Dunántúli Napló, 1956. febuár (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-29 / 51. szám

195« FEBRUÁR 29 ív a p t; o n Az tapasztalatok A falura ment pártmunkások értekezlete Álig két hónapja váltak el. Még élénken él emlékezetük­ben az utazás, a várakozás iz­galma ... A rövid fogadásé a megyei pártbizottságon, s az­után a járási pártbizottságok első titkáraival elindultak új munkahelyükre... Most isimét együtt vannak. A falura ment pártmunkások első megbeszé­lésükre jöttek össze a megyei pártbizottságon. Mit hozott ez az idő? Ho­gyan élnek, dolgoznak ezek az elvtársak, milyen nehézségek­kel küzdenek? — erről folyik a beszélgetés. VINCZE JENŐ — Nagyon szívélyesen fo­gadtak — mondja V i n c z e Jenő elvtárs, a nagynyárádi tsz elnöke, *— minden nap várták, mikor érkezem. Én majdnem hazajöttem, néhány évvel ez­előtt Mohácson laktam ,:: A pártszervezettel közösen meg­szerveztük a népnevelőmun­kát. A meglévő egyes típusú szövetkezet tagjait akarjuk meggyőzni, hogy lépjenek be hozzánk. A népnevelőpárok elmennek minden házhoz, min­den családhoz. MOLNÁR ISTVÁN Máris tapasztalni, hogy a lum került elvtársak segítse- ivel megjavul majd a mun- t. Molnár István elvtárs, a mesházi tsz elnöke is öröm­ei újságolja: — A szövetkezetben évek a a megengedettnél nagyobb volt a háztáji. A kommunisták­kal együtt megértettük a ta­gokkal, hogy ez a közös mun­ka, az osztalék rovására megy. Most máir a háztáji rendben van, s új terveken munkálko­dunk. Idén saját erőnkből fel építjük a 25 férőhelyes fiazta tót és a 200 férőhelyes sertés­szállást. A gyengén tejelő te­heneket kicseréljük, növen­dékjószágot vásárolunk. Úgy tervezzük, hogy tíz forinttal többet osztunk majd, mint ta valy. S z t o j k ó Sándor elvtárs, a siklósi állami gazdaság párt- szervezetének titkára. Sok ta­pasztalatot szerzett — A gazdaságban nem ki­elégítő a munkafegyelem. — Gyakran még az igazgató uta­sításait sem fogadják meg. A fegyelmezetlenek között, saj­nos, párttagok is vannak. Ed­dig nem nagyon törődtek ne­FEKETE FERENC velősükkel, most ezt sürgősen pótolni kell. Sokat foglalkozom velük én is; egy héten három napot az üzemegységekben töltök. Uj párttitkár került a palo- tabozsoki gépállomás pártszer­vezetének élére is: Fekete Ferenc elvtárs. Érdekes dől gokat mond: — Szeretnénk egy kissé to­vábbjutni a gépállomásnál. — Kedvező alkalom volt erre a palotabozsoki tsz előkészítőbi­zottság megalakulása. Hatan vannak csak, s mi úgy hatá­roztunk, hogy segítünk nekik. A gépállomás legjobb kommu­nistáiból 10 népnevelőt küld­tünk hozzájuk. A körzet politi­kai központjává akarjuk tenni a gépállomást, ahonnét a fal- ■ak nemcsak a termelő mun­kához kapnának/ támogatást... A többiek is — Faragó, Takács, Salamon, Far­kas elvtársak — ä közeli jö­vő feladatairól szólották, biza­kodva, hogy sikerül teljesíteni a párt megbízását. De azért akadt néhány panasz is. — Egyik-másik elvtárSnak még nincs megfelelő lakása. A já­rási szervek egyre küldözgetik a bizottságokat szemrevételez­ni — lakás mégsincs. Ideje változtatni ezen a helyzeten! Nagy József elvtárs, a bár! állami gazdaság igazgatója másra panaszkodik: NAGY JÓZSEF — Kevés segítséget kapok. Eleinte még meglátogattak a járási pártbizottságtól, de mos­tanában nem jönnek. A me­gyei igazgatóságtól nem tu­dom, mikor láttam valakit. — Sok intézkedést tettem, jólen­ne, ha mások is elbírálnák, he­lyesek voltak-e? Jogos a kérés. Mert, ha a se­gítségadás az ő szorgalmukkal, lelkesedésükkel párosul, akkor a legközelebbi megbeszélésen még nagyobb sikerekről szá­molhatnak be a pártnak. A szerkesztőség postájából Harkányi levél Sokat hallottam a harkányi gyógykórházról. Az elbeszélé­sekből is tudtam, hogy a* ör­vösök és az ápolók mindent megtesznek a betegek gyógyu­lása érdekében. Most én is ide kerültem a kórházba. Amikor dr. Lehoczki Mária és Barla Sz. Sándor, a kórház igazgatóhelyettese alaposan megvizsgált, már sejtettem, hogy hamarosan visszanyerem munkaképességemet. — Nem­csak az orvosok és az ápolók érdemelnek dicséretet, hanem a kórház gazdasági személyze­te is. Bőséges és minden be­teg száméra kielégítő álelem­ről gondoskodnak, úgyhogy a "A kőszívű ember fiai" Komlón Február 5-én a szentlőrinci színjátszó csoport értékes, szép előadással örvendeztette meg a komlóiakat. A Zrínyi Kul- túrotthonban bemutatták „A kőszívű ember fiai“ című szín­művet, amely valamennyiünk­nek nagyon tetszett. AZ viszont már kevésbé tet­szett, hogy a termet nem fű­tötték be és a szórakozni vá­gyó dolgozók nagykabátban, felhajtott gallérral, kesztyűben és nem egyszer fázó lábbal to­pogva nézték végig az előadást. Nem is beszélve a szinjátsző- cioportról, amelynek tagjai fogvacogva mondták szerepű- hßt BOffUMY GYULA betegek nem szorulnak a ha­zai pótlásra. Vacsora után özv. Mikics 'stvánné bejelentette, hogy most pedig kultúrműsor követ­kezik. Arra gondoltam, hogy Pécsről vagy máshonnan ér­tett kuUúrcsoport. Nem íev förtént. A színpadon azok a betegek szerepeltek, akik szá­mára a szereplés nem jelen' már nehézséget. így van ez nként esyszer-kétszer. Deresé Károly Abaliget Jólsikerült előadás Bodán A bodal kultürházban az ál­talános iskolások a „Jancsika és Juliska“ című mesejátékot viták elő február I4-én. Ezzel köszöntötték a jelenlévőket, ’kik a tbc el’eni küzdelem he­tének előadását hallgatták ne«r. A nagyszámú érdeklődő között a „Hogyan védekezzünk a gümőkór ellen“ eimfi Ismer­tetőt osztották szét a Vörös- kereszt aktívái. GEJTI KÁROLYNE Fettenden megalakult az MJSDSZ szervezet Ugyanazon a napon, amikor Pettend termelőszövetkezeti község lett, megalakult az MNDSZ-szervezet, 35 taggal. Megválasztottuk a vezetőséget IS, amelynek tagjai: Benkő Jánosné, Mészáros Istvánné. Gese Sándorné, Botika Lász- lóné, Szőcs Lászlóné, V. Ben­ked Jánosné és Kiss Jánosné. Az alakuló gyűlésen a veze­tőség örömmel és lelkesedéssel vállalta a megbízatást. A tag­ság ugyancsak egyetértését fe­lezte ki a vezetőségi tagok megválasztásával kapcsolat­ban. Méhész Györgyné Egy üzem kultúrélet nélküli Az Újhegyi Erőmű dolgozói az ősz folyamán választották meg szakszervezeti vezetősé­güket, de ez nem hozott a kulturális munkában válto­zást. A zenekar és a kultúr- csoport máig sem működik. Pedig volt már az erőműnek egy 8—10 tagú színjátszógár­dája, amely többször sikere­sen szerepelt. Ha ehhez az idősebbekből álló gárdához csatlakoznának a DIRZ-flata- lok, ismét életképes tenne a színjátszó csoport, ezenkívül tánccsoportot Is lehetne ala­kítani. Az erőműnek tánc­Rendbe kell hozni a vasutas otthont! A pécsi vasutasok Váradi Antal utcai otthonában sok a javítanivaló. Belépésitől* * rög­tön észrevenni, hogy a küszöb már régen renoválásra szorult. A parketta is lehetetlenül rossz, egyrésze már teljesen elkorhadt. A kultúrtermet is érdemes lenne már tatarozni. Hitrtyadváry Béla Pécs, VI., Borbála-telep A Uuszeziedik látogató Szombaton délután Járó Károly, a városi tanács Kertészeti és Helyifuvarozási Vál- latának forgalmi irá­nyítója befejezte munkáját. Már dél­után 4 óra felé járt az idő, amikor haza­felé menet elhatároz­ta, hogy megnézi a Pécsi Állami Aruház és a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat rádió- és te­levíziós kiállítását. Kinyitotta a kiállí­tás ajtaját, fiatal nő ugrott elébe és üdvö­zölte. Járó Károly csodálkozva kérdezte: — Minek köszön­hetem ezt a rendkí­vüli fogadtatást? — ön a kiállítás húszezredik látogató­ja, — szólt közbe Se­bők Imre, a Pécsi Állami Áruház igaz­gatója. Ezért jutalmul egy rádiót adunk. Jóformám magához sem tért a meglepe­téstől, amikor a nagy koncert zeneszek­rényhez vezették és magnetofonra vették szavait: — Nagyon örülök neki — mondotta iz­gatottan. — ilyen szerencse még soha- sem ért, pedig már 64 éves vágyók. Ép­pen a napokban gon­doltam, jó lenne rész­letfizetésre rádiót venni, de a szükséges összeg nem állt ren­delkezésemre. Örömtől csillogott a szeme, amikor át­adták neki az 1480 forintos világvevő rádiókészüléket. Utá­na végigkalauzolták a kiállításon. Mielőtt eltávozott, megkérdezték: mi a véleménye a kiállí­tásról? — Szép á televíziós készülék — mondot­ta —• és nagyon szé­pék á gyártás alatt lévő rádiók is. Járó Károly hóna alá vette a rádiót és hazasietett. — Részletre egy rádiót vásároltam — újságolta hüncvtká- san feleségének. — Nem mepr, Ind­ia m, hogy erre most nincsen pénzünk?! — porolt vele az asz- szony. Csak akkor mondta meg neki, hogy aján­dékba kapta, amikor a Vita már nagyon komolyra fordult. Azóta helyreállt a „családi béke” és mindketten boldogan hallgatják a kiállítá­son kapott vllágvevő rádiót.. i PUSZTAI JÓZSEF TAVASZODIG SZENT LŐ R INCÉN IMKnremd « izentlörincen: — Ki lesz a huszadik? Nem telt bele tíz perc, Ce­>anecz József nyitott be ,a lácselnök-irodába. Aláírni jött. — Miért várt ilyen soka, liszéh ötvenháromban maSa Olt az első? — kérdezték tőle. — Akkor úgy volt iem lett belőle semmi. Most iőbb körülnéztem egy Wcslt, ogy kikkel is dolgozik egyu z ember... A szomszédom, Tóth Károly is aláírta mér fiával. __ Aztán meséli, hogy Oam »ólával éppen az előbb váltott éháhy szót. Öezse vasárnap Rózsafán volt tsz-látogatóban. -Opanecz csak hallgatta a ta- uláágos élménybeszámolót ott kifekapubnh, aztán egyszerre sak nyújtotta a kezét Dezse- 6k: — Na síervúsz, dolgom van lakácson ..; . Társa a bajsza alá mosoiy­°tt, sejtette ő, hogy mi dol­a tehet. „ , „ így lett Cepanecz József a úszadlk az előkészítő bizott- ág rtéhánynapos megalakuiá- a ótp. De eí a rózsafái látogatás még nagyobb hullámokat is felkavart Szentlörincen. Hor­váth József és felesége is meg­csodálták vasárnap a rózsa- faiak közös gafd&ságat és egy-két tsz-tag házatá.iát. Meg is mondta a fiatalasszony: _ Csopőrttágok lennénk mi a f érjemmel akár azonnal is, csak az öregek né elleneznék annyira. Otthon ezt kérdezte tőlük az öreg Horváth: — Na, láttatók-é Valamit? — Csak annyit mondok apáin, hogyha nekünk lenne annyi a padlásunkon, mint azoknak, egy cseppet se fájna a fejem. Persze, ezt látni kel­— No, azért csék mondjad el, mitől vagytok annyira elra­gadtatva — szólt Jáfiös bácsi a fiának. Horváth Jóska beszélt, be­szélt, az öreg meg egyre sűrűb­ben bólogatott, fá. Másnap, hétfon délután Már­tott Ferenc és a tahácselnök kereste fel a Horváth-portát. Márton aláírt belépési nyilat­kozatot mutat, a sajátját, alig egy órája irta alá, miután a fiatal Horváthtal beszélgetett a rózsafai látogatásról. És most már ő agitál... méghoz­zá nem kis sikerrel. Nemcsak a fiatalok Írják alá, hanem Horváth János bácsi is. Az öreg lassan visszacsavar­ja a töltőtollát, s ahogy átad­ja, mosolyogva megjegyzi: így van ez, egy téli láto­gatás is csinál néha tavaszt. De m#S milyent! Ha .... 1 1 ném is mindenkinél egycsapásra, hiszen János bácsi sem máról- holnapra hajlott a szóra: M-. Tóth Lajos például ezt mond­ja Márton Ferencnek: — Éh benne vagyok, esak Kiss Tóth Vincével meg F, Vafgá Lászlóval beszélem meg még ma este a dolgot. Aztán majd együtt határozunk. Tg bak Mihály az apósával, K. Tóth Józseffel szeretne egy nevezőre jutni, mert ugye a rokonságnak össze kell tarta­nia jóban, rosszban. — De ha már választani lehet, In­kább ä jóbán tartsanak össze. Utoljára Pozsgai Mártonhoz nyitnak be. Pbzsgál annakide­jén kuláklisiárá kéfült, de aztán kiderült, hogy túlkapás volt és ma már sehkl sem ne­vezi őt kuláknak. Érdeklődik, hogy eddig kik is írták alá. A tanácséinak sorolja á néve­ket. — Ném is lész ez rossz így... — mondja a gazda. — Meg­beszélem a családdal, aztán jövünk mi is. Győr I.ajosékat, a tanácséi- hökhelyettes és LoSonczí elv- társ keresi fel: Mindenekelőtt Váradi elvtárs, a még csak né- hány hété Ittlévő; de gerinces­ségéről máris jélismert tanács­éi nökhelyéttes ViSzi a szót..: Mert az már mégsem lehét, hogy Lajos bácsi aláírta az Ivet^ be iS hozta a tanácsra, de Győr néni még mindig ott dédelgeti a szekrényben... A Győr néni, aki mégyéi végre­hajtóbizottsági tág és ném ki­sebb kitüntetésekkel dicseked­het; mint a hiuhka érdem­érem, a koreai „Nemzeti zász­ló“ érdemrend, amelyet rövi­den békeéremnek nevez. Hát Rlré hallgassanak, kit kövesse­nek a falu aSSZöhyai, ha nem őt?! — A férjem bénn van 1111 teszéli, — rám meg így is. úey ÍS Hallgatnak az asszonyok. Má reggel is bekiabált az íliésné és a Csertűné, hegyhát „mit csináljunk szomszédasszony?’ Mondom nekik, be kell lépni mert ez az igazi út. — £)e mennyivel más lenne — szakítja félbe Váradi elv­társ, — ha azt mondhatná ne­kik, hogy „itt van asszonyok aláírtam, kövessetek engem’’. Nem éz volna az igazi? — Tudom én azt. „ Na, hol is az a nyilatkozat? Sercen a toll és kerekedik a hév: Őyár Lajosné. — így igen, Győr máma — búcsúzik Losoncit Mihály is az Itt tanfolyamon lévő bolhői tsz elnöke. — Most már más­képpen hangzik majd, hogy „eZ az Igazi út“; Az ajtóból még visszaszól: — A legelső gazdasági ter­vüket segítek majd elkészíte­ni. Az utolsó hónapom ez itt az iskolán.,: És higyjék el. ez lesz a legszebb hónap... ...4 hadfi Hétig össze- 1 gyűlt harminckét aláíráshoz pedig ujak és újabbak gyűlnek.... Welűinger Vilmos zenekara Is volt (a hangsze­rek 16 ezer forintba kerül­tek), de a zenekar a tagok nem megfelelő munkabeosz­tása miatt szétoszlott, a kar­mester lemondott. A hangoshíradóval szinte ugyanez a helyzet. Négy hangszórónk van, 50 hangle­mezünk, de a felajánlásokat, versenyértékeléseket mégse közvetítik, mert a haneoshír- adőt állandóan javítják. — Mennyivel lelkesebben ver­sengenének munkásaink, ha ebben a hangoshíradó is se­gítene. Ez azonban csak álom, és azért megy minden nálunk Ilyen álmosan. Mátyás Gyula Tegnap délelőtt a Domörkapunál Az autóbuszmegállótól sí­talpakkal indulnak a lejtők- 1 nek vidám üdülők. Lent a turistaház körül csillog a hó a napsütésben. A Dömör- kaputól nem messze,.a Flv- ! ra-pihenőnél a csodálatos ■; kilátásban gyönyörködnek j néhányan. A földeken még csillogó takaróként pihen a hő. Azonban a Turistaház ét- j termében nem üdülők, nem sportolók gyűltek össze ma jí délelőtt. Vagy negyven csiz­más, falusi öltözetű ember ül a hosszú asztalok mellett | és miközben az előadók a termelőszövetkezet alapsza- | bályairól beszélnek, a hosszú asztalok mellett gyűlnek a ceruzával rótt sorok, a tiszta jegyzetpapírokra. Zákány József, a termelő­szövetkezeti tanács megbi» zottja tartja el só előadását megyénk fiatal tsz. elnökei­nek, akik most, amíg nem indul meg a tavaszi munka, arra használják a következő két hetet, hogy megtanulják az újfájta, nagyüzemi gaz­dálkodás alapelemeit. A hallgatók közül van, aki Alsószentmártonból jött, ina­sokat Tófűről hózolt ae autó­busz, ismét mások a megye még távolabbi szögletéből érkeztek, de a tegnap dél­utáni ismerkedés után itta már kollektívába tömörülve mindannyiukat esak egy eél vezérli: minél jobban megta­nulni az eredményes gazdál­kodást. A tanfolyamon lesz erre lehetőségük. Szerdán már Oláh Jeremiás a sok stép eredményt elért bárt tsí. el­nöke mondja el miként kell irányítani, vezetni a munkát. De ott szerepel az előadók listáján Hajba Dezső is, az ivándárdai Sarló Kalapács tsz. munkaérdemrenddel ki­tüntetett állhtteti vésztőié. Vastag Miklós az állatté- nyésztés kiváló szakembere, és még nagyon sokan, «kik­től — ha jól kihasználják az időt — gazdag tapasztalato­kat szerezhetnek ifjú tsz. el­nökölni:,

Next

/
Oldalképek
Tartalom