Dunántúli Napló, 1956. febuár (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-14 / 38. szám

DUNÁNTÚLI mÁBPmmmxrumQtJETEKi A MAI SZAMBÁN: A Szovjetunió külügyminisztériumának nyi­latkozata a Közel- és Közép-Kelettel kapcso­latos angol-amerikai intézkedésekről. (2. o.) — A műszaki fejlesztés a mezőgazdaságban is elsőrendű feladat. (2.—3. o.) — A pécsújhegyi kommunisták megvalósítják határozatukat. (3. o.) — Busójárás Mohácson. (3. o.) M D P BARANYA MEGYEI BÍZÓT T/AG ÄN AK LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM ARA: 50 FILLÉR KEDD, 1956 FEBRUÁR 14 Pártvezetőségeink állandó feladata: a pártoktatás elméleti színvonalának emelése A vezetőségválasztó taggyű­léseken számbavettak pártaiap- szervezeteinjk az utolsó két esztendő politikai munkájának eredményeit, s meghatározták az új vezetőségek feladatait. A vezetőségválasztó taggyűlé­sek után pártszervezeteink megerősödve, az elmúlt évek tapasztalataival gazdagodva látnak munkájukhoz. Pártszer­vezeteink és vezetőségeink hagy többsége felismerte azt az igazságot: minél képzetteb­bek . párttagjaink, minél alapo­sabbak, határozottabbak a cse­lekvésben, lelkesebben végzik munkájukat, annál több ered­ményt érnek el feladataik me "oldásában. Éppen ezért — igen helyesen, — a vezetőség- Vá’-nató taggyűléseken lég­től alapszervezetünk határo­zatot hozott az iskolánkívüli P" "‘"'Vaitás megjavításáról. A pő • ‘■"Matással való törődés -’kívül fontos és állandó fel­ad -> ta. pártvezetőségeiniknek. A hr*/, "ozatok többségének azon­ban van egy hibája. A párt- hktatás helyzetének megjaví­tását szervezeti kérdések meg­adásától várják elsősorban. >,Az új vezetőség tagjai be­szélgessenek a hallgatóikkal, bij-dítsák őket az oktatásban káló részvételre." ,.Az egyes szemináriumok után beszélges­senek a vezetőség tagjai a mu- \autókkal, szükség esetén von­luk felelősségre őket.“ Ilyen- fo’Tnán jelöli meg a határoza­tik nagyrésze az új vezetősé­gek feladatát. Talán helytele­nek ezek a határozatok? Nem, söt. nagyon is szükségesek. — p"k az a hiba. hogy az ilyen határozatok elválasztják egy- hiá-tól a szervezeti és tartal­mi' kérdéseket. A politikai munka területén -iában, de a pártoktatás te- r,|1'*fén elválaszthatatlan egy- nió-től a tartalmi és szervezeti *h"eka. Ahol a szemináriumok vonal a magas, élénk, tar- ta'rnas viták folynak, — ott kev<*;ebb a baj a mulasztással. ^ ió szemináriumra szívesen Mrn-'k a hallgatók. A jó tar­talmi munka alapja tehát _ a mi'd-isztásmentes megjelenés- bek De meg is fordíthatjuk a kérdést. Lehet-e élénk vita, Színvonalas beszélgetés ott, ®ho] a hallgatóknak csak fele ’rienik meg a szemináriumon, ** is rendszertelenül? Egy-egy IoTii.kozás elmulasztása sok­kor áthidalhatatlan nehézséget .lent, mert az egyes anyagok Jjsy kapcsolódnak egymáshoz, a láncszemek. A pártok- megjavításával tehát a artalmí és szervezeti munka ^""Agének jegyében kell fog- rt’,'r<zni. Csak így biztosítható nártoktatás elméleti színvo­nlának emelése. Milyen feladatokat keli meg­bánunk a pártoktatás szín- i^hala emelésének érdekében? I^mdenekelőtt többet kell fog­^hozni a. propagandistákkal. errif^a^ azért, hogy a propa- i,1|idisták megjelenjenek a ^bferemeiákon és tanfolyamo- jc<?ri hanem azért is, hogy fel- p Rillten jelenjenek meg. — jj^rt a két konferencia idő- . htja között beszélgetni kell n Propagandistákkal: készül­ik * e’ nincsenek-e nehézsége­ké ^ megértik-e az anyagot, ^szitenek-e jegyzeteket? A l^i?b8gand?stákkoi1 akkor fog- °7,b8 timk eredményesen, ha V^-riuk a szemináriumon t/^/elt munkájukat, a hangá­ig v^bményét, a konferenciá- tanfolyamokon való sze­güket. E tapasztalatok W&n hatlvatópan segíthetjük őket. Szabó Ti'bor elvtárs, pé­csi propagandista az első vá­rosi konferenciára felszínesen készült. Utána elbeszélgettek vele, segítették munkáját. A második konferencián már minden kérdéshez helyesen szólt hozzá. A propagandisták a járási és városi tanfolyamon kap­nak politikai információt. Ez önmagában nem elég — bár rendkívül fontos. Szükséges, hogy pártvezetőségeink rend­szeresen tájékoztassák a pro- paganői^ákat a pártszervezet előtt álló feladatokról. Szük­séges ez azért is, mert sok propagandista más községből jár át szemináriumot tartani. Nem ismeri aranyira a dolgozók nézeteit, hangulatát, a község vagy az üzem múltját, fejlődé­sét, jelenlegi problémáit, hogy megfelelően tudjon mozgósíta­ni a párt- és kormányhatáro­zatok jó helyi megoldására. Helyes, ha a vezetőség helyi érvanyaggal látja el a propa­gandistákat, meghívja őket a közeljövőben tartandó népne­velő értekezletekre. Jó, ha fel­hívják a propagandisták fi­gyelmét a Szabad Nép-ben, Dunántúli Napló-ban, Pártélet­ben megjelent egyes fontos cikkekre, esetleg meg is beszé­lik azokat velük. Tapasztalataink szerint a pártoktatás hallgatóinak nagy többsége képes a tanfolyamok anyagának feldolgozására, el­sajátítására. A legtöbb nehéz­séget okozó „marxizmus-leni- nizmus alapjai” és a szakosí­tott tanfolyamok hallgatóira is vonatkozik ez. Hogy egyes ese­tekben még sem kielégítő a szemináriumok színvonala az elsősorban a hallgatók kellő szorgalmának hiányából adó­dik. Mégis vannak vezetők, akik úgy látják: „nem képesek a hallgatók megbirkózni az anyaggal”. Ez az alapvetően téves nézet leszereli a hallga­tók tanulásra való mozgósítá­sára irányuló munkát. Ha „úgy sem tud megbirkózni a hallga­tó az anyaggal” miért buzdít­suk lelkiismeretesebb tanulás­ra, miért segítsük a jegyzete­lésben, a nehezebb anyagré­szek feldolgozásában — követ­keztetnek helytelenül egyesek. Az igazság az, hogy a gyengén szereplő hallgatók többsége azért nem éri el a kívánt ered­ményt, mert vezetőségeink nem igényesek a hallgatók munkájával szemben, nem segítik őket kellően, nem bí­rálják őket hanyag munkájuk­ért. Inkább beletörődnek ab­ba: úgy sem érti meg az anya­got. Nem elég tehát csak a megjelenésre buzdítani a hall­gatókat, hanem a szorgalmas tanulásra is mozgósítani kell őket. A pártoktatással való foglal­kozás legyen pártvezetőségeink és alapszervezeteink állandó feladata. Szükséges, hogy ve­zetőségi üléseken megbeszél­jék az új vezetőségek a párt­oktatás helyzetét a szervezeti és tartalmi munka egységének jegyében. Határozataikban fog­lalkozzanak a rendszeres, pon­tos megjelenésre való mozgósí­táson túl az elméleti színvonal emelése kérdéseivel is. Ha párt­vezetőségeink egyik fő felada­tuknak tekintik a propagandis ták és hallgatók munkájának megjavítását — s erre a téli időszak nagyon alkalmas leg­több területen — akkor bízha­tunk abban, hogy megyénk te­rületén a pártoktatásban részt­vevő többezer hallgató ered­ményesen fejezi be az oktatási évet* \ Lemle Géza Kossiith-bánya kommunistái tervük fii ítélj esi lésével készülnek a pártvezetőségválasztó taggyűlésre Mindössze egy hét van hátra a komlói bányászok pártve­zetőségi választásáig. Ez az első nagyjelentőségű esemény idén a komlói bányászok életében, amely száz és száz bányászt kész­tetett lelkes versenyvállalásra. Lássuk hogyan dolgoznak Kos- suth-bányán a termelés parancsnokai, a szenes körletek vezetői, a vezetőségválasztások küszöbén, hogy február 19-én büszkén állhassanak a párt elé, s emelt fővel mondhassák el: amit vál­laltunk, teljesítettük is! Műszakváltás van, amikor meglátogatjuk a két vetély- társat körletirodájukban. Igen, vetélytársak, mert Schwarcz József, és Dobos körletvezetők nemcsak versenyvállalást tettek február 19-ére, a vezetőségválasztás tiszteletére, ha­nem páros-versenyre is hívták egymást. Dobos József Dobos Józsefet, a Il-es körlet vezetőjét keressük fel először. Szenesen találjuk íróasztala előtt Dobos József elvtársat, körülötte csapatvezetői, har­madaknászai. Most adja ki az utasításokat a délutánra. A szaktanácsok mellett nem mu­lasztja el egy-két biztató szó­val a versenyre is felhívni a figyelmet. A szemek felcsillan­nak, az értelmes tekintetekből néma ígéret olvasható ki: „Nem maradunk szégyenben Dobos elvtárs!” — Hogyan állunk a választá­si versenyben? — Alakul elvtárs, alakul — mondja, és képe széles, mo­solyra derül. — A január saj­nos nem váltotta be a hozzáfű­zött reményeket, de a februári versenyben az én körletem ve­zet, még pedig 123.9 százalékos eredménnyel. Januárban sem történt túl nagy tragédia, hiszen mindösz- sze 1.8 százalékkal maradtunk el a tervteljesítésben, de most a választások közeledtére ala­posan nekigyürkőztünk. Hat­száz csille szenet vállaltunk tervünkön felül február 19-ére, s ezzel szemben ha a januári adósságot is leszámítjuk a mai napig, vagyis az első dekád vé­géig 1017 csille szenet adtunk terven felül a hazának. Az a tervem, hogy a vezetőségvá­lasztás napjáig még azt az ezer csille szenet is kitermeljük, amit április 4-e tiszteletére vállaltunk, s akkor körletünk dolgbzóival együtt újabb válla­lást teszünk hazánk felszaba­dulásának 11. évfordulójára. Vállalásunk többi pontjaiban is szép eredmények születtek. Különösen jelentős az igazolat­lan műszak mulasztások terén mutatkozó javulás. Az év ele­jétől mintegy 50 százalékkal csökkent a bumlizók száma. Schwarcz József A Schwarcz-körletben mar nem fogad bennünket olyan vidám hangulat, mint Do- boséknál. — A januári 119.7 százalékos eredményünkkel szemben, ma 88.1 százalékra állunk tervünk teljesítésében — kezdi a be­szélgetést Schwarcz elvtárs. — Hogy mi volt a vállalá­sunk? Hát azt nehezen tudnám megmondani, de meg van az üb. elnöknél, meg kell kérdez­ni tőle. Több mint egy hétig beteg voltam, teszi hozzá men­tegetőzve — de azért biztos vagyok benne, hogy február 19-ére tett vállalásunkat telje­sítjük. — Az volt a baj, hogy túl nagy volt januárban frontjaink előrehaladási sebessége, mert a másik két körlet elmaradását is nekünk kellett pótolni. Most az a baj, hogy mindhárom frontunkon egyszerre ütött be a baj. A 12-es telepi frontfej­tésünkben egy 15 méter hosz- szú vetőbe ütköztünk, amelyet meg kell kerülnünk. A 13-as telepen egy 8 méteres kő-vetőt kell utánaszednünk. Az V. szinti tanbánya fejtésnél feltö­rést készítünk. A termelés- kiesés pótlására , a jövő héten az V. szinten új frontot indí­tunk, p lyben gyakorló-vájá­rokból ikított ifjúsági front­brigád fog dolgozni. Biztosan állíthatom, hogy február 15-ére rendben lesz a körlet és rövi­desen eltüntetjük a februári adósságot. Az eredmények nö- velés<???* az új technikát is se­gítségül hívjuk. A 12-es telepi fejtésben az I-es csapat mun­kahelyén a zománccsúszdát rá­zócsúszdával cseréljük fel és ezzel 24 óránként 20 fő „turká­lót” takarítunk meg.' A dolgozók versenylendülete igen fontos, de ehhez az is kel­lene, hogy a körletvezető se hanyagolja el ezt a verseny­lendületet. Megnyugtatjuk Schwarcz elvtársat, hogy vál­lalása teljesítésével egyenlőre nincs komolyabb baj, 2520 csil­lés vállalásával szemben a feb­ruári I. dekád végéig 3238 csil­le szenet adott terven felül, s így kellő hozzáállással a veze­tőségválasztás napjáig akár meg is duplázhatja vállalását. Horváth József Horni, hidegei dacolva Javul a muiilta a Pécs1 Szénbányászati Trösztnél Az elmaradással küzdő pé­csi bányászok szombaton n/gy- termelési műszakot tartottak* A hideg időjárás és az erős ha­vazás okozta szállítási nel ’$•- ségek ellenére is kiemelkedő, 114 százalékos eredménnyel zárult a műszak. A legjobban ismét a Széchenyi-aknai bá­nyászok dolgoztak, akik 134.7 százalékra teljesítették tervü­ket. András-akna 121,7, Béke­akna 117,1, István-akna 99,8, Petőfi-akna 109.4 százalékos eredményt ért el s így a tröszt havi átlaga 98.8 százalékra emelkedett. Túlteljesítjük az évi tervet Vállaljuk, hogy az éves ter­vünket 102.9 százalékra telje­sítjük — írja levelében a Szi­getvári Konzervgyár párttit­kára. — Csemege uborkából 5, befőttből 6,6, meggyléből 11, üveges borsóból 2, gyümölcs­félkész áruból pedig 10 száza­lékkal gyártanak többet. Vállalták ezenkívül azt is, hogy elfekvő anyagokból 100 darab 100 literes és 13 boros hordót készítenek. A gyár exportkötelesséeei- nek is a határidő előtt akar eleget tenni s ezért a határidőt tíz nappal lerövidítik. Termelőszövetaeli találkozók Termelőszövetkezeti találko­zókat tartanak az MNDSZ-asz- szonyok. A mágocsi találkozón a sásdi járás termelőszövetke­zetei és egyénileg dolgozó asz- szonyai közül 123-an vettek részt. Öcsárdon 15-én, Sikló­son 21-én lesz ilyen találkozó. A tsz találkozók megrendezé­sére Mohácson és Pécsváradon is hamarosan sor kerül. A hemeny fagy megdermesztette a berendezéseket, szivattyúkat, befa­gyasztotta a csöveket és szelepeket. Már pedig tudvalévő, hogy a szivattyúkon, csöveken és szelepeken nyugszik modern kényelmünk: ivóvizünk, fürdővizünk, gázszolgáltatásunk. Nos, az ivóvízzel még ezideig nincs különösebb baj. De a gázzal annál több! így esett, hogy az első panasz, amely- lyel a városban találkoztunk, mindjárt a gázra vonatkozott. A gázt a Kokszmű állítja elő. Lássuk hát, mi a helyzet az üzemben? — Bizony ahogy mondani szokás, szinte esőstől jött ránk a baj az elmúlt héten, — mondja Moticska Fetícián ve­gyészmérnök, üzemrészvezető. — Elsőnek a vékonyabb hűtővezeté­kek fagytak be a nagy hideg s a las­súbb vízáramlás következtében. Befa­gyott az ammóniákmosó torony vízve­zetéke s a víz-szifonok is. Február 3-án hajnali 4 órakor elromlott a savtálanitó szivattyú. Ki kellett cserélnünk. Erre az időre az ammonszulfát üzemmel is le kellett állnunk. A megindulásnál vi­szont a lehajtó vezeték egy része fagyott be; így indulás helyett a tartós gőzhiány miatt, csak melegentartásra állt be az üzem. Ez azonban még nem minden. Február 4-re virradó éjjel, elfagyott a külső hőkicserélő vezetéke, a reaktorra menő vízvezeték s a kénsavvezeték egy része is. — Hogyan lehetett megszüntetni a sok bajt? — Ez utóbbiak megszüntetésénél Dűli Sándor kezelő és a segítője végeztek ön­feláldozó munkát. De az üzem többi dol­gozója is bőven kivette részét a munka nehezéből. — Sokan panaszolják, hogy nincs elegendő gáz a városban. Mi az oka a gáz eltűnésének? — A gáz nem tűnt el, csak mivel a szabadban tároló szén is túlságosan le­hűlt s hóval keverten került a kemen­cékbe, érthető, hogy a szénlepárláshoz több gázt kellett a kemencékre adni. mini máskor. Továbbá a fagy ások kiol­vasztásához is több gázra és gőzre volt szükség, így a fogyasztók részére ez idő alatt kevesebb gáz jutott. Az elhárítási és megelőzési mun­kák Deák Bertalan főmérnök irányítása mellett történnek, gázlánggal, a tűzveszé­lyes helyeken gőzöléssel támadnak a befagyott csövekre, vezetékekre, míg a dermedtség fel nem enged s a cirkulá­ció helyreáll. A hibák gyors kijavítására s a tovább’ rongálódások megelőzésére a gyár veze­tősége különleges intézkedéseket fogana­tosított. — Megszerveztünk — a rendes mér- nökt ügyeletén felül — egy éjszakai váltóőrjáratot a hideg idő tartamára — mondja Bereczky elvtárs, a gyár igazgatója. — Ejszalcánként, két-három órai váltással mindig jelen van vala­melyikünk a telepen lakó műszakiak közül. Erre azért van szükség, hogy he a fagy miatt valami váratlan üzemza­var adódik, azonnal megfelelő intézke­déseket hozhassunk. A bajok javarésze éjszaka keletkezik, amikor természet­szerűleg nehezebb a hiba észlelése s -rónylag gyengébb a műszaki felügyelet Az első éjjeli őrjárat, Hellényi Miksa gépészmérnök vezetésével, villanylám- pákkal felszerelve indul el kőrútjára. Ejféi elmúlt, a hőmérő mínusz 17 fokot mutat s erős északi szél zúg az üzem épületei között. A műszakon lévők fa­gyos kézzel, a sötétséggel s az éles szél­lel viaskodva dolgoznak a gépeken. A cél az, hogy sehol be ne fagyjanak a csa• pok, el ne dugaszolódjanak a csővezeJ tékek s a termelés folyamatosságában fennakadás ne álljon elő. A kokszoló kemencén imbolygó ala­kok tűnnek fel az itt-ott felnyitott kamra tüzének fényében. Hellényi mér­nök tölcsért formál a kezével s felkiált a kemencére. — Nincs semmi baj odafönt, emberek? Tratnyek József kemencemunkás ha­tol át a korláton. — Minden rendben, mérnök clv- fárs — kiáltja. — Semmi baj! A váltóinspekciót teljesítő mérnök s íi két szolgálatos művezető: Gál János és Hámori András tovább mennek, a legnehezebb munkahelyek felé. Zseb- ! ampáik fénye hol itt, hol ott villan fel. Személyesen győződnek meg: betarta­nak-e minden kapott utasítást s ovó- ntézkedést a kezelők és segítők. Az ammonszulfát üzem mögött valaki 'púkat állja: Bereczky igazgató elvtárs. em tud aludni, amíg üzeme nincs tel­es biztonságban. Mi viszont úgy véljük — nyugodtan nihatunk, mialatt ők. lelkiismeretesen vi riasztanak. WAWRUCH GABOR Pécsi Kokszművek. J

Next

/
Oldalképek
Tartalom