Dunántúli Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-24 / 20. szám

2 NÄPLö 195« JANUÄR M Ipari aktíva-értekezletet tartottak a megyei pártbizottságon (Folytatás az 1. oldalról) tartását, a fejlett munka­módszerek alkalmazását, a műszaki intézkedési tervek megvalósítását. A szénbányászat fejlődését az egyenletes tervteljesítést hátráltatja a beruházási mun­kák határidejének eltolódása is. Az épülő aknák a legtöbb esetben nem készülnek el, a tervezett időre és ez kapko­dáshoz, szervezetlenséghez ve­zet. Már most elmaradás mu­tatkozik a hosszúhetényi ak­nák és a pécsújhegyí szénmo­só építésénél és ez arra fi­gyelmeztet, hogy a pártszervezeteknek is fo­kozott figyelmet kell fordí- taniok az építő vállalatok munkájára. A szénbányászat általános fejlesztésének egyik fő akadá­lya megyénkben is a szén- vagvon felkutatásának lassú üteme. A mélyfúró vállalatok felszerelése eléggé elavult, azonban a kutatások megbíz­hatóságát lényegesen javítani lehet lelkiismeretesebb mun­kával. Nem egyszer előfordult, hogy a széntelepet átfúrták anélkül, hogy azt a fúrási szelvényben jelezték volna, mert a folyó­méter teljesítmény előirányza­tát, annak teljesítését tekin­tették elsődleges célnak, főleg a helytelenül alkalmazott pre­mizálás miatt. Több üzemünk vezetését azzal lehet jellemez­ni, hogy csak a napi termelést irányítja, a holnapra, a távlati feladatok megoldására nem gondol. Sok esetben a hónap, a negyedév végén, mivel olyan nagy tét forog kockán, hogy lesz-e prémium, dezorganizál- ják a következő hónap ter­melését. Az anyagi érdekeltség érvényesítése rendkívül fon­tos a szocializmus építése szempontjából nélkülözhetetlen de nem helyes, hogy egyesek mindent kizárólag az anyagi rdekeltség útján, akarnak megoldani. A prémium-rend­szer akkor jó, ha az nem ál­lítja szembe az egyes dolgo­zók személyes érdekeit a tár­sadalom egészének érdekeivel. Fejlettebb módszerekkel — gazdaságosabban termeljünk A Központi Vezetőség no­vemberi határozata óta fej­lődött megyénkben az újítási mozgalom is. Igen jelentős újí­tás a pécsi szénbányáknál a Csóti—Solymár-féle kisméretű felrakószalag, amellyel több, mint 40 ezer csille szenet töl­töttek már meg. A Pécsi Bőr­gyárban. Kossuth-bányán, a komlói 49-es vállalatnál, Pécs- újhegyen többszázezer forint értékű számos nagyjelentősé­gű újítást nyújtottak be eb­ben az időszakban. Az ered­mények azonban messze elma­radnak egyrészt a megelőző évektől, másrészt a lehetősé­gektől. • A Pécsi Szénbányászati Trösztnél például 1954-ben 484 újítást nyújtottak be 55-ben viszont csak 245-öt. Ugyanilyen arányban csök- 'kent a bevezetett újítások szá­ma’'!*. A mázai bányában őt év óta folyik a huzavona Erb r’v<árs fúróállvány-úiítása kö­rül. A komlói 49-es Építőipari Vállalatnál a múlt év első há­romnegyedévében mindössze 4 úiítási javaslatot nyújtottak be. E néhány adat is meg­mutatja, hogy az újítómunka jóval gyengébb, mint a meg­előző években volt. A műszaki és gazdasági ve­zetéknek, a párt- és tömeg- szervezeti funkcionáriusok­nak világosan látniok kell az újítómozgalom és a mű­szaki fejlesztés szoros együtt­működését. A kettő egymás­tól elválaszthatatlan. Az újítómozgalom fejlődését hátráltatja az is, ami a So- piana Gépgyár, a Komlói Erő­mű, a Pécsi Porcelángyár, a Sörgyár és a Komlói Szénbá­nyászati Tröszt újítási tevé­kenységének vizsgálatánál ki­tűnt: 67 elfogadott, sokezer fo­rint megtakarítást eredménye­ző újítást nem alkalmaztak. Hiba, hogy a műszaki és p- zdasági vezetőink nem fog­lalkoznak eléggé az új mód­szerek bevezetésének lehetősé­geivel, nem kutatják azokat a munkaterületeket, ahol az új m 'dózerekkel termelékenyeb­bé lehetne tenni a munkát. — Nem értékelik és nem dolgoz­zák ki tudományosan a kü­lönböző munkamódszerek gya­korlati technológiáját. Kom­lón né'dául az elmúlt évben je­lent <"s mennyiségű vakolási mur1 '•< kellett végeznie a 49- es Építőipari Vállalatnak. Fo'yi attak is kísérleteket a géni vakolás bevezetésére, de mit’'’! ezek elsőre nem sikerül­te!'. lemondtak a gépi vakolás­ról. Akadályozza az új mun­ka uv'dózerek bevezetését, hogy a műszaki és gazdasági veze­tők nem szervezik kellően a munkahelyek anyagellátását, nem készítenek organizációs terveket, az új munkamódsze­rek bevezetésénél többnyire magukrahagyják a dolgozókat. Bár az önköltség csökkenté­sében a takarékosság és az el­fekvő anyagok felhasználásá­ban értünk el eredményeket, meg kell mondanunk, hogy Bnég nagyon sok a tennivaló e térrn. Vállalatink gyak­ran helytelenül értelmezett előrelátásból igen fontos anya­gokat, sokszor nehezen besze­rezhető importanyagokat kész­leteznek szükségtelenül. Az el­múlt évben mind a nemzeti, mind a beruházási bank ered­ményesen foglalkozott az el­fekvő készletek feltárásával és értékesítésével. A vállalatok egyes vezetőinek túlzott óva­tossága miatt azonban még itt sem értünk el megfelelő eredményeket. A komlói tröszt­nél, az építőiparban még min­dig jelentős mennyiségű gépe­ket és más anyagokat tárolnak feleslegesen. Különösen nagy gondot kell fordítani az anyagpazarlás fő­területére, a selejtcsökkentés- re. Ennek kútforrása rendsze­rint a technológiai fegyelem hiánya. Rendkívül fontos az I importanyagok felhasználásá­nak csökkentése, azok hazai anyagokkal való pótlása. A Pé­csi Bőrgyár például az elmúlt évben mintegy 100 ezer dollár devizamegtakarítást ért el en­nek eredményeként. Nagyon helytelen egyes ipari vezető­inknek az a véleménye, hogy a termelést emelni, termelé­kenységet növelni, az önkölt­séget csökkenteni, az anyaggal takarékoskodni és egyúttal a minőséget is javítani, nem le­het. Az önköltség csökkentése nem történhet a termékek minőségének rovására, el­lenkezőleg, az önköltség csökkentését, a minőség ál­landó javításával kell egybe­kötni. Nagyon fontos feladat a szénbányászatban, vegyi- ipari üzemeinkben, az építő­iparban, a könnyű- és élel­miszeriparban egyaránt, a termékek minőségének ál­landó javítása. A meglévő gyártmányok korszerűsítésé­nél és az új gyártmányok tervezésénél fokozni kell a minőségi követelményeket. Ha ezt figyelembe vették vol­na már korábban is a Sopiana Gépgyárban, nem kellene most azon gondolkozniok, hogy mit csináljanak azokkal a kábel­szövő gépekkel, amelyeket ex­portra termeltek és amelyeket külföld nem vett át azért, mert technológiájuk elavult. Az ipari termékek választé­kának bővítését új exportké­pes cikkek előállítását gyak­ran elérhetnénk minimális beruházással, a régi technoló­gia megváltoztatásával. Me­gyénkben az elmúlt évben 11.5 millió forint beruházási hitel állott az iparnak rendelkezé­sére. A vállalatok mindössze 7.1 millió forintot vettek igénybe, mert nem kutatták a gyorsan visszatérülő beruhá­zások lehetőségeit. Az 1956-os beruházások megvalósítása gondos tervezőmunkát, jó előkészítést követel Az ipar és a mezőgazdaság termelésének növelése, a mű­szaki színvonal emelése, a második ötéves tervünk jó elő­készítése, az életszínvonal emelése magasabb beruházá­sokat tesz szükségessé. Népgazdaságunk fejlesztésé­re ez évben 12.2 milliárd fo­rint beruházást fordítunk. Az 1956-os évi beruházások mint­egy 30 százalékkal haladják meg a múlt évit s éppen ezért teljesítésük gondos tervező- munkát, jó előkészítést követel meg mindenekelőtt az építke­zéseknél. A beruházások fel- használásánál messzemenően figyelembevesszük, tervünk fő célkitűzéseit, mindenekelőtt a meglévő termelőberendezések korszerűsítését. Fokozottan törekszünk a hazai alapanyagházis széle­sítésére azoknak az ipar­ágaknak fejlesztésére, ame­lyekhez hazánkban megfele­lő adottságaink vannak. Me­gyénkben több új aknát mé­lyítünk, mintegy 900 új la­kást építünk, befejezzük a hidasi brikettgyárat, meg­kezdjük a mohácsi farost- lemezgyár, a Mohács—pécsi vízmű, a pécsújhegyi erőmű építését. Tovább folytatjuk üzemeink korszerűsítését. Ezután Sziklai elvtárs a be­ruházási munkák határidőre történő megvalósításának nagy fontosságáról beszélt. Megem­lítette, hogy e téren bizony súlyos mulasztások történtek az elmúlt években. A komlói III-as aknának például a be­ruházási tervfeladat szerint már 1953-ban működnie kel­lett volna. Erre most január­ban került sor. De nemcsak később, hanem gyakran drá­gábban is készül egy-egy léte­sítmény. Ennek kirívó példája a komlói III-as üzem terep- rendezése, amely a tervezett­nek mintegy 9.8-szeresébe ke­rült. A komlói beruházások ütemének lemaradása és a többletköltségek a beruházá­sok gazdaságosságét nagymér­tékben lerontották. így a tröszt múlt évi üzembehelyezési ter­vét csak 65 százalékra teljesí­tette. Ugyancsak Komlón, a múlt év végéig 4633 lakást Kellett volna befejezni, ezzel szemben csupán 2384 lakás ké­szült el. Ha a tervet teljesítik, megszüntethették volna a nagy mérvű lakáshiányt, s ezzel részben a munkásvándorlást is. Jelentékeny károkat okozott az üzembehelyezési határidők elmulasztása a könnyűiparban. A fontosabb munkavédelmi és üzemegészségügyi beruházások tervét a legtöbb beruházó tel­jesítette. A szociális és kultu­rális beruházások teljesítésénél viszont az egész megye terü­letén lemaradások vannak és ez elsősorban a szakszervezeti funkcionáriusok hanyag mun­kájából származik, mert nem megfelelően ellenőrizték a kol­lektív szerződések betartását, mert nem követelték meg a beruházások időbeni elvégzé­sét. Elsősorban az ő feladatuk, hogy harcoljanak a munkafel­tételek megjavításáért, a mun­kavédelmi beruházások telje­sítéséért, hogy dolgozóink az üzemekben a lehetőségekhez mérten a legjobb körülmények között végezhessék munkáju­kat. Bár némi javulás tapasztal­ható, még nagyon sok a ja­vítanivaló az építőipari vál­lalatok munkájában. Rendkívül nagyon sok még a panasz egyrészt a minőségre, másrészt a határidős munkák eltolódása miatt. Építőipari vállalataink emellett drágán termelnek. Különösen a kom­lói 49-es vállalat önköltsége volt magas az elmúlt évben. A tervezett veszteségnél 6.5- szer nagyobb veszteséggel ter­meltek. Nemcsak a gazdasági életre, de a dolgozók politikai hangulatára Is kihat az építő­iparban megtalálható pazarlás. Jogosan kérdik, miért követe­lik meg tőlük a fillérekkel va­ló takarékoskodást, amikor az épitőipari anyagokból több­millió forint értékű kárbavész a helytelen anyagtárolás, a rossz anyagutalványozás kö­vetkeztében. Mi bízunk abban, hogy építő­iparunk vezetői, a pártbizott­ságok segítségével kijavítják ezeket a hibákat és ebben az évben a terv minden mutató­ját maradéktalanul teljesítik. Ehhez a munkához nagy lehe­tőséget nyújt az a miniszteri utasítás is, amely az egyössze­gű munkuntalványozás széles­körű bevezetését rendeli el. Az egyösszegű utalványozás eddi­gi tapasztalatai azt bizonyít­ják, hogy jobb a munkaerő- gazdálkodás, a gépek kihasz­nálása és ugyanakkor lénye­gesen emelkedik a szakmunká­terv sikeres végrehajtása va­lamennyi pártszervezettől nagy erőfeszítést követel. Megálla­píthatjuk, hogy az üzemi párt- szervezetek figyelmét még mindig nem tudtuk megfelelő­en a műszaki színvonal növe­lésére, a technika fejlesztésére irányítani. Az üzemi párt- szervezetek a termelés párt­ellenőrzését még leszűkítik a dolgozóknak a terv teljesítésé­re való mozgósítására, elha­nyagolják a tervkészítésnek az ellenőrzését. Az üzemi párt- szervezetek munkatervei elég­gé általánosak, nem kapcso­lódnak az üzemek műszaki in­tézkedési terveihez. A terme­lés jiártellenőrzése nem hagy­hatja figyelmen kívül a vál­lalati tervezést. Hiszen itt dől el, hogy a tervek számbave- szik-e a belső tartalékokat, megalapozzák-e a szükséges intézkedésekkel a termelés, az "r költségcsökkentés feltételeit. Bár a tervet felülről kapják meg az üzemek, mégis a vál­lalatnál kell minden részleté­ben reálissá tenni, megkeresni sok és segédmunkások kerese­te is. Éppen ezért megyénk építő vállalatainál mielőbb végre kell hajtani a miniszteri utasítást. A kommunisták kö­veteljék meg területükön az egyösszegű utalványozást, vé­gezzenek felvilágosító munkát a dolgozók között az utalvá­nyozás széleskörű alkalmazása érdekében. azokat az eszközöket, amelyek lehetőséget nyújtanak mara­déktalan teljesítéséhez. Mindez azt jelenti, hogy nem lehet sokoldalúan megalapo­zott, a lehetőségeket helye­sen számbavevő tervet ké­szíteni a pártszervezetek ak­tív részvétele, a dolgozók bevonása nélkül. Az elmúlt évek tervezési hibáinak egyik nagy tanulsága éppen az, hogy tervezésünk kevés­sé támaszkodott a tömegek tapasztalataira, alkotó javas­lataira pedig a komlói I-es üzem nem utolsósorban a dolgozók aktív részvételének köszönhette azokat az ered­ményeket, amelyeket a múlt év folyamán, élén Kovács elvtárssal, elért. Pártszervezeteink számára nem kisebb feladatot jelent annak elérése, hogy a munká­sok, műszakiak minél több javaslattal segítsék a reális tervek elkészítését. Ä pártszer­vezeteknek a legszigorúbban ellenőrizniük kell, hogy a dol­gozók javaslatait ne hevertes­sék az íróasztalfiókokban, hogy azok bekerüljenek a mű­szaki és szervezési intézkedé­sek tervébe, hogy ezeket a ja­vaslatokat megfelelően jutal­mazzák. Ha a munkások lát­ják, hogy javaslataikkal tö­rődnek, hogy véleményükre számítanak, aktívan vesznek részt a terv végrehajtásában is. Minden iparágban különös gondot kell fordítani az ex­porttervek határidőre és kivá­ló minőségben történő teljesí­tésére, növelni kell az export­képes gyártmányok arányát. Különösen ügyelni kell arra, hogy az exportterveket ne- csak globálisan, hanem cik­kenként is teljesítsék. Gondoskodni kell a korszerű anyagnormák készítésérőlés a?ok szigorú betartásáról, a felgyülemlett anyagkészle­tek, főleg az importanyag- készletek csökkentéséről. Különös figyelmet kell for­dítani az Importanyagokra, hazai anyagokkal történő to­vábbi helyettesítésére. Ugyanilyen fontos, hogy üze­meinkben egy pillanatra sem feledkezzenek meg a dolgozók munkakörülményeinek továb­bi javításáról, a balesetelhárí­tási szabályok betartásáról, a munkahelyek rendjéről, tiszta­ságáról. Minden üzemben ezen kívül lehetőséget kell nyúj­tani ahhoz Is, hogy a műsza­kiak és szakmunkások tovább­fejleszthessék, bővíthessék szakmai Ismereteiket, kicserél­hessék egymással tapasztala­taikat, Az üzemi pártszervezetek figyelmét irányítsuk a műszaki színvonal növelésére, a technika fejlesztésére Az 1956. évi népgazdasági A munkaverseny középpontjába a termelési tervek teljesítését, a termelékenység emelését és az önköltség csökkentését kell állítani Eredményeink kivívásával a szocialista iparosítás sikerei­ben szinte felbecsülhetetlen szerepe volt már eddig is a munkások, a technikusok és mérnökök szocialista munka­versenyének. Meg kell azon­ban állapítanunk, hogy me­gyénkben a szocialista munka­verseny még nem tölti be tel- lesen hivatását. Az utóbbi idő­ben a párt- és szakszervezetek keveset foglalkoznak a ver­seny szervezésével, a verseny nyilvánosságával. Sok üzemben az állami, párt- és szakszer­vezeti funkcionáriusok elha­nyagolják a szocialista munka­verseny alapvető formáját, az egyéni versenyt, a párosver­senyt, helyette a vállalat egé­szére vagy kerületre vonatko­zó néha szépített statisztikai adagokkal igyekszenek az iga­zi versenyt helyettesíteni. A versenyszervezésnek ez a mód­szere nem visz előre. A dolgozók versenylendüle­tét igen sok esetben megtöri az üzemen belüli szervezetlen­ség, a kapun belüli munkanél­küliség, amely elsősorban a vállalatok műszaki vezetőinek hanyag, gondatlan munkájá­ból ered, de nem egy esetben felelősek ezért a felsőbb irá­nyító szervek is. így volt ez a múlt évben a Szigetvári Cipő­gyár esetében, amikor a Cipő­ipari Igazgatóság nem biztosí­totta a gyártáshoz, szükséges anyagokat, modelleket. Ez a tűrhetetlen eset. a dolgozók logos felháborodását váltotta ki, mivel ez rontotta a vállalat ló hírnevét s ha átmeneti idő­re is, de keresetcsökkenést okozott. A szocialista munkaversenyt ezévben is iparunk legfon­tosabb feladatainak megol­dására kell irányítani. Éppen ezért a verseny középpont­jába a termelési tervek tel­jesítése mellett, a termelé­kenység emelése, az önkölt­ség csökkentése és a termé­kek minőségének javítása kell, hogy kerüljön. Minden brigádnak, minden munkásnak meg keli mutatni, hogy a maga területén mit te­het e feladatok megoldásáért, hogyan segítheti azt a harcot, ami a technikai színvonal nö­veléséért folyik. A verseny szervezésének alapja továbbra is a SZOT 1954. február 3-1 határozata, melynek értelmében a dolgo­zók havonta tegyék meg egyé­ni vállalásaikat, melyeket ha­vonta értékeljenek. Űzemrink- ben most az éves terv teljesí tésére, Illetve túlteljesítésére tegyenek vállalást. Azoknál az üzemeknél és vállalatoknál, ahol az éves terveket még részleteiben nem ismerik, ne­gyedéves vállalásokat szervez­zenek. A tervek, illetve a vál­lalások teljesítését kapcsolják nagy ünnepeinkhez,'mint ápri­lis 4-hez, május 1-hez, augusz­tus 20-hoz és november 7-hez. A verseny értékelésénél és nyilvánosságánál a legkivá­lóbb eredményt elérő dolgo­zók mellett a munkások na­gyobb részét érintő, az átlagos teljesítményt elérő dolgozók eredményeinek is nyilvánossá­got kell biztosítani. Jelenleg a verseny értékelésénél nincs még megfelelően ismertetve, hogy milyen módon, milyen módszerekkel érték azokat el. A lemaradókat sem serkent­jük megfelelően, nagyobb ered­mények elérésére, pedig erre nagy szükség volna, hogy üze­meinkben egyre kevesebb le­gyen a 100 százalék alatt tel­jesítők száma. Nagyobb gondot kell fordítani a kiváló dolgo­zók és az élüzem cím feltéte­leinek teljesítése mellett a versenyben azonos képességű és azonos körülmények között dolgozók párosversenyére. Se­gíteni kell a DISZ sajátos ver­senyformáit, valamint a többi tömegszervezetek versenyfor­máit. Helyes lenne, ha az üzemek dolgozóinak vállalásait egye­sítve, megyénk ipari üzemei is csatlakoznának a DIMA- VAG Gépgyár dolgozóinak versenyfelhívásához. A második ötéves terv első évi feladatainak valóra váltása, a technika további fejlődése, az eddiginél is jobb, lelkesebb BERLIN Mint az ADN hírügynökség a hamburgi Die Welt című lap január 20-1 számában kö­zölt adatokra hivatkozva je­lenti, évenként 60—70 ezer em­ber emigrál a Német Szövet­ségi Kör^úrsaságból különböző országokba. Az emigránsok között számos magas szakkép­zettségű munkás, orvos, mér­nök és diplomás mezőgazdasá­gi szakember található, AZ AFP JELENTI, hogy Dag Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára vasárnap hosz- szas megbeszélést folytatott Abdel Knlek Hnsszunával, az munkát követel meg Baranya megye minden ipari munkásá­tól, minden ipari vezetőjétől is. A szocializmus építése, a technika fejlődése nem megy simán, önmagától. Gátolja elő­rehaladásunkat a maradiság, a lélektelen ügyintézés, a gazda­sági törvények alkalmazásá­nak hibái, a tervezési, ár- és bérrendszerünk fogyatékossá­gai. Központi Vezetőség feltár­va iparunk műszaki fejlődését gátló akadályokat, harcra mozgósított a maradiság, az újítások bevezetésének és el­terjesztésének bürokratikus módszerei ellen. Most az a lel­kesítő nagy feladat áll mű­szaki értelmiségünk, egész dolgozó népünk előtt, hogy a Szovjetunió segítségével fel­számoljuk viszonylagos elma­radásunkat, hogy útolérjük és túlszárnyaljuk a fejlett kapi­talista országokat a technika fejlesztése terén. Pártunk számtalanszor rá­mutatott, hogy az életszínvo­nal emelésének elengedhetet­len feltétele a termelékenység fokozásával együtt a termékek önköltségének állandó csök­kentése. Ezek a fő forrásai az életszínvonal emelését közvet­lenül szolgáló árleszállítások­nak, béremeléseknek, az é'et- színvonal tartós emelését biz­tosító felhalmozásnak, illetve a beruházások növelésének. Feladataink teljesítésében lelkesítsen bennünket az a tu­dat, hogy munkánkkal a szo­cializmus megvalósításáért fo­lyó harcot segítjük elő, — fe­jezte be beszámolóját Sziklai elvtárs. Az ipari aktíván elhangzott felszólalások Ismertetésére visszatérünk. Arab Liga főtitkárával. — A megbeszélésen az Izraeli-arab feszültség enyhítésének Ham- marskjöld-féle javaslatával, az ENSZ előtt álló, függőben lé­vő arab problémákkal, a« észak-afrikai helyzettel, vala­mint az Arab Liga és az Egye­sült Nemzetek Szervezete kö­zötti együttműködés szoro­sabbra fűzésével foglalkoztak. PEKING A belgrádi rádió közli, hogy Mao Ce-tung, a Kinai Nép­köztársaság elnöke fogadta Vladimír Popovlcsot, Jugo­szlávia pekingi nagykövetét és a Kínában tartózkodó jugo­szláv újságíróküldöttséget, Külföldi hírek

Next

/
Oldalképek
Tartalom