Dunántúli Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-07 / 57. szám

' MM MÁRCIUS 7 nap r; ö n PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Eredményesen fejezzük be majd a pártoktatási évet A propagandista tanfolyam szünetében az egyik szobában kis csoport beszélget. A téma: mit kell tenni, hogy a hallgatók nagy többsége eredményesen íejeaee be az 1955—56-06 pártoktatási évet. Sokféle vélemény hangzott cl, de abban mindnyájan meg­egyeztek, hogy a feladat meg­oldható. Egyes helyeken köny- nyebben, másutt nehezebben. Tóvári elvtárs, a pécsváradi pénzügyőrök propagandistája határozottan kijelenti, hogy az a 9 hallgató, akikkel megkezd­ték az oktatást, sikeresen vizs­gázik, az év végén. Miből táp­lálkozik Tóvári elvtárs biza­kodása? — Ősszel még szorított ben­nünket a sok munka, a párt­vezetőség és a hivatalvezetők mégis megteremtették a zavar­talan tanulás feltételeit. Min­den második hétfő oktatási nap volt, ebből nem enged­tünk. — S az eredmény? — kér­— A többi miért morzsoló­dott le? —... Hosszú sora van an­nak. A hallgatók nem kaptak időben tananyagot. Korpa elv­társ, a párttitkár iskolára ment, helyettese pedig elha­nyagolta az oktatást. Többen az anyag nehézsége miatt hát­ráltak meg. A helyzet valóban nem könnyű. S vajon a 15 hallgató eljut az eredményes befejezés­ig? — Eljut — jelenti ki hatá­rozottan Becker elvtárs. — Mit tesznek ezért? — kérdezik többen. — Mindenekelőtt a vezetők példamutatását biztosítjuk. Szűcs elvtárs, a Petőfi Tsz el­nöke például rendszeresen jár oktatásra, a tsz-bői bevont ta­gok is. Bálint elvtáns, a Rá­kóczi elnöke eddig egyszer vett. részt szemináriumi vitában, a tsz-tagok is az ő „példáját" követik. Itt leéli kezdeni a munkát, — ez a véleményem. Azután sorolja Becker elvtárs a többit: dezték többen. — A hallgatok alig mulasz­tottak. Egy tagjelöltet vettünk fel, s lehet, hagy az oktatási év végéig újabb tagjelölttel gyarapodik a pártszervezet a hallgatók soraiból. Az elvtár- sak politikai érdeklődése meg­nőtt, sokat vitatkoznak belpo­litikai és nemzetközi kérdések­ről, szakmai munkájukat is jobban végzik .: j — Hidason Bognóczky J6- zsefné tagjelölt az egyik leg­szorgalmasabb hallgatónk — veszi át a szót Bokor elvtárs, hidasi propagandista. — Jegy­zetel, vitatkozik, elméletileg képzetten akar pártunk tagja lenni. Máriakéménden 1 tagjelöltet és 1 párttagot, a pécsváradi IíTSZ-nél 3 tagjelöltet vettek fel a hallgatók közül. — Könnyű Tóvéry elvtárs­nak, meg Rózsavölgyi elvtárs­nak Is, a pécsváradi KTSZ propagandistájának — mondja Becher elvtárs. — Rózsavölgyi elVtárs munkáját két párttit­kár Is segítette, s ma már ér­tesítés nélkül is összejönnek hallgatói. Az anyagot rendsze­resen átvették, lemaradásuk nincs. Máriakéménden kemény munka kell a sikeres befeje­zőihez : ; ; — Milyen nehézségek van­nak Máriakéménden? — ér­deklődnek többen is. — Huszonkét hallgatóból 14- 15 maradt meg... — válaszol Becker elvtárs. — Először: a párttitkér elv­társsal együtt elbeszélgetünk a vezetőkkel. Másodszor: a pártvezetősóg és a népnevelők beszélgetnek a hallgatókkal. Harmadszor: hetenként tart­juk a foglalkozásokat, hogy pótoljuk az elmaradást. S ta­lán a legfontosabb: úgy készü­lök a szemináriumra, hogy megszeressék a hallgatók a ta­nulást. Hidason DI$Z*HIREK is a pécsváradi tanácsnál hason­lók a problémák. Bokor elvtárs szemináriumán ugyan élén- kebbek a viták. Használt a ve­zetőségválasztó taggyűlés és a propagandista kemény bírá­lata. — Hanem a brikettgyáriak­kal baj van, velük többet kel­lene foglalkozni. De ebben a munkában a párt vezetőség ke­veset segített. Bizony nem vettek példát ’korábban a bá­nyaüzemi pártvezetőség mun­kájáról. Ott minden vezetőségi ülésen, taggyűlésen szóba ke­rült az oktatás. Nálunk meg engem akartak fegyelmi elé állítani az oktatás gyenge hely­zete miatt. De most már látja a vezetőség is, hogy a propa­gandista csak egy ember. Az itteni vezetők Intézked­tek, hogy Bokor elvtáns min­den erejével csak a propagan­damunkával foglalkozzon. Minden más megbízatás alól mentesítették. Ha felszínesen vizsgáljuk a pécsváradi tanácsnál a pártok­tatást: minden rendben van. A legutóbbi foglalkozáson is 20 közül 18 hallgató vett részt. De Kálmán elvtámat, a Járási ta­nács propagandistáját nem olyan fából faragták, hogy megnyugtassák a számok. A 18 hallgatóból 1—2 jegyzetel alig néhányon szólnak a vitá­hoz. A hallgatók nem látják még a tanulás fontosságát. Többen a pártszervezet se­gítségéről érdeklődnek. — A pártszervezet? — gon­dolkodik Kálmán elvtárs. — Mómori elvtárs, a párttitkár egy szemináriumon sem volt még jelen. De a járási párt­végrehajtó bizottságtól sem né­zett még eddig senki tájára sem a szemináriumnak. Va­jon jó-e az én munkám? — kérdezi Kálmán elvtárs. — S mintha fájna neki a jelen, a múlt elmékéit idézi: — Hajdúszoboszlóról jöttem, éveken keresztül propagandis­ta voltam. Szerettem ezt a szép munkát. Ott a pártszer­vezet segített, szervezte az ok­tatást, foglalkozott a hallgatók­kal. Nekem egy fő feladatom volt: alaposan felkészülni 6 jól vezetni a foglalkozásokat. Milyen bensőséges ünnepség­gel fejeződött be az oktatás! I Büszke is vagyok rá! De itt?! Higyjék el elvtársak, jövőre inkább akárhova elmegyek ok­tatni, csak a tanácsnál nem vállalok propagandamunkát... Jó lett volna, ha Mónori elvtáns és a járási tanács párt- alapszervezetének vezetősége is hallotta volna, mennyire elkeseredett egy magáraha- gyott propagandista. Mert, elég-e, ha a hivatalvezetők ki­adják a rendelkezést: oktatási napon a kiszállási díjakat nem fizethetik ki! Az ilyen admi­nisztratív intézkedések csak látszateredményeket hozhat­nak. Nem elég csak a megje­lenést biztosítani, tanulásra is buzdítani kell a hallgatókat. Úgy véljük, érdemes elgon­dolkozni a tanács alapszei-ve- zet pártvezetőinek és hivatal- vezetőinek: mi az oka annak, hogy a közel 100 dolgozóból alig tizét lehet felhasználni a termelőszövetkezetek fejleszté­se érdekében szükséges nép­nevelő munkára? A propagandisták véleménye: az oktatási évet a jelenlegi létszámmal be lehet fejezni. Ehhez azonban elen­gedhetetlenül szükséges a párt, az állami és gazdasági vezetők példamutatása, a párt- vezetőség kollektív propagan­damunkája, a hallgatókkal és propagandistákkal való rend­szeres, tartalmas foglalkozás. Lemle Géza A szerkesztőség postájából Megtalálták a helyes utat Ezt a címet adta Grelncr Márton pócsai levelezőnk a ízerkesztőségbe küldött cikké­nek. Idézünk belőle: „Rézenberger Erzsébet és Speer Emma DISZ-tagok. akik elválaszthatatlan barátnők is egyben, hosszabb Idő óta fi­gyelték a pócsai UJ Alkotmány Tsz munkáját. Látták, hogy a szüleik, akik csoporttagok, nyugodtan és gond nélkül vég­zik munkájukat és a 44 forin­tos munkaegység érték szcp megélhetést biztosít. De tapasztalták azt Is, hogy a tsz gondoskodik a fiatalok szórakozásáról is. (Hangszere­ket vásárolt, zenekart szerve­zett Wéber József tanító kez­deményezésével.) Azt is láthat­ták, bogy td. Nylsztor János tsz-tag a még kislányának már megvásárolta a kelengye-búto­rát. ... Ezért határozott a két lány és a napokban aláírták a belépési nyilatkozatot, s idén már szüleikkel együtt szorgal­mas tagjai lesznek a pócsai Uj Alkotmánynak." Első a gáz-szolgáltató üzemrész A februári terv és az április 4-re tett felajánlások teljesí­téséért folyó harc az elmúlt két hétben egybeesett a rend­kívül hideg időjárás elleni küz­delemmel. Dolgozóink az üzemzavarok egész sorát hárí­tották el a tervek teljesítése és az üzemmenet fenntartása ér­dekében. Ebben a küzdelemben ki­emelkedő teljesítményt nyúj­tottak a karbantartó részleg dolgozói. A felajánlások telje­sítésében a termelőüzemek közötti versenyben február 1-től 20-ig a következő sorrend alakult ki: első a gázszolgálta­tó üzem 113, második a kemen­ceüzem 108.1, harmadik a kát­ránylepárló üzem 09.3 százalé­kos teljesítéssel. (Wawruch Gábor tele­fonjelentése a Kokszmű­vektől.) Rend, tisztaság ás kitűnő ételek Muntyán Andrástól és Bá­rány Ármintól hozott levelet a posta. Mindketten arról szá­molnak be, hogy milyen kitűnő ebédet kapnak a hidasi bá­nyaüzem konyháján. „Kényes vagyok az étkezés­re — írja levelében Muntyán András, — de itt, a hidasi bá­nyaüzem konyháján várakozá­somon felül, igen jó ebédet kapok.“ Bárány Ármin levelezőnk így vélekedik a konyháról: — ,,rend és tisztaság van minde­nütt, örülök, hogy Itt sikerült biztosítani étkezésemet.“ Mindketten köszönetét mon­danak dolgozó társaik nevé­ben Hagymás Miklós telep­vezetőnek, Farkas Lajos kony- havezető főszakácsnak, vala­mint a konyha minden dolgo­zójának lelkiismeretes, gondos munkájukért. Áthidalható akadály A méhészet jó munkalehetőség a gyengébb szervezettteknek A Szent Vince utca sarkin, a Kesztyűs Kisipari Szövet­kezet műhelyét bövitik. En­A Dunántúli Napló február 19-i számában dr. Ángyán Já­nos egyetemi tanár a tbc elle­ni küzdelemmel kapcsolatban írott cikkében rámutatott ar­ra, hogy a betegségükből fel­épült embereknek könnyebb munkaterületre van szüksé­gük, ahol visszanyerhetik mun­ka- és életkedvüket. Ilyen munkalehetőségnek tartom én a méhészettel való foglalkozást. Ez nem nehéz munka és állandóan a termé­szetben tartózkodhatnak a be­tegek. A földművesszövetkeze­Ütemterv Komlón A Komlói Szénbányászati Tröszt bányászai a januári és februári tervük túlteljesítése illetve teljesítése után március 6-án reggelig esedékes havi előirányzatukhoz képest 1605 tonna szénnel maradtak adó­sok. Az elmaradás pótlásának' tennivalóit a komlói szénme­dence üzemvezetői, főmérnö­kei, párttitkárai, DISZ titká­rai és szakszervezeti vezetői március 6-án közösen beszél­ték meg. Pozsgai Károlynak, a tröszt főmérnökének beszámo­lója után közös napi ütemter­vet dolgoztak ki, amelyben meghatározták, hogy melyik üzemnek mennyi szenet kell termelnie naponta, hogy az adósságot pótolják és az áp­rilis 4. tiszteletére vállalt 4000 tonna szenet maradéktalanul külszínre szállítsák. tek méhészcsoportjaiban van­nak nehéz testi munkára al­kalmatlan ifjak, férfiak, nők, rokkantak, félkarúak, akik nem szorulnak a társadalom és az állam segítségére és könnyen keresik meg kenyerüket. Már addig is sok reményvesztett testi és lelki beteg talált gyó­gyulást a méhészettel való fog­lalkozásban. A Feketevíz csatornán Oko- rág és Kákics határában majd­nem minden esztendőben lég- torlódás keletkezik. Legutóbb 1952-ben fenyegetett kiöntéssel, amikor csak robbantás segít­ségével távolíthatták el a jég­dugót. Idén Okorág határában, valamint a Sellye-szentlőrincl vasútvonal között 3 km hosszú­ságban, mint egy 30 cm-es jég­réteg keletkezett a csatorna vi­zén. A Vízügyi Igazgatóság a nagyharsányi kőbányától ka­pott Hiba Gábor és Ábri Já­nos személyében segítséget, az esetleg szükséges robbantások végrehajtására. Szombaton délelőtt kb. 200 méter hosszan fel is robban­tották a jeget, azonban a -csa­tornán jelenleg a vízállás olyan alacsony, hogy a jeget tovább­vinni nem tudja. A robbantás­sal egyidőre felhagytak, de mi­helyt a vízállás emelkedik és nek nagyon örülünk. De an­nak már nem, hogy az épít­kezés miatt — a sarkon van az épitőanyagtároló — nem tudunk átmenni a Szent Vin­ce utca egyik oldaláról a má­sikra. Ezen lehetne segíteni úgy, hogy az út közepén ál­landóan folyó viz fölé egy ideiglenes deszka hidat építe­nének. jégtorlasz keletkezése várható, a robbantásokat tovább folytat­ják. Ezenkívül a Karaslca-ma- gyarbólji szakasznál számi'ha­tunk még jégtorlódásra, Hoc«- I ka és Lapáncsa környékén. Itt ' a határőrség műszaki alakúin- * tál nyújtanak szükség esetén segítséget a Vízügyi Igazgató­ságnak. Gombás Lukács * ; Hétfőn délután a Pécsi Víz- ., ügyi Igazgatóság megbízottai távbeszélőn megbeszélést foly­tattak megfelelő eszéki és va- rasdi jugoszláv vízügyi szer­vekkel a Duna, a Dráva és a Karasica határmenti szakaszai­nak közös árvédelmi problé­máival kapcsolatosan. Megáll»- 1 podás jött létre, hogy szerdán, I március 7-én Beremenden a | két fél képviselői személyes tárgyalásokat folytatnak. Vértesi Zoltán a pécsi méhészcsoport elnöke KIBÍDI BÉLA Jégrobbantás a Feketeviz csatornán A szabadszentkirályi DISZ új helyiséget kapott a tanács­tól. Március 15-én mér itt ad­ják ki az új tagkönyveket. A tanács és a földművesszövet­kezet hatezer forint értékű fel­szerelést vásárolt a DISZ fia­taloknak s elvárja tőlük, hogy jobb munkát végezzenek, mint eddig. A szentlőrinci gépállomás DISZ-szcrvezete a tavaszi munkákra készül. Minden bri­gádba DISZ csoportokat léte­sítenek. Ezenkívül két DISZ- brigádot szerveznek, melyek versenyeznek majd a többi bri­gádokkal cs a járás gépállomá­sai ifi brigádjaival. * * A pécsi járásban mér 57 alapszervezet befejezte a tag­sági könyvek kicserélését. Most felkutatják azokat a fiatalokat, akik kimaradtak az összeírás­ból. így a kozármislenyl gépál­lomás DISZ-szervezete 9 tagot vett fel pótlólag a DISZ-be. ■ti A pogány! DISZ-szervezet taglétszáma az összeírások után 42 taggal növekedett. * A pellérdi DISZ-szetsvezet húsz taggal vesz részt a József Attila olvasó mozgalomban. Minden szerdán egy-egy köny­vet vitatnak meg a fiatalok. Vita után énekelnek, táncol­nak, vidáman töltik az estét. * A járásban 1400 fiatal neve­tett be a DISZ, sport és kultu­rális seregszemlére. A kulturá­lis seregszemle döntői március 18-án kezdődnek. Mén csupaszon állnak az útmenti eperfák. Puhán nyújtózkodó selyemhernyót sem látni még sehol. S mégis vannak, akiket már most tél utóján erősen foglalkoztat a selyemhernyótenyésztés. Nem Csender Gézára, a Se­lyemtermeltető Szövetkezeti Vállalat pécsi kinendeltségé- ’nek vezetőjére gondolok, aki — mint ahogy valaki tréfásan megjegyezte, — „lassan már csak hernyókkal álmodik“, ha­nem a megye régi törzstenyész­tőire. Mert szerencsére még itt- ott akadnak ilyenek. Palotabozsokon Kerner Fe­rencnek hívják, ő már nem is tudja megmondani, mikor vitte a család az első gubót az át­vevőhelyre. Csak a nagypap«, akinek már úgy Sincs más dol­ga, mint az emlékezés, tud er­re válaszolni: — Még az első világháború előtt volt az, s azóta minden évben neveltünk egy-két do­bozzal. Kerner Ferenc még 1954-ben is leszállított fél mázsa gubót, amikor pedig rajta kivül csak egy tenyésztő akadt egész Pa­lotabozsokon, Az öreg Kerner még mond néhány szót, de inkább csak úgy maga elé- .., Saját eprest emleget, amilyenek Itáliában vannak, alacsonytörzsű, oltott fákat, dohánynagyságú eper­levelekkel , 11 A konyhaszekrényen néhány „Sclyemhomyólenyésztési tájé­koztató“ fekszik, Ezeket viszi Ha majd zöldet az e^c^a iwdt... Kerner Ferenc szerződőket ke­reső útjára. Az eddigi ered­mény: nyolc aláírás. A múlt évi hét tenyésztő közül hatan újból nekivágnak az Idén. Igaz, a hetediknek, Hellenbrandt Györgynek sem ismeretlen a selyemhernyótenyéaztés. 1954- ben keveselte a 25 forintot az első-, és a 16 forintot a má­sodosztályú gubóért, és nem hitte el akkor, hogy 1955-re már egységes 32,50 forintos áron fizetik az I.—II. osztályút. Nincs százalékos átvétel sem. Amit tavaly kishiszeműsege miatt elmulasztott, azt az idén pótolni akarja. A lehetőség meglesz rá. Ker­ner Ferenc, mint megbízott, a lakásán kelteti majd a peté­ket és a plcurka hernyókból jut bőven minden szerződő­nek. Antebank János három do­bozzal kér. Nem les? ez sok? — Nézem a múlt évi kimuta­tást. A neve mellett ott a fo­rintösszeg: 4 393.— Száznegy­venöt kiló gubóért kapta. Na, ide ellátogatunk, mert ennyit senki sem kapott Palotabozso- kon. A konyhában fiatalember harmonikázik, vadonatúj pi­ros „Weltmeister“-en. ö az az ezermester Antebank, — mert így nevezik őt a faluban, Ha van Ideje, cipőt, órát javít, konyhaszekrényt Is csinál és ha itt az ideje, selyemhernyót te­nyészt. Már gyerekkora óta, idén a tizenegyedszer. Külön­ben kőműves segédmunkás az apósa mellett. Nyaranta meg cséplőmunkás. A hernyókat a nagy szobá­ban, de főleg a padláson szok­ták tartani. A 3.—4. héten az egész család eperlevelet szed. S ha közben van más munka is? — Akkor éjjel etetjük őket és hajnalban indulunk levélért — mondja a fiatalasszony. — És megéri? — Különben nem csinál­nánk. Kellett új szobabútor, a java pénzt a múlt évi gubók- ból szereztük hozzá úgy, hogy összefogott a család apraja- nagyja, — magyarázza a nagy­mama, A véméndi földművese zö­" vetkezet Iro­dájában meghívókat címeznek. Nem bálra hívnak, hanem tag­gyűlésre. Az ügyvezető el­mondja, hogy ezen a selyem­hernyótenyésztési szerződések megkötéséről is szólnak a gaz­dáknak. Arról, hogy érdeme# foglalkozni selyemhernyóte­nyésztéssel, amely csak kise­gítő, mellékfoglalkozás ugyan, de szép pénzforrást biztosít akkor, amikor az őszi-téli tar­talék fogyóban van és az ara­tás nagy munkája még nem kezdődött meg, Tehát a leg­jobbkor! A véméndi földművesszövet­kezet dolgozói három terme­lőt már leszerződtek. Pölöskei János bácsi a megbízott, azon­ban tovább járja a házakat. Felesége — régi tenyésztő és ha bírná erővel, ma is az len­ne,— sem marad tétlenül. — A nagy műhelyünket át­adjuk az úttörőknek — mond­ja. — Két dobozra való szépen elfér benne. Itt a házunkban lakik az egyik tanító, Pillinger Béla, megbeszélem vele. Jól jön majd a gyerekeknek a pénz, üdülésre, táborozásra. De Pölöskei néni segít is a fiataloknak, mert valakinek értenie is kell hozzá. Koráb­ban is próbálkoztak már vele az úttörők, de az iskola beton folyosóján még gubózás előtt elpusztultak a hernyók. Tehát most már csak a vé­méndi úttörőkön múlik, hogy élnek-e a lehetőséggel. De nyárf táborozásra más falvak úttörői Is szívesen mennek. >, A gubópénz egycsapásra lehe­tővé teszi ezt. Kikértük Susula István, a Mohácsi Selyemgyár gyártás­vezetőjének véleményét Is. — Mohácson ugyan műselyemmel dolgoznak, de ö jól ismerj a hernyóselymet is. Sok előnye van a tiszta se­lyemnek a műselyemmel szem­ben, bár a feldolgozása és fő­leg szövés után a kikészítés! eljárása sokkal bonyolultabb, A kopásállósága 10—15-szörö- se a műselyemnek. Ezért vi­selhetik Szekszárd környékén a nők a meseszép brokátsely­meket és fejkendőket négy-öt nemzedéken keresztül is. Még­ha kissé furcsán is hangzik, de. így van: a tisztasel.vem szakí­tószilárdsága vetekszik egy ha­sonló vastagságú acéldrót sza­kítószilárdságával — vagyis több tízszerese a műselyemé­nek. És hogy nagy múltja van Baranyában a selyemhernyó­tenyésztésnek, azt már sokan tudják. Azt Is, hogy alapját a több évszázaddal ezelőtt olasz honból Pellérdre vándorolt Passardi János rakta le. Ha ae akkori hírnevet nem Is tud­juk visszaszerezni, — de na­gyobb megbecsülést a baranyai selyemhernyó-tenyésztésnek igen! A haza védelme és a bé­kés alkotómunka egyaránt Igényli a több hemyóselymet. Csak belőle készülhet bizton­ságos ejtőernyő, tartós liszt- szita, de ez kell a sebész tűjé­be Is. . óriási érték tehát az ■■ 11 - - - eperfalevél, amelynek anyagát a hernyó átalakítja selyemmé. És a több, mint százezer baranyai eper­fát nemsokára ellepi a tömér­dek levél. S hogy érdemes |s leszedni, azt nemcsak Passardi János régmúlt példáia bizo­nyítja, hanem a Kernerek, Antebankok követendő mai példája If.u Weidinger Vilmos I 1 ! I I

Next

/
Oldalképek
Tartalom