Dunántúli Napló, 1956. febuár (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-26 / 49. szám

»»«FEBRUÁR **

(V 'N P I O

’m/ogazdaiz

A Dunántúli Naplóban elsőízben jelenik meg a Baranyai Mezőgazdász. Célunk: segítséget nyújtani ezzel is a Micsurin Agrártudományi Egyesületnek, amely a mezőgazdasági szakemberek összefogását, továbbképzését, a műszaki színvonal emelését tűzte ki feladatául. Meggyőződésünk, hogy a falusi értelmiségnek egyik legnagyobbszámú rétege, a mezőgazdászok nemcsak a közölt cikkek elolvasásával, hanem problémáik tapasztalataik és észrevételeik megírásával is elősegítik a Micsurin Agrártudományi Egyesület s a Baranyai Mezőgazdász munkáját.

Pótoljuk komposzttr ágy óval

Bürokrá(,*:i falun:

A kenyérgabona kérnem oldódott meg a vetéssel, őszi kenyérgabonáink legnagyobb része későn került sok- s"-or olyan földekbe, ahová eredetileg nem is búzát akartak vetni. Éppen ezért az őszi bizavetések tavaszi munkáiról már most kell gondoskodni.

Kedvezőtlen helyzetet teremtett még az a körülmény is, hogy a tavalyi igen csapadékos időjárás hatására szántóföldjeink igen elgyomosodtak és a késői szántás miatt az elhumu- szosodás ősszel nem következett be. Ennek tavasszal kell lefolynia. A leszántásra került nagytömegű szerves anyag — akár szár, gyökérmaradvány, akár gyom — tehát a talajban felvehető nitrogén táplálékot kíván és hosszabb-rövidebb időre sok nitrogént von el az őszi gabonától. Ez azt jelenti, hogy igen nagy szükség lesz a jelentkező nitrogén-hiány pótlására. Kitavaszodáskor természetesen a legegyszerűbb módszer a nitrogén-hiány csökkentésére a nitrogén-műtrágya adagolása.

A pétisó felhasználása már az elmúlt évben is a felszabadulás előttinek legalább háromszorosára emelkedett és idén talán még nagyobb mérvű az igénylés. A jelenleg rendelkezésre álló készlettel elsősorban csak az állami gazdaságoknak, termelőszövetkezeteknek fejtrágyázáshoz szükséges pétisó igényét tudjuk kielégíteni, valamint a szabad búza beadása után műtrágyautalványt kapott egyéni dolgozó parasztok igényét. Felvetődik a kérdés, van-e lehetőség a pétisón kívül az őszi gabonák nitrogén hiányának pótlására?

Erre önként kínálkozik mind a tsz-eknél, mind az egyéni gazdáknál, már szinte kom- posztszerűvé, földessé érett isa pétisót!

tállótrágya tartalék. Sok helyen van olyan régi trágyate- lep-alj, amelyet már 5—10 cm-es földréteg és esetleg már növényzet is borít. Ha ezt még a tél folyamán — minél apróbbra vagdosottan, széjjelmor- zsoltan kihordjuk és még a havon szétteregetjük, csaknem teljes értékűen helyettesíthetjük a tavaszi nitrogén műtrágyázást.

Igen ló eredményről

számolhatott be ezen a téren az elmúlt évben a felsőmindszenti Ady Endre Termelőszövetkezet. Tagjai érett istállótrágyával felültrágyázták búzaföldjüket és ezen a területen a búza szemmelláthatóan szebben fejlődött, mint a mellette 30 kiló pétisó fejtrágyát kapott búzavetés. De jó példáját mutatta a felültrágyázás- nak a szentlőrinci technikum tangazdasága is, ahol 40 kh. gyengébb minőségű búza-földjükön végeztek komposztszerű trágyával felültrágyázást és 16 mázsa átlagtermést értek el.

A felültrágyázás ideje ezekben a napokban van. Most szánkóval, de vontatóval is lehet a dűlőutakon trágyát hordani. A szentdénesi Szabad Élet Tsz, amelynek tavalyról ugyancsak igen jó tapasztalata van a felültrágyázásról, már. 10 fogattal teljes erővel végzi a felültrágyázást s a héten már segít neki a szigetvári gépállomás is. Megjegyzendő, hogy ez

a termelőszövetkezet volt az elmúlt évben a megye legjobb búzatermő tsz-e.

Véleményem szerint a felültrágyázást a nem túlságosan meredek lejtők kivételével, főleg a gabonavetések után került búzákra, de más rossz eJő- veteményű búzákra mindenütt elvégezhetjük. Helyes, ha a széjjelhordást a hófúvás irányára keresztben, a kissé lejtős területeken pedig a lejtő irányára keresztben végezzük, mert ez egyben hófogást is jelent és elősegíti azt, hogy olvadáskor a hóié nem szalad le a lejtő irányában, hanem a talajba beszivárog. A hóra szórt apróra-érett szervestrágya, amellett hogy megköti a hótakarót, elősegíti azt is, hogy jégpáncél ne keletkezzék a búzavetés felett.

Igen fontos tehát, hogy------------------- minden termelőszövetkezet, de egyéni gazda is nézzen körül a háza- táján, kertjében, régi trágyatelepek helyén, és minden már komposztszerűvé vált szervestrágyát és érett istállótrágyát még a télen, a leggyengébb búzavetéseire hordja ki. Általában 40—60 mázsa szervestrágyát kell kát. holdanként fe- lültrágyázásra felhasználni. Ez a mennyiség megfelel a hol- dankint 50 kilós pétisóval való felültrág'yázásnak.

B

a

racs József

megyei főagronómus

Március 10: első megyei gazdászbál

Ritkán váltott ki körlevél olyan jó hangulatot szakberkekben Pécsett és vidéken, mint amilyent nemrégiben kézbesített a postás valamennyi szakemberünk kezéhez. Március 10-én a pécsi Tiszti Klub összes emeleti termeiben megrendezésre kerül az első megyei gazdászbál. A nívós mű soron kívül a megfelelő hangulatról a Pécsi Állami Gazdaság 14 és fél Maligándos bora, eredeti gyümölcs- és őszibarackpálinka s egy „NB I“-es zenekar gondoskodik.

Taííerm ékeny í t? §...

Az „alkotó" bürokráciával nemrégiben egy állami gazdaság irattárának papírhegyei között volt szerencsém megismerkedni. Nagy vagy, óh ember, — kiáltottam fel a p apírrengeieg láttán, — hogy a mózesi kőtáblától a Nyomtatványellátó jelenkori produktumáig eljutottál! És ha a bürokrácia hódító útján ki is lúgozza az emberi agy- velőt és sterilizál is minden ötletet, kezdeményezést — egy valamit: őszinteségét, a papírt a tökéletesség piedesz- táljára emeli.

És akkor kíméletlen, karok visszarántottak a jelenbe és elibém tették a markóci Vj Tavasz Termelőszövetkezet idei tervét. Hétrétbe hajtott kékes-zöldes borítólapján már kiütköztek. a bélyegzőpárna lila festékjének hullafoltjai. Könnyet csak készítője, a sellyei gépállomás egyik ag- ronómusa hullatott felette. aki a komor helyzethez egyáltalán nem illő fogcsikorga- tással verte az asztalt.

— Két hónappal ezelőtt állítottuk össze a markóci tsz- tagokkal és az elnökkel, te- kintetbevéve mindenféle körülményt és adottságot. Beadtuk a járási tanácsra és két hónap múltán, agyonra- dírozottan visszaadták átdolgozásra.

Nyomozunk az ismer"1 t-'n

11000 forint prémium

Nemrégiben számfejtették tillányi gépállomás szakembc reinek terv túlteljesít esi prémiumát. A derekas munka Ács Vilmosék családjában 11.093 forint és hatvan fillér „terven felüli" jövedelmet jelentett. A fiatal agronómus házaspár az egyetem elvégzése után alig másfél-két éve költözött vidékre, a férj a kis- jakabfalvi, a feleség pedig a vele szomszédos villáuykövesdi termelőszövetkezet agronómu- sa lett. A terméseredmények túlteljesítéséért Acs Vilmos 5493.69, felesége pedig 5600.— forint prémiumot kapott. Ács elvtársat ezenkívül megválasztották a tsz elnökének is.

„gyilkosok” után. A második oldalon külsérelmi nyom! A bevetendő zabterület rubrikájába írtakat irgalmatlanul rongyosra radírozta és tetejébe vastag ceruzával túlírta valaki. A beavatkozás nyomán a zabterület egy holddal csökkent ugyan anélkül azonban, hogy az elvetésre előirányzott vetőmag, akár egy dekával is apadt volnai A holdakból mégsem hiányzik semmi, mert ismeretlen kezek beírták, hogy helyette egy holdon takarmányborsót kell vetni. Miután úgy találták, hogy kevés a fehérjetakarmány — a szövetkezet megkérdezése nélkül nyakukba sózták a borsót még arra is kiterjedő figyelemmel, hogy mennyi legyen belőle a termés. íróasztal mellől jobban tudják mint a markóci parasztok, hogy azon a vidéken történetesen a borsó megy-e jobban, vagy valamely más pillangós?

De tovább! Az ismeretlen tettesek nem voltak szűkmarkúak. Míg a második oldalon megengedték, hogy 22 hold kukorica teremjen a markóci szövetkezet tábláin, addig a hatodik oldalon azt is megkurtították, hogy helyébe mák kerüljön — nem tudom milyen szempontok alapján. Talán mákoskalács- csál óhajtják változatosabbá

J ilflt uiZ ottsertések egy■» .angu .akarmányozásal‘1!

Az állattenyésztési részben nég hajmeresztőbb dolgokat nodukált: a távtermékenyí- és. Miután a környék állatorvosai hiába próbálkoznak az Uj Tavasz egynéhány menthetetlenül elmeddült tehenének helyrehozásával, a járási mezőgazdasági osztály valamelyik ismeretlente egy c eruzakanyarítással borjút teremtett mindegyik tehénbe, illetve a szükséges rubrikába.

Ha már a borjúnál tartunk, ismeretes, hogy o tehén végignyalással vall: a sajátjának üszőcskéjét vagy hi- kácskáját. Cserélhetik alatta a borjdkaC a tréfáskedvű gondozók — ha egyszer megnyalta, hát megismeri. Hejj, de jó lenne, ha ez vonaf-oma a tervekre is! Mert hii’-'1 indította el két hónapja útiéra tervét, mint sajátját a szövetkezet — annyian dör^ö- lőztek hozzá, hogy ha íny tér vissza, félő: vasvillával fogják kiverni tanyájukról a tsz-tagok. Vasvillával a vn- p írtervet, a b ürokráciát,

amely nemcsak a tervpgmrt és elképzeléseiket gyalá-ta meg, hanem azt is megvró- hálja bebizonyítani, hogy fogban ismeri a helyi lehetőségeket, mint ők maguk.

(OROSZLÁN)

Téli gondok a sertéstenyésztésben

A szokatlanul nagy tél különösen a Pécsi Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat szakembereinek okoz gondot. A húsz- ' ézernyi anyakoca, szopósmalac, süldő és hízó elszállásolásában és takarmányozásában bekövetkezett változásokról Lacza József igazgatóhelyettes nyilatkozik:

— Mivel amit megtettünk, az nemcsak a hizlalást szolgálja, hanem egyben a szervezet fűtőanyaga is — nálunk a hideg elleni védekezés a takarmányozás megfelelő változtatásával kezdődött. Úgy gondoltuk, hogy ilyen időjárási viszonyok között az a kisebb hiba, ha lazítjuk, tágítjuk a takarmányok fehérje-keményítő értékarányát, mert a keményítők, szénhidrátok szolgál tátják leginkább a test hőenergiáját. A gyakorlatban ez any- nyit tesz, hogy etessünk minél

Jtlan.nituj.ez. {jusztáv cAdőLf

1880—1954

A mikor a Dunántúli Napló

felkért, hogy édesapám tevékenységéről, tudományos munkásságáról és kimagasló eredményeiről írjak, örömmel vállalkoztam erre a feladatra, hiszen élete nagy részét Baranya megyében töltötte és onnan indította el azokat a mezőgazdaság maradisága ellen vívott, megalkuvást nem tűrő harcait, melyeknek hatása az ország határain túl messze terjedt. Szívesen írom le az alábbi néhány sort azért is, mert Boly a szülőfalum és Bolyt, Pécset és Baranyát szőkébb hazámnak tekintem.

Manninger G. Adolf 1880 január 11-én született, soproni orvoscsaládból. Az érettségi vizsga letétele után a magyaróvári Gazdasági Akadémiára iratkozott be, ahol ebben az időben a legjobb szakemberek, Cserháti, Kosutány, Linhardt, Újhelyi előadásaiból tanulhatta meg a mezőgazdaság alapjait, ök oltották bele, már a gaz- dászok között is népszerű, tetterős, nagy akaratú fiatalemberbe a gazdálkodás szenvedélyes szeretetét, és elősegítették kísérletező, kutató szellemének helyes irányban való fejlődénél

Tanulmányainak befejezése után az ország legkülönfélébb viszonyai között, az Alföldön és a Dunántúlon dolgozott először, mint gazdasági gyakor- hók, később mint segédtiszt. Magyarország szélsőséges éghajlati adottságai és változatos tagjai korán megtanították arra, hogy a gazdálkodásban rendkívül sok tényezővel kell számolni és azok együttes ismeretében és okszerű felhasználásával lehet csak igazán nagy eredményeket elérni.

Az 1918-as év végén hívják meg a Montenuovo birtokok vezetésére. Átköltözik Bolyba, három megye területén elszórt gazdaságok központjába.

Amennyire nehéz volt az el- szórtság a vezetés szempontjából, olyan sok lehetőséget nyújtottak az eltérő gazdasági adottságok későbbi kísérleti eredményeinek megbízható alátámasztásához.

Az átvett birtok túlnyomó része elhanyagolt állapotban volt, a bérbeadott földek a talaj mértéktelen kizsaroltsága és a háborús viszonyok utáni elgyomosodottsága súlyos feladatok elé állították Manninger G. Adolfot. Haladéktalanul munkához látott. A növéryder- mesztés színvonalának emelése érdekében gyors ütemben fejleszti a bólyi tehenészetet, amelyből később igen sok értékes tenyészállat került a gazdaság más üzemegységeibe és a kiállításokon sok díjat é* hírnevet szerzett állományból eladott bikák az ország legkülönbözőbb vidékein növelték a magyar állattenyésztés hírnevét.

Az intenzív gazdaság megteremtésében Manninger G.

Adolfot mindig a többtermelés vezette a talaj kultúrállapotá- nak helyreállításával, annak fenntartásával, és termőképessége fokozásával. Első országos jelentőségű eredménye a búza termesztésében mutatkozott. Tudta, hogy biztos nagy termések eléréséhez az adott, már belterjes viszonyok közé megfelelő fajta is szükséges. Az általa vezetett gazdaságokban ezért több helyen, költséget nem kímélve, éveken át búza fajtakísérleteket végzett.

1 932-ben bekövetkezett az idősebb gazdák számára annyira emlékezetes rozsdakár. A kitűnőnek ígérkező termés máról holnapra tönkrement, alig néhány mázsát adtak holdanként a legjobb táblák. Csak a búza fajtakísérletekben elvetett Bánkuti fajták álltak ellen a betegségnek. Az eredményeket látva, megindította az akkoriban búzacsatának nevezett támadást a gazdák maradisága ellen. Nem tartotta meg eredményeit a maga hasznára, hanem cikkeiben és az ország több városában, Pécsett is, gazdagyűléseken hirdette, hogy hagyjanak fel a régi fajták termesztésével. Néhány év alatt a már majdnem elkallódott, kitűnő Bánkuti 1201-es búzafajta meghódította az egész országot és negyed évszázad múltán ma is a legjobb búzafajtánk, a szomszédos államokban szintén ezt termelik.

Azóta sem volt jelentős rozsdakár Magyarországon.

Alighogy befejeződött a búzacsata, Manninger G. Adolf kénytelen volt újabb támadást indítani, elsősorban a mechanikusan végzett talajművelés ellen. A nálunk gyakori nyári szárazságban ugyanis azt tapasztalta, hogy a szántás, különösen utánmunka (fogas, henger) nélkül mértéktelenül pazarolja a talaj nedvességét, ami pedig a talaj morzsalékos szerkezetének kialakításában döntő szerepet játszó mikroorganizmusok életében nélkülözhetetlen. Számtalan kísérletet állított be. Megfigyelte, hogy jó vetőágyat, gyors kelést csak úgy kapott, ha a talaj életét nem zavarta meg túlságosan. Sorra jelennek meg cikkei a hazai szaklapokban és előadásokat tart külföldön és belföldön. Hirdeti, hogy mindig alaposan meg kell vizsgálni a talajt megművelése előtt, nem szabad merev szabályokra támaszkodni, az adott viszonyokhoz alkalmazkodva kell megtalálni a legjobb művelési módot. Meggyőződéssel tanítja, hogy a talajt mint élőt kell tekinteni.

Manninger G. Adolf talaj művelési módszerének eredmé nyeit az 1934-től 1944-ig tér jedő évek búza termésátlaga bizonyítják a legjobban. A tíz év alatt az átlagos termés 16 mázsa volt kataszteri holdanként, 1939-beD Fürgédén pedig

1000 holdon 21.32 mázsát taka rítottak be egy-egy holdról.

Az új módszerek természetesen számos ellenfélre találtak. Két évtizedig tartó, nemegyszer szenvedélyes vita után a gazdák körében a ma már Mannínger-féle talajművelésnek ismert módszernek mégis igazat adtak. Nem kétséges, hogy ehhez nagymértékben hozzájárult sok neves magyar szakember, mint Kreybig Lajos és Kemenesy Ernő Kos- suth-díjas tudósok, sok agronómus és gazdaságvezető.

Manninger G. Adolf eredményeinek elismeréseként a fel- szabadulás után hosszabb ideig dolgozott a Földművelésügyi Minisztériumban mint szaktanácsadó, majd Debrecenben egyetemi tanszéket kapott és megbízták a Debreceni Kísérleti Intézet vezetésével. A Magyar Tudományos Akadémiától elnyerte a mezőgazda- sági tudományok kandidátusa fokozatot.

A mikor 1953-ban ismét elismerték talaj művelési eredményeit, korát meghazudtoló szellemi frissességgel foglalta össze tapasztalatait. A rövidesen könyvalakban is megjelenő munka befejezése ’*án néhány héttel halt meg,

''szeptember 15-én.

Manninger István

a Marton vásári Mező- gazd. Kutató Intézet tu dumányos kutatója,

több kukoricát, mivel ebben a takarmányban juthatunk legegyszerűbben a megkívánt értékarányhoz.

— E biológiai meggondoló --ok sem pótolhatják azonban a takarmányok etetés előtti felmelegítését, amit mi még az ősz- szei beszerzett boylerek és üstök segítségével végzünk el. A hideg, jeges darától idegenkedik a sertés, csökken napi súlygyarapodása és visszaesik daraértékesítése. Az ilyen takarmányozás következtében a kocáknál beálló tej-elváltozást pedig a malacok sinylenék meg. Telepeinken legtöbb helyen forró vízzel keverjük be a darát — mégpedig minden falkának külön-külön. Ha nagyobb a hideg, akkor a vályúkat az etetőtérről bevisszük a szállásra és a jószágok ott kapják meg takarmányukat. Ez főleg a süldőkre vonatkozik, mert a fiatal állatok a hideg-jeges takarmány etetésével könnyen kaphatnak gyomor és bélgyulladást.

— Az elszállásolásnál főleg az anyakocák és szopósmalacok elhelyezésével volt sok bajunk, mert nagyobbrészüket szabadelletőben tartottuk. Vég falaikat ugyan már az ősszel befalaztuk, de most szalmabálákkal vettünk körül mindenegyes szabadelletőt. A bálák mellé még kukoricaszár kévéket is állítottunk s ahol szükséges volt, ott friss istálló- trágyával is körülvettük a szállásokat. Az ajtókra nádpallókat tétettünk, s ezeket kátrány papírral leragasztottuk. Az aj- tószárfára szalmafonatokat szegeztünk, hogy jól zárjon és eltüntessük a réseket. A következő lépés a belső légtér leszűkítése volt.

— Elmondom még azt is,

hogy sok múlik a sertésszóllá- sok padozatán. Mivel a tégla rendkívül hidegnek bizonyult, kukoricaszárat tettünk rá és az fölé almoztunk. Felhívom még a többi állattenyésztő figyelmét: esetleges havazás

után az etetőtérről azonnal dobálják ki a havat. Ez kettős célt szolgál: egyrészt nem hurcolhatják be fekhelyükre s nem csinálhatnak lics-pocsot, másrészt a vályúkból kihulló kukorica így nem veszik kár- bu, -