Dunántúli Napló, 1955. december (12. évfolyam, 282-303. szám)

1955-12-24 / 302. szám

2 NAPLÓ 1955 DECEMBER « A Biztonsági Tanács december 22-i ülése Newyork (TASZSZ) A Biz­tonsági Tanács december 22-i ülésén folytatódott annak a panasznak megvitatása, ame­lyet Szíria emelt Izrael ellen izraeli fegyveres erőiknek de­cember 12-én éjszaka a Gali- leaii-tó térségében végrehajtott támadása miatt. Az ülésen felszólalt Szíria és Izrael képviselője. Szíria képviselője határozati javasla­tot terjesztett elő, amelyben indítványozta, hogy a Bizton­Kabul (TASZSZ) Muhatm- med Davud, Afganisztán mi­niszterelnöke sajtóértekezleten kijelentette, hogy a szovjet vezetők afganisztáni látogatá­Az NDK kormány- küldöttsége elutazott Phen jattból Phenjan (TASZSZ): A Né­met Demokratikus Köztársa­ság kormányküldöttsége, élén Otto Grotewohllal, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökével, december 21-én különvonattal elutazott Phenjanból. A küldöttséget a pályaud­varon Kim ír Szén, a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság Minisztertanácsának el­nöke, Kim Du Bon, a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság legfelső nemzetgyűlése elnökségének elnöke, a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság kormányának és a Koreai Munkapártnak számos vezetője s Phenjan dolgozói­nak képviselői búcsúztatták. Megjelentek a pályaudvaron a Szovjetunió, a Kínai Népköz- társaság és más országok dip­lomáciai képviselői is. Ollenhauer nyilatkozata a bajorországi rádióban Bonn (TASZSZ): Ollenhau­er, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke december 21-én a bajorországi rádióban nyilat­kozatot tett, amelyben a lob­bi között ismét felhívta a Né­met Szövetségi Köztársaság kormányát, hogy tegyen kez­deményezést a német kérdés megoldására. Ollenhauer hang­súlyozta, hogy maguknak a németeknek a kötelezettsége marad mind a négy hatalom és a német nép számára elfogad­ható megoldást találni. sági Tanács ítélje el Izraelt fegyveres erőinek Szíria elle­ni támadása miaitt, jelenítse ki, hogy ez a támadás agresz- szió Szíria ellen, hívja fel az ENSZ tagjait, foganatosítsa­nak gazdasági szankciókat Iz­rael ellen, végül zárja ki Iz­raelt az ENSZ-ből. A Biztonsági Tanács elnöke úgy döntött, hogy a sziriai ha­tározati javaslattal kapcsolat­ban a következő ülésen foly­tatják e kérdés megvitatását. sa és a velük történt' találko­zások idején lefektették a baráti kötelékek megerősítésé­nek alapját, ami a két ország gazdasági kapcsolatai, kibőví­tésének záloga. A miniszterelnök e kijelen­tés után válaszolt a számos feladott kérdésre, többi között az Afganisztánnak nyújtandó szovjet kölcsönről és a kölcsön realizálásáról feltett kérdések­re. A miniszterelnök hangsú­lyozta, hogy a szovjet vezetőik­kel folytatott tárgyalásokon nem vitattak meg katonai jel­legű kérdéseket (MTI) A chilei kormány — mint az Associated Press je­lenti — csütörtökön rendele­tet adott ki arról, hogy kézbe­sítsenek katonai .behívókat a több mint egy hét óta sztrájk­ban álló 16 000 rézbányásznak Mint ismeretes, Chile három Az OTSB labdarúgó osztá­lyán elkészítették az 1956. évi NB ll-es labdarúgóbajnokság Keleti csoport: Gödöllői Dózsa Bp. Szpartakusz Perecesi Bányász Miskolci Törekvés Debreceni Törekvés Kecskeméti Dózsa' Salgótarjáni Vasas Bp. Törekvés Békéscsabai Építők Bp. Vörös Meteor Ózdi Vasas VL. Kistex Nagybátonyi Bányász Szolnoki Törekvés Diósgyőri Vasas Légierő. A Szudánt szenátus elfogadta a „függetlenségi nyilatkozat*‘-ot (MTI) A londoni rádió je­lentése szerint a szudáni sze­nátus csütörtökön egyhangú­lag jóváhagyta a képvisélőház által hétfőn elfogadott határo­zati javaslatot, amely Szu­dánt független és szuverén köztársasággá nyilvánítja. A szenátus ezenkívül elfogadott egy másik határozati javasla­tot is, amely öttagú bizottság felállításáról intézkedik. Ez a bizottság gyakorolja majd az államfői hatalmat a lemon­dott főkormányzó helyett a köztársasági elnök megválasz­tásáig. Kihirdették a statáriumot Tajvan szigetén Peking (Uj Kína): Tajvani sajtójelentések arról számol­nak be, hogy a sziget városai­ban és falvaiban kihirdették a statáriumot. Terror uralja az egész szi­getet. , A tajpeni rendőrség száz­négy új őrállomást állított fel, Nagyszámú polgári ruhás rendőr kutat a „gyanús sze­mélyek“ után. Gyakoriak a meglepetésszerű razziák. — Ilyenkor az utcákat lezárják és átkutatják a gyalogosokat, valamint az autóbuszok uta- I sait. legnagyobb rézbányájának — amelyek mind amerikai tulaj­donban vannak — bányászai a bányászok jogos érdekeit sértő új bányászati törvények elleni tiltakozásul léptek sztrájkba. 1 csoportbeosztását. Eszerint a keleti és nyugati csoportban a következő csapatok játszanak Nyugati csoport: Pécsi Törekvés Pénzügyőrök Váci* Bástya Kaposvári Kinizsi Nagykanizsai Bányász Bp. Szállítók Bp. Gyárépítőik Sztálinváro6i Vasas Soproni Törekvés Komlói Bányász Bp. Szikra Vasas Dinamó Győri Vasas Vasas Izzó Gázművek Zalaegerszegi Dózsa Áz afganisztáni miniszterelnök sajtóértekezlete Á chilei kormány elrendelte a sztrájkoló bányászok katonai behívását A labdarúgó NB II. csoport- beosztása A Pécsi Nemzeti Színház — a falu kultúrálódásáért Ismeretlen szó volt még né­hány évvel ezelőtt. A ia!ut járó kiaebb-nagyobb, • jobb- rosszabb színésztruppokat nem így nevezték, és nem is na­gyon hasonlítottak ezek a mi tájszínházunkra. A tájszínhrtz: új szó. A fogalom, amit la­kar, ugyancsak új. A tájszin- ház tagjai: a Pécsi Nemzeti Színház művészei. Egyszer a nagyszínházban játszanak, másszor vidéken. Előadásaikat ugyan­olyan gondosan készítik elő, mint a városi bemutatókat, Művészetet kapnak hát a fa-, lusiak, a tájszínház minden egyes látogatása élmény ma­rad és legtöbb helyen azzal búcsúztatják: jöjjenek vissza minél előbb! Ebben az évadban több, mint 70 tájelőadás van már színházunk háta mögött. — Nyárra ezt a számot megkét­szerezik, több, mint 150 elő-, adást tartanak ebben a színi­évadban vidéken. Elvitték fa­lura színészeink „A tanitó- nő“-t, a „Párizsi vendég"-et, a „Néma leventé'St, ■ Seribe: „Egy pohár víz“-ét, Rachma- nov: „Viharos alkonyat“~át. Szerepléseiket csaknem min­denütt siker koronázta és bi­zonyára ugyanilyen sikere lesz a tájszínház következő bemu­tatójának, a „Dulszka nsz- szony erkölcsé“-nek is. A baj csak az, hogy — bár 150 előadást tart egy eszten­dő alatt a Pécsi Nemzeti Szín­ház vidéken, — kevés helyre jutnak el művészetükkel szí­nészeink. A 150 előadás 20— 25 baranyai község között osz­lik meg és a többi — legalább 120 — kultúrotthonnal vagy kultúrteremmel rendelkező falu már csak akkor lét szi- nielőadást, ha saját művé­szeti csoportja lép fel vagy ha bejönnek a dolgozó parasz­tok a városba. Igaz, hogy a több, mint 120 kultúrotthonnal bíró község közül csak egy- harmadának van olyan kultúr­helyisége, színházterme, ahol a díszletek elférnek, ahol' öl­töző van, ahol kulturált kö­rülmények között játszhatná­nak színészeink, de ez a szám is kétszerese annak, ahány helyen manapság játszik táj­színházunk. Irak elismeri Szudánt Bagdad: Az iraki kormány elhatározta, hogy elismeri a Szudáni Köztársaságot — je­lentette az AFP hírügynök­ség. Az utóbbi hetekben Gyön­gyösi János, a színház láj- szervezője kutatott ugyan újabb lehetőségek után, tar­tottak is előadást ennek nyo­mán Magyarbólyon, Lánycsó­kon,' Felsőszentmértónban, — óriási sikerrel, — de ez még mind kevés. Tovább kell. ku­tatni és bizonyára más helye­ken is hasonlóan kellemes meglepetések érik majd szí­nészeinket, mint Felsőszent- mártonban, vagy a másik két helyen, ahonnan, több, mint 2000 forintos bevételeket hoz­tak haza a pénztárosok. . De színházunknak nemcsak az a feladata, hogy szeret) :1- jen falun, hanem az is, hogy segítse a vidék öntevékeny művészeti csoportjait, különös­képpen pedig a színjátszógár­dákat. Síén a téren azonban szin­te semmi sem történik. — Ahol színjátszócsoportok vannak — mondja Gyöngyösi János — ott jól fogynak a je­gyek, nagy az érdeklődés az előadás iránt. De a művészek bizony nem rendeznek talál­kozókat, nem adnak tanácso­kat a falust színjátszóknak. Előfordul ugyan, hogy cgy- egy. falusi színjátszó felkeres egy-egy színészt, de ez nem általános. Pedig talán jó lenne ilyen találkozókat rendezni... Nem talán, hanem bizonyo­san. Kétszeres haszna lenne. Az egyik az, hogy a művé­szeti csoportok fejlődnének, erősödnének, kiforrottabb al­kotásokkal lépnének a közön­ség elé. A másik haszon is je­lentékeny: azok az öntevé­keny színjátszók, akik talál­koznak, beszélgetnek színé­szeinkkel, bizonyára megke­resnék őket Pécsett is és a nagyszínház nézőteréről gyö­nyörködnének barátaik, ked­venceik játékában. Természetesen nem egyedül jönnének. Ahogyan Nagyharsfinyból, Pécsváradról, Komlóról autó­buszok indulnak Pécs felé. hogy egy-egy színházi estre behozzák a közönséget, úgy indulnának minden olyan fa­luból is, ahol -patrónázsmun- kát vállalnának tájoló színé­szeink. Érdemes lenne meg­próbálni! Az 1955. évi sportbeli fej­lődés jelentős fokmérője az idén. elért világ-, Európa- és országos csúcseredmények Szá­ma. A magyar sportolók- cb­Egyoldalúak lennénk azon­ban, ha csak a színháztól vár­nánk a tájszínház hatósugará­nak meghosszabbítását. Sok múlik a falvakon is. Színésze­ink szívesen mennek Mohács­ra, Szigetvárra, mert tiszta te­rem, jólfűtött színház, rendes öltöző várja őket. De ahol ka­bátban didereg a közönség, vagy ahol nincs öltöző a szín­pad mellett és a művészeknek a szabad ég alatt kell átvo- nulniok az öltözőnek kineve­zett helyiségből a színházte­rembe, mint Beremcndcn vagy Mágocson, vagy ahol nem tartják tisztán a színpadot, az öltözőt, mint Nagykozáröan, — oda nem szívesen járnak a Pécsi Nemzeti Színház művé-, szei és nem tér be szívesen a közönség sem. Gyakoribb lesz ezeken a helyeken a színi­előadás, szíves-örömest mennek színé­szeink’az eddig elhany agolt helyekre, ha a tanács, a kul­túrotthonigazgató vagy a nép­művelési ügyvezető gondosko­dik arról, hogy megfelelő kö­rülmények között játszhassa­nak. Át lehetne alakítani azo­kat a színpadokat, ahol kevés költséggel megfelelő öltözőt lehet létesíteni. Ahol pedig most építenek kultúrházat, ne mulasszák el, hogy kikérjék a szakember — a színész vagy rendező — tanácsét. így olyan színpadot, olyan berendezést építhetnek, ahova befér a dísz­let, ahol nyugodtan készülhet­nek színészeink az előadásra. És még valamit. Ha a szín­ház autóbuszt kapna a Nép­művelési. Minisztériumtól, el­jutna olyan helyekre is, aho­vá eddig, a nagy költség, a drága autóbuszbérlet miatt nem juthatott el. Egy ilyen autóbusz módot adna arra, hogy kevéslétszémú, díszletet nem igénylő Jelenetekkel vagy egyfelvonásosokkal a legki­sebb kultúrházban is szerepel­hessenek. Hármon múlik hát a vásár, de elsősorban a színházon és a falvak vezetőin, dolgozóin. Ha összefognak, nem 20—25, hanem sokkal-sokkal több helyre is eljut a kultúra vilá­gosságával Pécs és Baranya harmadik színháza, a tájszín­ház. ben az évben 15 világrekordot, 19 Európa-csúcsot és 3Ö2 or­szágos csúcseredményt ér­tek el. Tizenöt magyar világrekord A műszaki színvonal emelése és a szakoktatás A Központi Vezetőségnek a technika fejlesztéséről és a műszaki színvonal emeléséről szóló határozatával kapcsolat­ban üzemeinkben, termelési értekezleten többnyire a gépek alkalmazására, új gépek be­állítására, technikai újításokra fordítják a figyelmet. Gyakran — mint Kossuth-bánya terv­ismertető értekezletén is — a sok technikai probléma között megfeledkeznek arról, hogy a technikát az ember hozza moz­gásba, s hogy a technika fej­lesztése egyedül a gépek fej­lesztésével, tökéletesítésével nem oldható meg, a gépet ke­se lő, irányító embernek is lé­pést kell tartania a fejlődés­sel. Különösen bányáinkban fon­tos, hogy a szakmai képzés, a vájárok oktatása és a műsza­kiak továbbképzése lépési tartson az új, nagyobb köve­telményekkel. A Központi Ve­zetőség határozata is erre fi­gyelmeztet, amikor megállapít­ja, hogy népgazdaságunknak fokozottan keli támaszkod­nia a kokszolható magyar fe­keteszén termelésére és fel- használására. Kokszolható szén hazánkban egyedül a mecseki szénmedencében van, s hogy •bböl mennyit termelünk és valóban kokszolható minőséc- ben termeljük-e, az nemcsak új gépek beállításától, hanem bányászaink, különösen a mű­szaki középkáderek szakmai felkészültségétől is függ. A szakmai képzettség álta­lános színvonala ma még nem felel meg a szénbányá­ink előtt álló nagy követelmé­nyeknek. Az utóbbi években egyre több nehézség mutatko­zott a vájárképzésben is, bár a szakmai oktatásnak ez a formája a legrendszeresebb és legeredményesebb. Az új bá­nyászok idegenkedése és a szívós neve lóm unka hiánya miatt az új vájárok nem gya­rapodtak olyan gyorsan, mint arra szükség lett volna, s bár a vájáriskolékról kikerült új vájárok többnyire megállják a helyüket, vájárjaink szaíkmai színvonala a követelményeik­hez viszonyítva távolról sem kielégítő. A bányák műszaki középkáderei sem fordítanak elég gondot a továbbtanulás­ra. Folynak ugyan az úgyne­vezett ,.80 órás tanfolyamok”, amelyeken színvonalas és gya­korlatias előadások hangzanak el, a tapasztalat szerint azon­ban az alsóbb műszaki veze­tők nagyrésze készületlenül je­lenik meg a tanfolyamon. Vannak a bányaüzemeknek többéikevésbé Jól berendezett „műszaki klubjai” is, de a mű­szakiak többsége igen ritkán fordul meg ott, pedig találhat­na magyar és külföldi szakiro­dalmat. A szakirodalomban található ötletek, másutt Dé­váit technikai újítások fel­használására találunk ugyan néhány példát bányáinkban, de igen keveset. Ezek a tünetek azt bizonyít­ják: nem árt élesen felvetni a szakoktatás, a szakmai to­vábbképzés kérdését. A na­gyobb termelékenységre veze­tő olyan új módszerek, mint a ciklusos munkaszervezés, a Rufli, a „100 méteres mozga­lom” jórészt azért nem terjed­nek el gyorsan, mert e mód­szerek a műszaki középkádere­ket nagyobb követelmények elé állítják, a jelenlegi szak­képzettség pedig nem elég ah­hoz, hogy meg Is feleljenek a nagyobb követelményeknek. A szakmai oktatás hiányosságai tehát útját állják a fejlődés­nek. Az új módszereket, új. technikai eljárásokat, új tech­nológiákat csak úgy alkalmaz­hatjuk eredményesen, ha a dolgozóknak is elegendő ehhez ! a szakmai képzettsége. Elég példaként csak annyit meg­említeni, hogy a szén lapáto­lása sokkal nagyobb fizikai erőfeszítést, viszont kevesebb képzettséget igényel, mint egy korszerű rakodógép kezelése. A gépek alkalmazásával tly- módon egyre csökken a mun­kások megerőltető, nehéz testi munkája, más oldalról azon­ban meg kell ismerni a gépek mechanizmusát, meg kell ta­nulni az üzem közben előfor­duló kisebb hibák kijavítá­sát, a gép munkábaállitásával együtt járó egyszerűbb szere­lmi munkákat, egyszóval a fi­zikai munka csökkenésével nö­vekszik a szellemi munka je­lentősége. A tanulás — előfel­tétele a munka megkönnyíté­sének. Már csak ezért is köz­vetlen egyéni érdeke a dolgo­zónak, hogy szakmailag to­vábbképezze magát. Helytelen lenne azt állítani, hogy nincsenek eredményeink a szaíkmai oktatásban. A Por­celángyár sztahanovistái rend­szeresen összeülnek a sztaha­novista klubban, előadásokat hallgatnak, megbeszéléseket tartanak, kicserélik munka­módszereiket, újításaikat. A Megyei Tervezőiroda idősebb munkatársai építkezésekre vi­szik ki és ott a művezetői munka gyakorlati tudnivalói­val ismertetik meg fiatalabb munkatársaikat. A mohácsi se- lyem gyárban szakmai tanfo­lyamokkal érték el, hogy a gyár korábbi termékeiről á<- állhatott a finomabb és hibák­ra érzékenyebb selyem gyár­tására. A Dohánygyárban az önköltségcsökkentés jelentős eredményei beszélnek a szak-, oktatás hasznosságáról. A technikai fejlesztés programja azonban ennél sokkal többet ír elő. Lényegében azt teszi feladatunkká, hogy minden vo­nalon korszerűsítsük ipari termelésünket. Ehhez pedig nem elég néhány vagy akár sok jól működő szakmai tan­folyam, hanem az kell, hogy munkásaink hatalmas tömegei lássanak tanuláshoz, hogy minden üzemben százával le­gyenek munkások és műszaki vezetők, akik érdeklődéssel és nagy szorgalommal sajátítják el az új technika alkalmazá­sához, a meglévő berendező sek továbbfejlesztéséhez szük­séges ismereteket. Úgyszólván tömegmozgalommá kell válnia a szakmai tanulásnak. Ismét bányaüzemeinket kell említe­nünk — azoknál a legfonto­sabb és legsürgősebb, ennek a megvalósítása. A régi, nagy gyakorlatú vájárok és műszaki középkáderek lassan kiöreg­szenek, nyugdíjba vonulnak s ezért a technikai fejlesztés követelményein túlmenően, pusztán a hozzáértő törzsgárda állandó utánpótlása is követeli a tömegméretű szakoktatást. Mit kell tennünk azért, hogy a szaíkmai továbbképzés, szak­oktatás valóban, betöltse hiva­tását és új, képzett, hozzáértő káderokét adjon a korszerűbb technikához? Mindenekelőtt magát a szak­mai Oktatást kell rendszere­sebbé és szervezettebbé ten­ni. A. tanfolyamok színvonalú­nak emelése, a hallgatók szá­mának növelése, alapos kép­zettségű és érdekesen, eleve­nem, több szemléltető módszert alkalmazva oktató előadók rnunkábaállítása már önmagá­ban is jelentős lépés. A dol- dolgózók érdeklődési körének megfelelő kérdésekről • konzul­tációk tartása, kiállítások ren­dezése, a klubok életének meg élénkítése — mind egy-egy módja annak,. hogy mielőbb sok kellő szakértelmű dolgozó éllhasson a technikai fejlesz­tés szolgálatába. Azt is bizto­sítani kell azonban, hogy a dolgozók minél nagyobb szám­ban vegyenek részt a szakok­tatás különböző formáin. En­nek elsőrendű eszköze az an/a­% gi érdekeltség fokozása. Nem kétséges, hogy a dolgozó sok­kal nagyobb kedvvel és szor­galommal tanul, ha tudja, hogy szorgalma eredménye­képpen kézzelfoghatóan és számottevően emelkedik a bé­re. Igen nagy feladat vár a szakszervezetekre atekintet- ben, hogy megmagyarázzák a dolgozóknak, miért érdekük a nagyobb szaktudás elsajátítá­sa, hogy a közvetlenül lemér­hető anyagi előnyökön kívül is az új technika ismerete az új módszerek alkalmaz,ásáh íz szükséges szakképzettség, az egyéninek és egész népgazda­ságunknak egyaránt a gyor­sabb és biztosabb előrehala­dást jelenti. Most, amikor a Központi Vezetőség határozata az egész iparban, sőt egész népgazdasá­gunkban korszerűsítést, szín­vonalemelést, termelékenység­növelést ír elő, tűrhetetlen, hogy az egész népgazdaság anyagi alapjait szilárdító ter­veink a hozzá nemértésen, ». szakértelem hiányán akadj-»» nak meg, ha csak rövid Ideig is. Pártszervezeteink és szak­szervezeteink Idejében g-jn- doskodjanak arról, hogy a mű­szaki fejlesztés megválóé hasá­hoz Wöben, kellő számú, meg­felelő képzettségű dolgoz«1- áll­jon készenlétben és segítse á Központi Vezetőség által meg- hm^rozott feladatok megoldá­sát, _ I

Next

/
Oldalképek
Tartalom