Dunántúli Napló, 1956. febuár (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-16 / 40. szám

1956 FEBRUÄR 16

NAPLÓ

s

PART ÉS PÁRTÉPÍTÉS

/

Megtartották az egyetemi és főiskolai

páríéríekesletet

V

Virág- és zászlódíszbe öltözött terem fogadba kedden reggel a pécsi egyetemi és főiskolai pártértekezletre küldött kommunistákat. A megnyitó után a honvédzemekar tagjai rázendítettek a DlVSZ-induló- ra, s a zene ütemére feketeruhás fiúk, fehérblúzos lányok, ■az egyetem és főiskola kitűnő és jelesrendű hallgatói léptek az elnöki emelvény elé.

—* Mi fiatalok — mondta a DISE-küldöttség egyik tagja — soha. nem felejtjük el, hogy a kommunisták segítségével tanulhatunk. ígérjük, hogy a kommunisták példáját követve harcolunk mi is a szocializmus megteremtéséért.

Az egyetemi és főiskolai párt-végrehajtó bizottság nevében Szentístványi Gyuláné elvtársnő, a pártbizottság titkára mondotta el a beszámolót. A beszámoló 'minden szaván érződött, hogy nem egy ember, hanem egy lelkes kollektíva munkája. Mintegy százötvenen vettek részt az előkészítésében.

Az első és legfontosabb kérdés — amelyről a beszámoló mogemelékezett, — milyen hatással volt a jobboldali elhajlás i> pécsi egyetemre, s mit tettek eddig az ezzel kapcsolatos hibák megszüntetéséért. A Nagy Imre-féle káros politika az egyetemi párfimunkában is éreztette hatását, kihatott a párttagok magatartására, a tudományos, az oktató-nevelőmunka és a hivatali munka minden területére. Lazult a pártfesyelem és még ellenséges nézetek is felütötték fejüket.

— A Központi Vezetőség márciusi és augusztusi határozatai alapján azonban — mondotta Szent.istványi elvtársnő — megváltozott a politikai légkör az egyetemen, fejlődés következett be a pártszervezetek belső életében.

Dicsérettel emlékezett meg a beszámoló a pártcsoportok munkájáról, de egyben megszabta** feladataikat is: foglalkozzanak többet a párttagok magatartásával, figyeljenek fe! az ellenséges hangokra, harcoljanak minden káros politikai jelenség ellen, javítsák a kapcsolatot a pártonkívüli dolgozókkal, végezzenek alaoosabb f°’vi!ágosító munkát, erősítsék, pácunkat a munkában kitűnt, nenhez hű emberekkel.

A politikai nevelőmunka fontosságát. — bármely terület munkájának értékeléséről volt szó — nem győzte eléggé hangsúlyozni a beszámoló, mert lényegében ettől függ mindenütt a munka megjavítása és a ^e~ lyes irányban végzett politikai

A DISZ HÍREI

munka befolyásolja az egyetem hallgatóinak, az új értelmiségnek, a jövő szakembereinek nevelését, képzését is.

A beszámolót élénk vita követte.. ■

— Elsősorban nekünk, pedagógusoknak kell marxista- leninista szellemben képeznünk magunkat, — mondta Balázs Józsefivé elvtársnő, főiskolai adjunktus, — hiszen mi neveljük a jövő generációját. Ha így lesz, javulni fog az oktató munka, sikerül egységesebbé tennünk, összehangolnunk a politilcai és az állami oktatást.

Takács László elvtárs, az egyetem marxizmus-lenániz- mus tanszékének vezetője is a politikai és szakmai oktatás összhangjának fontosságát hangsúlyozta. „Nem igaz az, amit a pedagógiai főiskolán állítottak, hogy nem lehet a földrajzzal együtt tanítani a politikát, — mondotta és ezt többek között azzal is bizonyította, hogy az ötödéves orvostanhallgatók filozófiai oktatásban kiváló eredményeket értek el. Dr. Halász Pál eívtárs pedig rámutatott arra, hogy ez a nézet nemcsak a főiskolán jelentkezett,, hisz még a tudományos bizottság munkáját is két csoportra akartál« osztani egyesek; politikai és szakmai kérdésekre.

Az ifjúság problémái egyébként is tág teret kaptak a hozzászólásokban. Sürgették a diákotthonok jó kollektíváinak kialakítását, a munkás- és pa- raszíszármazásu hallgatók önbizalmának növelését, a Díszben végzett politikai munka megjavítását és a sportoló ifjúság nevelését. Helyes lenne, ha

a DISZ-szel kapcsolatos hozzászólásokat ismertetnék az egyetem és a főiskola DlSZ-tagsá- gával, s elmondanák nékik, milyen feladatok végrehajtását várják tőlük a kommunisták.

Fontos feladatként jelölték meg az ápolónővérek otthonának megteremtését, az „első” és „másodrendű’1 pesti és vidéki klinikák közötti különbségek megszüntetését, a diákotthoni férőhelyek számának növelését, a takarékosságot az egyetem egész területén és a körzeti orvosok továbbképzésének segítését. A takarékosságot kivéve — amiért minden kommunista sokat tehet a maga területén — a többi kérdés megoldásához a ■ felsőbb szervek megértésére, támogatására van szükség, amit már a pártértekezleten részvevő városi párt-végrehajtó bizottság képviselőjétől, Moór József elvtársitól is igényeltek a részvevő kommunisták.

Amikor — idő hiányában — befejezték a hozzászólásokat, és a jelentkező tíz elvtársat arra kérték, adják be írásban mondanivalójukat a pártbizottságnak — megkezdődött a pártbizottság tagjainak jelölése.

A pártbizottság tagjainak és póttagjainak megválasztása után, késő este ért véget az egyetemi és faiskolai pártértekezlet. Az értekezlet küldöttei azzal a biztos tudattal fejezték be fontos megbízatásukat, hogy elősegítették az egyetemen folyó munkát és azoknak a fontos feladatoknak a végrehajtását, amelyekről a beszámoló megemlékezett, és amelyekről ők maguk — hozzászólásaikban beszéltek.

Új belépők

Az elmúlt hetekben igen sok új taggal növekedett termelőszövetkezeteink tagsága. A szigetvári járásban 32 család lépett be 59 taggal és 176 kataszteri hold földterülettel. A belépések a következő tsz-ekben történtek:

család

tag

kh föld

Szenti ászló

7

11

35

Almamellék

4

7

22

Csebény

3

4

18

Szigetvár

2

6

20

Somogyhatvan

1

1

8

Mozsgó

4

7

26

Antalszállás

1

2

8

Boldogasszonyfa

1.

2

8

Hóból

2

3

11

Vásárosbéc

5

10

—

Ibafa

1

4

11

Cegléd

1

2

9

A mohácsi járásban különösen a lánycsóki Csillag Tsz-ben gyarapodott februárban a termelőszövetkezeti tagok száma. Az újonnan választott lánycsóki alapszervezet vezetősége segítette elő ezt a szép eredményt. Belépett 17 család 18 taggal, 22 kh földdel.

éUtd kezdmek...

Hárman tiporjuk a havat Fettend felé és ahogy időnként 'hátratekintünk, a lábnyomokat máris befújta a kavargó, hideg szél. Elől halad az őszhajú öreg. Jókedvében van.

— Bár még két féldecit megittam volna Gyöngyösmelléken Úgyis Júlia-napra megyek Gö- rösgallra.

Mögötte baktat a „mélyfú- rós". Többször megáll, fülel, ö hallja meg először a falu felől a fúrómotor berregő hangját.

— Megy a gép, ilyen fene időben is ... De megy ám !

Engem egy hír visz a hóborított síkon át. Csak annyit tudok, hogy este tsz-alakuló gyűlés lesz Pettenden ...

