Dunántúli Napló, 1956. febuár (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-19 / 43. szám

1958 FEBRUAR 19 NAPLÓ 5 1797 — UetwcicU Ueihéez — 7856 TI arminc eszten- dős volt, ami­kor 1827-ben „Buch der Lieder“ (Dalok könyve) című köteté­vel világhírűvé vált. Verseit majdnem minden európai nyelv re lefordították, s a leghíresebb zeneszer­zők zenésítették meg: Schumann, Liszt, Ru­binstein, Csajkov­szkij, Mendelssohn, Brahms és még sokan mások. Dalai nyomán valóságos Heine-kul- tusz indult meg. —» Még a reakciós iro­dalomtörténészek is megállapítják, hogy hatására megválto­zott egy egész kor­szak elképzelése a költészetről, s hogy a fiatal német költők a jelen század elejé­ig szinte kivétel nél­kül az ő hangütésében kezdték pályafutásukat. Nem kétséges, hogy a Goethe utáni német irodalomnak Heine a legna­gyobb lírikusa, — nevét mé­gis kínos erőfeszítéssel igye­keztek kitörölni az irodalom- történetből. Ennek okát világosan felis­merjük, ha megvizsgá'juk a kort, amelyben élt, és benne a költő helyzetét, szerepét, harcait. Ifjú korában az elmaradott, feudális Németországban 6 szólaltatta meg először az új, a polgári korszak modern em­berének bonyolult lelkivilágát, problematikus, érdekes sze­mélyiségét. A szenvedélyes, fiatal költő már akkor szem­ben áll az önző, számító né­met m’árspo1 gárral. A „Dalok könyvéiben ez még csak iró- niku« hangjában nyilvánul meg. de prózai írásaiban, kü­lönösen híres „Útirajzaidban rr ár a huszas évek második fe­lé'narcos nyíltsággal foglal á”é«t kora elmaradottsága el­len Harminchárom esztendős, amikor elér hozzá az 1830-as francia forradalom bírj. — „A & UÍTt's forradalom fia vagyok — ír­ja ekkor naplójába — ... feje­met meg akarom koszorúzni a halálos küzdelemhez ... Nyújt­satok lantot, hogy harci dalt énekeljek ... szavakat, lángoló csillagokat, amelyek lezúdul­nak a magasból, elégetik a pa­lotákat és kivilágítják a kuny­hókat.*’ Mivel pedig Német­országban továbbra is fenn­marad a reakció korlátlan uralma, elhagyja hazáját és az európai forradalmak fő­városába, Párizsba költözik. Haláláig emigrációban él. Hazájában a reakciós biro­dalmi gyűlés betiltja verseit, hazaárulónak mondják. Pedig Párizsban is megmarad hazája sorsáért aggódó, haladásáért harcoló költőnek, német köl­tőnek. Nem fogadja el a felkí­nált francia államno'"émAoo: „Borzalmas, őrült gondolat volna számomra, hogy egy személyben legyek néme' poé­ta és francia állampolgár“ — írja. Költeményeiben megható sorok tanúskodnak állandó honvágyáról. Párizsban váHk a népek közötti barátság és megbékélés munkásává, példái mutatva az igazi hfft’p szeretet és a nemzetköziség egymást kiegészítő, dialektikus egyse- a kapitalista társadalom igaz- gere. Azt tartja legfőbb fel- ságtalanságainak csak a prole- adatának, hogy az egymás el- tariátus vethet véget, nyíltan len uszított, egymást gyűlölő megjrja, hogy a kommunizmu- két népet: a németet és a fran- sé a jövő. Lelkesen ír erről, de ciát közelebb vigye egymás- mint polgár, fél is a proletár­hoz. A németséget cikkek so- tömegek ura'ómra jutásától: s rozatában tájékoztatja a fran- kultúra addigi értékeinek cia események igazi rugóiról pusztulását félti tőlük. „Kérges és a francia irodalomról, Fran- kezükkel széttörik majd a ciaország számára pedig a fej- szépség szobrait — írja. — A lett német filozófiát közvetíti, ..Dalok könyvé"-t a sarki fű- elsősorban Hegel dialektikáié- szeres arra használ ja fel. hogy nak elemző ismertetésével. zacskókat csináljon belőle ... Közben megismerkedik a És mégis megyallom — foly- francia utópista szocialisták- tatja, — ugyanez a kommu- kal, majd 1843 őszén az ugyan- nizmus, amely ellenségesen csak párizsi száműzetésbe ér- áll szemben minden érdekem- kező Marxszal. Kettőjük kö- mel és hajlamommal, olyan zött szoros barátság fejlődik, varázst gyakorol lelkemre. s ennek hatására hangja egy- amely alól nem vonhatom ki re öntudatosabb és radijcáli- magam... Törjék szét a régi sabb lesz. költészete a szó tel- világot, abc e'misztidt az ár- jes értelmében politikussá vá- tatlanság és oly gyönyörűen ük. Ekkor írja legragyogóbb buriánzott az. önzés, ahol az forradalmi verseit, pl. a Taká- ember kizsákmányolta az em- csok címűt, amelvet Engels bért." fordított angolra és küldött el Életében voltak ingadozá- egv chartista folyóiratnak, a sok. követett el nem egy hibát „Németország, téli mese” cf- Is. vésső elvi á'iásDontja sem mű verses útirajzát, amely a volt mentes az ei'entmondások- forradalom előtti Németország tói. Életművének egésze mé- valóságos enciklopédiáiét ad- gis kiemelkedően előremutató: ja. politikai szatíráit, stb. hazája feudális, reakciós vi­1848 tavaszán fellángolnak szonyai közepette eljutott a Európa-szerte a forradalmak, polgári forradalmak eszméjé­Ezekben már nem tud közvet- ig. sőt még tovább is: a szó- Családi boldogság a fő, lenül részt venni: idegbénulá- cializmus, végül a kommuniz- ki többre vágynék, bűnbe esne sa ágyhoz köti, „matrác-sír- rmts megvalósulásának igenlé- Régi fészkébe, a tető ban“ fekszik évekig, 1856-ban séig. bekövetkezett haláláig. De Amitől tartott: íme, nem kö- még így is buzdítja a világ el- vetkezett be. Az új rend nem nyomottjait a harcra. Mélyen csináltat papírzacskókat gyö- együtt érez a magyar szabad- nyörű verseinek lapjaiból, ha- sághősökkel, s bukásukat „1849 nem ellenkezőleg: odanyújtja című versében műveit azoknak, akiknek ő ma­ga szánta: a becsületesen dol­gozó miiüóknak. 6*nléUuMtefuség> a Tiszti lüutAcu% A Pécs Városi Békebizottság, a Hazafias Népfront, a Városi Tanács VB Népművelési Osztálya és a Tiszti Klub pénteken este emlékünnepséget rendezett Heinrich Heine halálának századik évfordulója alkalmá­ból. A megemlékező beszédet Kolta Ferenc, a pedagógiai főiskola tanára mondotta, amelyet műsor követett. Bor- say Pál, a Zeneművészeti Szakiskola tanára; Békés Rita és Somló Ferenc, a Pécsi Nemzeti Színház művészei; dr. Nemerey Péter, Özörényi Olga, dr. Papp Arpádné és Su­gár Győző Heine verseket szavaltak, illetőleg megzenésí­tett költeményeit adták elő. A Honvédzenekar — Csáky Nándor vezetésével — a Don Juan nyitányt játszotta el. Az emlékünnepségre vendég érkezett a Német Demo­kratikus Köztársaságból. Max Zimmenng, az NDK írószö­vetségének vezetőségi tagja az ünnepségen vázolta Heine művészi fejlődését és hangsúlyozta a költő harcosságát. — Heine az akkori német társadalomnak vezető egyé­niségévé küzdötte fel magát — mondotta többek között Max Zimmering. — Mindig kiállt a haladó eszmék, a nép ügye, az igaz ügy mellett. Német vendégünk az ünnepség után baráti beszélge­tést folytáéit a pécsi írócsoport tagjaival, akik szeretettel vették körül Heine hazájának képviselőjét. M&9 (HdébvUfott októberében*’ panaszolja. Utolsó verseskötetében a ha­lálra készülő költő legfőbb Lecsillapult a szélvihar és házunk táján újra csend lett; játszik karácsonyfáival Germánia, az óriási gyermek. alatt, hazatalál a béke-fecske Pihen az erdő, a folyó, szelíd holdfény füröszti őket. Egy csattanás ... Talán golyó, melyet egy jóbarát szívébe lőttek? Talán még fogta fegyverét, így leltek rá a vakmerőre. 1856 február 17-én halt meg. (Bölcsebb volt nála a derék Liszt Franci él s mint tisztes agg, csodákat mesél, elmerengve a harcról unokáinak: „Hogy vagdalkoztam! Szik­rázott a pengeT Ha e szót hallom: „magyarok”, szűknek érzem német zekémet, keblemben tenger kavarog és mintha trombiták köszön­tenének! Mintha a régi hősi dal csendülne fel tisztán, de távol. majd vadul, ércesen rivall... Ének a Nibelungok alkonyáról. Ez ugyanaz a hősi vég. Csak a hősök nevei mások,-MmakOr.: u él«, szépbe.D* Cetében és h.lila után a re- «** nem tompulnak továbbra sem akciós Németország ismételten támadásai a társadalmi igaz- is megtagadta. Most azonban, ságtalanságok ellen. „Enfant halála u’án száz esztendővel, perdu“ (Elveszett gyermek) cí- büszkén vallja a macáénak a mű megrázó kö’teményében demokratikus német nép » harcos életének végső sommá- vele együtt a haladásért és ° zását egy olyan hős képébe sü­ríti. aki az utolsó percig ki- rari őrhelyén. < É'ete utolsó évében fogal­mazta meg a kommunizmus­hoz való viszonyát. Ez a vi­szony kétségtelenül ellentmon­dásos. Heine felismerte, hogy a proletariátus ura'omraiutá- sa elkerülhetetlen. Látta, hogy békéért harcoló emhemv’” l'"‘"'oas köz^ssóop Moszkvá­tól Newyorkie. Petőfinek. Arany ’áncsnnk. Ady Endré­nek, és ’ózs-f A<uilának Heim iránt érzett lelkesedésének fő'vétójaként megbecsüléssé’ em’ékezik m°g róla a mai ma­gyar nép is. Dr. Ko't i Ferenc Csattanás... Most röppenne fel egy Goethe-ünnepi rakéta? Ha Sontag sírjából kikel, tűzijáték ropog — a régi nóta. Felbukkan Liszt is, ime él, iem őrzi Franci vérbedermedt estét a magyar csatatér; nem ölték meg az oroszok, a szerbek. A szabadság végvára rom, száz sebből vérzik Magyar- ország, Ó, ez a sors mily ismerős! Szabad zászlóval, büszke fővel, ősi szokás szerint, a hős nem bír a nyers, állati túl­erővel. Egyenlőtlen a viadal, ha az ökör pártján a medve... Vigasztalódj, bukott magyar, mi irigykedve nézünk szégye­nedre. Tested derék vadállatok becsületes fogsora marta, A takácsok Szemükbe könnyek sose gyűlnek, foguk csikorog, elszántan így ülnek: „Ez lesz Germánia szemfödele, háromszoros átkot szövünk bele — Csak szöjjük a gyolcsot! Legelőször az istent sújtsa nagy átkunk, kit ínségben, kínban, fagyban imádtunk! öt hívta szavunk, de magunkra hagyott, kinevetett,' kigúnyolt, becsapott — Csak szöjjük a gyolcsot! Urak királyát sújtsa az átok. hozzá a szegény hiába kiáltott! Utolsó garasig kifosztja zsebed s lepuffant, mint egy kósza ebet — Csak szöjjük a gyolcsot! Sújtsa az átok hazug hazánkat, hol pusztít a szégyen, a szenny, a gyalázat! A virágot, még ki se nyílt, letörik, de van dög: a féreg falhat csömörig — Csak szöjjük a gyolcsot! Száll a vetélő, kattog a borda, ülnek a szövőszékre hajolva: „Ez a gyolcs Germánia szemfödele. háromszoros átkot szövünk bele — Csak szöjjük a gyolcsotf* (KEPES GÉZA fordítása) Uvne, vn&'Aei a Szwfáuhi&bati A Szovjetunióban hatalmas ^ népszerűségnek örvende­nek Heinrich Heine művei. A Szovjet Bibliográfiai Intézet, a Szovjet írók II. Országos Kongresszusára adatokat közölt arról, hogy mennyi külföldi író műve jelent meg a Szovjetunió­ban. Ekkor kiderült, hogy Heine munkássága iránt. Az Októberi Szocialista Forrada­lom első éveiben az éppen csak megszervezett szovjet ki­adóvállalatok már terjeszteni kezdték Heine műveit az új olvasóközönség között és az egyre szaoorodó olvasótermek­ben. S ez a munka sohasem hagyott alább. Büszkén mond­hatjuk. hogv Heine művei a l? Ferenc lovag ép s tudom, amíg reánk igát rakott -zkrénye mélyén szablyája se disznó-, farkas- ét hitvány csorbább. kutyafalka. Mind röfög, üvölt és ugat, megfojt bűze a győzteseknek. De csitt, költő! Erőd apad, beteg vagy. Légy okos, marad) te veszteg. (KÁLNOKY LÁSZLÓ ford.) (ftotAdatok is ötletek H eine rövid, csattanós aforizmáiban rendkívül szelle­mesen jellemezte korának jellegzetes vonásait, er­kölcsét, tudományát, politikai nézeteit. Ezekből közlünk mu­tatóba néhányat; A mama mesélte: terhessége nyetegeket, ismeretlen viharo­1918-tól 1954 szeptemberéig Nagy Honvédő Háború éveiben idején egy idegen kertből meg- kát. A JUvtdey. Heine 105 könyvét, 1,601.000 példányszámban adták ki a szovjet népek tizenhét nyelvén. Azóta még többször jelentek meg a nagy német író művei. A ^Szovjetunióban sokéves és dicső hagyományon nyugszik Heine műveinek tanulmányo­zása. Puskin, aki 1837-ben hunyt el, felfigyelt a német költőre, bár Heine jelentősebb műveit csak később írta. Heine versei­nek klasszikus fordításait M. J. Lermontov, F. I. Tyutcsev, N. A. Nyekraszov, A. Á. Fet, L. M. Mihajlov és A. A. Biok ké­szítette. A Heine-fordítások körül éles vita tombolt. Az orosz haladó társadalmi eszme • képviselői elvetették az úgy­nevezett „tiszta művészet” hí­veinek azt a próbálkozását, hogy sikkasszák el Heine lirá­India testét kerestük, s fel­’s megielentek F.zek a művek fegyverként szola^Hak a Ljisisz,- ♦a barhA„ok elleni harcban. A háború előtti években mee’elent s/ovlet Hei­ne kiadás közül is ki kell “melnünk az N. RerL-ovszki * nrofesszor szerkesztésében ki­adott monúmentálic U? Vötef«*; válogatott művet. Ez a kiadás orosz nve'ven a legfeliesebb. s megközelíti az akadémiai ki­adásokat Nénsaerűságnek ör- India lelkét keressük, vendének a «zoviet olvasók kö- mit találunk? rében a már sokszor kiadott nevkö’etes Heine válogatott művek. Mintegy bizonyítékul a Hei­ne művei iránti nagy érdeklő­désre. mind több orosz olvasó eredetiben tanulmányozza a német költő műveit. Ezzel kao- csolatban meg kell említenünk kívánt egy almát, de nem sza­kította le, nehogy gyermeké­ből tolvaj legyen. Azért gyötör engem egész életemben a szép almák utáni titkos vágy, de , ... gúzsbaköti kezem az idegen tulajdon iránti tisztelet és a lopás undora. Ha egy együgyű, ártalmatlan költő nagyhlrtelen politikussá lesz, a bölcsőben ringó gver­aki így figyelmeztet: Apám, ne edd meg, amit édesanyám fő­zött! , A nászinduló mindig emlé­Í!dJ®-tÜ,k„^?1®rÍkát ..^ost hogy kezetembe idézi a katonákat vajon ütközetbe kísérő muzsikát. , ... j..„ , A német nők igen veszélye­A demokratikus düh így sek _ de L.sak naplóik miatt , * S?relmr xYer?,ek x el- melyeket férjeik könnyűszer­en: Miért a rózsákról éne- rei megtalálnak, keltek folyton, ti arisztokra- . ták?! Énekeljetek inkább a de- . , , mokratikus krumpliról, hi- . A. n5™et házasság nem szén az táplálja a népeket! íg?z‘ házass,ág' A .^rjnek vol­iáképpen nincs is felesége. cm tudom, mit is jelentsen, Kibontja arany fésűvel Í^!ZLaJZtVem- * hozzá egy dalt dúdol, Lr eszernben, bűvös dala telve tűzzel, a múltat idézgetem. dallama szinte forr. Hűvös az alkonyi óra s halkan a Rajna zúg. Megcsillan a hegyek orma, a nap hint rá búcsút. A hajóst a kicsiny ladikban vad fájdalom önti el. Már a zátonyra se pillant, csupán a magasba figyel. A legszebb szűz ul a szirtfok Végül belevész a habokba csúcsán, s a melybe lat. a ladik s hajósa vele. hryahan arany ékszeré csillog, én azt hiszem, elsodorta Kibontja arany haját. a Loreley éneke. (RABA GYÖRGY fordítása.) jából a harcos, lázadó eszmét. Heine műveinek figyelemre- * csak cselédje, egyébként éli Heine munkássága iránti méltó németnyelvű szovjet ki- Vajon a királyok fejére lo- — legalább is gondolatban — mélységes tisztelet hatotta át adását, amely négv kötetben J csolt olaí lecsendesíti-e az em- a maga legényéletét, csak­krltTkusoÍ0rmea^il2ro0zásaüa Knipovics szerkesztésében je- berek viharos |°ndolatait? hogy most már családja köré­Csernisevszkij George Sand és lent meg. ... ... „ Fauerbach, a szocializmus hir- Az Állami Szépirodalmi Ki- - azt Proféc'al°m: Megél detői mellé írja naplójában Heine nevét. N. A. Dobrolju- bov „Mikor jön el az igazi nap” című híres cikkéhez Hei­ne következő lángoló sorait ír­ja* mottónak: „Schlage die Trommel und fürchte dich nicht”. A Leninnel kapcsolatos visz- szaemlékcrések kiemelik, mennyire érdeklődött Lenin ben. Azt azért nem mernem Én azt próféciálom: Megél- T?ondani hoeV 6 az úr a ház- . tek egyszer egy téli forradal- ^wj, E,knk^1eg. Időnként ado most készül kiadni uiabb mat ^ ez szörnyűbb lesz mint cselédje szolgájává alacsonyo­két kötetet Heine műveiből és az előzők valamennyien! Ha a dik és ezt a szolgalelküséget egy újabb teljesebb „Váloga- vér a hóra ömlik.:i még takargatni sem tudja há­tott művek”-et, amely során * Za népe el6U' * ismét felülvizsgáltak több tor- Olyanok a házasulók, mint Akadnak olyan emberek, dítást. Mind az első, mind pe- a. velencei dozsék, akik az Ad- akik azt hiszik, hogy pontosan dig az utóbbi kiadás nagy pél- !'iai ingerre] jegyzik el magú- megismerik a madarat — ha dánvszámban telenii- —aa kai. -- nem ’-diák mű -eH megnézhetik azt a tojást, ame- anyszamoan telem' a mélyétli mlt vesznek el: kin- lyikből kibújt. Sz. Ljvov cseket, gyöngyöket vagy szűr- (Fordította: Garami László)

Next

/
Oldalképek
Tartalom