Dunántúli Napló, 1956. április (13. évfolyam, 81-103. szám)

1956-04-08 / 84. szám

tm* »w N A P I O S Virágúikéit az iikoJa körül Itt ebben a télből ébrede­ző virágos-kertben éreztem először, hogy mégiscsak ta­vasz van. A fák és bokrok kö­zött, mintha a szél is megsze­lídülne. Vagy az iskolás gye­reksereg kacaja, beszéde hat olyan jólesően? Mind a kettő. Mert életrevaló fiatalok ezek a hoboliak. Az iskolát övező területet minden évben ők va­rázsolják virágoskertté. Ta­valy a Micsurin szakkör tag­jai kertészkedtek benne. — Padokat is csináltunk, olajfűzet ültettünk, — sorolja a tavalyi munkát Bujtár Já­nos nyolcadikos — az iskola nyúlainak meg répát termel­tünk . ; | — A szüléinktől kaptuk a palántákat, a többi aztán ami dolgunk volt, — folytatja a kis Bauer János. — A virág­magvakat összegyűjtöttük, a leveleket is, a virágokat le­préseltük; ibolyáit, szegfűt, tu­lipánt. Harmadiknak Ke­lemen Józsefet hallgatom. — Fákat is ültet­tünk, több fajtát, a lányok meg dá­liák No, de van itt egy lány is, a he­tedikes, jelesren­dű Kovács Mar­sit, — Csak nemrég költöztünk ét Nagyatádról és in­kább az ez évi tervekről szólhatok. Idén már gyakorló kertben is dolgozha­tunk. Az a terület — és az is­kolaudvaron túlra mutat, — az lesz a gyakorló kert. Fél hold. De a virágoskertet is mi műveljük megint, most már ón is. Természetesen azok jelent­keztek elsőnek erre a gyakor­lati munkára, akik tavaly is a legszorgalmasabbak voltak. Maguk a gyerekeit mondják a Kislány a nagy székben A nagy forgószékre egy kisebbet raktalí, afféle sám­lit, arra meg egy kislányt. A kislány behelyezkedik, fészkelödik, nehezen találja fel magát az „emeletes" bor­bélyszéken és én lesem, vá­rom, hogy a fitos, aranyszep- lokkel pöttyögetett. orrú gye­rek mikor zendít rá a sírás­ra. Ugylátszik az Állami Fod­rászipari Vállalat fehérkgpe- nyes borbélya is ettől tart, mert ahogy a kislány nyaká­ba kanyaritja a kendőt, rög­tön beszél hozzá, szóval tart­ja: — Aztán milyen volt a bi­zonyítványod? Nem értem tisztán a vá­laszt, vagy három négyesről, vagy három egyesről beszél a kislány. A borbélybácsi nem fesze­geti a dolgot és én meg­könnyebbülve felsóhajtok... Mert ugye, gyerekek milyen nagy szégyen is lett vplna, ha itt, az üzletben, a sok­sok ember előtt holmi hárma­sokról, hitvány kettesekről, vagy pláne: egyesekről kel­lett volna vallania kis bará­tunknak?.. i Hullanak a hajfürtök, a kislány meg sem mukkan. Igaz, a borbély tovább fag­gatja: — Hát akkor te egész nap tanulsz, ugye? — Dehogyis! Segítek az édesanyámnak... Felmosom a konyhát... Bevásárolok. Minden reggel én hozom fel 3) UTA7ÁS A VILÁGŰRBE (Napló 2036*l>ól) a tejet.:. Meg cukrot ve­szek, meg kenyeret, meg sót, meg paprikát... Anyu kám csak a piacra megy ... Hát ez nagyszerű kislány — gondolom — és most má$ én is közelebb lépek, kérdez­getem: hányán vannak test­vérek (megtudom, hogy ki­lencen), hányadikba jár (meg­mondja, hogy harmadikba), mi a neve (bemutatkozik: Tiszttartó Erzsiké.) öröm vele beszélgetni, olyan bátran, értelmesen vá- laszolgat. Még azt is tudja, hogy a nővére az egyetemen dolgozik, békákat boncol és operál, csak a foglalkozását nem tudja kimondani ponto­san: — Asszistenc. Közben megkurtitották a haját, tavaszi frizurát ka­pott Erzsi. A fehérköpenyes leoldozza a kislány nyakából a kendőt, kiseprűzi a nyaká­ból a hajat és bejelenti: — Készen vagyunk! Erzsi leugrik a székből, fürge, mint a csík, aztán ve­szi a blokkot és megy a pénztárhoz fizetni. Egyedül jött, egyedül megy haza, pedig besötétedett már. Utánanézünk, szinte egy­szerre mondjuk: — Milyen kedves ez a kis­lány! A fehérköpenyes borbély bácsi még hozzáteszi: — Bár minden kisgyerek ilyen jól viselkednék, aki eb­be a nagy székbe üli —AMI Játék a szabadban A számok cseréje oTj $ & Mai fejtörőnk etSlV/K OKSZA'C. -p neve: SUOMt r Jj/PAÁ/ fWA/y oesiAc. ruA/PÖlo A7 /«« AJ „ AKAArrxoPc/zso- C. Ke&SNvr f Ca'hOOMYI cet a A/OK/CZ Zf/C?tMD PeAenc Arroey steív/# MŰve- etfH&e - ) Sz/zveszrex : "7 APosroi AAffDVéd AC-ecsAseu jrAi/pr v/rez —ezYfM f/ífttsejv rtsz- ez Orra# a* eez . £Jfr *z*»*er -« AW rtri g-rx* / PAlOty* AZ zf/.er CtVH A AfiwV dv f* A f AfAiYAAéAA Af/MOZt vozr A, AfA WfiOASMAAMAt 'CYOZSíFAf ■ J SS-2 6 VOLTA tev.­rössszö'zz. i-a coze - rorr la/ spzj/zj A/ju-ej ASoCZfS Itt a tavasz, paj­tások! Gyertek ki a házból, tante­remből, vár a nap­fény és a jó leve­gő! S ha sok-solc játék közül neon tudtok már vá­lasztani, játsszátok el a következőt! A gyermekek nagy körbe áll­nak és sorba egy- egy számot kap­nak. Egy pajtás a kör közepére áll és a megnevezett számokból két számot kiált. Erre az a két pajtás, a kóron keresztül futva, gyorsan he­lyet cserél, a kör­ben álló pedig igyekszik egyet el­fogni. Akit el­fogott, az a kör közepére áll. a körben lévő pedig ennek számát kap­ja és ennek helyé­re megy. JAKABHEQYI KIRÁNDULÁS Kedves pajtások! A helyes válaszokat húzzátok alá és a kivá­gott szelvényt küldjétek el a szerkesztőségbe, A megfejtők között könyveket sorsolunk ki. A Mecsek hazánk egyik drága gyöngye, szépséges dísze és az ország földjének egyik kővel, földdel, rozsda­mart bronz és vasszerszámokkal, por­ladó állati és emberi csontokkal jegy­zett történelemkönyve. Üssük fel ezt a hatalmas történelem könyvet, a Jakab- hegynél és olvassuk el az illyr földvár történetét! Urögig társasgópköcsin utazunk, s a főutcából balra, a legelőre nyíló dűlő- úton közelítjük meg a Jakabhegyet. Nem messze a 600 méteres csúcstól egy­szer csak egy hatalmas, majd nyolc- méteres kősánc állja útunkat, Célnál vagyunk. Elértük az illyr földvárat. Még szerencse, hogy át van vágva s így a mély bevágáson könnyen hala­dunk át és bent is vagyunk a 2 500 esztendős vagy még annál Is öregebb várban. Mielőtt tovább mennénk s megtekin­tenénk a belső várat és a temetőt, áll­junk meg itt egy kis időre és beszélges­sünk el az őskori vár történetéről. Ez a hatalmas, szabálytalan, kettős gyűrűalakban épült védmű csaknem a felét foglalja el a Jakabhegy plató- szerű tetejének. Az egykori erődítés falainak jelenleg csak az alépítménye van meg, az is romokban hever, de méreteiről fogalmat alkothatunk, ha tudjuk, hogy a külső fal hossza össze­sen 2 900 méter s mintegy hetven ka- tasztrális hold területet zár körül. A földvár magasabban fekvő délkeleti ré­szében fekszik a belső wiirű. az eevkori belső »'ár A hegytető nyugati részén, a bokros és erdős területen, klsebb-nagyobb mes­terséges halmokat láthatunk; ezek a „tumulusok“, egykori sírok, temetkezé­si helyek. Sajnos, a legtöbb tumulust még az ókorban, vagy később kirabol­ták s azok a tárgyak, amelyeket a ha­lottakkal eltemettek, hiányoznak vagy nagyon hiányosan kerültek elő, holott kormeghatározás szempontjából ezek­nek döntő jelentőségük van. T"'1 r-t Zr.-'fVri hogy mikor épült a földvár és ki építette? Erről még ma is vitatkoznak a tudó­sok. Mindenesetre annyi bizonyos, hogy nem u. n. „avargyűrű“-ről van szó. Többen végeztettek itt ásatásokat s az előkerült leletekből igyekeztek és igye­keznek megállapítani a vár pontos ko­rát és építői kilétét. Késői bronzkori leletek, kelta eredetű és középkori cse­repek kerültek elő és ezek mellett elég jelentős mennyiségű kora-vaskori, úgy­nevezett halstatti emlék is. A halstatt- kori emlékeket a sánc anyagában, te­hát legalul találták s a fiatalabb emlé­kek a felsőbb rétegekből kerültek előj Ennek alapján arra a jogos következ­tetésre jutott dr. Csalogovits József, hogy a sáncrendszer építése megelőzte a kelták bejövetelét Vagyis kb. az i. e; X. és i. u. V. század közötti időre te­hető építésének ideje. Építői minden valószínűség szerint illyr népek voltak, akik mint a vas használatának első meghonosítói az Alpok vidékéről ki­indulva árasztották el a Dunántúlt. Exek a tán az Is érdekel, hogy mi volt a rendeltetése a várnak? Egyesek szerint az illyr lakosság katonai és közigazgatási központja volt valameny- nyl hasonló földvár, hiszen van még néhány belőlük, ha nem is maradtak meg ennyire épen, mint a jakabhegyi. Mások szerint a földvárak menstvá- rak voltak, melyek az idegen betörés esetén védelmet nyújtottak a lakosság­nalt -dl­Megdicsérjük ! Kováén Anna őrsvezetői mert a mágocsi általános is j kola V. osztálya „Béke“-őrsé ; ben az árvíz hírére azonna • megszervezte a gyűjtést. Az V • osztály 126 forintot gyűjtött a: S árvízkárosultak megsegítésére 1 Felföldi Erzsébetet, a vóká : nyi iskola VIII. osztályos ta í nulóját jó tanulmányi ered • ményéért és fegyelmezett ma ■ gatartásáért. * ; Zala Jánost, a villányi isko ■ la VII. osztályos úttörőjél j mert kiválóan dolgozik az út t törőmozgalomban, éltanuló é ; a megyei tanulmányi ver ! senyben helyezést ért eL : Mosgai Máriát, a sellyei Is ■ kola VIII. osztályos tanulójá '! kiváló tanulmányi eredmé : nyéért és azért, mert jól sze i repelt a tanulmányi verse • nyen. ^ [ a sellyei általános iskola úl ’£ törőit, akik a „Jávorfácska > című operettel készülnek má 5 jus 1-ére. : a patacsi általános iskola 1 ■ —IV. osztályát, mert színi ! előadásuk teljes bevételét 32 ‘ forintot az árvízkárosultakna >* küldték el. * ■pH a bogádl iskolásokat, mei ; a takarékossági versenyben »• kisléiszámú iskolák közül ei 5 sők a megyében. !s * a regenyei úttörőket, mei az első félévben a felső tagi 5 zatban nem volt mulasztó. i nevüket: Vas József, Konkoly! i Magdi, Góbi Vilma. i — De a Szentes Laci és Lleb; Bori is ügyes volt, — szól egy! i kis feketehajú. Az igazgató-tanító, Jägers Márton már nagyobb összefüg-* késében mondja el a dolgo-j kát. Az iskola a Bélre tsz-szel: patronálásl szerződést kötött.5 A tsz megígérte, hogy trak-! torral felszántana a gyakorló! kertet. Egyik részén majd: konyhakerti növényeket ter-j melnek, másutt kukoricát vet-; nek négyzetesen és sorosan.! hogy lássák a tanulók a kettő: közt a különbséget. De terem* itt majd burgonya és cukor-* répa is.;; Főleg a hatodikosoknak je-: lent nagy segítséget a gyakor-j lat, a növénytant így sokkal, alaposabban ismerhetik és ta-: nulhatják meg. Persze a töb-j bleknek is élmény lesz heten-j ként egy délutánon az a két: óra, amit a gyakorló kertben: r és virágoskertben munkálkod-j va, tanulva eltöltenek. Hét-! ről-hétre újat látnak, nyomon! kísérhetik a virágok és növé-í i nyék fejlődését. (Weldinger) ! r " j Tudod-e, hogy- i ... a tenger nagy melységeiben] Is számos állatfaj él. ZOO méteren] s 4 400, 1000 méteren 2000, 4500 mé-; térén több mint 230 állatfajt talál-; a tak. ... a Linotype sorOntfl szedögép; több mint 10 500 alkatrészből áll. ; ... az első atommáglyát Fernil Enrico Nobel-dijas olasz tüdős és munkatársai építették. Napjaink­ban mintegy 40—50 reaktor mflkü­- dik szerte a világon. K önnyedén mo jgtunk a különös körülményeknek megfelelően ké­szült öltönyeink­ben s megindul­tunk az ürállomá* központi épülete felé. Amint köze­ledtünk a kerék- alakú űrállomás központjához, mindinkább érez­tük a súlytalanság megszűnését, mi­vel a tengely kö­rüli forgás pótolta a földi nehézségi erőt. Nem beszél­gettünk, csak in­tésekkel tájékoz­tattuk egymást egy-egy dologról. Később bekap­csoltam a ruhába épített, dió nagy- l nagyságú rádió ! adó-vevő berendezést s Így részesévé váltam a zajos tár­salgásnak. Röpködtek a kér­dések a már hosszabb ideje itt lakó űrállomást szakembe­rek felé. Hogyan tudják elviselni ezt a különleges öltözetet? Hány \fok a normális hőmérséklet? ‘Mi az a rezgés, amely állandó­tan bizseregteti tagjainkat? Ho- \gyan viselik el a nappal és az •éjszaka váltakozásának hiá- inyát? stb. Vezetőink türelem­ére intettek bennünket. Csak ‘mindent sorjában1 Megérkeztünk a hatalmas, nagy kockához hasonló köz­ponti épülethez. Egyik felén voltak a laboratóriumok, meg­figyelő állomások, földszinten a gépek, az emeleten a lakó­szobák. Tetejét kupola zárta le, itt tartották a csillagászati megfigyelő eszközöket. Az épü­let előterét egy csodálatos szépségű üveghez hasonló mű­anyagból készült építmény képezte, benne a legszebb vi­rágokkal és növényekkel — ilyeneket itt láttam először. A ház építésében érvénye­sült az alig százéves tudomány, a kibernetika minden vívmá­nya. Egy jól megszerkesztett automata gépezet volt az egész s alig győztük figyelni a gépek működését. A második kapun át beléptünk a parkba. — Itt már le is vethetjük ruháin­kat — szólt vezetőnk, mert a földi viszonyoknak megfelelő állapotokat teremtettünk. Az ajtók légmentesen zárnak, megőrzik a gépek által tér­I melt levegőt, normális hőmér­sékletet s az „üvegfalu szabá­lyos időközönként történő el* sötétedése kizárja a fényt t így az éjszaka is bekövetkezik, Visszavonultam szobámba, rendbehoztam külsőmet, s aa étkezőbe siettem. üti tár­saim már vidáman beszélget­tek. Közéjük ültem és meg­beszéltük a délutáni progra­mot. —, „Az űrhajó személy­zete felülvizsgálja a gépeket, vendégeink pedig az űrállo­más parancsnokának vezetésé­vel megtekintik az állomás gépi, technikai, és tudományos felszereléseit" — adta ki az utasítást vezetőnk. C1 löször a pazarul berende­sett vezérlő szobába mentünk, amely az űrállomás szive és esze volt. A felvilla­nó, különböző színű fércek a gépek munkájáról adtak szá­mot. Nagy monstrum gépeket képzeltem s helyettük kapcso­lókat, vezérlőmüveket talál­tam. A kupolateremben ha­talmas távcsövek irányultak a világűr különböző pontjaira, Nézzük meg az öreg Földet — gondoltam. Sikerült is behozni Budapestet. Elveszett a távol­ság, még az autóbuszok moz­gását is láttam. Eles, tiszta képmezőben ezüst csíkként húzódott a Duna. E megkapó élmény után pajzán gondola­tom támadt. Miért ne lehet­nék Háry János II.? Lelóga­tom lábam a Föld szélén! A vezető ' mosolyogva egyezett bele kívánságomba. Az ötlet tetszett a társaság tagjainak s megindultunk az űrállomás széle felé. S itt történt a baj. BACSKAY GYÖRGY (Folytatása következik)

Next

/
Oldalképek
Tartalom