo­rintot szavazott meg évi költ­ségvetéséből, a DISZ városi v. b.-a pedig úttörőpark tég- lajegyeket bocsátott ki, ame­lyek ellenértékét is az építésre fordítják. Szörényi József, a belvárosi általános iskola ne­velője pedig szervezi és irá­nyítja a társadalmi munkát, amelyet már meg is kezdtek a belvárosi fiúiskola úttörői. A Geodéziai és Térképészeti Vállalat elkészítette a műszaki munka terveit, az építkezési terveken jelenleg a tervezőiro­da dolgozik. Az építkezés sor­rendjében legfontosabb a zuha­nyozók, lubickolómedence, röp­labda-, kézilabda-pályák elké­szítése. A jövő évben kerül sor a konyha, étterem, raktárrész, szálláshelyek pavilon-rendsze­rű építésére. Az idén még nem készülnek el az épületrészek, ezért az ok­tatási osztály és a DISZ és az Uttörőház szervezésében sátor­tábort létesítünk. A tábor lesz a központ, innen rajoznak ki az úttörők a Mecsek minden részébe. Alkalmuk lesz mégis-, merni a természetet, az iskolá­ban tanultakat összekapcsoljak a gyakorlattal, bővítik terme- szetrajzi ismereteiket és a természetjárás igazi mestereivé válhatnak. A fenyvesek meg­szűrik a város poros, füstös le­vegőjét, ezért ragyogó sporto­lási lehetőség nyílik számukra. Bizonyosak vagyunk abban, hogy az úttöröpark létrehozá­sával elérjük, a szünidőben év- ről-évre kevesebb gyerekei lá­tunk majd a mozik előtt és az utcán ücsörögni s azok is él­vezhetik a közös nyaralás örö­meit, akiknek eddig még eb­ben nem volt részük. GYUTAI KÁLMÁN Készítsünk akváriumot! Bizonyosan so­kat álldogáltatok már az iskolá­tokban lévő ak­várium előtt. — Szeretnétek, ha nektek is lenne otthon akváriu­motok? Készít­setek! Vegyük sorba, mit kell be­szerezni: 1. Akvárium edényt, üvegkádat. A befőttes egy üveg nem előnyös. 2. Folyami ho­mokot. 3. Vakondtúrás földet. 4. Néhány vizi növényt, 5. Végül állatokat. A szürkés-fehér szemcsés folyami homokot gyakori víz­cserével tisztára kell mosni. A vakondtúrás földet porha- nyósra morzsoljuk. Az üveg­kádba először behelyezzük a földréteget, majd a homokot. A földet ököllel, tenyérrel egyenlítésen elnyomkodjuk, majd erre tesszük a kimosott homokot. A homokréteg a föld­rétegnél vastagabb legyen. Ha a földet, homokot behe­lyeztük az üvegedénybe, be­telepítjük a növényeket. Egy­két hínár hajtást, Valüsneriá nak nevezett akvárium nö­moio/í *u,~.oí fo/at vényt ültetünk el úgy, hogy mutató és hüvelyk ujjunk kö­zé fogva bedugjuk a homok­ba. Tövüket jól rögzítjük, hogy szilárdan álljanak. Most már csak a víz hiányzik. Az üvegkádra újságpapírt fektetünk és erre öntjük a vi­zet, nehogy a vízsugár kimos­sa a növényeket. Ha az üveg­kád megtelt, a papírt elvesz- szük. Most már élvezhetjük munkánk gyümölcsét, mert ha tisztán, ügyesen ' dolgoz­tunk, az akvárium vize kris­tálytiszta lesz, a növények szé­pen látszanak. Ha tövük né­hány nap múlva megerősö­dött, halakat, csigákat helye­zünk az akváriumba. Ne felejtsük el, az akváriu­mot később gondozni is kell! dr. Héber Mihály kán József a bajor-olasz vi dékről vándorolt Pécsre, s ott honi emlékei kísérték ház. országban, de ott se, akkor se — soha ne feledjétek ezt a fogadalmat: ...hazámnak hasz­nos építője, s a béke védője... Már kötik fel a nyakkendő­ket. Elsőnek a kis Szendrő Éva kapja. Véletlen — nem vélet­len? Jó tanuló az Éva, segít is társainak. Kis selyemblúzán mór ott virít a kendő. Mint egy égő nagy pipacs. Éva, ugy-e sokáig emlékszel erre a percre, s Jóskák, Klárik meg Marikák, ti is, ugy-e jó út­törők lesztek, olyanok, mint a költő írja: „Úttörő, ki előre halad, sosem hátra, — S győ­zelemig viszi munkáját, mibe kezd ..Onody György » — ■ m ^ ^ ^ ^ Megdicsérjük ... a Siklósi Általános Iskola III. leány osztályát, mert minden tanulónak van taki- rékbélyeg gyűjtőlapja és az egy főre eső átlagbetét meg­haladja a 100 forintot. * ... Váradi Valériát, a sásai általános iskola VIII, osztá­lyának csapattanácselnökét, mert igen jól tanul, példa­mutatóan dolgozik az úttörő- csapatban és segít a gyen­gébbeknek. * ... Papp Lászlót, a drá vafoki általános iskola VI. osztályos úttörőjét, mert rendszeresen és szeretettel foglalkozik a pajtáscsaláddal, segíti a ki­csinyeket. * ... Kövesfalvi Máriát, a vil­lányi általános iskola VII./b. őrsvezetőjét, mert igen szor­galmas és eredményesen dol­gozik a tomacsapatban. * ... Csizy Lászlót, az újpetrei általános iskola VII. osztá­lyos tanulóját, mert mint csapattanácselnök jó munkát végez, kitűnő tanuló. * ... a Pécsi Uttörőház szín­játszó szakkörének tagjait, mert a „Jávorfa’’ című me­sedarabbal készülnek a jú­niusi nagy üttörő seregszem­lére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom