Dunántúli Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-01 / 1. szám

MW JANTJÄR lt NÄPL Ö 8 PÁRT ÉS PÁRTfiPÍTfiS Ne feledkezzünk meg a gazdasági eredményekről! Vesetőségválasztó taggyűlés Mekényesen A kommunisták és a tömeg­■zservezetek nagy ünnepe volt a vezetőségválasztó taggyűlés a mekényesi Uj Alkotmány Termelőszövetkezet pártszerve­zetében. Az MNDSZ asszo­nyok örökzölddel és rózsáikkal díszítették az elnöki asztalt, a diszászták és az MNDSZ asz- azonyok virágcsokorral köszön­tötték az új vezetőséget A legjobban talán Cs. Barta hajós elvtárs, a pártszervezet titkára készült a nagy napra. Olyan beszámolót akart el­mondani, amelynek alapján a taggyűlés hónapokra meghatá­rozhatja a pártszervezet fel­adatait. A terv részben sike­rült is. A külpolitikáról pél­dául csak röviden szólt és ott is a legfontosabb kérdésekről, azután részletesen ismertette a pártvezetőeég két éves tevé­kenységét, különösen a Köz­ponti Vezetőség márciusi hatá­rozata óta végzett munkát, a tag- és tagjelöltfelvételt, a népnevelők munkáját, a tag- díjfizetést, a pártok tartást, és mindent, ázni a pártmunkához tartozik. Voltak azonban fo­gyatékosságai is a beszámoló­nak. Az egyik az, hogy csak általánosan beszélt mindenről, a pártszervezet több mint negyven tagjából például csak hármat dicsért meg és egyet sem bírált. Ez egymagában véve is hiba, de annál nagyobb volt a következő. A beszámoló ugyanis egy szót sem szólt a termelőszövetkezet gazdasági helyzetéről, arról, hogy mit tett a pártszervezet a termelőszö­vetkezet megerősítéséért, a na­gyobb terméseredményekért és mit kell tennie ennek érdeké­ben a jövőben. Aki ott volt, úgy érezte, hogy Mekényesen üresen járó motor a pártszer­vezet, ahol csak gyűlése znek, a népnevelők a házakat járják, a tagdíjakat fizetik, tag- és tagjelölteket vesznek fel — s mindennek egy szemernyi ha­tása sincs a szövetkezet életé­re és fejlődésére. A beszámoló legalábbis ezt a benyomást keltette — a taggyűlés vitája, a hozzászólások azonban en­nek ellenkezőjét bizonyították. Zsiga Sándor elvtárs, a ter­melőszövetkezet elnöke a kö­vetkezőket mondotta: „1953- ban mindössze 6,34 forint kész pénzt osztottunk munkaegysé­genként — mondotta — ma tizennégy forintot csztunk. 1954-ben 20,30 forint volt egy munkaegység értéke, ma 32,29 forint Nem sok — mondhat­nák egyesek. De — s ezt már senki sem vitathatja el — az idén a 32 forintból 50—60 fo­rint lesz. Erre mint a kőszik­la olyan biztos alap 125 ma­gyar vöröstairica törzskönyve­zett tehenünk 12 literes fejési átlagával, 314 sertésünk, 207 kiváló minőségű merinói ju- hunk, 565 hold elvetett gabo­nánk, 23 mázsa halivadékunk, 103 méhcsaládunk, teher­autónk és termelőszövetkeze­tünk minden ága. Az az 1200 000 forint, melyből a múlt évben 400 000 forintot te- hónistálló, 20 000 forintot júh- hodály építésére, halastóra, teherautóra és másra költöt­tünk, az Idén fogja éreztetni gazdagító hatását Ott tar­tunk, hogy ősszel a saját ter­mésű halpaprikásra saját ter­mésű bort vagy kisüstit iha­tunk s ha úgy tetszik, saját ter­mésű Jonathán almánkat akác­mézbe márhatjuk. - ” Ezekben 82 eredmények - ■ ben nagy részük van a mekényesi termelőszö­vetkezetben dolgozó komimul nistáknak. Olyanoknak, mint Oláh Imréné, Kocsis Istvánná, és Tóth Imréné sokgyermekes anyáknak, akik 300-nál több munkaegységet teljesítettek a múlt évben. A számadatoknak ez a pusz­ta felsorolása szinte megdöb­bentően hatott a beszámoló után. A kommunisták egymás­ra néztek a csodálkozástól, mert csak ekkor látták meg igazán, hogy sokévi fáradozá­suk meghozta gyümölcsét, és az a jövő, melyről egész éle­tükben álmodoztak, nem ígé­ret többé, hanem a közeljövő valósága. Ha a beszámoló a termelő­szövetkezet gazdasági helyze­tével is foglalkozik, akkor ezt a felismerést már a hozzászó lások elején elérhették volna. Cs. Barta elvtárs azonban at­tól tartva, hogy a sok gazda­sági résszel a beszámoló zár- számadási jelentéshez hasonlít, éppen az ellenkező végletbe esett. Nem történt volna ez meg, ha a beszámolót Cs. Bar­ta elvtárs és Puskár Imre elvtárs — a falusi pártszerve zet titkára — helyett a veze­tőség kollektíván készítette volna. A taggyűlés azonban a hiá­nyos beszámoló ellenére is el érte a célját, ami az egyszerű párttagoknak köszönhető. A termelőszövetkezeit pártihelyi­ségének öreg falai talán soha­sem láttak olyan lelkes embe­reket mint ekkor. Az ősz Al­bert István, a határozati ja­vaslat felolvasása után arra hívta fel a leendő pártvezető- ség figyelmét, hogy amit i taggyűlésen elhatároznak, azt feltétlenül hajtsa végre „szív. vei és lélekkel”, mert „mi egy családot alkotunk, a pártveze­tőség a mi családfőnk és a dol­gunk egy, megtenni azt, amit a párt mond.” A megválasztott új pártve­zetőség a biztosíték arra, hogy a határozatokból tettek lesz­nek. A nehéz munkában meg­őszült Kocsis Istvánná helyett fiát, Kocsis Istvánt választot­ták a vezetőségbe, ismét veze­tőségi tag lett Zsiga Sándomé „a termelőszövetkezet kiváló dolgozója”. Rostás János, a tsz legjobb takarmányoea, Kovács László és Cs. Barta Lajos. II vezBtöségválasztás hírei A siklósi járásban megtar­tott első négy vezetőségválasz­tó taggyűlésen a megjelenés — 90 százalékos — jónak mondható. A párttagság több­nyire ünneplőbe öltözve jelent meg a taggyűléseken. llétauu ‘zábS'zániadás A Uidtetyaá ... Jámbor Károllyal, a Pécsi Kokszművek párttitkárával be­szélgettem vagy kéthete. Ter­mészetesen az újságra terelő­dött a szó: — Sok mindenről írnak a Naplóban — mondta Jámbor elvtárs, — de a műszakiakkal «agyon keveset foglalkoznak. Megígértem, hogy legköze­lebb egy művezetőről írok, s éppen a Kokszművek valame­lyik művezetőjéről ;; A napokban aztán elmentem s természetesen a párttitkárt kerestem, hogy ha tippet adott, adjon tanácsot is!;; a Sokáig vártam, míg végre feltűnt az udvaron nyakig ola­josa*, munkaruhában. — Elnézést kérek — szabad­kozott — egy kis sürgős mun­ka volt, segítenem kellett.;; Fogaskereket marunk a szálí- lítócsigához. — Jámbor elvtárs is ott dol­gozott? — Igen, igen! Én is műve­zető vagyok.; ? — mosolygott a párttitkár. — Hát akkor kit javasol a kollégák közül? Kiről írjak és mit? — Majd elmondom, hogy mi a feladata a művezetőnek, az­tán elviszem öreg barátomhoz, Hámori Andráshoz. Róla ír­hat ... így kerültünk Jámbor elv­társ műhelyirodájába. — Ebben minden benne van! *— mutatta a műhelynaplót. •— Ebből kell kiindulni. Forgatni kezdtem a rojtos, olajos könyvet. Benne rövid, ceruzával írt sorok. Tömör be­jegyzések. Az egyik helyen ez áll: December 19. Generátor­javítás. — Mi volt ez a generátor- lavítás? — kérdeztem. Elmesélte. Tizenhetedikén kezdődött. — Éppen szombat volt. Már ko- ta reggel szétfutott a hír: — Baj van! Leszakadt a Roller-generátor rácsa! Gye­rünk gyorsan, mert elég az egész! Az emberek idegeskedtek. Mi lesz? — Leáll az üzem! — Jámbor elvtárs nyugalomra in­tette az embereket, pedig ta­lán legjobban ő izgult, hisz a karbantartó részleg vezetője. Megállapították a bajt. A rácstartó gyűrű eltört, ezért szakadt le a rács. Ha tovább is teljes tempóban üzemeltet­nek, elolvadnak a rácsok, a sa­lak pedig a légelszívó csőbe omlik, leáll az üzem ..; S épp szombaton, mikor legnagyobb a gázfogyasztás a városban .. — Csökkenteni kell az üze­meltetést, akkor nem lesz ol vadás! — határozott Jámbor elvtárs. — Át kell kapcsolni a gázvezető csöveket a tartalék MÁVAG-generátorhoz. De ki vállalkozik rá? Ha hozzányúlnak a csövekhez, öm­lik a gáz! Volt vállalkozó: Zsa- gár Károly lakatos csoportve­zető és társai. — Hány ember kell Zsagár elvtárs? — Három. * — Czinger, Ivánczi, Tarr! A szólítottak már indultak is szerszámmal a kezükben. ök bontják le a generátor felső részét, hogy hozzáférje­nek a többiek a töréshez... Vasárnap kihűlt a Koller. Kijavították a törött gyűrűket s kedden újra Indult a tüzelés, — Ilyesmi elég gyakran tör­ténik —• int le Jámbor elv­társ, mikor látja, hogy jegyze­telek — kicsit öreg már ami üzemünk. Húsz éve dolgozik felújítás nélkül, de mikor készült, ak­kor sem volt modern. No, de menjünk Hámori szaktárshoz, mert telik az idő. — Köszönöm. Nem megyek, mert már kész a riport!..; — Honnan? — Hát innen!,;; — muta­tom a műhelynaplót. — hiányzó sorokból! m T. M. A mekényesi Uj Alkot­-------------------- mány Tsz pá rtszervezetének taggyűlése még jobb lehetett volna, ha sásdi járási pártbizottság töb bet segíti a pártvezetőséget. Gregor Sándomé elvtársnő többször felhívta ugyan Cs Bairta Lajos elvtárs figyelmét a beszámolón javítani kell, ez azonban nem elég, az elkészí­tésben is segíteni kellett volna A legközelebbi taggyűlések elő készítésére mindenesetre tanulságul szolgál a mékénye si példa. A Pécsi Porcelángyár IV. sz.- alapszervezetében minta-veze- tőségválasztó taggyűlést tarta­nak. A taggyűlés előtt a nép­nevelők minden párttagot fel­keresnek, meghívják őket a taggyűlésre és figyelmeztetik őket, hogy bátran éljenek majd jogaikkal, bírálják a pártvezetőség és a tagság mun­káját, magatartását és tegye­nek javaslatokat a pártmunka megjavítására. Molnár elvtársnak, az alaip- szervezet titkárának az egész párttagság segített a beszámo­ló elkészítésében. A beszámo­lót január 7-ón vitatta meg pártvezetőség. Az a céljuk, hogy az úgy kerüljön a tagság elé, hogy minden lényeges vé­leményt tükrözzön. A pécsváradi járásban jó a vezetőségválasztó taggyűlések előkészítése. A 10-ig tartandó taggyűlésekre jó beszámoló­kat készítettek. A 10-e után következő taggyűlések sikerét azonban veszélyezteti, hogy az alapszervezetek felkészítésével megbízott aktívák keveset tar tőzkodnak kint a falvakban. Tótszentgyörgyön a vezető­ségválasztó taggyűlés ponto­san meghatározta az elkövet­kezendő feladatokat. Elhatá­rozták többek között, hogy ha­vonta I—1 tagjelöltet, vesz­nek fel, kéthavoniként értéke­lik egy-egy tömegszervezet munkáját és áprilisig legalább hat családot visznek a terme­lőszövetkezetbe. A szigetvári községi pártbi­zottság tagjai, népnevelői és aktivistái a vezetőségválasztás előkészítésében fontos fel­adatnak tekintik a pártsajtó terjesztését. Az elmúlt hetek­ben 108 előfizetőt szerveztek. A mozsgói kommunisták el­határozták, hogy a vezetőség- választás után — ami náluk már megtörtént, — két fiatal elvtársat adnak át a DISZ- nek, az ifjúsági szervezet meg­erősítésére. Azzal mindenki egyetért, hogy a katádfai Kossuth Tsz idei, harmadik zárszámadása sokkal jobb a korábbiaknál. Csak rá kell nézni az egy munkaegységre eső részese­déskimutatásra: árpa-zabból 2,36, cukorból 0,43 kiló jut — amivel kevés helyen dicse­kedhetnek, — és a búza, ku­korica, takarmányrépa, széna osztalékkal sem vallanak szé­gyent, mert futja bőven az országosan is kiváló, — sőt árpából első — átlagtermé­sekből. Amíg azelőtt mindig hiánnyal zárták az évet, most 53 ezer forint a nyereség és félmillióval gyarapodott a közös vagyon. De ahogy kiderül a szá­mokból, hogy a növényterme­léssel nincsen baj, ugyan­olyan szembetűnő, hogy a csoport állattenyésztése bi­zony gyenge volt az elmúlt évben. Különben nem járna csak 4,37 forint készpénz egy munkaegység után. Mvvel azonban csak ennyi jár, a ta­gok erősen elgondolkoztak a zárszámadási közgyűlésen és az elnök beszámolója meg a hozzászólások azt bizonyít­ják, hogy ezen sürgősen vál­toztatni fognak, úgyhogy a negyedik zárszámadáskor ne 40 forintot érjen egy munka­egység, hanem 50-nél is töb­bet Kérdés, mi volt a hiba? Mi volt az oka annak, hogy az állattenyésztésből a tervezett 136 ezer forint helyett csak 64 ezer a jövedelem. A tsz állatállománya tavaly semmit sem fejlődött. Októ­ber végén ugyanannyi volt a tehenek száma, mint 1954 november elsején, — vagyis 35, a sertéseké ugyancsak — 74. A tervezett 40 helyett csak 20 sertést hizlaltak. A sertésállománynál tehát in­kább visszaesésről beszélhe­tünk. Igaz, kísérletet tettek arra, hogy a fehér hússertés tenyésztéséről áttérnek a mangalica-tenyésztésre. A fiatal mangalicakocáktól azonban nem kapták meg azt a szaporulatot, amire számí­tottak. De a nagyobb hiba az volt, hogy a sertésgondozó hanyag munkája következté­ben a kismalacok kétharma­da elhullott. Későn váltották le a felelőtlen gondozót, aki tetemes összeggel károsította meg a közöst. Azóta meg­szűnt az elhullás, bizonyságul arra, hogy csak minden egyes tag lelkiismeretes, becsületes munkájával érhető el a kí­vánt eredmény, amely zárszá­madáskor — és főleg az állat tenyésztésben évközben is —• érezteti kedvező, forintokkal lemérhető hatását. Ez vonatkozik a szarvas■< marhák gondozóira is. Panni Ernő állatgondozó csak 6 óra után szokott megjelenni az istállóban, amikor a fejőnőle már 5 órakor ott vannak. Viszont ők, miután csarnok­ba vitték a tejet, mindig ha­zajárnak, ahelyett, hogy a teheneket gondoznák. Így az etetés is elhúzódik és itatás­ra csak úgy kilenc óra felé kerül sor. Ugyanilyen káros, hogy a hathónapos tenyész­bikák, amelyeket minden nap jártatni kellene, még jó­formán kint sem voltak az istállóból. Ezt gondozójuknak már többször szóvátették, de mindeddig süket fülekre ta­lált. Pedig egyáltalán nem mindegy hogy négy vagy ti­zennégyezer forintot kap a tsz egy bikáért. Jobb gondozással az egy tehénre tervezett évi 2,400 li­teres tejhozamot is könnyen elérhették volna, — noha a 2,003 literes hozam sem lebe­csülendő eredmény. De ép­pen azért, mivel van még ja­vítanivaló a gondozók mun­káján, az elért 2,003 liter ko­rántsem a felső határ. Egyébként arra, hogy ka­tádfai Kossvth-nak egy év múlva fejlett állattenyészté­se legyen, minden lehetőség megvan. Kukoricából holdast- ként öt mázsával több ter­mett a tervezettnél, — ez el­sősorban az asszonyok szor­galmát dicséri — takarmány- répából pedig mégegyszer annyi — 400 mázsa — volt az átlagtermésük. A többi takarmányt — a bükköny ki­vételével — a legnagyobb ne­hézségek ellenére is idejében és jó minőségben betakarí­tották. És a tervek is bizta­tóaki Többek között február ban saját tenyészetükből .?# sertést állítanak be hizlalás­ra, maid júniusban újabb ti­zet. Szép pénzt jelent a tíz szerződéses húsbika hizlalása is. főleg úgy, hogy ötöt ezek­ből ők nevettek. De egyet nem szabad elte- lejteniök a Kossuth tagjai­nak. Azt. hogy mindenkép­pen rajtuk múlik, valóra- válnak-e a tervek. A feltéte­lek biztosítva vannak, már csak áldozatos, kitartó mun­ka kell hozzá, olyan, ami­lyent az elmúlt évben a nö­vénytermesztők végeztek, az egész falu csodálatára, — és nem hiába. W. V. Ajándék a „SZABAD EURÓPA“ Máiénak Karácsonykor a „Szabad Európa” Rádió — az emlékeze­tes üzenettel — „kifutotta" magát. E nagy balfogás után — amely immár ki tudja hányadszor felkeltette minden magyar es nem magyar dolgozó felháborodását — nehezen talál a ka­rácsonyi üzenethez hasonló pimasz témára. Sok gondja lehet tehát „Szabad Európá^-ruak. Felismerve ezt a keserű sorsot, segítségére sietünk és átnyújtunk néhány hírt, amelyet azon­nal átalakítottunk „szabad európásra”, megtakarítva ezzel az átírás, a torzítás, a hamisítás fáradalmait is e rágalmazókedvü rádiónak. íme, a hírek. nyilvánvaló llesz, hogy a Pé­csett gyártott láncokba több mint félmillió szerencsétlent vonszolhattak rabigába. 1955-ben'is az ország min­den részéről eljöttek a bányá­szok, munkások, tsz-tagok, tisztviselők, értelmiségiek, hogy szabadságukat a szakszer­vezeti kezelésben lévő Mecse­ki Üdülőszállóban töltsék. 880 fizikai dolgozó, 500 műszaki, 1032 szellemi foglalkozású és 1200 egyéb beutalt töltött a Mecseken két szép hetet, ösz- szesen tehát 3612-en ptiientek a Mecseki Üdülőszállóban. Égy-egy beutalt kéthete„ üdü­lése csupán 1U forintba ke­rült. Ugyanez „Szabad Fúróra“ módra: Az egykor jóhírű Hotel Kikeletben (Mecseki Üdülő­szállóban) tavaly tumultuó­zus jelenetek játszódtak le. A gyönyörű szállóban 3612- en szoroskndtak az egy év alatt, és jellemző a nép nyo­morára, hogy a 112 forintos ellátás mellett sem maradt senki két hétnél tovább,., A pécsi Mezőgazdasági Szer- árugyárbam 1955-ben 647,1 ton­na mezőgazdasági láncárut gyártottak. A rudazó-, kerék­kötő-, kötőfék-, saroglyalánco- kat a kiskereskedelmi válla­latok már áruba is bocsátották. Az üzem egyébként 103,1 szá­zalékra teljesítette éves ter­vét. Ugyanez „Szabad Európa“ módra: Szegény, vérző hazáinkban a terror már elviselhetetlen méretéket öltött. Ennek dön­tő bizonyítéka: egy pécsi üzem tavaly több, mint 647 torma láncot gyártott. Ugyan kinek készült volna ez a rengeteg lánc, ha nem a be­börtönzött, rabságba vetett, meggyilkolt hazafiak milléi- nak. Ha azt számítjuk, hogy a vasfüggönyön inneni or­szágokban egy kiló lánc teljesen elegendő egy ember megbilincseléséhez, akikor A közlekedés megjavítása, a pécsi utasok kényelmének biz­tosítása érdekében a Pécsi Közlekedési Vállalat hat új Ikarusz autóbuszt rendelt. Az új autóbuszokat még ebben az évben megkapjuk. Ugyanez „Szabad Európa“ módra: Az éhező, legyengült ma­gyaroknak már Jártányá ere­jük sincs. A iminfcaverseny kizsarolt, elcsigázott áldoza­tait éppen ezért autóbuszok­kal szállítják munkahelyük­re és onnam haza — termé­szetesen szigorú felügyelet mellett. Kalauzoknak öltö­zött rendőrwplclik figyelik minden szavukat, minden mozdulatukat és ha a kor­mánynak nem tetsző dólgot művelnek, többhavi gyalog- járásra ítélik őket A Pécsre érkező új hat busz éppen ez­ért a kommunista terror újaibb eszköze lesz, A siklósi várban — amelyet 1955 tavaszán kezdtek helyre­állítani — idén tovább foly­tatják a restaurálási munká­kat. Helyreállítják a nemesi börtönöket, visszahelyezik ere­deti állapotába a kinzókamrát, a kínzóeszközöket, izzító kohót is beleértve. A vár keleti szár­nyában pedig létrehozzák a ba­ranyai művészek alkotóházát. Ugyanez „Szabad Európa“ módra: Szegény Magyarország! Szegény magyar nép! A rendszer már nem elégszik meg az eddi® rémtettekkel — kínzókamrát létesít az elégedetlenek, a kolhozelle­nesek meggy ötrésóre. Nen elég, hogy elvették fárad­ságos munkával szerzett föld­jeiteket gyáraitokat most még a húsotokat is tüzes vasakkal tépik! Különösen a művészek forognak nagy ve­szélyben. Az alkot óháznak álcázott börtönökből állító­lag — még meg nem erősí­tett hírek szerint — föld­alatti folyosók visznek majd a kínzókamrába. Szegény Magyarország, szegény ma­gyar népi És miután így segítettünk ajándékunkkal „Szabad Európa" szabadon rágalmazó rádióján, hadd idézzünk egy közmondást: a rtffV'0 embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát...." . példák azt mutatják, hoc-- ami az emberre, az a rádiókra w vonatkozik! .. —ami

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom