Dunántúli Napló, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)
1956-05-09 / 108. szám
195« MÄJÜS 9 NAPI rt s PÁRT ÉS PÁRTÉPlTÉS Szakemberek az ötéves tervről Egy faliujságcikk — és ami utána történt A napokban levelet kapott a szerkesztőség. Keszthelyi Gyula, a Pécsi Szénbányászati Tröszt anyagosztályának szak- szervezeti bizalmija írta. Levelében ezt olvassuk „Nemrégiben írtam egy faliújságcikket. Válasz helyett felelősségre vontak: miért bíráltam ...“ Mi is történt tulajdonképpen? — Az, hogy a tröszt anyagosztálya országos versenyben második helyezést ért el. A minisztérium azért az osztály illetékes — az anyagkészlet csökkentésében résztvevő — dolgozóit 2 500 forint jutalomban részesítette, amit Vereckei Lajos elvtórs, a tröszt Igazgatója 1 500 forinttal kiegészített. Akkoriban mindenki azt várta, hogy az eseményt a kollektíva előtt ismertetik és egyúttal a legjobbakat megjutalmazzák. Az utóbbi meg is történt, csakhogy titokban. A dolgozók meg súgtak- búgtak és egymástól kérdezgették: „Mikor osztják már ki’*, vagy „nem tudod kik kapnak“. Néhányan már azt is mondogatták, hogy „hisz már oda is adták“ és hozzátették „azért néhány jó, elismerő szót mi is megérdemelnénk". Ennek a rosszízű bizonytalanságnak akart végetvetni Keszthelyi Gyula szakszervezeti bizalmi és megírta a faliújságcikket. Az utolsó mondat így hangzik: „Várjuk a választ, miért ilyen csendben osztották ki a jutalmakat.:.“ Helyénvaló a bírálat. „Igazat írt, jogosan bírált” — vélekedik Somogyvári elvtárenő, az osztály dolgozója. Patta elvtárs, a pártcsoportbizalmi azt mondja: „Igaza volt, de talán kissé erős kifejezéseket használt.:.“ Kiss Gyula elvtárs, az osztályvezető helyettese is elismeri: „Valóban másként is meg lehetett volna csinálni ...“ Hámori Antal elvtárs, az osztály vezetője nem is próbálkozott gondolkozni a bírálaton, ehelyett személyes sértésnek vélve, hivatta irodájába Keszthelyi Gyulát. —. Személyem ellen irányul ez a cikk? — kérdezte tőle. — Nem — mondta Keszthelyi Gyula, — csak a módszert helytelem'tem, hogy ilyen máskor ne forduljon elő. — Továbbra is a faliújságon hagyja a cikket? — tette fel Ismét a kérdést. A határozott „igen“ után végétért a beszélgetés is. Keszthelyi Gyula úgy érezhette magát, mint akit hideg vízzel nyakon öntenek. A jószándékú bírálatra ezt a választ kapta.: i Nem is igen várhatott mást. Az osztályon ritkán bírálnak, s szinte betegesen félnek a nyilvánosságtól. Monoszlai elvtársnő, a pártszervezet titkára elmondta, hogy egy alkalommal egyik párttag panasszal fordult hozzá. Megállapodtak abban, hogy a legközelebbi taggyűlésen el fogja mondani. Néhány nap múlva az illető bejelentette, hogy halaszthatatlan ügyei miatt nem tud résztvennl a taggyűlésen ... Hosszú idő óta ez a nézet uralkodik: „Én sem bántalak, te se bánts“. Az álbékesség, a „jóviszony" érdekében ... Keszthelyi Gyula most végre a bátor, nyílt véleménykimondás útját választotta. —... Azért előbb bejöhetett volna megkérdezni, hogy s mint van a dolog, Hámori elv- társ készségesen felvilágosította volna, — mondja Kiss Gyula elvtárs. Lehetne vitatkozni azon, mi volt a nagyobb hiba: az-e, hogy nem érdeklődött, vagy az, hogy ilyen eset előfordult és erről faliújságKöztudomásű, hogy a komlói bányászoknak blztosítani- ok kell Sztállnváros szénellátását. Ahhoz, hogy megfelelő szén kerüljön Sztátinvárosba, szükséges egy segédberendezés felszerelés a komlói szénosztályozónál. A komlói tröszt ezt a segédberendezést megrendelte a budapesti Duclos bányagépgyárnál. A gépgyár a megrendelést tudomásul vette és vállalta, hogy 1955. december 31-re leszállítja és felszereli a berendezést. A szállításból azonban nem lett semmi. Erre a Komlói cikkben kért választ. Az előbbire semmi szükség sem volt. Az utóbbit viszont indokolta az; hogy az osztály több dolgozója nem látott tisztán. Joga volt tehát ahhoz, hogy a nyilvánosság előtt kérjen választ az osztályt érdeklő kérdésre. Felvilágosítás helyett azonban felelősségrevonás volt a válasz. Talán jobb lett volna, ha hallgat? — Vannak, akik ezt mondják. Hogy miért? „A bírálat lejáratta az osztályvezető és az osztály tekintélyét a többiek előtt...