Dunántúli Napló, 1955. december (12. évfolyam, 282-303. szám)
1955-12-25 / 303. szám
1955 DECEMBER 25 NAPLÓ s ÉLETMENT Egy kéthetes | csecsemő----------------------- — mégha is merné is a betűket — vajmi keveset írhatna önéletrajzába: apja neve, anyja neve, születésének helye, ideje, súlya, testhossza ... Mert ugyan mi történik egy kéthetes kicsiny élőlénnyel? Eszik és alszik — sokat alszik és gyakran táplálkozik — ennyi az egész. Akadnak azonban kivételek is. Az a csecsemő, akit a gyermekklinika koraszülött osztályán kettős üvegfal mögül mutat meg az egyik nővér, a kivételek közé tartozik. Az ő életregénye nem olyan egyszerű, mint ,.kortársaié“, pedig látszatra semmiben sem különbözik a többiektől. Már látó szeme kíváncsian bámul a világba, szájával szakadatlanul szopogatja a levegőt, a valószí- nűtlenül vékony ujjacskák úgy markolnak a semmibe, mintha a világot alkarnák megragadni. Mire a csecsemőből nagylány lesz, édesanyja — Balogh Gergelyné Véméndről — talán elmondja neki: milyen aggodalommal, milyen nehéz szívvel vonszolta fel magát a szülészeti klinika lépcsőin ... Négyszer feküdt már itt, a fájdalmak szobájában, négyszer kínlódott, hogy életet hozzon a világra. És a négy közül csak egy maradt életben Az első. Az utánakövetkezí. három vagy holtan született vagy az első órákban meghalt... Milyen különös végzet terjesztette ki hatalmát a Ger- gely-család ivadékaira? Az orvosok hosszan magyarázzák a különböző vércsoportok jelentőségét, az emberi vér valamikor misztikusnak hitt, ma már azonban tudományosan felismert és tisztázott tulajdonságait, és azt a különös esetet, mikor az apa és az anya vére valóságos harcot kezd a magzatban és a kétféle vércsoport harcának áldozata, a gyermek, vagy élettelenül születik vagy igen súlyos betegen és csak éppen pislog benne az élet mécse, hogy rövid órák vagy legfeljebb napok után örökre kialudjék.: i A kis Balogh Mária esetében az orvosok — az anyán végzett előzetes vizsgálatok után — már megszületése előtt tudták: itt harcolni kell a gyermek életéért... Az anya is harcolni akart. — Csináljanak velem bármit, csak éljen! — könyörgött Lajos László professzornak, mikor érezte, hogy közeledik a nehéz óra. — Mindent megteszünk! így történt, hogy a szülés, azaz a császármetszés idején nemcsak Lajcs László profesz- szor, Domány doktor és a segédlet állta körül Balogh Gergelyné ágyát, hanem ott volt Kovách doktor is, a gyermekklinikáról, ott volt a vér szakembere, a szerológus is és végül — de talán ez a legfontosabb, — kinn, a szülőszoba ajtaján túl várakoztak a véradók. Mert vér, vér, sok, nagyon sok vér kellett a gyermek megmentéséhez. Annyi, hogy az újszülött vérét majdhogynem az utolsó cseppig kicserélhessék. Kulcsár Jánost a Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat garázsában kapta a sürgős telefon: — Jöjjön a szülészeti klinikára, vért kell adnia! És Kulcsár Jáncs indult, immár hetedszer, hogy saját vérével mentsen meg valakit... Hogy miért ment? Hogy miért adta a mindennél drágább élet folyadékot? Talán azért, mert két gyermekére gondolt, akiknek hasonló esetben ugyancsak adna valaki.: És nemcsak ö, hanem kívüle még sokan álltak odakinn. Mert az csak az utolsó pillanatban derül ki, hogy pontosan milyen fajta vér kell. Véradásra jelentkezett | Balázs György a porcelán- gyárból, Kömyei Nándorné a Textilnagykereskedelrrutől, Kovács Lajo6né a szülésznóképző- ből.