A kis falu csendes, a szél ereje is megtörik itt, hosszú erdősáv védi a települést. A tanácsirodában az elnök már aláírt belépési nyilatkozatokat böngész. Története van mindegyiknek.

Hogy mikor kezdődött? Ki tudná azt most már pontosan megmondani. .. Talán ötvenháromban? Amikor néhány család kivételével mindenki termelőszövetkezeti tag lett. — De ez sikertelen kezdet volt,— csak öten tartottak ki a közös mellett. És nem maradtak egyedül; több, mint húsz család van most megint a Szabad Földben, s nem gazdálkodnak rosszul. 28 forint volt egy munkaegységük értéke. Jobb egyetértéssel azonban sokkal többre képesek.

Az egyéni gazdák részletesen ismerik a Szabad Földben lévő. hibákat, bajokat. Föl is hánytorgatták ezeket 'úton-út- félen a tagoknak.

—1 Jöjjetek közénk, aztán mutassátok meg, mit tudtok — mondták a Szabad Föld-beliek. i

— Meg is mutatjuk .;: —

szólt egyre gyakrabban a Válasz. Volt, aki megtoldotta: — De úgy ám, hogy új csoportot alakítunk.

Amikor azonban cselekvésre került a sor, sokan visszahúzódtak. A tanácsházba összehívott megbeszélésre alig néhá- nyan jöttek fel. Másodszor ugyancsak. De ekkor már Méhész György elvtárs, a tanácselnök, Szőlősi Gézáné elvtársnő v. b.-titkár és Szőlősi elvtárs, a Szabad Föld Tsz párttitkára belemelegedett az új termelőszövetkezet szervezésébe. Kiss Jánosnéval, a tanácselnökhelyettessel és Simon Je- nőnével együtt, aki járási tanácstag, sorra járták az egyéni portákat többször is. Utána pár napig csend volt. Érlelő csend. Mert 13-án, hétfőn este egyszer csak bekopognak a tanácselnök ablakán ... Többen voltak, férfiak, asszonyok vegyesen.

— Eljöttünk a belépési nyilatkozatokért — mondták. — Nincs mit csodálkozni Méhész elvtárs, inkább húzza fel a csizmáját és jöjjön velünk.

özv. Bognár József né házánál tartották meg még aznap este az előkészítőbizottsági gyűlést. Ki írja alá elsőnek? Simonné hátrasimította barna haját és mosolyogva vette kezébe a tollat:

— Hát ezen Adán már igazán neon fogunk fennakadni, ha már egyszer idáig eljutottunk.

Szaporodtak az aláírások.

— Na, te leszel a kilencedik

— szólt Dobor Sándor, az előkészítő bizottság elnöke Gáli Józsefnek.

— Szóval, ahogy először mondtam, két holdat: hagyok kint — vélekedett Gáli József.

— Azt már nem! Te két háztájit akarsz?

— Akkor még gondolkodom, alszom rá egyet.

Igaz, hogy Gáli József nem sokat aludt, — de jót álmodhatott, mert másnap reggel feleségével együtt csatlakozott a nyolc családhoz a 16 holdjával,

— alapszabály szerint. És jöttek kedden az újabb belépők. Dombai Imre is benyitott a tanácsházra: aláírja ő, hogyne akarná a maga javát, csak az asszony akadékoskodik, pedig ha már belép, altikor úgy volna jó, ha mind a ketten.

Átmegyünk Kati nénihez, Dombai bácsi közben betér a kocsmába, nehogy úgy tűnjön, ő hozta az „erősítést.“ — De nincs itt semmi nehézség. Kati nénit csak a már beadott tojás és baromfi ára aggasztja.

— Hát ha visszakapom, akkor jó ... De csak akkor írom alá, ha előbb az emberem.

Ekkor lép be Dombai bácsi, és már csak a tollat kell elővenni. Mindketten alákanya- rintják nevüket..:

Kedd este az alakulógyűlésen már tizenöt belépési nyilatkozat feküdt az asztalon: 26 taggal, több, mint másfélszáz hóid földdel megalakult a második pettendi termelőszövetkezet, — az Uj Élet. És hogy

az új élet megteremtése nem

minden vita nélkül, símán megy végbe, azt az alakulógyűlés is mutatta. Egyik belépő a csikóit akarta eladni, más egyik lovát, a harmadik mór egy csikót és egy lovat, úgyhogy ez az eladási láz mindenkire átterjedt. Csak hüm- mögtek a tagok, de nem mondta ki nyíltan senki, hogy álljunk meg emberek, mert ez így a’apszabályellenes lesz, amíg Simon Jóska bácsi föl nem állt:

— Nekem sincs háztáji tehenem, se hízóm levágásra. De majd lesz! Ha azonban az első órában megrövidítjük már a közöst ezzel a csikó- és ló- eladogatással, ez torzsalkodásra vezetne később is. Maradjunk a szabály mellett: az ösz- szes igásállatot bevisszük.

Simonné folytatta:

— Igaza van Jóska bátyámnak. Esetleg aki leginkább rászorul, egy vagy kettő, azoknak tehet engedményt a tagság.

Földvári János elvtárs, a járási tanács elnöke Is felhívta a tagok figyelmét: ne elsősorban a háztáji felvirágoztatására törekedjenek, hanem a közös fejlesztésére. Alakítsanak ki jövedelmező állatállományt, adják el a felesleges lovakat és vegyenek ezen a pénzen teheneket, malacokat. Búzás Ferenc elvtárs, a járási pártbizottság első titkára elsőnek köszöntötte a járás ez évben alakuló negyedik új termelőszövetkezetének tagságát, elnökét — Dobor Sándort. A vezetőség és tagság összefogásán, egymás segítésén alapuló kitartó munkát kért tőlük.

Az Uj Élet megalakulása napján két család a régi termelőszövetkezetbe kérte felvételét. Ezzel négy egyéni gazda maradt a faluban.

Még kedden este nagy vigalom volt a földművesszövetkezet kocsmájában. A tsz-tagok kezében összecsendülő poharak kis falujukat köszöntötték, — Pettendet, a sellyei járás első termelőszövetkezeti községét..;

Weidinger Vilmos

Megjutalmazták a legjobb építőipari tanulóintézeteket

A minisztertanács és a DISZ Központi Vezetősége a szocialista munkaversenyben I. helyezett

MTH 102. számú Gábor Áron Ipari Tanulóintézetet (Özd, építőipari tagozat), a minisztertanács és a DISZ Központi Vezetőség Vörös Vándorzászlajával, oklevéllel és 12 ezer forinttal jutalmazza.

II. helyezett

MTH 314. számú Golup Rudolf ipari tanulóintézetet (Tatabánya) a minisztertanács és a DISZ Központi Vezetőség oklevéllel és 7000 forinttal, és

III. helyezett

MTH 506. számú Elek Tamás ipari tanulóintézetet (Pécs) a minisztertanács és a DISZ Központi Vezetőség oklevelével, valamint 3500 forinttal ju-. talmazza,

Az Ifjúsági Akadémia „Kai túróit magatartás, ifjak a fel nőttek között“ című előadását, amelyet Molnár Péter, főiskolai tanár tartott Szigetvárott, —' több, mint 240 fiatal hallgatta meg.

•>

A nemesikéi és kistamási DlSZ-szervezotek közösen rendezték meg a tagkönyvkiosz- tást. Mindkét szervezet titkára beszámolt munkájáról, ismertette a feladatokat. Az úttörők is köszöntötték a DTSZ- tag gyűlést, majd sor került a Budapesti tavasz című film bemutatójára. melyet naev tetszéssel fogadtak a DlSZ-gvű- lé=en résztvevő idősebb dolgozók is.

*

A Szentegáti Kísérleti Gazdaság pártvezetőségválasztó taggyűlését virággal köszöntötték a DISZ-fiatalok. Azt kérték, hogy a kommunisták nyújtsanak nekik az eddiginél is több segítséget.

*

Palota bozsokon is kiosztották az új DISZ-ta,gkönyveket. A taggyűlésen ígéretet kaptak arra a fiatalok, hogy hamarosan lesz szervezeti helyiségük. — Nagy örömmel fogadták a fiatalok azt a bejelentést is, hogy a DISZ megyei bizottsága a közeljövőben néprádióval,

sokkészletekikel, mandolinnal, könyvtárral, társasjátékokkal és padokkal ajándékozza meg

Egész esfe meg akartam kérdeni Kati nénitől, hogy boldog-e. Boldog-e, mint a fiatal szerelmesek, akik a menyegző lármáját már alig állják és sietnének haza, ketten — a maguk új otthonába ... Hogy boldogok-e, mint a deresfejy öregek, akik az élet lármáját- zaját már csak azért állják, mert együtt maradtak ketten, kettecskén... a gyerekek, hajh — messze repültek...

Aztán mégse kérdeztem meg. Csak figyeltem a két öreget. Kati nénit és Jóska bácsit. Figyeltem az aranylakodalom csengő pohárköszöntései közben ... figyeltem a menyasz- szonytánc sodró áradatában.. a felköszöntők alatt... a £- műk zavart egymásratalálaSa- ban..;

És közben állt a lakodalom. Ország-világ csudájára, héthatáros vendégsereggel. Eljöttek a gyerekek, az unokák, a kis kilenchónapos Erzsiké is ott volt, a legfiatalabb dédunoka. Ott a sógorok, komák... szóval a szűkebb család. De eljött az a másik rokonság is, amelyet nem vérségi kötelék fűz hozzájuk, nem is barátság, vagy áldott jószomszédság, hanem valami más, nem is égi szén új, do falun itt-ott mi szokatlan kapocs: a közösen végzett munka rokonsága jött el, azaz a berkesdi Alkotmány Termelőszövetkezet tagsága. Jöttek felköszönteni, ünnepelni szorgalmas alapítótagjukat, a 72 esztendős Szűcs Jóska

c/lramjLakedaL&m

bácsit s dolgos-derék asszonyát, Kati nénit, aki csak 66 éves ugyan.

Ugye pontosan írom, Kati néni? Hatvanhat éves! S tizenhat volt éppen, mikor bekötötték selyemkendővel a fejét?! Tizenhatéves kislány ... tarka viganóban ... nagy, csillogó szemekkel... mosolyra született rózsás tekintettel, ilyennek mondják akkori lánybarátai. S egyszer úgy hozta a sors, hogy elment a berkesdi búcsúba. Nagy mulatság volt. Húzta, a rezesbanda, pörögtek a ringlispilek, pufogtak a céllövő legények... de Kati néni, azaz hogy Vörös Bene Kati nem sokat látott a búcsú zajos-zavaros kavargásából.

Nem sokat; csak egy meleg, barna szempárt, a Jóskáét, ami aztán úgy meg is igézte, hogy még jobban, mintha ráolvastak volna. De Jóska szíve táján is megpezsdült a vér:

— Hej, te lány, vagy az enyém leszel, vagy senkié!

Pénzt dobott a zenészeknek s táncbavitte Katit. Csak ketten táncoltak. Frissen, ropogósa®, szerelmesen, mint két életretermett, élnivágyó fiatal.

Ahogy mesélik, csak sokára találkoztak ismét. Újra a berkesdi búcsún. Mért Kati néni perekedi lány volt. Találkoztak, de most már életreszóló kéréssel búcsúzott a Jóska;

— Légy a feleségem, Kati..;

— Ha te is úgy akarod ...

A fiatalok határoztak, de az

öregek is.

— Rendezett az apám lakodalmat, de nem sokáig maradhattunk otthon. Az anyám elüldözött a háztól a feleségem miatt..;

S hezdödött a nyomorgás, a kínlódás. Cselédnek mentek el, meg napszámba. Ahol éppen valami kis kereset akadt. Mégse hagyták el egymást — se jóban, se bajban. Még az ujjúkra húzott arany karikagyűrűnél is, a sorra születő gyerekeknél is szorosabban tartotta őket össze valami. Ki tudja, mi volt az? Szerelem? .... Szeretet? ... Talán mindkettő. Hiszen a hitvestársi szeretet se szeretet, ha nem lobog benne — még hetvenéves korban is — valami abból az első, lázas, dacos, bolon- dító nagy furcsa érzésből, amit az emberek a szerelem szóval illetnek.

Vajon él ez az érzés még most is a két öregben?

Szerelmesek a szó hitvestársi, tiszta, mély. értelmében. Ott ülnek a díszhelyen. Körülöttük a vendégek, a meghívottak. Már nem kell szerénykednie Kati néni nők, mint fiatal menyasszony korában, ehet is, |’e a legjobb falatok csak Jóska bácsi tányérjába kerülnek, mint ötven év alatt mindig. S a szeme is azzal a régi, kedves, elnéző pillantással tekint az öregre, mikor legényesen odaáll a zenészek elé és elhu- zatja a nótáját: „Kit sirat a fecskemadár, — mért csicsereg olyan búsan az ágon? — Engem sirat, engem gyászol, — én vagyok a legárvább a világon ..

— No, de ilyen szomorú nótát, Jóska bátyám!

— Hát akkor valami vidámat! .; ;

S kezdődik a zeneszó, mint ötven esztendővel ezelőtt: egy fagyos februári estén, az első lakodalmon. S táncolnak az öregek. Ropják a csárdást a vendégek Is.

Szinte csupa idősebb pár.

Azok a Márik, meg Bözsik, akiknek szoknyája együtt sötétedett Kati néni piros viga- nójával. A rokonok, a szomszédok, régi és örök barátok — és az újak.: s

Hát igen, az újak! Maradhattak is volna otthon? Ez a fényes aranylakodalom — az ő ünnepük is. Az egész termelőszövetkezeté. Jutott volna másként az öregeknek kedvük, pénzük összehívni — 117 vendéget. S vendégelhették-e volna meg őket olyan gazdagon?! Még a tavalyi lisztjárandósá- gjt vette elő a lakodalomra

Józsi bácsi. Van bőven a kamrában minden, öreg korukra se szorulnak másokra, öreg korukra is — ott a csoportban — könnyebb munkával, igaz, de megkeresik a szükségest. Nem kell már kaszát venni a kezébe Jóska bácsinak, van, aki odaálljon helyébe, s az ő gyengébb ereje meg másutt kamatozik. Hát ezért jöttek el ők is, a csoporttagok.

— Eladó a menyasszony!

— Ki viszi a vőlegényt?

S éjféltájban kezdetét veszi az ősi, kedves szokás. Mindenki magasba emeli a maga ajándékát s pörög egyet az ünnepeitekkel. Azok meg járják kényesen, cifrázva, méltósággal, mintha rátartiak lennének s nem fáradtak már a sok csárdástól.

Kedves jó szülém, mire

gondolhat vajh most maga? Arra a sok csintalan beszédre, amit a sógorok meg komák súgdosnak a fülébe? Arra a fehér fátyolra, amely egykor oly gyöngéden koszorúzta rózsahamvas arcát? Vagy arra, hogy érdemes volt küszködni az élettel, bajlódni a gyerekekkel, érdemes volt — ezzel az emberrel, a Jóska bátyámmal, akinek hiába havazta be ha* ját a télire fordult idő, cgak olyan fiatal, vidám, életerős és boldog, mint maga — Kati né- r.ém,

ónodi György