Dunántúli Napló, 1956. április (13. évfolyam, 81-103. szám)
1956-04-13 / 88. szám
1*5« Április 13 NAPr.rt n PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Mindenki segít ALIBABA Ismertessük meg a dolgozókkal a gazdaság terveit! Amikor az önköltségcsökkentésről beszélnek a baranyai állami gazdaságok értekezletén, a siklósit bizonyára nem említik az utolsó helyen. A gazdaság tavaly 142 ezer forinttal termelt olcsóbban az előírtnál, az Idén 534 ezer forintot akar megtakarítani. — 66 ezer forintnál többet a 980 holdas búzatáblákról, 258 ezer 282 forintot a heterózis és négyzetes kukoricából és így tovább. A megtakarítások zöme a fokozott gépesítésből ered. A búza termelési költsége pé’dául 5,69 forinttal csökken mázsánként, s ebből négy forint onnan kerül, hogy az aratást teljesen kombájnok és aratógépek végzik. A szerelők dicséretére legyen mondva, az állami gazdaság gépei jók. A tavaszi gépjavítást 15 nappal a határidő előtt befejezték. Az előjelek szerint a nyári gépjavítás is hasonlóan végződik. Szabó János, S. Tóth István és Horváth János kommunista gépészek még egyszer sem adtak ki kezükből rosszul javított aratókat és cséplőket. Nem elég azonban, ha csak a gépek kifogástalanok. Lehetőséget is kell teremteni a gépi munkához. Ezért a salátavetést például a legjobb foga- tosokra bízta a gazdaság vezetősége. Közöttük volt A. Tóth József sáripusztai párttitkár is. Olyan nyílegyenes sorokat húztak, hogy nyugodtan vé- giemehet majd rajta a Zetcr, sok munkáskezet megtakarítanak majd. A siklósi állami gazdaságban tehát szorgalmasan dolgoznak a nagy cél, a félmillió forintos megtakarítás érdekében. ?i’nos, mindjárt hozzá kell fűznünk: a dolgozók többsége anélkül teszi ezt, hogy tudná, miből akarja a gazdaság vezetősége a több, mint félmii- liós megtakarítást elérni. Ebben hibás az egységes pártvezetőség is. A kollektív vezetés ugyanis itt még mindig csak óhaj. Petykó Gyula elvtárs, a titkár, megválasztása után megbetegedett, s a vezetőség nem tett semmit. — Március végén visszakerült a kórházból. Most munkával tölti hétköznapjait, szombat délutánját, néha még a vasárnapját és éiszakáját is, a többiek pedig beburkolóznak. — Nemcsak arról van itt szó. hogy egy ember ereje, még ha szakadásig Is erőltetné magát, akkor is nagyon kevés, hanem arról Is. hogy Petykó elvtárs is családos ember, kisgyermeke és felesége is szeretné látni. Ez az egyszemélyi vezetés hamarosan megváltozik. Az alapja — jó munkaterv —már megvan. Biztató az is, hogy egészségesen fejlődik az agitátorhálózat. Néhány hónappal ezelőtt még nagyitóval kellett volna keresni az üzemegységekben olyan embert, aki népnevelőnek nevezte magát. Most már javult a helyzet. Az egységes vezetőség — a sáripusztai és siklósi alapszervezetek vezetőségével együtt — agitátorhálózatot alakított a sáripusztai és a siklósi üzemegységben. . így lesz hamarosan a többiben Is. Az első lépés tehát megvolna. A legfontosabb, a második, ezután következik: a népnevelők oktatása és ellátása jó érvekkel. Mert vannak jó érvek az önköltség csökkentésére a könyvelőnél, csak az igazgatóság úgy őrzi őket, mint a régi királyi ajtókat a testőrök. Mi szükség erre? Ami titkos, az titkos, afelett vita nincs, de azon sem, hogy a búza, kukorica, burgonya és más terményeknél a tervezett megtakarítás forintösszege és elérésének módja nem tartozik azok közé. A gazdaság csak nyer vele, ha a népnevelők általános frázisok helyett adatokkal érvelnek. De nemcsak megmondani kell ezt, hogy mit és hogyan akarnak elérni kedvet is kell csinálni az embereknek, hogy a terveket megvalósítsák. S itt még bőven van tennivaló. A gazdaságnak nemrég még 106 dolgozó hiánya volt. Hosszas utánjárás után végre toboroztak tizenhatot Hajdu- Biharból. Megkérdezték Bar- ta János igazgató elvtársat az egységes pártvezetőség március 26-i ülésén, hogy lesz-e számukra hely. Nyugodtan jöhetnek — volt a válasz — berendezett szállás várja őket. Nos, amikor az utazástól elcsigázott emberek megérkeztek, a következő kép fogadta őket: egymásrahányt vaságyak, szalma, papiros és mindenféle szemét a padlón. A „penzió“-t azóta kitakarították. De nem sok benne a köszönet! Tizennégy embert zsúfoltak össze a kilencszemé- lyes szobában, a két nő pedig a pártirodában lakik. Tizennégy dolgozó szobájában nincs asztal, nincsenek székek, nincsenek szekrények és, csak a jóemlékezetű emberek tudnák megmondani, mikor látott az ablak függönyt. Ez lenne a „berendezett“ szállás? Hasznos volna tehát, ha rövidesen megtartanák a kibővített egységes vezetőségi ülést, amelyen pontosan meghatároznák, mit kell tenni, hogy a félmilliós önköltségcsökkentést elérjék. Kidolgozhatnák ezen az ülésen azokat a módszereket, érveket is, amelyekkel a gazdaság minden dolgozóját e szép feladatok megvalósítására mozgósíthatják. Magyar László Április 4-én a csebényi úttörők műsoros estet rendeztek, amelyen három színdarabot, szavalatokat, ének- és népi táncszámokat mutattak be. A műsoros est bevételét — 200 forintot — az árvízkárosultak részére küldték. (Kozma Endre.) * A siklósi járás az elmúlt héten 44 841 forintot adott még az árvízkárosultaknak, így az eddigi gyűjtés eredménye összesen 165 217 forint. Pécs Városi Tanácsa II. szociális otthonának (Tüzér u. 7.) gondozottai is fillérjeikből forintokat összegyűjtve sietnek az árvízkárosultak megsegítéA hetvehelyi Sztálin Termelőszövetkezet segédüzemei ter- melvényeiből 150 mázsa égetett meszet és 15 tonna épületkövet küld a mohácsszigeti Vörös Fény Tsz-nek az árvíz utáni újjáépítésre. * Drávaszerdahely kislélek- számú község, ennek ellenére 480 kiló búzát, 30 kiló zabot. 130 kiló kukoricát, 265 kiló burgonyát, 48 kiló babot és 660 forint készpénzt adtak a dolgozók az árvízkárosultak megsegítésére. A bári állami gazdaság 6 000 forintot, az úttörők 75-öt gyűjtöttek. A község dolgozói 1 076 forint készpénzzel, 530 kiló búzával, 250 kiló burgonyával, 10 kiló árpával, 45 kiló kukoricával, 22 kiló babbal, 6 kiló liszttel, 3 borjúval, 1 malaccal, 1 birkával, 5 pár cipővel és egy babakelengyévei segítettek. Vigyázzunk gyermekeinkre ! Vesiéhes játék A megye területén az utóbbi időben szülői háhyagságból több tűz keletkezett. A tűzkárok nem egy esetben elérik a 15 000—20 000 forintot, sőt hajléktalanná váltak gondatlan szülők is, akik nem törődtek azzal, hogy gyermekeik mivel játszanak. Megdöbbentő eset színhelye volt az elmúlt napokban Iván- battyán községben t eres Miklós raktári dolgozó lakása. A gondatlan anya magára hagyta a lakásban hároméves Miklós és 9 hónapos István nevű gyermekét. A gyermekek közvet- en a kályha melletti ágyban voltak. Miklós egy égő tengeri- csutát vett ki a rosz- szul záródó kályhából és ezt az ágyba tette. A veszélyes játék következtében a vánkos, a szalmazsák és a paplan meggyulladt. A kis István égési sebeibe belehalt, a hároméves Miklóst pedig harmadfokú égéssel szállították a pécsi gyermekklinikára. A gondatlan anya ellen megindult az eljárás. Hasonló eset fordult elő Pécsett is, a Kis Rókus utcában Somogyi Istvánná lakásán. Somogyiné őrizetlenül lakásában hagyta öt gyermekét, akik — távozása után — egy babát dugtak a kályhába, amely kigyulladt. A gyerekek megijedtek és az égő babát a konyhába dobták. Hogy a veszélyes játékból gyermekhalál nem lett, csak annak köszönhető, hogy az éppen arra járó postás gyermeksírást hallott és észrevette, hogy a lakásban füst van. A lakás ajtaját azonnal feltörték és így megmentették a gyermekeket a fulladástól, a tűzhaláltól. E két példa is azt bizonyítja, hogy a szülőknek sokka! több gondot kell fordítani ok gyermekeikre. Nem szabad a gyermeket őrizetlenül hagyni a lakásban — különösen olyan helyen, ahol ♦űz ég — és helyes lenne, ha a gyermekeik okozta tűzkárok megelőzése érdekéj- tjon a kereskedelmi dolgozók tíz éven aluli gyermeknek gyufát nem szolgálhatnának ki. Seherezádénak, az Ezeregyéjszaka mesevilága szép- szavu királyasszonyának egyik legékesebb, legképze- letdúsabb regéje az „Ali-Ba- ba és a negyven rabló” Igazi, vérbő, csodákkal zsúfolt keleti mese. A gyermekek rajongva, tátott szájjal olvassák. a felnőttek előtt pedig — természetesen a „nagyok” számára kiadott könyvben — kitárul a mese függönyei mögött az ókori kelet bővérű, hevesen lángoló embereinek, rabszolgasorsra ítélt asszonyainak élete. A francia film — Jacques Becker, Marc Maurette, Cézáré Zavattini átírásában, Jacques Becker rendezésében — ezerszínben ragyogva adja vissza az ezeregyéjszaka pompáját — de csak a szó szoros értelemben vett színekben. Soha ilyen szép színekben pompázó filmet!... De az alkotók képzelete messze elmaradt a seherezá- déi fantázia mögött. Kétségtelen, hogy az életteli, gazdag, meleg színek; a díszletek keleti bujasága, Fernande! — Ali-Baba alakítója — egyszer meghatóan kedves, máskor kacagtató, mindvégig nagyszerű alakítása részben pótolja azt a sok szépséget, ötletet, fordulatot, csodát, amelyben olyan gazdag ez a nagyszerű keleti mese. A leírt történet természetszerűleg mindig szürkébb, mint a filmen megelevenedett játék. De aki eredeti terjedelmében, jó fordításban olvasta Ali-Baba és a negyven rabló történetét, az bizony csalódottan dörzsöli a szemét, miután távozott a moziból. A filmforgatókönyvek íróinak kétségtelenül joguk van megváltoztatni forrásmunkáik részleteit. Itt éltek is ezzel a joggal a film alkotói. Például Cassim nem Ali- Baba kapzsi bátyjaként, hanem gonosz gazdájaként tűnik fel a film vásznán. A bőrös barlang felfedeztetése másként zajlik le a filmen, mint a mesében. Morgiane, a rabnő is új jelenség. De helyrehozhatatlan kár, hogy a forgatókönyv-írók nem használták fel a meseelemek fordulatosságát, izgalmassá- gát és így vontatottá, nemegyszer logikátlanná lesz filmjük. Csak egy példát: Ali-Baba meghívja esküvőjére az álruhát öltött rablóvezért és negyven cimboráját. Azok azonban mégsem jönnek el nyíltan, a vendégváró kapun át, hanem egy sikátorban, olajkorsók mélyén meghúzódva várják a titkos bebocsáttatást. Miért? — kérdi és joggal kérdi a közönség, a gondolkozó k&> zönség — Miért? Es ezek a miértek hajszolják egymást, úgy szaladgálnak körbe-körbe, mint Ali- Baba, Cassim és a rablóvezér Ali-Baba házának folyosóján. Azám, kergetődzés! Hatalmas kérdőjelet rajzoltam gondolatban magam elé, mikor ezt a végeszakadatlan üldözést láttam. Hát miért nem szalad be Ali-Baba vagy Cassim az erkélyfolyosó számtalan szobáinak egyikébe? Miért nem történik egy érdekes. izgalmas epizód közben? Miért nem esik hasra legalább egyikük a szétgurult paradicsomok síkos szőnyegén? A rendező nem erőltette meg fantáziáját, az bizonyos. De ha már nem, legalább merített volna az eredeti mese gazdag kútforrásából. Az erotikum egymagában, r percekig fényképezett hastáncosnői köldök ugyan pótolhatja-e Ali-Baba és a negyven rabló meséjének szinte túlfűtött érdekesséaét, számtalan fordulatát? önkéntelenül felvetődik az emberben a gondolat: fura emberek lehettek azok a háremtulajdonosok, ha nem unták meg naphosszat táncosnőik vonaglását bámulni és kénytelenek vagyunk legalább egyben együttérezrú Cassim- mal, aki egy unott mozdulattal elhessegeti őket maga elől. Lám, ml ,csupán” vagy húsz percig csodálhattuk a hastáncosnők művészetét és máris meguntuk. Mert — ha nem is mértük stopperórával — legalább húsz percet foglalt le ez az egyhangú táncművészet, húszat a kergetődzés, újabb húszat az éjszakai lovaglások mozaikjai (az ember várta, hogy közben történik is valami érdekes, de sehol semmi) és ha összeadjuk ezeket a húsznerceket, kiderül, hogy a többire tulajdonkénpen alig maradt valamicske idő. Arra sem futott filmszalu), hogy az átírt mesében rejlő (sajnos, nagyon is rejtezke- dő) társadalmi tanulságot kifejthették volna. Cassim pellengérre kerül ugyan a rablóvezérrel együtt, a nép kifosztja a kíncsesbarlannot, de ezek a jelenetek legalább olyan megalapozatlanok és érdektelenek, mint például az imént említett végeszakadatlan kergetőzés. A történet befejezése, hogy Ali-Baba és szerelmese, Morgiane megindulnak együtt hazafelé. Azt vártam, hogy most, most majd jön valami az igazi seherezddéi meséből. De nem. Egy szó következett csajt, ennyi: Vége. GARAMI LÁSZLÓ A csatornaépítők panasza Többször beszámoltunk már arról, hogy a második ötéves tervben Pécsett új erőmű épül. Ez a hőerőmű nemcsak Pécs, hanem egész Dél- Dunántúl villamosenergia ellátását megjavítja és lehetőséget ad a további villamosításhoz. Az erőmű építése óriási munkát jelent. Hatalmas épületeket, kell emelni a legkülönbözőbb gépeknek, turbináknak. kazánoknak. De ezt a tu- laídonképpeni építkezést megelőzi a tereprendezés, csatornázás, egyszóval a kubikosmunka. A Kokszmflvekkel szembeni terület, ahol az erőmű épül, ma még a kubikosok birodalma. Az előgyártott elemekből készült felvonulási épületekés a csatornarendszer szeszélyesen összekúszált árkai — jellemzik most még az itt folyó munkát. Az árkokban mindenütt emberek. Ki lapáttal, ki ásóval túrja a barna, agyagos földet és egy-egy hatalmas lendülettel két-három méter mély Dől dobla ki a csatorna partiára. Nehéz munka. Verejtékezik a homlok és a lapátnyéltől megtüzesedik a kérges tenyér. Érthetetlen, hogy az egész építkezésen milyen kevés a gép! Egyetlen transzportőrt sem látni sehol. A csatornázást a sztálinvá- rosi 26'5 számú Ut- és Csatornaépítő Vállalat végzi. Elég egyszer végigjárni a terepet és mindenki meggyőződik róla: igen keservesen. Tolnai elvtárs a főéoftésvezető szavaiból is ez tűnik ki, de tények is bizonyítják. A szervezetlenség, tervszerűtlenség szinte gúzsba- köti itt azt az egészséges munkaszellemet, amely más nagy építkezéseinken már az első pillanatban megcsapja az embert. Ebből a szervezetlenségből táplálkozik és egyre nagyobb méreteket ölt a vállalat munkásai között az elégedetlenség. Kiásnak csatornákat, amelyeket aztán betemetnek, mert kiderül, hogy rossz volt a tervezés. Egy csomó munkának nem ismerik a költség- vetését, nem tudják, mennyiért kell elkészíteni, és így nem tudnak előremenni az önelszámolási rendszer bevezetése terén sem. Egyszóval általános a zűrzavar. Jogos tehát az építésvezetőség panasza: „Így nem lehet dolgozni!" • Felháborító az a hánvaveti- ség, amely éppen a felsőbb szervek: az ÉM és a tervező irodák részéről nyilvánul meg. Jóformán még el sem kezdték az építkezést, máris tervmódosítás tervmódosítást követ és a kiásott és betemetett csatornák bizonyítják, hogyan lehet már egy új létesítmény alapjainak lerakásához ezreket elpocsékolni. De nemcsak a felső szervekben van hiba. A csatornaépítők építésvezetősége is olyan példáját adja a hanyagságnak, hogy az egyenesen elképesztő. Mivel csak néhány brigádot tud önelszámolás alapján dolgoztatni, a többivel nem sokat törődik. Sem a Ribarics, sem a Murányi-brigád nem ismeri a normáját., .bár teljesítménybérben dolgoznak. így természetesen azt sem tudják előre, hogy mennyit fognak keresni, nincs ami a teljesítmények növelésére ösztönözze őket. — Pedig erre az ösztönzésre na- gj'on nagy szükség lenne. A termelési teljesítmények nem kielégítőek s ennek következtében a keresetek is alacsonyak. S ami a legfurcsább, az építésvezetőség mégis béralap- túllépéssel küzd. Az alacsony teljesítményeknek, béreknek és az ebből eredő elégedetlenségnek sok oka van. Az elsőt mindenekelőtt a munkaszervezésben, a munkafegyelem lazaságaiban kell keresni. A csatornaépítésnél nagyon sok a toborzott munkás. Ezek többsége most végez ilyen munkát először, több-kevesebb hozzáértéssel. Mivel nincs világosan megmagyarázva nekik, hogy mennyit kell elvégezniük naponta, hogy legalább a 100 százalékot elérjék, nem is nagyon törekednek. Bizony előfordul, hogy az egyórás ebédidőből 3 órás lesz, hogy naponta csak 4—5 óra jut produktív teljesítményekre. A munkaidő rossz kihasználását aztán tetézi még a hanyag műszakjegyzés és munkaátvétel. Ribarics Márton kubikos brigádjánál például előfordult, hogy Garacz András munkavezető március 5-én igazolta a hosszúhetényi szállásrendezésre fordított 95 rezsi- érát, de ugyanakkor a teljesítménybérbe Is beírt 95 órát, ami erősen rontotta a százalékot. Abból, hogy nem a munkavezető vette át a munkát, hanem a brigádvezetők ráírták egy cédulára, mit teljesítettek — több bonyodalom származott. Az egvik munkánál a Murányi-brigád például többet akart átadni, mint amennyit valójában teljesített. Ugyanakkor, mert a cédulára elfelejtették felírni, nem számolták el részükre az átereszkészítésnél, gyep-vágásnál és hó-eltakarításnál végzett több, mint 1 500 forint értékű munkát. A bérelszámolók és normások munkáját külön kell szóvátennünk. Állítólag éjt- nappallá téve dolgoztak — amiben nem is kételkedünk, — de a munkájuk olyan is. Nagy Gyuraveti György például észrevette a Ribarics-bri- gádnál a fentebb említett rossz műszak jegyzést, szólt is miatta az építésvezetőnek -te azért pontatlanul, minden feV’ős- ségérzet nélkül a rossz műszakjegyzés alapján számfejtette azt. Ugyanakkor kihatott a keresetekre, hogy márciusban 60 centiméteres fagyott földet is ástak a munkások, de ezt a felsőbb szervek nem engedték elszámolni és nem tettek semmit annak érdekében, hogy munkásaik az őket jogosan (nem rendeletileg) megillető bért meg is kapják. Amikor a kubikosok az elszámolási lapokat a kezükbe kapták, természetesen elkeseredtek. Többen mindjárt távozásra gondoltak, megkezdődött az építésvezetőség és a munkások között a „csetepaté!“ A munkások már eleve úgy kezdték, hogy a „tintásnak“ — Bencze Tibor normásnak — és a többieknek, ellátják a baját. A vezetők pedig úgy bántak velük, mint akiket már nem lehet használni semmire. Mindkét álláspont helytelen. Helytelen, hogy a munkások olyan dolgokért Is hibáztatják a vezetőséget, amit nem ők követtek el. s helytelen, hogy a vezetők a toborzott munkásokban csak a munkaerőt látják. Azért, hogy az említett munkásoknak ilyen alacsony a keresetük, hibásak a vezetők is, bármenynyire is tagadják azt. Megpróbálták a felelősséget elhárítani, mondván: „Mi nem vagyunk hajcsárok!“ De vajon hajcsárság-e az, ha a műszaki vezetők megkövetelik. hogy a munkaidőt valóban munkára fordítsák. Vajon bebizonyították-e egyszer is a dolgozóknak, hogy a laza munkafegyelem milyen anyagi károkat okoz?! Vaion hányszor léptek fel a túltelepítettség ellen, s ugyan mit tettek annak érdekében, hogy új munkásaik a legeredményesebb munkamódszereket alkalmazzák?! Pedig ha megtették volna, — s jobb későn, mint soha — ma nem lehetne olyan feltűnően nagy különbség a Ribarics- és Farkas-brigád teljesítménye és keresete között. Az elmúlt hónap eseményei szolgáljanak intő például a csatornaépítőknek. Követeljenek jobb, tervszerűbb irányítást a minisztériumtól, de teremtsenek rendet a saját portájukon Is! Tegvék >e- hetővé, hogy minden brigád- vezető, minden brigádtag megismerje: mennyi az a munka- mennyiség, amit el kell végeznie ahhoz, hogy a családjának, magának megfelelő életmódot, keresetet biztosíthasson. — A munkaátvétel terén már rendet teremtettek, s ez remélhetőleg kihat az elszámolások pontosságára is. A problémák végleges megoldását azonban csak az jelenti, ha a munkások és vezetők Is minden erejüket, tudásukat az előttük álló feladatok megoldására összpontosítják. mert ha teljesítmény van, akkor a kereset I« megfelelő és a gondok is kevesebbek lesznek. Mesterfalvy Gyula
