Dunántúli Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-09 / 59. szám

2 N A P L ó l Í>V'‘ 1956 MÁRCIUS * Máriagyűdön Aranykalász néven termelőszövetkezet alakult (Telefonjelentéo) Nem veszett kárba a hely­beli és a beremendi Dózsa Termelőszövetkezetből egy heti agitációs munkára Mária- gyűdre jött népnevelők fárad­sága. Máriagyűdön, amely ed­dig híres búcsúiról, korai cu­korborsóján kívül csak arról volt híres, hogy nem lehet szö­vetkezetét alapítani — megtört a jég. _ Tegnap este óta van terme lőszövetkezete Máriagyűdnek Neve: Aranykalász. Százötvenen ritka alkalmak kor jönnek össze Máriagyűdö — de még ennél is többen jöt tek el a községi tanács nagy termében rendezett falugyű lésre. Amikor Erdősi elvtárs a járási pártbizottság másod titkára, Török József, a mező gazdasági osztály munkatársa jelenlétében Sánta János v. b. elnök megnyitotta a gyűlést,— már nemcsak egyéni gazdák voltak a teremben. Huberték Cs. Horváth Ferencék, Kovács Zoltánék, a tizenkilencholdas Boda Dezső, Csepeli János Sánta Jánosné, Bódi József és Hunyadi János neve már meg is száradt a belépési nyilatko­zatokon. A gyűlésen újabb be­lépőket várt a falusi közvéle­mény, de egyelőre csak kérdé­sek hangzottak egyre-másra. — Lesz-e borbeadás a ház­táji szőlőm után? — Tejbeadásból mennyi terhel? — Kevés földdel elboldogu­lunk-e? A válaszok nem maradtak el: a nagy elhatározás előtt ától-cettig tisztázásra szorul minden, nehogy később azt hányhassa fel valaki: ezt sem tudtam, azt is másképp mond­ták. De ahogy a mesebeli kin­cseszsáknak is aljára érünk egyszer — a kérdések is el­fogytak. Kíváncsi csend ült a teremre, lesni — a falu színe előtt ki vállalkozik elsőnek aláírni a belépési nyilatkoza­tot? Nem váratott magára soká! Szemere Dezső ötholdas, a DISZ-szervezet titkára lépett az asztalhoz, mindjárt a nyo­mába Boda Imre hatholdas és Pécsi Lajos 4 és fél holdas gazdák lettek az Aranykalász­ról elkeresztelt új szövetkezet tagjai. Ha a gyűlésen többen is vet­tek részt, mint ahányan belép­tek, — szerda estének Mária­gyűdön az a nagy tanulsága, hogy ne adják fel népnevelő­ink a reményt! Sokan této­váznak még, sokan hajlanak a szövetkezet felé, csak még több biztatásra, még több magya­rázatra várnak az emberek. Ne várjanak rá hiába! Kerpel-Fronius Ödön: Ä tanulásról Munkatársunk felkereste a Pécsi Orvostudományi Egyetem Gyermekklinikájának vezetőjét, Kerpel-Fronius Ödön Kossuth- dijas professzort és megkérte, hogy nyilatkozzék a tanulás jelen tőségéről. A nyilatkozatot az alábbiakban kOzöljflk. A legjobbak között Lapzárta Este kilenc órára befejező­dött az ünnepség hivatalos része. Tényi Jenő, a DISZ- bizottság titkára már el­mondta ünnepi beszédét, Szentistványi Gyuláné, a pártbizottság titkára már át­adta a jutalmakat, Istvánder elvtárs, a megyei DlSZ-bi- zottság részéről is üdvözölte már a pécsi egyetem és főis­kola legjobbjait. Az „öregek” még az asztal mellett ülnek, de a fiatalság már táncol, a két orvostanhallgatóból ver­buválódott zenekar muzsiká­jára. Ha valahol, itt igazán el­mondható: jó munka után jólesik a szórakozás. Mert akik csütörtökön este az egyetem aulájában táncol­nak, azok az első egyetemi félévben valóban jól dolgoz­tak. Előttem az egyetemi és fő­iskolai DISZ-dicsőségkönyv. Vörös tintával új neveket róttak beléje: „Az 1955156-os tanév I. félévében ,Az év­folyam legjobb hallgatója’ címet Deák Anna, Pécsi Irma, Stirszky Sándor, Raffay Györgyi, Huri Dezső, Huszty Lajos, Papp Gyula, Péter 99As új viszonyok új politikát követelnek66 A Politika cikke Belgrád (TASZSZ): A Politi ka című jugoszláv lap azt írja, hogy a nemzetközi helyzetben huzamosabb ideje tartó javulá­si folyamatnak előbb-utóbb ko­moly változásokat kell hoznia hidegháború már legyőzött vi­szonyaira támaszkodó politi­kai tételekben; Az utóbbi napokban számos olyan esemény történt, amely a régi elgondolások komoly válságáról tesz tanúbizonysá­got. Ezeknek az eseményeknek a közös vonása az, hogy a ki­utat olyan politika folytatásá­ban jelölik meg, amely a való­ságban a régi, idejét múlta el­vek fokozatos visszautasítását jelenti. Ezen általános kereten belül egyik legérdekesebb jelenség az a komoly nehézség, amely Bonnban megrendíti Adenauer koalícióját — írja a lap. A régi politikával szembeni elé­gedetlenségnek ugyanez az irányzata lelhető fel abban is, hogy Olaszországban a politi­kai erők jelentős balrafordulá- sának vagyunk szemtanúi. A lap megjegyzi, hogy a szovjet külpolitika fejlődése új pozitív ösztönzést kapott az SZKP XX. kongresszusán. A Politika véleménye szerint a Jóvátétel! megállapodás Nyugal-Nénictország és Jugoszlávia között Berlin (MTI): Nyugat-Né­met ország és Jugoszlávia kép­viselői két hétig tartó s több Ízben félbeszakadt tárgyalások után szerdán megállapodást kötöttek a Jugoszláviának Nyu- gat-Németország részéről nyúj­tandó kártalanítás összegére és módjára vonatkozóan; A megállapodás értelmében Nyugat-Németország Jugo­szlávia háború utáni és hábo­rú alatti kártalanítási követe­léseit 300 millió márkával elé­gíti ki. A Német Szövetségi Köztársaság hatvan millió márkát készpénzben fizet meg, 240 ml'.i'V pedig 99 évi hitel­lel áru« •.-.úlítmányok alakjában juttat a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságnak. szovjet külpolitika nemcsak biztosította a feszültség enyhü­lését, hanem pozitív modort hozzá is járult a nemzetközi béke ügyéhez. Az új viszonyok — írja be­fejezésül a Politika — új poli­tikát is követelnek. A régi el­gondolások nehézségei és vál­sága és e politika elutasítása világosan mutatja ezt;; az egymás mellett élés politikájá­nak elfogadása napról-napra erősebb politikai irányzatává válik a modem világnak. rP alán azzal kezdeném, hogy véleményem szerint a tanulás végigkísér bennün­ket egész életünkön. Minden­kinek mindig tanulnia kell, hogy ne maradjon el az élettől, hogy hivatását, szalonéj át a korszerű követelményeknek megfelelően gyakorolhassa. Az első iskolai években ! tanulás technikájának elsajá­títása a legfontosabb. Meg kell „, , . ■ismerni — legalább nagy vo­Karoly, Ularich Sándor Mól- ; ágiakban — az emberiség tiz- nár Sándor és Tóth Nándor .eZer év alatt megszerzett szel- elvtárs nyerte . ;lemi kincseit. Ez az iskolában Ok tizenegyen a legjobbak, koncenrált figyelemmel Oklevéllel, 200—200 forinttal »közelíthető meg. A tanulás es a dicsőségkönyvbe való ! technikájának az elsajátítása bejegyzéssel jutalmazták ;tulajdonképpen a faelem okét. Kívülük meg hat jól ;összpontosításának; a koncent- tanuló, kitűnő sportolót írtak :rálá6nak a gyakorlása. Ennek be a dicsosegkonyvbe és ju- sa módszereit kell megi&mer­200mfoő töretni Z^anhaí !nünk * ™egtaníUnurüHem- 2M—200. forinttal, hatvanhat ^ általáin06_ vagy kö_ egyetemi es főiskolai hallga- zépiskoIókban> hanem az to pedig - a Disz tanulmá- :egyetemeken is, hiszen a fi- nyi csoportok legjobbjai - }gyelem összpontosítása teremt könyvjutalmat kapott. -lehetőséget az adott tárgy Mosí táncolnák. Aki pedig ■ niGgisini€réséhGZ. nem táncol, az nézi őket, : _____. . , gy önyörködve, örömmel, ^ amíg csak maga is kedvet Jundtomí™ „fTT nem kap hozzá. Lám, Tigyi áttekmthetetlenne József a fizikai intézet ! terebélyesedett. Az orvostudo- kandidátusais ott tanaózik ::Tlány fejlődése is rendkívül már feleségével a Tataiok :meggy°nsult « első világhábo­rúit 9 íiataí0,c-ni óta, és ez szakadatlanul tart így tart ez tizenegy óráig, lapjainkig. A statisztika sze- Azután - ahogyan a vers :™t otpercenkent jeleink meg mondja - véget vetnek azé- 5 a világban ogy-egy tudoma- nének és hazamennek - az dolgozat. 1929-ben, mi­egyeteml hallgatók, hiszen ;kor a diplomámat megszerez- holnap előadás van. S -em- a, hormonok es vitaminok A jó szórakozás, a megér- : aa8yréoae meg ismeretlen volt, demelt jutalom után bizony- ;iliefn ismertük az antibiotikus nyal jól megy majd a mun- S gyógyszereket, az élettan, es ka « kórélettan számos fejezete meg om{_jj fel nem tárt terület volt. ...................................................; Elképzelhető ezek után, hogy .......................................... ■ ■■•a me<jikusoik tanulási rendsze­re, figyelmének összpontosító sa mennyire fontos — tekin­tettel az orvostudomány rend­A Chicago Tribune az amerikai csapatok ki vonását követeli Európából Newyork (TASZSZ): A Chi­cago Tribune szerkesztőségi cikkében támogatja Mellon szenátornak azt a javaslatát, hogy vonják ki Európából és „hozzák haza" az amerikai csa­patokat. A lap többek között ezt ír­ja: „Az Európában állomáso­zó amerikai fegyveres erők hazaszállítása ékesszólóan bi­zonyítaná, hogy Amerikának nincsenek támadó szándékai.“ Sok semleges ország — írja a lap — „úgy véli: bizonyítékok­ra van szüksége arra vonatko­zólag, hogy nem tervezünk há­borút.“ kívüli méreteire és gyors ha­ladására. Ugyanezért meg kell tanítani hallgatóinkat, a kon­centráláson kivül, a lényeges és kevésbé lényeges kérdések elkülönítésére, a tananyag he­lyes értékeléséibe is. Az elen­gedhetetlenül szükséges ada­tok tanítása mellett ki kell fejlesztenünk a természettudo­mányos gondolkodásmódot, az orvosi hivatástudatot, mert ezek nélkül fiatal orvosaink csak könnyen elfelejthető adathalmazt vinnének maguk­kal az életbe. A tanulóifjúságnak meg kell értenie, hogy nemcsak a szigorlatokra kell egy adathal­mazt megismernie, hanem ezt élővé és felhasználhatóvá kell tenni, hogy el ne felejtsék és hogy majd mint orvosok a sok adatot, rengeteg ismeretet egy gondolkodási rendszerben ősz saefoglalhassák. A tanulás legyen elmélyedő, alapos. Az előadások meghall­gatása után a hallgató egyéni tanulással mélyebben is is­merje meg a hallottakat, utá­na vitassa meg azokat társai­val és végül iUessze be az új anyagot élettani és kórtani alapismeretei közé. így alakul ki harmonikus, természettudo­mányos kép medikusainkban A vizsgára való tanulás során tehát a hallgató új ismereteit az addig megtanultaikra építse fel és ne szorítkozzék csupán a szűkebb szigorlati anyag me­morizálására. A z orvos azonban nem zár- hatja le tanulmányait, az egyebem befejezésével. Meg kell ismernie az újabb tudó mányos felfedezéseket és gya­korlati emlékképeket kell sza­kadatlanul gyűjtenie. Mindkét feladat állandó tanulásra köte­lezi az orvost, különösen azt. aki kutatómunkával vagy ta­nítással foglalkozik. Mivel azon­ban az orvostudomány nagy­részt a természettudományok­ra épül, a kutatómunkában fel kell használni a természettu­dományok — fizika, kémia sbb. — legújabb eredményeit is. Ez ismét újabb tanulási területet jelent. Elmondhatom, hogy 25 év alatt sokat kellett olvas­nom ahhoz, hogy az orvostudo­mány fejlődését — legalább nagy vonalakban — követhes­sem. Ugyanakkor minden orvosnak megvan a maga szű­kebb kutatási területe is. Min­den ilyen szűkebb tudomány­ág irodalma mérhetetlenül nagy. E terület viszonylagos áttekintését csak szakadatlan olvasás és tanulás biztosíthat­ja. lyf őst írem német nyelven „A só és vízháztartás kortana és klinikuma“ című könyvemet, amelyet az Aka­démiai Kiadó jelentet meg. —< Nos, a délelőtti előadások, be­tegvizitek és más munkám mellett naponta hat órát ol­vasok és írok, emellett este 11 óra után még legalább egy órát szentelek a szépirodalom­nak Is. * Az élet ugyanis a tanuláson kívül más örömökből is áll, de csak koncentrált tanulással érhetjük el azt. hogy a min­dennapi munkánk mellett ze­nére, sportra, más szórakozás­ra is maradjon időnk. Ez a szó­rakozás persze maga is a ta­nulás egyik formája. Helyeslem a minél többirá­nyú érdeklődés felkeltését az emberekben. Ez gazdagítja, megszépíti az életet. Nem hi­szek abban, hogy csupán csali rendszeres tanulással tehet­nénk szert általános művelt­ségre. Ezt csak az érdeklődés sokirányú felkeltésével lehet megközelíteni. Kevés olyan ember van, aki­nek az érdeklődését ne lehet­ne felébreszteni a képzőművé­szetele, a zene, az irodalom, a múzeológla iránt. Ezeknek a szépségeivel meg kell ismer­tetni az embereket, mert ha ezeket a szépségeket keresik, gazdagabbakká, műveltebbek­ké válnak anélkül, hogy ez fáradságukba kerülne. Pécsett kevés időm jut az ilyenfajta örömök élvezetéhez; De budapesti útjaim alkalmá­val sohasem mulasztom el, hogy dolgaim végeztével el­menjek az operáha vagy egy múzeumba, vagy meg ne néz­zem fővárosunk szépségeit. Ha tehetem, moziba is elmegyek; A tanulás nem más, mint az élet alapos megisme­rése. Minél inkább ismerjük az életet, annál könnyebben iga­zodunk ki benne, annál köny- nyebbé válik mindennapi mun­kánk. Aid tellát szakít időt a tanulásra, nem időt veszít, ha­nem időt nyer hivatásának és egyúttal az élet szépségeinek gazdagabb, elmélyültebb meg­ismeréséhez. Élüsem lett Béta-akna Élüzem címmel tüntették ki a Komlói Szénbányászati Tröszt Béta-aknáját a múlt év negyedik negyedévében vég­zett eredményes munkája ju­talmául. Béta-akna bányászai az el­múlt negyedévben az élüzem feltételeket túlteljesítve, ter­melési tervüket 106,3 százalék­ra, az összüzemi teljesítményt 104,5 százalékra teljesítették, míg az előírt széntermelési költségeket 2,8 százalékkal, a bányafafelhasználást 5,5 szá­zalékkal csökkentették. Az élüzem oklevelet és a ve­lejáró 11 ezer forint jutalmat szombaton délután a tröszt igazgatója nyújtja át a Béta­aknaiaknak. A közösség erejével Távirati stílusban valahog: így fogalmaznám meg mind azt, ami most kikívánkozik be lőlem, amiről írni akarok: ; pécsi 8. sz. Polláek Mihály Építőipari Technikum 1956 február 20-án befejezte foly< tanévi társadalmi iskolaíejlesz tési tervét. Ez a lényeg s hí nem a közösség ereje tett* volna ezt lehetővé, a bányái és üzemek nagy, órszágos je^ lentőségű győzelmi jelentése: mellett, bőven elégséges len' ne ez a szűkszavú megállapí­tás is. De ezt sok éven át tartó szí­vós, következetes munka előz­te meg, készítette elő. Közel öt éven át vitatkoztunk, ter­veztünk és dolgoztunk, hogy* fiatal, a kezdet nehézségeivel küzdő „építőipari“ szép és jé Iskola legyen és ahogy teltei az évek, boldogan állapítottuk meg valamennyien, akik eh­hez az iskolához tartozunk: nevelők, tanulók és szülők hogy minden évvel egy kicsi! előbbre jutottunk. Soha, egy pillanatig sem volt megállás megtorpanás, mégis minder év végén úgy láttuk, hogy « végzett munka és az elért ered­mények nincsenek arányban Ilyenkor ismét vitatkoztunk határozati javaslatokat hoz­tunk és ezek végrehajtása utár ismét megállapítottuk, hogy még sok, nagyon sok a tenni­való. Négy és fél év telt így el munkában és eredményekber gazdag évek, melyek a hibák­tól sem voltak mentesek, ami­kor — 1955 februárjában, =­' egyik értekezletünkön ismét ■ munkánkról vitatkoztunk, a ■ vita középpontjában a gyakor- i lati munkára való nevelés állt, ' Somogyi Géza, a testület leg- . idősebb tagja azt javasolta az i egyik műszaki nevelő felszóla- - lásával kapcsolatban, hogy a i nevelők és tanulók gyűjtsék 1 össze a Mecsek kőzeteit, ké­: szítsenek technológiai szek- • rényeket és mutassák be az anyagot az anyagtan tanítása ■ során, mint felhasználható he­lyi építőanyagot, ezzel Is ne­velve a jövő technikusait az olcsó helyi anyagok felhaszná­lására, tehát lényegében a ta­ka rékosságra. A javaslatból határozat lett és májusra együtt voltak a kő­zetek. Közben azonban más is történt. Ez a javaslat, illet­ve határozat napirendi kér­déssé tette a szemléltető okta­tás ügyét. Érezni lehetett, hogy valami születőben van, mely már ott él a tanácskozó oly­kor csendes, máskor vitáktól hangos légkörében, de még nem öltött alakot. 1955. máju­sának egy kedd reggelén az­tán ez is megszületett. Heti munkaértekezletünket tartot­tuk, amikor megszületett a há­roméves társadalmi iskolafej­lesztési tervünk. Ugyanakkor ez a kedd reggel megmutatta az. előző idők hibái okainak egy részét is. Ha az iskoláról volt sző. Is­kolánk fejlesztéséről, nem volt hiány a jószándékú munkában, de társadalmi iskolafejleszté­sünk nem volt eléggé átgon­dolt, tervszerűen tantárgyak­hoz, tanmenetekhez kapcsoló­dó. Emellett a fejlesztésben volt egy kis öncélúság is, több­nyire az esztétikum javára. Ezek felismerése mór jelez­te is a következő lépést. Anyag­tan, géptan, szakipari munka, ács-, kőműves-, vasbeton- szerkeáetek, építésztörténet tanmeneteinek felmérése a fej­lesztés szempontjából. Amikor ez megtörtént, kö­vetkezett a tervezés és re det- tervezés, határidők megállapí­tása. Ennek megfelelően isko­lafejlesztési tervünk 1955. jú­nius 1-én veszi kezdetét és 1958. június 1-én nyer befeje­zést. Az első tervévünk tehát 1958. június 1-vel fejeződik be. Ettől az időtől kezdve szin­te lázban égett a testület, kü­lönösen a műszaki munkakö­zösség és utólag Vneg kell val­lanom, hogy én nagy izgalom­mal vártam a fejleményeket, mert számomra a terv teljesí­tésének kettős jelentősége volt: egyrészt iskolánk műszajti szemléltető anyagának fejlesz­tésével jelentősen hozzájárul az oktató munka további javítá­sához, másrészt bebizonyítja, hogy valóban közösség-e a nevelőtestület, vagy csak jól összeszokott tanári kar?! A munka sokirányú volt és legfontosabb része a műszaki szemléltető anyag összegyűjté­se és összeállítása. Ezt a mun­kát Engert Ádám mérnök-ta­nár, helyettes igazgató vállalta és példamutató munkát vég­zett, Várav Zoltán műhelyfö- nök méltó társa volt munká- jábam Íj. ő irányításuk mel­lett to^Cw-solódótt bele a mun­kába B ’zse János és Bezzegh Zoltán, iskolánk két festőmű­vész tanára, Wunderlich József mérnök-tanár, a műszaki mun­kaközösség vezetője, Pál István technikus mflhelyoktató és akit Engert Adám mellett a legna­gyobb elismerés illet: Lengvári Alajos kapus hivatalsegéd, aki napi iskolai munkája mellett az asztalosmunkát végezte. ír­nom kell azokról a techniku­sokról is, akik va’amikor is­kolánk tanulói voltak: Balázs Józsefről, Harka Győzőről és társaikról; akik az anyag ösz- szegyűjtésében nélkülözhetet­len segítséget nyújtottak. Közben bővült a tervünk és újabb határozatok születtek. Ludwig Károly mérnök-tanár egy szép ión stílusú falkikép­zést tervezett az első emeleti folyosó északi falára. Bezzegh Zoltán és a DISZ fotóalosztály több, mint négyszáz dtapozití- vet készített a géptan és az énítészet történet tanításához, Mujdricza Ferenc műszaki ta­nár és a DISZ Szerkezeti Al­osztály 30 nagyméretű szem­léltető táblát rajzolt és tíz modellt készített a szerkezet­tan tanításához, Erényi Antal és Zöld G. Béla magyar sza­kos tanárok a DISZ-fiatalok 1 segítségével négy szemléltető táblát készítettek az új ma- ] gyár helyesírás megértéséhez, Fetter György, egyik III. osz­tályos tanulónk édesapja, egy általa készített — pénzben ne- i hezen meghatározható értékű — római keresztboltozat mo- ■ delit és egy nagyon szép épü- , let homlokzati domborművel , ajándékozott az iskolának, egy darabokra tört értékes csúcs­íves keresztboltozatot pedig díitalanul kijavított. Szülői munkaközösségünk sem maradt el: az előcsarnok­ba egy művészi belső szökő- kutat készíttetett, mely nap- t'ól-napra szemlélteti a belső térdíszítést. Nagyszerűen ment a munka, de volt egy olyan feladatunk, amit saját erőből nem tudtunk colna megoldani: a ión fal el­készítése. mely komoly szobrá­szati segítséget igényel. Váro­sunk szobrászművésze és Isko­lánk önzetlen barátja — Pal- vovics Lajos szobrászművész — sietett segítségünkre és hR- leken út dolgozott a fűt"t'en, lideg folyosón Barkó József. Pál István és Kellner Adám echnikus mfihelyoktatók se­gítségével. Sok minden történt még, sok minden született, folytat- latnám, de úgy gondolom, innyi is megmutatja, milyen íatalmas a közösség ereje. Hetvennégyezer hatszáz fo- •int az az összeg, amivel iske- ánk gyarapodott. De ha mind-' innak, ami kilenc hónap alatt {észült, az erkölcsi értékét 'esszük, azt a hasznot, amit a szemléltető anyag jelent az 'ktató-nevelő munkában, ak- cor ez. a nagy összeg is eltör- >ül az igazi érték mellett, mo- yet pénzben nem lehet kife- eznl. Köszönet mindazoknak, akik észesei ennek: nevelőknek. «nulóknnk és szülőknek s el­lő sorban új társadalmunk­éi’*:, mely lehetővé tette ilyen össégek kialakulását. Debitzky István 3, sz. Poliáck Mihály Építőipari Technikum igazgatója

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom