Dunántúli Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-18 / 67. szám

DUNÁNTÚLI VfLÁCPROLETÁBJJUECYE/BUETEK! A MAI SZABIBAN: Mindenki segít. (2. o.) — Békétlen szerelem. (3. o.) — Kossuth Lajos levelezése Pécs város választópolgáraival. (3. o.) — A társadalmi tulajdon megvédése minden egyes állampolgár kötelessége! Ankét a Petőfi moziban. (4. o.) — Diadalmasan elfoglalja helyét az új technika. (5. o.) — A szemforgatás doktora. (6. o.) — El­hunyt Irene Joliot-Curie. (6. o.) MDP BARANYA MEGYEI BIZOTT/AC AN AK t API A XIII. ÉVFOLYAM, 67. SZÄM ARA: 5« FILLÉR VASÁRNAP. 1956 MÁRCIUS 18 Az egész falu terve Kit ne érdekelne, hogy mi­lyen lesz faluja a közeljövő­ben? Senkinek sem mindegy, hogy egészségtelen talajvizet merít-e vödörrel az ásott kút- ból vagy korszerű, fúrt kút üde vizét issza, hogy van-e hely, ahol ünnepnapokon, sza­badidejében kultúráltan szóra­kozhat, s hogy fényesre tisztí­tott lábbelivel jut-e odáig vagy térdig sáros lesz. Nem csoda, hogy a falvak dolgozói bele akarnak szólni a falu ké­pének kialakításába. Dencshá- zón a dolgozók fürdő építé­séi tartották a legsürgősebb­nek. a bogádiak a kultúrterem hiányát érzik legjobban és másutt is a falu népe tudja legjobban, mire van szüksége. Az pedig, hogy milyenné ala­kul nemsokára a falu képe, mi épül, hogyan fejlődik a köz­ség, most dől el a községfej­lesztési tervek elkészítésével. A falu vagy város népét ke" meghallgatnia a tanácsnak ahhoz, hogy községfejlesztési tervét helyesen készíthesse el. Semmi szükség arra, hogy a tanács hivatali feladatnak te­kintve a községfejlesztést, rö­vid úton igyekezzék valami „mutatós1’ beruházásokba ölni a rendelkezésre álló összeget. Arra valók a tanácstagi be­számolók, fogadóórák, körzeti kisgy ülések, hogy ezeken a tanácstagok megvitassák a la­kossággal a teendőket, s arra valók a tanácsülések, hogy ott a tanácstagok tolmácsolják választóik javaslatait, kívánsá­gait. Községeinkben például gyakran tapasztalhatjuk, hogy az elhanyagolt vízlevezető ár­kok miatt évről-évre nő a bel­vízzel borított terület, a lege­lők elsatnyult füvét lassan ki­szorítják a haszontalan gyo­mok, a tervben mégsem szere­pel ezek helyrehozása, annál inkább a járdajavítás. Ha a község fejlesztésére szánt pénzt és munkát a lakossággal folytatott mélyreható és körül­tekintő viták után osztja el a tanács, a mezőgazdasági ter­melés és különösen az állatte­nyésztés fejlesztését célzó be­ruházások nem maradhatnak ki a tervből. Abból azonban, hogy a la­kosság érzi legjobban mire van szüksége, nemcsak az kö­vetkezik, hogy alapos tanács­kozások nyomán születnek reális tervek, hanem az is, hogy a község legégetőbb igé­nyeit kielégítő terv végrehaj­tásában az egész lakosságra lehet számítani. Miért nem tervezett Szalatnak, Szentka- taliri, Baranyaszentgyörgy ta­nácsa egyetlen fillér értékű társadalmi munkát sem? Bár­mi más okot mondjon is^ a tanács végrehajtó bizottsága, világos, hogy azért, mert nem bízott a falu dolgozóinak áldo­zatkészségében, lelkesedésében s hozzátehetjük: azért nem bízott benne, mert meg sem kérdezte a falu dolgozóit, hogy mennyi társadalmi munkát vé­geznének el önként és szíve­sen a falu fejlesztéséért. Nem sokkal jobb a helyzet Pereke­den sem, ahol a községfejlesz­tést szolgáló 44 ezer forint ér­tékű munkából mindössze 3 ezer forint' értékű társadalmi munkát irányoztak elő. Csak ennyire lenne képes a falu népe? A’’gha. Inkább az tör­tént, ami az előbbi három községben, de a tanács mégis tervbevett némi minimális társadalmi munkát, nehogy ki­töltetlen maradjon a rubrika. Az ilyen terv végrehajtása meglehetősen bizonytalan. Ezt bizonyítja az is, hogy a pécsi járás több, mint két millió forintot irányzott elő különböző javaslatok megvaló­sítására, de mert nem vették igénybe a tanácsok a dolgozók segítségét, a terv felét sem va­lósították meg. Sokkal inkább valósulnak meg azok a tervek, amelyek a dolgozók önként fel­ajánlott társadalmi munkájára épültek. A társadalmi munka fel- használása a községfejlesztés­ben azt jelenti, hogy ugyan­akkora összeggel sokkal na­gyobb beruházást lehet meg­valósítani. De nemcsak ezt je­lenti. Azt is, hogy ha a falu népe közös erőfeszítéssel épít útat, javítja a legelőt, építi a kultúrházat, akkor jobban fogja becsülni saját munkájá­nak eredményét, büszke lesz községére, amelyet két keze munkája is alakított szebbé, jobbá. A közös munkának ezt az öntudatot növelő, a közös ügyek iránti odaadást fokozó hatását semmiképpen sem sza­bad alacsonyabban értékelni, mint az anyagi hasznot. A községfejlesztési terveket is jellemezze az egész gazda­sági életünkben rendkívül nagy szerepet játszó takaré­kosság. Helyes, ha a terv mi­nél jobban számít helyben ta­lálható anyagok felhasználá­sára, egyszerű és olcsó megol­dásokra. Mozsgón például a szentmiklóspusztai volt uradal­mi istálló romjait használják fel útkövezésre, a községi kút javítására pedig sajátkiterme- lésü faanyagot használnak. S itt ismét azt kell megállapí­tanunk, hogy a tanács semmi­képpen sem nélkülözheti a dolgozók tapasztalatait és ja­vaslatait. A tanácsfunkcioná­riusok aligha találhatják meg egyedül a legjobb, legcélrave­zetőbb és egyúttal legolcsóbb megoldást. Ezért is szerepel olyan sok községfejlesztési tervben nagy összeggel fa és egyéb anyagok vásárlása. A dolgozókkal folytatott tanács­kozás etekintetben is meg­könnyíti a községfejlesztési tervek végrehajtását, hozzájá­rul ahhoz, hogy az e célt szol­gáló összegekből minél több haszna származzon a falu né­pének. Végül, de nem utolsó­sorban hozzátehetjük, hogy nemcsak az összeg célszerű felhasználását, hanem megnö­velését is segítheti a falu népe — a békekölcsönök pontos be­fizetésével. Számos közsé­günkben építettek már járdát, javítottak hidat, vásároltak sportfelszerelést vagy hangos­híradót a békekölcsön összegé­nek helybenmaradt részéből. A községfejlesztési terv — az egész falu közös terve. Ta­nácsaink ragadjanak meg minden alkalmat, hogy való­ban az legyen. Gyűlésekkel, tanácskozásokkal, a tanács és a dolgozók közötti kapcsolat fovábbszilárdításával érjék el, hogy mind a tervezésben, mind a végrehajtásban a fő szerep a dolgozóké legyen. Ez a biztosítéka annak, hogy ez- évben is gyors ütemben fej­lődjenek, épüljenek, szépülje­nek községeink; Id Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Minisztertanács felhívása az árvízkárosultak megsegítésére Közel két hét óta tart a küzdelem a megáradt Dunával. A honvédségnek, a belügyi szerveknek, a Duna partjai la­kóinak, a közlekedés, az építőipar dol­gozóinak erőfeszítése, a hatalmas anya­gi és gépi erők bevetése ellenére a minden eddig ismert szintet felülmúló jeges ár a Duna déli szakaszán, egyes helyeken áttörte a megerősített gátakat és községeket, szántóföldeket öntött el — súlyos károkat okozott. Az egész or­szág együttérez az árvízsújtotta lakos­sággal. A párt és a kormány a dunai árvíz megfékezésére további erőfeszíté­seket tett. A Központi Vezetőség javas­latára a minisztertanács az eddigi nagy anyagi erőfeszítések mellett haszonöt­millió forint gyorssegélyt utalt ki a ter­mészeti csapás által sújtott lakosság megsegítésére. Az üzemek, gyárak, in­tézmények dolgozói forintjaikkal, a ter­melőszövetkezetek tagjai és az egyéni­leg gazdálkodók természetbeni adomá­nyaikkal önként siettek az árvízkárosul­tak megsegítésére. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a minisztertanács a dol­gozók kezdeményezésére megindult gyűjtés eredményessége érdekében fel­hívással fordul az ország népéhez és kéri, hogy mindenki erejéhez mérten nyújtson segítséget az árvízkárosultak sebeinek enyhítéséhez, a természeti csa­pással sújtott terület életének helyre- állításához, MAGYAR DOLGOZOK PARTJA KÖZPONTI VEZETŐSÉGE A MAGYAR NÉPKÖZTARSASAG MINISZTERTANÁCSA Segítsünk az árvízkárosultakon! A lakosság, honvédeink, belügyi szer­veink, pályamunkások, a közlekedési és építőipari dolgozók hősi helytállásával sikerült úrrá lenni a jeges áradaton, a Duna magyarországi szakaszának na­gyobbik részén. A hatalmas erőfeszíté­sek ellenére a déli szakaszon az átázott gátakat több helyen áttörte az ár. A minisztertanács 25 millió forint gyorssegélyt szavazott meg a károsult lakosságnak. Minden becsületes hazafi lelke mélyéig együtt érez a bajbajutot­takkal. A budapesti üzemi munkások példájára az ország városainak és fal­vainak lakói gyűjtést indítottak, hogy az ár elvonulása után mielőbb felépülhes­senek a rombadőlt házak, teremjenek a szántóföldek, ruhával, bútorral, szer­számmal segítsék azokat, akiket a ter­mészeti csapás Sújtott. A Hazafias Népfront Országos Taná­csa, a Szakszervezetek Országos Taná­csa és a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége kéri az üzemek, a hivatalok, az intézmények dolgozóit, a’ városok és a falvak lakosait, segítsenek árvízkáro­sult honfitársaikon. E nemes társadalmi megmozdulás szervezeti formáinak biztosítása érdeké­ben felhívjuk az üzemeket, intézmé­nyeket, hivatalokat és a helyi tanácso­kat, hogy az eddig gyűjtött pénzadomá­nyokat fizessék be vagy az Országos Takarékpénztár 500-as számú, vagy a Magyar Nemzeti Bank 106 000—70 szá­mú, külön e célra nyitott csekkszámlá­Szakszervezetek Országos Tanácsa jára, hogy az adományok mielőbb eljus­sanak a rászorultakhoz. Befizetéseket a fenti számlákra valamennyi postahi­vatal, takarékpénztári és bankfiók el­fogad. A további gyűjtés lebonyolítása érde­kében az üzemekben, intézményeknél és hivataloknál a helyi szakszervezeti bizottságok sorszámmal és pecséttel el­látott -gyűjtőíveket bocsátanak a szak- szervezeti, MNDSZ és Vöröskereszt ak­tívák rendelkezésére, akik a gyűjtést végzik. A területi gyűjtést a lakosság leg­szélesebb köreiben a helyi tanácsok ál­tal kibocsátott, sorszámmal és pecséttel ellátott gyűjtőíveken, Budapesten az MNDSZ és a Vöröskereszt aktívák be­vonásával, a lakóbizottsági megbízottak, városokban és községekben pedig a Hazafias Népfront-bizottságok tagjai, valamint az MNDSZ és a Vöröskereszt- aiktívák végezzék. Gyűjteni csak az említett szervek ál­tal kibocsátott és lepecsételt gyűjtőíve­ken lehet. Az egyes gyűjtőívekre befolyt össze­geket a helyi gyűjtő szervek (szakszer­vezeti bizottságok, lakóbizottsági meg­bízottak, helyi tanácsok) fizessék be az Országos Takarékpénztár 500-as, vagy a Magyar Nemzeti Bank 106 000—70 szá­mú, külön e célra nyitott csekkszámlá­jára. A befizetéseket valamennyi posta- hivatal, takarékpénztári és bankfiók elfogadja. Hazafias Népfront Országos Tanácsa A befizetési nyugtákat a helyi gyűjtő­szerveknek a gyűjtőívekhez kell csatol- niok és meg kell őrizniük. A természetben felajánlott mezőgaz­dasági termékeket, gabonát, takarmány- gabonát, stb. a földművesszövetkezetek­nek kell átadni, két példányban kiállí­tott elismervény ellenében. Az elismer­vény egyik példányát az adományozó adja át a helyi tanács végrehajtóbizott­ságának. A földművesszövetkezetek a felaján­lott és átvett termények szabadfelvá­sárlási áron számított ellenértékét fizes­sék be a Magyar Nemzeti Bank 106 000—70 számú csekkszámlájára. A ruhanemüek és háztartási cikkek gyűjtését a népfront-bizottságokkal együtt a helyi MNDSZ-szervezetek vé­gezzék és a helyi tanácsok útján továb­bítsák a megyei tanácsok szociálpoliti­kai csoportjához; Felkérjük a szakszervezeti központo­kat, a helyi tanácsok végrehajtó bizott­ságait, valamint a Hazafias Népfront helyi bizottságait, ellenőrizzék minde­nütt a gyűjtés megszervezését és a gyűjtőíveken jegyzett összegek átutalá­sát a megjelölt csekkszámlákra. A Hazafias Népfront Országos Taná­csa, a Szakszervezetek Országos Taná­csa és a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége bizton reméli, hogy minden­ki képessége szerint siet a rászoruló honfitársak segítségére, Magyar Nők Demokratikus Szövetsége Az újjáépítést a víz elvonulása után azonnal megkezdjük Katona Lajos elvtárs, a Megyei Árvízvédelmi Bizottság elnökének nyilatkozata A Megyei Árvízvédelmi Bi­zottság március harmadikán összeült, hogy előre megbe­szélje az árvízveszéllyel kap­csolatos feladatokat. Már ek­kor megszerveztük a védeke­zést komoly veszély esetére, szakaszokra osztottuk a terü­letet és minden szakasznak meghatároztuk a felelősét. A veszély tehát nem ért bennünket készületlenül. Jól szervezve azonnal mozgósítani tudtuk a társadalmi erőket és ez a védekezéshez óriási erőt adott. A szervezettséget a leg­nagyobb veszély idején is megőriztük, pedig a víz szint­ié minden eddiginél magasabb volt, az 1954. évi 924 centimé­teres tetőzéssel szemben most 1006 centimétert ért el. A ránk bízott területet — a Duna jobbpartjának védel­mét — e hallatlan vízállás el- 'enére is megóvtuk a. bajtól. Két-háromezer társadalmi munkás dolgozott éiiel-nappa' a gátak erősítésén. 1 300 fogat. 35 dömper, 4 exkavátor, kilenc billenő teherautó állt munká­ban, a társadalmi munkások mellett pedig 1 000 honvéd és 600 vasutas erősítette a gáta­kat. összesei mintegy 13 000 köbméter földet mozgattunk meg. A gát védelmén dolgozó emberek élelmezése szervezet­ten folyt. Ugyancsak gondos­kodtunk a lakosság élelmezésé­ről is. A veszélyeztetett ré­szek, különösen a sziget kiürí­tését időben elrendeltük, de a lakosság nagyrésze nem vette komolyan a figyelmeztetést. In­kább elbújt, semhogy eleget tegyen a kiürítési rendelkezés­nek. A kiürítést ennek ellené­re éjjel is folytattuk, de sok­helyütt az árvízvédelem dol­gozóinak közeledtére eloltották a lámpákat, hogy megmene­küljenek a — szerintük feles­leges — költözéstől. A sziget egyébként a bajai kirendelt­ség hatáskörébe tartozott, de ennek ellenére mi is tevéke­nyen résztvettiink a ir.«-Mhan A jobbparton, a ve«— -* —t?*et? részek kiürítése M11, n négy óra alatt megtörtént. Tizenharmadikán nyoi»tíz helyen, hosszú kilométereken át-álcsapott a gáton az áradás, ez később a szigeti gát elmo­sására vezetett. A sziget így két nap alatt víz alá került. 84.000 hold, 2088 házzal került így víz alá. A sziget 6700 főnyi lakosságának nagyrésze benn­szorult. Becslésünk szerint a házak 80 százaléka, a szarvas- marhák 15—20 százaléka, a juh- és sertésállomány 25—30 százaléka, a baromfiak 90 szá­zaléka elpusztult. Szigeten szo­rult emberek elhalálozásáról eddig nincs tudomásunk. Ez annak köszönhető, hogy katonáink, határőreink, rend­őreink, a halászok és a polgá­ri lakosság egyrésze fáradha­tatlanul mentette először az emberéletet, majd a jószágot, míg szombaton már sor kerül­hetett a bútorok és apróbb ér­tékek megmentésére is. Ezen a napon nem teljes adatok sze­rint 303 jószágot hoztak ki ka­tonáink a vízből. Az árvízvédelmi bizottság megteszi az intézkedéseket az esetleges újabb árhullám elhá­rítására. Ennek érdekében elő- retöltött homokzsákokat, nagy- mennyiségű földet tartaléko­lunk elosztva a gát mentén, járőrszolgálatot tartunk fenn. gépeket, járműveket tartaléko­lunk. Kidolgoztuk a társadalmi munkások igénybevételét, úgy hogy szükség esetén 10 perc alatt gáton lehet minden mun­kabíró ember. A városban megindulhat már a rendes élet. A városi tanács kezdi rendes munkáját, meg­szüntettük a szesztilalmat, hét­főre már minden üzlet kinyit és megkezdődik az iskolákban a tanítás. A soronkövetkező legfonto­sabb feladat az árvízsújtotta lakosság elhelyezése. A volt tanulóvárosban két kétemele­tes házat ürítettünk ki szá­mukra. Gondoskodtunk min­dennapi teljes ellátásukról. A gyerekek napköziotthonba ke­rülnek. Az árvízsújtotla lakos­ság segélyezése megkezdődött, (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom