Dunántúli Napló, 1956. április (13. évfolyam, 81-103. szám)
1956-04-15 / 90. szám
t#56 ÁPRILIS 15 NAPLÓ s Gs&cmf- CSALÁD Ötszázezer karéj kenyér „Az én feleségem csak --------------------------- háziasszony” — hangoztatja sok férfi szívesen. Hangjukban büszkeség is, leereszkedés is cseng egyszerre. Egyrészt saját nagyszerű teljesítményüknek tekintik, hogy feleségüket „megkímélhetik” a kenyérkereséstől, másrészt kihasznált, kizsákmányolt kenyérkeresőknek tüntetik fel magukat: ők maguk gürcölnek, miközben feleségük csak azt a kis háztartást intézi el. Ha a férfiak tudnák, micsoda badarságot mondanak ezzel! íme, a tudományosan megalapozott tények: az összes női foglalkozások közül a háziasszonyé a legnehezebb. Munkateljesítménye napi 3500 kalória-szükséglettel — megfelel a mozdony- vezetőének. V ag y kérdezzük meg a statisztikusokat! Kiszámították, hogy egy háziasszony valóságos munkarekordokat állít fel, míg egy négytagú családdal eljut az ezüstlakodalmáig A tányérhegy, amelyet ez alatt elmosogatott 1800 méter magas. Az 500.000 karéj kenyér, amit ezalatt szeletelt a Mont Blanc 4800 méter magas csúcsáig tornyosulna. Aki naponta egy háromszobás lakást takarít, ezüstlakodalmóig egy közepes várost tisztított ki és egy lakásban annyi ablakot pucolt, amennyi a világ legnagyobb felhőkarcolójában, az Empire- State-Building-ben van. Csupán bevásárlás közben a háziasszony nyolcszor rohanja körül a földet és Időközben olyan árumennyiséget cipel haza, amit a vasút csak 8—10 tehervagonnal tudna elszállítani. A „hosszútávfutásról a konyhában” már sokan beszéltek, mivel a legtöbb háziasz- szony egész nap talpon van, az ezerszeri lehajlást és emelést nem is számítva. Egy ilyen egyórás „séta" 2000 méterkilogramm teljesítményének felel meg Emellett * mai házlasz- gúnynak már sokkal könnyebb a dolga, mint nagymamáiknak volt A szőnyegtisztításnál a porolót és a söprűt sokszorosan pótolja a porszívó, a petróleumlámpát a villanyvilágítás, a szénfűtéses tűzhelyet a gáz- és villanykályha, a szénvasalót a villanyvasaló. A háziasszony feladatait azonban a technika csak részben oldotta meg Még mindig túlságosan sok munkája marad a konyhában, mindenekelőtt a mosogatásnál, a legfontosabb, de legkevésbé kedvelt és mindenekelőtt a leginkább időtrabló háziasszonyi tevékenységnél. Számoljunk csak! Mindennap legalább egy óra kell, hogy az edényeket elmossák. Egy többszemélyes háztartásban ezt az időt még igen alacsonynak vettük. Az sincs beleszámítva, hogy ez az idő különleges alkalmakkor — amikor vendégeket várunk, ünnepnap, vagy amikor egy nagyobb családi ünnep szakítja meg a hétköznapok sorát — jelentősen megnő. Egy évben tehát átlagosan 365 óra jut mosogatásra, ami nyolcórás munkanapra átszámítva körülbelül 45 napnak felel meg. Nyugodt lelkiismerettel kikerekíthetjük ezt a számot ötven- re. ötven napot csak mosogatni! Képzeljék el: reggeltől estig a mosogatótál mellett állni megszakítás nélkül, szünet nélkül. Teljesen automatizál1 mosogatógépek még csak vágyálmok. Itt egyelőre csupán a vegyészet könnyít A legújabb mosogatószerek lényegesen megkönnyítik a mosogatást, sok esetben feleslegessé teszik a letörlést is, anélkül, hogy visszataszító csíkok • és foltok maradnának az edényen. Ennek ellenére 1111 v®1————————— na, ha a férfiak egyszer a mosogatásnál, a szénhordásnál és a bevásárlásnál is segítenének és a háziasszonyok iránt kissé figyelmesebbek lennének, ami-1 kor arról panaszkodnak: de fáradt vagyok megint ma este. (Megjelent a Volksstimme február 26-i számában). A JÓ QYERMEK Abban a kérdésben, hogy mikor kezdődjék a nevelés, nincs helye vitának. Minden szülőnek tudnia kell, hogy kötelessége e téren a gyermeke születésének pillanatában kezdődik és csak a halál oldozza jel alóla. A csecsemő és az egészen kis gyermek nevelése természetesen sajátos módszerekkel történik. A kezdeti időben be kell érnünk a helyes szoktatással, ami a gyermek, rendszeres táplálásában, tisztántartásában és pihentetésében nyilvánul .meg. Ezek idejének ötletszerű v&Hoztatgatása alakítja ki az u. n. „rossz” kisbabát, akinek a nyügösködése megakadályozza a házban folyó munkát, tönkreteszi a szülők éjszakáját, erejét, munkaképességét. Rendkívül fontos, hogy a csecsemő gondozása állandóan egy bizonyos személy gondja legyen, lehetőleg az édesanyáé, s ez a gondozó tudjon megfelelő módon erélyes lenni. Általános tapasztalat, hogy a nagymamák következetten eljárásai és az a tévedésük, hogy a sírás árt a gyermeknek, milyen nehézségeket teremtenek a nevelés további során Is. Később, mikor a kisgyermek értelme már nyiladozni kezd, észrevételük vele, hogy a tiszta test, ruha, környezet — szép, a tisztátalan — csúnya. Példamutatással rászoktatjuk az illedelmes étkezésre, a viselkedés elemi szabályaira. Másokatüdvözölni, kívánságát kérés formájában közölni, a kapott dolgot megköszönni, — minden kisgyermeknek öröm, ha idején megtanítjuk rá. Megfigyeltünk egy kétéves kislányt, aki szüleivel nyilvános helyen étkezik. Morzsa tapadt az ajkára, ösztönszerú mozdulattal felemelte kis karját, hogy letörölje a ruhája ujjával. De máris eszébe jutott, mire tanították szülei és papírszalvétával távolította el a morzsát. A négyéves Tamás így figyelmeztetett egy nagyobb kislányt, aki türelmetlenül félretólta az útból: „Azt kellett volna mondanod, hogy .JCedves Tamás, kérlek szépen, légy szíves, engedj ide!” Ugyanő olyan érzékeny a környezet tisztaságára, hogy mikor egy este a mennyezetlámpa fényénél észrevett egy pókhálót, ami kikerülte anyja figyelmét takarítás közben, így szólt: „Vegyék te a pókhlé lót, úgy unom nézniT' Az elmondottak a rendre, tisztaságra, érintkezési formált megtartására való nevelésre vonatkoznak. De a szülőnek ennél mélyebbre is kell hatolnia. Ki kell fejlesztenie gyér* mekében a szeretet, önzetlen* ség, közösségi érzés lelki vonósait. Ezek kialakítása a több- gyermekes családban köny- nyebb, mert e tulajdonságok a testvéri közösségben óráról órára jelentkező problémák megoldása során szinte észrevétlenül erősödnek meg. A természet szeretetét kirándulásokon, a munka örömét és « javak megbecsülését a házi munkához való bevonás során alakítjuk ki. A ki vállalja a kisgyermek nevelésével járó fáradságot, az nagyon sok fájdalmat, szégyent, bosszúságot küszöböl ki az életből és bizton remélheti, hogy otthonában erkölcsös, derék és boldog emberek nőnek fel, P. Z -né Mindig csinosan Hímzett kötények Szorgalmas asszonyok A „palóc hímzések” név alatt a leginkább ismeretes Szé- csény-környéki varrásokat értOlcsóbb lett a női szandál ára Április 16-tól, hétfőtől kezdve Pécsett ismét többezer pár női szandált az eddiginél olcsóbb áron hoznak forgalomba. A női vászon szandál, amelynek régi ára 80,90 forint volt, 30 forintért kapható. A 60—65 forintos női düftin-szandál ára 30, a 100—152 forintos sertés box és velnr szandálé pedig 68 forint. jük. Ehhez a tájhoz soroljuk Nagylóc, Rimóc, Hollókő, Var- sány és Sipek községeket, ahol férfi ingmelleket, női ingujjak kézelőit, mellényeket és kötényeket „szakácskákat” hímeznek. Legismertebbek a hímzett palóckötények, amelyek anyaguk szerint vászonszakács- kák, illetve klottszakácskák. A vászonszakácskákat piros és kék pamutfonallal hímezik, a klottszakácskákat színes mosóselyemmel varrják ki. A szakácskákat 20—25 évvel ezelőtt a férfiak is viselték, ma csak a nők hordják. A vászonszakácskák üde, virágos mintái szinte minden változtatás nélkül alkalmazhatók asztalterítők, futók, falvédők, díszpárnák, szekrénycsíkok, stb. díszítésére. Alapanyagul használhatunk du'r- vábbszövésű házivásznat vagy lepedővásznat. Ebben az esetben gyöngyfonalat alkalmazunk. Finomabb vászonnál az osztott hímzőszálat kettős szálas befűzéssel ajánljuk. Az itt közölt mintákat mintegy háromszoros nagyságban másoljuk át az anyagra, a szárakat kék fonallal száröltéssel, a nagyobb formákat piros fonállá' lapos öltéssel hímezzük. A hímzést körben margit- öltéssel palócosan „görbikével” keretezhetjük s a terítő szélét piros fonállal behorgoljuk vagy azsurral, esetleg „mesterkével” díszítjük. Tantos Olga főisk. adjunktus a vUlánykövesdi termelőszövetkezet nődolgozói. Pénteken fejezték be annak a 150.000 szőlőoltvány-vesszőnek a kiültetését, amelynek oltásával vagy 20 asszony heteken át foglalkozott. Hétfőn-kedden ismét hozzáfognak az oltáshoz. Ismét 150.000 vesszőt készítenek. Az oltványokra szerződést kötött a tsz a budapesti Szőlőoltvány- és Facsemetcforgal ml Vállalattal, amely a 300.000 vesszőt szíves örömest átveszi és darabjáért — minőségtől függően — két forint 50, két forint hetven fillért fizet. Legkevesebb 750.000 forintot boz tehát a szövetkezetnek az asszonyok munkája étidén, de az asszonyok sem járnak rosszul, mert naponta másfél, két munkaegységet is megkeresnek és egy munkaegység értéke Vtlliny- kövesdea az elmúlt évben megközelítette az 50 forintot. Étidén bizonyára még több lesz. 1848. június 14-én érkezett Pécsre Batthyány Lajos miniszterelnök első figyelmeztetése a Dráván túlról fenyegető veszélyről. Szeptemberre a miniszterelnök üzenete még komérab- bá vált. így kezdődött: „Idő és viharok rohannak most...“ Megérkeztek Budáról a hetek óta nagyon várt fegyver szállítmányok. Per- czel Antal felszerelte a mohácsi meg a hegyháti nemzetőrséget: aztán Mihalovics Mihály a baranyavári csapatokat. S mikor Róth fogságba ejtett horvát csapatai elvonultak Pécsről, élén Vásárhelyi István századossal egy honvédszázad érkezett a városba, • Vásárhelyi százados mindössze huszonegy éves volt. Századát a belvárosban szállásolták el, maga Vásárhelyi István pedig a Mária ut- cában kapott egy cseades udvari szobát, mely- nek ablakai előtt vörös őszirózsák égtek, aranysárga dáliák hervadoztak. Ennek a családnak nemcsak ápolt kertje, hanem egy féltve őrzött, halványarcú leánya is volt, akinek jelenlétéről az ifjú százados csak a zongora hangjaiból következtethetett, melyek alkonyat- lájt szöktek be az ablakán. Féltve őrzött volt az ismeretlen lány, mert csak az ilyen rejtőzködhet szüntelen a fülledt levegőjű, biedermeier szobákban és nyilván halványarcú is, ha soha egy félórára sem jelent meg a ker- tecskében, hogy a virágokkal együtt örüljön az őszi nap melegének. Egy napon a tisztes ószhajú házigazda kopogott be hozzá azzal, hogy nem vesztett-e el zubbonyáról egy rézgombot, mert lánya talált egyet az őszirózsák alatt. A következő pillanatban már ott pihent a címeres gomb fristen kitisztítva a fiatal honvédtiszt tenyerében. Két nap múlva Vásárhelyi a kis üvegfolyo- tón hagyott bőrkesztyűjét hófehéren villogva találta a helyén. Amikor erre bekopogott az egyik udvarra nyíló ajtón, megköszönni a megtisztelő figyelmet, ismét az őszhajú házigazdával találta magát szemben, aki nyugodt mosollyal mondotta: — Honvédeinkért sohasem tudunk eleget tenni. A lányt azonban ekkor sem látta. S egy hajnalon, amikor az éjjeli őrsök betanításának gyakorlatáról, a Mecsek környéki •alvókból fáradtan hazatért, egy tál gyümölcs párta ízléses szincsokorba rakva, előtte egy tcartonlapon e néhány szóval: Vörös Márton: A PIROS — Kárpótlásul az elmaradt vacsoráért A betűk kemény, férfias kéztől származtak, de a gyümölcsök mögül az ismeretlen leányszemek mosolyogtak. Egyszer aztán mégiscsak vége szakadt minden titokzatosságnak. Úgy történt, hogy a pécsi dombok között egy rohamgyakorlatnál Vásárhelyi lova szőlőkarók közé került, s mire a honvédszázados kinyitotta a szemét, már felülről mosolyogtak rá az érett szőlőfürtök. Valami baj lehetett az egyik bokájával, mert sehogyan sem ment a járás. Wagner katonaorvos jeges borogatást rendelt, de főként néhány napi nyugalmat. Ez volt hát a boldogság kezdete. Egy óra múlva ugyanis, ahogy a honvédtisztet hazahozták, nyílt az ajtó s megjelent a tiszteskorú házigazda, karján ifjú leányával. A honvédtisztnek szívébe nyilallott a látvány. Nem sápadt álomtündér állt előtte; a leány arca fénylő barna hajáig rózsaszínbe váltott. Mindketten ugyanarra gondoltak: — Ilyennek hittem. A vendégek sajnálkozásukat fejezték ki a lovasbaleset fölött, Vásárhelyi Istvánban viszont az motoszkált, milyen szerencsés véletlen is ez a baleset, mely végre elébehozta ezt az álomszép leányt. (A lóápolónak még az este parancs ment, hogy két napig dupla zab jár a szőlőkarók közé keveredett lónak.) Egy félóráig beszélgettek, s amikor a viszontlátás szavával elköszöntek a betegtől, Vásárhelyi úgy érezte, hogy nem maradt egyedül. A fiatalok még találkozhattak néhányszor az édesapa társaságában, s mire a sárga dáliák szirmai lehullottak, Vásárhelyi István honvédszázados tudta már, hogy számára a szabadságharc után csak egyetlen út marad: vissza Pécsre. Elérkezett november. És megjött az eszéki fellegvár parancsnokának, Jovicsnak üzenete is, hogy mért ne őrizhetnék együtt a várat a magyarokkal, hiszen jut hely a bástyákon a RÚZSA horvát zászlók mellett a magyarnak is. A pécsi nemzetőrség és Vásárhelyi István honvédszázada készen állott lovics üzenetének eleget tenni. A várost forró izgalom szállta meg. — Mi vendégül láttuk az ozorai csata horvát jait, — ismételgették a pécsiek, — most vendégei leszünk az eszéki horvátoknak. Úgy tervezték, hogy még azon az éjjelen elvonulnak, .hogy harmadnapra Eszékre érkezhessenek. Az indulás előtt Vásárhelyi hazasietett a Főtérről közeli Mária utcai szállására, elköszönt a kedves kis családtól. Valami hangtalan ború látszott az ősz férfi arcán, amikor megszorította a honvédszázados kezét, odaszólt a lányának: — Kísérd ki a kapuig! Életükben először állottak egyedül egymás mellett. Vállukig értek a piros rózsák, utolsó hírnökei az elfutott nyárnak. A lány csakeny- nyit mondhatott: •— István! Vásárhelyi István lehajolt, t hosszan megcsókolta a lány kezét. A lány a legszebb vörös rózsát szakította le emlékbe, s azt suttogta: — Én ebben az életben csak egy férfinek adhatok virágot!.,» Aztán elfutott. Az ősz utolsó eirdpatoat elhalmozott honvédek megindultak Dél felé. A nagy ujjongásbán talán fel sem tűnt, hogy a honvéd- csapat parancsnokának egyetlen dísze a szive fölé tűzött piros rózsa volt. Harmadnap este fáklyafényben vonultak be Eszékre. Az ellenség igyekezett visszafoglalni Eszéket, s apró csapatok támadásaival megzavarni a vár ellátását. Batthyány Kázmér, a horvátországi és bácskai hadműveletek parancsnoka. Vásárhelyi Istvánt bízta meg a vidék megtisztításával. A honvédszázados, mint a Hunyadi gyalogos század parancsnoka, maga mellé vette a pécsi önkéntes őrséget, melynek nagyrészét iparoslegények és pécsi diákok alkották, akik rajongással követték Vásárhelyit. Ezenkívül még a 36. és 51. zászlóalj egyes alakulatait is beosztotta a tisztogató harcokhoz, ami arra mutatott, hogy komolyabb katonai lépéssel akarja a környék nyugalmát biztosítani. A csapatok harcászati alakulatban zavartalanul haladtak a Csepin előtti erdőkig. Itt azonban erős gyalogsági tűz fogadta őket. — Vásárhelyi és honvédéi az erdő egyik hajlatában álltak fel védekezésre. Két órán át zúgott az erdő a fegyverropogástól. Ekkor a fiatal parancsnok rohamot vezényelt. A század élére 6 maga állott s kivont kardjával rohant előre, hogy megtisztítsák az erdőt, melyen át az út a község felé vezetett, A rohamot gyilkos tűz fogadta az erős gerendafedezékekből. Az elől haladó Vásárhelyi István körül már piros volt a hó. Mindenütt piros rózsák gyűltek körülötte, melyek nőttek, nőttek, mígnem elértek a fiatal hős arcáig. Egy golyó aztán a szeme alatt találta. Holtan hullott a hó piros rózsái közé. A Hunyadi század felorditott. A pécsi diákok, legények drága parancsnokuk halálát látva, örjöngve vetették magukat az ellenségre. Embernek, szálfának, vízmosásnak, szakadéknak rohantak, gerendákat szórtak szét, s méterről-méterre, szálfáról-szálfára vették el az erdőt a túlerőben lévő ellenségtől. Csata után a Hunyadi század, a pécsi nemzetőrök erdei gallyakból ágyat készítettek a halott hősnek. Vásárhelyf István így, bajtársai vállán tért vissza Eszékre. Menetközben bajtársai énekeltek és sírtak egyszerre. — Batthyány Kázmér a halálhírre megrendültén részletes jelentésben tudatta Kossuth Lajossal a csepini csata részleteit s Vásárhelyi István halálát. Ezt irta róla többek között: i,Hazánk szabadságharcának történetében, melyet oly lángolóan szeretett, legyen áldott emléke“ A Mária utcai lány nevét a pécsi házassági anyakönyvekben seholsem lehetett megtalálni.. i (Megjelent a szerző „Az nttornyú város“ című elheszélés-kötetiberrj)