“ A cikk megjelenése után valóban sokszor öten-hatan is álltak a falitábla körül. Bizonyára okultak a cikkből. Tegyük fel azonban a kérdést: mi teremti meg egy vezető tekintélyét? Semmi esetre sem az, hogy igyekszik elkenni a hibákat, gátat emelni a beosztottak javaslatai, bírálatai elé. Áz ilyen „tekintély“ semmit sem ér. Csak az olyan vezetőt tisztelik, szeretik, akinek a dolgozók bátran elmondhatják véleményüket s aki azt munkájában figyelembe is veszi. A tröszt pártszervezete — amely sajnos, későn szerzett tudomást az ügyről, — bizonyára levonja belőle a megfelelő tanulságokat és segíteni fog abban, hogy a tröszt minden osztályán a bátor, pártszerű, személyekre való tekintet nélkül, bírálat légköre honosodjék meg. Szénbányászati Tröszt pert indított a Duclos bányagép- gyár ellen, de hiába! Pontosan meghatározott szállítási idő még most sincs. Ellenben már több. mint félmillió forint kötbért kifizettek a Komlói Szénbányászati Trösztnek. Aligha hihető, hogy az ilyen munka csökkenti a gépgyár önköltségét. Itt az ideje, hogy a Duclos bányagépgyár a legsürgősebben intézkedjék! Remélhetőleg nekik sem közömbös Sztállnváros szénellátása! Félmillió forintos kStbér A nagyüzemi építkezés lehetőségei Pécsett A második ötéves terv irányelvei feladatul tűzik ki az előregyártott vasbeton-, fal- és födémelemek, valamint a falazóblokkok nagyarányú felhasználását. Ahhoz, hogy ez itt Baranyában is megvalósuljon, megfelelő felkészültség szükséges. A helyi felkészülés lehetőségeit és a terveket lapunk munkatársa megvitatta több megyei építőipari szakemberrel. A beszélgetésen résztvett Szoy- ka Pál, a Pécsi Tervező Iroda igazgatója, N e m e s k é- r i László, a Baranya Megyei Építőipari Vállalat igazgatója. Bállá József, a Baranya Megyei Építőipari Vállalat főmérnöke, Égerszegi Tibor főtechnológus és Kovács Jenő, a termelési osztály vezetője is. A beszélgetés során a következő vélemény alakult ki: örvendetes, hogy a második ötéves terv ilyen nagy figyelmet szentel az építő- anyagipar fejlesztésének, különösen az előregyártott elemeknek: A külföldi és a hazai tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy az előregyártott elemek alkalmazása gyorsabbá és olcsóbbá teszi az építkezéseket. Eddig is használtunk vasbetonelemeket a különféle típustervek szerint készülő épületeknél, de a széleskörű alkalmazást megnehezítette az a tény, hogy Baranyában kevés épületelem gyártó üzem van. és nem képesek a szükségleteket kielégíteni. Baranya megyében a nagyarányú építkezések által támasztott előregyártási problémák helyi megoldásához két út vezet. Az egyik út a közvetlen előttünk lévő két- három év terve lenne. Eszerint már az ötéves terv első felében épületelemgyárat kellene létesíteni a menye építkezéseinek kiszolgálásához. Véaső esetben kisegítő megoldást adna a meglévő üzemek bővítése. A másik út, a hosszabb lejáratú terv. Eszerint az ötéves terv végére megfelelő beruházással létre lehet hozni megyénkben egy nagyobb salakblokk-gyártó üzemet. A pécsújhegyi salak ingyen anyagot jelentene, s szinte kimeríthetetlen mennyiségben. A pécsújhegyi salak fel- használására már évek óta kísérletek folynak. Megállapították, hogy ennek a salaknak az országos tapasztalattól eltérően meglehetősen nagy, mintegy 20 százalékos szénlartalma van, s sok benne a kén is. A szén jelenléte a salakblokkban azt jelentené. hogy idővel bomlási folyamat indul meg, s ez a blokk szilárdságát csökkentené. A kén miatt pedig vakolási problémák vannak. Ezért a pécsújhegyi salakot újra Itellenc égetni, a ként pedig áztatással lehetne kivonni. A salakdombok mögött — bőr a talajegyenetlenség nagy földmunkát igényel — fel lehet építeni az ötéves terv során egy salakblokkgyártó üzemei, amely képes volna ellátni a megye összes lakásépítését olcsó és gyorsan beépíthető anyaggal. A salakblokk-gyártás megvalósításáig átmenetként megkezdődött Pécsett a salak-tégla készítése is, ami jelen pillanatban hiányos gépi felszerelés miatt lassan halad. Beruházással ez is fellendíthető, s a mohácsszigeti építkezések miatt jelentkező téglahiányt a salaktégla némileg ellensúlyozhatja. Mini azelőtt... A járási tanácson találkoztam Nébel Mihály bácsival. — Gondosan összehajtogatott újságpapírból hámozta elő az iratokat és letette az asztalra. Háztáji tehenet akar venni. Oda kell ez a sokféle igazolás. Míg Mihály bácsi hivatalos dolgát intézték, elbeszélgettünk. — Merre tsz-tag? — Itt Apátvarasdon, *a Szabadságban. — S mióta? A borostás arcú öregember rámnéz, s kérdésemre kérdéssel válaszol: — Az attól függ, hogy elő- ször-e, vagy másodszor? — Mondjuk először! — Még 1949-ben beléptem én a csoportba ... Elsők között voltam. Mert jó volt az, ha mindjárt az elején nem is olyan hej, de csuda jő. De később már nem panaszkodhattam: Ketten a feleségemmel, aki igen jól bfrja még magát, 531 munkaegységre kaptuk a terményt osztáskor. Ez két esztendeje volt. Akkor még innen voltam a hatvanon. — Hát másodszor hogyan lett tsz-tag? — Két esztendeje kiléptem a csoportból. De megbántam..; most aztán április elsejével visszamentem. Jobb ott... így lettem másodszor is tsz-tag, de most már véglegesen. Közben mér elkészítették az utolsó igazolást Mihály bácsinak, megveheti a háztáji tehenet. Kétezret kap a hitelszövetkezettől, mert ha április elsején lépett is vissza a csoportba, csak olyan tsz-tag ő, mint volt két esztendeje ... Pályázat tűzoltó-tiszti tanfolyamra A belügyminisztérium országos tűzrendészet! parancsnoksága pályázatot hirdet az állami tűzoltóság tiszti állományába való felvételre. A pályázók kötelesek elvégezni az egyéves bentlakásos tanfolyamot, amely szeptember 1-én kezdődik. A hallgatók az oktatás ideje alatt tanulmányi előmenetelüktől függően — a tiszti iskolai hallgatókat megillető illetményben, egyenruhaellátásban, kedvezményes étkezésben részesülnek. Felvételre jelentkezhet az, aki középiskolai végzettséggel rendelkezik, tényleges katonai szolgálatát letöltötte, vagy az alól mentesült és 39. életévét még nem töltötte be, egészséges és legalább 160 _\n magas. Jelentkezni írásban május 20-lg lehet Pécsett a B. M. Megyei Főosztály káderosztályán, ahová részletes on- éleirajzot is kell beküldeni. képzőművészek a képzőművészeti kiállításon Pécsi A vasárnap | Pécsett és Sik■ ......... 1 lósom megnyílt országo s képzőművészeti kiállítás nagyjelentőségű esemény nemcsak a megye kulturális életében, hanem országos viszonylatban is. Mindenkinek, aki szereti Pécset, régi óhaja teljesült ezzel: mert ez a kiállítás nem csupán azt jelenti, hogy újabb vidék kapcsolódott be jelentékeny erővel a magyar képzőművészeti életbe, hanem egy olyan táj és város, mely a magyar kultúra egyik legfőbb műhelye volt évszázadokon keresztül. A pécsi tudományos, irodalmi és zenei élet nagyszerű eredményeihez csatlakozva most a képzőművészeti műveltség is egyszerre nagy lendületet kapott. A kiállítás színvonala átfogó gazdagsága olyan rendkívüli, hogy minden eddigi vidéken rendezett kiállítást felülmúl de méltán vetekedhet legszebb fővárosi rendezvényeinkkel is. Muzeális értékű kiállításnak nevezhetnék mert egyik-másik terme valóban a legigényesebb ízlést is kielégíti és tudományosan hiteles képet ad az utolsó 30—40 év magyar művészetének fejlődéséről. Egy ilyen rendezvénynek Pécsett való bemutatása régi adóssága volt a magyar képzőművészetnek de a megye és a város felelős intézményeinek is. A XII. században Pécsett dolgozó kiváló kőszobrászok művei a reneszánsz és barokk nagyszerű emlékei olyan hagyományt és olyan környezetet is jelentenek, melyet most felelősen számba kell venni. Az értékek felismerése és tudatosítása folytatásra kötelez mindenkit aki valamilyen formában kapcsolatban van ezzel a várossal. Ezen a téren az első lépést jelenti az I. országos képzőművészeti kiállítás. <— A megye és a város tanácsainak felelősségérzetét és egészséges patriotizmusát bizonyítja, hogy innen jött a kezdeményezés, de a megvalósításnál is sok ötlettel. igénnyel léptek fel. Ezzel egyre emelték a kiállítás színvonalát, valóban országos kulturális ünneppé tették a megnyitást. Elmondhatom, hogy még nem tapasztaltam az országban sehol sem ilyen érdeklődést, segltőkészséget képzőművészeti tájékozottságot és fejlett ízlést, mint azoknál a Baranya megyei és pécsi tanácsi alkalmazottaknál, akikkel a kiállítás tervezése és rendezése során megismerkedtem és együttműködtem. A gazdag anyag | kritikai ----5-------------------— értékelését a szűkreszabott terjedelem nem teszi lehetővé, de tatón felesleges is, hiszen ezt a kiállítás előszavában megtettem. Csak ismételten rámutathatok arra, hogy Csók István, Rud- nay Gyula, Szőnyi István, Ber- náth Aurél, Domanovszky Endre, Pátzay Pál, Ferenczy Béni, Borsos Miklós olyan művekkel szerepelnek, melyek a magyar művészet klasszikus értékei közé számítanak. S mellettük a tehetséges fiatal művészek válogatott művei is felsorakoznak. Nem véletlen, hogy még az Állami Vásárló Bizottságnak is érdemes volt Pécsre utaznia és néhány valóban jelentékeny alkotást szerzett meg az állami gyűjtemények számára. A legjobb budapesti művészek alkotásai között is öröm volt látni Pécs, külföldön is jóldsmert festőművészének, Martyn Ferencnek két képét is, melyek nagy kultúrájukkal és puritán, let i sztult művészi mondanivalójukkal leptek meg. Az említett mesterek és művek ismertetése helyett, pécsi viszonylatban, de országos szempontból is, fontosnak tartom a pécsi és Baranya megyei képzőművészek munkáinak rövid elemzését. A város és a megye festői — sajnos, szobrász nincs köztük — különböző tendenciákat, stílusokat képviselnek. Kelle Sándor Hodlósy Simon hagyományát folytatja s különösen Havas udvar című képén, színvonalas, hangulatos kifejezéshez jutott el. Tartózkodó, finom színei, gondos ecsetkezelése, festői formálása egyaránt nagyobb- igónyű alkotások megvalósítására képesítik. Ennyi szeretettel és elmélyüléssel bonyolultabb feladatokat is sikeresen oldhatna meg. Kelle tartózkodó líraiságával szemben Soltra Elemér robbanékony tehetség — különösen bányásztárgyú képeiben mutatkozik meg ez a sajátossága. Stílusa azonban még nem elég kiforrott, gyors alakításra, kifejező összevonásra való törekvése miatt mondanivalóját gyakran leegyszerűsíti, s emiatt képeinek méretei nem mindig indokoltak. Ezt a hiányosságát, mint Kapoli Antal népművészről festett képe bizonyítja, ő maga is felismerte, s ebben az alkotásban a gondos, aprólékos, taniulmánysze- rfl megoldásra törekedett. A Kapoli-képen túlságosain is mérsékelte önmagát, s a szürkékkel való kissé egyoldalú formálás miatt nem érte el azt a megragadó hatást, mely egyéb alkotásaiban — ha hibák kíséretében is, — de jelentkezett. Értéke a képnek a gondos ós megértő emberábrázolás. Azt hiszem, ezzel a képpel Soltra önállóbb útra tért, saját élményeit fejezte ki. s nem más művészektől nyert inspiráció alapján alkotott, mint pl. a Hazatérő bányászában. Csak biztatni lehet őt, hogy merjen tovább lépni ezen az úton, de egyben figyelmeztetni, hogy a beható stúdiumok folytatásával egyidejűleg fejlessze tovább sajátos tehetségét, mely főleg a bányásztárgyú képeken már eddig is megmutatkozott. Bizse János pécsd Városképe igen rokonszenves munka, bár nem eléggé kiérlelt: inkább szellemes élményfeljegyző vázlatnak tűnik, mint befejezett alkotásnak. S ez nem a részletek megoldásán, hanem a mondanivaló gazdagításán, a színvilág differenciáltabb felfogásán múlik. Bizse jó példát mutatott arra, milyen feladatok elvégzését várjuk többek között a pécsi művészektől. — Keressék bátrabban szép városuk hangulatának, jellegzetességeinek kifejezését. Sok még a pécsi festők alkotásaiban az idegen jelleg, főleg, mint a beszélgetéseinkből kitűnt, igen erősen vonzódnak az alföldi festészethez. Kétségtelen, sok segítséget nyújthat ez az iskola a Baranya megyei hangulatok megragadásához; de nem elég a pécsi urbánus festészet megvalósítására. A szentendrei művésztelep hajdani lakói sokkal kisebb motívumkincsből igen jellegzetes urbánus festészetet alakítottak ki. Mennyivel nagyobb a lehetőség itt, a sárga házak, lomha gesztenyefák és a mediterrán jellegű kék ég világában. Szép, I bár a képességeket ....— teljesen nem érzékeltető anyagot nyújtottak a mű vészek a grafikai részben, az aquarellben és a rajzokban. Gádor Emil tehetségéről olajképeinél sokkal többet árul el szép rajza, a Múlapnézők. Ez a rajz friss és gyengéden látó művészi megfigyelő erőt. bensőséges ihletet fejez ki: olajképei ugyanakkor szokványosak, és szárazabbak. A kiállítás egyik meglepetése a tehetséges aquairelllsta. Lantos Ferenc szereplése. Egyéni módon használta fel a Martyn Fe- renctől nyert indításokat: előadása elegáns, lényegretörő, koloritja tartózkodó, de nem szürke, kevés eszközzel fejezi ki magát és lírai közvetlenséggel tud szólni. Csak biztathatjuk eddigi eredményei láttán, s tanácsoljuk, hogy foglalkozzék többet pécsi városképek ábrázolásával. Rokonszenves művelője az aquarellnek D. Bállá Irocska is: Falu a mécsekben című vízfestménye, azonban nem reprezentálja eléggé kolorisztikus képességét, tömör előadásira irányuló igényét. Ebben nem Ő a hibás. hanem a zsűri, mely nem végezte jól a munkáját. Ennek a hibának a kijavítása a Képzőművészeti Alap feladata, melynek megbízottjai a pécsi kiállítás kapcsán nem voltak elég körültekintőek és méltányosak. Az aquarellek között meg kell említenünk még Cseh László, Buday Lajos, Erdőst András, Nlkelszky Géza alkotásait, melyek mind azt bizonyítják. hogy Pécset eleven a képzőművészeti élet. Az illetékes szervek felelőssége, hogy ez a sok kezdeményezés megfelelő módon alakulhasson, Ahhoz, | hogy Pécs és Bara------------ nya megye képzőmű vészeti kultúrája tovább fejlődjék, elsősorban állandó, színvonalas múzeális anyagra van szükség. A múzeum a művész és a közönség legnagyobb iskolája. Az is fontos, hogy az országos rendezvények éven- kint rendszeresen megismétlődjenek. csak így lehet lemér- n-. a pécsi képzőművészek fejlődését és megállapítani országos viszonylatban elért helyüket. Elengedhetetlenül fontos alkotó otthonok létrehozása is. Ezek biztosítják majd. hogy a művészek a helyi tájjal, az ü- *eni élettel foglalkozzanak, s ne Bajára kelljen utazni ok megfelelő munkakörülmények kialakítása végett. A művész- telepre neves pesti művészeket is meg kell hívni, hogy így a színvonal, a pécsi művészek fejlődése, a „tapasztalatátadás“ is biztosítva legyen. S végül gondoskodni kell arról, hogy o képzőművészeti főiskolán tanuló tehetséges fiataloknak legyen kedvük a megyében való letelepedésre. Ezt megbízásokkal, nagyobbmérvű feladatokkal, vásárlásokkal lehet elérni, d? ugyanígy kell gondoskodni a már itt élő művészek foglalkoztatásáról Is. Ha mindez megvalósul bár ehhez sok év munkája és k.tartó küzdelme szükséges, — akkor Pécs és a megye képzőművészete nagy fejlődés elé nézhet, s országos viszonylatban is tekintélyessé válhat. E kiállítás csak ünnepélyes kezdet volt, — most a hétköznapok céltudatos szervező és alkotó munkájának kell következnie. Dr. Végvári Lajos a Képzőművészeti Főiskola művé*z''»*S’déneti tanára
