Dunántúli Napló, 1956. febuár (13. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-14 / 38. szám
1956 FEBRUÁR 14 N A P r: <5 u PART ÉS PÁRTÉPÍTÉS (Btuéfrárcu JUaháeiaít A pécsújhegyi kommunisták megvalósítják határozatukat Ha tájékozatlan idegen farsang utolsó vasárnapján Mohácsra téved, ugyancsak ámuldozott volna a látottakon. A A múlt év végén nagyarányú korszerűsítési munkák Indultaik meg a pécsújhegyi erőműben. Bontják a régi falakat, új vízlágyítót, új kapcsolóberen- dezést, és új tárházat építenek az elavult 1914-es berendezések helyére. Mintegy négy millió forintot költenek az építkezésekre és 1957 január 1-re, ha elkészül, a pécsújhegyi erőmű, sokkal biztosabban és kevesebb üzemzavarral termei, mint most A villamos átépítési munkálatokkal a VERTESZ nevezetű budapesti vállalatot bízta meg a minisztérium, A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a pécs- újhegyiefcnek „nem sok közük” van az építkezéshez. A párt- vezetőségváiasztó taggyűlés határozatának hetedik pontja azonban kimondja, hogy: — „....az új vezetőség kisérje figyelemmel és segítse az építkezést, mert számunkra sem közömbös, hogy mikor készülnek el." Nos, a pártvezetőség a határozat szellemében cselekszik. Nem szavak, hanem tettek bizonyítják ezt Megbízásából Grécz Lajos kommunista főgépmester technikai-műszaki tanácsokkal és javaslatokkal segíti a budapesti dolgozókat, a napokban az egyik transzformátorkapcsoló berendezés átépítésénél személyesen vett részt. A másik példa egy raktárprobléma. Az erőmű, mivel égető szüksége volt egy raktárépületre, épített magának egyet 300 000 forintos költséggel. Mire elkészült, az építkezés is megkezdődött és a budapesti vállalatnak talán még nagyobb szüksége lett volna egy ilyen épületre, mint nekik. A pártveze tőség és az üzemvezetőség erre összeült és rövid megbeszélés utón átengedték a raktárt. „Mi majd megleszünk valahogy — mondták — de az építkezésnek mennie kell’’. A harmadik példa emberekről szól. Azokról, akik az új berendezést építik, azokról, akik a bonyolult alkatrészeket mozgásba hozzák, akik nélkül semmi sem lenne a tervekből. A párt vezetőség róluk is gondoskodott. Farkas János párttitkár, Illés Lajos és Berkics József pártvezetőségi tagok sokat szaladgáltak az I. kerületi tanácsnál, hogy a „vendégdol- gozók” lakást kapjanak. Szereztek is vagy tizenötnek s a vendégek hálája sem maradt el, mert a kazánjavítási munkákban segédkeztek s nékik is részük van abban, hogy a 12- es, 13-as, 15-ös kazánokat egykét nappal, a 14-es kazánt három nappal javították meg a határidő előtt. A határozat hatodik pontja előírja, hogy „az új technika ismertetése és bevezetése érdekében ... havonta tartsanak egy műszaki értekezletet, ott ismertessék, hogy milyen újításokra van az üzemnek legjobban szüksége”. Uj újításokról beszél a határozat és feltételezi, hogy a régieket, az elfekvőket hamarosan rendezik. Vegyük sorra a dolgokat. Tartottak-e ilyen műszaki értekezletet a január 5-i párbve- zetőségválaszbás óta? — Még nem — válaszolta Farkas elvtárs. A vezetőség két héttel ezelőtt osztotta csak el a reszortokat, nem jutott még rá Időnk — de ebben a hónapban tartunk egyet _; Rendezték-e az elfekvő újításokat? Sajnos nem. A pártvezetőség megbízta Jozipovics István elvtársat, a szakszervezet műszaiki felelősét, hogy vizsgálja meg a régi újítási javaslatokat Jozipovics i elvtárs hozzá is kezdett a do-1 loghoz, munkája azonban na-1 gyón lassan halad. Stáihl László újítási felelős — akire az újítások elsősorban tartoznak, — nagyon lelkes, amikor az április 4-i versenyfelajánlások szervezéséről és összegyűjtéséről van szó, az újításokat azonban eléggé elhanyagolja. A régebbi újítások megvizsgálásában tehát még ma sem történt meg a kívánt fordulóit. Právitz Imre elvtárs múlt év augusztusi újítására még ma sem kapott választ Palotai Jenő és Kiel Ferenc újításán 1954 augusztusa óta vitatkoznak a műszaki vezetők. Tizenkét ilyen régi, 1954-es újítás porosodik az íróasztalfiókokban megválaszolatlanul még ma is — hát nem lelkiismeretlenség ez? A technika fejlesztéséről beszélnek a pécsújhegyi erőműben is, de elfelejtkeznek arról, hogy a dolgozók sok-sok javaslata és újítása nélkül sohasem számíthatunk fejlődésre. Helyes lenne, ha a pártvezetőség megbízná Moticska Alfonz főmérnök, Alszószegi Rezső főművezető és a többi műszaki vezető elvtársakat, hogy rövid időn belül vizsgáljanak meg minden újítást és döntsék el az évek óta vajúdó vitákat. A megbízás és végrehajtás utón következhetne a beszámoltatás — ez lenne az útja a fordulat elérésének, melyre a vezetőségválasztó taggyűlés határozata kötelezi az új pártvezetőséget. sokác olvasókör helyiségeiben fából faragott, rikítóra festett ijesztő démonpofák vigyorognak rá, viselőjük testét kifordított szőrsuba takarja, az oldalakon vaskolompok csüngnek, a kezekben éleshangu kereplők, hatalmas fabuzogányok láthatók. Amott ketten többméter hosszú fákürtöt cipelnek, a sarokban különleges formájú kutyabőrdudán játszik a „gajdos”. Azután hangszerektől kísérve, kolompok- kal, kereplőkkel éktelen zajt csapva megindul a menet a város főtere, a Széchenyi tér felé. Útközben meg-megölel- getik a közelükbe merészkedő fehémépet, a hozzájuk csatlakozó jankalék — német farsan- gozók — pedig hamuszsákjaik- kal elporolják a velük kötekedő gyerkőcöket, azok éktelen sivalkodása közben. Gyermekek örömére, felnőttek vigságára az idén is megrendezte a mohácsi sokác olvasókör a busójárást, vagy „pok- lada”-t, ami sokác nyelven átöltözést, átváltozást jelent. A színpompás farsangi mulatsággá szelídült busójárás a farsang temetése, a tavasz köszöntése azonban a mohácsi soká- cok hagyományaiban ennél sokkal többet, a törökök Mohácsról való kiűzetésének ünneplését jelenti. A néphit szerint a török elnyomatás éi>eiben a sokácok Mohácssziget vadonjaiban bújtak meg és az öregek buzdítása Uőndói vasutasak Néhány napja történt Komlón. Holdvilágos hideg téli éjszaka volt. Már aludt a város, csak itt-ott lehetett egy-egy éjszakai szolgálatot teljesítő embert látni. Telefon csörgött az egyik vasúti irodában. A szolgálattevő felemelte a hallgatót: — Tessék! — Itt a tröszt. Kérünk azonnal 178 vagont ..: 178 vagont? Honnan? Üres a pályaudvar. Nagynehezen összeszednek néhány vagont. Kis időt nyernek ezzel is. Dehát mit ér az a pár darab kocsi, amikor több mint száz kellene még az éjjel. No, nem baj! Talán már jön az üres szerelvény, s megoldódik minden. Várnak. Az idő múlik, de Bakóca felől csak nem jön a szerelvény. Egyszer- csa'k megszólal a telefon: — Itt Bakóca. Itt a szerelvény.;: — Na, végre! —; De nem mehet tovább a mozdony pakura-hiány miatt. Most mi lesz? Gyi- mesi János forgalmi szolgálattevő úgy határoz: menjen a tartalék gép és hozza fel Bakócáról az elakadt üres kocsikat. Igen, de... A mozdony személyzete nem akarja vállalni a vonalszolgálatot, nem kötelesek. Végre megértik, miről van szó és a 324-es elindul a holdfényes éjszakában. Csak amikor odaérnek és akasztanák a mozdonyra a szerelvényt, veszik észre: el törött a vonóhorog. Gyerünk gyorsan vissza Komlóra. A mozdonyt megfordítják, s most zömök, farával előre hasítja a hideg levegőt. Kétszer fordulnak, s behozzák a szerelvényt Komlóra. Közben állandóan csörög a telefon, a bánya sürgeti a kocsikat. Végre azután Gyimesi elvtárs megkönnyebbülve válaszol: — Megérkezett.;. Küldjük. Várnai László élesztette nemzedékről-nemze- dékre a fiatalabbak szivében az otthonaikból őket kiűző hódítók elleni gyűlöletet. Itt várták sokáig a megjövendölt jelelhet, az égzengést, a földindulást, míg végül megjelent a vitéz, aki megparancsolta, hogy az évszázad alatt elkészült' kürtöket megfújják, az ijesztő fasisakokat fejükre húzzák, félelmeshangu kolomp jaikat derekukra kössék és a Dunán át, éjnek idején a városra törjenek. Az álmukból felriadt törökök azt hitték, hogy a rossz szellemek jelentek meg és ijedtükben egymást ölve futottak ki a városból. A főtéren — sokáéul „legin- ká”-n — hatalmas máglyarakás várta a busókat, akwk az égő máglya körül hosszan járták a kólót és a többi délszláv táncokat. Ezután került sor a legjobb jelmezek között 1 600 forint jutalom kiosztására. Ezzel még nem ért véget a mulatság, beesteledés után a városi kultúrházban folytatódott. Először mutatkozott be színpompás népi viseletben, nagy sikerrel a 24 tagú sokác úttörő-zenekar, amelynek Uu valy 12 000 forintért vásárolt hangszereket a város. Majd a 30 tagú tánccsoport szemkáp- ráztatóan csillogó, díszes ruhákban gyorsütemü ősi táncokat cifrázott, a „jagodice’’-neki o „todore”-nek és Kriskovics Antal bravúros szólótáncainak tapsolt a közönség. Előadás után pedig egy színes forgatag farsangtemető rág Ságétól volt visszhangos a 600 embert befogadó terem, reggelig ropták szapora léptekkel a szebbnél- szebb délszláv táncokat. A mohácsi délszlávok ünnepségén résztvett Dalibor Szolda- ti", a Jugoszláv Szövetségi ’<l(-'köztársaság magyarországi i rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere, felesége tár- I saságában. Oszmán Djikics, a követség első tanácsosa és ! Matecz János, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára is. A hu- i sók felvonulását a tanácsháza erkélyéről nézték végig, majd résztvettelc a városi kultúrház- ; ban műsorral egybekötött so- kác-bálon is. IGAZ SÁNDOR Részletfizetésre vásárolhatunk az Állami Áruházban Vasárnap jelent meg a belkereskedelmi minisztérium közleménye a részlethitej akcióról. Felkerestük az Állami Áruház áruforgalmi osztályvezetőjét, Dárdai Imre elvtársat és tőle érdeklődtünk a hitelakcióról. — Nálunk is lehet részletihi- telre vásárolni, — mondja. — Telefonon már sokan érdeklődtek az akció iránt. Kedden reggel máris vásárolhatnak hitelbe a bérből és fizetésből élő dolgozók, ezenkívül a kisipari szövetkezeti tagok. Dárdai elvtárs íróasztalán máris ott sorakoznak a zöldszínű vásárlási könyvecskék és az úgynevezett árukészlet szerződések. Az áruház ugyanis szerződést köt vásárlóival. — Mit lehet vásárolni? — Rádiókat, padlókefélőgépet, porszívót, háztartási gáztűzhelyet, fürdőszoba vízmelegítőt, Momikon fényképezőgépet és más egyebet. — Hogy történik a vásárlás? — Egyszerűen. A részletakcióban résztvevőnek nem kell mást tennie, minthogy a vásárlási könyvet elviszi munkahelyére, azt érvényesítteti a munkaadóval és ezután máris vásárolhat. A vásárló azonban olyan árucikk vásárlására köthet szerződést, amelynek havi részlete nem haladja meg munkaibérének 33 százalékát. — De mi történik akkor, ha a havi részlet meghaladja a munkabér 33 százalékát? Fogas kérdés, de Dárdai elv- társ nem jön zavarba. — Ha a férj keresetéből nem futná, segíthet a felesége is, ha dolgozik. így tehát nincs fennakadás, megvásárolhatják, amire szükségük van. Bizonyára sokan keresik fel az Állami Áruházat, hogy a részletfizetés előnyeit felhasználják. Ez annál is inkább előnyt jelent, miivel a vételárnak csupán 25 százalékát kell a szerződés megkötéskor kifizetni. A tbc elleni küzdelem hete A Megyei Vöröskereszt több, mint 60 ezer röplapot adott ki j; szervezeteinek a tbc elleni kHz- j| delemről. A röplapokat a Vö- j| röskercszt aktívái minden ház- |; hoz eljuttatják. * a pécsi gazdaság is a maga növénytermelési tervét — ugyan nem szólnak egy szót sem a szerves felültrágyázás- ról. mint ahogy a rotációs kapa használatát is hiába keresnék benne, helyette a fogas használatát ajánlja. Márpedig az idei sekélyen gyökerezett búzára vétek rávinni a fogast. mert teljesen kitépi a fejletlen növényt. Rotációs kapa szükséges ide, amely Ze- to—ál lassan huzatva vesgély J1 elvégzi a tavasszal szük- f-'" i ápolási munkát megákkor is. — ha ez nincs meg az íróasztal mellett készített, kimunkált szempontokban. A műszaki fejlesztési terv a nagy termés érdekében nemcsak úr*” általában írja elő a rotációs kapa használatát, hanem intézkedik arról is, hogy a gépészek több tagot kapcsoljanak egy-egy traktor után A műszaki fejlesztési terv >— amely például a kukoricatermelésiben Kaszapovics elvtárs tapasztalatai nyomán a megfelelő növényszám érdekében felhagy a négyzetes műveléssel — merészen új módon foglalkozik a talajerő visz- 6zapótlással, mindenféle mező- gazdasági munka alapjával. A nyáron ittjárt Kertscher professzor, a Német. Demokratikus Köztársiasi5'r! jénai mező- gazdasági kutatóintézetének vezetője, aki új trágyakezelési eljárásra taríította meg a gazdaság vezetőit. Eddig mi nedvesen és tömötten kezeljük az istállótrágyát, csakhogy el ne illanhassanak növényi tápanyagai — mégis elveszett nA1 dául a nitrogén ven százaléka. Fz v' egvu- -ond. A más '- trió- • kihri>'dása, am“’” ' a nyár végén és ősszel lekötött minden fo^aterot. Kertscher professzor javaslata alapján a trágyázásra kerülő táblát két méter szélesen körülszántják és a fellazított részre hordják ki naponta az istállótrágyát, amit mindjárt prizma alakba rakva össze is kevernek földdel. Fél éven beiül az anyag teljesen komposz- tálódik s mindjárt ott vankö- röskőrül készein a csak elszó- rásra váró értékes trágya, melyet akikor szórunk ki, amikor akarunk. Az üszögi üzemegységben folytatott kísérletek jól beváltak és a műszaki fejlesztési terv most a komposztálás alkalmazását az egész gazdaságban előírja. Az „Állami Gazdaság“ c. folyóirat a „Műszaki fejlesztés kérdései gazdaságainkban* cím alatt csak a trágyakihordás, rakodás és teregetés gépesítésének problémáit érinti. Vajon a jóbbmánő- sógű trágya előállítása nem műszaki fejlesztési Ifeladat-e és nem-e ez az előrébbvaló? Wff/gsoroWtatotínfi mindazokat a javaslatokat, amelyeket többheti előtanulmány útján a műszaki fejlesztési tervbe összegyűjtöttek a gazdaság növénytermelési, állattenyésztési agronómusai és mérnökei. De inkább arról szólunk előbb, hogy a műszaki fejlesztési terv miként neveli a szakembereket is. Már az egymaga is a terv dicséretére szolgál, hogy a szak embereket olvasásra, a folyton haladó tudomány eredményeinek állandó szemmeltartására ösztökéli. S hogy ez mennyire szükséges, azt bizonyítja a Dunántúli Naplónak a sásdi gépállomás körzetében tartott közvéleménykutatásának az a ■ s-zomorú e’edménvo. hogv négy megkérdezett (ebből három érettségizett) agronómus közü! három egyáltalán nem járat szaklapot és kettő nincs tisztában a legelemibb szakkérdésekkel sem. Akárhány szakemberünk az akadémia vagy az egyetem elvégzése óta pusztán „csalhatatlan érzékből”, „virtigli mezőgazdász” módjára— a könyveket sutbadobva gazdálkodik és tudásában vészesen elmarad a növekvő követelmények mögött. A műszaki fejlesztési terv — amellett, hogy levizsgáztatja a szakembereket — rákényszeríti arra őket, hogy tanuljanak és kísérletezzenek. Hetvenkét ösz- szehasonlító kísérlet végrehajtására kötelezi a szakembereket a műszaki fejlesztési terv — kezdve a paszternáknak és gés egyelőre — például a megyei tanácson — cinikus gúnyversek faragásában ütközik ki egyeseiméi — de majd kiszorítják ezeket azok a magyar szakmai viták, amelyek eddig nagyon hiányoztak életünkből. A megyei szarvasmarhatenyésztő tanácskozáson egyik felszólaló szakemberünk még felemelte szavát irányzatok ellen, amelyek újabb fajta kitenyésztését célozzák. Nos, a pécsi állami gazdaság műszaki fejlesztési tervének egyik .sarkalatos tétele a bővebb tejű, nagyobb tejzsírtartalmat adó jersey keresztezése a magyar tarkával — érdemes vitatkozni cukorrépának búza között történő felülvetéses termesztésén a kukorica között guggonülő bab köztestermesztésén keresztül a kukorica kétszálas műveléséig. Ezek a kísérletek alaposan megzavarják a szakkörök eddigelé meglehetősen kritikátlan, egészségtelen csendjét és pezsgést hoznak életükbes Igaz, hogy ez a pezsróla, hogy milyen irányban folyjanak a kísérletek a cél: a nagyobb hozam elérése érdekében. Fabatkát sem érne az egész műszaki fejlesztési terv, ha azt nem éreznék maguknak, sajátjuknak a fejőgulyások, traktorosok, kocsisok, hizlal- dások, gyalogmunkások, akiktől a gazdaság megköveteli a műszakfejlesztési terv végrehajtását. A tervet megvitatja az egész gazdaság. A főagronó- mus például azt javasolja, hogy 100—140 kiló pétisóval fej trágyázzák a búzákat. A brigádvezetők és üzemegységvezetők a maguk külön megbeszélésén arról döntenek, hogy vajon mindegyik táblára szórjanak-e, vagy a volt lucernatöréseket nem lenne-e célszerűbb kihagyni, mert az úgyis gazdag nitrogénben. S végül, az üzemegység dolgozóinak megbeszélésén azok az emberek, akik a pétisót majd kiszórják olyan színvonalon vitatják ezt meg, hogy a műtrá- gyás zsákokat ne mind a föld sarkára rakják le, mert akkor sokat kell hozzá gyalogolniuk — hanem körös-körül a föld szélére, hogy mindenhonnan könnyen elérhessék. Attól kezd ve, hogy a megvitatáson keresztül az egész tervet szorosan a gazdaság körülményeire igazították — a műszaki fejlesztési terv törvény a pécsi állami gazdaságon belül, melynek minden előírása végrehajtását lépésről-lépésre megao- veteli az igazgató, Felesleges lenne a pécsi állami gazdaság műszaki fejlesztési tervét a tökéletesség piedesztáljára emelni — de mint egyedülálló kezdeményezés feltétlenül dicséretet érdemel és követésre méltó. Útkeresés ez, melyre a helyes válasz: még jobb műszaki fejlesztési tervek készítése a töDDi állami gazdaságban, erdőgazdaságban — esetleg fejlettebb termelőszövetkezetekben is. És ennek a válasznak nem szabad soká késnie, mert ha hó is borítja a határt, közel a tavasz, Sásdon a Vöröskereszt és az MNDSZ elhatározta: az. egész lakosságot felkéri, hogy vegyen részit a tüdőszűrésen. Ennek zavartalan lebonyolítását a járási tüdőgondozó biztosítja. • Február 15-én, szerdán a járási kultúrházban előadást tartanak a tbc elleni küzdelemről. Utána a kórház kultúr- csoportja egészségügyi tárgyú műsort ad. * A MOKÉP a tbc elleni küzdelem hete alatt műsorra tűzi a „Tuberkulózis gyógyítható‘ című filmet. * Huszonkét mohácsi vöröske- resztes aktíva meglátogatta a tüdőgondozót. Megismerkedett annak munkájával, hogy az ott tapasztaltakat felhasználja a tüdőszűirés népszerűsítésére. * Pécsett, az orvosok több, mint 100 felvilágosító előadást tartanak az üzemekben, hivatalokban és körzetekben a tbc elleni küzdelemről. * Csükóstöttősön műsorral nyitják meg a tbc elleni küzdelem hetét, amelyet a Vöröskereszt és az MNDSZ közösen rendez. A Vöröskereszt című lap februári számából felolvasásokat tartanak a tbc elleni küzdelemről. * Hobolban a szülői munkaközösség ülésén megtárgyalják, hogy a szülők miként harcolhatnak a legeredményesebben a tbc ellen. Moz^gón diafilmvetítéssel kötik egybe a tbc-ről szóló elöOroezlán Imre adást. Rózsafán pedig az orvosi előadás után az iskolásak kultúrműsort adnak*
