Dunántúli Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-13 / 11. szám
NAPLÓ 1956 JANUAR 1* ■* A választások után tovább folyik a küzdelem Franciaországban Csütörtökön kezdődött Franciaországban a kormányalakítási tárgyalásokat előkészítő különböző kongresszusok és tanácskozások „nagy hadjárata.“ Csütörtökön este az MRP végrehajtó bizottsága tárgyalta meg a helyzetet, pénteken a Force Ouvriere végrehajtó bizottsága tanácskozik, szombaton és vasárnap — 14-én és 15-én — a Francia Szocialista Párt tart rendkívüli kongresz- szust a Párizs környéki Pu- teapxban. Szombaton, vasárnap és hétfőn lesz a poujadeis- ta párt országos kongresszusa amelyet a Téli Sportcsarnokban gyűlés fejez be. Hétfőn a Radikális Párt végrehajtó bizottsága ül össze. Kedden a Francia Kommunista Párt tömeggyűlést rendez a Sportpalotában, amelyet a következő nap, szerdán a Kommunista Párt Központi Bizottságának ülése követ. A köztársasági szocialisták országos bizottsága ugyancsak szerdán tart ülést. Jövő csütörtökön — Január 19-én kezdődik az új nemzetgyűlés ülése és két nappal később, szombaton és vasárnap az MRP országos tanácsának ülésére kerül sor. Valamennyi tanácskozásnak, kongresszusnak és konferenciának fő témája természetesen a kormányalakítás és ezzel kapcsolatban a legvitatottabb probléma, az esetleges népfront megalakulása és kibontakozása. • A francia minisztertanács szerdán ülést tartott az Elysée palotában és meghallgatta Edgar Faure miniszterelnök beszámolóját az algériai helyzetről. A minisztertanácsról kiadott közlemény bejelenti, hogy Edgár Faure-Soustelle fők ->rNagy robbanások Nicosiában Nicosia. Mint ismeretes, szerdán még feszültebbé vált a helyzet Cipruson, miután egy török rendőrőrmester Nicosiában életét vesztette görög hazafiakkal való összetűzése során. A szerdai nap folyamán több összetűzés volt Nicosia pörög és török fiatalsága között. Nicosiában szerdán este igen nyugtalan volt a hangulat; a többi között néhány görög üzlet kirakatát bezúzták, majd később három nagy robbanásra került sor. A nicoslai robbanások közül az elsőt — a Reuter tudósítójának értesülése szerint — di- natmitrúd okozta, amelyet a város központjában lévő téren az angol hadsereg egyik járőrére dobtak. A második robbanásra egy bezárt kávéházban került sor, a harmadik robbanás színhelye a nicoslai török városnegyed volt. A robbanások kisebb anyagi károkat okoztak, emberéletben nem volt veszteség. Újabb egyiptomi-Izraeli összetűzés London (MTI). A londoni rádió jelenti, hogy az Izrael és Egyiptom közötti semleges övezetből szerdán újabb ösz- szetűzést jelentettek. Az egyiptomi jelentés közli, hogy tűzharcra került sor, miután az izraeliek megtámadtak egy egyiptomi állást. A tűzharc nem követelt áldozatot. Kanadai parlamenti képviselő a Kinai Népköztársaság elismerése mellett foglalt állást Ottawa (TASZSZ). Filpott, kanadai parlamenti képviselő olyan határozati javaslatot terjesztett az alsóház elé, hogy a kanadai kormány a Kanada A. az ázsiai országok közötti lereskedelem fejlesztésére rányuló intézkedésekkel együtt vizsgálja meg a Kínai Népköztársaság elismerésének kérdését is. Filpott határozati javaslatát a kanadai parlament jelenlegi ülésszakán vitatják meg, mányzó javaslatára és Billotte hadügyminiszterrel egyetértésben — azt javasolta, hogy az algériai Kabiliában állítsanak fel egységes polgári és katonai parancsnokságot. A minisztertanács elfogadta 'e Javaslatot. Az UFI hírmagyarázója a minisztertanács határozatával kapcsolatban felveti a kérdést: vajon milyen joga van a választásokon vereséget szenvedett kormánynak ahhoz, hogy újabb katonai intézkedéseket tegyen Algériában. Ez a lépés (szerk. megj.: az egységes polgári és katonai parancsnokság felállítása Kabiliában) esik súlyosbítani fogja az algériai helyzetet s ugyanakkor még jobban kihangsúlyozza, hogy milyen felelősség hárul a következő kormányra, melynek gyorsan meg kell szüntetnie az algériai vérontást. Az Express, Mendes-France lapja, az algériai helyzettel foglalkozó kommentárjában annak az egyre fokozódó nyugtalanságnak ad hangot, melyet a Köztársasági Front egyes körei táplálnak az északafrikai helyzet miatt. A lap leszögezi, hogy az algériai helyzet elmérgesedése súlyos következményekkel járhat egész Észak-Afrikában. Tuniszban máris egy fegyveres ellenállási csoportot lepleztek le, melynek tevékenysége a Franciaországgal való együttműködés politikája ellen irányult. Az algériai konfliktusnak olyan visszhangja van Tuniszban és Marokkóban, amely veszélyeztetheti a Tuniszban kialakult egyensúlyt és a marokkói fejlődést. • Nagy feltűnést keltett Párizsban a New-York Herald Tribune szerdai „Ä franciaországi választások megrendítik a NATO-t*‘ című cikke. A cikkíró megállapítja: A franciaországi választások eredménye, amelyhez hozzájárulnak a legújabb északafri- kai fejlemények, most megrendíti az atlanti szervezet alapjait Ez természetszerűleg a Nyugat európai stratégiának nagyarányú revíziójához vezet. A cikkíró szerint ez a re- vizíó abban áll majd, hogy meggyorsítják és újabb támogatásban részesítik azoknak a nyugati terveknek a megvalósítását, amelyek 14 hadosztályból álló hatalmas nyugatnémet hadsereg felállítására irányulnak, a hang terjedési sebességénél gyorsabban haladó amerikai gyártmányú repülőgépek támogatásával. Az amerikai kommentár a cikk végén kifejti az amerikai hadügyminisztérium elképzeléseit a francia politikai kilátásokról. A Pentagon nagy reménye természetesen az — írja a New-York Herald Tribune — hogy Edgar Faure most távozó miniszterelnök, a jobbközép vezetője és Mendes-Fmnce volt miniszterelnök, a balközép koalíciójának vezetője ösz- szefog centrum-kormány alakítására. Ez a kormány hozzájárulhat az atlanti tömbben keletkezett rések betöméséhez. Libéria elnöke fogadta a szovjet kormányküldöttséget Monrovia (TASZSZ). A Libériában tartózkodó szovjet kormányküldöttség tagjai január 10-én hosszas megbeszélést folytattak Momolu Du- kuly külügyminiszterrel. A megbeszélés baráti légkörben folyt le. Január 11-én Libéria köztársasági elnöke fogadta a szovjet küldöttséget. Eden megbeszélése Churchillel London (MTI). Az AFP hír- ügynökség angol kormánykörökből szerzett értesülésekre hivatkozva közli, hogy Eden angol miniszterelnök szerdán a kora délutáni órákban hosz- szas tanácskozást folytatott Churchillel. A tudósító megjegyzi: ez az első eset, hogy Eden a miniszterelnökségen fogadta a kormány és a Konzervatív Párt volt vezetőjét államügyekről folytatandó nyílt tanácskozás végett. Politikai körökben úgy vélik, hogy ezt a megbeszélést azok a nehézségek tették szükségessé, amelyekbe Eden jelenleg gazdasági és külpolitikai téren ütközik. Szun Csin-lin Mandalayba érkezett Mandalay (Uj-Kína). Szun Csin-lin, a Kínai Népköztársaság országos népi gyűlése elnökségének alelnöke U Nu burmai miniszterelnök kíséretében szerdán délben Manda- lay-ba érkezett. A Borba Jugoszlávia semlegességéről Belgrád (TASZSZ): A Borba külpolitikai szemleírója „Ez nem baráti hang” című cikkében rámutat arra, hogy manapság, amikor a bagdadi pák-: tűm gyengesége eléggé szembetűnik, a New York Times helyénvalónak tartja felvetni a kérdést, „vajon Jugoszlávia valóban semleges-e”. A New York Times arra hivatkozva teszi ezt, hogy — mint írja — „Tito marsall elhatározta, közösséget vállal a bagdadi paktum ellenfeleivel”. A New York Times azt írja, hogy a bagdadi paktum ellenzői „csupán Moszkva érdekeit szolgálják”. Nem szükséges külön bizonyítani — írja a Borba szemleírója — hogy a szóbanforgó esetben Tito nyilatkozatának helytelen értelmezéséről van szó. Ami az értelmezés módszerét illeti, ez nem újdonság és nem szokatlan a New York Times gyakorlatában. Ha valaki nem ért egyet azzal, amit ez a lap helyesnek tart (a jelen eset ben a bagdadi paktummal) akkor ez, természetesen „Moszkva érdekeit szolgálja”. Még nagyobb érdeklődésre tarthat számot a newyorki lap elképzelése a semlegességről — folytatja a szemleíró. — A New York Times természetesen jól tudja, hogy a jugoszláv politika nem „semleges” és nem is lehet az annak a ténynek megítélésekor, hogy elősegíti-e valamilyen cselekmény a nemzetközi kapcsolatokat, valamely nemzetközi egyezmény a béke megszilárdítását, vagy sem. Ha azonban valaki kérdésessé teszi egy semmiféle értékkel nem biró szervezet Jellegét, akkor ez a New York Times véleménye szerint elegendő ahhoz, hogy vitássá tegye, „vajon Jugoszlávia a béke érdekeit szolgálja-«”. Ilyen furcsa helyzetet eredményezhet és ilyen összeütközésre vezethet a valósággal és a logikával, ha egyoldalúan és célzatosan alkalmazzák ezt a tételt: aki nem ért egyet velünk, az ellenünk van. Tito elnök kijelentette: „Az a véleményem, hogy a bagdadi paktum nem szolgálja e világrész népeinek és országainak érdekeit, mert megosztja őket. Azt sem hiszem, 'högy ez a paktum valamiféle védelmet nyújt bárkivel szemben is.” A mindennapi élet igazolja e szavakat. Nem szolgálhatja senkinek a biztonságát egy olyan szervezet, amelynek alapja az elégedetlenség és amely már puszta létével is zavargásokat idéz elő. Az egészben a legfurcsább az, hogy az Egyesült Államokban is nem ritkán hallhatunk negatív véleményeket a bagdadi paktumról és különösen szkeptikus megjegyzéseket e paktum értékéről. Csak az ideges „paktimánia” újabb hűl láma indíthatta arra a New York Times-ot, hogy meggondolatlan és nem túlságosan barátságos kijelentéseket tegyen a mi politikánkról — fejezi be cikkét a Borba külpolitikai szemleírója. VUkttn vzeMthtem a nép. Az autóbusz csak lépésben haladhat, mert öt méterre ts alig látni a ködtől. Sebaj! Az utasok egyrésze olvas, szundikál, vagy éppen beszélget. — Én csak jót mondhatok az orvosunkról — válaszol egy sokác menyecske a mellette ülő idősebb asszonynak, aki úgy szidja az orvosokat, mint a bokrot. A menyecske azonban változatlanul a jó orvos mellett kardoskodik. Mikor az autóbusz megáll és kiszáll a menyecske, leszállók én is. Elindulok a hosszú szalántai utcán, hogy megkeressem a körzeti orvost, hogy megtudjam, kinek van igaza. — Tessék levetni a kabátot és foglaljon helyet! — fogad dr. Vilonyai Jeni. — Mi a panasza, hol fáj...? Amikor megmondom, mi járatban vagyok — megörül. — Hát akkor kollegák vagyunk! Leültet egy székre, mellém telepszik és mesélni kezd. — Több mint két évig voltam újságíró. Bajcsy Zsilinszky Endre lapjánál, a Szabadságnál dolgoztam a 20-as évek végén. Sokat tanultam Bajcsy Zsilinszkytől. Ezt a mondását soha sem tudom elfelejteni• „Nekem szerelmem a nép.” Ezt a szerelmet plántálta belénk fc, Vilonyai doktor tizenhat éves volt, amikor meghalt az apja, két év múlva az anyja is eltávozott az élők sorából. Árván maradt. Hiába volt érettségi bizonyítvány a kezében — munkát sehol sem kapott. Tanulni szeretett volna, de hogyan? Ausztriába, majd Németországba ment. Két év múlva kevés pénzzel a zsebében tért vissza. Két nyomorúságos év a pesti egyetemen, aztán napszámoskodás a Fejér megyei grófi birtokon, majd újra egyetem, csakhogy most már Pécsett. Így ment ez tizenkilenc éven keresztül. Tl- zmnyolc éves korában kezdte az egyetemet és 37 éves korában, 1940-ben fejezte be. De az egyszerű festőmunkáé fiából — ha nehezen is, — orvos lett. — Megszerettem az itteni embereket. Nem tudnám itt- hagyni ezt a körzetet, pedig egy kicsit nehéz ez nekem. Minden községemet — egy kivétellel — csak földúton, legtöbbször gyalog tudom megközelíteni. De akármilyen nehéz is, szívesen, örömmel teszem, mert egy-egy mosoly, vagy elismerő szó minden fáradságot feledtet az emberrel. Terveiről faggatom. Úgy válaszol, m'ntha mind. az, amit meg akar valósítani játszva menne. Pedig sok munkába telik, míg a tervekből valóság lesz. Kezdetben például az asszonyok nem nagyon mentek terhességi vizsgára. Minden erőt mozgósított: a védőnőt, a szülésznőt, a pártban és äz MNDSZ gyűlésen is szóvátette a dolgot és ... — Most mindenki eljön. — mondja. — Idén tervem még sokkal több előadást tartani a fertőző betegségekről, a tuberkulózisról, az alkoholizmusról, a lakáshigiéniáról, mint tavaly. A körzet iskoláiban is akad tennivaló. Valamennyi iskolában folyóvizes mosdót szerelünk fel és a nevelőkkel együtt ellátogatunk azokhoz a szülőkhöz, akik rendetlenül, piszkosan küldik el gyermekeiket az iskolába. Kopognak. Idősebb ember sántikál a rendelőbe. Elbúcsúzom, de a kapunál megvárom a beteget, — Jó ember a doktor úr! — válaszol a kérdésemre az öreg. Neki nem számit az idő, a rossz út. ö az embert, a beteg embert nézi, aki segítségre vár, pedig nem volna szabad neki sokat járnia, mert azt mondják, hogy valami baj van a szivével... SZÁLAI JÁNOS Pécsett is észlelhető volt a földrengés Jelentsük a tapasztaltakat! A Pécsett is észlelt földrengéssel kapcsolatban dr. Szabó Pál Zoltán, a Dunántúli Tudományos Intézet igazgatója a következőket mondotta: — Mi sem vagyunk tájékozottak afelől, hogy hol volt a a földrengés központja, az úgynevezett epicentrum. Mindenesetre fontos tájékoztató adatokat nyújt az, ha tudjuk, hogy Baranya megyének melyik részén volt észlelhető és hol nem érezték a rengést. Ugyanis a Barcs—Szigetvár— Pécs—Pécsvárad vonalon érzékeny övezet húzódik. Ettől északra és délre azonban kevésbé pontosan elhatárolhatóan, úgynevezett aseizmikus, tehát rengést nehezen felvevő földkéreg részletek helyezkedj nek el. Ennek Ismerete több tu dományos és gyakorlati kérdés eldöntésében fontos szerepet játszik. Ezért minél több adat" ra van szükségünk ahhoz, hogy az érzékeny és kevésbé érzékeny felszín elhatárolható legyen. A Dunántúli Tudományos Intézet ezért felkéri mindazokat, akik Pécsett, vagy Baranya megye területén a földrengést észlelték, szíveskedjenek tapasztalataikról az intézetet tájékoztatni (Kulich Gyula utca 22. Telefon: 24-82). A beküldött adatokat a Dunántúli Tudományos Intézet az Országos Földrengésvizsgáló Intézethez továbbítja. A magyarországi földrengésről Bese Vilmos, az Országos Föld tani Főigazgatóság vezetőjének nyilat kozata Budapesten és környékén január 12-én, csütörtökön reggel lezajlott földrengéssel kapcsolatban a Magyar Távirati Iroda munkatársa felkereste Bese Vilmost, az Országos Földtani Főigazgatóság vezetőjét, aki e természeti jelenségről az alábbi előzetes tájékoztatót adta: — Budapesten 1956. január 12-én hat óra 46 perc 12 másodperckor földrengés volt érezhető. Ezt 8 óra 41 perckor egy lényegesen gyengébb, csak műszerrel észlelhető utórengés követte. Eddig beérkezett adataink szerint a magyarországi föld; rengés a Budapesttől délre eső területen volt a legerősebb. Az ország északi és keleti részein nem volt érezhető. A földrengéseket általában a földkéreg mélyebb részeinek elmozdulása idézi elő. A földkéreg-tömegek egymásnak ütközése gyorsan haladó rengés- hullámokat vált ki a szilárd földkéregben. A leggyakrabban és a legerősebben a földrengések a Csendes-óceán partjain, a földrészek peremén húzódó fiatal Lánchegységek területein észlelhetők. Ilyen terület például Japán, Magyarország a különösen erős földrengési zónáktól távolesik, ezért nálunk viszonylag ritkán észlelhető erősebb földrengés. A legutóbbi jelentősebb, kárt okozó földrengés Egerben zajlott le 1925. január 31-én. — Az Országos Földtani Főigazgatóság munkatársai a budapesti, kecskeméti, a szegedi és a kalocsai megfigyelő állomások észlelései, valamint a lakosság tapasztalatai alapján teljes képet adnak majd arról, hogy Magyarországon milyen méretű és arányú földrengés volt. VlíU&nty szí liitiuií fUmiSt J ól jártak, akik első este nézték meg. Könnyen jegyhez jutottak és míg más majd sorbaáll az elővételi iroda előtt, ők már mesélhetik hogy ilyen remek filmet, ilyen nagyszerű alkotást már régen nem láttak. „A kapu bezárul“ — ez a film címe. És mögötte, — a bezáruló kapu mögött t- egy jobb, igazabb sorsra való fiatalember kezdi meg a szerzetesek álszent, kíméletlen életét. Bakonja, ez a fiatal dalmát fiú a történet hőse. Szerzetesnek viszi a nagybátyja és a kolostorban lépésről lépésre felismeri ennek az életnek minden hazugságát. A ferences barátok, a kolostorbeli szolgák, a cimborák nevelik. Természetesen nem arra, amiről a szerzet alapítója írt..: Nyaklevest kap — így kezdi a kolostorbeli életet — így nevelik humanizmusra. Asszonyokkal cicézó barátoktól tanulja a szűziességet. Hará- csolóktól lesi el a szegénységi fogadalom betartását. A rendező és az operatőr hozzáértését, művészi elmé- lyültségét dicséri, hogy Bakonja kiábrándultságát fokról- fokra látjuk. Nemsokat beszél a fiatal legény. Nem mond nagy szavakat, társai sem sok szót vesztegetnek. Helyettük arcuk, szemük, mozdulataik beszélnek. Bakonja egy este észreveszi, hogy az egyik barát eloltja szent Ferenc szobra előtt a gyertyát, ö kilopódzik és meggyújtja. Ekkor még hisz. Nem sokkal később a szeme előtt gyártanak „csodát“ a kolostorbeliek. Ezután már ő az, aki a szent csodáit méltató könyvvel a kezében elnyomja a gyertya lángját Nagyszerű a kép: minden magyarázat nélkül tudjuk, hogy hősünk szívében Is kialudt a hit. Másik kép: szeretőt szerez Bakonja, a fiatal szerzetesjelölt. Egy idősebb barát aranyláncot csúsztat a kezébe. A fiú a láncot a lány nyakába akasztja. Az operatőr lencséje megpihei) a fiatal, kecses nyakon, a nyakláncon, majd le- siklik a keresztre. Fénylik, tündökölve fénylik a kereszt. De ez a fény sem tudja elleplezni mindazt n bűnt, mindazt az erkölcstelenségé tengernyi szennyet, amit viselői, az „ige hirdetői“, a barátok elkövetnek. Miért nem szökik meg ez a fiú a kolostorból? Miért nem szakad el ettől a züllött, képmutató világtól? — kérdezi a néző. Igaz, az elején igyekszik szabadulni. Szökni próbál többször is, de erőszakkal visz- szatartják. Visszafogja szerelme is, egy falusi lány. Visz- szakényszeríti az apai szó. Oda szegezi a könnyű élet.;: Es mindezeken felül a pénz sóvár vágya, a hatalomvágy. Ezt sem mondják el a filmben, erre is az operatőr és a rendező eléggé nem méltatható művészi megoldása vezeti a nézőt: Bakonja — most már a rend gvardiánja — avatása után visszatér a kolostorba. Ott a szolga nagybátyjának pénzesládáját adja a kezébe. A nehéz, ormótlan ládát a fiatal szerzetes úgy öleli magához, mint anya drága gyermekét. Féltőn melléhez vonja, szemével simogatja, becézi. Megnevelték. Erre nevelték. A kapu, amely nem egyszerű kapu, hanem szimbóluma a hazugságnak, képmutatásnak, álszenteskedésnek, paráznaságnak, kegyetlenségnek, becsukódik mögötte. És már nem Is csodálkozunk, hanem természetesnek vesszük, hogy Bakonja, akit pofon üdvözölt a kolostorba való belépésekor, most, miután a hatalom jelvényeit viseli, ugyancsak ütleggel köszönti a kolostorba érkező gyermek-szerzetesjelöltet. A kapu mindörökre bezárult: If ifejező címet kapott ez a iv jugoszláv film. Igaz, azt a címet is adhatnánk néki: a kapu megnyílik. Mert résnyire megnyitja a film annak a zárt, sokaknak titokzatos világnak a kapuját, amely mögött a szerzetesek a XIX. század dalmáciájában Is, a háború előtti Jugoszláviában is, a felszabadulás előtti Magyarországon is éltek. És amikor kigyulladnak a moziban a fények, mikor nagyot szippantunk a téli friss levegőből — mintha valóban kolostorból jönnénk — úgy érezzük, hogy nem volt hiábavaló bepillantani ebbe az olyan soká zárt, titokzatosnak, sőt szentnek te flott világba. (Garami)
