Dunántúli Napló, 1956. április (13. évfolyam, 81-103. szám)
1956-04-27 / 100. szám
MDP BARANYA MEGYEI BIZOTT/AC AN AK LAPJA Éljen a harcban9 a szocializmus építésében kipróbált dicső magyar munkásosztály ! XIII. ÉVFOLYAM, 100. SZÁM ARA 50 FILLÉR PÉNTEK, 1956 ÁPRILIS 27 Május 1-ig rendezzük négy hónap beadását! Április derekán kék és sárga falragaszokon jelent meg falvainkban a megyei tanács végrehajtó bizottsága és a megyei begyűjtési hivatal közös felhívása: a május elsejével záruló begyűjtési hetek során minden gazda maradéktalanul rendezze az év első négy hónapjára esedékes állampolgári kötelezettségét. A Baranyában idén elsőízben megrendezett begyűjtési hetek során közel húsz százalékkal gyorsult meg a begyűjtőhelyek forgalma. A pécsváradi és a mohácsi járásban máris tűi vannak a sertésbeadás előirányzatain és még a legelmaradottabb sellyei járásban fekvő Kisasszonyfa és Magyarmecske községek lakossága is rendezte egész esztendőre szóló tojásbeadását, a gyöngyfái Uj Idők Termelőszövetkezet pedig az 1956-os évre már csak tejjel hátralékos. Ezzel is csak azért, mert a törvény szerint ebből előre nem teljesíthető ilyen mértékű kötelezettség. A dolgok mindenféle szépítgetése nélkül megállapíthatjuk tehát, hogy a begyűjtési hetek megélénkítették a munkát — azonban megyénk még mindig sereghajtó az országban s két kiváló járásunk kiugró teljesítménye nem képes ellensúlyozni a másik, öt gyengébb begyűjtési tevékenységét. Érdemes megvizsgálnunk ennek okait. Főleg a sellyei, de érezhetően a pécsi járásban is megállapítható, hogy míg mi a begyűjtési hetekre mozgósítottuk a gazdákat, addig széleskörben elterjedt egy olyan nyilvánvalóan ellenséges szándékú híresztelés, amely szerint a közeljövőben megszűnik a begyűjtés, sőt — ezt a sely- lyei járásban észleltük — az adófizetés teljes eltörlése is várható. Vannak, akik a XX. pártkongresszus nyomán támadt szabadabb, bíráló szellemből mindenáron arra szeretnének kilyukadni, hogy ez voltaképpen az 1954-es idők újjáéledése, amikor is szabadon szeghettek meg mindenféle, államunkkal szemben fennálló kötelezettséget. Ha sok dolgozó paraszt is bedőlt ennek a teljesen alaptalan mendemondának nyilvánvaló, hogy a háttérben azok szeretnék vele megsütni a maguk politikai pecsenyéjét, akik ezúton is kívánnak ártani a nép ügyének. Minden nap, amely- lyel bizonytalanságban tartják a hiszékenyeket nyereség az osztályellenség számára és tény, hogy több községben sikerült is fékezniük a begyűjtést. Nem akadtak talán emberek, akik egyből képesek lettek volna visszaverni ezeket a híreszteléseket? Voltak, de egyszerűen olyan képtelenségnek tartották, amelyet még vá'eszra sem tartottak méltónak. Ezek az elvtársak megfeledkeztek arról, hogy az elmaradottabb falusi rétegek között a soha sem tevéketlen osztályellenség megpróbálkozik — ha ilyen valóban naív érvekkel is — a kötelességeket szívesen szegőkre, a hanyagokra építve ártani a nép ügyének. Ha már a kezdet kezdetén határozottan kijelentették volna, hogy szó sincs itt semmiféle begyűjtés- és adótörlésről, hogy a XX.' kongresszusnak a kommunista öntudatra és helytállásra épülő tételeiből csakis a politikai süketnémák szűrhetik le maguknak az állampolgári kötelességek szétzilálását — ez a nézet korántsem terjedhetett volna el ennyire és nem támaszthatott volna, ha ideiglenesen is, de zökkenőket a begyűjtés menetében. Most már századszor talán, de újra csak meg kell ismételni az ebből leszűrődő tanulságot a begyűjtési hetek befejezésére és a további munkára. Irodában ülve,- kartonok rubrikáit töltögetve soha sem lesz eredményes a begyűjtési munka! Nemcsak az egy szál begyűjtési megbizottnak van kint állandóan a helye a dolgozó parasztok között, hanem kételyeikre, nézeteikre adja meg a méltó választ a helyi pártszervezet is, a tanács is és segítsen a népfront bizottság is. Királyegyházán, ahol az .elvtársak az utóbbi időben így iparkodnak dolgozni a begyűjtés frontján — bár ez a község is a sellyei járásban fekszik — nem is tudott lábrakelni az előbbi légbőlkapott híresztelés A begyűjtési munka eredményesebbé tételének másik kulcsát helyesen határozta meg Szabóné elvtársnő, aki az ugyancsak sereghajtó sásdi járásbeli Kaposszekcsőn dolgozik: előre tekinteni mindig és már ma megalapozni a holnap beadását. A kaposszek- csői begyűjtési megbízott tisztában van minden termelő helyzetével és pontosan tudja, bogy júniusra-júliusra esedékes beadásra már hízóban áll- nak-e a sertések s előreláthatóan elérik-e az átvételi súlyt. Ezt a munkamódszert kell minden községben meghonosítani, hogy ne ismétlődhessék meg a bissei „csoda“, ahol a beadásra szánt jószág három hónap múlva soványabb volt, mint amikor hízóba beállították. A begyűjtési hetek hátralévő napjaiban és még aztán is az a fő feladat.’ hogy tojásban messzire előrehaladjunk, nehogy a meleg idővel beköszöntő vedlések természetesen visszaeső tojás- hozama veszélyeztesse az évi tervet, hogy mindenütt ellenőrizzük a hízók beállítását, nehogy július—augusztusban egyszerűen ne legyen a megye részére a legnagyobb dologidőben zsír és sertéshús. A versenyszerződés, amelyet Somogy és Tolna megye dolgozó parasztságának képviselőivel kötöttünk, arra a megingathatatlan alapra támaszkodik, hogy a szomszéd megyékben sem élnek kötelességtudóbb gazdák, mint a miénkben, ott sem jobb a begyűjtési apparátus, mint nálunk. Adott szavunk kötelezettsége is arra ösztönözzön mindenkit, hogy rendezze időben beadását, és segítsen hozzá a begyűjtési tervek teljesítéséhez. Második ötéves tervünknek mo6t megjelent gyönyörű távlatai olyan célokat tűznek ki elénk, amelyekért érdemes a pontos kötelességteljesítéssel is harcolni! A Magyar Népköztársaság hozzájárulása az ENSZ technikai segélyprogramjához Nagy János, az ENSZ gazdasági és szociális tanácsa newyorki 21. ülésszakán részvevő magyar megfigyelő bejelentette, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya 150 000 forinttal járul hozzá az ENSZ technikai segélyprogramjához. A segélyprogram célja műszaki segítséget nyújtani a gazdaságilag elmaradott országok részére, _____ Ir ányelvek a magyar népgazdaság fejlesztésének második ötéves tervéhez A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége a második ötéves terv irányelveinek tervezetét nyilvános megvitatás céljából az ország dolgozói elé bocsátja. Felhívja a pártszervezeteket, a szakszervezeteket, a DISZ- szervezeteket, s más társadalmi szervezeteket és tagjaikat, a Magyar Tudományos Akadémiát, a műszaki, mező- gazdasági, s egyéb tudományos- és szakegyesületeket, a különféle állami szerveket, a helyi tanácsokat, az üzemek, hivatalok és intézmények dolgozóit, a termelőszövetkezetek tagjait, a dolgozó parasztságot, hogy javaslataikkal, észrevételeikkel segítsenek feltárni a népgazdaság olyan tartalékait, amelyekkel az irányelvek jelen tervezete még nem számol. Járuljanak hozzá ahhoz, hogy még jobban érvényesüljenek a gazdaságosság, a célszerűség követelményei a második ötéves tervben, hogy még inkább érvényre jussanak a hazai sajátosságokban és a szocialista tábor országai közötti együttműködésben rejlő lehetőségek; hogy második ötéves tervünk még nagyobb mértékben megfeleljen a reális lehetőségeknek, s népünk szükségleteinek; jobban elősegítse a bővített újratermelést, a munka termelékenységének emelkedését, népünk életszínvonalának állandó, szilárdan megalapozott növekedését, szocialista kultúránk felvirágzását, népi demokráciánk megszilárdítását; a szocializmus építését országunkban! A második ötéves terv irányelveit egy hónapig tartó nyilvános megvitatás után — figyelembe véve a vitában elhangzott bírálatot és javaslatokat — a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének kibővített ülése tárgyalja meg. A második ötéves tervben a következő (őfeladatokat kell megvalósítani Dolgozó népünk munkája nyomán országunk gazdasága erőteljesen fejlődik. Az anyagi javak termelésének legtöbb területén már az első ötéves terv idején megszűnt a kizsákmányolás. A munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség mind tevékenyebben vette ki részét a népgazdaság előtt álló feladatok megoldásából. Kibontakozott és egyre inkább tért hódított a szocialista munkaverseny. Mindez jelentékenyen meggyorsította a termelőerők fejlődését. A szocialista iparosítás eredményeként a második ötéves terv küszöbén az ipar több, mint háromszor annyit termelt, mint 1938-ban. Különösen gyorsan fejlődött a nehézipar, több új iparág jött létre. Az iparosítás sikerei biztosítják a népgazdaság további fejlődésének legfontosabb feltételeit. Nem küszöböltük ki még azonban a népgazdaság néhány olyan hiányosságát, amely az utóbbi években fékezte az előrehaladást. Több termelési ágban a technika színvonala elmarad a követelményekhez képest; főként emiatt a munka termelékenysége nem fejlődik kielégítően, s a termelési költségek általában magasabbak, mint a gazdaságilag legfejlettebb országokban. A mezőgazdaság termelése növekedett az első ötéves t.erv során, de színvonala nem haladta meg lényegesen a háború előttit és ennek következtében elmaradt a népgazdaság szükségleteitől. A lakosság fogyasztása városban és falun jelentősen emelkedett. Az egy keresőre jutó reálbér emelkedése ennek ellenére nem volt kielégítő. A népgazdaság szocialista szektorában a munkások és az alkalmazottak száma öt év alatt közel egymillió fővel növekedett. Lényegesen javult a lakosság egészségügyi ellátása, nagymértékben emelkedett kulturális színvonala. A társadalombiztosítósban résztvevők száma 1954-ben több, mint másfélszeresen haladta meg az 1949. évit és a társadalombiztosításra fordított kiadások összege megháromszorozódott. A . társadalmi termelés elért színvonala és a dolgozó nép alkotó erejének növekvő kibontakozása lehetővé teszi az egyes népgazdasági ágak között még fennálló aránytalanságok megszüntetését, illetve csökkentését. A népgazdaság tervszerű továbbfejlődésének lehetőségeit nagymértékben növeli, hogy Magyarország részese a hatalmas, szüntelenül erősödő szocialista világrendszernek. A második ötéves terv időszakában, 1956—60-ban, a technika jelentős fejlesztése alapján folytatni kell a szocialista iparosítást, a termelés fellendítésével egyidejűleg uralkodóvá kell tenni a mezőgazdaságban is a szocialista termelési viszonyokat, ezzel lényegében meg kell szüntetni a gazdasági alap kettősségét, rendszeresen emelni kell a dolgozó nép élet- színvonalát, s így biztosítani kell az ország további felemelkedését. A második ötéves terv időszakában a következő fő feladatokat kell megvalósítani; "I Az iparosítást olyan-*■* ütemben kell folytatni, hogy a szocialista ipar termelése 1960-ban 1955-höz képest 50—52 százalékkal növekedjék. Az ipari fejlődés fő arányainak meghatározásánál abból kell kiindulni, hogy az egész népgazdaság fejlesztésének alapja a nehézipar. Figyelembe kell venni másrészt, hogy a’ termeléshez szükséges számos fontos nyersanyagot külföldről kell beszerezni, elsősorban nehézipari termékek túlnyomórészt gépek ellenében, valamint a könnyűipar termékeiből a kivitel részarányát gazdaságossági okokból csökkenteni kell. Ennek megfelelően az iparban a termelőeszközök („A" csoport) termelését mintegy 60 százalékkal, a fogyasztási cikkekét („B“ csoport) mintegy 40 százalékkal kell növelni. Az anyagbehozatal viszonylagos csökkentése és az anyag- ellátás biztonságának fokozása végett nagymértékben ki kell szélesíteni a gazdaságosan előállítható hazai nyersanyagok és alapanyagok termelését. A második ötéves terv időszakában a feldolgozó iparágak termelésének 47—48 . százalékos növekedése mellett a nyers-és alapanyagok termelését 57-58 százalékkal kell emelni. O A mezőgazdaság szocia- lista nagyüzemi átszervezésének további előrehaladásával egyidejűleg a mezőgazdasági termelés jelentős fellendülését kell elérni. A mezőgazdaság 1956—60-ban összesen mintegy 27 százalékkal termeljen többet, mint az első ötéves terv időszakában. Biztosítani kell, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek előnyei a tagság gazdasági és kulturális felemelkedése révén oly meggyőző erővel bontakozzanak ki, hogy ennek eredményeként a parasztság többsége a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útját válassza. Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek száz katasztrális holdra számítva, rendszeresen növekvő termékmennyiséget termeljenek, és csökkentsék a termékegységre fordított munkát. A szocialista nagyüzemek elsősorban történő fejlesztése mellett biztosítani kell, hogy az egyénileg dolgozó parasztság anyagilag érdekelt legyen gazdasága meglévő tartalékainak minél nagyobb mértékű kihasználásában, termelése fokozásában. O A termelés növelését a *-*• népgazdaság minden ágában a műszaki színvonal gyorsütemű emelésével, a tudomány és technika eredményeinek széleskörű alkalmazásával kell összekapcsolni. Ezzel meg kell teremteni a legfontosabb feltételeket a munka termelékenységének állandó növelésére és az önköltség rendszeres csökkentésére. Mindenekelőtt a technika fejlesztésének alapján lényegesen fokozni kell a minőségi követelményeket a népgazdaság minden területén. Jelentősen javítani kell mind a belföldi fogyasztás, mind a kivitel céljaira előállított termékek minőségét. A teljesítmények mennyiségi számbavétele mellett különös gonddal kell ellenőrizni a minőséget. A A munka termelékeny- ségét az iparban úgy kell emelni, hogy 1955-től 1960-ig a termelés növekedését több mint kétharmadrészben a termelékenység emelkedése biztosítsa. Ennek megfelelően öt év alatt az egy főre eső termelést az állami iparban összesen mintegy 36 százalékkal, a nehéziparban 46 százalékkal, a könnyűiparban 20 százalékkal, az élelmiszer- iparban 34 százalékkal, az állami építőiparban 34 százalékkal kell növelni. A gépállomásokon r munka termelékenységét 23—24 százalékkal, az állami gazdaságokban 35— 36 százalékkal kell emelni. C A gazdasági és állami élet minden területén szigorú takarékosságot kell érvényesíteni. Különösen takarékoskodni kell az anyagokkal, mindenekelőtt a külföldről származó anyagokkal. Az ipar minden ágában csökkenteni kell a fajlagos anyagfelhasználást. Ki kell terjeszteni a gyártási folyamatok hulladékainak és melléktermékeinek hasznosítását. A csak külföldről beszerezhető színesfémeket minél nagyobb mértékben alumíniummal, műanyaggal és más alkalmas anyagokkal kell pótolni. Fa helyett 6zéles körben kell használni vasbetont, fémet, műanyagot, és ki kell terjeszteni a faanyagot gazdaságosan hasznosító farost- és forgácslemez gyártását és alkalmazását. fi Minden termelési ág- ban rendszeresen csökkenteni kell a termelési költséget. A minisztériumok közvetlen irányítása alá tartozó iparban öt év alatt az összehasonlítható termelés önköltségének mintegy 16 százalékos csökkentését kell elérni, ebből kilenc százalékot az anyag felhasználásnál, öt százalékot a munkaráfordításnál, két százalékot az igazgatási és egyéb költségeknél kell megtakarítani. Az építőioarban a költségvetésekhez kénest mintegy tíz százalékos költségcsökkentést kell elérni és ezen túlmenően gazdaságosabb tervezéssel további megtakarítást kell biztosítani, a közlekedésben öt év alatt az önköltséget mintegy 11 százalékkal, a belkereskedelemben a forgalmi költségeket mintegy 11 százalékkal kell leszállítani. Az állami gazdaságokban az önköltséget közel 17 százalékkal, a gépállomásokon 23 százalékkal kell csökkenteni. H Növekvő számban kell • • a népgazdaság rendelkezésére bocsátani kiválóan képlett szakmunkásokat és nagytudásu szakembereket, akik képesek céltudatosan felhasználni a korszerű technikát és magasabb fokra emelni a munka szervezettségét. Lényegesen ki kell szélesíteni és eredményesebbé kell tenni a szakmai oktatást és továbbképzést a népgazdaság minden területén. Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a dolgozók széles tömegei elsajátítsák az alapvető műszaki és mezőgazdasági ismereteket. Q A termelőerőket, a nemzetközi együttműködésre támaszkodva az ország adottságaival és szükségleteivel összhangban olymódon kell fejleszteni, hogy megjavuljon a népgazdaság nyersanyagellátása, biztosítva legyen az ország gazdasági erőforrásainak, termelőberendezé- seinek legelőnyösebb felhasználása, megvalósuljon a termelés ésszerű szakosítása és mind több termelési ágban korszerű tömegtermelésre lehessen rátérni. Ennek megfelelően a nehézipar minőén ágának nagyarányú fejlesztése helyett kiemelkedően kell fejleszteni a vegyipart, a kőolajfeldolgozást, a kohászaton belül a finomabb hengerelt-acél- fajták termelését, a gépiparon belül a munkaigényes, valamint olyan egyéb ágazatokat, melyekben országunk jelentős termelési tapasztalatokkal rendelkezik. így a híradóstechnikai ipart, a Diesel-motorok és Diesel-mozdonyok gyártását, a kombájn- és traktorgyártást és másokat. Nagy figyelmet kell fordítani világszerte ismert élelmiszeripari termékeink, pvógyszerkészítmé- nyeink gyártásának fejlesztésére. Q A külkereskedelemnek a második ötéves terv időszakában biztosítania kell (Folytatás a 2. oldalon) „
