Dunántúli Napló, 1956. febuár (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-07 / 32. szám

UM FEBRUÁR 7 NAPLÓ 3 Terjesszük el a DISZ-tagkönyvkiosztó taggyűlések jó tapasztalatait! Megyénk DlSZ-szervezetei- ben igen nagy és szép munka folyik. Mintegy huszonhatezer DISZ-fiatal kapja meg az ifjú­sági szövetség új tagkönyvét. A tagkönyvek kicserélése szer­vezeteink komoly erőpróbája. Ha jól végzik, nagy jelentő­ségű nevelőiskolája lesz az egész DISZ-tagságnak, szervezeteink megerősöd­nek. megszilárdulnak, meg­nő tekintélyük és befolyá- snk az ifjúság között. A munka már mintegy két hónapja folyik. DlSZ-azerveze- teink decemberben megkezd­ték a tagösszeírást, a tagkönyv csere előkészítését Február elejére többségük végzett az összeírással és sok helyen meg tartották az ünnepélyes tag- könyvkiosztó taggyűléseket is. Melyek az utóbbi hetek ta­pasztalatai? Legtöbb DISZ- szervezetben a tagkönyvcsere nem vált egyszerű adminisz­tratív tevékenységgé. A DISZ- vezetők és aktivisták fontos politikai munkának tekintették az összeírást, és ezért ki tud­ták használni a fiatalokkal va­ló beszélgetést a szervezet erő­sítésére. Nagyon sok DISZ- szervezetünk több DISZ-tagot írt össze, mint amennyit elő­zőleg nyilvántartott A pécsi Porcelángyárban 130-ról 200 fölé emelkedett a tagok száma. A megyében közel 3000 új és »megtalált“ DISZ-taggal növe­kedett taglétszámuk. Sok DISZ szervezetünk máris hozzákez­dett a beszélgetés során felme­rült különböző javaslatok k megvalósításához, személyes kérések elintézéséhez, a bírált hibák kijavításához. A tagkönyvkiosztó taggyűlé­sek nagy része még hátra van. Január végéig mintegy 200 DI S7-szervezetben adták át ünnepélyes taggyűlésen a tag­sági könyveket. A tapasztala­tok szerint beszámoló foglalkozik a DISZ- isták kötelességeivel és jogai­val. A taggyűléseken szinte kivétel nélkül résztvesznek a pártszervezetek titkárai és üze­mek igazgatói, a tanácsok ve­zetői és hasznos útmutatást adnak a DISZ-szervezeteknek. Az ilyen jól előkészített tag­gyűlések mély benyomást kel­tenek a fiatalokban és hosszú időn át emlékezetükben lesz az a nap, amikor átvették a tag­sági könyvet; A hasznos tapasztalatok mellett azonban, figyelmez­tető Jelenségek is vannak, melyek arra intenek, hogy nem lehetünk megelégedve az eddigi eredményekkel. Szervezeteink egyrészében már az előkészítésnél súlyos hibákat észleltünk. A legfon­tosabb: egyes DISZ-vezetők, aktivisták, a tagösszeírásban nem láttak egyebet, mint adat­gyűjtést. Elmaradtak a fiata­lokkal való beszélgetések, nem keresték fel őket — a diszistá- kat és a DISZ-en kívülieket — mert nem tartották szükséges­nek a személyes elbeszélgetést. Általános jelenség, hogy alap­szervezeti vezetőink nem töre­kednek arra, hogy a fiatal há­zasok és leszerelt katonák mindegyike — akiknek nagy­része jelenleg is DISZ-tag — megkapja az új tagkönyvet A taggyűléseket néhol gon­datlanul készítik elő. Nem Ismertetik a fiatalokkal a taggyűlés napirendjét, nem mondják el, miről lesz szó a beszámolóban. Helyes lenne, ha a taggyűlés előtti napokban a DISZ-csoportok, a Petőfi is­kolások összejönnének, meg­beszélnék a taggyűlés lefolyá­sát, szemelvényeket olvasná­nak a párt, a KIMSZ, a Kom- szomol és a DISZ harcainak és harcosainak történetéből. Gyakorta tapasztaljuk, hogy a taggyűlések beszámolói nem foglalkoznak elég gondosan a szervezet eddigi tevékenységé­vel, további programjával. A beszámoló gyakran csak a tit­kár beszámolója, s nem az egész vezetőségé. Kovács elv­társ például, a mároki DISZ- szervezet titkára, a taggyűlés kezdete előtt — míg a tagok gyülekeztek — készítette el a beszámolót. Hiányzott belőle a tagság és a vezetők véleménye, a további célkitűzés, a konkrét program és így nem adott vi­tára alapot. Az eredmények és hibák nem függetlenek a DISZ me­gyei, járási és városi végrehaj­tó bizottságok munkájától. További jó eredmények el­érésére és a hibák kijaví­tására minden iehetősc- günk megvan. Az a feladatunk, hogy a DISZ megyei vezetői és munkatár­sai, de a járási, városi DISZ végrehajtó bizottságok tagjai és aktivistái is többet segítse­nek alapszervezeteinknek, ter­jesszék el a jó tapasztalatokat, tartózkodjanak minél többet az alapszervezetekben, hogy tapasztalataikkal segítséget ad­janak a DISZ-szervezeteknek e nehéz, oe szép feladat sikeres végreh a jtásához. Vörös Pál a DISZ megyei v. b. oszt. vezetője. Végkiárusítás ? Miért nincs csavar- és szegecsáru a 35-ös Kisker boltban? a fiatalok nagy jelentősé­get tulajdonítanak ezeknek a taggyűléseknek, sok he­lyütt alig egy-ketten hiá- nvoznak. s mint például Dunaszekcsőn, a DISZ-ista lányokat és fiú­kat elkísérik szüleik is és je­len vannak fiaik, lányaik új DISZ tagsági könyvének át­vételénél. Kultúrműsort ren­deznek, feldíszítik a helyisé­get, tea-estet, tánc és más hasz­nos szórakozás követi a tag- könyvkiosztást. A beszámolók hű képet ad­nak a szervezetek munkájáról és terveket, programokat tar­talmaznak. Csaknem minden Ezelőtt egy év­vel nagy megelé­gedéssel vettük tudomásul, hogy megnyitnak egy olyan vasboltot, amely kizárólag közületeknek áru­sít. A bolt meg is nyílt, csak az a baj, hogy nem vál­totta be reménye­inket, mert jófor­mán semmit nem lehet benne kap­ni. A szó legszoro­sabb értelmében állítom, hogy egy egyszerű reszelő­nyelet sem vásá­rolhatunk az üz­letben, mert nincs. Csavar és szegecs­áruról pedig még álmodni sem me­rünk. A hibának a felettes szerveknél kell lenni, mert tudomásunk sze­rint megrendelé­seinket az üzlet­vezető minden esetben továbbít­ja, de eredmény­telenül. Csak az az ért­hetetlen, hogyan tudja az ijglet 200 százalékra teljesí­teni forgalmi ter­vét, ha egyszer nincs áruja. Vala­mi jó módszerrel dolgozhatnak, me­lyet érdemes vol­na átvenni más üzleteknek és vál­lalatoknak is. Kérjük, hogy lássák el a közü­leti vasboltot meg7 felelő áruval, mert csak így tud­ja megkönnyíteni a vállalati anyag- beszerzők munká­ját, állandó vásár­lási problémáját. T. F. anyagbeszerző Napvilágra kívánkozik' „Csépelünk“, mert nem csépelnek A reménypusztai Uj Élet Tsz a kozármislenyi gép­állomás körzetébe tartozik, így a cséplést is a kozár­mislenyi traktorosoknak kel­lene elvégezniük Remény­pusztán. De hiába hívtuk őket már december közepe óta, mindig csak az volt a válasz, hogy holnap jövünk a lucernát és lóherét kicsé- pclnL Végre eljött a nagy nap. Január 27-én délután meg­jött a gép, de mire ideért — elromlott. Mivel 30-án regge­lig még mindig nem javítot­ták ki, telefonon újból fel­hívtuk a gépállomást, hogy hozzák sürgősen üzemképes állapotba a gépet. A drót másik végén lévő üzemgaz­dász méltatlankodott, hogy a gép nem Is olyan rossz és végül megállapodtunk, hogy a kintlévő géppel csé­pelik el. Délután előállt a gép ve­zetője, hogy beviszi azt téli ja­vításra, de mégha nem is vinné be, akkor sem tudná elcsépelni, mert a cséplő rossz. így a lucerna és ló­heremag továbbra is a ka­zalban maradt, holott még két cséplő is áll Remény­pusztán. Az egyiket ugya­nis még november elején idehuzatták, de üzemeltetni nem lehetett, mivel — ezt a főmezőgazdász mondta, — a szíjakat meg kellett volna javítani. Úgy látszik,'három hónap nem volt elég erre sem. , Kérdezzük, ki a felelős az ilyen mulasztásért?! Mert a tsz így nem tudja szerződé­ses kötelezettségét teljesíte­ni, államunk elesik a vető­magtól, de mi is beszámítot­tuk zárszámadásunkba a ve­tőmag árát, — mintegy 15 ezer forintot. Talán kézzel csépeljük ki?! SCHMELCZER JÖZSEF tsz-elnök. * A Dunántúli Naplónak csak két kérdése van. — Az egyik: vajon a kozármislenyi gépállomás a vetés idejéig elcsépelí-e az Uj Élet Tsz lucrena- és lóhercmagját?! A másik: a reménypusztai Uj Élet Tsz vezetősége mi­ért nem kötbérezi ezért az elképesztő hanyagságért a kozármislenyi gépállomást?! A jubileumi lettél Mégegyszer megtapogatom a zsebem, hogy megvan-e a levél, aztán átvágok a síne­ken. Mozdonyok sietnek el mellettem, síp-síp után szól, váltók csattognak, a jűtőház- ban hegesztőpisztoly fénye vakít, és a levegőt zsongás, kopácsolás tölti meg. Farkas István elvtársat keresem a vasút mindennapi életének ebben a zűrzavarában. Kis szobában találom. — Megmondom, honnan Jöttem és megmutatom a levelet. — Farkas elvtárs írta? — Én — válaszol. — ír­tam én már többet is, hir­telen meg sem tudnám mon­dani, hányat. De várjon csak — és egy magas szekrényt nyit ki. Dossziét vesz elő, amelyen ez olvasható: „Saj­tó". Kinyitja és számolni kezdi a szerkesztőségtől ka­pott levelet: egy... kettő... három... — Huszonöt! — mondja ki végülis. Nem is gondoltam volna, hogy már ennyit írtam. Látja, mennyi eredmény, kisebb, nagyobb panasz van egy-egy ilyen kis helyen is, mint a fűtőház. így kezdődött a beszélge­tés a jubileumi levélről, — majd a levelezésre, ponto­sabban arra terelődött a szó: miért lett, hogyan lett Far­kas elvtárs a Dunántúli Nap­ló levelezője. — Az úgy volt, hogy Vár­nai elvtárs mindig kért tő­lem adatokat. Én összegyűj­töttem, 6 pedig megírta. — Egyszer aztán azt mondja He­gyi József műszaki főintéző: „Lehetne maga is a Dunán­túli Napló levelezője. Leg­alább lenne valaki innen a fűtőházból is, aki tájékoztat­ná a sajtót." Megfogadtam a-------------------------------------r tanácsot. Választ kaptam ä levelemre és hamarosan vi­szontláttam a lapban is. Reggel, amikor bement * iűtőházba, már fogadták. —* Vincze Károly kocsirészleg- vezető és Serfőző József mű­vezető szinte egyszerre mondták: — Látom Pistám, már van, 'ki törődik velünk. Mi sem 'eszünk mostoha gyerekek, ezután, igaz-e? — és kezet szorítottak Farkas elvtárssal. Ettől kezdve Farkas elv­társ minden nagyobb ese­ményről beszámolt. Munká­jában a pártszervezet és <t szerkesztőségtől érkezett szá­mos levél bátorította. Ha új­ságíró járt kint a fűtőház­ban, őt feltétlenül felkeres­te, — így lassan, lassan sze­mélyes kapcsolatot is terem­tett. Polcnyi Lajos etvtárs, a párttitkárunk mindig megbe­széli velem, hogy miről vol­na jó írni. Azt mondta a mi­nap is: Farkas elvtárs, ez a maga pártmegbizatása. — És szívesen eleget tesz ennek a pártmegbizatásnak? — Szép és felelősségteljes munka ez, és én mindig sze­rettem az ilyet. S hogy levelei segítik a munkát, önbizalmat, lelkese­dést adnak a fütőház dolgo­zóinak, erre példának idéz­zük a jubileumi levelet, amelyben hírt ad a fűtőház dolgozóinak a hőstetteiről: „A második ötéves terv a vasútra nézve is nagyjelen­tőségű. Mi tudjuk ezt. — A második ötéves terv első tíz napjában is megmutatkozott ez. Hetvenhárom vonatot to­vábbítottunk IS 971 tonna túl­súllyal Gyulai Imre moz­donyvezető és fűtői az első tíz napban 1800 tonna túl­súlyt szállítottak. Gyulai elv­társ a 10-én megtartott ter­melési értekezleten vállalta, hogy minden tehervonatát túlsúllyal továbbítja. Ehhez a vitllalásához számos moz­donyvezető csatlakozott." A vállalás teljesítéséhez, a jó eredményekhez és ahhoz, hogy Farkas elvtárs még sok­sok levelet írhasson szer­kesztőségünknek, erőt, egész­séget és sok sikert kívánunk. Kiss Ferenc éppen útra ké­szülődött. Szabó Ernőékhez, Sós Lajosékhoz és a két Sze­kereshez indult. Kiss elvtárs — népnevelő. Róla akartam írni, ezért men­tem Bolyba, s ha már itt ért az este — gondoltam — mellé­je szegődöm és meghallgatom a beszélgetéseket. ' — A két Szekereshez In­dul? — Nehéz emberek... — mond!a R. Gy. elvtárs. — Azok bizony — tette hoz­zá K. I. eivtárs. __ És Szabó Ernő? — Meglátja, ő lép be utoljára a tsz-be... Hatalmas szál ember Szabó Ernő. Hljenek le és igyanak — 5T7;*el f°8ndott. Koccintottunk. Utána újra koccintottunk és megint koccintottunk — így ment ez egymás után. A bor, ez a zamatos, aranyszínű ital pedig megoldja a nyelvet. ‘ , t ártuk a megyéről az elviarsakat, de nem jöttek... — kezelt a fftzda. En pedig hiába beszélek nekik. nem akarnak hallgatni rám, azt, mondják- „na tetszik, lepjél be1“ __ gs telsz.ik-e? _ Most már igen! Ta' ’> el őtt méö ,{'bhsz«r láttán hru-y rrrt# kVwvW mentek rsM- •-« .1 ’roförr A múlt >•••-. b'n M'-d'-f»* elvégeztek idő­ben a »trágyahordást is, és ami még nerfi történt meg, — Élőbb befejezték a vetést, mint „Nehéz" emberek között ml, a Rákócziban'... T,e a ka­lappal előttük! — Nincs is hiba most a Kossuth-ban? — De van. Zárszámadáskor nem hívtak meg bennünket—- ez a baj. Negyven-negyvenöt forint értékű munkaegységet mondott nekem Angyal bácsi, ennyit ér a háztájival — hét erre én is kíváncsi lettem vol­na! Mert egyénileg még soha­sem tudtam ennyit elérni... — És mit mondanak a rá- kóczisták a Kossuthról? — A többség azt, hogy ezt. az évet még megpróbáljuk az egyes típusban. Úgyis el van már vetve minden. — De a beadás már egybe megy — mondja a felesége. — Az már közös — hagyja rá a férje. — Jobb is így. Mi­nek itt annyit részleteskedni, amikor egyben is beadhatjuk — nem igaz? Tiszta inget vesz, csizmát húz, a felesége is készülődik. Moziba mennek. Csak a ma­ma marad otthon, vigyázni a házra, no meg a fiatalabbik Szabó Ernő. Kémiát tanul a gyerek, agronómus lesz — ap­ja szövetkezetében... A nrótermetü. moso'ygósképö ember Szekeres Farenr Bor­ra! kíná1 s én bizony rrár fé­lénken kiccontgalok. Mire Ide­értünk, megjártuk Sós Lajos házát is a «= bár a gazda nem volt otthon, —- itatlak, marasz­taltak még akkor is, amikor az ajtó kilincsét fogtuk. A pétisón kezdődött a be­szélgetés. Sokat vettek tavaly — mondotta Sickeres Ferenc — és vesznek az idén is, mert „csaik úgy húzza a cukorrépát.” Utána a szövetkezetre terelő­dött a szó. De nem a bólyira, hanem a megye legészakibb csücskében levőx'e, a mekénye- sire. — Mindig mondja a felesé­gem: ni, már megint irt Me- kényesről az újság, hatéves tervet csinálnak és a többi. — Mi persze átnézzük alapo­san, mert az apósom is ott dolgozik és kíváncsiak va­gyunk rá . .. Valami 700 mun­kaegységük volt nekik tavaly... — Beszélget is vele? — Hogyne! Megmond az ne­kem mindent, még azt is tu­dom, hogy tlzenhárom-tizen- négv forint készpénzt kaotak munkaegységenként. Láttam is a szövetkezetüket és nae gyón tetszettek a halastavak. Olyan hatvan-betven dekás pontyokat, fogtak ki az első