Dunántúli Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-30 / 77. szám

1956 MÁRCIUS 30 \T a p r; ó 8 Uatápoüottabb harcot j a lemaradás me^SKÍintetéséért ' a Berementli Cementgyárban A Beremendi Cement- és Mészművek dolgozói az év ele­ién megfogadták, hogy 2 000 tonna cementet, 1 500 tonna künkért és 700 tonna meszet gyártanak éves tervükön fe­lül. Ebből az első negyedévre 300 tonna cement, 420 tonna ki inker és 460 tonna mész jut. Néhány nappal ezelőtt Már­ki László elvtárs, a megyei párt-végrehajtó bizottság ipa­ri és közlekedési osztályának politikai munkatársa, Máy Jó­zsef elvtárs, a Szakszevrezetek Megyei Tanácsának bér- és termelési felelőse, valamint a Dunántúli Napló szerkesztősé­ge ipari rovatának vezetője megvizsgálta: mit tettek Beremenden adott szavuk valóra- váltásáért? A cementgyárban januárban a legfontosabb feladat a téli nagyjavítás elvégzése volt A cementgyártást teljesen mag- e; öntették s jóformáin minden erői erne a munkára összpon­tosítottak. Mivel a gyár na­gyon régi és korszerűtlen gé­pekkel van felszerelve, nem­csak javítottak, hanem kor­szerűsítették is. így többek között a cementoldalon az egyedi meghajtásra való átté­rés, a kőpadláson a régi törő kicserélése, a gyár szégyené­nek, a III-as cementmalomnak az átalakítása, a torpedócsa­tornák gumiszalaggal való fel­cserélése, a kötélpályaberen­dezések felülvizsgálása, avas­úthálózat kibővítése volt igen sürgős munka. Február elejére, a határidő­re nagyjából el is készültek, sőt a januári tervet klirikerből 125,9. mészből 182,5 százalékra teljesítették. A februári hideg idő azon­ban Berern-endre is váratlanul köszöntött be. A hideg miatt — bár ez is sok nehézséget okozott, — még teljesíthették volna tervüket, ha ennél na­gyobb akadály, a szénhiány nem jelentkezik. Az történt ugyanis, hogy a cementgyár vezetői neon képeztek a múlt évben nagyobb széntartalékot, mondván: tavasszal úgyis te­reprendezés lesz s akkor mit csináljunk a szénnel. A kevés tartalék bajt okozott, mert le kellett állítani a két lciskemencét és a mészégető körkemencét. Ebből nagyon sok kár szá- mazott. Februárban például a tervezettnek klimkerből csak a 61,4, cementből csak a 43,9, mészbői pedig 27,3 százalékát tudták adni. A mészkemence leállításával ugyanakkor mint­egy 20 mázsa selejt is kelet­kezett b a kárhoz kell számí­tani azt a 6—7 vagon szenet is. amit a kemence újbóli fel­fűtéséhez felhasználnak. Sajnos, a februári lemara­dás márciusban még tovább növekedett: 25-ig az előirány­zott klinikertermelésnek csak 66,9, a cementitermelésnek 73,2 százalékát gyártották le s me­szet nem is készítettek. Már az említett számokból kitűnik, hogy a cementgyár dolgozói vállalásuk teljesítése helyett súlyos adósságot sze­reztek. Klimkerből eddig 4 480 7, cementből 5 482 4, mészből pedig 1 048 5 tonnával tartoznak; Ezt az adósságot sürgősen törleszteni kell, mert az országnak nagy szük­sége van mo6t az építőanyag­ra. Képesek-e a lemaradás pót­lására a cementgyár munká­sai? Weisz elvtársinak, a gyár főmérnökének véleménye sze­rint cementből és mészből töb­bet tudnak termelni a terve­zettnél s csupán a klinker- tervük feszített. Másfél hónap alatt — a csökkentet terme­lés következtében felszabadult munkaerőt helyesen felhasz­nálva — olyan rendet terem­tettek az üzemben, hogy az párját ritkítja. A terv túltel­jesítésének lehetősége még a legfontosabb üzemrészben, a kőbányában is megkan. A kő- bányászok munkáját jelentő­sen megkönnyíti és meggyor­sítja a napokban összeszerelt Április 4 tiszteletére A komlói bányászok teljesítették április 4-re tett felajánlásukat A győzelmek sorozata szüle­tik a felszabadulási műszak napjaiban Komlón. A komlói tröszt versenyirodája jelentet­te, hogy Komló bányászai már­cius 29-én reggelig teljesítet­ték, sőt túl is teljesítették áp­rilis 4-re tett felajánlásaikat. Az év elején tett vállalás szerint 4 000 tonna szenet akartak terven felül termelni. 29-én reggelre már a 4 3219 tonna szenet szállították ki eddig esedékes negyedévi ter­vükön felül. Most újabb fel­ajánlást tettek. Vállalták, hogy április 4-ig 2 000 tonnával „megtoldják“ eredeti ígcretü" két. Nagymányok, Szászvár c> Béta-akna után Kossuth-bá- n.va dolgozói is tel jesítették el­ső negyedévi tervüket. A Komlói Szénbányászati Tröszt 102,1 százalékra teljesí­tette eddig esedékes havi ter­véi, de még ezzel sem tudta megelőzni a pécsi trösztöt, amely három tized százalék­kal ismét „megugrott" és 102,5 százalékon áll. A vállalt határidő előtt... Felszabadulási hét a Koksz mii vekben Hétfőn reggel röpgyűlést tar­tottak a Pécsi Kokszművek dolgozói, ahol elhatározták, hogy április 4-e tiszteletére fel- szabadulási hetet tartanak és újabb felajánlásokat tesznek. A kemence-üzem dolgozói vállalták, hogy koksz-tervük forintértékét 4 százalékkal túl­teljesítik. A kemencéüzem és kon­denzáció műszaki vezetői fel-1 ajánlották, hogy a Porcelángyár' és a város fogyasztására napi 35.000 köbméter gázt adnak le. A generátor üzem dolgozói megígérték, hogy a kemence fűtéséhez szükséges pótgázt minden körülmények között biztosítják. Horváth József művezető A Brikettipari Tröszt pécsi brikettüzemének dolgozói ápri­lis negyedikére tett felajánlá­suk szerint 1000 tonna brikettet akartak terven felül termelni az első negyedév végéig. Március 29-én délután négy órakor Kiss Ferenc elvtárs, a brikettüzem személyzeti veze­tője arról tett jelentést, hogy délután négy órakor befejezték első negyedévi tervüket. „Kü- (lön öröm számunkra, — mon­dotta — hogy tervünket a vál­lalt határidő előtt teljesíthet­tük, mert így alkalmunk nyílik a felszabadulás ünnepére tett felajánlások túlteljesítésére is. Arról van szó ugyanis, hogy a vállalt 1000 tonna helyett elő­reláthatólag 1300—1400 tonna brikettet termelünk hónap vé­géig terven felül!” A brikettüzemben a jövő hét elején ünnepséget tartanak, amelyen megjutalmazzák a fel- szabadulási műszak legjobbjait. Ugyanakkor több dolgozót a szakma kiváló dolgozója cím­mel tüntetnek ki. Teljesítettük a negyedévi tervet A Déldunántúli Áramszolgál­tató Vállalat dolgozói nevében jelentem, hogy 1956. évi I. ne­gyedéves tervünket március 27-én 100 százalékra teljesítet­tük és a hó utolsó napjáig elő­reláthatólag 106.2 százalékot fogunk elérni. KOVESDI JÓZSEF igazgató A porcelángyári szakszervezet segíti a termelést fa. 5bb anyag és több segédesz­köz szükséges munkájához. Pa­naszával Marion Béláné szak- szervezeti bizalmihoz fordult, aki bizalmitársával, Horváth Katalinnal együtt 300 tányér­hoz szükséges platnit szedett; össze. Ez négy órai folyamatos munkához elegendő, s kolonics elvtárs teljesíthette a 160 szá­zalékos vállalását. ■ A szakszervezet a munkahe­lyen úgy tudja legjobban elő­segíteni a termelést, ha a mű hely bizalmi jó kapcsolatot teremt a műszaki vezetőkkel. Nemrég történt, hogy a mun­kásnők panaszkodtak a bögre­automatánál. Hiába igyekeztek jól dolgozni, sok volt a selejt­jük, mert puha volt a fül, s ragasztás közben mindig el­hajlott. Marton Béláné szólt a művezetőnek, aki azonnal in­tézkedett, hogy megfelelő ke­ménységű fület kapjanak; ENNEK az együttműkö­désnek a fordítottja történt egy másik alkalommal. A 28- as lapostányémál tisztításkor sok volt a hajszálrepedés. Na­ponta 300 darab selejt is volt. A művezető nem tudta elkép­zelni, hogy mi lehet ennék az oka. Szólt Martonnénak, aki figyelemmel kísérte a tisztítást s rájött a hibára. A tisztítónő a még lágy tányért összekoc- cantotto abban a pillanatban, amikor a többire rátette. Ez­ért volt a sok .repedés. A hiba kijavítása már egyszerű. Nem le!kézzel, hanem két kézzel kell a tisztított tányért letenni, traktorosaiként fejezték be az évet. A mezei munkák termé­szetesen nem várnak a lánctal­pasok bejáratásáig. Kedd óta a felsőmindszenti Ady Endre termelőszövetkezet földjein, majd később a bary- nyaszentgyörgyi Vj Életben, valamint a szágyi November 7 tsz közös gazdaságában is meg­indult a szántás. A megye átellenes sarkában, a villányi körzetben a gépállo­más valamennyi brigádja dol­gozik. Miután a szerdai napsütés eléggé felszárította a talajt, a szikkadtabb helyeken — Vil­lányban, Illocskán, Vókányban és Nagy harsányban már szer­dán délután hozzáfogtak a szántásnak. Ahol a szövetkeze­tek földjei még nem bírták el a gépet, ott az egyéni gazdák szárazabb parcelláin dolgoztak. A gépállomás elhatározta, hogy péntekre virradó éjszakától kezdve éjjel-nappali műszakok szervezésével igyekszik behoz­ni a rossz idő következtében előállt késedelmet. A tavaszi idény kezdetével mind a sellyei, mind a bólyi gépállomásokon szántási, veté­si előirányzatuk terveinek túlszárnyalására kötelezték magukat a traktorosok. A sely- lyeíek azért, hogy termelőszö­vetkezeteik 652 mázsa kenyér és 840 mázsa takarmánygabo­nával többet takaríthassanak be aratás idején, mint ahogy azt megtervezték: tavaszi talaj munka tervüket 5 száza­lékkal akarják túlteljesí­teni. Nyolcszáz holddal többet szántanak és 300-dal többet sí- ‘mítóznak, mint arra tervük kö­telezi őket s a szövetkezetek kukoricavetéseinek 65 százalé­kát négyzetesen végzik. A bólyi gépállomáson nyolc brigád párosversenye az évi 1000 normálholdas gépenkénti teljesítményért lehetővé teszt, hogy közel 5000 normálholddal több munkát végezzenek el. A traktorosok által felajánlott két százalékos üzemanyag- és 5 százalékos anyag- S alkatrész- felhasználás csökkentés, ha tel­jesítik, 44 000 forintot eredmé­nyez. Április 4-én az Sasres kiskeres­kedelmi boltok zárva tartanak, április 3-án, ketjden a hús'ooltok a szombati napokra masállapltptt nyitvatartási Idő alatt árusítják • húst és a húskészítményeket. Százötvenöt kátolyi levél Nehéz lenne megszámoln azt a hatalmas levélcsomót amelyet félév alatt kézbesítet a kátolyi postás Kaszapovia András elvtársnak, a rendkívü bőtermésű kukorica Kossuth díjas, országoshírü kinemesítő jének. „Konylcsák Andrá: egyéni gazda, földszomszédon megkért — írja Lakrovit. Gyuláné Dabasról — hogy ét szóljak az ö nevében, mive neki már nehezére esik a toll forgatás: igen szeretne abból i kukoricából 25 kiló vetőmago szerezni. Ha a nagy kereste miatt nem kaphatna ennyit kevesebbet ie örömmel fogad” „A Mezőgazdasági Kiállításom littuk az önök nagyszerű ku koricatermését — olvassuk i másik levélben, melynek alját nyolc vállalkozó szellemű de recskei fiatal parasztember ne ve sorakozik. — összesei negyven kiló vetőmagot ké rünk abban a reményben, hog\ a többet, jobbat, szebbet tér meini vágyó ifjúság kérési nem talál önnél süket fülek re". Tallózunk tovább az orszái legeldugottabb csücskeiből ér kezett levelekben — mi min den nem fűződik egy-egy cs< igazi kátolyi kukorica elnyeré sének reményéhez. „Tíz é után most megyek elősző meglátogatni fivéremet Cseh Szlovákiába, aki ott egy nag [ termelőszövetkezet elnöke. Mi [ vihetnék neki ajándékot, ami ( nek a legjobban örülne, h , nem néhány cső kátolyi kukc , ricátV. A Csehszlovák köVetsé , gén már megígérték, hogy min den nap várhatom az útlevele , met. Kérem, szíveskedjé , utánvéttel megküldeni, ner számít, mibe kerül, csak má i itt volna, mert már aludn , sem tudok addig, amíg ner i jön meg”. i Esténkint, amikor mgr el i csendesült a szövetkezet iroda i ja, Kaszapovics elvtdrs, Kati i ca lányával együtt csomago i Tíz-tizenkét fej kukoricát égi 1 be-egybe: induláshoz ennyi i 1 elég — hiszen ő is egy konzet 1 vosdobozra való maggal inch 1 tóttá el nemesítő munkájá 1 Ügyszeretet, szakértelem é 1 szorgalmas munka gyümölcse 1 ként ezek a kis csomagok - amelyek a vetés idejéig mir ' denhová megérkeznek — mec 1 vethetik alapját az eredmé 1 nyezett kukoricatermesztésnel új, olasz gyártmányú 1,35 köb­méteres exkavátor, mely köz­vetlenül a dömperekbe rakod­ja a követ. A gépesítés azon­ban a kőbányában is csak esz­köz, mert itt is, mint minde­nütt, a lemaradás megszünte­tése elsősorban a dolgozók lel­kesedésétől, akaratától függ. A kőbányászok teljesíteni akarják a tervet. Számos ver­senyvállalás — ha eléggé álta­lános is — tanúskodik erről. De nem csak a kőbányászok­nál van így. Amikor a ce­mentgyár dolgozói megtudták, hogy ismét teljes kapacitással végezhetik a munkát, a párt­ós szakszervezet, valamint a gyár vezetősége, közös javasla­tára elhatározták, hogy a II. negyedévre tett vállalásaikat módosítják Az eredetileg vállalt 70 vagon cement helyett 100 vagon ce­mentet, 25 vagon k linker he­lyett 45 vagon künkért és 8 vagon mész helyett 10 vagon meszet szállítanak terven fe­lül. Ez a vállalás dicséretre mél­tó, de a tervlemaradás meg­szüntetése többet, még jobb munkát követel a cementgyá­riaktól — s ők többre is képe­sek. Ezért elsősorban a párt­ós szakszervezetnek a munka­versenyt kell feUendíteniök. A kőbányában, a klinkerégetők- nél, a comentmoJnároknál és •csomagolóknál szinte minden brigádnak van papíron válla­lása s most, hogy az üzem tel­jes kapacitással dolgozik, meg­indulhat a harc a vállalások teljesítéséért. Bár a cement­gyári munkások tudják, hogy mennyire kell az építőanyag az országnak, nem ártana er­ről beszélgetni velük, hogy minden beremendi munkás sürgető szívügyének érezze: meg kell indítani a harcot a lemaradás megszüntetéséért, aj adott szó betartásáért. m • • i A szakszervezeti aktíváknak es elsősorban a csoportmzai- mlaknak személyes példamutatásukkal kell hatulok a tömegekre, kell, hogy emeljék a szocialista munkaverseny színvonalát és el­terjesszék az újítók módszereit...” — N. M. Svernyik elvtársaak az SZKP XX. Kongresszusán elhangzott beszédéből. A PÉCSI PORCELÁNGYÁR üzemi bizottsága is széles ak­tíva és csoportbizalmi hálózat segítségével igyekszik meg­valósítani ezt a sokrétű felada­tot. Az üzemi bizottság elnö­ke, Móninger Imre elvtárs el­mondotta, hogy a gyárban négy alapszervezet, és össze­sen 52 csoporbbi.zalmi van. Az I-es alapszervezethez tartozik például a korongos-műhely, az öntöde, a masszamalom és a formaöntőde. A korongosmű­hely egyik részlege tányérokat készít. Ebben a részlegben! csoportbizalmi Marton Bélá­né. Az edényrószleg 192 dol­gozójából őhozzá tartozik 47 szakszervezeti tag. Nézzük meg hogyan képviseli Marton Bé­láné a műhelyben az üzemi bi­zottságot, s a szakszervezet sokirányú feladata közül ho­gyan látja el az egyiket, a termelés elősegítését, s ezzel együtt a munkaverseny szerve­zését. Amikor arra került a sok, hogy a vállalatnál is megin­dítják a felszabadulási ver­senyt, minden üzemrészben röpgyűlést tartottak. A koron­gos műhelyben i6 felhívták a dolgozók figyelmét április 4-e jelentőségére és kérték a mű­hely munkásait, ünnepeljék munkaversennyel a felszabadu­lás napját. A röpgyűlés részt­vevői meggondolták, mivel kö­szön th étik a legméltóbban áp­fII'Ir 4-ít « míín^CiP. get akarta javítani. Mások a teljesítményük növelését ígér­ték meg. Olyanok is akadtak, akik azt vállalták, hogy foko­zottabban ügyelnek munkahe­lyük tisztaságára. Ezeket az elhatározásokat elmondották a munkahelyről munkahelyre menő Martonnénak, aki írásba foglalta a vállalásokat és azóta is figyeli, ellenőrzi, ki hogyan tesz eleget szavának. Az eredményekről tudósítja az: üzemi bizottságot, s az áprilisé 4-i munkavenseny eredményei tükröződnek a faliújságon, di­csőségtáblán, fényképalbum­ban, s elég gyakran a Dunán­túli Naplóban is. A bizalmi ezzel a munká­jával ellátta egyik feladatát, a munkaverseny szervezését, el­lenőrzését, az eredmények is­mertetését. De elég ez így ma­gában? Nem! Ez a véleménye Martonnénak is. Ügy gondol­ja, hogy a versenyt nemcsak szervezni és ellenőriznie kell, hanem segítenie I». Pár nap­pal ezelőtt történt egy eset. A kemence gáshiány miatt nem tud elég gyors ütemhen éget­ni és ezért a szokásosnál több platni van lefoglalva. Ez aka­dályozza a gyors munkát, mert a formáról leszedett kész tá­nyért nem tudják mire tenni, hogy a kemencéhez szállítsák. A platnihiány akadályozta Kolonics István korongost is, aki 160—170 százalékkal szo­kott dolgozni, s természetesen s nincs koccanás. Ha ezt a hibát nem veszik észre, -ekkor a korongos műhely naponta el­marad április 4-i felajánlásá­nak teljesítésétől. A szakszervezeti bizalmi munkája szerteágazó, s csak ennek az egy feladatnak, a termelés közvetlen segítésének is sok nehézsége van. A jé munkához bizony elkel a támo­gatós. Ezt a segítséget a hav bizalmi értekezlet adja meg Sokan talán megriadnak, ami kor azt hallják, hogy mái megint értekezlet. A bizalmiak megbeszélése nem riasztjs vissza az embereket, meri ezek a kis tájékoztatások éí eszmecserék nagyon is érdeke­sek. A beszélgetés első felé­ben Horváth Nándor elvtáns a korongos műhely álapszer- vezetónek egyik vezetőségi tag­ja értékeli az elmúlt havi ered­ményeket, s ismerteti az ú; feladatokat. A szakszervezeti bizalmiak ilyen alapos és konkrét mun­kája emeli az üzemi bizottsáf tekintélyét, s a dolgozók na­gyobb bizalommal fordulnál az üzemi bizottsághoz minder ügyee-bajos dolgukkal, pana­szukkal, s bátrabban mondjál el a hibákat, észrevételeiket is. Természetesen a legjobt munka som hibátlan. Sokszoi nyugodt lelkiismerettel állapít­juk meg, hogy elvégeztük leg­fontosabb teendőinket, s köz- ben egyről-másról megfeledke­zünk. Egy ilyen figyelmünkbe kiesett dolgot jurtArott eszünk­be Svernyik elvtárs is, amikor az SZKP XX. Kongresszusán az újítókkal való foglalkozás­ról beszélt. A Pécsi Porcelán­gyárban az újítások ügyét kissé mechanikusan, hivatalos ügyként kezelik a legnagyobb jóindulat és igyekezet mellett is. A vállalat újítási üdveit felső fokon a függetlenített újítási megbízott végzi, s elóg gyorsan elintézik a felülvizs­gálást, s az elbírálást. Ezzel nem is lenne baj. De emellett a bizalmiaknak kellene többet tudniuk az újításokról. Már­tonná elvtánsnő elmondotta, hogy ő nem ffoglalkozik az újí­tókkal, hiszen erre van o szakszervezetnek külön megbí­zottja. Ez az, amit figyelmen kívül hagytunk. A bizalminak kellene szorgalmazni egy-egy, műhelyében megszületett újí­tás minél tökéletesebb kihasz­nálását, s nehéz, bonyolult munkafolyamatoknál az újabb ötletek megszületését. 1956-BAN ránk váró felada­tok megkövetelik, hogy a szak- szervezet az eddigieknél jobban segítse a termelést, Marton Béláné egyszerű munkásnőből lett minőségi ellenőr, s érzi, hogy mi az, amit bizalmiként is várnák tőle dolgozótársai. Tudja, hogy milyen módszerek­kel segítheti elő a termelést, a termelékenység növelését, raű helyének tervteljesítését. A szakszervezeti bizalmiaknak ilyen módszerrel, ilyen lelke sedéssel kell dolgozniuk. (Telefonjelentés) Péntek délután régenvárt szállítmány futott be a sásd; vasútállomásra. A vagonokon hat gyönyörű, ÜT 413-as lánc­talpas traktor érkezett Kispest­ről: a Vörös Csillag Traktor­gyár kültUe őket. Most meg a gépállomás udvarán dohog csak 50 lóerős motorjuk, de a bejáratás után hétfőn már az új gépek is hozzálátnak a szántáshoz. Egy-egy lánctalpas gép két G vagy R 30—35-ös traktor munkáját képes elvé­gezni. A lánctalpasokat olyan ve­zetők gondjaira bízzák, mint Reszli István és Nagy István elvtársak, akik tavaly a gép­állomás legeredményesebb A Mecsektől a harsányi hegyig: Teljes erővel folyik a szántás

Next

/
Oldalképek
Tartalom