Dunántúli Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-22 / 19. szám
<5 N A P L ö 1950 JANUÁR n HcUícs, HOfuUc IcScs&en, dolgos évok dóit... A r egyik emeletes vaságy **■ alsó „emeletén” tanult. Kétkönyékre támaszkodva olvasta a Párttörténetet, azt hiszem éppen az ökonomistáknál tartott, mikor rányítottam. Udvariasan, kedvesen fogadott, de néhány oldalpillantása a nyitvamardt könyv és a félig már megtelt jegyzetfüzet irányában mutatta: sajnálja, hogy félbe kellett szakítania a munkát. Körülnéztem a szobában. Tíz fekvőhely sorakozott a két oldalsó fal mellett;si Hol lehetnek a többiek? Kitalálhatta, mire gondolok, mert azonnal válaszolt a ki nem mondott kérdésre: — ök is tanulnak. Heten a könyvtárban, az egyetemiben, mi hárman, akik bennmaradtunk, ugyancsak felosztottuk a terepet. Tima Lajos a dohányzó-tanulóban, Megyeri Miklós a nemdohányzóban van én pedig ittmaradtam: ? i Leülünk. Az asztal két oldalára, egymással szemközt és fújjuk a füstöt. Az ismeretlen emberek cigarettaszó mellett barátkoznak meg legkönnyebben. Közös téma: melyik erős, gek, tij barátságok születtek és Stampfer Gábor féléves orvos- tanhallgatói múlttal a háta mögött vizsgára készül. — Szívesen tanul? — Azért jöttem ide. Olyan határozottan mondja, mintha születése óta orvosnak készülne. De kiderül, hogy tévedtem. Ez a nagyon határozott, nagyon komoly fiatalember elmondja, hogy sokáig kacérkodott a gondolattal: ne legyen-e inkább újságíró. — És? — És láthatja ;:. Inkább ezt választottam..: Ehhez éreztem inkább hivatást. — Hát bizony ehhez valóban kell is hivatástudat! Elcsodálkozik. — Miért éppen ehhez? Mindenhez! Az én apám lakatos, de ha azt mondanám neki, hogy az ő szakmájához nem kell hivatástudat, bizony kiverne a házból! Erről elvitatkozgatunk egy ideig, de ez csak elmélet. A gyakorlat — nos, igen, a gyakorlat::! Hogyan igazolja az első félév Stampfer Gábor hivatástudatát? Három vizsgán már túl van. Ahogyan itt, a diákotthonban mondják: három kollokviuma lement. Az első két vizsga jemelyik gyenge, melyik fojtós iesre> a harmadik — a fizikacigaretta, no és ki miért szívja kollokvium _ k5zepesre. éppen azt, amit szív. Az már egészen természetes, hogy füstölgetés közben másról is esik szó. Esetleg arról is, ami az újságírót érdekli. Pél_________ _ dá ul hogy s^pf« Gábor anatómia tartalmában, Pestről jött, hogy augusztusban két hetet dolgozott Beren- — és tén — fizikai munkát hogy ez igen jó dolog, mert így legalább vannak régebbi isme- r ei ebben az ismeretlen városban. Ugyanis a 48-as téri Balassa János diákotthon 45-ös számú szobájának lakói közül még néhányan ugyanott dolgoztak, ahol Stampfer Gábor. Dehát Berente, építkezés, Budapest, szülői ház messze esik ide. Azóta új ismeretsé— Az első kettőnél gratuláltak hazulról, a harmadiknál — vigasztaltak; i: Hiába;:: Rosz- szul osztottam be az időt. Az a kémia terjedelmében volt sok és így az ismétlésnél a fizikára már csak három nap maradt... Ezért sikerült csak közepesre... Úgy érzem, meg kell gyorsítani a beszélgetést, nehogy sok percet raboljak el tőle;:; Most készül marxizmusból, azután jön még a biológia. Hátha éppen ezekben a percekben tanulná meg, amit majd kérdeznek tőle — és aztán én leszek a hibás. Megnyugtat: — Nemcsak most tanulok, így van ez év eleje óta. Csak soha nem lehet eleget tanulni. Ha háromszor átveszem, negyedszer is találok benne újat meg — sokat is felejt az ember. — És nem nehéz egyedül tanulni? — Egyedül? Miért egyedül? Először is ez a szoba tulajdonképpen két tanulócsoport Heten vannak az egyikben, mi hárman a másikban. Külön- külön megtanuljuk az anyagot, azután este elmondjuk, vitatkozunk. Közben megjön a másik hét szobatárs, ők már levizsgáztak azokból a tárgyakból, amelyekből mi még nem, vitákban tehát ők a perdöntők. De járnak ide még rengetegen. Felsősök. — Ismerősök? — Csak részben. Van, aki földije itt valakinek, de jönnek a diszisták is, mármint a vezetők. Elmondják: mit kell megtanulni, melyik gyakorlat nagyon fontos, megmagyarázzák: hogyan tanuljuk például az anatómiát, hogy ne az apró- cseprő dolgokon törjük a fejünket, hanem értsük meg a működéseket, az összefüggéseket . i ] összefüggések: u Lám, nemcsak az anatómiában vannak összefüggések, hanem mindenütt, a tanulásban is. Az, hogy a felsősök segítenek, nagyon jó, az, hogy a szobatársak ösz- szefognak, az még jobb. Eredmény: a 45-ös szoba tanulmányi átlaga eddig megközelíti a négyet. A tanulmányi átlagot állandóan számolják — legalább is így mondja Stampfer Gábor. Méghozzá nagy büszkeséggel számolják, mert nem kis dolog lesz, ha a diákotthon háromszázegynehány lakója közül éppen ez a 10 viszi el a pálmát. — Mi tizen... — így beszélnek ők, a „negyvenötösök” és úgy ragaszkodnak már egymáshoz, mint a testvérek. Egyszer például megürült valahol egy kis szoba. Kis szoba? Ez a diákotthonosok álma. Nem zavarja őket senki, nem kell alkalmazkodni másik kilenc emberhez ... Szóval jó dolog egy kisebb szoba. Megkérdezték a negyvenötösöktől: ki akar átköltözni a kis szobába? Nem jelentkezett senki. Olyanok ennek a szobának a lakói, mint a családtagok. Ha Máttítás a yntqyti tanács T-anultnánguiia tncgyek auow: Szólt az éhek ezákél-száki 17 *te tudtam meg, hogy ta- Jancsi! Az mondta! «ti larvtA wi I» . _ . . nulmányútra megyek. Tanulmányútra megyek, méghozzá Kínába, tanulmányozni a selyemhernyótenyésztést és a fametszetkészítést. Tanul- mányutam során ezenfelül alaposan és részletekbe menően megvizsgálom a most életbeléptetett irásreformot és an— A Csabai Jancsi? Tizenhét—hetvenhét,a Hallói Itt én! — AH! Szervusz öregem •** harsonázik a vonal másik végén Jancsi. — Engedd meg, hogy gratuláljak! Szép út nak lehetőségét, hogyan le- lesz! És micsoda program! Sehetne az eddigi felülről lefelé lyemhernyók, fametszetek, Írás •— Látja, előttem nincsenek titkok! A Hubert Géza mondta Talán másfél órája.., — A selyemhernyót is? A fametszeteket is? — Hát tudja, a fametszeteket azt én kombináltam hozzá... Mert hallottam, mennyire tetszettek magának Dómján színes metszetei... Rögtön kitaláltam, hogy az a se- lyemhernyós dolog, az csak haladó írást alulról felfelé ka- 4plplc, Mmlp1 . “i az. C5“' mmritnni jelek! Hallod, igazán irigyel- űrügy. Az igazi cél: a fámét lek! nyaritanL Mindezt tegnap este tudtam meg. a legbiztosabb forrásból: De.,, a feleségemtől. Semmi de! Dühös vagyok — Hallom, tanulmányútra rád! Mert hogy nekem hakészülsz! — mondta fenyegető zudsz, azt mondod, hogy ha- hanghordozással családfői tisz- toszufc el „ előadásodat, mert tem első és egyetlen helyette- , , , , , se.- Méghozzá Kínába! Per- tanulmányi szabadságra mész, szetek tanulmányozása. No, mit szól hozzá? Engem nem lehet ám becsapni! Mivel őt nem lehet becsap- ni, így Hubert Gézát tárcsáztam: — Halló! Te vagy, Géza? — Jó, hogy felhívtál, te viA z újonan elkészült kultúrotthon nagytermét ünnepé* lyes esemény adta át rendeltetésének: kiállítás nyílt tíz művész alkotásaiból. , A kiállított művek közt ezúttal nemcsak városunk —• már korábbi tárlatokból ismert — művészeinek munkáit üd* vözölhetjük, hanem megismerkedhetünk P. Bak János szolnoki, Sz. Göldner Tibor és Kun István bajai, valamint Weinträger Adolf vaskuti festőművészekkel is. A látogató, aki végigmegy a kiállításon, azt tapasztalhatja, hogy az egyensúly egy kissé eltolódott a vendégmuveszek feié. Jobb, az élettel közvetlenebb kapcsolatot tükröző képeket állítottak ki, különösen Bak János. Mi az oka ennek? — Kétségtelen, egy kicsit az is, hogy művészeink félnek az alakos ábrázolástól, a gondosabb, elmélyültebb előtanulmányokat igénylő kompozicióktól. *a,u,, „ «aiauwsu». X.« A vendégművészek egy-egy életteli, erőteljes alkotása jól körülnézünk, megtaláljuk mellett a pécsi művészek halkszavu tájkepei szinte: mar szok- bizonyára a családfőt is. Sőt, ványosnak tűnnek. Ez esetben azonban nem lennénk tárgyi- körül sem kell nézni. Elég lagosak, ha csak a művészeknek tulajdonítanánk a kiállításon megkérdezni Stampfer Gábort szembetűnő tematikai különbséget A kiállításra benyujthat- - .................... tak a művészek minden olyan müvet, amely pécsi kiállításon m ég nem szerepelt. Itt aztán a vendégművészek természetesen előnyben voltak — hisz pécsi tárlaton ők ritkábban szerepelnek. A közös kiállítás mindenesetre igen tanulságos és előbbrevívő. Nemcsak a látogató közönség, de a művészek is összehasonlításokat tehetnek egymás munkái, egymás technikai felkészültsége között. A kiállításon a vezető hangot kétségtelenül Bak János szolnoki művész munkái adják. Festményeit alapos technikai felkészültség, festői látásmód és az ábrázolt téma átélése jellemzi. Művein érezzük, hogy Bak János, mint a szolnoki művésztelep vezetője minden idejét a festészetnek szentelheti. Megrendítő jelenetet mutat be „Falusi tragédia“ című vázlata, amelynél az alakok mozgalmasságából is határozottan rajzolódik ki a főmotívum. Elismerést érdemelnek: „Ebéd után“, „öregasszony“ című festményei is. „Trió” című háromalakos ábrázolásán érezhető az összjáték hangulata, a kapcsolat a három zenész között. Különösen jó a hegedülő nő alakja, mozdulatában is érezzük a zene ritmusát. Weinträger Adolf vaskúti festőművész művei közül kitűnik a „Kötőnő“ című, amely az ablak előtt ülő nő mozdulatában híven fejezi ki a kötögetés munkáját. Ugyancsak jó ábrázolása a „Székely kislány“ című festmény. Halas csendélete mintha Derkovits Gyula hasonló című művének utánérzése lenne. Kun István bajai művész sötét, haragoszöld színekkel dolgozik, néha bizony eltúlozva a színek erőteljességét. Ilyenkor munkái arra a színes fotográfiára emlékeztetnek, amelynél az anyag tökéletlensége miatt a színek torzítva, természetellenesen jelentkeznek. Igen szép, harmónikus színhatásu viszont: „Siklósi vár II.“ című kisméretű olajfestménye. Ugyancsak a bajai művészeket képviseli Göldner Tibor: „A bajai halszövetkezet bárkái“ című művében a dunai halászok életét tárja a néző elé. Hangulatos, falusi tájakat, utcákat látunk még tőle, néha azonban nála is jelentkezik a Kun Istvánnál kifogásolt „hangos“, erőteljes színezés. Talán kissé hosszabban és részletesebben foglalkoztam a négy vendégművész munkásságával, mint azt e kis ismertetés terjedelme megkívánná, azonban őket ismerjük kevésbé, ez alkalommal egyúttal bemutatkozásnak is tekinthetjük szereplésüket. A pécsi művészek között örömmel üdvözöhetjük Martyn Ferencet, aki hosszabb idő óta nem szerepelt a közös kiállításokon. Nagy vászna, a „Pécsvárad főtere a XIX. szd. közepén“ című, rózsaszín tónusával igen hangulatos, de szerettük volna látni a művésztől a kép mai megfelelőjét is, például olyan címmel, hogy: „Pécsvárad ma“. Reméljük, a jövőben sor kerül megfestésére. Martyn Ferenc többi képe a kurucvilágból meríti témáját. „Rákóczi fogadása a magyar határon“ című vázlatai igen festői, jól komponált ábrázolások. Gádor Emil grafikákkal szerepel, közülük szépek a „Gyód“ és a „Keszüi utca“ szénrajzai, melyek biztos rajztudásról tanúskodnak. Kelle Sándor a tőle már jóismert derűs, életvidám hangon szólal meg. Napsütötte pasztellképei közül talán a „Ro- monya“ címűt emeljük ki. „Szalántai udvar“-a egy meghitt hangulatú falusi család életét tükrözi. Soltra Elemér kiállított művei elárulják, hogy a művészt a budapesti országos kiállítás és talán egyéb munkái jobban foglalkoztatták, mint ez a tárlat, mert a beküldött négy kis aquarell egyáltalán nem fejezi ki a művész munkásságát és tehetségét. Bizse János és Buday Lajos azon műveikkel szerepeltek, amelyek a járási tanács megbízásából az egyes községekről, tájakról készültek. . összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a kiállítás jó, de még jobb lehetett volna, ha a pécsi művészek több gonddal készülnek rá, ha a más városok művészeivel való közös szereplésüket erőpróbának tekintik. Sarkadiné Hárs Éva múzeológus és má^válaszol is: — Sz»& János vezeti a szobát — Miért éppen ő? — Mert a Jancsi a koridős. Családapa, ezért is tekintélye van. Aztán esti iskolát végzett, rengeteget tanult, most is jó rendű. Aztán párttag is... Közvetlen, barátságos, találékony... Élettapasztalata van. A Jancsinak például még sohasem voltak elvetnivaló ötletei. így hát — ő vezeti a szobát. — Ezt valamiféle választáson döntötték el? — Dehogy! Csak így van. Nos, ha így van, akkor nagy feladat vár a „negyvenötösök” vezetőjére: összetartani a „családot” most, a nehéz napok, a vizsgák idején éppenúgy, mint ezelőtt, és összetartani majd a vizsgák után is a négyes átlag megőrzésére. Mert végső soron nemcsak a nehéz napokban, hanem az egyetem öt éve alatt bizonyosodik be végképp, hogy milyen magasan lobog a medikusokban a hivatástudat. Garami László szén ő is Városinétól hallotta. Az meg a Hubert Gézától... Az meg... — Az meg tőlem.., — Igen. És mondd, mit mondott a Csabai Jancsi? — Nekem semmit... De beszélgetés közben elcsíptem egy szavát... Hogy tanulmányútra mész. — Kínába? — Ezt már nem mondta, de én úgyis tudom ... Nem emlékszel?! Alig egy hete mondtad, hogy mennyire irigyeled azt az izét... azt a hogyishívjákot... mindegy kicsodát, de te is mennél... Bizonyos volsze, mindezt mástól kell meg- az még megbocsátható.,. De lágjáró! Hát most Kínába ké- iám benne, hogy csak Kínába hallanom! Persze te csak in- hogy még a feleséged előtt is dulás előtt egy órával, mit egy kontpirálsz.., Ez igazán nem órával, egy perccel közölnéd , .. velem, hogy elmész... És kü- szép tőled!.,, lönben is, mi közöd neked a — Eeegen.., És mondd, kiselyemhemyótenyésztéshez, meg a fametszetekhez és különösen, mi közöd van a kínai íráshoz? Hát nem mindegy neked, hogy felülről lefelé írnak a kínaiak, vagy alulról felfelé?! És ha már annyira érdekelnek ezek az izék, hát azt hiszed, engem nem érdekelnének?! És nem megígérted, ha legközelebb külföldre mész, engem is elviszel?!.,. Aki házasember, tudja: könnyebb vízteleníteni a Niagara vízesést, mint megakasztani a beszédben egy panaszkodó feleséget. így én is vártól hallottad? — A Városinétól! — Mikor? — Alig egy órája. — A selyemhernyót is? A fametszeteket is? Az írásjeleket is? — Hát tudod.,, Az írásjeleket már csak én tettem hozzá... Mert a múltkor beszéltünk arról, hogy milyen érdekes is a kínai írás ... Hát gondoltam: ezt csak nem hagyod ki... Igazam van? — Eeegen! Na szerbusz! Ott ültőhelyemben tárcsáztam Városiakat.,, — Jónapot, jónapot! — csicseregte Városiné. — Hogy irigylem magát! Nem vinne a szülsz, mi? Lefogadom, hogy megnézed azokat a híres selyemhernyókat, sőt egy kis dobozban hozol haza belőlük egyet-kettőt... — Hát ezt meg honnan veszed? — Honnan? Hát nem emlékszel, mikor az Állami Áruházban a kínai selymeket néztük ... Hogy áradoztál: ilyen szép, olyan szép ... Hogy bárcsak lenne egy-két selyemhernyód — a feleséged egész ruhatárát megszövetnéd velük?! — De mondd csak, honnan hallottad ezt az egészet? — Hát a Kocsis Dezsőtől. -.. Két órája sincs, hogy elmesélte.,, Elég nem szép tőled, hogy neki .., mehetsz... Beletaláltam a kö- zepibe, mi öregem? És ezután már csak pillanatok kérdése volt, hogy kiderüljön a rejtély. — Tizenhét-hetvenhét... — Csabai lakás? Te vagy, Jancsi? Mondd csak, beszéltél te tegnap a klubban valakinek arról, hogy én tanulmányútra megyek? — A feleségednek mondtam .., — Még az előtt.,, — Dehogy beszéltem... Én is akkor tudtam meg a Városinétól! — Gondolkozz csak .,, Azt is mondtad, hogy ezért elmarad az előadásom.,, — Ja, persze,.: De én azt mondtam, amit tőled hallottam ... Hogy tanulmányi sza2e*tei életünk Uíwi A z egész világ zened tár- C zép meghívásnak teszele- sadalma két nagy mu- ü get a pécsi zenei élet zsikus lángelmének szenteld az két reprezentatív együttese: a idei esztendőt. Szimfóndkus Zenekar és a Liszt Születésének kétszázadik év- Ferenc Kórus, amikor kedden fordulója alkalmából (január három nagy autóbusszal Ka27) Mozartot s ugyancsak születésének 75. évfordulóján (március 25) Bartókot ünnepeljük. A hazánkban folyó zenei eseposvárra utazik mintegy 180 taggal, hogy közreműködjék az ottani ünnepi Bartók—Kodály hangversenyen. A zenekar Rozsnyad Zoltán vezényletével mények sorába Pécs is bele- Bartók hegedűversenyében kikapcsolódik és a jelentős ze- séri Vadas Ágnest, a Liszt nei események sorát a 23-án Kórus pedig Antal György ve- rendezett Mozart—Bartók ün- zényletével Kodály Psalmus népi hangversennyel nyitja Hunganicusát és Liszt Ferenc- nteg. hez című nagy kórusát adja A hangverseny első felében ‘ A föbbif már nem hallottam, badságra mész.,, tam, vártam, mikorra fogy ki ^sebében ^ával? ’ ‘ Feleségem barátnőjének termetére és nyolcvankétkilós súlyára gondolva nyugodtan mondhattam: — De igen, hogyne, hogyne, amikor csak kívánja ... De honnan hallotta, hogy én ta- «átí jobarátod! A Csabai nulmánytura mauek? .. a szóból és csak azután kérdeztem meg halkan és szeli- len: — Uayan ki mondta ezt a tiarhaságot? szaladtam Dezső barátomhoz... — Hol hallottad? — A klubban. — Mikor? , — Délután. — Kitől? r— A Csabai Jancsitól! m A Csabai Jancsitól? Hin — Aha. Most már mindent tudok. Tanulmányi szabadság — tanulmányút ..: Voltaképpen igazán nincs a kettő között nagy különbség ... Igazán nincs ... Csak hogyan rr / tarázzam ezt meg a feleségemnek? »-ami Mozart Varázsfuvola nyitánya és a híres Hafner-szimfóma hangzik fel, majd a szünet ut<i újra felhangzik Pécsett Bartók Hegedűversenye, melynek con- certáló szólamát Vadas Ágnes játssza, aki ennek a műnek előadásával nyert második díjat a múlt évi londond versenyen. A Pécsi Szimfónikus Zenekar lelkesen készül idei el- 'ő hangversenyére, melynek dirigense a szinte már pécsd- íek számító Rozsnyai Zoltán lesz, ; • . elő. A szólót Kaposi Andor énekli. A hangversenyen két kaposvári kórus Is közreműködik. A pécsi és kaposvári vegyeskarok 200 taggal megszólaltatják Kodály Kállai kettős című művét is. Az esten Agócsy László szakiskolai tanár mond ünnepi megemlékezést. Délután nyilvános főpróba keretében hangzik el a hangverseny több száma set ifjúság részére, 4
