Dunántúli Napló, 1956. febuár (13. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-04 / 30. szám
19B6 FEBRUÁR 4 NAPLÓ PART ÉS PÁRTÉPÍTÉS Hogyan érveljünk? A sellyei járás népnevelőinek tapasztalatcseréje Többsxáx tagja ran már a komlói müsxaki klubnak — Dzsida László főmérnök, •' tröszt műszaki osztályának ve» A sellyeá járás népnevelői tapasztalatcsere értekezletet tartottaik. A tapasztalatcsere célja volt, érveket adni a népnevelők kezébe, hogy a járásban erősödjön a termelőszövetkezeti mozgalom és maradéktalanul végrehajtsák pártunk határozatát: 3 százalékkal emelkedjék a terméshozam. Virág József elvtárs a járási párt-végrehajtó bizottság ágit. prop. osztályvezetője beszámolójában ismertette az elmúlt hónapok nagyobb nemzetközi eseményeit, de arra már nem adott választ, hogyan használják fel ezeket a tényeket a népnevelők mindennapos munkájukban. A beszámoló második része már sokkal elevenebb volt és sok adatot jegyezhettek fel belőle a tapasztalat- csere résztvevői. — Csak 1956-ban — mondotta — négyezer traktort, több mint 2500 traktorekét, számos teherautót és cséplőgépet kap a mezőgazdaság. Ezzel olcsóbb lesz a föld megmunkálása, — könnyebb a földművelés. Vegyük példának a szántást! Egy hold fogatmunka ára 300 forint, ugyanakkor a gépállomás a tsz-nek 86, egyénieknek 120 forintért szánt Ha a járásban mind a 44 ezer hold szántót gépekkel munkálnák meg, csaknem 8 millió forint megtakarításuk lenne a szövetkezeteknek és az egyévi gazdáknak. Jól fellhaszr1 "hatják a népnevelők azokat az érveket is, melyeket Virág elvtárs a szövetkezeti tagok elmúlt évi jövedelméről mondott. Magyarteleken havonta 2160, Csány- oszrón 1900 forintot kerestek a tagok. Ez is egyik indító ólra volt. hogy közel egy év alatt 205 család, 959 taggal 1884 hold földet hozott a közös gazdaságba a járásban. Az előkészítés gyengeségét különösen a beszámolót követő vita mutatta meg. Nehezen ment a hozzászólás és legtöbben csak elmondották a tényeket, de arról már nem beszéltek, hogyan dolgoznék, hogy megváltozzék az egyéni gazdák véleménye és a közös gazdálkodás útját válasszák. A gyöngyösmelliéíki termelőszövetkezetről Papp Oyula igen érdekes dolgokat mondott el. Felsorolta a nehézségeket, melyek valóban gátolják az eredményes munkát a szövetkezetben. Bírálta az Útfenntartó Vállalatot, amelyik patronálja a gyöngyösmeltóki termelőszövetkezetet. Kukoricatöréskor heten kijöttek segíteni, letörtek vagy félkocsi tengerit egy nap alatt. Ennyi volt a segítségük. Létezik, Papp elvtárs ismeri a szövetkezet hibáit, ezért jó lett volna, ha elmondja, mint népnevelő mit tesz azok kijavítása érdekében. Hogyan győzi meg a tagokat helytelen nézetükről? Ez elősegítette volna a tapasztalatcsere hasznosságát, a többi népnevelő te tanult volna belőle. Olyan munkát vár pártunk a népnevelőktől, mint amilyent a sellyei teameJőszövet- kezetben végeznek. Öröm volt hallgatni Fia Jánosné szavalt. Elmondotta, hogy nem tartják véka alatt szövetkezetük eredményeit. Most készítik a sely- tyei termelőszövetkezet életéről és eredményeiről a grafikonokat. Ha készen lesznek, ezekkel járják az egyéni gazdákat a népnevelő párok. Szemléltetően magyarázzák meg a szövetkezés hasznosságát, a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit. A terméshozam három százalékos növeléséről sok szó esett ugyan a tapasztalatcserén, de senki nem mondta ki: ezt kell tenni, ezt kell megmagyarázni a parasztoknak, hogy végrehajtsuk a párt határozatát. Orsai János elvtárs, a megyei párt-végrehajtó bizottság ágit. prop. osztályvezetője mutatta meg, hogyan kell a népnevelőknek érvelmiök. A terméshozam három százalékos növelésének egyik előfeltétele a kukoricánál a többszöri kapálás. A gyakorlatban bebizonyosodott, hogy minden kapálás — a kétszeri kapáláson tűi — holdanként két mázsa többlettermést eredményez. A ká- tolylak például ötször kapáltak és ez is biztosította számukra az 54 mázsás átlagtermést. Nem nagy számolásra van szükség. Ha egy 500 hold ku- kórícavetéssel rendelkező község kettő helyett, háromszor, négyszer kapálja meg a kukoricáit, máris ezer mázsával többet takaríthat be. A többleten pedig csaknem száz sertést nevelhetnek fel. Az ilyen érvekre csak azt mondhatja a dolgozó paraszt, hogy igazak és maga is megpróbálja, meggyőződik hasznosságáról. A népnevelő tapasztalatcseréit megtartották, de résztvevői hiányérzettel távoztak. Hiányzott a beszámolóból is, a vitából is: én így csinálom, ez a módszer igen jól bevált. Mert ez lett volna a célja a tapasztalatcserének. S a tanulság a jövő számára: iobban késztsük elő a tapasztalatcserét is, a népnevelőket is, hogy valóban vigyenek magukkal érveket és eredményesebb legyen további munkájuk. Tavaly decemberben [ a komlói Május 1. Kultúr- otthonban megalakult a komlói műszaki dolgozók klubja. A klub célja az, hogy az esti, nem hivatalos összejöveteleken a műszakiak megismerjék egymás munkaterületét és viták, előadások formájában felvethessék azokat a lehetőségeket, amelyek révén a technika fejlesztését elősegíthetik. A klubnak mintegy 350—400 tagja van. Természetesen a klubtagsági könyvet nemcsak a Komlói Szénbányászati Tröszthöz tartozók, — hanem a város más iparági, műszaki dolgozói is megkapják. Sőt az elmúlt hetekben jelentkeztek a klubba való felvételük ügyében olyan budapesti szakemberek, akik hivatalból sűrűn utaznak a Komlói Szénbányászati Tröszthöz, s igy esti szabadidejükben alkalmuk lenne résztvenni a klub életében. A műszaki klub négy helyiségből áll. A klubszobába nem rég állítottak be egy 16 000 forintos zenegépet. Otthonosan berendezték az olvasószobát is, amelyet egy ajtó választ el a műszaki könyvtártól. A könyvtár jelenleg mintegy ezer kötet műszaki, egyrészt idegen nyelvű könyvekkel, folyóiratokkal rendelkezik. Most tervbevették, hogy a műszaki könyvtárat mintegy 40 ezer forint értékben vásárolt könyvekkel kiegészítik. A negyedik helyiség a kis előadóterem, amelyben különböző előadásokat, filmvetítéseket tarthatnak, mintegy 200—250 főnyi hallgatóság előtt. Itt rendezték meg január elején az' első tudományos előadást is. Az előadást „A mélybányák víztelenítésének problémái“ címmel Tettamanti Jenő egyetemi tanár tartotta s egyben beszámolt lengyelországi tanulmány útján szerzett tapasztalatairól is. Az előadás elhangzása óta a tröszt műszaki dolgozóinak körében már bizonyos elgondolások születtek a mélybányák víztelenítésével kapcsolatosan. Például elhangzottak olyan kívánságok, hogy az ország valamelyik bányagép üzemében meg kellene kezdeni a bányaszivattyúk gyártását. A másik elgondolás: j lehetőséget kell találni a széntelepek hidraulikus fejtésére. Természetesen ezek egyelőre csak tervek — hiszen valóra- váltásuk nagyrészt majd a Szénbányászati Minisztériumtól függ, — de mégis azt bizonyítják, hogy a műszaki klub első előadása felkeltette a műszaki dolgozók érdeklődését. Februárban már két előadást tervez a klub ideiglenes vezetősége. Az elsőt a MEO főmérnöke, Bodai Gábor tártja „A komlói szénbányák 1965- ben“ címmel. Ennek az előadásnak keretében a komlói szénbányák fejlesztését mintegy 10 éves távlatban ismerteti. Többek között szó lesz a széntelepek földalatti elgázosí- tásáról is. Ezen a téren jelenleg a Szovjetunióban, Belgiumban és az Egyesült Államokban kísérleteznek meglehetősen jó eredménnyel. Minden bányában előfordul, olyan vékony, — mintegy 25—30 centi átmérőjű szénréteg — amelynek fejtése nemcsak nehéz, hanem a fejtésre fordított költség meghaladná a szén értékét. Ezért kísérleteznek most az említett három országban a vékony széntelepek elgázosítá- sával. Lefúrnak a széntelepig, a szénréteget begyújtják, majd az égés által képződött gázt kiszivattyúzzák és hasznos célokra fordítják. A másik előadást — a mérnöki továbbképzés keretében zetője tartja a gyorsvágathaj- tásról. Az elmúlt esztendőben figyelemreméltó mozgalom indult meg a komlói bányákban, amelynek eredményeként meggyorsult az elővájási munkálatok menete. A mozgalom kezdetekor az elővájási csapatoknál az egy főre eső teljesítmény egy műszakban kilenc centiméter volt. Ez a szám 14- re emelkedett a múlt év utolsó negyedében. Ezért vált szükségessé ennek az előadásnak a megszervezése is, hogy a műszakiak még jobban felismerjék a gyorsvágathajtás jelentőségét. E példák alapiár] i"g------------————— gal azt hinné az ember, hogy a műszaki klub alig másfél hónappal a nyitás után a lehető legnagyobb mértékben betölti feladatát. A terv — amelyet a klub vezetősége összeállított — nem rossz, csupán az a baj, hogy eltekintve a januárban megtartott előadástól — egyéb rendezvényeken nagyon gyér létszámú hallgatóság jelenik meg. Ennek egyik oka az, hogy a komlói üzemvezetők még maguk sem ismerik fel a műszaki klub létrehozásának jelentőségét, tehát nagyobb érdeklődést nem várhatnak saját beosztottjaiktól sem. A másik ok az, hogy a Május 1; Kultúrotthon helyiségéit nem fűtik, márpedig hideg helyiségben összejöveteleket és előadásokat tartani nem lejiet. Nagyrészt ez a két sajnálatos tény akadályozza a műszaki klub életének gyorsabb kibontakozását. A tröszt vezetősége adjon nagyobb segítséget a műszaki klub vezetőinek, hogy valóban második otthont teremthessenek á város műszaki gárdájának. Nini, a Mayer-féle ház kémínye füstöt vetett! No, akárki gyújtott be ott — a'a- posan megkavarta vele a slk- lóshodprtyi közvéleményt. Mert úgv zárták le annak ajtaját tavaly tavasszal, hogy jószerivel többé soha ki nem nyitják. Kulcsát csak a tisztesség kedvéért nem dobták a kútba: őrizgessék a szomszéd Szabóék. hátha kezd vele valamit a tanács. A Vörös Csillag Termelőszövetkezetnek ugyan nem kell már régi székhaza — semmivé lett, akár napon a hó. Olvadozott már a Nagy Imre beszéde óta, hisz ki egy kereket, ki egy lőcsöt, ki egy kötél szénát „mentett“ haza belőle a jövendő egyéni gazdálkodás számára — de a feloszlató papírt csak március negyedikén hozták meg. Vass János forgolódott a legjobban — nemhiába éppen őt választották meg a nagy esze miatt elnöknek. A feloszlás után nemcsak a tizenhatezer forintos adósságot fizette ki csak úgy zsebből, hanem temérdek pór-ébő] mindjárt egy pár lóra is futotta. Sőt. járandóságként egy tehenet is hazavezetett, holott annakidején nem kötött be a Vörös Csillag istállójába egyet sem. Most mn-to mondani valaki, hogy Sik’ásbcdonyban nem ment jól — egyeseknek ... Úgy látszott — az összekü- lönbözés mérge szétmar itt mind°n kezdeményezést. Mu- sznng elvtárs. az ócsárdi szövetkezet elnöke megkocsikáz- • tatot* ugyan három-négy bo- donyi gazdát a nyár derekán, mecíérték a szomszédos halárt becsülték a kukoricát, elismerően hümmögve számolták össze a tarlón a kereszteket — dehát akit egyszer a ki evő megmart... Érti ugye? A kocsma fészerébe álltak be a Mrteipneredt zápor elől. A szomszéd sarokban néhány bo- donyi ku'ék ultizott és köszönhetett át emide a másik asztalhoz. Akkor ugrott fel a kicsit már bepitvókázott Máj- linner Pista bácsi — a volt Vörös Csillag tehenésze. —• Muszung elvtárs, én a helyemet sem lelem azóta. Ki- rnnnrjnnr megdöglik a csoportért 1 Két fiamat a demokrácia isko’á-*- ki. én a demokrácia mei'ott maradók. Nevethettek! •— rázta meg öklét az öreg az Hiába ultizók felé, pedig azok kezében a kártya is megállt, nemhogy nevetni mertek volna — én leszek az új csoport legeslegelső tagja..! Január közepén erősen fog valakit a kutya Szabóéknál: Muszung Lajos, Molnár elvtárs, az instruktor, az ócsárdi tanácselnöknő, meg a gépállomás! párttitkár kérik a Ma- yer-ház kulcsát. — A székházét? Jöjjenek már be hozzánk, itt van, hanem mielőtt átmennének, tü- zbt rakok, mert megfagynak... A cserépkályha füstje nemsokára felkiáltójelként magasodott a háztetők fölé. Miért tusahodik magában annyit az ember, mielőtt aláírná a belépést? Mert féli a bizonytalant, a „járatlan utat“, mert ezerféle hallott, elképzelt és tapasztalt dolog rémíti. — de leginkább a megindulás sok gondjától tart. Itt még az is megkeveri a tejeket, hogy a Vörös Csillag szétrobbanása óta többé siklósbodonyi siklós- bodonyit maga fölé vezetőnek el nem ismer. Hát jó — legyen az új szövetkezet a már alaposan megerősödött, tekintélyes ócsárdi Béke egyik üzemegysége, Muszung elvtárs jó elnökük lesz nekik is. Tartozzék Öcsárdhoz Siklósbodony űgv, mint a mekényesi Uj Alkotmányhoz a szárászi csoport, vagy mint a hetvehelyi Sztálinhoz a kánlak és az okorvöl- gyiek. így szólt a haditerv, de aki szövetkezet szervezésébe fog, az készüljön fel: jobbról balról gáncsot vetnek elébe. — Bernáth János, a községi párttitkár okozta a kommunisták megbeszélésén a legelső meglepetést: — Ha mindenki aláírja is. én akkor sem. Nem mondta nekem senki, amikor beléptem a pártba. hogy később majd ezért köteles leszek a szövetkezetbe is bemenni. Most ad- iam oda két tehenemet, amikor már igázhatnám, fejhetném őket? Most nem szorulnék először más gazdára és most menjek be? Nem megyek ... — Te, te — látod azt a képet a falon? Azzal a rongyos „papolsz", gebével, amely ott kapirgálja a földet a traktor mellett? Te is olyan vagy Bernáth elvtárs. Csak nem akarod kiütni két teheneddel az ócsárdi gépállomást a sorból? Bővérű, tiszta szívből kimondott indulatok kavarogtak az asztal körül, de Bernáth csak rázogatta a fejét, ö nem, ő nem... Hát ha te nem, akkor sem fullad meg miattad első lépésénél már az új bodonyi szövetkezet. Másnapra aláírva került vissza a belépési nyilatkozat öt kommunistától: Horváth Jánostól, idős Szabó Sán- dornétól, a menyétől, Májlin- ger Pista bácsi leszerelt fiától, meg Varga Istvántól. — Meggyes! tanító — ő is párttag — anyósát szervezte be. A mellbeteg Marczl Vilmos is embert állított maga helyett: feleségét. Az öreg Varga is kontrázott: — Fiaim, ha heten aláírjátok, akkor én leszek a nyolcadik, ha tizen, akkor a tizenegyedik. Úgy számítsatok, mintha máris benne lennék. Hanem a reggel nemcsak n be’épőket hozta meg, hanem az első, agyafúrt, pontosan kimért csapást is a haditervre. A tizenhét holdas Gyenis József száján szólt ismeretlen kiagyalója. — Megmondom, én őcsárd- hoz nem kívánkozok. Nincs ott ellenségem egyse, de hallom: rengeteg a maguk adóssága. Ha mór tsz-t csinálunk, miért vegyük nyakunkba a maguk terhét is? No, most gyűrkőzz neki Muszung Lajos! El is magyarázta, hogy nem oszthatták volna negyvenegy forint ára terményt — benne hat kiló kukoricát és öt kiló krumplit, — ha nem fizettek volna ki az utolsó fillérig minden esedékes tartozást. Van hitelező, szó se róla: hétszázezer forintot kaptak építkezésre az államtól, de ezt csak húsz éven belül kell visszafizetni. Vegye ehhez azt hozzá Gyenis elvlárs. hogy rr.nVlnpjr- vő. gyónunk van. —- mi ehhez képest a tartozás’ Ősszel az esedékes rész kifizetése mellett plébános mór negyvenhét forintnyi értéket oszthatunk... Dehát az adósságot az ócsár- diak csinálták. Sok bodonyi úgy véli — minek vegyük a nyakunkba? Hát a hitelből felépített istálló hasznát, meg az ócsárdi tsz egész meglévő felszerelését nem egyformán élvezik-e majd? Ha egyedül indulnának meg, akkor is a bankba vinne az első útjuk, hitelért a bevitt jószágra és felszerelésre. Most e2t az egészet az ócsárdi szövetkezet állja. Nem mondom, mi is számítunk az itteni növendékistállóra, meg a legelőre — egyszóval egyenlő lesz a haszon is — teher Is. — Mindegy: én nem járok át Öcsórdra kapálni, öt kilométer az Ide! Jó, ha nem Is öt. de három és fél megvan. Mikor dolgozunk, ha sokat utazgatunk? Elmondhatta az elnök, hogy a siklósbodonyiak csak győzzék el a sajátjukat, Gyenis hajthatatlan maradt. Oda tett tüskét az ismeretlen kéz, ahol a legelevenebb: a község „virtusára“ építette a magáét. — „önállóságára.“ De jó kártyásként nem egy lapra tett fel mindent. Az öreg Varga János, aki „nyolcadik, ha heten aláírják“ — visszavonulót fújt. Valaki — egy kincsért se nevezte volna meg, ki — munkaegységkönyvből magyarázta el neki, hogy neki a szövetkezet egyenlő az éhhalállal. Soha sem szerez annyi egységet, amivel a betévő falatjára futná. Úgy bukott rá az éjszaka Siklósbodonyrá, mint egy hangtalan csatatérre. Nem házalt senki, csak a Mayerház ablaka világolt. Ott rakták meg alaposan a tüzet — de másnap a szövetkezet „jóbarátainak“ lett melege tőle. Tisztújítás volt az erdőbirto- kosságban — nagy esemény ez még manapság is a falu életében. Valaki kihallgatta a pincéknél gyülésező kulákok elhatározását, hogy „csöndes“ embert választanak meg, „aki nem szédül be s> s*övetkező* - be“. No, ha gyűlés kell, akkor lesz gyűlés: tsz szervező falu- gyúlási uram! — Emléhszenek e rá, hogy a nyár derekán én kocsizni hívtam egypárukat? — Azért csináltuk, hogy lássák meg a mi határunkat és hasonlítsák a magukéhoz. Hát most ki merné megmutatni a földeket és összehasonlítani a miénkkel, a szövetkezetével?! Nem hibáztatok én senkit, de a maguk későn és rosszul vetett búzája nyomába sem lép a mienknek. Azt mondják: maguk vetették és maguk akarják learatni Is? Arassák — de akkor már késő lesz megállapítani, hogy a szövet- kezetnek hány vagon búzájával termett több. A beadás három évig egyforma — az nem lesz kevesebb, ha a maguk késel vetése miatt gyengébb is lesz a termés. A maguk érdekében javaslom: nézzék meg •a két határt és utána lépjenek be! Azt mondják: csak egy kis lyukat találjon magának a töltés oldalában a víz és senki meg nem állíthatja utána az áradást. Muszung elvtárs felszólalása volt-e az a bizonyos rés, vagy az, hogy sok kommunista már belépett? Lélekbúvár sem mondhatja egyiket sem biztosnak. De ahogy a 12 holdas Baricz Péter letette a tollat, ráhunyorított az ócsárdi elnökre: .— Menjenek vissza a Gyenis Józsefhez is... Hallottam valamit, nem járnak hiába. Nagy, szíves fogadtatás, — ej, de barátságosabb itt mindenki, mint előszörre. Hanem most aztán jobbra-e, vagy balra, Gyenis elvtárs? — Ne siessenek annyira. Belépünk, be hát, jobb előbb, mint utóbb. Még jobb lett volna, ha egyáltalán ki sem lépek annakidején, de ami volt — múlt. Hanem van nékem három szerződött bikaborjúm. Amikor kiléptem, tizenkétezer forintot kértem kölcsön... egy ... komlói bányásztól. Abból fizettem ki az adósságot, hogy majd szeptemberben, a bikák á-ából adom meg. Megtartom őket a tehén mellett háztájinak. Muszung elvtárs már emelkedik 1st — Erről kár beszélni. Megégettük már egyszer á szánkat s maguk is a saját bőrükön tapasztalhatták, hogy a háztájit nem jó szabadjára engedni. Egy jottányit sem engedünk az alapszabályból. A tehén, meg egy vagy két növendékbika maradhat, de többről szó sem eshet. Hánem a mi utunk sietős, — és nyúl a kalapja után. — Várjanak már! Nem is ezért mondom, vagy azért... Hogyis csak: adják már ide azt a papírt. Két ember csetlett-botloft csak magára maradtan a nekilódult faluban: az epyik, Bernáth, a párttitkár. Ez az ember éveken keresztül szajkózta meggyőződés nélkül, üresen a nagyüzem előnyeit. — mert illett megemlíteni minden taggyűlésen. Szavai most ő rajta ütnek egyet-egyet, ököl- csapásként hullanak vissza fejére. de a poharakat fenékig isszák. A vezetőségválasztó taggyűlésen a szövetkezeti taggá vált kommunisták komoly nézésétől megzavarodva szónokolt arról, hogy „mi, kommunisták vigyük a zászlót a falu szocialista átszervezésében“ Beszélt, beszélt, az egyéninek maradt párttag, beszélt, s utána szótlan, asztalrasze- gett pillantással hallgatta meg: megvonja bizalmát volt titkárától a tagság. Hanem kicsoda a — másik? ő bizony nem retten meg, ha hazugságon érik, csak az zavarja meg, hogy nélküle és kedve ellenére változik a fa- .lu. Elveszti óvatosságát és napfényre lép annyi raffiné- ria mesteri méregkeverő je: a pap. Nicsak: Meggyesniét állítja meg az utcán, hogy mért örül annyira a szövetkezetnek? Elfelejti, hogy a kommunisták vették el apósá-anyósa házát? Másutt — így hírlik. — a nyakkitöréssel hasonlítja ösz- sze a tsz-be lépést. No-no. doktor Szakály István, no-nó! ötvein körüli asszonyság nyitja ki előttünk az ajtót és szól be a plébánia szobájába: — Az ócsárdi szövetkezet ’nőké. Majd felénk fordul: — Fáradjanak be kérem! (Folytatjuk!
