Dunántúli Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-13 / 62. szám

1930 MÁRCIUS 13 nap r c> S Munkába menet pontosan reggel nyolc órakor kucsmás, mellényes bácsikával szoktam találkozni. Mellényéből óra­lánc fityeg, kezében hosszú póráz végét tartja, aminek a másik végén kis vattagombo- Ivagszerű kutyuskát vezet. Ha ismerősre talál, órákig mesél az állatkáról, szokásairól, sé­táinak menetrendjéről.;. — Nyugdíjas. Egy nyugdíjashoz igyekszem most. Azért jut eszembe a ku­tyás bácsika. Mivel tölti sok idejét egy nyugdíjas? Apró, örömök, bosszúságok váltják egymást és lassan lejár az élet. Bekopogok a szerény kis bá- nyá"'zház>ba. Kék-fehér pettyes ruhájú asszony nyit ajtót. — Itt laknak, kérném, Su­dárék? Beljebb tessékel. A férje ép­pen az erdőn jár. Hogy az új­ságtól vagyok? Hát igen, az ő férjéről írtak már a lapok. So­kat írtak. Mert a férje Kos- suth-díjas, tanácstag, többszö­rös élmunkás, sztahánovista, a Bányász Szakszervezet Köz­ponti Vezetőségének tagja, szó- V-1 nem csoda, ha írnak róla. S Ival nem akármilyen nyugdíjas. Utána indulok. Sző­lőkarónak valót válogat az ir­tásban. Komoly szemmel néz a sapkaellenző alól. — Hét mégiscsak eszíikbe j<i- tott, hogy él még valahol egy Sudár Ferenc is? Míg megvolt a nagy százalék, ment a ter­melés, mindennap megtalál­tak. De hiába, kimustrált, öreg csont lettem, mit tudnak most írni rólam? — Mit? Például, hogy meg­választották a városi pártérte­kezletre; -.; — Az igaz. Tudja, milyen jól esik az embernek, ha tud­ja, hogy nem felejtették el a nevét,? Mert, hogy azelőtt nem fe’edkeztek meg róla, azért még tudtam tenni. Jött egy kongresszus vagy konferencia, a Sudár nekifeszült és adta a szenet. A tonnák beszéltek. De most;:: ? Félrenéz, széles;1 legyint. — Pedig erőm még volna. Akinek megszorítom a kezét, még. ma is sziszeghet tőle. Csak az. a szilikózis... Ha az erőt á karomból valami jótü- de.iű embernek adhatnám át, abból lenne csak a bányász! — Hát ez bajos. De van egyéb, amit át lehet adni. — No, szó se róla. Hívtak megbeszélni a háború elkerül­hetőségét, úgy ahogy a SZKP XX. kongresszusán volt róla szó. Gyakrabban találkozni, többet politizálni, tisztázni a problémákét, ezt kellőn; csi­nálni a pártszervezetben. Most megválasztották. AT pártértekezleten elmondhatja ? terveit. J — No igen, — néz fel — be-5 szélek, beszélek, de a párt-5 értekezleten nemcsak a saját J véleményemet kell elmondani. Az elvtársakét is. Velük is meg kell tárgyalnom a dolgo­kat, utóvdgre nem a magam küldötte vagyok, hanem a pártszervezeté. Feláll, búcsúzik, Ballag a völgybe újabb karókért. Kínosan múló idő? Aprócs­ka gondok? Kicsinyesség? Új­ra a kutyás emberke jut eszembe és mosolygok. Nem. Nemcsak egyféle nyugdíjas van a világon. Vannak Sudár Ferencek is. M. L. 1/ arga Lajos, a ' Pécsi Bőrgyár Mankos műhelyé­nek kézitaszítója 53 esztendős. 34 éve szakmunkás. Érti jól a mester- ségét, mégis tanul, mégis talál újat, amit érdemes meg­ismerni. Néhány éve tör­tént például, hogy a kézi taszítás he­lyett bevezették a gépi simítást, egy szombathelyi mér­nök találmányát. A cserzett bőrt le kell erősen simíta­ni, hogy megszűn­jenek a ráncok, — egyenletes legyen az anyag felülete. Varga Lajos és társai ezt a mun­kát 30 éven ke­resztül kis már­ványlappal és tom­pa késsel végezték. Hogy ez milyen nehéz és szaporát- lan volt, arról na­gyon sokat lehet­ne beszélni, össze­hasonlításképpen csak annyit, hogy ma a simítógéppel sokkal könnyebben 40 marhabőrt si­mítanak le egy műszakban, a régi 15—20 helyett. Amikor a Bőripa­ri Tudományos Egyesület kereté­ben — vagy két éve — megindulta gyárban a szakmai továbbképzés, el­járt Varga elvtárs is. Ott ismerte meg kis gépének törté­netét, műszaki le­írását, szerkezetét. Ennek nagy hasz­nát veszi, mert gondosabban tart­hatja karban, job­ban, szakszerűb­ben vigyázhat rá. s többet termelhet vele. Később tíjapp.is­meretekkel gazda­godott az idős szakmunkás. Pesti és pécsi mérnökök több előadást tar­tottak a bőrök faj­táiról, minőségé­ről. Egy ilyen elő­adáson hallotta é Varga Lajos tudó- } mányos magyaré- j zatát az állatbőrök összetételének, bio­lógiai szerkezeté­nek, sűrűségének. Megtanulta, hogy az argentínai bőr, amelyet ridega marháról húzlak f le, sokkal lazább a szerkezetű, mint af' hazai bőrök, s emellett tágpóru- sú, ritkaszövetű, s jobban átengedi a vizet, hamarabb kopik. Ezt mind jó volt megtanul­ni, mert ha ilyen bőr kerül keze alá, akkor gondosab­ban, erősebben si­mítja le, hogy sű­rítse szerkezetét, s ezzel javítsa a mi­nőséget, tartóssá­got ' C nem ártott ^ azért sem megismerni, mert nemcsak a „jó pap“, hanem a jó szakmunkás is hol­tig tanul. Veze?ő>éqva?asztó értekezletet tartott a KPDSZ területi bizottsága A Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Baranya Megyei Te­rületi Bizottsága vasárnap dél­előtt beszámoló vezetősógvá- lasztó küldöttértekezletet tar­tott a KPDSZ József utcai Pe­tőfi Sándor Kultúrotthonban. Szabó Ferenc elvtárs meg­nyitója után Biró Sándor elv­társ, a KPDSZ területi bizott­ságának elnöke beszámolt a tér illeti bizottság négyéves munkájáról. Rámutatott arra, hogy az új versenyrendszer be­vezetése óta 36 kereskedelmi vállaltit és 20 földművesszövet­kezet nyerte el a „Kiváló Vál­lalat" címet. Javulás tapasztalható az ipar és p. kereskedelem közötti kap­csodban. Példa erre a Sziget vári Konzervgyár, amely szo­cialista szerződést kötött a pé­csi 102-es számú Csemegébőlt- tp.l A kereskedelem dolgozói ma már arra törekednek, hogy az ipartól csak jó minőségű árut vegyenek át. A pécsi Ve- nyí anyag Nagykereskedelmi Vállal at” péld á ul felhívta a Rá­kospalotai Növény-Olaj- és Szaopangyár figyelmét, hogy az általa gyártott VIM nem fe- lel meg a fogyasztók igényei­nek. A vállalat a Bzállítmányt Viß‘'7nküldte és azóta megja­vult a VIM minősége. A kereskedelmi dolgozok kö­zül ma már egyre többem fog­lalkoznak a termelékenység emelését és a munkakörül­ményeket javító újításokkal Az elmúlt évben a kereske­delmi dolgozók összesen 3 újítást nyújtottak be és ezek közű! 148-at be is vezettek.— Helyes lenne, ha a földműves- szövetkezetek dolgozói cppen úgy szívügyüknek tekintenek az újítást, mint az állami ke­reskedelmi v Halatok. Lényegesen csökkent a táp­pénzes botegok száma, A beteg­látogatásban példát mutatnak a* Pécsi Kiskereskedelmi Válla­t, az Élelmiszerkiskereskedel- mi Vállalat, a Nádor, a Ruhá­zati Bolt, a Hús- és Tej kiske­reskedelmi Vállalat és a Ven­déglátó Vállalat dolgozói. — A megbetegedett dolgozóknak nem egyszer főznek, tüzelőt biztosítanak és gyógyszerekről gondoskodnak. Eredmények mutatkoznak a „Vezess leltárhiány nélkül“- mozgalomban is. Példa erre a Hús- és Tejkiskereskedelmi Vállalat, amelynél 1953—54- ben komoly leltárhiányok vol­tak, 1935-ben viszont már nem volt megtértiletlen leltárhiány. Jelentős lépés volt a jutalé­kos bérezés bevezetése. Ennek eredménye, hogy a kiskereske­delmi vállalat, — amely 36 boltegységgel rendelkezik, — 29 boltja túlteljesítette tervét. Az Állami Áruházban pedi decemberben 18 300 forint he­lyett 32 100 forintot kaptak a dolgozók jutalékként. Biró Sándor elvtárs beszá­molójának elhangzása után Asztalos Róbert elvtárs, a KP DSZ országos titkára, Osváth Károlynak, Pollik Lászlónak és Faubl Ferencnének átadta a „belkereskedelem kiváló dol­gozója“ kitüntetést, Sebók lm rénck, Szabó Ferencnek és So­mogy vári Sándornak a jó szak- szervezeti munka elismerése­ként értékes jutalomtárgyskat nyújtott át. A KPDSZ Területi Bizottsága mint jó aktívának, •’íándéktárgyat adott Hágen Józsefnének és Tóth Zoltán­nak. A jutalomkiosztás után sor került a területi bizottság tHg- jalnnk megválasztására. A te­rületi bizottság tagjai lettek Bien József, Borbély Jóssefnr Bíró Sándor, Faubl Ferencné. Friedmann Ármin, Hoffmann Béla, Kabdcs Béla, Kies Sán­dor, Negele Tiborné, Osváth Károly, Pollák László, Sebők Imre, Szabó Ferenc, Szabó Gyula és Somogyvári Sándor. A szerkesztőség postáiéból Sellyén rendezték meg a járási tanulmányi versenyt Március 9-én rendezték meg Sellyén a járási tanulmányi versenyt. A járás távoli közsé­géiből, körzetenként minden Osztályból 3—3 tanuló Vett részt a versenyen. A kis pajtá­sok nem rettentek vissza a rossz időtől. A VI. osztályos Méhész Ilonkának például reg­gel fél 4 órakor kellett fel­kelni Fettenden, hogy fél 6-ra beérjen a kétújfalusi állomás­ra. Mindannyionkat jóleső ér­zés töltött el, amikor Sellyére érkeztünk. Az állomáson Lécz Mária szakszervezeti bizalmi fogadott bennünket. Az isko­lában Zoltai Ferenc igazgató meleg tantermekbe vezetett be s alig fújtuk ki magunkat az út után, a szomszéd szobában ízlésesen megtérített asztalon forró tea, péksütemény bizo­nyította: a nevelők szeretettel várták a gyerekeket. A verseny után újabb meg­lepetés. Ebédelni mentünk a közeli állami gazdaságba. Már az ajtóban megcsapta orrun­kat a finom gulyás illata. Dél­után ingyenes mozielőadáson vettünk részt. Tanultak, szórakoztak és Igen jól érezték magukat a sellyei járás úttörői. Nem kis munka volt ezt ilyen szépen és jól megszervezni. Köszönet illeti a gépállomást, a szülői munkaközösséget, az erdőgaz­daságot, a földművesszövetke- zetet és a sellyei nevelőtestü­letet e kellemes napért. Fo­gadják köszönetünket a részt­vevő úttörők és nevelők nevé­ben. Bedegl József körzetigazgató Nagyobb megbecsülést a mezőgazdasági szakembereknek Mindannyian örömmel vet­tük azt az Intézkedést, amely létrehozta a gépállomási agro- nómusok hálózatát. Azt vártuk ezektől a mezőgazdasági szak­emberektől, hogy segítsenek a termelőszövetkezetek belterjes nagyüzemű gazdaságokká való fejlesztésében. Többségük be is váltotta a hozzájuk fűzött reményeket. Ezt azonban csak ott érhették el, ahol módjuk és elegendő idejük volt a környe­zet, az adottságok és az embe­rek megismerésére. A mi kör­zetünkben azonban korántsem gondoskodtunk erről eléggé, kásádon, Óidon, Kistapolcán, Siklósnagyfaluban, Alsószent- mártonban és Egyházasharasz- tiban, tehát hat községben egy évleforgása alatt 12 agronó- mus huszonhatszor váltotta egymást. Tizenkettejük közül csak egy akad, Jakab elvtárs —- aki 1955 tavaszától még ma is az eredeti helyén található. A többi községben pl. Kásádon öt, Óidon hét, Egyházasharasz- tiban pedig öt agronómus cse­rélte egymást. Miből ered cZ az agronómus vándorlás? Részint abból, hogv volt közöttük olyan is, mint Vajda József, aki mikor Óid­ra került, nem szakirányítás­sal, hanem kétes üzleteléssel foglalkozott. Egyedülálló em­ber létére bérbevett 20 hold földet, amiből 10 holdat ken­derrel el is vetett. A tanács csak azután ébredt rá, hogy nem agronómussal, hanem konjunkturalovaggal van dol­ga. Szóval ilyenek is előfordul­tak, de a munkahelyről-mun- kahelyre vándorlás nem első­sorban az agronómusokon mú­lik. Tizenkettő közül heten azért hagyták el eredeti mun­kahelyüket, vállaltak más fog­lalkozást. vagy mentek át álla­mi gazdaságba, mert a harká­nyi gépállomás, személyesen pedig Roskó Zsigmond igazga­tó elvtárs részéről a minimális megbecsülést sem kapták meg. Ez volt az oka annak, hogy Dákos József Siklósnagyfalusi agronómus, akit annyira sze­rettek, hogy az oldi tsz meg­szerette volna választani elnö­kének, — elhagyta a gépállo­mást és most egy állami tan­gazdaságban dolgozik. A fiatal Csabai László, aki nemrégiben végezte el a mező­gazdasági technikumot, támo­gatós helyett az igazgatótól több ese'tben olyan végrehajt­hatatlan feladatot kapott, amelybe feltétlenül beletört a bicskája. A taonsztalatlan fia­talembert a körzet egyik leg­gyengébb termelőszövetkezeté­be helyezték ki és Roskó elv­társ ahelyett, hogy támogatta volna, úgy „nevelte”, hogy a dolgozók előtt ledorongolással tette nevetségessé. Az ilyen kádernevelés eredménye az lett, hogy Csabai elvtárB ott' hagyta a tsz-t bajaival, a gép­állomást pedig igazgatójával együtt és most az a fiatal szak­ember, akinek kiképzésére tíz­ezreket fordított az állam, ott­hon tesz-vesz apja gazdaságá­ban. Felvetődik a kérdés: va­jon ha a fiatal szakemberek­kel mindenütt így bának, ki­alakulhat-e megfelelő agronó- musi hálózatunk, amelyre bát­ran támaszkodhatunk a mező- gazdasági termelés irányában? A harkányi körzetben ez mindenesetre Roskó elvtárs magatartásán múlik. A három százalékos hozamemelést kör­zetének tucatnyi termelőszö­vetkezetében és községében egymaga, agronómusok nélkül képtelen lesz elérni. Ahhoz a szakemberek megbízható és jól bedolgozott hálózatára van szükségünk. Ez pedig csak ak­kor lesz, ha a gépállomás igaz­gatója mind Harkányban, mind másutt megfelelően meg­becsüli és segíti a körzeti me­zőgazdászokat. Sebők István pártinstfuktor . Beremend Egy bőr gyári újítóról Nem mai gyerek már Mar­ton László, a Pécsi Bőrgyár népszerű „Laci bácsi”-ja. Kát üzemrész, a biankót is a tal­pas műhely lakatosa. A reggeli műszak még el sem kezdődik, amikor 6 már „Icvlzltclr” a rábízott közel 80 gépnél. Gyak­ran ad tanácsokat a gépekkil dolgozóknak, s ha szükséges, szerel, javít. Ha nagyobb baj van, nem ismer akadályt, fá­radtságot. A termelés az első — szokta ilyenkor mondani. A minap is fontos javítást kellett végezni az egyik faszí- tógépen. Ezt munkaidő után szokták elkezdeni és bizony gyakran másnap délig se tud- ták befejezni. Egy műszak ki­esese pedig 5—600 darab bőr elmaradását jelenti, amit csak hajrával lehet behozni a hó­nap vagy a negyedév végén. Laci bácsi most új módszerek­kel látott munkához. Varja» elvtárssal közösen szedték szét a gépet, minden percet kihasz­náltak és sikerült nekik dél­után egy órára, múszakkez- désre a gépet kijavítani. KIBÉDI BÉLA Hozzák rendbe nz nufóbusz váróhelyisé­geket Az autóbusz váróhelyiségei sok helyen piszkosak és rossz állapotban vannak. Ez a tart­hatatlan helyzet a pécsbánya- tclepi útszakasznál, a Fekete- hegyi megállónál Is megtalál­ható. Kérjük a Közlekedési Vállalat vezetőségét, hogy mi­nél előbb hozassák rendbe. HUNYADVARI BÉLA A* első hívásra megjelentek he hány hete a Sallai utca 4I-ben befagyott a. vízvezeték. A melegebb idő azonban fel­olvasztotta és ekkor láttuk csak, mennyi helyen ömlik a csőből a víz. Tudjuk, hogy nagyon sok helyen előfordul ez, és meg­szüntetése nagy erőfeszítést kíván a Pécsi Ingatlankezelő Vállalat dolgozóitól. Örömmel tapasztaltuk, hogy az első hí­vásra megjelentek nálunk a vlrvezetékszerelők: Rátz László és Szabó Viktor és megszün­tették a csőrepedéseket. Elis­merést érdemelnek ezért a munkáért. SZABÓ LAJOSSl SUDÁR raillllC KÜLDÖTT ezelőtt is a vájáriskolára. Tart sak előadást. Én. Még mi nem. Azért néha elmenten Tanár nem vagyok, de eUe szélgettünk a lenti munkőró Most is hívnak, várnak. Hall gatnak a gyerekek, mondjál Feri bácsi, erről beszéljen, me arról... Én meg mondon amit tudok és látom, hog örülnek neki. Ez jó, jól esi az embernek. Van mit átadni. Harminche év gazdag tapasztalatai ner vesznek kárba. Az új vájár nemzedék hasznosítja azt nagy gyakorlati tudást, arr Sudár Ferencnek a Kossuth díjat hozta. De van még azon kívül is. — Itt van a területi párt szervezet munkája. Más a: mint az üzemi pártszervezet nél. Nem olyan tervszerű i munka. Helyes ez? Nem. Sudá Ferencet arról ismerték min dig, hogy tervszerűen dolga zott. Itt is lesz egy kis dől gom, úgy gondolom. Milyen j lenne például összeülni é ' j- m m m m m m ^ í Kenyér helyett j ; gyujtósbéles 1 Hónapok óta újra, meg' 5 újra. elhatározom, hogy most* 1 már aztán igazán megírom. J Képtelen vagyok szó nélkülj \ elviselni a Pécsi Sütőipari'. * Vállalat felületes munkáját. ( 11 S ahogy múlt az idő, úgy a erősödött az elhatározásom, I ■ i mert jártam közben Nagy ka- i -5 nizsán, Kaposváron, Szék-! ti szárdon és Sztálinvárosbanl Í és tapasztaltam, hogy ezek-! ben a városokban sokkal1 szebb és jobb kenyeret adnak* az üzleteknek, mint Pécsett. * Miért nem tudnak Pécsett is1 olyan jó kenyeret készíteni?' Nem is az baj, hogy a pé-' esi kenyér időnként egy ár-' nyalattál gyengébb minőségű.' Ez még elviselhető. De az' már nem, hogy gyakran ta­lálunk idegen tárgyakat a[ kenyérben. Egyik elviársunk\ múltkoriban felháborodottan hozott egy darab kenyeret..., Ami abban volt, azt kívánom, annak, aki belesütötte. A . t Szabadság úton lévő 2. sz. tej- f boltban vette. Néhány nap- < pal ezelőtt ez Ifjúsági utcá- ! ban lévő 15. sz, népbolt veze- \ tője feleségem szemelittára ’ !. húzott ki egy jókora fadara- \ bot a kenyérből. Enyhén szól- . * tvt gyújtásnak is megfelelt ’ t volna. . f A sok példa, azt bizonyítja, e hogy nem véletlen esetekről 'f van szó. A Sütőipari Vátla- f lat néhány dolgozója ncm,< törődik mások egészségével/ .J Mit szólnának, ha nekik kel-1 lene gyújtással bélelt kenyér-' f be harapniok? 1 KV PILLA VINCE 1 a MÁV Politikai Ősz-1 tálya munkatársa 1 Megkezdődött az állami gazdaságok párttitkárainak tanfolyama A -megyei párt-végrehajtó bizottság rendezésében hétfő* egyhetes tanfolyam kezdődött az állami gazdaságok függetle­nített párttitkárai és a járási pártbizottságok állami gazdasá­gokkal foglalkozó titkárai részvételével. Az előadások és a 1 viták alkalmával megismerkednek a termelés pártcllenőrzé- |sénck módszereivel, a politikai felvilágosító munka időszerű feladataival, a DISZ és a szakszervezet p átirányításával és 1 más gazdasági tennivalókkal. Az első előadást Papp János elvtárs, a megyei pártbizott- 1 ság párt- és tömegszer vezetek osztályának vezetője tartotta 1 „A termelés ear felien őrzése“ címmel. Az előadást vita kö- ! vette. Moszkvai levél • > A minap Cirillbetűkkel cím­• zett levelet kézbesített a postás ! a pécsi fűtőház főmérnökének. ! Gátai Szilárd elvtársat, a cím­* zettet nem lepte meg a messze > idegenből érkezett vaskos bo- ! ríték. Már napok ót türelmet- f lenül várta, mert különleges eljáráshoz kért tanácsot egyik moszkvai kollégájától. A szov­jet szakember, Vlagyimir Ba- bajcev, a Moszkva—Rjazany vonal Moszkva rendező fűtő­házának főmérnöke beszámol az elmúlt hetek eseményeiről, majd így ír: é _ — Kedves Gátai elvtárs! örömmel olvastuk, hogy érdele­ié lődik a laprugók kicseréléséhez szükséges, nálunk alkalma­id zott különleges prés után, s annak részletes leírását kéri. 2 — Ez a prés Klenov elvtársnak, üzemünk legjobb újitó­# lakatosának javaslata szerint készült, s ma már országszerte * alkalmazzák. Klenov elvtárs konstrukciója nem más, mint 2 hidraulikus préssel felszerelt targonca, U-tartókon mozgó J emelő. A javítógödör mentén a síntalp alatt van elhelyezve. 2 A tulajdonképpeni emelőként a 30-as U-vasból készült keret J szolgál. A kereten két henger van, két visszacsapószeleppel, 2 kibocsátószeleppel, olajtartállyal, olajelosztó-fejjel, préssel, és J o laprugók részére irányító kapcsokkal. t — Ahhoz, hogy a laprugókat levehessük, a lakatosoknak a nem kell már minden egyes alkalommal a mozdonyhoz súlyos a emelőt cipelni és azt a ■ javitógödörbe leereszteni. Most a q Klenov-féle emelő segítségével egyetlen ember ts könnyedén p felemeli a laprugókat. Ennyit az önt érdeklő újításról. — Befejezésül kérem, hogy szíveskedjék f ütőháza egész kollektívájának átadni a moszkvai rcndezöpályaudvári fűtő­ház valamennyi dolgozójának meleg üdvözletét és jókíván- é sáaát. A jő szakmunkás holtig tanul

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom