Dunántúli Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-03 / 2. szám

1986 JANTTÄR 3 N A P L ö 3 PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTfiS / A párttagság kollektív tapasztalatára épül a beszámoló Teremtő öt esztendő Már csak néhány nap vá­lasztja el a Pécsi Bőrgyár box- bőr alapszervezetét a vezető- ségválasztástól. A régi vezető­ség január másodikán tartotta utolsó ülését, ezt követve pe­dig rövid idő múlva meglesz a taggyűlés is. A pártvezetőség két éves munkájáról ad szá­mot, ezen belül elsősorban a Központi Vezetőség márciusi határozata óta eltelt időről. Ez a számadás csak akkor lehet eredményes, ha a beszámoló készítésének munkájában részt vesznek a párttagok és meg­hallgatják a pártok'ívüli dol­gozók véleményét is. A box- bőr gyárrészleg alapszervezete megteremtette ennek előfelté­telét. A jó munka a szervezéssel kezdődött A vezetőségi tagok elosztották egymás között a tennivalókat. Katies Lajos vezetőségi tag a művezetőket, Bank Ferencné vezetőségi tag a pártbizalmía- kat hívta össze. A népnevelők elbeszélgettek minden dolgo­zóval — párttagokkal és pár- tonkívüliekkel egyaránt, — tapasztalataikról pedig be­számoltak a pártcsoportbizal- miaknak. A pártcsoportbizal- miak írásban rögzítették a hal­lottakat, melyek végülis Ba­logh Istvánné, az alapszervezet titkárához kerültek. A pártbi­zalmiakhoz hasonlóan „jelen­tést“ írtak a műszaki vezetők is, kommunisták és pártonki- vüliek egyaránt, A tömegszervezetek — a DISZ és a szakszervezet — a pártszervezetet követve, ha­sonlóan szervezték meg mun­kájukat. A DlSZ-csoportveze- tők a fiatalokat keresték fel, a szakszervezeti bizalmiak a szakszervezeti tagokat. Az el­beszélgetések tapasztalatait nemcsak Balogh elvtársnőnek jelentették, hanem a gyári DISZ-bizottságnak és az üze­mi bizottságnak is. Azok az önálló beszámolókból egy ösz- szevontat készítenek, melyet végül minden alapszervezet­hez eljuttatnak. Ez lett volna a beszámoló elkészítésének szervezeti ré­sze. Most lássuk a tartalmat A pártvezetőségi tagok és megbízottaik a pártcsoportok munkáját ellenőrzik. Fernen­gel Ernő vezetőségi tag meg­állapítja, hogy „az utóbbi idő­ben sokat változott Strasser József pártcsoportvezetó. — Rendszeresen eljár szeminá­riumokra, otthon is tanul és minden reményünk megvan arra, hogy munkáját a jövő­ben jobban fogja végezni.“ — Mást ír Szakala Ferenc kom­munista művezető a Magdó József pártcsoportról: „A fel- világosító és nevelőmunka el volt hanyagolva, a pártcsoport- értekezletek ritkán lettek meg­tartva — írja. — A pártcso­portvezető munkáját csak né­ha és akkor is felületesen el­lenőrizte a vezetőség.“ Az ap­róbőr és kikészítő műhely pártcsoportját viszont megdi­cséri Kovács Gyula kommu­nista művezető, mert „az új cikkek termeléséhez szüksé­ges új technológia bevezetésé­nél komoly segítséget kaptunk a műhely dolgozóitól, elsősor­ban a kommunistáktól, Rőder Istvánné, Krancz Ádámné, Ku~ bescha Gézáné elvtársaktól és a többiektől.