Dunántúli Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-08 / 7. szám

m« janttAr » NAPLÓ s Az alulról jövő kezdeményezések szerepe és jelentősége a technika fejlesztésében ' Mi kell a technika fejlesz­téséhez? Mindenki előtt vilá­gos, hogy gépek, új anyagok és gyártási eljárások kellenek. Ezeknek a megszerzéséhez vagy előállításához pedig pénz kell. Beruházással, új gépek beszerzésével fejlődik a tech­nika. De ez nem elég. Gyak­ran megfeledkezünk éppen a legfontosabbról. Arról, hogy hiába szerzünk sokmillió fo­rintos költséggel új gépeket, hiába dolgozunk ki nagy fá­radsággal új gyártási eljáráso- . kát, ha nem számolunk a munkással, aki az új gépet mozgásba hozza, aki a tudomá­nyos számítások és kísérletek eredményeit a gyakorlatban valósítja meg. ,.A technikát nem szabad elválasztani az emberektől, akik a technikát mozgásba hozzák. A technika embe­rek nélkül halott“. Sztálinnak ezek a szavai köz­ismertek, mégsem árt újra em­lékezetünkbe idézni. A techni­ka fejlődése emberek nélkül elképzelhetetlen. S tegyük hoz­zá, hogy azok az emberek te­hetnek legtöbbet a technika fejlődéséért, akik naponta köz­vetlenül végzik a gépek keze­lését, irányítását, ápolását, akik a termelés gyakorlatában szereznek tapasztalatokat a különféle anyagok használha­tósásáról, akik saját erőfeszí­téseikkel mérhetik, hogy vala­mely gyártási eljárás vagy munkamódszer könnyebb, eredményesebb vagy éppen nehezebb és terméketlenebb, mint a másik. A munkások százainak és ezreinek minden­napi tapasztalatai mutatják meg nemcsak azt, hogy egy- eev új gép, új módszer jó-e, hanem azt is. hogyan le­hetne jobbá tenni. Egyetlen bármilyen sokoldalú, és alapos képzettségű mérnök vagy egész tervező kollektíva sem tud o’vari gépet tervezhi, amelyen s'-'-'’"áz hozzáértő munkás kö- 7'" ''"ylk vagy másik ne talál­ni a termelő munka során mw valami javítanivalót. lékenységét, az új anyagok használhatóságát a munkások termelési tapasztalatai bizo­nyítják. A technika fejlesztése ezen túlmenően nemcsak pénz és beruházás kérdése. Az apró részletek változtatása, korsze­rűsítése, újabb elemek alkal­mazása ugyanazon a gépen, egyszerűbb, takarékosabb, mi­nőségileg is kielégítő ered­ményt nyújtó eljárások beve­zetése ugyanazon cikkek gyár­tásánál, műszerek, speciális szerszámok és segédeszközök alkalmazása is a technika fej­lesztését jelenti, anélkül, hogy nagy összegeket kellene befek­tetni, sőt ilyen újítások révén jelentős megtakarításokat le­het «lérni. Kossuth-bányán például több helyen egymás­után következő végtelen gu­miszalagok szállítják a szenet. Már a gumiszalagos szállítás is fejlődést jelent a korábbi módszerekhez képest, de min­den gumiszalagot egy-egy em­ber kezelt. Radnóti elvtárs egyszerű újítással, egy kapcso­ló beiktatásával elérte, hogy az egy szállítási rendszerbe tartozó valamennyi gumiszala­got egyetlen ember kezelhes­se. Az újítás növelte a ter­melékenységet, egyúttal 1955. végéig 122 567 forintot takarí­tottak meg segítségével. Az alulról jövő kezdemé­nyezés elsősorban az ilyen kisebb újításokban és ésszerűsítésekben érvénye­sülhet. Sőt, elmondhatjuk, hogy a technika fejlesztésének ez a módja csakis a dolgozók szé­leskörű újítómozgalmával, az „alulról“, a munkásoktól ere­dő kezdeményezések támoga­tásával képzelhető el. Csak a helyszínen és csak a saját gyá­rának viszonyait jól ismerő dolgozóktól eredhetnek olyan újítások, mint Harka Győzőé a Porcelángyárban. Harka Győző az üzembe érkezett új gépek betonalapjainak elkészí­téséhez szükséges tervek mó­dosítását javasolta, s módosí­tásainak nyomán a gépek be­szerelésekor 26 ezer forint alakuló és erősödő szocia­értékü anyagot és munkát ta­karított meg. Gyakori hiba még, hogy üze­meink műszaki vezetői nem is­merik fel az alulról induló kezdeményezések óriási jelen­tőségét. Pedig egy újítás, egy új módszer bevezetése nem­csak azt jelenti, hogy vala­melyik gyártmány néhány peyccel gyorsabban, néhány forinttal olcsóbban készül el, hanem azt is, hogy a mi mun­kásaink más szemmel tekintik már munkájukat, az üzem és az egész ország gazdáinak ér­zik magukat, s ebből követke­zően nem érdektelenül, hanem alkotó módon végzik munká­jukat. Röviden: új módon, kommunista módon dolgoznak, így kell ma értékelnünk ná­lunk is minden alulról jövő kezdeményezést. Az újítások, az ói mnnV'»­módszerck sorsa nem pusz­ta termelési ké”ií«. 'ista társadalmunk fejlődé­sének kérdése is. Pártunk Központi Vezetőségé­nek határozata, mint a szocia­lista társadalom megvalósítá­sának egyik soronkövetkezö legfontosabb feladatát teszi kötelességünkké a technika fejlesztését, az ipari termelés műszaki színvonalának eme­lését. Egész népgazdaságunk fejlődésének gyorsasága, a szo­cializmus megvalósulásának üteme függ attól, hogy milyen mélyrehatóan és milyen gyor­san fejlesztjük korszerűvé ter­melési technikánkat. így kell tekinteniök a párt- szervezeteknek is a technika fejlesztését. Világosan kell látniok, hogy ez nem csupán szűkén értelmezett termelési feladat, s ennélfogva nem le­het csak a műszaki, gazdasági vezetők feladata. A szocializmus ii "vének é'cniáró harcos-»!, a knm­munisták, a pártszerveze- tek vegyék kezükbe a technika fejlesztésének sor­sát, távolítsanak el útjából minden akadályt és támaszkodjanak a munkások kezdeményezéseire, harcolják ki ezeknek a kezde­ményezéseknek a sikerét. Ez ma a legfontosabb, amit az iparban a szocializmus meg­valósításáért tehetnek. Fejlődnek a pécsi bányák Karvaly József, a Pécsi Szén- bányászati Tröszt műszaki osz­tályának főelőadója a műszaki osztály hatáskörébe tartozó feladatokról nyilatkozott a Du­nántúli Naplónak. Nyilatkoza­tában három fontos kérdésre felelt, — a szén minőségével, az aknamélyítéssel és a feltárá­sokkal kapcsolatos teendőkre. — A bányatelepek minősé­ül térképezése folyamatban van. A térképe, és célja: a kokszolható szén megállapí­tása és ennek megfelelően az osztályozása. Az újhegyi laboratórium, minta alap­ján vizsgálja meg a szén kokszosíthatóságát. Ezután készülnek el a térképek azokról a telepekről, ahol a laboratóriumi vizsgálat nagy tömegű kokszosítható szenet mutat ki. Amikor aztán a fejtés megkezdődik, a kok­szosítható szenet már a bá­nyában külön választják és külön tárolják a külszíni szi­lákban is. — A pécsi tröszt bányaüze­mei közül melyikben található nagyobb mennyiségben kokszo- sítható szón? Mindpbhől két következte­tés adódik. Az egyik az ho«rv a tervezők, a mérnö­kök. technikusok, műszaki értelmiségiek ne széevdie­„„V n munkásoktól. a másik pedig az, hogy bár­milyen nagy összegeket ruhá­zunk is be egy-egy iparágba, a technika igazi fejlődéséről csak akkor beszélhetünk, ha az új gépek nagyobb terme­Zanác&tatyL fctyadáóiáU — Kokszosítható szénből gazdag telepünk van, külö­nösen István-aknán és Va­sason. Természetesen feltér­képezzük a többi aknát is. Ebben az esztendőben a kok­szosítható szenet sokkal in­tenzívebben kutatjuk, mint tavaly. Ennek, oka az, hogy az 1956-os évben Sztálinvá- ros, az elmúlt évihez vi­szonyítva sokkal több szenet vár tőlünk. I. KERÜLET Január 9-én Siivecz György és Becker Gézáné az újhegyi álta­lános iskolában, Horváth József és Mohácsi Mária az újhegyi Gor­kij kultúrházban, este 6 órától. Január 10-én Takács Gábor és Bánó József az újmeszesi iskolá­ban, Kóbor József és Mayer Ist­vánná a volt Graumann-féle hiz­lalda helyiségében, Balázs Ferenc és Goják Mártonná a Bártfa ut­cai iskolában, Simon Ferenc és Kőhalmi Lajosné a Budai II. párt- szervezetben, este 6 órától. Ró­zsavölgyi Ferencné és Horváth János a Vorosilov úti iskolában, Michelutti Ferenc és Heidt József a volt Helyes-féle vendéglőben este 5 órától. Január 11-én Tátrai József az István-aknai iskolában, Börzsei Mihály és Grátz János a pécsbá- nyatelepi tanács kirendeltségen, Hahn József és Wégner Teréz a Budai II. pártszervezetben, Pán- czél Ottó és Nagy Sándomé a Vorosilov úti iskolában este 6 órá­tól. Január 12-én Miklós Gyula és Sziias István az újmeszesi pártház- ban, tfj. papp József és Katona Ferenc a borbála-telepi kultúrház­ban, Tóth Jánosné és Kelemen István a Bártfa utcai iskolában este 6 órától. Január 13-án Jakovics Ilona és Nagy Révész Dezsőné a Beloian­nisz u. 61. sz. alatti munkásszál­lóban este 6 órától, fogadóórát tar­tanak. n. KERÜLET Január 10-én Schön Adámné és Stadlinger József Tinódi u. 11. számban, Nesz László és Kazi Jó­zsef né Hegyalja u. 102. alatt, Arató Pálné a Budai I. MNDSZ- ben, Remecz Béla és Budai La­josné Szülésznőképző Intézetben, Sztálin út, Kovács Imre és Ru- zsinszky Józsefné Kulich Gyula úti ált. iskolában, Szabó Béláné és Rudolf Márta a kertvárosi ált. Is­kolában este 6 órától. Január 11-én Sebök Béláné és AndrelU Antalné Székelj B. u. 21. sz. alatt, Nagy Jenő és Dienes Gyula Miklós utca 13. szám alatt, dr. -Schwartz János és Nagylván Mária a KJÖSZ helyiségében este 6 órától. Január 12-én Leikauf Tibor és Farkas János az Ágoston téri ált. iskolában, Ferencz János és Ko­csis Ferenc a Köztisztasági Válla­lat Rózsa Ferenc utcai helyiségé­ben este 6 órától. Január 13-án Pajor Zoltán és Krassó Ferenc Ágoston téri ált. Iskolában, Berényi Ferencné és Storck Józsefné a Budai X. MN- DSZ-ben. Kovács Jenő és Mátray Mária Kossuth Lajos u. 447 sz. alt. Iskolában, Gabelics Józsefné és Martyn Ferenc Ágoston téri ált. Iskolában, Saági Pálné és Szilágyi József Villanytelep, Lég- szeszgyár utca, Tóth János és Acsádi Józsefné a nagyárpádi ta­nácsirodán este 6 órától. Január 14-én de. Steinmetz End­re és dr. Vörös Márton a Megyel Levéltár helyiségében Kossuth L, u. délelőtt 9—12 óráig, Január 15-én Mezei András és Fekete Józsefné a kertvárosi ált. iskolában este 6 órától fogadóórát tart. ; — Hol tartanak jelenleg az [aim amé 1 y í téssel ? — Hosszúhetényben szálli- tó és légaknát mélyítenek Itt a munkálatokat az el­múlt esztendőben kezdték meg. Jelenleg a szállítóakná nál 217 méter, a légaknánál pedig 215 méter mélységet értek el. — S milyen mélyek leszneS az aikinák? — A légaknát, és a szállíJ tóaknát is körülbelül 650 méterre akarjuk mélyíteni. — Mikor fejezik be az akna* mélyítést Hosszúhetényben? — Azt még pontosan meg- állapítani nem tudjuk, de előreláthatólag csak 1958-ra fejezzük be. — Addig ott nem is indul meg a termelés? — Nem. Talán csak 1959—* 60-ban. Ugyanis addig még az összékötövágatokat Is ki kell hajtanunk. Ezenkívül új aknaházat, lakóépületeket, iparvasutat, állomást és für­dőket kell létesíteni a hosz- szúhetényi új aknák kör- nyékén. — Hosszúlhetényieken kívül hol' mélyítenek még aknát? — István-aknán 445 mé­teres szállító és 380 méteres légaknát mélyítünk. Az ak­nák megépítése 1957-ben fe­jeződik be. Béke-akna tele­pei néhány esztendő múlva kimerülnek. Az István-ak­nai új akna lesz hivatva ar­ra, hogy a kimerülő Béke­akna termelését részben pó­tolja. — A feltárásokkal kapcsola­tosan milyen tervei vannak a Pécsi Szénbányászati Tröszt­nek? — Ebben az esztendőben hat rakodógépet ákarunk üz&$> eállítani, három kerü­letben. A gépek segítségével a nyolc órai munkaidő• ■'k mintegy 20—-25 százalékát megtakarítjuk, mert meg­gyorsul a feltárás. Ez egy másik lehetőség arra, „ a megnövekedett tervfelada­tokat ebben az esztendőben is sikeresen végrehajtsuk. A vasgyűjtő hónap eredménye: 813 mázsa vas és 774 kiló színesfém az Állatorvosi ügyeletes szolgalatot a város egész területén január 8- án reggel 7 órától, január 9-én reg- J gél 7 óráig dr. Révész Kálmán szakállatorvos látja el. Elsősegély- nyújtásnál vehető Igénybe. Lakás: Szabó József u. 9., telefon: 45-69. • A Baranya Megyei Mező- Égazdasági Termékeket Értéke- •sítő Szövetkezeti Központ je­lenti a vasgyűjtő hónap ered- 'ményeit. A megye földműves- szövetkezetei az úttörők segí­tségével a decemberi vasgyűjtő [hónapban 813 mázsa vasat és ;774 kiló színesfémet gyűjtöt­ték. A gyűjtésben legjobb ered­ményeket a magyaregregyi, karászi és kölkedi úttörők ér­ték el. Egyénileg Kolta Péter a Szentlőrinci Mezőgazdasági Technikum tanulója érte el i legjobb eredményt: 294 kiló vasat gyűjtött. Tulajdonképpen úgy kezdődött, hogy vala- k megitta a sörömet. A büfé trafikosátói ci­garettát vásároltam, s miire visszaléptem, — üresen várt a pohár. Namármost, az eset fölött vagy kedélyesen e’neveti magát az ember, vagy szigorú képet vág, összeráncolja homlokát és gondolkozik. Akkor fogja a ceruzát, hogy sebtiben felje­gyezzen mindent, ami bosszantó, ami ízléste­len és felháborító az I. és a II. számú büfé­ben. Nos? Tessék, e sorok tanúskodnak .: •. Belép a II. sz. büfébe egy középkorú férfi. A tacsony, lemnadHTSSs, tömött fékétebajszó, válláról hosszú szíjról lóg az aktatáska. Aféle rn’o^dfias, külszolgálatos hivatalnok lehet. — Körülnéz, majd első ténykedésként nagyot sercint a kőre. — Kérek egy adag töltött paprikát..; Kifizeti, viszi a tányért az asztalhoz, hozzá­97 evéshez Szóba eleeyedek vele. Kíván- < ' "üból, hogy vajon miféle ember lehet, aki i " köpdös a büfé közepén? Panaszkodik: — Hát most látja? Ez ebéd? Fizetek érte öt f intőt, aztán mit kapok? Egy kis szósz, da- r ’-ka hús . Ráadásul ez a füst. meg ez a 1 7. -ióéi-7ésű ember be sem jön ide ... Nem ártana az orrát belenyomni a tányér- 1 a. talán rájönne, hogy neki éppen nincs jr.np felháborodnl. A nevét kérdem Meghökkenve néz rám: — Mit képzel? Csak nem vagyok bolond, hmv aztán a párttitkár fülébe jusson ... S’fnlnaletkű. kiraínves ember. Annyit elitül, hogy techmkus Mohácson, valamelyik épít­kezésen. Gyanúsan vési «mér, s többet egy szót sem tudok kihúzni belőle. Tjiuké, Jő. ..Manei mejj, a töhiuek... szik le, hanem csak úgy, „menetkészen” fo­gyasztják el ebédjüket.' Ugyan, hogyan is jutna eszükbe valamiféle higiénikusabb, ízlése­sebb tálalást, felszolgálást követelni azért a néhány forintért?! Pedig... Megfigyelem, hogyan történik a felszolgá­lás. Vitári Jenőné felveszi a rendelést, majd néhány perc múlva visszatér: mindkét kezé­ben egy-egy tányér. Zsonglőr mutatványnak is beillő mozdulattal teszi le őket asztalra. — Nem lehetne esetleg ... hm ... tálcán és csészében kihozná a levest? Igaz, hogy ez bü­fé, de hát... a Nádorban, vagy a Hullámban így csinálják ... Csodálkozva néz rám* Tehát sok múlik a rendőrségen és a bíró­ságon is! De ha már itt tartunk, essék szó a büfék „törzsvendégeiről“ is. Hely: I. sz. büfé. Idő: délután 4 óra. Vihar- kabítosT negyven év körüli, jólmegtermett férfi támaszkodik az egyik asztalnál. Melléje könyökölök, egy ideig csendesen belebámu­lok én is a világba, majd a környezethez illő hangnemben megszólítom: — Mi van, Apám?!... Vállatvon, kiköpi a cigarettavéget, aztán A büfé belső részében »sztaiok vamvtk, ehoi az ..előfizetéses’' menüt felszolgr -•<. — Déliben elég nagy itt a forgalom Njasvészf hivatali és kereskedelmi dolgozókból tevődik össze a vendégsereg. Röpke félóra az ebédidő, mindenki siet, sokan még a kabátot sem te­— Tálcán? Csészében? Hát honnét ve­gyünk? Ez a legnagyobb bajunk, hogy kéz­ben kell kihordanunk az ételt, mert nem ka­punk csészéket. Vagy mondjak még valamit? Az egész büfében nem talál tizenkét késnél többet... Ezzel a tizenkét késsel eszik itt na­ponta többszáz vendég ... FVlöcvör nem hiszem el. De megerősíti és később saját szememmel láttam, hogy a hideg büfénél kocsonyához nem is adtak ki kést a vendégnek. Szegény töprenghetett, hogyan egye meg a sertéscsülköt. Bencze István csapos Is panaszkodik: — Két héttel ezelőtt este rövidzárlat volt. Csak néhány percig tartott, de azalatt eltűnt huszonhat féldecis pohár... Mit csinálhatok? Nem kotorászhatok bele a vendégek zsebébe! Nem bizony. De van más megoldás Is. Egyik vidéki városban történt, hogy egy asszony el­lopott esy kávéscsészét a büféből. A bíróság példát statuált: másfé1 évre ítélte. Az ítélet eredményét kifüggesztették figyelmeztetéskép­pen azok számára, akiknek ragadós a tenye­rük . . ava*- sem lopnak abban a büfében! Nem éri meg. '. , hanyagul odaveti: — Zűrben vagyok, hapsikám .;: — Éspedig? — Nincs „kéglim“... Elsírja, hogy a nyáron még csak valahogy megaludt fönt a dömörkapui autóbusz végál­lomáson. De aztán a padok eltűntek a meg­állóhelyről ..; — Hát most mit szólsz?! — méltatlankodik- — Mire való a tanács, ha még a dolgozóknak pádról sem gondoskodik? Hevesen bólintgatok. Bizony ... bizony!.;. A városi tanács igazán gondoskodhatna a munkakerülőkről, „csövesekről“, hogy a napi nehéz semmittevés után valahol álomra hajt­hassák fejüket. Ott kint Meszesen is ... Nem is értem ... annyi szép lakás .;. hm .:: — No látod!... — Aztán az ősszel lemen­tem az állomásra. Egy hét múlva „kiszúrtak a hék!“ Megyek a kisállomásra, ott is fűtik a várótermet, szélesek a padok, jól lehet aludni. Jönnek megint a „hék“.;. „No, Tus­kó, — mondom magamban — most aztán hova menjek?“ De engem nem lehet ám át­verni, apám! — súgja ravaszkásan. — Tudod, most mit csinálok? Este fölülök a háromne­'Hipen<’»”ps szemé Ívre. menyek Szentlőrin­alszom a váróteremben. Be van fűtve, keve­sen vannak ... jut ott hely bőven ... Neked is hapsikám! Jössze ma velem? Bólintok. Megyek. — No, akkor fizethetsz a Tuskó papának egy féldecit — és ezzel kedélyesen hátbavág. Megnyertem a Tuskó bizalmát. Persze, Tuskóról jó volna még többet is tudni, igaz-e? De ez bajos dolog. Hogy miből él, azt senki sem tudja. De ebből az euv esetből — s amit még hallottam róla — sok mindenre lehet következtetni. Karácsony estéjén beállít a II. büfébe és fontoskodó képpel keresi az üzletvezetőt. A zsákban — amelyet magával cipelt — gya­núsan mozgott valami. — Sanyi bácsi... Eladnám ezeket a jószá­gokat ... Olcsón ... Kibontja a zsákot, négy csibe piheg a fe­nekén. Ludmány Sándor üzletvezető elutasí­tó szigorral felel: — Tuskó, tetőled csak elefántot veszek, semmi mást. Arról tudom, hogy nem lopott holmi.; : Hasonló „törzsvendég“ még H. Manci is ez az alkoholista nö, akinek a szesz lassenJas- san megöli az agyát is. Vagy a fiatal H n'á- ria, aki nincs több 14—15 évesnél, de itt ólál­kodik naphosszat a férfiak körül... Egyelőre koldul. Vagy az a hét év körüli fiúcska aki ötven filléreket kunyerái a vendégektől s csak próbáljon valaki ne adni, azt rendreuta- sítja olyan ocsmány hangon, hegy hallatára felnőtt férfiak elpirulnak. cig — addig sohasem jön a kalauz — s ott Az éjszakai élet salakia a büfékben ver ta­nyát. Tolvajok, alkoholisták, munkakénünk lézengenek egyik asztaltól a másikig, kinézik a másik ember szájából a falatot, poharából az italt, a szerencsétlenség „mártírjaivá“ avat­ják saját magukat, pedig ... dolgozhatnának; Munka akad, — erejük, eszük is lenne hozzá* Csakhogy ehhez az kellene, hogv vénre ki­törjék a szemetet a büfékh'" Rab Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom