Dunántúli Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-08 / 7. szám

IRODALMI NAPLÓ Megjelenik minden hónap első vasárnapján II. évfolyam, 1. szám 195« JANUÁR É ' Hét köti» viteti KALÁSZ MARTON: Szabadságon Hajamat húzta és lerántott testemről minden takarót a nővérem, hogy fölébredjek se odakint már hat óra volt. Fölültem végre; szörnyű súlytól leeső pillám és fejem az ablakon át beszüremlő szürkületet csak nehezen tudta megszokni. Mégis aztán tengernyi biztatás után lekászálódtam fekhelyemről, nyúltam a lábbelim után, s ahogyan egyre könnyedébben vándoroltak rám a ruhák, Vgy simult hozzám a zajával sürgődő korai világ. Meg is mosdottam; könnyű pára sűrűit már reggelim felett. Szóltam Katinak, invitáltam magam mellé, de nem evett, ott babrálgatott a kredencnél; csak később láttam: mialatt szürcsölgettem, anyai gonddal rendezte csomagjaimat. Aztán búcsúztam, kezet fogtunk, még megkérdezte, hogy mikor jövök újra — és vastag könnycsepp tolult szeme sarkaiból. Láttára nekem is a torkom egy pillanatra elszorult; de kiugrottam az udvarra, amelyre zúzmara borult, s oly vígan szaladtam a kertig, hogy csillogva fölnevetett, —■ akár az őszutói reggel az ezüst szárföldek felett. E*Ida napok, Kern a tavalyelőtti szitkok verik a tisztuló eget, — sűrű, gubancos kertek alján cséplőgép zümmög; szem pereg. Vontató dv.rrog el naponta két pótkocsival az úton; a rakodók ütik a kártyát s dudorásznak a zsákokon. Tűnődj csak, mit ér két tinóval indulni így, hazafele?..-. Az asszony fattyaz, s megpakolja szótlan a szekeret vele. A konyhakert teli pipaccsal, száraz a hagyma, elfeküdt. Kacsolni kellene a szőlőt; pozdorja, bogár mindenütt. A közösben a silót hordják; jószáguk fénylik — s hogy kapál! „Bö keit tníetii a íecetei.. /' öregedett estévé az ► alkony, mikor megkocogtattam l Szabó Józsefék lakásának aj­* táját. Még tulajdonképpen vi- t lágos volt, de az árnyak már ; hosszúra nyúltak és szürke fá- l tyol borult emberre, utcára, f házra. ► Ahogy becsuktam magam ► mögött az ajtót, kizártam ezt ► a maradék világosságot is. ► Sötét volt odabenn. Csak pil­* lanatok múlva, mikor szemem ► hozzáidomult a mindent be- l lepő szürkeséghez, fedeztem l fel a fal mellé húzódó fiatal- l asszonyt, Szabónét. ► Bölcsőt, nekünk városiaknak ► olyan szokatlan, igazi bölcsőt ► ringatott, benne a Szabó csa- j Iád legfiatalabb tagjával, Ma­► rikával. A kései vendégek j azonban ritkán hoznak álmot t ajándékul, én sem hoztam. Az í eszmélő Marika kikerül a böl- l csőből és a sötétben most már í nemcsak az apró ablak tükre, ", hanem az új játékra ébredt t kislány szőke haja is világít. ► A sötétedő szobában kezdő­► dik a beszélgetés, azaz csak ► kezdődne, mert az asszonyka, - akit zavarba hozott a váratlan ► és ismeretlen vendég, a be­► mutatkozás után azonnal sza­► badkozni kezd a kérdések el- j len: t ■— Majd az uram;: Hívom 1 az uramat, majd ő megmond- í ja. i5 1 És már kiált is utána, nem i hangosan, éppen csak meg­► emeli a hangját. ► Alig telik el egy pillanat, ► már nyitják az ajtót. Nemcsak ► Szabó József jön sietve, hanem ► Laci fia, Szabóné apja — ► Stermenczky Imre — valamint ► az ő fia és lánya is. I Egyszeriben megtelik a ki- í csiny szoba. Megtelik embe- ; rekkel, hangokkal, gyöngyöző ► gyermeknevetéssel. Egyszeri- t ben otthonossá lesz a lakás. ► Mert eddig valami belső nyug- I talanságot, idegenszerűséget ► és megfoghatatlan ideiglenes- í séget éreztem itt. ► Mintha a ki nem mondott l kérdésre válaszolna, mondja ► el Szabó József, hogy csak a í napokban költöztek ide, még­► hozzá nem a faluból, hanem Ivánszöllősről, az ivánszöllősi pusztáról. Stermenczkyék pe­dig éppen az imént raklfák he­lyükre a bútorokat, most a villanyvezetékem babráltak va­lamit, azért is csavarták ki a biztosítékot. — Miért költöztek ide? Azt hiszem, nem tudják, melyikük feleljen a hirtelen kérdésre, az is lehet, hogy a szó a sötétben nehezen talál a fülekhez. Végre az öreg szó­lal meg, de előbb kucsmáját a fejebubjára löki, mint ne­héz munka előtt szokta: — Hát hogy belépjünk a termelőszövetkezetbe! Szabó József hozzáteszi: — Megmondom én az őszin­teséget: meguntuk már a pusz­tai életet. Elbeszéli, hogy az állami gazdaságban dolgoztak, keres­tek vagy havi 1000—1200 fo­rintot, de három év után vágy­tak már be a faluba. Az asszonynak eszébejut: — Csavarjátok már be azt a biztosítékot! Hadd lássunk va­lamit! Megtörténik. A fény mele­gen ömlik végig a szobán. A világosság még az esténél is nagyobb varázsló. Szemügyre vehetem az embereket. Szabó József | molkány,------------------------ kerekképü, em ber, olyanféle, akinek" min­dig a kezeügyében van egy­két tréfa. Felesége csinos asz- szonyka, de menekül a kíván­csi szem elől, elbújik a kályha mögé, a legárnyékosabb sarok­ba. Az após gondolkodó, ke- vésszavú embernek látszik, az idő, a munka levásta arcáról, testéről a felesleges zsírt, húst, arccsootjára feszül a bőre. A két Stermenczky gyerek már nem is gyerek. A lány eladósorban van, a fiú pedig akkora, mint az apja. De elég a nézelődésből, in­kább azt kellene megtudakol­ni, miért jött ez a két család ide, Villánykövesdre, mihez akarnak kezdeni. Folytatom hát a kérdezőskö- dést: És miért éppen ide jöttek? A világosságban már köny- nyebben megy a beszéd. Sza­bó József is megtalálja a sza­vakat: — Mert hallottuk a hírét ennek a szövetkezetnek. Hal­lottuk, hogy három igazán jó szövetkezet van a járásban, a pócsai, a devecseri és a kö- vesdi. Hát mi ide jöttünk. Mert belépni hönnvű — fűzi hozzá Stermenczky bá­csi. — Csak elhatározás kell. A többi már megy magától. — És mennyi időbe telik, míg az elhatározás megszüle­tik? Kell-e hozzá kilenc hónap? — Elég ahhoz egy óra is — feleli, majd a nagyobb nyoma­ték kedvéért megismétli. *■— Elég egy óra Is. Tamáskodom. Egy óra7 Olyan emberek lennének ezek a Szabóék, akik csak úgy Hü- bele Balázs módjára fejestug- ranak a vízbe, amíg nem tud­ják, milyen mély? Hát akkor itt baj van! Mert ritkán tar­tós az a házasság, amikor a legény első látás után eljegyzi, elveszi a lányt... Ki kell ismerni annak jó és rossz tu­lajdonságait, ki kell ismerni, hogy egymáshoz valók-e vagy sem, sőt, még az apóst és anyóst, az egész rokonságot is alaposan szemre kell venni, hogy a fiatalok jól rendezhes­sék be az életüket. A ház­vétellel sincs másként. A vevő bizony még az építészt, a kő­művesmestert is megkeresi, hogy megtudakolja: jó funda­mentumra épúlt-e a ház, tég­lából van-e a fala vagy vá­lyogból, nehogy rosszra adja ki a pénzét._.. És Szabóéknak, Stermenczkyéknek ehhez a nagy lépéshez elég lett volna egy óra is? Arcomra telepedhetett a csodálkozás, mert a fiatal gazda nevetve mondja: — Az elhatározás tényleg egy órába tellett, de azért én még a múlt nyáron kinéztem itt mindent. — Én meg a télen jártam itt — vall Stermenczky Imre, — Beszéltem az emberekkel, hogyan dolgoznak, mennyit keresnek.,; Kíváncsi voltam, hogyan élnek ezek a szövet- kezetesek. — Akkor hát mégsem egy óra, hanem egy teljes év ér­lelte meg ezt az elhatározást? Nevetnek. Hogyan hihettem egy pillanatra is, hogy ilyen nagy dologba ők egy órai meg­gondolás után belevágnak?? Stermenczky Imre most már valósággal dicsekszik, hogy mi mindent megtudott ő erről a szövetkezetről: — Mi még azt is megnéz­tük, hogy van-e az Alkotmány Tsz-nek adóssága... És nincs ... Ahol pedig nincs adósság, ott van jövedelem! Azon pedig nem kell csodálkozni, hogy érdeklődtünk, tudakozódtunk! Be kell mérni a terepet, mi­előtt járőrbe indul az ember, nem igaz? — Majd a zárszámadáskor, 56 őszén megtudjuk, jól mér­tük-e be! Ezt már Szabó József mond­ja és körülnéz a szobábam Mintha méregetné, hová is teszi majd áz új bútort, a szekrényt, az ágyat, talán még a rádiónak is kinézi a helyét.» De nem, rádió már van, ahogy én is szemlét tartok, észreve- szetm. És meglátom azt is, hogy szűk ez a szoba. Nagyon szűk. És a másik, hasonlóan apróka szoba is ugyancsak összeszorítja majd a Ster­menczky famíliát; Zárszámadás;:: Jövedelem.» Bizony bútor kell Ide, sőt, új házat is kellene építeni! ók azonban óvatosak. Nem­hiába mérték be a terepet jó­éi őre, most se tervezgetnek a vakvilágba; «— Uj ház? “ kap a szón a házigazda, *— Soká lesz még az! *— Két-három év — jósolom; Több kell ahhoz! — Hacsak nem kapunk ál­lami kölcsönt — bizakodik az öreg. — Állami hSicsSnt? | _ ké rdi a veje. — Nem kezdjük kölcsönnel itt az életet...;* Majd megnyomjuk a mun­kát :; | Ebben maradtunk. Nem is gondoltam volna, hogy egy ilyen kicsiny, húszon ötös villanykörte ilyen nagy- nagy világosságot tud terem­teni! —ami Éoven akhor| TTT»VT?VVTTTTVTVTVTWTTTTTVTTT¥TTTVVTTfTTTTTTTTTTTTTTT»» .»vív Lánycsapat kacarász a dűlőn.»; — Esős, de forró ez a nyár. 9 Alkonyodik .-.-.A csöpp lucerna rokkan vagy három hete kint. A dombról száz istálló-ablak a nyugvó napban lekacsint. BÁRDOS! NEMETH JÁNOS: TaUoidát Fát hozott a vaskos, nagy kocsis, erdő-szaga volt minden ágnak, s ahogyan szórta-dobálta le, a havas ágak muzsikáltak. Muzsikájukban madár aludt, madár-szájjal sípolt a sok ág, s a vak pince-mélyben is zenélt, zenélt a sok ágacska tovább. Hisz nemrég még fészket ringatott, madár-tanya volt lombja-törzse, a favágó is óvatosan, apró játék-hasábra törje, Gondosan rakjuk mi is tűzre, hogy érezzük azt a meleget, amikor még élő, nagy faként, eget, madarat ölelgetett, vonatból „HAZADNAK RENDÜLET­► LENÜL“ a címe annak a díszes ► kiadású és aprólékos gonddal ► összeválogatott könyvnek, ► amely a napokban jelent meg fa pécsi könyvesboltokban. Bé- fkés István összeállítása íróink, f haladó politikusaink és nagy- f jaink rajzolt és írott portréit Í tartalmazza. « RÓMAI KORI SÍRLELET­► RŐL ad hírt a szágyi községi ► tanács elnöke. Szántás közben ► ekevas fordította ki a régi fa- ► rágott sírkövet. Azt mondjuk, > amit az elnök is leírt: érdemes ; lenne vele foglalkozni, hátha ^értékes régészeti lelet került ; napvilágra. A NAGY LAJOS GIMNÁ­ZIUMNAK igen tehetséges ta­nárai vannak. Legalább is er­re utal Fábián István példája, aki a napokban fejezte be Gyu­la váráról szóló ifjúsági regé­nyét. Az izgalmasnak Ígérke­ző könyvet a Dunántúli Mag­vető Könyvkiadó adja az ol­vasók kezébe. Vtote&z IFJÚSÁG FIGYELEM! A november 7 kultúrotthon kis tánctermében január 3-án megkezdődött az év első tánc­iskolája. Hermann Ferenc tánctanár igazgatja a táncra vágyó fiatalokat — vannak vagy hetvenen. Kedden és csütörtökön este fél nyolckor megszólal a zene és a fiatalok új lépéseket tanulnak és gya­korolják a régi táncokat, hogy ne valljanak szégyent a far­sangi bálokon. Vonatom ablakából, a vidék felém lángol, a vörös nap, a sárga, hullámzó búzatábla és nyárfák árnya messze, az alkonyatba-veszve. Itt-ott. az utak mellett, disznó, tehén legelget, fcis gyerek, nagy ostorral, magába bosszút forral és fut a vonat-mentén, de elfogy gyerek, mellény, Magam is ilyen voltam, szárnyaltam égben-holdban, egy rezgő-nyárfa ága röpített Indiába, s a tócsa volt a tenger, az emlék szívemben ver. Nézd csak, egy Hs tanyából a vacsora-tüz lángol, a rőzse lila lángja, mint hogyha kiabálna: Juliska, Jancsi, Sári, gyertek be vacsorázni, PRÓBÁL A HONVÉDZE­NEKAR, Csáky Nándor ve­zénylésével. Mire készül? A pécsi vállalatoknál és üze­meknél rendezendő üzemi hangversenyekre. M i ndenki megtalálja majd kedvelt zenei műfaját A komoly zene ked- : velői Mozart „Don Juan“ ; nyitányát hallhatják, a köny- ' nyűzenei műsors zárnak kö- : zött magyar és sz ,vjet ope- retUnuzsika szerepelj MÉG EGY ELKÉSZÜLT MÜRÓL számolhatunk be az Irodalmi Napló noteszében. Galsai Pongrác befejezte „A feledés hajósai“ című tanul­mánykötetét. A kötetben Papp Károly, Cholnoky Viktor, Csáth Géza, Török Gyula és Gelléri Andor Endre munkás­ságát méltatja esszészerű írá­sokban. A könyvet ugyancsak a Dunántúli Magvető adja ki. * ZSÚFOLT HÁZ ELŐTT, a siker jegyében zajlott le szom­baton este a Pécsi Nemzeti Színház mindkét premierje. „A kegyelmes asszony“ és „Pá­risi vendég'1 további előadá­saihoz a szombat estihez ha­sonló sikert kívánunk, * VÖRÖS MARTON, a me­gyei levéltár vezetője újságol­ta: Elkészíti a műemlékvédel­mi albizottság a megye mű­emlék-kataszterét. A munka során számbaveszik Baranya valamennyi műemlékét és gon­doskodnak azok megvédésé­ről* MINTEGY NYOLCEZER SOR Goethe Faustjának má­sodik része. Ennek felét, négy­ezer sort Csorba Győző már magyarra fordította. Az eddi­gi lefordított anyagból kiderül, hogy a magyar közönség kivá­ló tolmácsolásban kapja majd a halhatatlan német költő re­mekművét, • NÉHÁNY HÉTIG csupán a megszokás hozta el a pécsi írószövetség tagjait a péntek esti összejövetelekre. E héten azonban már megkezdődik az 1956-os „idény“, a rendszeres vitaestek sorozata. Elsőnek Gyenis József elbeszéléseit bí­rálják meg a csoport tagjai, • KEDVES VENDÉG érkezé­sét várják Pécsre a hónap végére. Thurzó Gábor filmdra­maturg baráti látogatásra jön ugyan városunkba, de mind ő, mind a pécsi filmmel foglal­kozó, illetőleg forgatókönyv írásával kísérletező írók fel akarják használni ezt a kedve­ző alkalmat arra, hogy problé­máikat a neves filmszakem­berrel megbeszéljék, • SZERETNÉNK TARTAL­MASABBÁ, érdekesebbé ten­ni a Dunántúli Napló havi mellékletét, az Irodalmi Nap­lót. Kérjük hát olvasóinkat, hogy minél többen írják meg véleményüket, bírálatukat a lap szerkesztőségének, hogy ezeket figyelembevéve, jobban szerkeszthessük irodalmi mel­lékletünket* OLVASÓI KÍVÁNSÁGÁ­NAK ELEGET TÉVE gyak­rabban közöl elbeszéléseket a Dunántúli Napló, Ezentúl nemcsak az Irodalmi Napló­ban és a vasárnapi számokban jelennek meg rövidebb lélek- zetű szépirodalmi művek, ha­nem a hétköznapi számokban 9 KLUBOT LÉTESÍTENEK a közeli jövőben a pécsi újság­írók, írók, művészek, A klub azonban nemcsak a hivatásos kultúrmunkásoké lesz, hanem a sajtó és rádió tudósítóié, le­velezőié is. A kötetlen, baráti beszélgetések, a színvonalas műsorok hozzásegítik a kultú­ra hivatásos dolgozóit, hogy a tudósítókkal és levelezőkkel, valamint egymással folytatott eszmecserék és viták során kö­zelebb kerüljenek az élethez, a dolgozók mindennapi örö­meihez, gondjaihoz és ugyan­akkor a levelezők és tudósítók előtt szélesebbre tárják a mű­velődéshez vezető utat, • GAZDAG, TARTALMAS, ÉRDEKES életének regény­vázlatát írja egy eddig nem írogató embernek ismert elv­társ. Petka Miklós, a Pécsi Tejüzem igazgatójának önélet­írása egyúttal a romániai munkások életének hű rajzát is magába zárja. A felszaba­dulás előtti Románia munkás- mozgalmának, az egymás el­len uszított magyar és román dolgozók sorskozösségének ta­núbizonysága lehet ez a mű, amely már most, vázlatos for* mában is figyelemreméltó* j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom