Dunántúli Napló, 1956. febuár (13. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-05 / 31. szám
IRODALMI NAPLÓ Megjelenik minden hónap első vasárnapján 1956 FEBRUAR S ] 4 4 4 ■* 4 4 4 4 4 4 4 4 3 3 3 4 4 3 4 * 3 3 Taust utotsé monotonia Hitelét (fociUc ttotQédiáiánoU 11. t ívUtöl FAUST: A hegyláb még mocsárban áll, a hódolt földre dögvészt gőzölög; ha ezt is fölszárítanám, az volna áldás mindenek fölött. Teret nyitnék sok milliónak: éljen, nem bizton bár, de gáttalan-serényen. Friss-zöld s kövér a róna: ember, állat az újdon földön kényelmet találhat, tanyát vervén a dombháton legott, melyet merész és dolgos nép rakott. Itt bent, akár az Edénkért a táj, hadd tépje künn a gát-tetőt az ár, mely míg, hogy átszakítja, zúgva árad, a réseknél munkás közösség fárad. Igen! szünetlen ez jár most agyamba, t a fő-fő bölcseség is ez: let meg kell, hogy szerezze napról-napra, szabad életre csak az érdemes, tgy töltse súlyos vész-felhők alatt derék óráit gyermek, férfi, agg. Ily termő lázra éhezem, s szabad népet vágyom szabad helyen. Akkor szólnék a pillanathoz: oly szép vagy. 6 maradj tovább! a múlás, hogy szétmossa, gyönge ahhoz halandó lépteim nyomát. — E boldogító sejtelem miatt már most enyém a legszebb pillanat. Fordította: CSORBA GYŐZŐ $ifn&ttéU //WfHtfc ösctc' teugeúUáftték Leejtem a kosarat, gurul, táncol egyet, aztán talpra áll... Lányok jönnek zümmögetve túl. sikongásuk jól hallani már. Leülünk majd, zizzen a halom, zajjal röpköd meztelen arany; lámpánkat a szekéroldalon megszökteti olykor magasan. S odalent a hostélyok felett ezüst-pára, puha, szép fonál a holdfényes, ősz! kerteket gomolyogva eltakarja már. Dehát szóljunk, furcsa most a csend, lám már én is föl-fclriadok. — Bátyám egysze falujárni ment, az akit a rönk agjonnyomott... így ■.. Csak folyjék halkan a beszéd; figyelhetjük közben a kezek mozdulatát, kint a fák neszét, sarokban a szerelmeseket. % Beszéljünk! A tegnapot, a mát, mondjuk el az egész életet; reményünk a gyötrelmeken át, örömünket... S idénézzetek: Olyan lett az éj, mintha a múlt megcsobbanó tava lenne tán; kínok köve ami belehullt, gyűrűt vetne most egymásután. S fényünkkel a kusza partokon mi lennénk a lobogó jelen... Leng világunk, int — s bizakodón elindul már a sok fénytelen. KALÁSZ MÁRTÓ. ]\EM IDEGEN az ismeretlen sem. ha barátságos szóval közeledik. Simon néni sem csodálkozik különösebben, hogy látogatója Jött. Jönnek máskor is. Népnevelők, állami emberek... Csak azért szabadkozik kicsit, hogy nem tud kezet nyújtani,’ mivel éppen apróhalat tisztogat. Dehát, ha a keze foglalt, attól még beszélgethetünk. Miről is? Mindig a legfrissebb dolgokról. A legfrissebb pedig az, itt Siimonóknál, Rózsafa szélső házában, hogy beléptek a termelőszövetkezetbe. Úgyis oda lyukadunk ki, hát legjobb, ha mindjárt ott kezdjük. Simonné is így gondolja. — Ah — mondja, s szinte ingerült mozdulattal tépi ki egy halacska zsigereit — nem olyan nagy eset. Az embernek csak meg kell találni a helyét. A mai rendszer így kívánja, hát akkor biztosan így jó. A belsőrészek földre repülnek. Három macska veti rá magát Négy is van Simonék- nak, a negyedik az udvaron pofozkodik a kis fehér házőrzővel. De már az >s berohan a halpecsenyére. A kutya csak az orrát dugja be aztán fölényes fintorgással visszafordul. Megjátssza, hogy .kell a fenének az a büdös hal.“ Simonné le sem néz a macskákra. Uj halat fog, beszél. — Mi nem is sokat gondolkoztunk a dolgon. Mert a férjem is szövetkezeti útvonalon van, boltvezető és az ugye nem lehet, hogy egy család kétféle útvonalon legyen. Közben oldalt néz, mintha nemcsak nekem beszélne. Követem a szemét. A lánya áll ott. Virágos kötény, piros kötöttkabátka, bodorított haj. Ennyit látok hirtelen a homályban. — Mindig is mondta a férjem: be kell menni, úgy lesz jó nekünk. Mert nézze, ugye 6 ott van a boltban, látja, hogy mi van. Mit visz az egyéni? Kis sót, gyufát, ezt-azt, filléres holmit. Ha újdonság jön, szövet, cipó, rádió, komolyabb holmi, ki viszi el? A szövetkezetiek. Mindig utána kell rendelni. A lányát nézem közben, s megszokva a homályt tisztán látom, az anyját figyeli. Sötét szemöldöke mozdul csak, azzal helyesel, a szeme szinte hálásan fénylik, szájasarkán kis büszke mosoly ül. Nem olyan arc, ami megbolondítja a legényeket, kicsit vértelen is, de az érzések úgy hullámoznak rajta, hogy nehezen veszem le róla a szemem. Az anyja szava mégis, mintha hamisan csendülne ... I // — Simon néni — szólok a pillanatnyi szünetben — ezt mégse értem egészen. Mondta, mondta és mégse léptek be eddig? Dehiszen a szövetkezet régóta működik itt a faluban. Anya és lánya pillantást vált. Most kezdem megérteni, valami olyasféle történik itt, hogy Simonné a lányának mondja fel a leckét, amit jól megtanult, hisz sokszor hallotta. A kérdés most váratlanul éri. — Régóta persze — mondja kicsit megrezdülve — be is léptünk mi akkor mindjárt. — Aztán meg kiléptek? — Ki... ki hát... ötvenháromban. — És miért? Simon néni erre nem válaszol egyenesen. Inkább meséli, hogy itt, Rózsafán mindig tudták ám a népek, hogy jó a téesz. Tudhatták is, mert annak sohasem volt gazos a kukoricája, mindig nagyobb volt a gabonája. Láthatta mindenki. De úgy közbe, szinte véletlenakaratlan mégis indokolja a kilépést. „Akkor olyan idők voltaik...” — ennyit mond. — És azóta egyénileg dolgozlak? EGYÉNIEM. Pedig mondta a férjem, hogy meg fogjuk mi ezt bánni. Ö ugyan nem volt benne, mert féllába faláb, mezei munkára nem jó, de mondta, hogy bolondot tettünk. Közben fürgén jár a keze. Nem tudom, hányadik halacskával végzett, de a macskák már csendesebben osztozkodnak. — Azért mi visszamentünk volna ... — Vissza is mentek, amint látom. Simonné újra a lányát nézi. A halvány gyerekarc most moz dulatlan. De a szeme mintha bátorítana. Furcsa, de nem is csodálkozom, hogy Simonné csakugyan bátrabb hangot vesz. — Na persze. Vissza. De nem most, még ötvennégyben akartunk. El is mentünk a vezetőséghez, hogy visszavonjuk a kilépést. De akkor azt mondták, hogy aki kilépett, maradjon kívül. Ezt mondták nekünk. Ott álltunk egyénien, tizennégy holddal, jószág nélkül, tele adóssággal. Hát bántotta az embert... Azt mondta akkor az apósom: ha nektek jó, nekünk is. AZ APÓS. Róla nem is ' szól Simonné. Pedig a hetven éven túli öreg Simon itt a gazda. De ha nem szól is, érződik, hogy eddig lányának mondta a leckét, most meg Simon Sándor, az após hangján beszél. — Mert makacs ember az elnök, a Háttá Józsi. Dehát jól van, legyenek ők is maguknak, mi is magunknak. Neki- kezdtünk. Ketten voltunk a tizennégy holdra, az apósom, meg én, mert a Margitka akkor még iskolába járt. És szerencsénk se volt. Egy csikónk, egy üszőnk megdöglött.- A lovunk, a sárga tizennyolcéves vén jószág. Csak a másik, a szürke, még valamirevaló. Haj, mi volt itt két évig! Erélyes mozdulattal hajítja az utolsó halacskát a tálba, megzötyköli, s leönti a vizet, tisztát tölt a helyére. Margitka arca most kicsit aggódó. Ezek a szavak aligha voltak kedvére. iiödtyV&Cl’íát—ín(tetycdó*n C1 ebruárban megindul a *■ Könyvbarát-mozgalom. Ez az akció, mindenkinek, aki szereti a könyveket, lehetővé teszi, hogy viszonylag csekély anyagi erőfeszítéssel könyvi á- tárat gvűjthessen. A Könyvbarát-mozgalom tagjainak az Állami Könyvterjesztő Vállalat különböző kedvezményeket biztosít. A mozgalom résztvevői kétféle könyvsorozat között választhatnak: „A műve’t ember könyvtára“ köteteinek havi előfizetési díja 15 forint. Ebben a sorozatban hét kötetet, a többi között Anatole France „Pingvinek szigete“ című művét, Gergely Sándor „Rögös út‘’-ját, Heyersdahl „Tutajon a Csendes-Óceánon át“ című könyvét kapják a tagok kedvezményes áron. „A szép könyvek barátai“ sorozat előfizetői havi 25 forint előfizetési díj ellenében nyolc műhöz, így például Csokonai Vitéz Mihály „Kultúrá’‘-jához, Solohov „Uj barázdát szánt az eke“ című regényéhez s a „Till Eulens- piegel“-hez juthatnak. Ezen kívül mindkét kategória résztvevői jelentős könyvvásárlási engedményt kapnak, cserejogot nyernek, új előfizetők szervezéséért könyvjutalmat kapnak s számos irodalmi rendezvényt ingyenesen látogathatnak. A „Könyvbarát mozgaloméba február 10-től kezdve az Állami Könyvterjesztő Vállalat könyvesboltjaiban lehet jelentkezni. — De már helyrejöttünk ^ egyenesedik fel Simonné. —» Két évig gürcöltünk, de helyrejöttünk. Alig jutott ruhára, de most... Egy fillér adó, egy deka beadnivaló, tudja annyi hátralékunk sincs. Azt mondja az apósom: most már bírjuk magunkat és amíg bírjuk, be nem lépünk. Csak most néz újra a lányára. Kicsit zavarbajön. — Szóval no... ha a lányom nem beszél annyit, meg a férjem, még ma is kívül lennénk. A lánya arcán most szerény mosoly jelenik meg. lesüti a szemét, mint akit oktalanul dicsérnek. — A nyáron is — ered meg újra Simonné nyelve — együtt kapálunk, hát azt mondja a lányom: „hát édesanyám! Mi is csak eldolgozgatunk így, de mégis jobb szeretnék a fiatalok között.“’ Tudtam ám, miért mondja. Azért, mert itt Rózsafán már minden valamirevaló fiatal a téeszben van. Közben kis pajkos mosolyt küld Margitka felé. Ez az első mosolya és ezzel szinte visszafiatalodik a lánya mellé. — Megmondta nem egyszer Margitka, hogy ő nem lesz egyéni. Dehát én nem tudtam beszélni erről az apusommal. Kötötte magát. A lányom beszélt azzal is. Nem is egyszer. — És Simon Sándor bácsi hallgatott az unokájára? — Hallgatott. De nemcsak ő ám. Mindenki hallgat az én lányomra. Mert éppen csak tizenöt éves, mégis őt választották meg DISZ-titkárnak a faluban. Mert olyan ... Margitka újra mélyen lehajtja a fejét. Nem is látom az arcát, csak a dús haját. Az alól szólal meg, most először. — Azért, mert a fiúk mindig helytelenkedtek a bálban.^ — Azért választották meg? — Azért. — És azóta nem helytelen- kednek? — Nem. — Ha a lányom ott van. akkor nem — helyesbít Simon néni. Az osztozkodó macskák az utolsó haldarabkát is felnyalták. Ott ülnek most a sámlin szép sorjában és mosakszanak. Hallgatunk egy keveset. ff AT ÍGY. — szólal meg végre Simon néni — most már nem kínlódunk tovább egyénien. Elbúcsúzom. Simon néni kezet ad. Margitka kikísér. Vál- lamig sem ér, pedig nem vagyok Góliát. Apró, törékeny kislány. Mégis úgy nézek le rá, hogy érzem, most ő a nagyobb. Mert ahol ő van, ott nincs helytelenkedés ... Mészáros Ferenc. ííóáaiaúűáu 3A malom melleti súnya-sziirké« csillog a vadvíz e borult alkonyaton, amely a fűzfák s a zörgő sás közé szorult. Ezek a fűzfák kopaszok még; vesszőjük átlátszón mered. Közöttük olyanok a csonkok, mint a meggörbült emberek. De túl az árokparti töltés mentén s az ezüst jegenyék törzsei alatt kivirultan a puffadt zöldek tüze ég. Es onnan felől, hol a ritkás erdő húzódik s megszakad, már langyos szél jön — megcsapintja elmosolyodó arcomat. KALÁSZ MARTON. TTTT»»TTTT»T»TTTTTT»T»TTTTV»»»» A múlt hét óta már kapható a pécsi könyvesboltokban a „Hetedhétország“, a Dunántúli Magvető közel háromszáz oldalas nagy mesegyűjteménye. Az ízléses kiállítású kötetben Szőllősy Kálmán 18, Szántó Tibor 9, Csorba Győző és Gal- sai Pongrác 8, Géczy József, a könyv szerkesztője pedig hét dunántúli népmese-feldolgozással szerepel. A könyvet Würcz Ádám stílusos és szellemes il-. lusztrációi díszítik. * Kétféle számítás címmel készíti elő Borsos József, fiatal pécsi író a közeli jövőben megjelenő novelláskötetét. A kötet a lapokban, folyóiratokban már megjelent novellákon kívül több új elbeszélést is tartalmaz. * A sásdt kultúrotthon színjátszói az elmúlt évben igen nagy sikerrel mutatták be Móricz Zsigmond „Légy jó mindhalálig“ című regényének színpadi változatát. Az új esztendőben még igényesebb bemutatókra készülnek. Áprilisban Csokonai Karnyóné-ját, Gorkij halálának huszadik évfordulóján a Kispolgárok-at, az ősz folyamán pedig Fucsik ,,..»r»T»»ft»TTTTT»T»»rrf »»»“* ,TTTTTTTTTTTTTTTTrT»I|»TTTTTTTTTTTTTfTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTr Vlotwz .Üzenet az élőknek’ vének dramatizált adják elő. ímű mu- változatát 105 szerző jelentkezett eddig a Magyar írószövetség pécsi csoportja lektorátusánál. A lektorátus havonta 250—300 művet dolgoz fel, illetőleg bíörsi Ferenc pályadíjat nyert elbeszélését, a Nanica néni-t most regénynek dolgozza fel és rál meg. A szerzők valameny- néhány hét alatt el is készül nyi műről lelkiismeretes vélevele. A téma izgalmas, mai, a legutóbbi évek életét eleveníti fel. — A könyv a Dunántúli Magvető kiadásában jelenik majd meg. ^ A farsang utolsó napjaiban sokszázéves hagyományok újraéledésének lesz központja a Mohácsi Városi Kultúrotthon. Február 11-én a hagyományos német bált tartják meg, az ezt követő napon, 12-én kezdődik a busójárás, amely a so- kác-bállal folytatódik. Ezt 13- án magyar bál követi. A farsang temetésének szertartását ményt kapnak, mégpedig igen rövid időn belül, amelynek jelentőségét csak azok tudják felmérni, akik a budapesti lektorátusok véleményére jóné- hányszor bizony hónapokig is vártak, Nemrégiben fejezte be Kende Sándor Hajnal előtt című, felszabadulási témájú színművét. A dráma végleges, szin- padképes változatát a Pécsi Nemzeti Szinház dramaturg- -jával együttesen készíti elő az író. * Tegnap este mutatta be a Pécsi Nemzeti Színház Beaumarchais „Figaro házassága vagy egy bolond nap“ című vígjátékát. — A színdarab szövegkönyvét Mozart opera megírására használta fel. de Pécsett természetesen az eredeti vígjátékot, a prózai változatot játsszák. * Antal György, a Pécsi ZeneMár harmatlik kiadásban je- művészeti Szakiskola igazgató- lehik meg „Mesék, történetek“ ja mesélte: diákhangversenyecímmel az ifjúsági könyvkiadó antológiája a mai magyar írók legszebb meséivel. Az antológia közli Géczy József Argilus királyfi című meséjét is, egy ősrégi magyar mondatéma verses leidolgozását. két terveznek az egyes iskolák zeneművelő fiataljainak közreműködésével. A hangversenyekre meghívják majd a nem zeneművelő, csak zenekedvelő diákokat, valamint a szülőket; Ezen kívül az iskola DISZ- szervezete meginvitálna a üzemi Kalász Márton fiatal baranyai költő Hajnali szekerek c. ------------ —*>— 16-án éjfélkor egy öreg cigány- verseskötetét vitatta meg pén- hangversenyre egy-egy asszony végzi el, amikor is teken este az írószövetség köz- DISZ-szervezetet ;s. Bízunk ab- nagy siránkozás közepette ^^UamditÓ^rtékSrKónya ban- hogy az életrevaló terv nagybőgővel eltemetik az 1956 Lajos Kossuth-díjas író tartót-. még ebben az évben valóra is évi farsangott tai , váiiki
