Dunántúli Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-06 / 56. szám

w^ií^BomEJÁamamra^Mieretn DUNÁNTÚLI A MAI SZAMBÁN: Szovjet államférfiak beszélgetése a dán mi­niszterelnökkel. (2. o.) — K. M. Szimonov elv­társ Budapestre érkezett. (2. o.) — Forgó par­kett a Pannóniában. (2. o.) — Kedves vendég Mohácson. (2. o.) — Tanácstagok fogadóórái. (2. o.) — Szakmai filmbemutató. (4. o.) — Bp. Kinizsi—Pécsi Dózsa 3:1 (2:1). — A Dózsa II. nyerte meg a Dunántúli Napló Kupát. (4. o.) BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK k A PIA XIII. ÉVFOLYAM, 56. SZÁM ARA: 50 FILLER KEDD, 1956 MÁRCIUS 6 Bennünket is eltölt a büszkeség, hegy barátai vagyunk a szovjet népnek A magyar-szovjet barátság hónapjának megnyitó ünnepsége a Pécsi Helyőrségi Tiszti Klubban Vasárnap este zsúfolásig megtelt a Pécsi Helyőrségi Tiszti Klub feldíszített nagyter­me, ahol 6 órakor bensőséges ünnepség keretében nyitották meg a magyar-szovjet barátság hónapját. A megnyitó ünnepség elnökségében helyet foglalt: Farkas László, az MDP Köz­ponti Vezetőségének tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Br adács György alezredes, a B. M. Baranya Megyei Főosztály vezetője, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagja, Czárt Ferenc, a városi pártbizottság első titkára, a megyei párt-végrehaj­tó bizottság tagja, Gádor Ferenc, a megyei pártbizottság másodtitkára, Tóth Sándor, a DISZ megyei bizottságának első titkára, a megyei párt-végrehajtó bizottság tag­ja, Bogár József, az SZMT megyei elnöke, a megyei revíziós bizottság elnöke, dr. Ernszt Jenő, Kossuth-díjas egyetemi tanár, a megyei pártbizottság tagja, Katona La­jos, a megyei tanács elnöke, a megyei pártbizottság tagja, Lázár Tivadar ezredes, a Dó­zsa Lövész Tiszti Iskola parancsnoka, a megyei pártbizottság tagja. Az elnökség tagjai voltak továbbá: Achátz Imre országgyűlési képviselő, a Köz- gazdasági Technikum igazgatója, Bódis István, a Megyei Békebizottság titkára, Felvé­gi Ferenc, az MSZT megyei titkára, Győr kő Antal, a városi tanács elnöke, dr. Híd­végi Tivadar, a városi bíróság elnöke, az MSZT megyei elnöke, J elenszky János, a Szocialista Munka Hőse, Széchenyi-aknai vájár, dr. Lissák Kálmán Kossuth-díjas egyetemi tanár, S eh an cl Antalné, az MNDSZ városi titkára, Selymes Ferenc, a Pedagógiai Főiskola tanára, az MSZT városi elnöke, Sztergár János, a Haza­fias Népfront megyei titkára, Sztipánovits József, az MSZT városi titkára. Az elnökségben foglalt helyet a hazánkba érkezett szovjet kulturális küldöttség Pé­csett tartózkodó tagja: Nyikolaj Grigorjevics Turcsinyak. A magyar•_ és a szovjet Himnusz elhangzása után D aridai Róbert, a Pécsi Nem­zeti Színház művésze Alexej Szurkon: „Fel a fejjel, becsületes ember“ című versét sza­valta. Az ünnepséget Felvégi Ferenc elvtárs, a Magyar-Szovjet Társaság megyei titká­ra nyitotta meg, majd Achátz Imre elvtárs, országgyűlé si képviselő, a Közgazdasági Technikum igazgatója mondott ünnepi beszédet. Acháts Imre elv társ beszéde — Történelmünk új fejezete kezdődött 1948 február 18-án, amikor Moszkvában megkö­töttük a szovjet-magyar ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szer­ződést. Először kötöttünk olyan szerződést, amely való­ban szabadságunk, független­ségünk, békénk, szebb jövőnk záloga. Ha van nép, amelyet a történelem megtanított arra, hogy milyen reménytelen a szabadságért magárahagyatot- t;m, egyedül harcolni — a mi népünk az. Egész költészetün­kön végigvonul a panasz ma- gárahagyatottságunk . miatt, hogy a legnagyobb viharokban „szétszórt hajával, véres hom­lokával“ egyedül áll a magyar. Petőfi ezért kötötte össze a magyar szabadság sorsát a vi- lágszabadsógéval, Ady ezért követelte, hogy fogjunk össze „mi elnyomottak, összetörtek, magyarok és nem magyarok“. A költő álma most a szocia­lizmust építő népek nagy ba­rátságában valósult meg. Im­már nem az elnyomás keser­vében, hanem dicsőséges fel- emelkedésünkben „találkozunk az eszme-barrikádokon“. A Szovjetunióval való baráti kapcsolatunk azonban nem a barátsági szerződés keltével, 1948 február 18-ával keletke­zett és nem is az 1949 február­jában megrendezett első barát­sági hónappal kezdődött. Első jelei már a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győ­zelmének erdeményeiként mu­tatkoztak meg, majd a dia­dalmas 1919 március 21-ével folytatódtak. A magyar prole- I tariátus győzelmes forradalma számos tanújelét adta a ba­rátságnak és együttműködés­nek. A szovjet barátságot érez­te és baráti ünnepet ült Buda­pest népe akkor is, amikor visszakaptuk a szabadságharc Vizében megszentelt negyven- nyolcas honvédzászlókat: ami­kor Budapesten megnyílt a Nemzetközi Árumintavásár szovjet pavillonja. Az ezeréves történelmünk folyamán oly sok vérrel és verítékkel öntö­zött magyar földben ott pi­hennek az érettünk hősi ha­lált halt szovjet katonák és ízeket a hősi sírokat népünk íigy gondozza, mintha legdrá­gább családtagjai iránti kegye­letét róná le velük szemben, tétesülhet-e két nép között nélyebb baráti kapcsolat, mint amit a felszabadítás nagysze­rű ténye létrehozott? Sok szovjet ember, sok igaz barát járt már nálunk és meg­ismertetett bennünket a Szov­jetunió közel négy évtizedes forradalmi lendületű harcai­nak eredményeivel. Két kézzel nyújtották felénk a tapaszta­latok gazdag kincsestárát, ön- zétlenül, az igaz emberek őszinte barátsága jeléül. Ha nagy tervépítkezéseinknél, Sztálinvárosban. Inotán, Ka­zincbarcikán, Komlón járunk és megcsodáljuk a bámulatos gyorsasággal emelkedő falakat, felvetődik bennünk a kérdés: mi a magyarázata a nagysze­rű alkotások gyors elkészítésé­nek? A válaszban szovjet elv­társak nevei szerepelnek: leg- iobb építőink Makszimenko és Savljugin módszerével dolgoz­tak. Gondoljunk arra. milyen jelentősége volt Bárgyin‘aka­démikus itteni látogatásának kohóiparunk számára, mennyit segített textiliparunknak Dub- jága tapasztalatátadása. Ha megkérdezzük Kossuth-díjas mozdonyvezetőinket, hogyan érték el kiváló eredményeiket, azt válaszolják: itt járt a Szovjetunióból egy Pányin ne­vű kolléga, tanultunk tőle. Itt volt Pável Bikov is és itthagy­ta gyorsforgácsolási módsze­rét. Hány dolgozó naraszt gon­dolkozott el a bőséges termés, a gazdag aratás nagymesteré­nek, Jegorov kolhozelnöknek a kollektív nagyüzemi gazdálko­dás előnyeiről szóló magyará­zatain. Hány falusi lány szá­mára jelentett egész életre szóló élményt a kiváló trakto­ros lánnyal, Pása Angelinával folytatott beszélgetés? Atom­fizikusaink Nyikolajev akadé­mikusról beszélnek, aki mun­katársaival együtt átadta ne­kik minden tapasztalatát. — Hány ember áldja Filatov pro­fesszort, aki a szemevilágukat már-már elveszített embere­ket megmentette az örök sö­tétségtől? Sok tízezer hold termőföldön húznak barázdát nálunk a szovjet traktorok. A Budapest utcáin száguldó trolibusz a szovjet ipar terméke. Számos üzemünk automata-gépe a szovjet mérnökök tervező, al kotó leleményét dicséri. A fő­városban serényen dolgoznak a televíziós adóállomás építé­sén. Vajon honnan kaptunk volna ehhez tervrajzokat, ta­pasztalatokat, segítséget más­honnan, mint a Szovjetuniótól. A szovjet tudósok, sztahano­visták, mezőgazdasági szakem­berek mellett a szovjet kultúra itt járt képviselői is messze­menő támogatást nyújtottak. Felejthetetlen élményt jelen­tettek az eddig itt járt művé szék és együttesek vendégsze­replései. Az, hogy közönségünk és művészeink közvetlen él­mény alapján is megismerhet ték a szocialista kultúrát, nagymértékben előrelendítette kultúríorradalmunkat. A szov­jet írók és művészek kulturális életünk számos kérdésére ad­tak választ. Hozzásegítettek saját nemzeti értékeink na­gyobb megbecsüléshez is. Elméleti útmutatásuk segített például abban, hogy Munkácsy Mihály méltó helyet kapjon a magyar művészet világértékei között. Kiemelkedő az a segítség is, amit a magyar—szovjet barát­sági hónapok során a népmű­vészet területén kaptunk. Nagy művészi élményt jelentettek a Pjatnickij-együttes hangverse­nyei, 1951-ben pedig, amikor megszületett az Állami Népi Együttes létrehozásának terve, a Mojszejev együttes .volt az, amely a munkához, a műsor kialakításához segítséget, adott. A magyar irodalom klasz- szikus műveit a Szovjetunió­ban sokszor nagyobb példány­számban adják ki, mint a kis magyar nyelvterületen. Mik­száth, Gárdonyi, Jókai, Petőfi, József Attila nemcsak a kis Magyarország ismert és nagy- rabecsült íróx. Ismerik őket az északi Lenni gradban, a déli Krim városa, oan és a távoli Szibériában egyaránt. A közel­múltban zajlott le a Szovjet­unióban a magyar filmhét, ma­gyar újságíróküldöttség látoga­tott el a szovjet városokba. Mindebből láthatjuk, hogy egy kis nép egyenrangúnak érezheti magát egy nagy nép­pel, ha közöttük a kölcsönös megbecsülés és barátság érzése . fejlődött ki. A Szovjetunió töb- I bet ad nekünk, mint amennyit mi adunk és adhatunk neki. A Szovjetunió tapasztalatai sok­kal nagyobbak, mint a miénk. Iskolába járni, tanulni egy egy országtól, amely közel negyven esztendeje végrehajtotta a Nagy Októberi Szocialista For­radalmat, felépítette az új szocialista társadalmat, meg­szabadította az emberiséget a fasizmus lidércnyomásától, ve­zeti a harcot a béke megvédé­séért, Lenint és Sztálint adta az emberiségnek: dicsőség és megtiszteltetés. Sokat, nagyon sokat kell tanulnunk tőlük. A szovjet kultúra már szocialis­ta, a miénk még csak azon az úton van, hogy azzá válhasson. Meg kell tanulnunk, hogy a kultúra, a művészet fegyver abban a harcban, amelyet né­pünk szebb életének megte­remtéséért folytatunk. A barátság egyik jele az is, hogy a két nép mennyire ér­deklődik egymás gondja, örö me, próbálkozása, sikerei iránt. A mi népünk nagy érdeklő­dést tanúsított az SZKP XX, kongresszusa iránt. Bennünket is eltölt a büszkeség, hogy ba­rátai vagyunk a népnek, amely századunk legnagyszerűbb ter­veit valósítja meg. Ezek a ter­vek azt a meggyőződést is ki­alakítják bennünk, hogy Szovjetunió példája nyomán fokoznunk kell haladásunk ütemét. A magyar nép nagy megelégedéssel értesült arról, hogy a SZKP Központi Bizott­ságának beszámolója a párt egyik legfontosabb feladatai közé sorolta a népi demokra­tikus országokhoz fűződő bará­ti kapcsolatok további erősíté­sét. A barátság a megismerés révén erősödik. Minél jobban ismerjük egymást, annál több okunk van arra, hogy megsze­ressük egymást. Ezt a célt szol­gálják a magyar—szovjet ba­rátsági hónapok, a szovjet kül­döttségek látogatásai, fejezte be ünnepi beszédét Achátz Im­re elvtárs, országgyűlési kép­viselő. Az ünnepi beszéd után fel­csendült az Internacionálé, majd színvonalas és változatos kultúrműsor következett. En­nek keretében a Szimfonikus Zenekar Csdkv Nándor vezény­lete mellett magyar és szovjet zeneszerzeményeket adott elő. Nagy sikert aratott a Liszt Fe­renc kórus Szvesnyikov: „Egyedül a pusztán”, Aljabjev: „Tánc közben”, Koposzov: „Fecske” és Kodály—Vörös­marty: „Liszt Ferenchez” című szerzeményének művészi tol­mácsolásával. A szólót Csida Gizella énekelte, az énekkart Antal György karnagy vezé­nyelte. A közönség lelkesen megtapsolta Házi Erzsébetet és Ilosfalvi Róbertét, az Állami Opera művészeit, akiknek meg kellett ismételniük az előadott magyar és olasz operarészletet. Tudása legjavát nyújtotta a Városi Népi Együttes is Simon: „Drág-széli leánytánc” és a „Tóparti tréfa” című tánc nagyszerű előadásával. • • Üzemi levelezőink a felszabadulási versenyről Ezer csillével több jóminőségü szén Kossuth-bánya túlteljesítette februári tervét. Ebben nagy része van Dobos elvtárs körle­tének is. A körlet 112.6 száza­lékot ért el februárban, a kör­letben dolgozók 1276.6 tonna szenet termeltek terven felül. Ezzel az április 4. tiszteletére tett 1500 csillés felajánlásukat is túlteljesítették 407 csillével. Dobos elvtárs, a körlet veze­tője úgy érezte, hogy nem sza­bad megelégedniük az elért eredménnyel. Ezért március Újabb feladat... Vállalatunk működési terüle­tén megszűntek a hóakadályok. A közúti forgalom biztosítása komoly próbára tette fizikai és műszaki dolgozóinkat, akiket ezért köszönet illet. Külön dicséretet érdemel­nek Závodi György vasasi, Ku- rucz Pál bonyhádi úttörőit, Baranyai Jenő főépítésvezetó és Tandics János munkaveze­tő, -mert a hóeltakarításban ki­emelkedően jól dolgoztak. Most újabb feladat áll a vállalat dolgozói előtt. A köz­utak árkaiban helyet kell biz­tosítani az enye időjárás kö­vetkeztében lezúduló hólének. Mégpedig úgy, hogy a csapa­dék ne rongálhassa a közuta­kat. és az utak műszaki léte­sítményeit. E munka során kü­lön gondot kell fordítani a me­zőgazdasági kultúrnövények védelmére. SIMON IMRE az Útfenntartó Vállalat ig. elsején • kiszállás után, még „feketében” újabb felajánlást tett a körlet dolgozói nevében: „Vállaljuk, hogy április 4-ig, újabb 1000 csille jóminőségű szenet adunk terven felül”. Ha természeti akadály nem gátolja őket a munkában, az újabb vállalás teljesítésével el­sők lesznek a komlói körletek között az április 4-re indult nemes versenyben. PÁLOS JÁNOS Kossuth-bánya dolgozója. Takarékoskodunk az importált forrasz tóónnal Február I6-án termelési ér­tekezletet tartottunk, ahol szö­vetkezetünk dolgozói elhatá­rozták, hogy takarékoskodnak, külföldi anyagokat hazaival pótolnak és javítják a termé­kek minőségét. Azóta minden téren javulás mutatkozik bádogos, szerelő, rézműves, valamint villamos- motortekercselő részlegünknél. Novák József és Simon Imre, Csatlakozunk a DIMÁVAG dolgozóinak felhívásához Mi, a Mohácsi Gép- és Fém- árugyár dolgozói csatlakozunk a DIMÁVAG Gépgyár dolgo­zóinak versenykihívásához és a terv túlteljesítése érdekében vállaljuk: Évi termelési tervünket de­cember 20-ra befejezzük. Ter­melékenységi tervünk elő­irányzatát két százalékkal túl­teljesítjük. Bevezetjük a mun­kamódszerátadást és ezzel a 100 százalék alatt teljesítők számát negyedévenként 20 százalékkal csökkentjük. A múlt év első háromnegyedéhez viszonyítva 2 százalékkal csök­kentjük költségeinket, öntödei selejtszázalékunkat 1-el csök­kentjük. Mi, a gyár párt-, szakszer­vezeti és gazdasági vezetői vál­laljuk, hogy biztosítjuk a dol­gozók versenyfelajánlásainak teljesítéséhez szükséges felté­teleket. BALLÁ FERENC igazgató I A patronálás eredménye a bádogos részleg dolgozói pél­dául elhatározták, hogy az ál­taluk készítendő háztartási eszközöknél elsősorban a mi­nőséget fogják javítani. Emel­lett, a gyártáshoz szükséges forrasztó-ónnal is takarékos- kodnak. Januárban két kiló negyven deka ónt takarítottak meg, amely értékben körülbe­lül 100 forint. A megtakarítás­nak azért van nagy jelentősé­ge, mert a forrasztóónt külföld­ről hozzuk be és valutát kell adnunk érte. Bádogos részlegünk minden dolgozója csatlakozott Novák József és Simon Imre felaján­lásához, s eddig a darabonkén­ti gyártásnál a felajánlott megtakarításokat elérték. Ezenkívül termelésüket is ál­landóan fokozzák. Januárban 783 darab kiemelt cikket gyár-» tottak, februárban pedig már 1016-ra emelkedett a gyártott mennyiség. SPITZER MIHÁLY a Pécsi Bádogos és Sze­relő Kisipari Szövetkezet elnöke. Szántó Lajos bácsi mindent elkövetett, hogy Mizere János­ból, a törel«vő, fiatal szakmun­kásból jó szakember váljék. Mizere János a bőrök kézi színtelenítését végzi. Novem­berben és decemberben még alig érte el a 105 százalékot — de érezve idősebb tanítója se­gítségét — hazánk felszabadu­lásának évfordulójára 128 szá­zalékot vállalt. Azóta a szta­hanovista oklevelet is megkap­ta, sőt a kiváló dolgozó cím várományosa 130 százalékos átlageredményével. Ha tovább­ra is ilyen jól dolgozik, rövide­sen a szakma legjobb kézi színtelenítője lehet, A fiatal munkás büszke eredményére, de büszkék va­gyunk mi, a műhely dolgozói is, mert Mizere Lajos szorgal­ma és igyekezete mellett Szán­tó Lajos sok-sok, felbecsülhe­tetlen segítségét is látjuk. KIBÉDI BÉLA levelező, Pécsi Bőrgyár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom