Dunántúli Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-03 / 54. szám
DUNÁNTÚLI wfcmmtBiunttBNBfiLieran A MAI SZÁMBAN: Megérkezett a szovjet kulturális küldöttség. (2. o.) — Válaszolnak a népnevelők. (3. o.) — Felhívás az óvodák és iskolák patronálására! (3. o.) — Versenyben április 4-e tiszteletére. (3. o.) — Az ifjúsági seregszemle körzeti bemutatói előtt. (4. o.) M DP BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 54. SZÁM ABA: 5« FILLÉR SZOMBAT. 1956 MÁRCIUS 3 Alig állt lábra a szovjet hatalom, Djenyikin ellenforradalmi csapatai még kezükben tartották az ország nagy szénbányáit, Lenin már bátor és bizakodó hangon számolt be a szovjet hatalom képviselői előtt: „..most, a Szovjetha- talom kétéves fennállása után elmondhatjuk, tények alapján jogunk van azt mondani, hogy nemcsak az orosz államon belül, de nemzetközi méretekben is mögöttünk áll, velünk van minden, ami a tömegekben, a forradalmi világban öntudatos és forradalmi". Ha akkor, két évvel a forradalom után, ezt mondhatta Lenin, mennyivel inkább mondhatjuk ma, a forradalom utáni harminckilencedik esztendőben, amikor a szocializmus úttörő országához újabb országok sora zárkózott fel és a szocializmus világrendszerré vált. Ma sokkal inkább és sokkal szélesebb méretekben a Szovjetunió mellett áll, vele van minden, ami a tömegekben, az egész világon öntudatos és forradalmi. A magyar nép is, amely már 1919-ben bebizonyította, hogy valóban a forradalom mögött áll legjobb erőivel, ma megerősödve és a szocializmus útján mind előbbre haladva évről-évre kifejezésre juttatja, hogy szilárdulnak és erősödnek kapcsolatai a szovjet néppel. Ennek kifejezője a minden évben sorra- kerülő magyar szovjet barátsági hónap is. Nem egyszerűen arról van szó tehát, hogy egy hónapon at gyakrabban találkozunk a szovjet kultúrával, hogy szovjet írók könyveit vásároljuk, szovjet filmeket és vendég- szereplő művészcsoportokat nézünk meg. Ez is fontos, hiszen a szovjet kultúra termékei mutatják be a tömegek bzamára a legközvetlenebb és legérthetőbb módon, hogy milyen az élet a szocializmus országában, ezek szerettetik meg a dolgozók millióival a szovjet népet, s ezek*a legalkalmasabbak annak a bebizonyítására, hogy mennyire azonosak a magyar és a szovjet nép problémái, mennyire azonosak érdekei is. De hiba lenne csak a kultúra területére korlátozni- azt a mély és éltető kapcsolatot, amelyet a szovjet-magyar barátság jelent. A két nép barátságának legszilárdabb és legfontosabb vonása a hála, amelyet a magyar nép felszabadításunkért, szabad életünk és népi hatalmunk megteremtésének segítéséért érez a szovjet nép iránt. Ez a hála sohasem múlhat el, nem homályosíthatja el a múló idő, mert ahogy telnek az évek, úgy érnek mindig gazdagabban a Szovjetuniótól kapott szabadság gyümölcsei- Ebből fakad az a szeretet is, amelyet a magyar nép er*^ erősebb harcostársa, idősebb? testvére iránt. S nem kevésbe mély és őszinte a tisztelet is azért, mert a szovjet nép oI" dotta meg elsőnek a világon a kizsákmányolás felszámolásának történelmi feladatát. Akkor értékeljük helyesen a magyar szovjet barátsági hónap kulturális és egyéb eseményeit. ha tudjuk, hogy ezek a népünkben mélyen gyökerező érzések késztetik a tízezreivel és százezreket arra, hogy mind közelebbről igyekezzenek megismerkedni a baráti szovjet nép alkotásaival, a munkában és kulturális életben elért eredményeivel. Fontos célja a magyar szovjet barátság hónapjának az is, hogy a magyar nép megismerje ütünk célját, saját jövőjét. Sokszor megállapítjuk és számtalan tény bizonyítja, hogy ha utunk kezdete és fejlődésünk menete bizonyos tekintetben el Is tért a Szovjetunió fejlődésének kezdetű szakaszától, végeredményben oda keli jutnunk, ahol a szovjet nép ma van, s ahova hamarosan el fog jutni. Az állandó és gyors feji- lődést, szüntelenül javuló és szépülő életet jelentő szocializmusba kell torkolnia annak az útnak is, amelyen haladunk. Ezért az idei barátsági hónapnak különös jelentőséget kölcsönöz az, hogy most zajlott le a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa. A hatodik ötéves tervnek a kongresszuson elfogadott irányelvei, a kongresszus határozatai új, nagyszerű távlatokat nyitnak előttünk. Láthatjuk ezekből, hogyan valósulnak meg a marxizmus-leniniz- mus tanításai a gyakorlatban, hogyan kerekedik felül és győz az egész világon a világrendezerré vált szocializmus. S büszkék lehetünk arra, hogy a Szovjetunió, a Kínai Népköz- társaság és a népi demokratikus országok között a mi népünknek is jelentős szerepe van a győzelemért vívott harcban. Az idei magyar szovjet barátság hónapja újabb alkalom arra, hogy kifejezzük: szilárdan állunk a szocializmusért küzdő országok sorában, megingathatatlanul felsorakozunk a forradalom zászlóvivője, a Szovjetunió mögé. Történelme folyamán sohasem bízhatott országunk annyira külpolitikájának helyességében, mint most. Sokszáz éven^ át hol egyik, hol másik hódító nagyhatalom bilincseiben vergődött az ország és nem volt. nem is lehetett önálló külpolitikája. Csak azóta, mióta a Szovjetunió iránti őszinte barátságunk, s a szocialista országokra jellemző béketörekvés képezi külpolitikánk alapját — mondhatjuk, hogy Magyarország is visszanyerte nemzetközi súlyát. ENSZ-tag- ságunka-t, amely lehetővé teszi, hogy országunk is szót kapjon a nemzetközi kérdések vitájában, nem kis mértékben a Szovjetunió baráti támogatásának és békeszerető alapon folytatott politikánknak köszönhetjük. Ez a továbbiakban is arra kötelez — s. ez népünk érdeke is — hogy minden erőnkkel a nemzetközi kérdések békés rendezéséért, a tartós béke fenntartásáért harcoljunk. Nem felszínes ünnepségek sorozata, nem szokványos megemlékezés a magyar szovjet barátság hónapja, hanem mindezeknek a sokrétű és mélybenyúló kapcsolatoknak a továbbszilárdítója, a barátság elmélyítését és mindennemű kapcsolataink fejlesztését szolgáló ünnepi időszak. így ünnepeljünk. így vegyünk rész* a tavasz első hónapján sorra- kerülő ünnepi eseményeken ez legyen további tetteink mozgatója az egész évben: Antonin Zapotocky elvtárs fogadta a magyar parlamenti küldöttséget Prága (CTK): A magyar országgyűlés Csehszlovákiában vendégeskedő küldöttei csü- förtökön a csehszlovák nemzetgyűlés elnökségének vendégei voltak. A küldöttséget, amelynek vezetője Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, elkísérte Horváth Imre, a Magyar Nép- köztársaság rendkívüli és meghatalmazott prágai nagykövete és Jozef Kovácik, a csehszloÁz árvizek ellen A hó még csak a héten kezdett olvadni, de a II. osztály és a pályafenntartás dolgozói már megindították a harcot a vízáradás és a vízrombolás megakadályozására. vák nemzetgyűlés irodájának ezetője. Az üdvözlő beszédet Zdenek herl inger, a nemzetgyűlés elnöke mondotta. A küldöttség tagjai ezután eszmecserét folytattak a csehszlovák nemzetgyűlés .képviselőivel a két ország törvényhozó testületéinek munkájáról. Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, a küldöttség vezetője a küldöttség nevében há- ’áját fejezte ki a szíves fogadtatásért. * Antonin Zápotocky, a Csehszlovák Köztársaság elnöke csütörtökön a prágai Hrad- canyban fogadta a Csehszlovákiában tartózkodó magyar ■»ar1 amenti küldöttséget. A fogadáson megjelent Zdenek Fierlinger, a csehszlovák or- ■zággyűlés elnöke is. Zápotocky elnök szivélyeser o“adta a magyar vendégeké* akik a baráti beszélgetés során köszönetét mondtak a csehszlovákiai meghívásért. * Viliam Siroky, a Csehszlovák Köztársaság miniszterelnöke csütörtökön fogadta a magyar országgyűlés küldöttségét. A fogadáson megjelentek között baráti beszélgetés alakult ki, amelynek során a magyar vendégek tájékoztatták Siroky miniszterelnököt a Magyar Népköztársaság előtt álló gazdasági feladatokról. Diszünnepséggel kezdődik a barátság hónapja Március 3-án este a Magyar Állami Operaházban rendezendő díszünnepséggel kezdődik az Idei magyar-szovjet barátság hónapja^ A díszünnepséget Erdei Ferenc, a minisztertanács elnök- helyettese, az MSZT elnöke nyitja meg. Beszédet mond Kristóf István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára és A. P. Mareszjev, a Szovjetunió Hőse, a szovjet békebizottság tagja, a szovjet kulturális küldöttség tagja. A díszünnepség második felében kiváló magyar művészek és a barátság hónapjára hazánkba érkezett szovjet vendégművészek lépnek fel. A MÁV óriási összegeket fordít az árvízveszélyes árkok rendezésére. Tízmillió forint költséggel építettük át a Bükkösd-patak medrét, hatmilliót fordítunk az Almamellék—Szentlászló közötti vasútvonal hegyoldalba helyezésére, mert ezzel megóvjuk az árvízveszélytől a forgalmat. Az idei árvíz levezetésére is már több intézkedés történt. így többek között Bük- kösdön az I. sz. árokban a szádfalat és a földgátat eltávolították. Kérjük a Vízügyi Igazgatóságot, hogy a Bükkösd patak alsó részét is rendezzék a gyorsabb lefolyás érdekében. Ugyancsak sürgős volna a Feketevíz árkának mélyítése, a reptéri és _a 88—89-es szelvényben lévő "függőárok tisztítása. A karmester int, kezdődik a nyitány. A páholyokban ünneplő közönség. Jobboldalt két páholyban izgatott, sápadó-piru- ló emberek: a két szerző és családjuk, ök akkor is komolyak, mikor Szabó Samu és Széplaky Endre mókáinál felzúg a nevetés, ők akkor sem lágyulnak el, mikor a két szerelmespár kedves, megható jeleneteinél régi. emlékek élednek az öregekben és új tüzek gyúlnak a fiatalokban. A két szerző — Lip- penszky István és Bárdost Németh Já&ikei I nos — félszemmel a színpadot, félszemmel a közönséget figyeli: megtalálja-e az új mű az útat a szivükhöz vagy sem. A harmadik szerző nem ér rá ilyesmire. Horváth Mihály kezében a karmesteri pálca, saját muzsikáját vezényli, a ..Békéden szerelem” verseinek dallama benne született és most íme, átnyújtja azokat a közönségnek. Es a közönség bőkezűen fizet a meséért, dalért, játékért. A nagyáriák után vastaps, az első felvonás után hiába hullik le a függöny, nem engedik a színészeket, újra és újra ki kell állniok a rivalda fényébe és fogadni a tetszést. A második felvonás után felharsan: „Szerzői SzerzőÉs most már az egész együttes: színészek, karmester, szövegírók fogadják a tapsot. Csak a rendező hiányzik: Hortobágyi Margit, ö bizonyára a színfalak mögött örül, mert a taps őt is köszönti. Jó dolog, szép dolog egy helyi szerzőktől való eredeti bemutató. A pécsiek büszkék a szerzőkre, büszkék a lágy melódiákra, büszkék a lelkes előadásra. — Siker lesz! — jósolják a szüneti jósok a büfében. — Siker lesz! — állapítják meg a színészek is jólesően. — Siker lesz! — gondolhatják — és joggal — a szerzők. Boldog emberek! Hiszen a siker az egyedül méltó jutalma a sokhónapi fáradságos munkának, ami ezt az eredeti bemutatót megelőzte. VÁRNÁI LÁSZLÓ'.. Tanulságos Záporoznak a kérdések. A tolmács alig-alig győzi fordítani, Nikolájev Turcsimyák elvtárs azonban minden érdeklődőnek részletesen, alaposan válaszol: — Milyen előadásokat tartunk? Nehéz lenne felsorolni. Mindenfélét. Ami az embereket, a kultúrpalota látogatóit érdekli, heg fontosabbnak azonban a politikai előadásokat tartjuk. Huszonkét előadásunk van egy-egy hónapban. Ebből legalább nyolc-tiz politikai témájú. Egy kötegrevaló jegyfüzet- két vesz elő a táskájából, a tolmács magyarul olvassa a címeket: — A népi demokráciák életéről 10 előadás ... Leningrad történelmi múltjáról tizenkét előadás ... India politikájáról... Az USA gazdasága... A világ legnagyobb múzeumai... Á képzőművészet fejlődése... — ás így tovább soralja a füzet- kék címét. Érdekesek ezek a füzetek. Turcsinyák elvtárs, a leningrá- di kultúrpalota igazgatója elmondja. hogy ilyen jegyfüzetet adnak mindazoknak, akik valamilyen előadássorozaton -észt kívánnak venni. A füzet minden jegye mellett ellenőrző szelvény van. Ezeket letépik és így minden egyes előadás után névszerint megállapíthatják, hogy ki hiányzottá ielentkezettek közül. Ezekkel azután beszélgetnek, vagy írásban vagy személyesen megkérdezik: mi volt az oka elmaradásának, Talán ez a titka, hogy ■> Kirov kultúrpalota előadásai „lemorzsolódós“ nélkül foly- nakj A városi tanács elnöki szobájában a párt, állami és kulturális élet helyi vezetői hallgatják, jegyzik a hallottakat. Van mit hallgatni, van mit jegyezni. Turcsinyák elvtárs szavaiból kiderül, hogy milyen szervezetten, milyen nagy társadalmi segédlettel vezetik Leningrad, a hős város kultúrpalotáját. — Harmincegytagú tanácsunk van — mondja vendégünk, — Minden egyes tag minden hónapban egyszeregyszer vállal inspekciót a kultúrpalotában. Tapasztalatait egy, erre acélra rendelkezésére álló könyvbe jegyzi és az észlelt esetleges hiányosságokat öt napon belül megszüntetjük. Ezenkívül szépszámú társadalmi aktívahálózatunk van. Minden szakosztály, minden művészeti csoport a társadalmi aktívák tucatjaival, nem egyszer százaival dolgozik. Érdekes kérdés: hogyan szerzi, hogyan neveli a kultúrpalota társadalmi aktíváit? — Úgy, hogy a legszorgalmasabb látogatókat eleinte kisebb, majd mind nagyobb feladattal bízza meg. Később már a tagok maguk jelentkeznek feladatokért. Kiderül, hogy a kultúrpalota módszeresen, még a gyermekkortól neveli művelt emberré, a kultúra önzetlen munkásaivá tagjait. Szakavatott pedagógusok, Komszomol-veze- tők foglalkoznak a fiatalokkal, korosztályok szerint külön-kü- lön. Ezek a gyerekek, majd később ifjak már néhány hónap, de különösen néhány év múlva nélkülözhetetlen másobeszélgetés drifc otthonuknak tekintik a kultúrpalotát, a maguk szakkörét. Sőt: ugyanitt, a kultúrpalotában szakmai képzettséget is szereznek. Ahogyan Turcsinyák elvtárs mondja: .kvalifikációt kapnak, még iskolai tanulmányaik végzése közben. Ez az írásban kiadott szakkép- pesítés egyenrangú az iparitanuló Intézetek által kiadott szakmunkás-oklevéllel.“ íme, a sokat vitatott politechnikai képizés egyik ügyes, nálunk is alkalmazható formája! Valaki megkérdezi: — Vannak-e Leningrádban jampecek? — Kevesen — feleli vendégünk, — de ilyen is akad. — Mit tesznek, ha egyikmásik betéved a kultúrpalotába? — Jól bevált módszerünk van. Kiadják nékik a hatrubeles jegyet egyetlen szó nélkül. A bejáratnál azonban nem engedi be őket az ifjúsági rendező-aktíva. Erre panaszra jönnek hozzám. Megkérdezem: ki nem engedi be őket, a jegy- szedő? „Nem — felelik — a komszomolcok!'1 Hát a kom- szomolcok fölött én nem rendelkezem! — válaszolom én,— tárgyaljon velük. Emberünk erre a kultúrpalota Komszomol- szobájába megy, ott beszélgetnek vele. Közben kikérdezik, mi a neve, kik a szülei, hol dolgozik, vagy melyik iskolába jár, sőt, le is fénykénezik. Be azonban nem engedik. Viszont másnap a szülők, az iskola vagy az üzem megkapja értesítésünket, az ifjúsági újság pedig közli a jampec fényképét: „Szülők, ráismertek-e fiatokra?“ — aláírással. Ez a nevelési módszer eddig elég jól bevált. Nevetünk. Jónak találjuk a módszert. Újabb kérdéseket teszünk fel, nem kevésbé érdekes és tanulságos feleleteket kapunk. Azután Turcsinyák elvtárs kérdez: — Kérem, mondják el azitt- lévő kulturális intézmények vezetői, hogyan viszik el művészetüket a munkásosztályhoz!? Kétségtelen, vannak ilyen törekvések nálunk is. De hogy nem elegendő, ami eddig történt, arra itt derül fény. Mar- tyn Ferenc festőművész he-/él néhány szót a képzőművész- körökről. Antal György, a zeneművészeti szakiskola igazgatója elmondja, hogy üzemi hangversenyeket tervez, de ez mind kevés. Több előadás, több hangverseny, sok iroda'- mi est, a művészeti csopor'ok és irodalmi körök rendszeres segítése, a közönségszervezés megjavítása, — ez az a te-ü- let. ahol még nagyon-nagyon sokat kell tennünk. És minden bizonnyal ehhez a munkához kívánt *ok sikert minden népművelési dolgozónak, a kultúra valamennyi művelőjének és terjesztőjének Lenkigrádból jött vendégünk. aki ittartőzkodása során meglátogatta a pécssza- bolcsi Puskin Kultúrotthont, megnézte a Színház eredeti bemutatóját, ma pedig Mohácsra és Komlóra látogat, hogy megismerje megyénk életét és kultúrotthonait. GARAMI LÁSZLÓ A magyar-szovjet barátság hóna ni a
