Dunántúli Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-20 / 17. szám

' tm JAWCTKK 2D NAPLÓ 3 PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS mondják el véleményüket taggyűléseken! Minél többen a Nagy készülődés előzte-------------------------- meg a Sopiana Gépgyárban a veze­tőségválasztó taggyűlést. Nép­nevelők keresték fel a pártta­gokat és pártonkívülieket, hogy a helyess javaslatokat rögzíthessék a pártvezetőség beszámolójában. Kedden esté­re azután, amikor elérkezett az idő, hogy a kommunisták új vezetőséget válasszanak — a megjelent 81 taggal és két tagjelölttel majdnem zsúfolá­sig telt a gyár szép, új kultúr­terme. Régi dolog a Sopianában, hogy még a párttagok sem szeretnek nyilvánosan véle­ményt mondani. Ezért a beszá­moló arra törekedett, hogy felkeltse fontos dolgok, mint például az oktatás, a munka- fegyelem, s a tömegszerveze­tek munkája iránt az érdeklő­dést. S hogy lehetne ezt in­kább elérni, mint azzal, hogy például megbírálják Hopp Fe­renc elvtársat, a lakatosüzem művezetőjét, mivel türelmet­len a fiatalokkal szemben, fel­szólítják a DISZ-vezetőséget, hogy a jövőben végezzen ala­posabb felvilágosító munkát. Megbírálták Hergert Andrást, mivel mindig kibúvókat ke­res, hogy elmaradhasson a po­litikai oktatásról; Tóth Lász­ló, Romvári István és Opova Ferenc elvtársakat, akik leg­többet hiányoznak az előadá­sokról; szóvátették, hogy a párttagok közül többen „ve­zetnek“ a késésben. A beszá­moló bírálta a párttitkárt, Tóth János elvtársat is, eddigi munkája alapján. Lett volna tehát bőven „anyag“ a hozzá­szólásokhoz, el lehetett volna mondani, miért fordultak elő a hibák, s véleményt monda­ni arról: hogyan dolgozott ed­di? a pártvezetőség s mit vár­nak az új vezetőségtől. Csak egy elvtárs, Király Jó­zsef válaszolt az őt ért bírá­latra. De arra is úgy, hogy „szüntessék meg a Sopiana- féle időszámítást", akkor nem késnek a jövőben. Hopp Fe­Megnéztük a siklósi Tán­csics Termelőszövetkezet te­heneit: szép állatok. Kövérek és tiszták. A borjak is ele­venek és szép állásúak. Az öt silógödörben 350 köbméter takarmány érik, bőségesen elég lesz a 44 marhának. — Szénájuk is van bőven egész évre. Ezt már a szövetkezet állattenyésztője mondotta, aki végig megmutatta a te­henészetet. — Tavaly februárban meg­kezdtem . í . elvtárs... az egyedi takarmányozást. Mert azt mondtam a tagságnak: idefigyeljetek, nem kettő, meg három literes tehenek ezek. Többet adnak, csak ér­teni kell a módját. — Mit csinált? — Azt mondtam, vezessük be az egyedi takarmányo­zást. Majd én megcsinálom, csak bízzák rám. Először egy tehénen, aztán hármon és ha látják, hogy jó is, hasz­nos is, akkor minden tehenet egyedenként fakormányosok. — Egyedül? — Nem éppen egyedül. Gyuris Jánossal, Farkas Jó­zseffel. ök az én segítőim... mert énnálam egy tehén sem eszik feleslegesen. Csakany- nyit adok neki, amennyi hasznosítható. Ha látom, hogy hiába eszik többet, a tejhozam csak nem emelke­dik, újra leveszem az adag­ját. Takarékoskodók a közö­sével. Ez a rendje. Hát nem igaz? Igaz. Értékes ember ez az állatte­nyésztő. Mennyi minden van a fejében. Téli jártatás, ökör­nevelés, az előhasiak jó elő­készítése, mindent úgy fúj. mint a vízfolyás, mintha csak betanulta volna. Alig várjuk, hogy beszél­hessünk az elnökkel. Talán 6 is mond róla egy-két di­csérő szót. Előkerül az elnök, aztán Szép Sándor tsz-tag, meg mfg egy asszony «* és renc elvtárs helyett Bernhardt és Király elvtársak mondták el, hogy azért eredmények is vannak a munkájában, a la­katos üzemben a legalacso­nyabb a selejt, ott van a leg­kevesebb 100 százalékon alul teljesítő.:; Mi volt mégis a tanul- 1 ságos a vezetőségválasztó taggyűlés hozzászólásaiban? Az, hogy legtöbben nagy felelősséggel beszéltek a gyár fiataljairól. Szinte alig volt hozzászóló, aki ne említette volna valahogy az ifjúságot. Gill Béla elvtárs ke­serűen, kiábrándultán beszélt: „Nem érdemes a fiatalokkal foglalkozni...“ Király elvtárs pedig azt mondta, hogy „nem érdemes olyanokra pazarolni az időt, akik kifelé tekintget- nek, és két-három hét után itthagyják a gyárat.“ — Kár, hogy Kroumann Lajos és Kor- csog elvtárson kívül más nem cáfolta meg a két felszólalót. „A DISZ-fiatalok szorgalma­san eljárnak a Petőfi politi­kai iskolára, tisztel ettudók, amiért csak dicsérni lehet őket — mondotta Korcsog elvtárs — Amióta többet foglalkozom velük, mint a DISZ politikai iskola vezetője, nagyon hálás feladatnak tartom a fiatalok nevelését.“ Korcsog elvtárs be­szélt a kommunisták feladatai­ról is: „Ha neveletlennek tart­juk az ifjúságot, elsősorban magunkban keressük a hibát, akik keveset törődünk velük. Ezért javaslom, hogy minden kommunista foglalkozzék egy- egy fiatallal, s ezt vegyük be a határozati javaslatba.“ Saj­nos, Korcsog elvtárs szavaira nem figyelt fel az elnökség, s a titkár elvtárs a válaszadá­soknál ki sem tért javaslatára. A taggyűlési vita egy­---------------------------- olda­lú volt. A megbírált elvtársak nem reagáltak az őket ért kri­tikára, s a taggyűlés résztve­vőinek többsége nem mondta el véleményét a régi vezet* • ség munkájáról, az új felada­eg yszerre ott kezdjük, ahol az állattenyésztővel a tehe­neknél abbahagytuk. — Derék ember, ugye? — No, igen — válaszolnak egykedvűen — van sok jó ol­dala is. — Szóval hibája te akad? — Van egy-kettő... Mi­óta mondom már neki, hogy csinálják meg a jászlakat, mert így sosem lesz meg az egyedi takarmányozás. — ??? — Hiába csodálkoznak, nálunk még nincs egyedi ta­karmányozás. Annyit eszik minden tehén, amennyit a másik elől el tud szedni. Vá­laszfal kell közéjük, akkor bebizonyíthatjuk a tagság­nak, hogy érdemes egyedileg etetni, mert a jótól sohasem idegenkedett a tagság. — Dehát az állattenyésztő már eldicsekedett velel — Az a szokása. Jó tervei vannak, csak keveset valósit meg belőlük. Az igaz, hogy az állatok szépek, gondozot­tak, a fejési átlag is emelke­dett egy hónap alatt majd három litert, de ez nemcsak az 6 érdeme. Ott van Gyu­ris János, Farkas József, — azok is sokat dolgoznak. Bólintunk, ismerjük őket, láttuk a kezük munkáját. Aztán nem tudunk többet szólni. Ejnye, ez az állatte­nyésztő, pedig olyan fürge embernek látszik, de... a ta­gok is bizonyítják, hogy csak a nyelve pörög szaporán, jó dolgokat te mond néha, de a megvalósítással nem siet. Csalódtunk benne. Ha legközelebb a siklósi Táncsicsban mégis azzal fo­gadnak, hogy elrekesztették a jászlat és az egyedi takar­mányozást is eredményesen csinálják, akkor meg azt mondjuk: <— Mégiscsak derék ember ez az állattenyésztő, lám ért a szóból. tairól. Pedig a szavazás meg­mutatta, hogy különböző vé­lemények vannak, mert egyes elvtársak nevét kihúzták, he­lyettük más elvtársakét írták a szavazócédulákra. Az új ve­zetőségnek egyik fontos felada­ta lesz, hogy az üzemben min denki bátran, gátlás nélkü’ mondja el véleményét. A má­sikat a hozzászólások szabták meg: az eddiginél jobban és többet kell foglalkozni az if­júsággal. A szerkesztőség postájából Karnevál Magyarszéken A magyarszéki úttörők ked­ves karneválit rendeztek a szünidőben a zenekar csár­dást játszott, s a boldog szü­lőik előtt elvonult a vidám far­sangi „nép”. Piroshátú gomba, négerbaba, paprikajancsi, ja­pán kislány. Vajon ki ez a nimcérfiú? — kérdezték a szü­lők De bizony senki nem ta­lálta ki, csak éjfélkor kerül­tek le az álarcok. A karneválira Baráturból is lőttek vendégek és állítom, többen voltunk a teremben, mint általában egy-egy bálon. A sikeres estet Nádor Károly iskolaigazgató rendezte. BOTKA ISTVÁN Snlakozzák a Szigeti úti gyalogjárót A Dunántúli Napló január 5-i számában jelent meg Vi- cze Lajos levele, amelyben kérte a Szigeti út Tüzér utcai szakaszától Mecsekaljáig ter­jedő részének salakozását. A levél megjelenése után azon­nal intézkedtünk és a mai na­pon tartott ellenőrzés során megállapítottuk, hogy a Tüzér utcától a Lugos utca sarkáig terjedő szakaszt a Pécsi Út­fenntartó Vállalat lesalakozta. Bojtor János III. kér. tanács v. b. titkára. Tisztaság, udvariasság A napokban a 38-as számú tejboltban jártam. Még kérni sem volt időm, mert a ki­szolgáló udvariasan szólt: — Tessék jó meleg tejet pa­rancsolni! A másik eladónő a friss kiflit kínálta. Ha történetesen nem szeretem a tejet, akkor is vettem volna, de mivel sze­retem, így kétszeresen vettem. Sok boltban megfordultam már, de ilyen tisztaságot, ilyen udvarias kiszolgálást, mint itt a 38-as tejboltban még sehol sem tapasztaltam. Weibl József Kertváros, január 10, Puha, sáros a föld, köny- nyen beleszalad az ásó. De in­kább fagyos lenne! Akkor nem kellene a sok időt pótmunká­val tölteni, hogy helyrehozzák a kárt. Mert mi történt? Szerdán este, amikor letet­ték a kubikosok a szerszámot, már 200 méter árok készen volt. Szépen, takarosán. Száz­hatvan centi mély, hetven szé­les. A föld két oldalt szabályo­san kirakva, lelapogatva. Az­tán szerda éjjel jött az eső, s beomlott végig az árok fala. Hogy mennyi bosszúságot okoz ez a lágy idő! Majdnem hétszáz méter hosz szú árkot ásnak itt vízvezeték­nek. A jövő hét végére meg is lesz a fővezeték, aztán majd a házakhoz kell bevezetni a vi­zet. Először persze házak kel­lenek. Mert a kertvárosi Tán­csics utca vége, ahol a megye legjobb kubikosgárdája, a Szekeres-brigád dolgozik, még csak épül. Most még csak imitt-amott töri meg az egyhangúságot egy-egy épülő családi ház, vagy tavaszra váró építési anyag. De hót majd megkezdő­dik itt a munka, csak legyen jó idő, s akkor egy-kettőre fel­épül az utcasor. Akkor kell majd igazán a víz. A múlt nyá­ron úgy kellett lajtokban hói­Egyedi halandzsa demdcdfuk Uuetezwtkel Egyszerű háziasszony vagyok Háztartásom leköti minden dómét, mert már elég idős mgyok. Mégis nyitott szem­nél figyelem az életet és néha — szabad időmben — eírom az új eredmények, :agy hibák láttán ébredt ondolataimat. Igen helyesnek találom, ogy a Dunántúli Napló agy óbb teret biztosít az odaírni témáknak. — Azt úszem, minden olvasó örül a novelláknak, verseknek, sőt a kritikáknak is. A kritikák olvasása ne­velő hatással van a kezdő olvasókra, mert más szemmel nézik és másként értékelik az olvasottakat, meglátják a mondanivalót a so­rok között. Nagyon jó kezdeményezésnek tartom a „kri­tika-pályázatot.’1 Bár magam nem veszek részt benne, de érdeklődéssel figyelem s meg­lepően jó és alapos írásokat találok köztük. CSONGOR ARPÁDNÉ Mecsekszabolcsi út 219. 1945 óta vagyok a Dunántúli Napló leveleznie Leveleimmel és a Dunán túli Napló segítségével ■ közösen — számos vállalc és más ügyet intéztünk ( Minden levelemet nem k zölte a szerkesztőség, de n hogy tudomást szerzett l velemböl egyes dolgokról segített mindennapi mu kámban. Sőt, mint veze igen sok támogatást ka tam. A jövőben levelezői mu kamat tervszerűbbé sze­retném tenni úgy, hogy nem san üzemi nő­nem szocialista épitőmunkánk más területé­ről is írok. Munkámon kívül gyarapítóm szakmai tudá­somat, a Párttörténetet tanulom és tanítom — szabadidőmben is van mivel foglalkozzam. Mégis mindig szakítok időt a levélírásra, mert továbbra is szeretném betölteni a Dunántúli Napló és a tömegek közötti összekötőkapocs szerepét. PETKA MIKLÓS Hogyan lehelne jobban kielégíteni a lakosság szükségleteit ? Értekezlet a megyei tanácson ceeki Erdőgazdaság például emiatt rengeteg pénzt kell a több kocsi fáit atkar Mohácsra Hasznos értekezletet hívott össze január 19-éire a Baranya Megyei Tanács Végrehajtó Bi­zottsága. Az értekezletnek — amelyre a tanács igazgatása alá nem tartozó szervek, vál­lalatok és gazdaságok vezetőit és országgyűlési képviselőket hívtak meg — az volt a fel­adata, hogy megbeszéljék: ho­gyan lehetne jobban kielégíte­ni a lakosság szükségleteit, A beszámolót — amelyet Horgos János elvtárs, a me­gyei tanács elnökhelyettese tartott — a tanácshoz érkező jogos panaszokból, bejelenté­sekből állították össze, s ja­vaslatokat is tettek a hibák kijavítására. Az értekezlet résztvevői többek között öröm­mel vették tudomásul, hogy például az autóközlekedési vállalatok kötelessége lesz ezentúl az eddig elhanyagolt autóbusz-várakozóhelyiségek rendbentartása, vagy hogy a húsüzlettel nem rendelkező községek húsellátásáról a já­rási szervek gondoskodnak ez­után. A hozzászólások során még több hibára mutattak rá, mint amennyit a beszámoló felfed­hetett. Bakán József elvtárs elmondotta, hogy a szállító vállalatok nem egy esetben, későn jelentik be szállítási igényeiket. Tóth elvtárs, a Pécsi Vasútiigazgatásáig veze­tője ugyancsak erről beszélt, de elmondta azt is, hogy a keresztfuvarozások milyen nagy károkat okoznak. AMe­saáillítsnl Mohácsról pedig az Alföldre szállítanak fát. Fény derült arra is, hogy a mező- gazdasági termékek felvásár­lásával foglalkozó szervek miatt temérdek zöldségféle meant veszendőibe az idén. A baranyai állami gazdaságok földjein háromezer mázsa hagyma rothad, a pécsi állami gazdaságban még a múlt hé­ten is zöldséggel etették az állatokat. Az állami gazdasá­gokban ezért nyolcezerről négy ezer holdra csökkentik a zöld­ségtermelő területet., mert nem akarják, hogy megismétlődjék olyan eset. mint 1955-ben, amikor a felvásárlók 12 fillért ígértek a zöldségek kilójáért — ha az állami gazdaság meg­tartja magának a kifizetett mennyiséget. Az értekezlet er­re a kérdésire nem adott pon­tos választ, pedig nyilvánvaló, hogy nem a zöldségtermelőte­rületeket kell csökkenteni, ha­nem a felvásárlást és az elosz­tást kell megjavítani a városi dolgozók jó zöldségellátása ér­dekében. S hogy hosszú évek múltán e téren valóban történ­jék már változás, Simek Ár­pád elvtárs, a komlói városi tanács v. b.-elmöke azt java­solta: vegyék kezükbe a taná­csok ezt az ügyet és gondos­kodjanak a munkáslakta terü­letek jó zöldségellátásáról. Szó esett arról is, milyen rosszak a baranyai utak, s hogy járművek javítására fordítani. Csak az Útfenntartó Vállalat képviselőin múlott, hogy nem adtaik választ a hozzájuk in­tézett kérdésekre, ehelyett az idei hó-eOltakarításról beszél­tek kimerítően. Tóth elvtárs, a Pécsi Vasút- igazgatóság igazgatója hozzá­szólásában arról is beszélt, milyen intézkedéseket tesz a2 elmondott hibák, hiányossá­gok kijavítására. Jobban fű­tik ezután a várótermeket, a táblás megállóhelyeket kivilá­gítják. Az iskolába utazó diá­kok kérésére ismét megáll majd a vonat MargiitmajornáL Nem nagy dolgok ezek, mégis jólestik majd a dolgozóknak, hogy meghallgatták kérései­ket és orvosolják azokat. Azokat a kérdéseket pedig, amelyekre az értekezleten senki nem tudott még választ adni. — mint Katona Lajos elvtárs, a megyei tanács elnö­ke mondotta, — feldolgozza a tanács végrehajtó bizottsága és gondolkodni fog arról, hogy minden sérelmet orvosoljanak. Katona elvtáns a tanács leg­messzebbmenő segítségét ígér­te mindenben, ■ ígéretet tet­tek arra is, hogy hasonló ér­tekezletet — negyedévenként hívnak majd össze. Az érte­kezleten Achdtz Imre edvtárs, országgyűlési képviselő ígére­tet tett, hogy a nagyobb jelen­tőségű hibákról és javas! at alt­ról jelentést tesz az Ország- gyűlés Elnökségének és az El­nöki Tanácsnak. Hét nap. ftyae&éf... dani, ami bizony drága mulat­ság! A Pécsi Víz- és Csatorna- művek emberei ebben a hó­napban megoldják véglegesen ezt a kérdést A héten még eltart a ku­bikosoknak a munka, de ők már a következő feladatot la­tolgatják. A jövő héten a Me­cseken dolgoznak. Fent a man­dulás fölött van egy víztartály, onnan vezetik majd le a csö­veket a Székely Bertalan útra. Majdnem másfél kilométer hosszú árkot kell ásni, vagy in­kább vésni, csákányozni, rob­bantani. Nem lesz könnyű munka, de a Szekeres-brigád már tapasztalt ebben, dolgoz­tak azelőtt is sziklás talajon, így aztán amikor szóba került, hogy április 4-re, valami válla­lást kellene tenni, elsősorban erre gondoltak, a Székely Ber­talan úti vezetékre. A vállalást csak úgy munkaközben emlí­tette meg Nusszer Péter elv­társ, aki amellett, hogy ku­bikos, termelési felelős is a Pécsi Víz- és Csatornaművek­nél. Az emberek megálltak egy pillanatra: — Vállalás? .:: Gondolkoztak a dolgon. Az ilyesmit nem lehet csak úgy kimondani, mert ha az ember ígér, azt be is kell tartani. Ez már becsületre megy. Mert a Szekeres-brigádban nem akár­milyen emberek dolgoznak, ök már évek óta duplán teljesítik a normát. Most tíz ember van együtt a csapatban, de mind­annyian a szakma kiváló dol­gozói egyszer, sőt most már alighanem másodszor is elnye­rik ezt a címet, mert az eddigi eredményük alapot ad hozzá, így hát meg kell gondolni, hogy mit is vállaljanak. Mar­ton István ki is mondja kéte­lyeit: — Hát mit tudjuk még azt, hogy mi lesz? Előre nem tud­ható az, hogy hol dolgozunk!... — Dehogynem! — vágja rá Nusszer elvtárs. A Székely Bertalan úti vezetékre me­gyünk, Marton elvtárs csak ki­tart igaza mellett: —Jó-jó! Oda megyünk, de milyen lesz a talaj?.!: A többiek is leteszik a szer­számot, rágyújtanak, körülve­szik a beszélgetőket Szekeres Imre, a brigádveze­tő is beleszól a vitába: — Nem jól beszélsz, István! A talajt figyelembe veszik..i A rossz időt is!;:: Úgy szá­molják a teljesítményt! — Helyes! — bólogatnak a többiek. — Hát jó! Akkor vállal­junk!... — egyezik bele Mar­ton elvtárs is. — Befejezzük két nappal ha­marabb? — néz körül embe­rein a brigádvezető. — Két nap? — lepődik meg Marton István. — Hogy neve legyen a gyereknek... Ezen nem is kellett volna vitatkoz­ni. Ez semmi! Legalább hét nappal hamarabb, mint ahogy előírják!. :j — Hét nap? — kérdezi Nusz- szer elvtárs — Megcsináljuk?... — Meg! — szól csendesen Gertner István, aki eddig csak figyelte a dolgok alakulását. A többi brigádtag is mind he­lyesel: Takács Antal, Kol- lai Ferenc, Négovics Lajos, Link János, Borczván János, Kemény József. Ebben aztán megegyeznek. A vállalat vezetősége csak az újságból értesül majd a dologról. Pedig nem csekély­ség ez a vállalás! A kubikosok április 4-ig hét nappal előzik meg tervüket, s ez újabb né- hányszáz méter vezetéket je­lent majd a vízhiánnyal kü»» ködő városszéli embereknek. ffenkelj Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom