Dunántúli Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-12 / 10. szám
2 NAPt ő 195# január ts A francia sajtó a belpolitikai helyzetről Görögországban februárban általános választásokat Párizs (MTI) A szerdal párizsi lapok szerint a választások óta Lappangó kormányválságnak eddig két szakasza volt. Az elsőben az úgynevezett mérsékelitek és az MRP- pártiak „nemzeti egységkormány” alakítását követelték a szocialistáktól a függetlenekig terjedő összefogás alapján. Ezt azonban az úgynevezett Köztársasági Front vezetőd elvetették, maguknak követelve a hatalmat A másodikban a jobbközép: a faureisták és a kapcsolt pártcsoportok kizárási kísérletet hajtottak végre Memlos-France ellen, azzal a szándékkal, hogy Mendes- France-ot mindenképpen kiszorítsák a megalakítandó kormány elnökségéből. Az Humanité a jobboldal mesterkedéseivel foglalkozva megállapítja: bármilyen terveket szőnek is most a szerkesz- t(Vegekben, vagy a miniszteri előszobákban, vajon azt képzelik-e, hogy a nép könnyen xreg hagyja majd magát fosztani január 2-i első győzelmének gyümölcsitől. Ha így lenne, ezek az urak először Is megfeledkeznének arról, hogy a nemzetgyűlésben százötven olyan képviselő van, aki hű 5 és fél millió választójától A Newsweek Franciaország és a nyugati hatalmak viszonyáról Newyork: A Newsweek című amerikai hetilap a franciaországi választások eredményeivel foglalkozva mesz- szemenő következtetéseket von le Franciaország és a nyugati hatalmak viszonyára vonatkozóan. A lap mindenekelőtt azt a nézetét hangoztatja, hogy „a választások hatása minden bizonnyal Franciaország világ- helyzetének fokozatos leértékelésére vezet majd.“ Ezt a gondolatmenetet továbbvezetve azt állítja, hogy „három nyugati nagyhatalom helyett ezentúl csak két nyugati nagyhatalom lesz.“ A Newsweek ezután így folytatja: „A Nyugat most arra kényszerül, hogy Francia- ország helyett Nyugat-Német- országra támaszkodjon, mint legfőbb partnerre az európai szárazföldön. Franciaország legnagyobbrészt eljátszotta azt a hűséget, amelyet korábban bátran megkövetelt nyugati szövetségeseitől.“ „Az Egyesült Államok nem rendelheti többé alá politikáját nevezetesen Németországgal kapcsolatos politikáját olyan francia nemzetgyűlés döntéseinek, amelynek tagjai egyharmad részben kommunisták vagy semlegesek“ — hangoztatja befejezésül a Newsweek cikke. kapott megbízatásához s ezekkel aikarva-alkairatlan számolni kell. Ez a csoport mindenképpen baloldali többség megalakulásán dolgozik majd. Másodszor: az országban azok a milliók, akik a helyzet megváltozására szavaztak, most figyelemmel kísérik az eseményeket és kiharcolják majd az új politikát, a béke, a nemzeti függetlenség, a szociális haladás politikáját. A Franc-Tireur a múltkoriban nagy feltűnést keltett cikkében burkoltan azt ajánlotta, hogy Guy Moliet legyen az új miniszterelnök, Mendes-France pedig miniszterelnökhelyettes olyan megbízatással, hogy hónapokig Algériában tartózkodjék a helyzet tanulmányozására és a lehetőségekhez képest igyekezzék megoldásit találni. Guy Moliet környezete nem cáfolta meg a cikket, mire az Express, Mendes-France lapja, elég éles hangon elvetette ezt az elgondolást;. Megfigyelők véleménye szerint a jobboldalnak most az a célkitűzése, hogy az alakítandó kormány előbb elfogadja a jobboldal szavazatait, később számítson támogatására és lassanként a jobboldal foglyává váljék, vagy legalább is előkészítse a jobboldal bevonását egy újabb kormányba. A Literation kommentárjában rámutat a jobboldal mesterkedéseire és megállapítja: Guy Moliet és Mendes-France hibája is e mesterkedések lehetővé válása, mert ha ők nyíltam a Népfront létrejötte mellett foglalnának állást, nem kellene tartani semiiyen mesterkedéstől, akkor nem kellene törődnáök a jobboldallal, kidolgozhatnák olyan baloldali kormány programját, amilyet az ország vár s ezt meg is valósíthatnák a dolgozó osztályok tevékeny együttműködésével. Vajon miért nem teszik ezt? Engedni akarják-e. hogy elkapja őket a gépszíj, és így előbb vagy utóbb tanét Pi- nay vagy Bidault kerüljön a kormány élére? Tudom — állapítja meg a Libéraition vezércikkírója — hogy a Népfront akkor is létre jönne, mert megalakulása elkerülhetetlen, de ez csak azután történnék, miután sok idő kárbaiveszme a Köztársaság és Franciaország szempontjából. Hazaérkezett a magyar mezőgazdasági küldöttség Az Amerikai Egyesült Államokban járt magyar mező- gazdasági küldöttség szerdán délelőtt repülőgéppel hazaérkezett Magyarországra: 1— A küldöttség — amelynek vezetője Csillag Miklós, a földművelésügyi minisztérium gépesítési igazgatójának vezetője volt — három hétig tartózkodott az Egyesült Államokban, tanulmányozta az amerikai kukorica- és gabonanemesítési módszereket s felvette a kapcsolatot az amerikai hivatalos, tudományos és üzleti körökkel: tartanak Athén: A londoni rádió jelenti, hogy Görögországban februárban általános választásokat tartanak. Kedden este Pál, görög király aláírta a rendeletet, amely mintegy 10 hónappal a négy éves parlamenti időszak lejárta előtt feloszlatja a görög parlamentet, Angol csapaterfísítésekct küldenek Ciprusra London (MTI): Az angolamerikai uralkodó körök mind leplezetlenebb nyomással reagálnak a közép-keleti országok erősödő függetlenségi harcára. Az angol rádió jelentése szerint repülőgépen újabb angol csapatokat, mégpedig két ejtőernyős zászlóaljat küldenek a Közép-Keletre „a zavaros helyzet miatt.“ Az újonnan a Közép-Keletre küldött csapatokat Ciprusra irányítják. Ciprus a Közép- Keleten állomásozó angol csapatok főparancsnokságának székhelye. A Francia Országos Béketanács ülése Párizs (MTI) A Francia Országos Bóketenács szombaton és vasárnap ülést tart. Az ülésen megvizsigáljálk a Béke Vi- lágLanács arra irányuló határozatát, hogy világmozgalmat indítanak a leszerelés érdekében, ezenkívül megvitatják Franciaország nagy problémáit, kivált az Algériával és a német kérdés megoldásával összefüggő kérdéseket. Poujade újabb nyilatkozata Párizs (MTI): Poujade, az úgynevezett UDCA vezetője, nyilatkozatot adott a Paris Presse munkatársainak. Nyilatkozatában kijelentette, hogy képviselői támogatni fogják a kormányt, „ha az minimális biztosítékot ad“ számukra. — Poujade általánosságban mozgó válaszaiban megállapította, hogy gazdasági síkon az új kormány legsürgősebb teendője a kereskedelem újjászervezése lenne. Hangoztatta, hogy pártja mindent meg fog tenni ennek kiharcolása érdekében, ha lehet, parlamenti úton, de ha szükséges, úgy, hogy úgynevezett adósztrájk-mozgalmat fognak indítani az országban, akadályokat létesítenek a köz- útakon, stb. Az újságírók megkérdezték tőle, milyen elképzelései vannak az adóreformról, hiszen ez az a kérdés, amellyel a legtöbb hívet toborozta magának. Poujade erre így válaszolt: csak nem képzelik, hogy ötleteket adjunk a kormánynak, amely azután azt mondaná, hogy 6 mentette meg a helyzetet. Az újságírók ezután megkérdezték, igaz-e, hogy Poujade lapja, a Fraternité Fran- caise, szoros kapcsolatot tart fenn olyan volt kollaboránsok- kal, mint Fegy, akit a felszabadulás után a nácikkal való együttműködés miatt elítéltek. Poujade azt válaszolta, hogy Fegy tényleg a Fraternité Francalse segédszerkesztője, de csak „technikai síkon“ munkatársa a lapnak, a párt propagandájába nem avatkozik be. Mint köztudomású, Fegy annakidején Dorlot fasiszta lapjának munkatársa volt, majd 1941-ben a Gerbe című uszító fasiszta hetilap főszerkesztője lett. A felszabadulás után kényszermunkára ítélték. Az Express ezzel kapcsolatban úgy értesül, hogy Poujade Dorgeres-t kérte fel propagandaosztályának vezetőjévé, aki a harmincas években megalapította Franciaországban a hírhedt zöldinges mozgalmat. Dorgeres-t 1942-ben Pétain földművelésügyi miniszter azzal bízta meg, hogy a parasztság körében folytasson propagandát. Megemlítendő az is, hogy a három pétainista hetilap, a Rivarol, az Aspect de la France és a L'Heure Francaise, melegen támogatja a Poujade- mozgalmat. André Wurmser, az Huma- nitéban „Adolf Poujade“ cím alatt élesen támadja a Pouja- de-mozgalmat. Leszögezi azonban, hogy a Poujade-mozga- lomtól a francia demokratáknak nincs félnivalójuk. Ne essünk túlzásba — írja. — A kis Adolfot még a „hangadó személyiségek“ sem fújhatják fel naggyá (Wurmser itt arra céloz, hogy Poujade hétfőn kijelentette: a különböző pártok „hangadó személyiségei“ tárgyalásokba bocsátkoztak vele.) Szoboljev levele a Biztonsági Tanács elnökéhez Newyorik (TASZSZ) Belaun- de, a Biztonsági Tanács elnöke január 12-re összehívta a tanács ülését. Az ülésen folytatják Szíria, Izrael elleni panaszának tárgyaláséit. A. A. Szoboljev, a Szovjetunió állandó képviselője levelet intézett a Biztonsági Tanács elnökéhez, amelyben felkéri, módosítással tegye fel szavazásra a szíriai küldöttség által 1955 december 22-én előterjesztett határozati javaslatot. A Szovjetunió küldöttsége a következő formában kéri a határozati javaslat szavazásra való feltevését: „a Biztonsági Tanács megvizsgálta az Egyesült Nemzetek palesztínad fegyverszüneti bizottsága vezérkari főnökének 1955. december 20-i jelentését, emlékeztet 1948 július 15-i határozatára, emlékeztet továbbá arra, hogy 1953. november 22-á és 1955. március 30-i határozataiban eMtéJte Izrael katonai akcióit, megjegyzi, hogy a Biztonsági Tanács az említett két határozatban előírta Izraelre1.:, hogy tegyen hatékony intézkedéseiket, az ilyenfajta katonai akciók megismétlődésének elhárítása végett, igen nyugtalan, mert Izrael nem vette figyelembe az említett határozatokat; tekintetbe veszi, hogy izrael további katonai akciói megbonthatják a békét és a biztonságot a körzetben, 1. elítéli Izraelt, azért a fel* háborító támadásért, amelyé# katonai egységed 1955 december 12-ón Szíria területe és fegyveres erői ellen elkövettek; 2. megállapítja, hogy az említett akció sérti az 1948 július 15-i határozatot, az Izrael és Szíria közti általános fegyverszüneti egyezményt és azokat a kötelezettségeket, amelyeket Izrael az alapokmányban vállait; 3. felhívja Izraelt, tegyen meg minden szükséges intézkedést az ilyen akciók megakadályozására; 4. figyelmezteti, hogy ázol: jövőbeni megismétlődése olyan helyzetet idéz elő, amely az ENSZ alapokmánya 39. cikkelye alkalmazásának mérlegelését követeld meg a Biztonsági Tanácsitól; 5. kimondja, hogy Izraelnek arányos kártérítést kell fizetnie az említett támadás okozta anyagi kárért és az áldozatul esett emberéletekért; 8. javasolja az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának, hogy időszakomként terjesszen a Biztonsági Tanács elé jelentéseket a jelen határozat teljesítéséről." Tito elnök beszéde a Pulában rendezett nagygyűlésen Beügrád (TASZSfc) Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság elnöke afrikai útjáról visszaérkezve Pulában, a fogadására rendezett nagygyűlésen beszédet mondott, amelyben többek között elmondotta: Egyiptomban és Etiópiában tárgyalásokat folytatott több kérdésről, a nemzetközi helyzetről, a külpolitikai eseményekről stb. Eszmecserét folytatott a béke megőrzésének útjairól. Tárgyaltunk arról is — mondotta Tito, — hogyan legyünk egymás segítségére, milyen legyen együttműködésünk. Etiópiával például mind Etiópiára, mind a mi országunkra nézve igen hasznos gazdasági kapcsolatokat építhetünk ki. Az egyiptomi nép rajtunk keresztül azt üzeni Jugoszlávia népeinek, hogy békében akar élni, hogy meg akarja őrizni függetlenségét és soha sem hajlandó megengedni annak visszatérését, ami volt, vagyis az idegen uralmat. Egyiptom népe sajátmagát szándékozik kormányozni és minden országgal olyan kapcsolatot akar ! teremteni, amely a legjobban megfelel érdekeinek — egyenjogú kapcsolatokat: Az egyiptomi vezetőkkel megállapítottuk, hogy a rendelkezésünkre álló lehetőségeket mindezideig nem használtuk ki maradéktalanul, hogy kapcsolataink a jövőben mindjobban és jobban fognak fejlődni. Beszéde végén Tito elnök ezt mondotta: utunkon meggyőződtünk arról, hogy a különböző társadalmi berendezésű államok között az együttműködés nemcsak lehetséges, hanem igen könnyen meg is valósítható. Átadták a* új Wehrmachtnak az első amerikai fegyvereket Berlin (MTI): Andernach- ban, a nyugatnémet hadsereg gyalogságának kiképző helyén, Washington és Bonn erre vonatkozó megállapodása alapján kedden átadták az első amerikai fegyvereket az új Wehrmachtnak. (2) n « Pistának már terve van. A földdel csakugyan nem lehet mit kezdeni. A szekér azonban sokat ér. Jól megnyomja a gombot az állami gazdaságban és megkeresi hozzá a lovat. Pécsett úgy megfizetik a fuvart, hogy ha ügyes, megkeres háromszázat egy nap. Papp Karcsi is csak fuvarozik és többet keres, mint akármelyik tsz-tag. — Legalább a szekeret adja nekem. Magának úgysem kell. Maga úgyis a Szabó Mihály parancsára fog kapálni, — Mi? No ezt már nem lehet njugodtság mögé rejteni. Idős Földes arcán kidudorodnak a rágóizmok, marka a vizespohár köré fonódik erősen. — Hogy mondtad? — Semmi — szorul a pimaszkodás Pistába *— csak úgy... A szekeret kérem, — A tied. — De ha még egy szót hallok, hozzád végok valamit. Gyilkos szemeket mereszt a fiára: Többet nem szól. Ilyenkor nem is tud beszélni. Az indulat mintha a torkát fogná össze, szó nem jön ki azon, csak ütni tudna. Attól meg visszatartja magát. Forr benne a düh. Leginkább azért, mert a fia így követelőzik. De azért is, mert olyan sunyi, meg sem lehet sérteni, egy rezzenéstől megijed, behúzza a nyakát. Egyszóval nem az apjára fajzik, az biztos. Sajátmagára is haragszik, amiért hirtelen dühében odaadta a szekeret. Hiszen ahogy aláírt, a szekér már nem az övé, a közösé. De a szavát már nem szívja vissza. Ha kell, befizeti inkább a tsz-nek az árát. Fejébe húzza dühösen a sapkáját, indul Kántorék- hoz, mert azzal hordják most közösen a krumplit. Egy-egy lovuk van, most a Kántorék szekerébe fogták össze a kettőt. Pista otthon marad. Először Is kimegy az udvarra, a szekérhez. Eddig az apja gondja A szekér volt, most nézi körül először, mint a sajátját. Itt ez a jobb első kerék, egészen új, ehhez csakugyan ő adta a pénzt. Meg is simogatja kicsit a vasalását. Aztán megfogja a hátsó kereket, megrázza. Hát bizony, kotyog a tengely, de azért még kiszolgál. A lőcsök meglehetősen elvástak. Az oldaldeszka közepén jókora repedés. Múltkor, amikor az eketaligát fölhajította a szekérre, az Toppantott ki belőle jó ujjnyi darabot, utána aztán továbbrepedt. Csak most bánja az akkori gondatlanságát. Úgy elmerül a nézelődésbe, hogy azt se tudja hirtelen, honnan került elő az a sok ember, aki most körülveszi. Itt van Szabó Mihály, a tsz-elnrk, a nagyszájú Horváthné, aki arról ismert, hogy a bábaasszonyt is tudja helyettesíteni, ha nincs kéznél és az első tsz-tagok között volt. Rajtuk kívül még Vörös Józsi bácsi a tsz vezetőségből, meg három Idegen, városi forma ember.-O* Itthon van apád? — kérdi Szabó Mihály. Pistát bántja, hogy ilyen kurta a kérdés. Úgy is felei rá, az elnök csizmája orrát nézve. — Nincs. Krumplit hord Kántoréknál, — Hát anyád? Pista erre nem felel, csak beszól: — Jöjjön ki, anya! Az asszony kijön, s rögtön látja, miről van szó. összeírni jöttek a jószágot, szerszámot, amit id. Földes bevisz a tsz-be. — Jónapot Szabó elvtárs. Fölértékelni jöttek? De a ló nincs ám Itt, Kántorékéval fogták össze: — Nem baj, a lovat ismerjük. Igaz, Vörös elvtérs? — Jó ló, háromezerötszázat megér s — Annyit meg — hagyja helyben Horváthné is, is bemegy — Hát akkor írják be — mondja az'egyik Idegen, aki az állatforgalmitól jött szakértőnek és vállat von. <3 nem ismeri, de amúgyis, neki mindegy, mennyiért veszik át. — No, nézzük a többit. Sorrakerül a sáros eketaliga, amit Pistának kellett volna megtisztítani, de lusta volt, most aztán eszi a rozsda. Azután a foghíjas borona. Néhány foga mellette hever. Tanakodnak kicsit, hogy a háromlábú répavágót is felbecsülj 'k-e, de azt hagyják. Ttt van még ez a szekér — mondja Szabó és szakértelemmel kezdi vizsgálni, megrángatva a rúdját, megrázogatva az oldaldeszkákat. Pista csak néz, kicsit bele is sápad, hogy a szekerét most mégiscsak elveszik tőle, mert ha felbecsülik, visszavonhatatlanul a tsz-é. — Szinte fáj neki, ahogy Szabó rázogatja a szekeret. — Az nem megy — szólal meg végre rekedt kappanhangon — a szekér nem megy be. Az az enyém. Ahogy sikerült ezt megmondania, visszatér az arca színe, sőt több szín tér bele, mint amennyi volt, egészen bíborvörös lesz. — Hogyhogy? — csodálkozik rá Vörös Józsi bácsi. — Apám nekem adta. — Neki adta az uram — bizonyítja Földes- né Is. A bizottság összenéz. Szabó Mihály megcsóválja a fejét. Nem tetszik neki a dolog. — Nem úgy van az Föidesné — magyarázza, — nem lehet azt csak úgy elajándékozni, ha aláírta a belépést minden szerszámával. — Nem is ajánnék — motyog sötéten Pista — hogy lenne ajándék, mikor én vettem?! — Te vetted? — képei el Horváthné. — Na, hallják a taknyost? ö vette! Hol vetted te azt édes egy Pityukám? A porba malmoztál még, amikor apád már régen kocsizott ezzel. Aztán miből vetted, megmondanád-e? — Miből? A keresetemből — süti le a szemét Pista. — Ezt te vetted? — rázza meg a szekeret Vörös Józsi is. — Hát nem az egészet. A szekér megvolt. De a kerekeket... Azt is, ott ni. Az én pénzemből csináltatta apám ... — Ó ho-ho-ho — kacag öblösen Horváthné, — akkor a nadrágod is az anyádé, mert ő varrta a sliccire a gombot. — Gyerekbeszéd — legyint a három idegen közül az .egyik, a járási tanács küldötte. Türelmetlen, mert sok még a munka és későre jár az idő. Gverekbeszéd. Fel kell írni. — Mennyire becsüljük? — Vörös Józsi kérdezi ezt, kezében ceruzával, jegyzettel, az elnökre nézve egyenesen. Szabó Mihály összeráncolt homlokkal nézi egy ideig a szekér oldaldeszkáján a repedést és kimondja az ítéletet: — Kettőezer kereken. Körülnéz és várja, hogy a bizottság minden tagja rábólintson. Akkor aztán Vörös Józsi bejegyzi: 1 szekér 2 000 Ft, elbúcsúznak Földesnétől és Pistára már ügyet sem vet senki. daül az istálló falának tövén púposodó w elcsépelt napraforgó tányérokból rakott halomra ás nézi keserves gyűlölettel, önmagát sajnálva az udvar közepén álló szekeret. Hát belőle mór nem lesz önálló fuvarosvállalkozó, mint Papp Karcsiból, vége az ál-> mainak, oda az örökség, oda vannak a tér-’ vek, dolgozni kell, mint Kövl Jóskának, ha akar valamire jutni. Nekikeseredett egészei és oktalan gyűlölettel telt meg a szekér iránt, mintha az lenne az oka mindennek. Tégladarab akadt a kezeügyébe, azt vágta hozzá. A szekér kicsit koppant, megrezzent, aztán állt tovább, mintha mi sem törtónt volna. Mészáros Ferenc