ü Azután Lajos professzor kiemelte a gyermeket. Ónszlnű ÉS volt, hullaszínű. Alig lélegzett. Az első korty levegő után sem derült rózsaszínűre az arca... Ek'koi kezdődött a küzdelem. Vérvétel, vérvizsgálat, izgalom, sürgés-forgás... De tervszerűen, pontos mozdulatokkal dolgoznak az orvosok. Megkezdődik a vércsere. Az újszülött köldökén keresztül kapja a négy ember vérét... Három és fél órán át verekednek az orvosok és véradók a halállal ... Majdhogynem egy egész liter, pontosan 920 köbcentiméter vért kap a kicsi az elvett 860 köbcenti helyett... Siherüi-e? | Sikerül-e megjrieinÉarvi <V?V ilyen „kicseréléses vérátömlesztésre“ szoruló csecsemőt? Sikerült! — Az első félliter vér után — meséli dr. Kovách István adjunktus — tűnt a sápadtság ... Az áttetsző bőr mögött az élet melege vörösödött... És a sápadtsággal együtt tűnőben volt a halál veszedelme is ... A szülők éjszakai nyugalmát annyiszor megzavaró gyermeksírás itt szebbnek tűnt mint a legszebb muzsika ... Kulcsár János, az egyik véradó egy hete érdeklődött a gyermek sorsa iránt. Egy kicsit a magáénak érzi Balogh Máriát. A négy deciliter vér révén — joggal. — Nagyon jól van — felelték a gyermekklinikáról. Igaz. Nagyon jól van, mert azóta is nagyon sóikat törődnek vele. K-vitamínt, Co-ti sont PennicillLnt, Terramycint kapott napról napra. Vigyázó, eondos szemek figyelték nem fogynak-e vörösvérsejtjei.:: Ma már egészségesnek mondható. Rövidesen hazamehet, azaz hazavilhétik. Talán sohasem hall születésének és élete első két hetének drámai eseményeiről. Életrajzába sem írja majd be ezeket. De mi. felnőttek tudjuk: Balogh Máriát a tudomány, az orvosi lelkiismeretesség és a minden akadályt legyűrő csodálatosan szép emberi segíteniakarás mentette meg . az életnek és adta legszebb karácsonyi ajándékként a gyermeket szüleinek. 1II. ötéves tervben m jobban dolgozunk A Széchenyi-^aknán dolgozó Jelenszky János, a szocialista munka hőse címmel kitüntetett DISZ frontmester munkájáról és jövő évi terveiről az alábbi nyilatkozató adta. — Három éve, hogy megalakult DISZ brigádunk. Ez idő alatt elért eredményeinkre büszkék vagyunk. Ebben a brigádban számosán lettek szakmájukat jól értő vájárokká, köztük Mészáros István, Sípos József, Kiss Lajos bányászok is. A csapat ez- évben minden hónapban túlteljesítette tervét s ezévben eddig előirányzatán felül 1950 csille szenet termelt, ezzel járult hozzá hogy üzemünk már december 14-én teljesítette éves tervét. Még nagyszerűbb, még sikeresebb munkát akarunk végezni az új ötéves tervben Ezért sorra vettem hol lehetne munkánkon tovább javítani, milyen feladatokat kell megoldanunk, hogy a Jelenszky DISZ brigád az elkövetkező időkben is újabb munkasikerekről adhasson számot. Mikor végignéztem brigádom vájárjainak teljesítményét, azt tapasztaltam, hogy három olyan vájár van a csapatban, aki — egy-két hónapot kivéve — száz százalékon alul termelt. Úgy vélem, hogy az egész csapat és a három vájár érdekében minden segítséget meg kell adnom, hogy ezek a vájárok is minden ' hónapban rendszeresen teljesítsék, sőt túlteljesítsék előirányzatukat. Ezért elhatároztam, hogy a brigádon belüli fokozott munkamódszerátadással el kell érnünk és el is érjük, hogy csapatunk minden vájára a jövő évben havi tervét rendszeresen teljesítse, egyetlen 100 százalékon alul termelő vájár se legyen brigádunkban. Ennek a célnak eléréséért én is tapasztalataim átadásával naponta nyújtok segítséget ott, ahol erre szükség lesz. Levél, a messze idegenbe... NEMES ISTVÁNNAK Marseille 3e Regiment Etrengere le Batallion le CCB France Drága kis Fiam! Pistikém! Remeg a toll a kezemben... most, hogy kiteszem elém a fényképedet és nézlek, egy anya mélységes fájdalmával szívemben. Kicsi fiam, tizenegy esztendeje már, hogy nem :áttalak s e gyű'ött fénykép lassan elveszti színét... sár- gul, mini a pergamen. Tizenhatéves voltál, amikor elmentél... tövidhádrágot hotdtál, kinőtted a kabátodat is, s talán csak az a sál mélégitett, amit búcsúnknál sebtiben a nyakadra ésavartaút. Azt mondtad, „ne félj anyu, visszajövök én hamar ... f" S lám a háború úgy elsodort mellőlem, hogy talán e nagy mindenségben már soha többé nem lelem kezedet, hogy megszoríthassam, hogy megsimogat- hassad arcomat. Azóta minden karácsony estéjén egy teríték érintetlen a családi, vacsorán és egy szék .. . mindig üresen marad. Tudom, biztosan tudom, hogy ma is — mint minden évben — szótlanul fogyasztjuk el a vacsorát, mert hiába is hajolok a tányérom fölé, pillantásomat nem tudom levenni arról a karosszékről... S azt is tudom, hogy Apád — szegény már nagyon megöregedett ám! — a Te poharadat is szinültig tölti és amikor egymás egészségére ürítjük bo- . run kát, akkor gondolatban mindnyájan koccintunk véled... Annyi mindent szeretnék most elmondani neked, de a gondolatok kuszálódnak bennem és sokszor úgy érzem, hiábavalósággal telik meg a levélpapír. A napokban jött haza szabadságra a Váczi Feri — talán emlékszel is rá, itt laktak ők is a Kossuth-utcán s ha jól tudom együtt jártatok iskolába is. Technikus Pesten egy nagy szövőgyárban. Márta nővéred férjhez ment, újévkor lesz éppen három esztendeje. Most éppen a szomszéd szobában altatja a kis unokámat, a Pistikét. Márta akarta, hogy rólad kereszteljék . _ hehet, hogy a napokban Apádtól is kapsz levelet. Az egész család az én levelemben akart írni neked, de nem engedtem. Engedd meg nekem, hogy most az egyszer önző legyek. Veled akarok lenni egyesegyedüt csak veled! Hiszen ha most hirtelen betoppannál, akkor is kézenfogva- lak, bevinnélek a szobába, leültetnélek abba a székbe amely... üresen áll. Két kezembe fognám az arcodat — jóllehet egy szó nem hagyná el ajkamat, — csak néznélek, hogy telkembe bevésődjék arcvonásod ... amelyet tizenegy esztendő bizony lassan, lassan elhomályosít. Gyere haza Pistikém ...! Nehéz lenne? Nem tudsz szabadulni, nem tudod lerázni magadról azt az idegen világot? Hiszen mostanában annyian hazaértek a légióból, és itthon megtalálták a boldogságukat. Csak ők tudnák megmondani, mennyire jó itthon. Aki dolgozik megbecsülik... Egy rajzasztal, vagy egy satupad neked is jutna. Tudod milyen szép így karácsonykor a mi városunk? Emlékezhetsz rá, fölsétáltunk a Mecsekre, föl a kilátóra, baranool- tunk az erdőben keskeny kis ösvényeken, bujocskát játszottál Anyuskáddal. Nem gyötörni akarlak az emlékekkel, csupán azt szeretném, ha ezek az emlékek hazahoznának. Ezek az utolsó szálak, amelyek még idekötnek a családi házhoz, városhoz, régi barátaidhoz. Ezek a szálak nem szakadhatnak el! Ugye azt mondtam, egy szék üresen maradt minden esztendő karácsonyán. Gondolj rám és gyere haza. Üljél bele a karosszikbe és én simogatom a hajadat, hogy végre egyszer kipihen- hesd hosszú utadat, amely immár tizenegy esztendeje tart... Milliószor csókollak Drága Fiam. Édesanyád. NEMES FERENCNÉ Pécs, Kossuth Lajos utca. Ez a tizennégy belépési nyilatkozat az új kórósi termelőszövetkezet alapja. Erre épül fel rövidesen a szocialista község. Rövidesen, vagy pár év múltán? Ez főként ti- zennégyükön múlik. De ahogy az Ormányság leghosszabb telét is tavasz váltja fel, olyan kikerülhetetlenül egybeszántják nemsokára Lapaj pusztát is, beleértve a kórósi földeket. Egyszer tán megírják történetüket is. Akárki lát hozzá — régész módján csak az alapnál — ennél a tizennégy családnál kezdheti. — Vörös János és felesége. Aláírták szeptember 12- én. Kik ezek? Hogy-hogy?! Már megbocsásson tanácselnök elvtárs, bemutatkozásnál nem figyeltem meg jól a nevét. Tehát;! ■ — Mi lennénk. Feleségem itt tanít az általánosban, egyben ő a falusi párttltkár is. Eddig Is bántott minket, hogy a mi községünk annyira kiesett a világból. Nemcsak arra gondolok, hogy se villany, se kövesút. De még csak egy első típusú csoport sincs! Én kérem esztendőkig traktoros voltam, a vajszlói gépállomáson. Szántottam, vetettem sok csoportnak. A szemem láttára kupálódtak ki és tudom, hogy élnek ők, s hogy élnek az itteniek. Pedig szorgalmas nép a kórósi! Dehót akikkel beszéltem, mind azt mondta, majd később, meg ő csak másodiknak, harmadiknak. Fogtuk a tollat az asszonnyal és aláírtuk elsőnek, másodiknak. Másfél hónapon át mi ketten voltunk a téeszcsé. A tanítónő meg a tanácselnök. Sorba- vettük Erdő Józseféket, Berta Szabóékat. Mindketten tizennégyholdasok s úgy gondoltuk, ha őket sikerül meggyőznünk, jön utánuk egész Kórós; Kivált Erdőéknél vertük a vasat, mert Dezső fia szakmabéli, ő is vajszlói traktoros. Ráment erre a két családra az egész október eleIII ALáíüáS je. Márcsak egy akadály maradt hátra, a szőlő. Itt mindenkinek akad 5—600 négyszögöl a pince körül, s le nem mondanának róla semmi pénzért. Mondtuk: tartsák meg háztájiban, nem kell behozni. Végre október 27-én este itt, ebben a szobában összejött a falugyűlés. Sókat vitatkoztak, kérdeztek az emberek, de mire oda került volna a dolog, — csak az Erdő, meg a Berta- Szabó írták alá. Nem baj, majd ha nagyobb híre támad, jön az egész Kórós. Múlik egy nap, három, egy teljes hót és nem jön az áradás. Mit csináljunk — este újra elindultunk házrói-házra. — fíovember tizediké. Molnár András. Egyedül. Talán nőtlen? — Dehogyis. Kint lakik La- pajban. öt én szerveztem be, bár mindenhol ilyen könnyen ment volna ... Alig kezdem el, félbeszakít: — Nekem ne is mondja Vörös elvtárs tovább. Tudom én, mi az: hisz csoporttag voltam én Monyoródon, mielőtt ideköltöztem volna. Hát ha itt is lesz egy olyan jó szövetkezet, mint az, — én írom alá elsőnek. Egyelőre csak magam, de majd később az egész család... ::. így lettünk nyolcán. — Négy napra rá. november 16- án meg kilencen, mert tizenkét holdjával, két lovával bejött Mohácsi Péter is. öt Ber- ta-Szabóék hozták, mivelhogy a Berta-Szabó felesége meg ők testvérek s ha a sógor bent van, könnyebben írnak alá ők 1s. Tizenegy ember — ez mér komoly sor. Sokkal komolyabb, semhogy szó nélkül menne el mellette a falu. A szó el is hangzott, méghozzá Kocsis István 16 holdas, erős, dolgos középparaszt szájából.; emlékszik vissza bemelegedve a nehéz napokra Vörös elv- társ. — hogy nemcsak az ő véleménye egyedül: nem tartja életképesnek ezt a szövetkezetei Merthogy kevés jószáguk van a most belépetteknek — hogyis boldogulnának. Egy szó, mint száz, ők egyné- hányam külön szövetkezetét csinálnak. Most már mi a véleményem erről. Gondolkodtam: elég nagy ahhoz ez a Kórós, hogy elbírjon két szövetkezeteit. Megaztán, ha Kocsisoké jobb lesz, a miénk még mindig csaitlakozhatik hozzá. Odaadtam egy tucat belépési nyilatkozatot — elmagyaráztam neki a teendőket Megköszönte, el is vitte s mi vártuk, hogy mikor ugrik ki a nyúl a bokorból. Előbb, mint gondoltuk. Nem írta alá azt még maga Kocsis István sem. Nem lesz Itt termelőszövetkezet, ha mi megállunk. — pedig Kocsis példája mutatja, hogy motoszkál már mindany- nyiuk fejében Bagóék csütörtöki napom léptek be és hétfőn Schmied eJvtáre, a tenácsva hozta el a belépési nyilatkozatot. Másnap bejött a 14 hod- das Tóth János is feleségestül. Mindig a fia döntésére várt. Most, hogy leszerelt a gyerek, azonnal elmentünk hozzá és mindjárt alá is írták. ök voltak a tizenegyedikek. Illetve, dehogyis tizennegyedikek: tizenhatodikak, meg tizenhetedikek, mert akkorra már volt három titkos tagunk is. — Titkos tagok?! Van a falunak egy derék kovácsa: Borsi Gábor. Jól veri a vasat, jól műveid tizenöt hold földjét. A feleségem Idába járt hozzájuk. Borsi csak nem hajtott a jó szóra: annál inkább a félesége, a Varonka némi, meg két embemyi fia, a Tibor, meg a Gyula, «ki szintén traktoros, ök az előző napok egyikén már alá is írták a belépési nyilatkozatot, de nem híreszteltük el, nehogy kenyér-törésre kerüljön a ßor. Hanem november huszonötödikén elmentünk hozzá, hogy mondjon á-t, vagy bé-t. Éppen pálinkát főzött — előtte még beszóltunk Lőrinczékhez is. Azt mondták — ha a Borsi belép, ők sem várnak. No, ha a kovácsunkon két csalód boldogsága is múlik, — akkor lássuk. Nagyobb ellenállásra számítottunk, de úgylátszik, hallgatott családjára. Csak estig várjunk — szabadkozott, — míg kifőzi a pálinkát. Majd akkor. Megérzi az ember a döntő pillanatot. Ha most engedünk, akkor vége, estére megint mást gondol. Mindent újrakezdhetünk. Dehát nem erőszakoskodhatunk — mi lenne akkor az önkéntességgel? Akkor segített ki mindnyájunkat és Borait is Veronka néni — tulajdon felesége. Ceruzát nyomott a markába: — Mit gyámoltalankodsz? Kell a kovács a téesz-be! Ott mindjárt be is lépett, — a régi nyilatkozatot, amit csak felesége és fiai írtak alá, — megsemmisítettük. Hanem most egyenesen Lőrinczékhez. Régi, tősgyökeres, nagytekintélyű, ormánysági gazdacsalád. Mutatjuk a Borsiék papírjál Hellyel kínálnak és mire jobban körülnézhetnénk, magunkra maradtunk a szobában. Nő, valami rossz tréfa lenne’ Nem tréfálóztak: a gazdaélet legkomolyabb eseményéről döntött a másik szobában ösz- szejött családi tanácskozás. A visszatérő Lőrinc Pál komoly arcáról szó nélkül leolvashattuk az ünnepélyes döntést: — Belépünk. És beadjuk a Cuikorgó-dűlőbeld szőlőt is..... így lett szövetkezeti tag Lőrincz Pál és családja. Szabó Pál tizenöt holdas meg úgy, hogy a tanácsházán elbeszélgetett a pártközpont egyik munkatársával. Ugyanazt hal. totita tőle is, amit tőlünk, és hogy az elvtársnő is azt mondta, hogy a tsz az egyetlen helyes út. — Itt az utolsó nyilatkozat: Schmied elvtáreé, a tanács- titkáré. — A volt tanácstitkáré. — helyesbít az allacsonynövésü, nyírott bajszú fiatalember. — Nem való nekem az irodai munka, hiszen agronómus a hivatásom, öt évig dolgoztá n állami gazdaságokban, legutóbb Csobokán. Onnan hívott haza tanácstitkárnak a falu. Még mielőtt a december elsejei alakuló közgyűlésen megválasztottak volna, lemondtam mert feleségemmel együtt, aki ugyancsak agronómus, úgy érezzük, most a szakmánkban a helyünk. Meg is mondtam az elvtársaknak: Kóróson rengeteg a jó gazda, akad itt elnöknek való. Addig maradok csak ezen a poszton, amíg nem találnak maguk közül alkalmasat. Gond van bőségesen, hisz a vajszlói gépállomás nem vett fel, a feleségem ügye sem került még szóba, s a tanácstól sem kapok már fizetést. De reméljük — hamarosan elintéződik minden. •— így lett meg a mi csoportunk. Tizenhárom család, 23 taggal meg közel 130 holddal. Leszünk még többen is, mert ha elkopik is a lábunk, addig járjuk a falut, míg mindenki egy véleményen nem lesz. Mindenki okos belátására bízzuk — a jobbat választja, vagy marad a régi mellett. De mielőtt eldöntené, hol a jobb — hallgasson meg minket! S mi elmegyünk mindnyájához. Jó lenne, ha minél több ilyen tanácselnöke, tanító'a lenne a baranyai falvaknak. Vörösék dolgoznak csendben estéről-estére, verekszenek i megszokással, de rendületlen« gyújtogatják a fejekben és t szívekben a párt fényeit — a szövetkezeti falu eszméit. Oroszlán Imre