“ A kommunista és pártonkí- vüli műszaki vezetők legin­kább a termelésről jelentenek. Megírják az eredményeket, a hibákat és azt, hogy miben nyújtott segítséget a pártve­zetőség és a pártszervezet. A legértékesebb ezek közül Ba­jomi László kommunista gyár­tásvezető észrevétele. Ez a 4 oldalas sűrűn gépelt jelentés végighalad mind a kilenc üzemrészen s oly átfogó és részletes, hogy bízvást fel le­het használni majd a beszá­moló termelési része gerincé­nek. Bajomi László elvtárs a két éves munkát értékelve a legtöbbet a Központi Veze­tőség márciusi határozata óta Mintha a magamé lenne Gyakran előfordul, hogy két ember egyszerre vásárol új ruhát s mégis az egyiké to­vább tart, mint a másiké. A gondozott és gondozatlan ruha minden esetben tükrözi a ru­ha gazdájának jellemét, vi­szont ha már gépről van szó, annak tisztasága vagy éppen ellenkezője már a munkához való viszonyra is enged kO- vetkez'etni. Ezekkel a gon­dolatokkal keressük meg Ke­rék Józsefet, a pécsi szénbá­nyák magas főműhelyének egyik legöregebb esztergályo­sát. A szürkére mázolt MVE tí­pusú kétezermilliméteres ;súcs távolságú esztergapad mar messzire elválik a többitől. Közelebb lépünk a géphez, mely úgy hat, mintha épp az előbb szidolozták volna. A fo­gaskerékszekrényen egy kinyi­tott szemüvegtok, mellette a szemüveg. Kerák elvtárs meg­lepően tiszta munkaruhában van, olajfoltokat csak a kabát ujjún látni s közvetlen ott, ahol ráhajol a gépre. — Ugye új a gép? 1— ér­deklődünk. Kissé elgondolko­zik, mintha pontos dátumot akarna mondani, — Igen. Uj.;; öt éves ;:. S a válasz újabb kérdést szül: — Hogy lehet, hogy még min­dig. ilyen újnak tűnik. — Aki szereti a szakmáját, a gépét, az az élettartamát is meg tudja növelni. En kar­bantartom, tisztítom, olajo­zom, szóval ápolom, mintha a magamé lenne. — Nincs is rá panaszom.. Kis préselt papírt látunk az esztergaszánon. Vajon mire jó ez egy esztergályosnak? — A kulcsokat rakom rá, amire mindig szükség van, így nem karcolódik az ezred- milliméteres pontosságúra megmunkált csúszófelület, a papír megvédi a kopástól, az Ütéstől. De aki már látott eszterga padot, annak valami más is feltűnik a gépen. Igen, az a kis tepsi, ami az esztergaszán elé van erősítve. Más gépeken ilyesmit nem igen látni. — Ezt már én szereltem ide. Egy ilyen javítóműhelyben sokféle munkát végez az em­ber. Esztergálunk öntöttvasat, acélt, színesfémet. Az öntött­vas homokos, a tepsi viszont megakadályozza azt, hogy a csúszófelületek közé hulljon. Na meg azért is jó a tepsi, mert könnyebben szét lehet válogatni a forgácsokat. Természetesen a rongy, az esztergályos „ruhakeféje“ is elválaszthatatlan ettől a gon­dozott masinától. Ott találjuk a szántól kissé jobbra, de az­ért kéz alatt. Szerencsére né­hány pillantást is vethetünk Kerák elvtárs szekrényébe. Azért nyitotta ki, mert a „le­szúró“ kést akarja megmutat­ni, aminek használatát nem­rég tapasztalatcserén a Sopia- na Gépgyárban is bemutatták. Erre még jól emlékszik, s hogy is ne emlékezne, azóta vala­miféle nyugtalanság fogta el, erről így beszél: — Jó volna többször elmen­ni ilyen tapasztalatcserére, csak az a baj, hogy nálunk nem igen gondolnak erre, még a szakszervezet sem, pedig mi is sokféle munkát el tudunk végezni. A múlt évben három villanymozdonyt újítottunk fel. Nagy munka volt. A ten­gelyeket és a csapágycsészéket én munkáltam meg. A tapasz­talatcserék még többet nyújta­nának, még többre volnánk képesek. Jó volna nálunk is alkalmazni menetvágásnál az önkioldót. Ez az egész munkát meggyorsítja, pontosabbá te­szi, csak meg kellene csinálni. Elismeréssel fogunk kezet Kerák elvtárssal, mikor elbú­csúzunk. A művezető, Haág József azonban még mond va­lamit: — Kerák József nem­csak a gépére pedáns, hanem a munkára is. Az egyik leg­jobb esztergályosunk, amit rá­bízunk, azt úgy kell tekinteni, hogy biztosan sikerül. elért eredményekkel foglalko­zik. Elmondja, hogy „az 1955- ös évben 1954-hez viszonyítva majdnem mindenhol fejlődés tapasztalható ... Harminchat százalékkal növekedett meny- nyiségi termelésünk, minőségi munkában még nagyobb ered­ményeket értünk el.“ Megál­lapítja, hogy az olcsóbb minő­ségű nyersbőrből új technoló­gia bevezetésével kiváló mi­nőségű készbőrt gyártanak, mellyel több, mint fél millió forintos megtakarítást ért el a gyárrészleg, nem számítva azt a nagy összeget, melyet ál­lamunk nyer az olcsóbb kül­földi bőrök vásárlása révén. „A sertésszőr nagy részét im­portálnunk kellett tavaly • — írja — most meg magunk ter­meljük új technológia alkal­mazásával.“ Hosszasan lehetne még sorolni azokat az ered­ményeket, melyeket Bajomi elvtárs az önköltségcsökken­tésről, a választék bővüléséről és másról ír, de elég, ha arra emlékezünk, hogy a Pécsi Bőr­gyár az idén már háromszex' nyerte el az élüzem címet és minden reményünk megvan arra, hogy negyedszerre is el­nyerik. Bajomi László elvtárs rész­letesen szól a pártvezetőség segítségéről. Több, mint egy hónappal ezelőtt eltört a kompresszortengely s veszély­be került a tervteljesítés. A pártvezetőség és az üzemi párt- bizottság közbenjárására azon­ban hamarosan szereztek egy másikat a Pécsi Szénbányá­szati Tröszttől, melyet a törés után egyhuszonnégy órával már a gyárba is szállítottak. Az eredmények részletezésé­hez hasonlóan ostorozza Ba­jomi elvtárs a hibákat. A le­endő új pártvez'tőség segítsé­gét kéri, mert „még mindig egyenetlen a termelés“, mert a munkaverseny lendülete kis­sé visszaesett. Javasolja, hogy a műszaki vezetőket egyszer minden hónapban hívja össze a pórtvezetőség és beszél a jö­vő évi tennivalókról is. A pártbizalmiak jelentéseik­ben a pártcsoportoK életéről, azok sokirányú tevékenységé­ről írnak. De a legtöbbet az ifjúság helyzetével foglalkoznak. Szalay László elvtárs például így ír róluk: „Az ifjúság ügye mindeddig csak vajúdó kérdés maradt. — Nem fordítottunk keiló gon­dot nevelésükre és ezért nem A víztorony tetejéről az egész környéket belátni. Szélei i “nagy egybefüggő táblák. Mintha csak az óriások biro- i dalmát látnák. És apró gyufaskatyulyák balkéz felől a liptódi emelkedik a tagjelöl*felvételek á házak s a babarci út — a két falut összekötő s az állami gaz- száma. Nincs a DISZ-nek egy $ daság kerítését is érintő makadám — meg cérnaszál erős s egységes aktívahálózata amely nevelni és segíteni tud­ná a fiatalokat...“ Lassan, szitálva permetez az eső. Hull-hull a sok eső* csepp fáradhatatlanul... Ki tudja hányadszor locsolja már a J babarci állami gazdaság földjeit? Hányadszor azóta, hogy la- tüzték a karókat a határban és kijelölték a mesgyeszéleket: ez pedig az államé itt! nyegére. Az alapszervezet d Hogy is volt csak?... A nagy sárban Babarc felől néhány párttagjainak száma mégha-1 ^ fiatalember érkezett, a régi, düledező kulákmajorban ütötték ladja a százat, tagjolúltjük* fei tanyájukat és azt mondták: pedig csak egy van. Ennek aj — Uj életet teremtünk ezen a tájon! tarthatatlan és nyugtalanító al-J Uj életet?... Nagy ígéret! Különösen nagy ígéret a cseléd­lapotnak akarnak véget vetni (( sorsba, sommáslíenyérbe belekeseredett liptódiaknak, babar- a kommunisták, amikor az ú:i , ciaknak, magyaroknak, németeknek.... pártvezetőség segítségét kérik. J Bizony nem ment az egyszerre! Idő kellett hozzá, évelt, Hozzájuk hasonlóan tesznek a hosszú évek... De napról-napra, hétről-hétre, hónapról-hó- DlSZ-csoportvezetök is, akik , napra megvalósítottak egy parányit. közül Láng László azt kéri a ( Egy géppel kezdték, egy ócska, klvénhedt traktorral, bért pártszervezettől, hogy a be- fogatok végezték a többi munkát. Állat alig volt az istálló- számoló részletesen foglalkoz- i ban, de ha lett volna több, se tudták volna hova tenni. A dőlt zon a DISZ-szel, segítsék őket () gozók a leömyékbeli falvakból gyalogoltak ki reggelente, de újabb DISZ-csoportok megala- £ tavasszal vagy ősz felé, amikor az esőzések jöttek, még a gu­micsizma szárába is befolyt a sár. A sári... az volt a legnagyobb átkuk. Elzárta őket a kül­világtól: a földesúton se kocsival, se traktorral nem lehetett járni, legfeljebb ha lóháton. Ha valaki megírná a gazdaság históriáját, százszámra akadnának róla történetek. Kliegs- hauser József üzemegységvezető felesége majd az életét adta miatta. Vakbélgyulladása volt s csak egészen az utolsó pilla­natban tudták elvinni orvoshoz. De a sok balszerencse s kínlódás nem zúzta tönkre az emberek kedvét s akaratát. Hogy az egész vezetőség egy szo­bában aludt, a bérelszámoló irodában, ahöl az egyik sarok­ban voltak föltetejezve a szalmazsákok, s aki később érke­zett, annak már nem jutott hely?... S hogy nem volt még kításában, a tagtoborzásban egy leánytanácskozás létreho­zásában és a többiben. A szakszervezeti bizalmiak közül Halász Ilona és Hor­váth Mária a munkaversenyek elindításához és szervezéséhez, továbbá a versenyeredmények nyilvántartásához kérnek több segítséget. Jellegzetes szak-1 üzemi konyha? Egyszer az egyik, majd a másik dolgo­szervezeti kérdésről ír Szalay <’ felesége főzött nekik, ha már nagyon ráéheztek a meleg László pártcsoportbizalml be-! ételre. QSak jóval később történt már, hogy összeadtak pénzt, számolójának másik részében, < s egy 300 forintos „tőkével" megalapozták közös konyhájukat. aki sorbanállás nélküli szín- i a csepeli munkáMgazgató, Vimi Joachim, Kiss Pál, az agro- ház- és mozijegyet kér a dől- * nómus és a többiek dacoltak a bajok mindezredikével, belete- gozóknak. a metkeztek a munkába és dolgoztak éjjel-nappal, kezdetleges Nincs is talán a gyárrészleg-} körülmények között. nek olyan problémája, melyre a feljegyzések ki ne térnének. Soha, egyetlen pártvezetőség- választás előtt sem lehetett olyan lelkesedést, mozgást ta­pasztalni, mint most; a veze­tőségválasztás a gyárrészleg szinte minden dolgozójának közügyévé vált. Igen jellemző erre a következő eset is: A pártvezetőség senkitől sem kért határozati javaslat-terve­zetet, Villányi János művezető ( és Magdó József pártcsoport-( bizalmi mégis írtak egyet, melynek kilenc pontjában megannyi érték rejtőzik. A beszámolót külön ülésen vitatja meg a pártvezetőség. A kincset érő észrevételek, ja­vaslatok garmadából már, könnyű lesz a beszámolót bsz- szeállítani, s bizonyára jó is lesz, mert a pértvezetőség, párttagság és a pártonkívüliek kollektív bölcsességére, tudá­sára és tapasztalatára épül. Magyar László Teremtő öt esztendő!... Mi minden történt ez idő alatt! I Ahogy az ötéves terv programjába vette, egymásután kapták i a gépeket, traktorokat, aratógépeket, kombájnokat... A mun­ka nehezét a gép vette át. A felszabaduló kezek az új földek­hez kellettek. Mert egyre gyarapodott a terület. Uj és új üzem i egységeket csatoltak a gazdasághoz. Több állat is kellett, hl- i szén trágyázni kell a földeket. De az állatoknak hely kell, i födél, ahová télen behajtják őket. S 1950-ben megindult a nagy építkezés. Ami itt van — mutat körbe Márton Pál agronőmus — i mind azóta épült. Azok ott az istállók. Külön a teheneknek, lovaknak, növendékmarháknak. Mikor az építkezés elkezdő- i dött, még víz se volt, kocsik hordták fel lajtokban a faluból a földesúton. Azóta épült ez a torony is, meg a makadám i is. És épült még munkásszálló, raktár, gépszín, sertésszállás. 1 egy házsomyi fürdőszobás, parkettás lakás. Egész kis falu a dombtetőn. És épült kultúrotthon, ahol már pesti színészek is felléptek. És épült üzemi konyha, ahol olyan finom kirún- tott csirkét ettem, hagy a pécsi éttermekben sem különbet. Épült!... öt esztendő alatt, küzdelmes, teremtő, öt esz- 1 tendő alatt. S az eredmények?... Oklevelek beszélnek róla a faion: „A legkiválóbb szarvasmarha tenyésztő állami gazdaság". Má- 1 sík: 1952-ben Babarc volt a legjobb kukoricatermelő gazda­gság. S tavaly?... A legelsők közt végeztek a vetéssel, 100 iholdon 1801 mázsa rozsot termesztettek, 28 borjúval nagyobb l a szaporulatuk, mint a tervezett ... Uj életet teremtünk — ígérték akkor ott, esztendőkkel ez- i előtt — kicsit egymásnak, de valójában az ország népének — • a gazdaság fiatal vezetői. Uj életet teremtettek s ez az új élet úgy lüktet hazánk új életében is, mint a cseppben a tenger. O. GY. A tecímológiai fegyelem — a minőség alapja Iparunkban egyik leg- szoló, amelynek ítO százalékkal ton, és elhajlik préselés után fontosabb nagyobb a teljesítménye, mint a lap. Ez pedig már selejt! a régi gépnek. A i észleges kor- A préselőben a légprés ke­szerűsítés emelte ugyan a tér- retébe helyezik a koptatórészt, melékenységet, s így végered- ráterítik a hátbetont és öt má­feladat a termékek minőségé­nek javítása. A legtöbb válla­latnál ugyanis sok még a se­lejt, sok a harmadosztályú, vagy csökkentértékfl áru. Mi ennek az oka? „A selejt kút- forrása az esetek túlnyomó lö!*'-,égében a technológiai fe­gyelem hiánya“ — állapítja meg a Központi Vezetőség no­ményben elérte a célját, de nem oldotta meg teljesen a problémákat. A helyzet az, hogy a mozaik gyártó részleg régi, még kapitalista időkből megmaradt korszerűtlen, szűk, sötét csarnokban termel. A kot használtak. Legújabban aztán bevezették a nagy kvarc­tartalmú, durvább szemcséjű diósdi homokkal való csiszo­lást. A termelékenység 40 s/á­vemberi határozata és felada- zsúfoltság, az ellenőrzés ki- tul tűzi ki, hogy „... rendszc- sebb lehetősége, s a gyakran átlagot véve alapul, 12 száza­lék volt, 1955 nyarán és őszén augusztus szeptember október november résén javítani kell a termelés technológiáját, fokozatosan meg kell valósítani a meglévő berendezések részleges, illetve teljes rekonstrukcióját, vala-, pedig így alakult: mint új, termelékenyooo be­rendezések, gépek munkába állítását.“ Nézzük meg a pécsi Cement- áruipari Vállalatnál a techno­lógiai fegyelem betartásénak fontosságát, s általában a tech­nológia helyzetét. A Cementáruipari Vállalat legnagyobb üzeme a mozaik­lap gyártó részleg. A vállalat 1951-ben vált ki a Magasépí­tési Trösztből, s meglehetősen kezdetleges berendezésekkel önállóan kezdett dolgozni. Ek­kor még a mozaik-ittp üzem­ben is számos munkafolyama­tot, korszerű berendezések hiá­nyában — kézzel végeztek. A fokozottabb kezésekhez kellett, ezért gépeket kaptak, ra kerüljenek, mert lecsiszoV va ezek teszik széppé a lap felszínét. Ezután az anyagra ráengedik a présfejet, és ná- rom másodpercig préselnek. Ha rövidebb a préselési idő, rossz anyag megtették hatású- akkor puha lesz a lap. — Ez kát. A selejt 1954-ben az évi szintén selejti sodpercnyi vibrálás után pré- zalékkal ugrott s szebbek let- selnek. A vibrálás azért kell, tek a lapok Is. A fínomcsUzo- hogy a nagyobb szemcsék alól- lásnál pedig gépek munkaba­állításával biztosították a 100 százalékos minőségi emelke­dést. A téli időszak nehezíti a mo- zaiklapgyártásL A nyersanyag — a homok és a kavics — 7.5 százalék 7.9 százalék 8.5 százalék 3.4 százalék A mozaiklap gyártás kényes feladat. Hacsak egy mozzanat­nál nem tartják be pontosan a technológiai utasításokat, A préselésnél tarra Is kell 1 — ügyelni, hogy időnként letisztítsák a présfejet, a keretet és az alatta lévő PVC-lapot, amelyre a nedves anyagot terítik. Ha a tisztításról elfeledkeznek — egyenetlen, görcsös lesz a lap felülete, és így csúnyább, bar a tömítőben még lesimítják. Kísérhetnők tovább lépés­megfagy, nagy nedvességet szív magába és ez nehezíti a munkát. Ezen úgy segítettek, hogy gőzzel fűtött csövekre helyezett vaslemez lapon ki­szárítják az anyagot felhasz­nálás előtt. Költségkülönböze­tet alig jelent ez az eljárás, de haszna jelentős. Még egy vál­toztatást terveznek a gyártás­ban. A súlyos, nehezen cserél­hető csiszolókorongok helyett bevezetik a karborundum kő­vel való csiszolást, ami köny­gyártási előírásokat, máris se- nyert' nyebb> gyorsabb és szebb mun­lejt keletkezik. A gyártási elő- J*"* 1:08 kát jelent, írások betartása viszont nagy ** “ll£? fisveimet lelkiÍKmerete«s4i?i't Jtönnyen lesz selejtes az áru, ha nem tartják be a techno­figyelmet, követel. lelkiismeretességet Láttak tehát egr hét­köznapi, lógtál utasításokat Ez termő- egyszerű terméknél a techno- szetesen nem azt jelenti, hogy lógiai előírások betartásának---- ------------ *}en™ tehet az utasításokon mó- fontosságát. A technológiai íe­It t készítik elő a nedves, úgy- dosítani. Sőt! technológiai gyelem még pontosabb, még A gyártást! betonkeverő­----------------ben kezdődik. nevezett koptatórészt — amely utasítások ésszerű módosítása ütemű lakásépít- a mozaiklap szilárdabb felüle- legtöbb esetben jelentősen több mozaik-lap tét adja, s a hátbetont, moly emeli a termelékenységet és ' ' ’ a lap alját képezi. Az élőké- javítja a termékek minőségét. részleteiben Korszerűsítették születen, a keverésen áll vagy A durvacsiszolásnál néhány az üzemet. Kibővítették az ér­lelő csarnokot, s nagyteljesít­ményű prés- és durvacsiszoló gépeket álítottak be. i!iS4-ben kezdett dolgozni egy durvacsl­jelentősebb a bonyolultabb, fi­nomabb mukáknál, mert ettől függ, hogy eredményesen dol­goznak-e. A szigorú technoló­giai fagyclem a minőségi ter­bukik az egész gyártás. — A hónappal ezelőtt kisebb volt melésnek szinte egyetlen alap­munkások vödörrel adagolják a termelékenység és a minő- ja, s az ésszerű módosítás a a vizet és ha egy kicsit többet ség sem volt kifogástalan. Fn- technológiában pedig fejlődé­találnak löttyintenl a magén- nek oka az volt, hogy a esi- síink fontos segítője, gedettnél, lágyabb lesz a be- szóláshoz lágy mohácsi homo- 1. M,

Next

/
Oldalképek
Tartalom