Dunántúli Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-15 / 13. szám

2 NAPLÓ 1956 JANUÄR IS PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS A pártélet nagy eseményei Az elmúlt hetekben már sokhelyütt megtartották a be­számoló és vezetőségválasztó taggyűlést. Az első tapaszta­lataink azt igazolják, hogy a kommunisták öntudatosabbak, tevékenyebbek lettek: nagy számban vesznek részt a pártélet e nagy esemé­nyen, sokan és a párt tag­jaihoz illő felelősségérzettel beszélnek az üzem, a tsz, a falu ügyeiről, jövőbeni mun­kájukról. A taggyűlési beszámolók kö­zéppontjában szinte mindenütt a termelőmunka helyi felada­tainak elemzése, megjelölése áll. Számokkal, adatokkal mu­tatják meg a jelenlegi hely­zetet és a további tennivaló­kat. Ez helyes, hasznos, de egy nagyon lényeges hibát követtünk el. A beszámolók , ugyanis az esetek többségé­ben úgy hangzanak el — kü­lönösen a tsz-ekben — mintha a termelőszövetkezet elnöke közgyűlést tartana. A magvar- mecskei tsz-ben a pártvezető­ség beszámolója, felhasználva a zárszámadási közgyűlés be­számolóját, többnyire terme­lés ügyeivel foglalkozott s ez­zel kapcsolatban alig tett em­lítést a pártszervezet politikai tevékenységéről. Pedig a párt­munka csak észköz a munki- terület gazdasági célkitűzései­nek megvalósításában. A párt- szervezeteknek a népnevelő­munkával s a pártmunka töb­bi részével kell megvívniok harcukat a termelékenység emeléséért, az önköltség csök­kentéséért, a technika fejlesz­téséért. Erre felhívtuk a többi pártszervezet figyelmét s a járási pártbizottság munka társai, aktívái is segítenek abban, hogy a beszámolók pártmunka szemszögéből vizsgálják a termelés helyze­tét s határozzák meg a fel­adatokat. A beszámolók a márciusi párthatározat megvalósításáért végzett munkára épülnek. Az eddigi tapasztalatok szerint azonban valamiféle megnyug- vási hangulat terjedt el. Nem mondják, de úgy vélik, hogy a jobboldali jelenségekkel már leszámoltunk, ezt a mun­kát sikeresen befejeztük... Ezért a beszámolók nem is szólnak a további feladatok­ról. Nyilvánvalóan hamis né­zet ez. Csak néhány példát er­re. A felsőszentmártoni tsz tagjai nem is tagadják, hogy „elegen vannak“, s nem akar­nak felvenni új tagokat. Ez a szektáns elzárkózás másutt is megvan s komoly akadálya a termelőszövetkezeti mozgalom tovább fejlesztésének. Még mindig nem érvényesül kellő­képpen a párt vezetöszerepe a különböző tömegszervezetek­ben, a pártszervezetek nem harcolnak határozottan és ke­ményen az ellenséges elemek tevékenysége, aknamunkája ellen. A párt márciusi határo­zata ma is érvényes, a jobb­oldali jelenségekkel még nem számoltunk le teljesen s a pártszervezeteknek e téren is meg kell jelölni a további ten­nivalókat. A beszámolók egy másik fo­gyatékossága, hogy nem mutatnak előre, nem tervez­nek bátran, nem adnak célt a pártszervezetnek és a par- tonkívülieknek. Ezt a mulasztást pótolják az igen gondosan szerkesztett és megvitatott határozati javas­latok. Egyes helyeken fél év­re, sőt egy évre előre megha­tározzák a K. V. útmutatásain alapuló feladatokat. A sellyei tsz taggyűlésén úgy foglaltak állást a kommunisták, hogy a három százalékos termésátlag növelése érdekében időben kell majd elvetni a tavaszia­kat és gondosan ápolni az őszi vetéseket, kihordani a trágyát, az állattenyésztésben alka!- mazzák a fejlett módszereket. Ugyanitt nemcsak azt fogal­mazták meg a határozati ja­vaslatban, hogy fejlesztik a szövetkezetei, hanem azt is: ebben az évben 30 csaladot, 60 tagot szerveznek be a nép­nevelők munkája révén. Ha­sonlóan foglalkoznak a párt­oktatással, a pártszervezet tag­létszámának növelésével. A lezajlott taggyűlések fon­tos tanulsága: sok a felszólaló. Harcos, bizakodó hangulatban elemzik a pártszervezet tevé­kenységét, az elért eredménye­ket. Felsőszentmártonban ti­zenegyen szóltak hozzá a be­számolóhoz, a királyegyházi tsz-ben öten. A hozzászólok többsége azonban csak a gaz­dasági vezetésről beszélt s ke­veset a pártmunkáról. Ez ért­hető, hisz a beszámolók is többnyire megrekednek a gaz­dasági munkánál. Nagyon sokat fejlődött a bírálókészség, bár jelentő­sebb lenne a változás, ha a beszámolók a személyhez szóló dicséret mellett nem általában, hanem névhez szólóan bírálnának. A kommunisták szívesen és nagy aktivitással mondjájc el véleményüket, segítenek a párt- és gazdaságvezetésben. A gyöngyösmelléki termelő­szövetkezet taggyűlésén meg­bírálták Bónus elvtársat, az elnököt, mivel nem hajtotta végre a közgyűlés határozatait Királyegyházán, Kovács Imre elvtárs elmondta, hogy a párt­vezetőség nem tett semmit a munkafegyelem megerősítésé­ért s ebből nagy kár szárma zott; Kárászpusztán a járási pártbizottságot marasztalták el, mert nem segítette elégge az alapszervezetet. A bírálat mellett azonban nagyon kevés az olyan felszólaló, aki elis­merné a mív?a mulasztásait. Pedig a taggyűlés — számve­tés. A pártvezetőség megteszi ezt, a kommunisták is végez­zenek számvetést, hogy megfe­lelően segítették-e a pártveze­tőséget, megtettek-e mindent a pártért. A járási pártbizottság az első napoktól kezdve segíti a taggyűlések előkészítését. A pártbizottság munkatársai, külső aktívák fáradhatatlanul járják a rájuk bízott községe­ket, tanácsokat adnak a beszá­molók összeállításához, beszél­getnek a párttagokkal. Néhány esetben azonban csak az utol­só napokban jutnak el az alap- szervezethez, s akkor már nem tudnak megfelelő támogatást nyújtani. Többek között ezért volt gyenge a magyarteleki pártszervezet vezetőségének beszámolója is. Most arra tö­rekszünk, hogy elvtársaink gyakrabban, rendszeresebben látogassák, segítsék a párt- szervezeteket. A taggyűlések zöme mér vissza van. A tanulságok fi­gyelembevételével, a hibák ki­javításával azon leszünk, hogy az ezután következő taggyű­lések eredményesebben moz­gósítsák a kommunistákat a második ötéves terv megvaló­sítására. Búzás Ferenc a sellyei járási párt- bizottság első titkára. A vezelsségvóíasziós hírei A mozsgói traktorosképző iskola pártszervezetének tag­jai bírálták a szigetvári já­rási pártvégrehajtóbizottságoi, mert a közelmúltban nem ke­resték fel a pártszervezetet annak ellenére, hogy a szom­szédos községben, sőt Mozsgón is jártaik. * Botykapeterden, a falusi ve­zetőségválasztó taggyűlésen határozatot hoztak a községi DISZ szervezet fokozottabb segítéséről. A DISZ megerősí­tése érdekében a pártszerve­zet az egyik elvtársat azzal bízta meg, hogy a jövőben a DISZ-ben dolgozzék. A község kommunistái megszervezik a tsz-előkészítő bizottságot is, azonkívül segítik a tanács munkáját, odahatnak, hogy megjavuljon a tanácsinál a fe­gyelem. Két elvtársat a ta­nács segítésével bíznak meg. A pártszervezet megerősítése volt az egyik legfontosabb dolog, ami az almamelléki Béke tsz vezetőségválasztó taggyűlésén szóbakerült. A pártszervezet tagjai megjelöl­ték az ezzel kapcsolatos fel­adatokat: 1956-ban öt tagjelöl­tet kell felvenni a legszorgal­masabb tsz-tagok közül. Rész­letes tervet dolgoztak ki a termelés 3 százalékkal való növelésére is. Meghatározzák majd a korszerű agrotechnika alkalmazásának módját a ter­melékenység növelése érdeké­ben. A hidasi bányaüzem veze­tőségválasztó taggyűlésén ho­zott határozat a legfontosabb feladatok végrehajtására irá­nyítja az új vezetőség figyel­mét. A határozat felhívja a figyelmet, hogy az új párt­vezetőség „különös gonddal foglalkozzék a DISZ fiatalok­kal. El kell érni, hogy ebben az évben a DISZ üzemi tag­sága megkétszereződjék. To­vábbá azt, hogy a DISZ fia­talok a technika fejlesztésé­nek élharcosai legyenek. Fo­kozott gondot kell fordítani a fiatalok szakmai, politikai és erkölcsinevelésére. A párt- szervezet vezetősége adjon segítséget a DISZ-nek a tag- könyvcsere sikeres lebonyolí­tására. További újabb DISZ- brigádokat kell ebben az év­ben létrehozni. A pártszerve­zet adja át a DISZ-nek fia­tal kádereit, hogy ezekkel a DISZ-vezetőséget megerősít­sék.“ Épül a hidasi brikettgyár Hidas határában új be­kötőút szalagja húzódik az országúttól jobbra, a dom­bokig. Amint az úton hala­dunk, mindinkább kirajzoló­dik előttünk az új gyár körvonala. Középen öteme­letes gabonardktárra emlé­keztető épület áll, előtte és köröskörül különböző üzem­részek. Itt épül az ország első magasnyomású brikett­gyára. Mielőtt megtekintenénk az épülő üzemet, ismerked­jünk meg a brikettgyártás új eljárásával. Kezdjük ta­lán a technológiával, melyet Czifferszky István dolgozott ki. Az új brikettgyártás lénye­gében a geológiai korok mu­lasztását pótolja. Az 1600 ka- lóriájú lignitből, 3800 kaló­riája brikett készül. A nagy víztartalmú lignit törő-osz- tályozóba kerül válogatás céljából, aztán az 50 száza­lék víztartalmat kell 15 szá­zalékra lecsökkenteni. Így kerül később a kiszárított lignit a prés alá, ahol 1000 kiló cm nyomás és 60 Celsius fok mellett a gyenge fűtőértékű fiatal barnaszén briketté sajtolódik. A bri- kettezés nem csupán fűtő- érték-javulást eredményez, hanem egyúttal eltűnik a lignit tüzelésekor tapasztal­ható kellemetlen szag is. Nézzük az új gyárat! A~ udvaron nagy a sürgés-for­gás, a kopácsolás. Új sín- párákat fektetnek, és nem is egyfélét. A keskeny vágány hosszú, lapos pályán a he­gyek tövében a bányától jön idáig. Ezen érkezik majd a kibányászott lignit. A széles vágányokon pedig már ren­des vasúti vagonok közle­kednek majd. A nagy ötemc- leles őrlőtoronyban, — me­lyet az előbb messziről tár­háznak néztünk — már fel­állították a gépeiket a Né­met Demokratikus Köztár­saság szerelői. A gépeket ugyanis tőlük vásároltuk. Csodálatos látvány a szán* tóföldön épülő új gyár, az egyemeletes irodaépület. A Komlói 49. sz. Építőipari Vállalat dolgozói építették, és meg kell hagyni, jó mun­kát végeztek. Ugyanezt lehet mondani a gyárhoz tartozó többi létesítményről is: az új kerékpárszínről, ahova majd a gyár vidéki dolgozói helyezik el kerékpárjaikat, az új 24 lakásról, melyet a falu mellett már fel is épí­tettek a leenda brikettgyá­riaknak. '^trf Nadabán ^yörgy elvtárs­tól, a minisztérium műszaki ellenőrétől azt is megtud­juk, hogy Tóth Gyulának, a hidasi tanács elnökének kez­deményezésére, kiáknázz&k az eddig fel nem tárt gyógy­forrást is. Ahol fürdői — később pedig sportuszodát létesítenek majd. S míg a sínek, falak épül­nek, mindinkább kibontako­zik a gyár arculata, egyre többen szőnek terveket, forgatnak új gondolatőkat. Csárúki József kubikos fő­művezető az első kapavágás óta dolgozik itt. Mint ku­bikos 20 éve járja az or­szágot. — Most én is meg akarok állapodni, magyarázza biza­kodón. Tetszik nekem ez az új gyár, ez a környezet, Már beszéltem az igazgatóval is... A dolgozóik nagy ünnepén, május 1-én kerül itt vagon­ba az első hazánkban gyár­tott magasnyomású brikett. Ezután naponta rendszere­sen 36 vagon hagyja majd el a gyár kapuját, hogy fizes­sen azért a 70 millióért, amit az új gyár építésére felhasználnak, hogy hirdesse népünk alkotó erejét s egy újabb győzelmet, melyet a párt útmutatásával vívtunk ki... Még tavaly teljesítették idei sertésbeadásukat Baranyajenőn a tanácsházán úgy említenek négy nevet, hogy ők a kötelességüket leg­jobban teljesítő gazdák a falu­ban. Éspedig: Nancsa János (4), Takács István, Takács József és Simonfai János, akik még tavaly teljesítették ezévi ösz- szes sertés beadásukat. Sőt Ta­kács Józsefnél még azt is meg­jegyzi a tanácselnök, hogy csak októberre lett volna ese­dékes a sertése, de ő még de­cemberben leszállította. Majd azt újságolja Bódis elvtárs, hogy a befizetett Béke­kölcsön 50 százalékából ezer forintot a falu DISZ szerveze­tének adnak. A Szabadság tsz- től kaptak (helyiséget, — hadd csinosítsák. A falusiak is úgy látják, érdemes a fiatalokkal tö­rődni, hisz Szilveszterkor is szépen szerepelt a kultúrcso- port. Másrészt a falu futball­csapata benevez a járási lab­darúgó bajnokságba. Eddigi jó szereplésük alapján úgy remé­lik, hogy ott is sikeresein áll­ják meg helyüket Cl u I 2 X All egy sArgaAmbi­TíJSOS, uras ház a tótszent- györgyi templomsoron. Az ud­varára ültetett fenyő örökzöld­je hivalkodón magasodik az utcai akácok csupasz ágai fölé. A falu legnagyobb gazdájának, Sertő Irma portáját szegletről- s/egletre a sajátjukénál is jobban ismerik az elszámolta­tok De mi nem a hátralékban maradt kövérdisznóért nyitunk be kapuján — egy tönkretett család életét kérjük számon. Csöndörékét. Akiket a minap egyhangúan kizártak a párt­ból ... A gyerek bomlott meg elő­ször, ifjú Csöndör László, a szi­getvári gépállomás nagy re­ménysége. Esze — mint a bo­rotva. Mozgékony; hajlik a szóra. Az üzemi munkásból lett regi gépállomás igazgató önnönmaga fiatalságát dédel­geti benne s szertelenül segíti a Csöndör fiú előrehaladását. Még tizenhét éves sincs, de gum kerekűre ültetik s neki mindig van területe. Szántson csak. amennyit tud, hogy mi­előbb élmunkás legyen. S egy- szercsak gátját szakítva dől a panasz. A Csöndör gyerek ro- hantában szántóvas nélkül tu- ratja a földet... Éjszaka a ba­rázdában hagyja a gépiét, ő maga meg seholse! Dehogy nincs: Sértőéknél etetik-itat- ják. Bejáratos oda éjjel-nap>- pal. bármelyik órában, hisz ketten is várják: a kulákasz- szony dehogy riasztaná el ti­zenhat éves lányától egykori cselédjének fiát... A gyerek már nemcsak ki­marad, de részep^skedik is — a kulák borán. A gépállomás Igazgató vitatkozhat az anyjá­val -- Csöndörnében valami új. nagy reménység születik. Szemében tíz esztendő robotja s krajcárosan fizetett napszám- ja mind-mind semmivé válik, csak a néha-néha kölcsönka­pott kanál zsírokra emlékszik, mihelyt rágondol: régi gazdájá­nak lánya egyszeriben a menye lehet. S bár kommunista párt­tagként minden taggyűlésen hallja, hogy a kulák esküdt ellensége a két keze munkájá­ból élő parasztembernek — sülve-főve összejár leendő nászasszony1 J. Lehurrqgja zsöltöröd" férjét s bár minden tsz-tagnak, neki is rendelkezé­sére áll a közös fogat — a ku­lák lovaival szántaija mea a háztáji földet is. Csöndör gyűj­tögeti bátorságát, de mikor sar­kára áll fia, nevének viselője egyszerűen kidobja az utcara Barkaszi elvtárs, az a mo- kány kis ember, a falu párttit­kára megpróbálta összebékíte- ni őket. Dombainak, az Arany­kalász elnökének sem sikerült. Az utcán nem maradhat — beköltöztették hát a tavasszal épített halastó kalyibájába. Mert bár nincs erre két napi járóföldre sehol se folyóvíz, de a halat nagyon szeretik a né­piek. Lábakéi a lábatlan ponty­nak is, ha nincs egy olyan megbízható, puskás őrzője, mint az-Idős Csöndör. Dugiban segélyezték is, hogy jusson „könyérre, meg konzervára” — már amin elélhet összebékül- téig a szalmán maradt férfiem­ber. Vagy kétezer forint ára sár jut hagytak neki: vágja le, ad­ja el, árát tartsa meg Megtartotta, megette, de főleg elitta. Mert ez az ember, aki azelőtt sem vetette meg az itókát — magányában, bánatá­ban rákapott a borra. Ha a ta­gok a Görösgall felé eső részen arattak, akkor a molványi kocs mát látogatta: ha Molvány fe­lé jártak, akkor a görösgalli csárdában nézett á piohár mé- lyire. Ott lelték meg akkor is, amikor a nagy tavakról leha­lászott, eladásra szánt 13 ezer fél mázsa pontyot a szűk telel­tetőben kellett volna őriznie. Puskája széke mellett, őmaga meg poharakkal hajigálózik nagy mulattéban. A MAGARA MARADT CSALÄD szekere is hanyatt- homlok zuhant a lejtőn. Mé­hész elvtárs, az új igazgató va­lami elnézhetetlen dologért ki­tette a gyerek szűrét a sziget­vári gépállomásról. Nó — akadt munkája rögvest! Sértő­éknek hordta ki a trágyát, a kulákét a tsz tag fia. Azután learatta négy hold búzájukat is, anélkül, hogy egy fillért lá­tott volna érte. Nem is látott az a lányon kívül semmit. Ri- mánkodott az elnöknek, hogy vegye fel az egész Sértő famí­liát a csoportba, mert „nagyon küzködnek egyedül”. Mikor egyízben az anyja sem adott neki bálravalót — leverte a kezét. Az anyja kezét! Szalad szegény a szomszédokhoz, de ki sem panaszolhatja magát, amikor rohanvést hívják haza: — Édesanyám, a Laci! Fel­akasztotta magát! Már ennyi is elég lenne — de nem teljes a kép. A kötél­ről levágott gyerek ugyan sza­kított egyidőre a lánnyal, be­lépett a tsz-be s új fogattal, új szerszámmal tette, amit kell — de az asszony viszont kilépett s járt továbbra is, a kulákok- hoz, napszámba. S mikor a szülék újra egybeboronálték a fiatalokat, a fiatal Csöndör lo­vakat tönkretéve, szekeret, szerszámot odahagyva — el­ment a szövetkezetből. Ment vissza a kulákhoz. Az anyja utána. Idős Csöndörnél többezer fo­rint értékű hal hiányát állapí­totta meg a tsz vezetősége. Kommunistákhoz nem illő magatartásukért, a szövetke­zet vagyonának elhanyagolásá­ért, a kulákokkal való szoros kapcsolataikért Csöndört, Csöndörnét a taggyűlés kizár­ta a pártból. Nincs helyük a falu, az élet irányítói között. FAJ, NAGYON FÄJ mindig, ha elveszítünk valakit különö­sen ha olyan harcos esik ki so­rainkból, aki jól-rosszul negy­venöt óta szolgálja a párt ügyét. Talán visszatarthattuk volna őket? Föltétlenül, hisz még Csöndömé is visszarettent volna a Sértő famíliától, ha egyszer úgy istenigazában meg mutatták volna neki: fia életé­nek első bukásához Sértő Irma •ásta meg a vermet és fia ke­zét is láthatatlanul a kulák emelte, amikor kidobta apját, megütötte anyját. Mélyen el­gondolkoztató és egyben fel­háborító, hogy tíz évvel a szol­gaság örökös eltörlése után u volt cseléd felesége egy kulák- kal történő rokonságc'iná’ás- ban lát karriert.., Érzik e Barkaszi elvtársék saját fele­lősségüket? A saját sorainkból ragadott el egy embert — ha ideiglenesen is — a kulák. De Barkaszi elvtársék sem érzik mindig: hányadán állnak a ku- lákkal. Elszámoltatják, ha visz- szamarad adóval, beadással, mérgelődnek, mert hátralékaik „rontják a statisztikát” néha- néhá visszaemlékeznek egy-két igazi kulákbitangságra, amit saját bőrükön éreznek — az­tán jönnek a hétköznapiok. S ahelyett, hogy a nap huszon­négy órájában huszonnégyszer mondanák, magyaráznák meg: a kulák puszta létével is árt — összegabalyodnak vele s észre­vétlen is befolyása alá kerül­nek. Csöndömé azt pletykálja: neki felróják a kulákbarátsá- got? Hát a Barkaszi nem ivott-e valamelyik kuláknál, ahová tanácselnökhelyettes­ként elszámoltatni ment? Ivott bizony. Hát a Barkaszi bátyja nem kulákfogatokkal művel- tette-e bérelt földjeit? Bizony azzal szántatta, vettette. S ha Csöndömé rossz helyen is ke­reskedik, mert a párttitkár a taggyűlés színe előtt elismerte ezeket a dolgokat s felelősség­re vonta édes bátyját is, köte­lezve a kulák kapcsolat meg­szűntetésére — biztos: legelő­ször a pártszervezetnek kell a kuláktól elkülönítenie magát. A párttitkámak bort kínai, a tanácselnöknek zöldhagymát küld — mit gondolnak, ingyen van a Sértő Irma szívessége?! Előbb-utóbb a becsület lesz az éra. — Nem mirek a falu szemé­be nézni — kerüli tekintetün­ket az idős Csöndör. — Haza­jöttem, összebékültünk, de ha arra gondolok, hogy tíz év után ... Tíz év után . .. Negyvenöt­ben Csöndör is, Csöndömé is egyetértettek: pokolba az urak­kal és ki a szegénységnek a földet! De ötvenötben mar azért verekszünk, hogy elszige­teljük, magára utaljuk a kulá- kot, mert ő a szövetkezet, -i Csöndörék-fajtájú tízezernyi parasztcsalád jobb élete le^^l- ső ellensége. S ebben a kés­hegyig menő csatázásban előbb magában, aztán családjában végül falujában kell megfel?1 ő állást elfoglalnia az embernek. Ha idős Csöndör László a né t i útját akarja járni ezután s nem a kulákét, akkor nem tér­het ki előle. S, HOGY MELYIK OLDA­LON A HELYE? Döntse el sa­ját maga. Itt egy ártalmatlan­nak tartott kulák, a Sértő Ir­ma. Nem rejteget pisztolyt a szalmazsák alatt, mint egyné­hány társa s az utcasarokra sem áll ki uszítani a népi de­mokrácia ellen. Mégis, bom­laszt, rothaszt mindent, amit ér, állít szembe egymással fér­jet és feleséget, gyereket s szülőt. Szemében a szerelem is — eszköz csak saját maga fenntartására. Úgy válasszon, idős Csöndör, hogy mint ap>a felelős nyolc gyereke sorsáért. Ne feledje — a kulák legfeljebb cselédsort tartogathat számukra — de Pista, Bözsi, I,ászló, Sándor meg a többi szebb életét i< csak a szövetkezet, a népi de­mokrácia jövője adhatja meg. Oroszlán Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom