Dunántúli Napló, 1956. április (13. évfolyam, 81-103. szám)

1956-04-22 / 96. szám

195« Április m NAP T: rt 3 Bulganyin és Hruscsov látogatása a greenwichi királyi haditengerészeti kollégiumban London (A TASZSZ külön­tudósító jótól.) N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov április 20-án este Lord Cilcennin tengerészeti miniszter meghívására látoga­tást tett a greenwichi királyi haditengerészeti kollégium­ban. A kollégium Nagy-Britann i a hadiflottájának legfontosabb tanintézete, itt képezik ki a legmagasabb fokon a flotta tisztjeit és a tengerészgyalog­ságot. A kollégium fogadótermé­ben Lord Cilcennin tengeré­szeti miniszter, továbbá ma­gasrangú tisztek és Nagy-Bri- tannia katonai hatóságainak vezetői melegen üdvözölték a szovjet vendégeket. A kollégium dísztermében Lord Cilcennin, a hadsereg, a flotta és a légi haderő nevé­ben ebédet adott Bulganyin és Hruscsov tiszteletére. Az ebéd után Cilcennin lord üdvözlő beszéddel fordult a szovjet vezetőkhöz. Üdvözlöm E x cellenciátok at a greenwichi királyi haditen­gerészeti kollégiumiban, őfelsé­ge fegyveres erői három fegy­vernemének nevében — kezd­te beszédét Lord Cilcemmni, majd többek között a követ­kezőket mondotta: Most Excellemciátokfca! egy sorban ülnek fegyveres erőink képviselői, akik az önök fegy­veres erőinek szövetségesei­ként harcoltak a szárazföldön a levegőben és a tengeren. Azt hiszem, Excellencíás uraim, hogy azon milliók kö­zött, akik figyelemmel kísérik az országunkban tett látogatá­sukat, senki sem óhajtja erő­sebben, mint országaink kato­nái, hogy látogatásuk eredmé nye a béke és az országaink közötti kölcsönös megértés ügyét szolgálja. (Taps) Ezután a megjelentek lelkes tapsától kísérve, N. A. Bulga­nyin mondott beszédet. Országukban tett látogatá­sunknak az a célja, — mon­dotta többek között, — hogy az államférfiakkal folytatott London (MTI): N. A. Bul­ganyin, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek tagja szombaton a déli órákban a Londontól 75 kilo­méterre fekvő Harwellbe ér­kezett. A szovjet vendégek megtekintették a harwelli tárgyalások útján elmélyítsük a kölcsönös megértést Nagy- Britannia és a Szovjetunió kö­zött, szoros és sokoldalú kap­csolatokat létesítsünk orszá­gaink között. Engedjék meg, hogy Nagy- Britannia és a Szovjetunió né­peinek barátságára és együtt­működésére emeljem poha­ram, arra, hogy a barátság és a béke hajói nagyobb számban közlekedjenek országaink ki­kötői között. A barátságunkra! Az ebéden Hruscsov is be­szédet mondott. A megjelen­tek az ő szavait is nagy tet­széssel fogadták. Az ebéd végeztével a szov­jet vendégek gépkocsin vissza­tértek szállásukra, a Claridge szállóba. atomkutató intézetet. A szovjet államférfiak ez­után ellátogattak Oxfordba, az ősi angol egyetemi városba. A szovjet vendégek szomba­ton a késő délutáni órákban Checquersbe, Eden miniszter- elnök vidéki rezidenciájába utaztak, ahol folytatják az an­gol—szovjet megbeszéléseket. Bulganyin és Hruscsov szombati angliai látogatásai ünnepére Készülünk a munkásosztály nagy Példamutató DISZ-frontbrigádok A komlói Kossuth-bánya egyik legjobb DISZ-brigádja Kovács Ferenc elvtársé. A brigád tagjai annakidején ígé­retet tettek arra, hogy május 1-ét az április 4-einél jobb eredményekkel ünnepük. Vál­lalták, hogy április végéig 103 százalékos átlagteljesítményre tesznek szert. Április 21-én reggel már arról tettek jelen­tést, hogy havi tervük eddig esedékes részét 127 százalék­ra teljesítették. Kiváló munkáért — külön jutalom Bányászaink kiváló teljesít- nényük után prémiumot kap* nak. Pécsbánya üzemvezetősé- ge például januárban, amikor 100,5 százalékra teljesítette tervét, a földalatti dolgozók­nak 75 300, a külszíni dolgo­zóknak 55 750 forint prémiu­mot fizetett ki. Márciusban a tervteljesítés 102,7 százalék volt. Ekkor a földalattiak 36 700, a külszíniek 66 200 fo­rint jutalmat kaptak. András-akna egyik legjobb vájára, Pollák Nándor elvtárs. Az április 4. tiszteletére indí­tott munkaversenyben elnyer­te az egyik Csepel motorke­rékpárt. Teljesítménye febru­árban 115 százalék volt. Alap­keresete műszakonként 59,63 forint, erre ugyancsak műsza­konként 26,18 forint prémiu­mot kapott. Az összes pótlé­kokkal együtt 3 411 forintot keresett. Márciusban már 142 százalékra teljesítette tervét, keresete egy műszakra össze­sen 105,83 forintra emelke­dett. Márciusi keresete az ösz- szes pótlékokkal együtt 4 414 forint BANK PÄL és RÉVÉSZ MARTON már másodszor kapták meg „A szakma kiváló dolgozója“ címet. Május 1-re készülve arra tettek ígéretet, hogy a Sör­gyár új épületének második emeleti vasbetonozását határ­idő előtt, április 30-ra befejezik. A szakma kiváló dolgozói A Szovjetunió jegyzéke az Egyesült Államokhoz a hidrogénfegyver-kisérletekről Megkezdődött az építőanyagok átszállítása Uj-Mohácsra Moszkva (TASZSZ): a Szov­jetunió washingtoni nagykö­vetsége februárban jegyzéket kapott az Egyesült Államok külügyminisztériumától arra vonatkozóan, hogy az Egyesült Államok nukleáris kísérleteket tervez az Eniwetok-szigetek (Marshall-szigetek) körzetében. E szigetek az Egyesült Államok gyámsága alatt álló területhez tartozik. Az Egyesült Államok kormánya nagy csendesóceáni térséget „veszélyes övezetnek” nyilvánított. A Szovjetunió washingtoni nagykövetsége április 18-án válaszjegyzéket küldött az Egyesült Államok külügymi­nisztériumának. A jegyzékben többi között ez áll: „A Szovjetunió kormánya a szovjet megbízottak az ENSz gyámsági tanácsában ez év februárjában előterjesztett ja­vaslataiban már Ismertette ál­láspontját arra a kérdésre néz­ve, hogy az Egyesült Államok atom- és hidrogénbomba-kísér- leti célokra használja fel a csendesóceáni gyámsági terüle­teket. A szovjet kormány úgy véli, hogy a gyámsági terüle­ten folytatott atom- és hidro­génbomba kísérletek, amelyek veszélyeztetik a gyámsági te­rület lakosságának életét és jólétét, valamint a Csendes- óceán medencéje több államá­nak lakosságát, összeegyeztet­hetetlenek a nemzetközi gyám­sági rendszernek az ENSz alapokmány 12. fejezetében ki­fejezett céljaival és elveivel, összeegyeztethetetlenek továb­bá a gyámsági feltételekkel és az igazgatást végző hatóságok kötelezettségeivel is, amelyeket az említett területek feletti gyámságra vonatkozó megálla­podások szabnak meg. Az ilyen kísérletezés sérti a nem­zetközi jog legfontosabb el­veit”. A szombati labdarúgómérkőzések Bp. Vasas—Szombathelyi Tö­rekvés 0:0 Bp. Honvéd—Bp. Kinizsi 2:1 (0:0) Csepeli Vasas—Tatabányai Bányász 0:0. Ferenczi Lajos, a mohácsi városi tanács v. b. elnöke Mo­hácssziget újjáépítéséről az alábbi nyilatkozatot adta a Magyar Távirati Iroda mun­katársának: — Mohácsszigetnek még egynegyed része viz alatt áll. A víz levezetésén az emberi erőn kívül 48 nagyteljesítmé­nyű szivattyú dolgozik. Segíti a víz elvonulását az is, hogy a nagybaracskai kövesútat 9 he­lyen átvágták. A szigetre eddig 300 család települt vissza. A honvédség és a visszatelepült lakosság karöltve dolgozik a kárt szen­vedett házak épületanyagának összegyűjtésében. Ebben a munkában a mohácsi üzemek az elmúlt vasárnaphoz hason­lóan április 22-én is segíte­nek. Eddig már közel 200 dol­gozó jelentkezett vasárnapi társadalmi munkára. Az újjáépítéshez szükséges anyag bőségesen áll rendelke­zésre. Eddig 110 tonna kő, másfélmillió tégla és sok egyéb építőanyag érkezett. Moháccsal szemben fekvő szigeti részt eddig Paprétnek hívták. Mostantól kezdve — mivel itt épül az egyik falu­rendszerű új település — már Uj-Mohács a neve. Uj-Mohá- cson április 20-án megkezdték nemcsak a lakóházak, hanem a lcözintézmények helyének ki­jelölését is. Ezzel egyidőben megkezdődött az éjrítőanyag átszámítása. Dunafálva és üj Mohács között országútat is lé­tesítenek, Mohácsszigeten eddig nem volt villanyvilágítás s az ere­deti tervek szerint csak öt év múlva kapott volna villanyt a sziget. Április 20-án meg­kezdték a szigeten a villany­vezetékek helyének kijelölé­sét. Ezzel a sziget 5 évvel ha­marabb kapcsolódik majd be a közvilágításba. A szigeti részen a mezőgaz­dasági munkák végzésében 18 darab traktor, köztük két lánc­talpas dolgozik. A Vörös Fény Tsz 10 holdas kertészetében megkezdték a béri kertészeti gazdaságtól kapott palánták elültetését. RAB FERENC: CIGÁNYOK. L Gyermeksorsok Harminckét fiúcska, lányka -. s« Szemük, ha­juk, bőrük — barna. Koruk: 6—10 esztendő. Mosolyognak, fehérük egészséges, szép fog­soruk. Csillognak a tágranyüt, csodálkozó gyermekszemek. Szépek. Tiszták. Harminckét hosszúmezei, galykuti cigány­gyerek .: i A tanítónőt Szabó L ászióné nak hívják. Hu­szonhétéves fiatal nő és a haja — ősz.. -. — Két éve tanítók itt a hörnyéki cigány- iskoiában. És látja? ;: s Fáradtan simítja le haját. A gyerekek pedig mosolyognak::, ök még nem tudják, hogy a fáradt asszony­kának szívére nehezedik harminckét gyermek jelenének, jövőjének minden gondja, baja. — Nem tudják, hogy ezek a furán gömbölyödő- soványodó betűk, amelyeket a tanítónő a táb­lára rajzol, vadonban nevelkedett, korán el­durvult harminckét gyermek értelmének új alapjai. Vannak itt az osztályban 9—10 éves fiúk is, akik nevüket még csak most próbál­gatják leírni. A ceruza.;. Óh,.: az az átko­zott ceruza! Mennyivel jobban ülne kezükben a bicska, amellyel fűzfasípot lehet faragni, vagy a csúzli, amellyel verebet lehet lőni, fönt az erdőben, a galykúti dombok hajlatában!. i t Nagy Terikétől éveinek számát kérdem. — Vállatvon: — Nem tudom; i: — feleli bátortalanul. Szabóné megmondja neki: — Tíz éves vagy, Tercsi. Ne felejtsd el: két kezeden ahány ujjad van. ... Fájdalmasan szomorú ez a mélységes el­maradottság. A tanteremben, közvetlen a tábla alatt zo­máncozott mosdótálat, mellette vödröt, kefét, darabka szappant látok. _ Nálunk itt kezdődött az ábécé. A télen to rnaóra helyett mosdattam őket. Most már maguk csinálják. A gyerekek a mosakodás puszta említésére is már jókat nevetnek. A kis Balogh Jóska duzzadt szájával, fekete gyűrűs hajával és csokoládébarna bőrével olyan, mint egy né­gergyerek. Fölugrik az első padban: — Tanító bácsi! Nézzse a filemet! Fejét félrehajtja, hogy lássam, milyen tiszta a „fiié“. Azt hiszi tanító vagyok, sót, amikor az iskola kapuján beléptem, Orsós An- ni doktornak vélt: visitva menekült az udvar fiégébe, azt hitte, oltás lesz.: > Szabóné — miután közlöm vele, hogy a gye­rekekről szeretnék írni valamit, — elkomo- frodva figyelmeztet: — Néhány kérdést felteszek majd a gyere­keknek ... Ha ír, a kapott feleletót alapján Mérlegelje majd a látottakat. Ezután a gyerekek leié fordul] „ — Tartsa fel a kezét az, aki szereti a pá­linkát! Megdöbbentő. És még jobban a válasz: a harminckét gyerek közül húsz föltartja a ke­zét Természetes őszinteséggel. Igen. Ök sze­retik és rendszeresen isszák a pálinkát. Mind­össze hat-nyolc esztendősök. — Orsós Lajcsi, állj fel! Mikor iszod a pá­linkát? — Amikor fölkelek. Tehát minden reggel. — Kitől kapod? — Mamámtól..; Olyan hirtelen jön az egész, hogy... A gon­dolat megáll az ember agyában. De a tanítónő már a következő kérdéssel fordul az osztályhoz: — Tartsa fel a kezét az, aki cigarettázik! Lassan emelkednek a kezek. 1 — 2 — 4, — 7 — 9, — 14. Nem igaz! Nem! 18 — 19. Nincs több. És ez nem elég?! Nagy Terka az első padban ül, behúzza nyakát, nem néz semerre, csak mereven előre a tinta tartóra. Megint a kis Balogh Jóska ugrik fel: — Házsudik a Tenká! Én láttam, amikor hazafelé csigizett! Terkát kiszólítja a tanítónő. Pirospettyes ruhácskája térden alul ér. Lába csupasz, ci­pője nincs. — Mutasd a tenyeredet.: j Mutatja. Jobb kezefején a hüvelyk és mu­tatóujja nikotintól bámult. Teríka tíz éves: -.» — Akarsz egy cigarettát? Csak néz. Nem válaszol. Cigarettát tartok eléje. Csak ne nyúlna érte! Ugye nem is akarod? No, ugye nem kell? Nem hiszem el, hogy cigarettáztok, hogy rágjátok a dohányt, a pálinkát sem hiszem el. Nem hiszem el! Én nem láttam, ti csak mondjátok.;: talán nem is igaz. Lám, ha így lenne, elvennéd most tő­lem a „Kossuth“-ot. Hiába áltatom magamat. Terka hirtelen a cigaretta felé kap. Elfogom a kezét. Remegő, parányi kis izzadt öklét. A cigarettát elejti. Kis vadember ... Mi lesz belőled? — Kitől-kapod a cigarettát? *— A papától..; er- Eredj a helyedre, Nagy Terka,,» A „szülő“ fogalmához az ember mindig va­lami szépet, melegséget, szeretetet gondol és érez. De ezek? Milyen szülők? Pálinkát és cigarettát adnak gyermekeiknek. De vajon adnak-e nekik..: Ezt a kérdést én teszem fel: — Ki evett húst vasárnap? Egyetlen kéz sem emelkedik a magasba. — Egy hete? Két hete? Egy hónapja? Ket­tő? Három? Karácsonykor? Semmi. Mozdulatlanul ülnek. És nem nevet­nek. Most az egyszer nem mosolyog Nagy Terka, OrsÓ6 Anni, még a kis Balogh sem. Végül Laczkó Ili föláll: — Én ettem. Tegnap. Nyitva az ablak, kilátni az utcára. Szekér fut el az úttesten. Egy asszony a szövetkezeti boltból megy hazafelé, hóna alatt kenyér. De­let harangoznak. Ételszagot csap be a szél az ablakon.;: A gyerekek figyelnek és nyelnek. A felöl­tőm zsebében kiflit szorongatok. Nem szoron­gatom. Morzsolom .;; morzsolom széjjel; ■. i egészen apróra. Olyan nagy csend van a te­remben, hogy hallom, hogyan ropog az uj- jaim között.; s A tanítónő mesélte. Csak egyetlen egyszer hozott magával tízórait. Kis sohkadaratokák két szelet kenyér között. Beleharap és .;. har­minckét szempár figyel a katedrára. Harminc­két pillantás előtt nő, duzzad a két szelet ke­nyér, egy egész kenyériéi,, akkorára, hogy betölti a termet: : > Csak az az egy falat ment le a torkán; A többit sírva osztotta széjjel a gyerekek kö­zött:,, Akinek persze jutott. Az első padok­ban. Dohány és pálinka. Ez van. Kenyér és hús, — tej és forró leves. Ez nincs. Micsoda életforma ez, itt Hosszúmezőn és Galykúton, e maroknyi kis bamabőrű nép kö­zösségében?! Évszázadokig így élt a cigány. Döghúson, pálinkán nevelkedtek fel új gene­rációk... Fagyban, hidegben vándoroltak a végtelen országútakon, mert megállás sehol nem volt. Mert hogy „Isten is elfordult tő­lük ...“ Hát e mihaszna népség érdemel-e egyebet? Ez volt a cigány. De most? Hiszen dolgozhatnak! A tanítónő elmondja, hogy valamennyi gyerek apja dol­gozik, ki többet, ki kevesebbet keres... de dolgoznak, tehát kerülhetne kenyér, hús és tej az asztalra! De nem kerül. Hogy miért nem? Ki tudja? Csak ők, a szülők a megmondhatói ennek. Ezt látni kell, be kell pillantani a galy­kúti kunyhókba, leülni velük a tűz köré, em­beri szót váltani velük és számonkémi: gyer­mekeik sorsát. Mert ezeket a gyermekeket meg kell men­teni. Nehéz nekik a betűvetés, az olvasás, a rajz és a verselés, de ez a kedves asszonyka, a tanítónő — ha sokszor sírva is, — de farag­ja, formálja szépre, igaz, emberi tulajdonsá­gokra neveli ezeket a barna emberkéket. Igaz, emberi tulajdonságokra, >, Nem hiszik? Hallgassák ezt meg! A hétesztendős Orsós Marika annyira rövid­látó volt, hogy őt méterről már a saját apját nem ismerté fel. A tanítónő sok utánjárással szemüveget hozatott neki Pécsről. Gyengécske szeme nehezen szokta meg az üveget. — És most? A tanítónő fölállítja« — Vedd le kislányom a szemüveget.;: Néhány lépésre megáll tőle Szabóné és két ujját fölmutatja: — Mit látsz? Semmit. Rázza a fejét; Utána fölteszi a szemüveget. A tanítónő a terem végébe siet, újra föltartja a kezét: — Kettőt mutat a tanítómén! — feleli a kis­lány; A De a történet nem ez, hanem az, hogy a té­len, — amikor azok a csontfagyasztó hideg napok köszöntöttek ránk, — a galykuti, hosz- szúmezei cigánygyerekek derékigérő hóban 3- 4 kilométereket gyalogoltak, hogy beérjenek az iskolába. Egyszál kartonszoknyában, lyukas bakancsban, vagy szétfeslett gumicsizmában, rongyokban, sapka nélkül. De jöttek. És a kis Orsós Marit — akinek látása ak­kor még nem sokat javult, és akit addig mindig „vakéinak“ csúfoltak, — azt a kislányt a többiek ölben, vállon, háton cipelték, s ha elfáradtak, hát vonszolták a nagy hóban, csakhogy. -.: meg ne fagyják, ha lemarad, eb­ben az istenverte kegyetlen időben;:, — Csúfolnak még? — kérdem tőle. — Nem. Amikor hideg volt, akkor sem. Most már mosolyognak megint Akkor is, amikor bevallják a pálinkát, a dohányt, és akkor is, amikor kis társuk életéért fognak össze mind a harmincketten. őszinték, termé­szetesek, tisztaszívűek.:« Mint a galykúti erdő vadvirágai: s t Néhány nap múlva majd végigjárom a hosz- szúmezei, galykúti kunyhókat. Követnem kell e barna emberkék sorsát.,,

Next

/
Oldalképek
Tartalom