évben... —*Sok pénzt kapnak abból? — kérdi a felesébe. — Hogy a csudába ne kap­nának! — Es Kossuthban7 — kér­di Kiss. — Otl is jól megfogták ta­valy ... De ezt az egy évet még megpróbáljuk így, Tudják, a mi csoportunk nagyon egyhú- ron pendül. A rákóczisták olyanok, hogy mindent együtt akarnak csinálni, a belépést is... íme, ez a falu második szá­mú „nehéz“ embere. A mutató már a kilenc és felest is elhagyta, amikor Sze­keres Györgyhöz betértünk. Az előbbi Szekeresnek a báty­ja, éppen olyan mosolygós ter­— Nem keü itt tltkolődzni! — mondja Szekeres kedélye­sen. — Nos, ha nyiltak a kártyák, akkor beszéljünk a Kossuth­ról — ajánlom, amit el is fo­gad. — Én már tavasszal meg­mondtam az asszonynak — ezek jól gazdálkodnak. Úgy is lett. Az öreg Angyal bácsival beszéltem nemrég és azt mond­ta, hogy több mint 400 mun* . , _________________ kaegységet szerzett s erre mé szetü, csak magasabb vala-* húszezernél több érték esik a mivel. Itt is fehérborral kezdték. Kiss elvtárs jól birta az italt — megszokta a népnevelőesté­ken — de én bizony nem. A beszélgetést figyeltem, epy szót sem akartam elveszíteni belő­le. Férj: — az 56-os hízót még tavaly leadtam. Feleség: — A tejet egész év­re bevisszük hamarosan . . — Nem is nagyon tetszik a tanácsnak! Ök folyamatosan szeretnék, mi pedig így 'áljuk jobbnak. Nem szeretünk mi tartozni! Érdekes. A testvére is ezt mondta, Szabó Ernő is hason­lóan beszélt — vajon véletlen lenne ez? ... — Az e’vtárs nem újsáefró — teszik fel hirteian n kér- cUs*. Nem jutok szóhoz, annyira meglepődöm, öccsónek felesé­gé ís „leleplezett'', itt is... Szívből kacagnak, ennyi Jövedelme - kérdi Kiss elv­háztájiéval .. — Volt-e magának? - társ. — Nekem? Én nem tudok ennyit, elérni, megmondom őszintén. Mindig könnyebben és vígabban megy a munka olyan helyen, ahol sokan van­nak! Tudom én azt magam­ról: el viccelődtünk a Rákóczi­ban és mire körülnéztünk, sok­kal többet végeztünk, mirit amennyit külön-külön elértünk volna. — Egy hiba van csak. Az ember figyeli a csoportot és nem lát benne fiatalt. Ki fog bennünket majd felváltani, ha megöregszünk? Amíg egyéniek voltak, együtt dolgozott az egész csa'ád, miért nem ma­radtak most is egyben? — Mert nem kapnak évköz­ben pénzt — mondja Kiss elv­társ. — Úgy van! A fiatalság szó­rakozni akar, évközben ii kell adni nekik, akkor belépnek !.a Kiss és Szekeres egészen összemelegszenek. Most már tegeződnek. — Mit hallasz Gyuri, belép­nek a rákóczisták? — Igen, csakhogy nem egye­dül, mert mind egyszerre akar __ Én azt mondom, hogy nem is kell ezt erőltetni, megérik ez. — És mikor? — kérdezi Kiss elvtárs. — Két év múlva? — Még annyi sem kell neki! A tizenegyest is elhagyta a mutató, amikor eljöttünk. El­búcsúztunk a vendégszerető házigazdától, feleségétől és két lányától. A nagyobbik itt is agronómusnak készül. Csikorgott a hó lábunk alatt, ml pedig a tanulságokról be­szélgettünk. Az első. Ha úgy mondanánk, hogy agitálni csak borbíró em­berek menjenek el, talán tré­fásnak tűnnék. A tréfa azon­ban komolyságot takar. Vár­ják és szeretik a népnevelőket a bólyi dolgozó parasztok, tő­lük akarnak választ kapui minden kérdésükre. A bólyi pártszervezet is úgy cseleked­nék a legjobban, ha a népne­velőket gyakrabban kiküldené, hisz nincs a népnevelésre al- ks'tnasabb idő, mint a hösz- szú téli esték. A másik tanulság: nem nehéz er berek a Szekeresek és Sza- b*’ n’> sem tartozik közéjük. Épi olyanok, mint a töb­biek. Mmimi Urnük

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom