Dunántúli Napló, 1955. december (12. évfolyam, 282-303. szám)

1955-12-07 / 287. szám

NAPLÓ 1955 DECEMBER T 2 „Népeink, országaink között erős9 megbonthatatlan a barátság“ Rangun (TASZSZ): N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov, valamint a kíséretükben lé­vő személyek december 4-én este a Mandulái­tól hetven kilométerre északra fekvő Majmo- ba érkeztek. A szovjet vezetők itt a Burmái Unió hadügyminiszterének vendegei voltak. December 4-én U Ba Szve, a Burmái Unió hadügyminisztere estebédet adott a szovjet ve­zetők tiszteletére. December 5-én reggel a majtnoi katonai gyakorlótéren díszszemlét rendeztek a szovjet vendégek tiszteletére. A gyakorlótéren felépí­tett emelvényről N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov rövid beszédet mondott a burmai hadsereg tábornokaihoz, tisztjeihez és katonái­hoz. N. A. Burányin elvUírs beszéde napot töltöttünk országuk te­Köszönetot mondunk azért, hogy lehetővé tették számunk­ra a megismerkedést csapataik­kal, hogy fogadhatjuk e dísz­szemlét. Barátsági látogatásira érkeztünk ide, önökhöz, mi­niszterelnöküknek, U Nu-naik szívélyes meghívására — mon­dotta többek között N. A. Bul­ganyin. — Mindössze néhány riiletén, de valahányszor e na­pokban találkoztunk a burmai néppel, e találkozások újból és újból megerősítették, hogy népeink, országaink között erős», megbonthatatlan a barát­ság. A szovjet nép, amelynek kép­viselői vagyunk, azért küldött ide Önökhöz, hogy biztosítsuk önöket: még jobbam erősíteni ás fejleszteni óhajtjuk ezt a barátságot, amely kölcsönösen előnyös mind a Burmái Unió­ra, mind a Szovjetunióira néz­ve. Erősítsük tehát tovább ba­rátságunkat, harcoljunk együtt a világ békéjének megszilárdí­tásáért! N. Sz. Hruscsov elvlárs beszéde Az alatt a néhány nap alatt, •miit országukban töltöttünk. — mondotta beszéde során N. Sz. Hruscsov — több ízben ta­lálkoztunk államuk vezetőivel, a burmai néppel. Rendkívül é:-dekes találkozások voltaik ezek. Örömmel tölt el, hogy e találkozások során a legfon­tosabb kérdésekben megmutat­kozott nézeteink közössége. A Szovjeté ni ó békés építésén gazdasági életének, kultúrájá­nak fejlesztésén, a nép jólété­nek fokozásán fáradozik. — Ugyanilyen feladatok megoldá­sára irányulnak most a burmai kormány erőfeszítései is. Mi barátságban akarunk él­ni minden néppel. Barátság­ban akarunk élni Burma né­peivel. Megörvendeztet ben­nünket. hogy Önök megértik törekvéseinket. További szakmai tökéletese­dést kivánok a Burmai Unió tábornokainak, tisztjeinek ér katonáinak. Mi, akárcsak Önök, kénytelenek vagyunk hadsereget fenntartani. Fegy­veres erőinket a hazaszeretet, az önfeláldozást készség szel­lemében neveljük, hogy meg tudják védeni hazánkat az ide­gen területrablók merényletei­vel szemben. Ugyanezt kívánom az önök 'ogyveres erőinek is, hogy le­gyenek készek becsülettel meg- védelimezni a vérrel kivívott függetlenséget. Ehhez pedig meg‘ kell tanulni a hadművé­szetet, ki kell képezni a kato­nai vezetőkádereket, erősíteni kell a hadsereg és a nép kap­csolatát, hogy valóban népi fegyveres erők legyenek, ame­lyek hűségesen szolgálják a népet. Fegyveres erőt fenntartani drága mulatság minden ország­nak. De kénytelenek vagyunk vállalni ezeket a költségeket, mivel más országok még nem járultak hozzá a leszereléshez De nem veszítjük el reményün­ket, hogy sikerülni fog kihar­colnunk e feladat megoldását Erőfeszítéseinket nem kímélve fáradozunk azon, hogy megte­remtsük valamennyi ország kölcsönös megértéséit, véget ves­sünk a hidegháborúnak és ezen az úton kiharcoljuk a fegyver- ezt csökkentésére, vagy a tel­jes leszerelésre, az atom- és hidrogénfegyver betiltására, a hatékony nemzetközi ellenőr­zés létrehozására vonatkozó megegyezést. * A csapatok a beszédekre a következő felkiáltásokkal vá­laszoltak: „Éljen Bulganyin — Éljen Hruscsov!” Az emelvény előtt díszme­netben vonultak el előbb a páncélkocsiik, utána a hadse­reg, a haditengerészet és a lé­gierő egységei a három fegy­vernem zászlajával, ezután a fogatolt és gépesített tüzérség, végül gépkocsikon az egészség- ügyi alakulatok. A díszszemle befejezése után N. Sz. Hruscsov és N. A. Bul­ganyin gépkocsikon a Majmo közelében lévő aniszaikani re­pülőtérre hajtatott, onnan Ran- gunba repült. Nehru a bagdadi paktumról és India politikájáról Uj Delhi (MTI) Nehru mi­niszterelnök december 5-én be­szédet mondott az indiai alsó- házban. Beszédében — hír- ügynökségi jelentések szerint — a goai kérdésen túlmenően foglalkozott a bagdadi pak­tummal és ellnek kapcsán India politikájával is. A bagdadi paktumról szólva . ................................ Ne hru kijelentette, hogy a paktumhoz való csatlakozás az iiiető országok részéről a le­hető legszerencsétlenebb .lépés volt. A paktum siralmas ered­mény a béke és a biztonság szempontjából — hangsúlyoz­ta Nehru. — Az a tény, hogy egyes országok beléptek oda. nem befolyásolja India politi­káját. ^ Nehru arra is rámutatott, hogy Indiának a brit nemzet- közösséggel fenntartott szövet­sége a legcsekélyebb mérték­ben sem akadályozza Indiát sarát politikájában. India pon­tosan azt a bel- és külpoliti­kát folytatja, amely szerinte a ! égj abban megfelel a béke ér­dekeinek — mondotta Nehru, Oszfrálc-szovjet jegyzékváltás Ausztria állandó semlegessége kérdésében N. Bischof? Auszíria mosz­kvai nagykövete, az osztrák szövetségi kormány megbízá­sából, november 14-én jegyzé­ket adott át a Szovjetunió külügyminisztériumának, mely ben az osztrák szövetségi kor­mány felkéri a Szovjet Szocia­lista Köztársaságok Szövetsé­gének kormányát, ismerje el Ausztria állandó semlegessé­gét az 1955 október 26-án ho­zott és 1955 november 5-én hatálybalépett szövetségi al­kotmány-törvény szellemében. V. M. Molotov, a Szovjet­Londan (MTI) Az angol alsó­háziban hétfőn vita kezdődött a ciprusi helyzetről. A vitát MacMillan külügyminiszter megnyitó beszéde vezette be. A külügyminiszter „kitűnő elvnek” nevezte az önrendel­kezésit, de hozzátette, hágj „földrajzi, történelmi és stra­tégiai okokból kivételek is lehetségesek és egészen bizo­nyos, hogy éppen a Földközi tenger keleti medencéjének ^tekintetében minden okunk december ft-án fogadta N. Bisehoífot, Ausztria nagyköve­tét és átnyújtotta neki a szov­jet kormány válaszjegyzékét, amely többek között a követ­kezőiket tartalmazza: „A Szovjetunió külügymi­nisztériuma válaszolva az em­lített jegyzékben kifcíezett óhajra, közli az osztrák nagy­követséggel, hogy a Szovjet­unió kormánya tudomásul vet­te a szövetségi alkotmány­törvényt és elismeri Ausztria állandó semlegességét abban a formában, ahogy ezt az emlí­tett törvény meghatározza. megvan arra, hogy bizonyos mértékig ilyen meggondolások vezessenek bennünket” A külügyminiszter a továb­biakban ® szigetein folytatott „kommunista agitációról” va­ló eszmefutattással folytatta beszédét és ezzel igyekezett alátámasztani azt a kijelenté­sét, hogy „ha Nagy-Britannia most magára hagyná Ciprust, ennek súlyos, sőt szerencsét­len következményei lenné­nek.” Az indonéz kormány tárgyalásokat kezd Hollandiával Dzsakarta. Az AFP dzaakar- tai híre szerint a Harahap­kormány tájékoztatásiigyi mi­nisztere bejelentette, hogy kor­mánya hétfőn elhatározta: tárgyalásokat kezd Hollandiá­val a két ország közötti unió helyzetéről, pénzügyi és gazda­sági proto'émákróü, valamint „minden Nyugat-Iránira vonat­kozó kérdésről.” A tárgyalásokat még ezen a héten megkezdik. Libanon népe tiltakozik Beirut (TASZSZ) A lapok szerint a libanoni kormány és a parlament címére számos petíció érkezik az ország la­kosságától A petícióik aláírói követelik, akadályozzák meg, hogy Libanon rész tvegyen a bagdadi egyezményben. Liba­nonra Anglia és a bagdadi egyezményben résztvevő több más ország újból nyomást gyakorol, kényszeríteni akar­ják Libanant, hogy csatlakoz­zék ehhez a katonai szervezet­hez. Beirut lakosai a libanoni miniszterelnökhöz intézett pe­tícióikban hangoztatták, hogy a libanoni nép nem engedi meg az országnak a bagdadi egyez­ményhez való csatlakozását. Libanonnak és Szíriának a szíriai—egyiptomi egyezmény­hez hasonló kétoldalú egyez­ményt kell kötnie. unió külügyminisztere folyó ev MacMillan megnyitó beszéde az angol aisáház ciprusi vitájában Munka után Vita a nők egyenjogúságáról A nők egyenjogúsága nem ^ csak a családi élétbSn, hanem az üzemekben is prob­léma. Ha a nők valamilyen munkát nem iudinak elvégez­ni, sok férfi nem segít, ha­nem egyszerűen lehurrogja őket. Ha egyenrangúak fe vagyunk, akkor is segíteni kell a másik munkatárson. Ha nem ért va­lamihez, meg kell magyaráz­ni neki. G. L.-né MÁV dolgozó 17 gye tértek Cs. A-néval. ^ Véleményem szerint he­lyes lenne, ha a gyermekes anyák nappal dolgoznának az üzemben. A műszakbeosztást is meg lehetne úgy szervez­ni sok helyen, hogy gyermekes anyát ne osszanak be délutá­ni liamunk minden téren a dolgozó nő segítségére siet. Ha a háziasszony lelemé­nyes, akkor igénybe veszi ezt a segítséget. Ma már minden­ki megszerezheti a porszívót, a villany parketta-kefét, a mo­sógépet ... A köztisztasági vállalart takarító részlege is fillérekért kitakarítja a la­kást, 90 forintért felvágják egy család egészévi faszükség­letét ... Mondanom sem kell, hogy mindez harmonikusabbá, nos, vagy éjjeles * műszakba, így az édesanya ellenőrizhet­né gyermekei tanulását és este 7 óra után bevásárolhatna. Természetesen csak akkor, ha egyes boltok késő estig nyitva lennének. Garamszegi Györgyné nyugodtabbá teszi a családi életet. Persze, csak akkor, ha igénybe vesszük. Én is dolgozó nő vagyok. Tudom azt, hogy a legtöbb férfi a házi munkában a leg­rosszabb háziasszonynál is rosszabb. Én nem venném jó néven, ha férjemet mosogatni látnám. Szerintem a férfi le­gyen férfi, legyen karakter és ne mosogasson .;: Gyakorta egyes nők ássák alá egyenjogúságukat túlzott piperekedésükkel, modoruk­kal ..: Véleményem szerint a nők sem annyira ártatlanok az egyenjogúság kérdésében, mint amilyennek festik magu­kat. „Egy olvasó" (2) — Rádbízom ezt a levelet, Molnár elvtárs, add át rendben. Régi jó barátom a Bátai Pis­ta, keresd meg, ha él. Csak ráakadsz valahol, nem olyan nagy az a város... Vigyázz a le­vélre, mert ami benne van, az valóságos párt- megbizatás..; Nohát csak menj, Péter... Jó utait... ÉS;-.i És mást nem is mondott. Csak ott maradt a lépcsőn. A levél azóta egy picit összegyűrődött a bel­ső zsebemben, de megvan. Jó lenne tudni, mi áll benne, ha útközben valami eltalálna, vagy dögrovásra kei-ülnék, akkor még előbb azért elolvasnám, mert akkor már lehetne. Két őr jön erre, az egyik a barátom, ö tart cigarettával. Nékik is unalmas lehet ezen a félholt állomáson. Tegnap bementem a városba, feltettem a karszalagomat is. Vörös és keresztben egy piros-fehér-zöld csík. Senki másnak nincs ilyen, ezt én találtam ki. A pártban ugrattak is, hogy minek a karszalag, de én már olyan- olyan rég vágytam, hogy megmutathassam: kommunista vagyok. Szerintem még egyenru­ha is kellene. Az emberek szeretik is az ilyet és a lányok megnézik. Most a barátomtól, az őrtől azt kérdezi egy fehérborostás öreg, piersze tegeződve, hogy: „bent vagytok-e már Miskén?*’ Még.én se sejtem, hol a csudába lehet az a Miske, hát még ő. Azt hiszi, hogy a „Vagytok” város után érdeklődik az öreg, de az szigorú, mérgesen legyint és tört magyarsággal ma­gyaráz. így szól itt mindenki, kerókbetört nyelven a szovjet katonákhoz, mintha bizony azt jobban értenék. — Nem az lenni város. j : Miske.; -. Érted? Miske!... Azt mondani meg: mikor menni be Misikére?..: Én .:; — bök a mellére — lakni Miske. Ponyemáju? A másik katona bajuszos,' nemhiába van olyan alföldi képe, de ért is valamit a beszéd­ből, azt azonban aligha tudja,, hogy hol van Miske. Az egyik ujját a tata mellényébe akasztja és fogja, mint a gyeplőt, amíg olyan ötlete nem támad, hogy az arca is fényleni kezd. * Me*jelent az író „Triciklin” című el­beszélés-kötetében. Szán fő Tibor: AZ ELSŐ — Az jeszt Duná! — mutat a társára, az én barátomra, aki cigarettával tart. A karjával még a hullámzást is utánozza. Majd az öreg­re bök: — Te: Felegyházá ... Aztán magára mutat. — Én Miske.., Ponyemáju? Erre már közelebb megyek. A fronthejyze- tet nekem is tudnom kell, bár ez itt olyan, minit a kiszámolósdi játék. A lányok éltették nagyon annak az értelmetlen beszédét, hogy „apaié pötöpe”, meg ilyesmik. Végre a tata észbekap és a katonát a maga közelébe húzza. — Innen van az a Dunán, te buta .;; Erre ismét felragyog az ö arca — Miske szábád! — és vállára csap a tatusnak. Tehát a Dunán innen már nincs német, a háború átlépett a folyón. Jön a barátom, ráncos homlokkal, komor képpel, összehúzott, szigorú szemmel kérdezi: — Kyrity jeszt? Tudja ám jól, hogy nincs, mert ha tegnap nem volt, ma honnét lenne? Talán bizony a trafikból? De ő ilyen tréfás ember, bár első nap valódi irgó-morgó szigorral igazoltatott, mert a bekecsem alatt katona vagyok. De még a bekecsem is katonai raktárból vételeztem, csakhogy nem kincstári forma. Akkor sokáig nézegette az orosznyelvű igazolványomat, kér­dezett is valamit, amire én azt mondtam, „dobre”. Úgy látszik, jól felelhettem, mert ne­vetve a tenyerembe csapott. Máskülönben a rosztovi kórházban fűtő, bi­zonyára sír utána a kazánja, mert nem tréfa az, hogy egy gép megszeretheti a gazdáját. Én csak géplakatos vagyok, de szavamra mondom, amelyik engem megszokott, a kezem járását, a fogásaimat, az. másnak nem dolgozik úgy. Ezért aztán lehet, hogy a degez kazán is fázik a gazdája után, aki kis parázsló cigarettákat hozott a rosztovi nagy tűzböl. Újságpapír is van nála. szaicajtok belőle. — Háromhetes magyar hadijelentés. „Gyorsan- mozgó csapataink, együttműködve a német haderővel, sikeresen visszaverték a bolsevikek elkeseredett támadá .. Rátekerok, egymásra csúsznak a szavak, a papírba harap a láng, barna pernyével meg- vonaglik az újság és én fújom, fújom a füs­töt. Odakint — mintha lábosról vennék le a fö- dőt — zaj fortyan fel. Az ajtóhoz, ablakhoz tódulunk, erősen sötétedik már. megsápadt az. állomás, de azért jól látom, hogy a vagonkor tettején valaki szalad, mindkét kezében cso­mag rángatódzi.k, mintha a világosodó holdba futna. Csakhogy a vágány mellett egész soka­ság követi. Amikor elfogy a vagoratető a lába alól, akkor közibük dobja az egyik csomagot, a másikkal leugrik. Már kísérik is errefel^. Tizennyolc ev kö­rüli suhanó. A szeme, mint a csík, azt nem foghatják meg. Én azonban most egészen mást nézek. Az állomás túlsó végéin mintha egy vagont, de ami sokkal, de sokkal fontosabb, előtte fáradt igáslókónt gőzölgő mozdonyt látnék. Arra áll, amerre elkanyarodik, a sonkák-kolbászok vi­lágába vész a kiskunhalasi vonal. Katicáék konyhája van arra. ' Usgyi a zsákért, valamit morcok a szom­szédomnak, ne legyen búcsú, hátha vissza kell kullogni, és futás, mégha tolvajnak néz­nek is a frissen bolydult sokadalomban. A vagonban már vannak, inkább csak sej­tem odabent az embereket, az ajtó felé zsá­kok duzzadt vége kandikál, és egy vasutas. — Nem lehet!... A frontra megy! Tilalomnak ennyire még nem örültem. Kér­dezem tőle. hogy Halasra-e, de ismét csak tilt­ja, hogy felmásszak, vissza is lök. Hű, az önvád! Azt a járművet szeretném lát­ná, amelyről a kommunizmusban engem csak úgy ukk-mukk-fukk lehagynak. — Én kommunista vagyok! — mondom ki a bűvös szót, de ő esek bámul rám és lassan száll el a lélegzete Megfogom a könyökét és a földre rántom a kis kövért. Utánam kapaszkodik, de csendben marad, Szovjet tisztek lépnek fel, mintha ismerős is lenne köztük. Bólintok nekik. Alighanem miattuk indul ez a vonat és mégis alig jut helyük a zsákoktól. Tanakodtak is, az egyik olyasfélét mondogatott, hogy le kell parancsol­ni a civileket, igaza is van. Aztán csend lett. csak a mozdony prüsszögött, fújta, eregette a gőzt. Álltunk. Lámpa se villant, síp se szólt, mégis nagyot rándult a vagon. Talán arra vártunk, hogy a mozdonyvezető végezzen az. esti imájával. Lépésijén gördült el mellettünk a félhomá­lyos éjszaka. Most nem látszott a hold, de a felhőkből holdvilág derengett. A fehér fénnyel beszórt mezőköii, úgy néztem, kemény kato­nák, hallgatag tankok állítok. Ahogy közelebb kiiczitunk hozzájuk, bokrokká, facsoportokká változtak, de az egyik erdőcske szélén csak­ugyan kilőtt páncélos gubbasztott. Fázhatott egyedül, lángnyelvei rég elloboetak. Idebent e.gy keszeg, dűitlszemű ember, alig­hanem a zsákok gazdája, apró nyisízentések- kel kolbászt falatozott. Mcg-megsercent kése alatt a zsírosa. Fokhagymaszag fakadt fel és az ember rágás közben teliszájial beszélt: — Úgy van az, hogy most cipőért a legér­demesebb. vagy csizmáért, meri a has meg- teliik, a láb fázik, erre aztán visszavennék a cipőt mind. Nem is adom másként a liszte­met ... ' Igyekeztem odafigyelni. de mindúníator azon kaptam magam, hogy az állam a mel­lemre bpkik és szusszantok. A kattogás, a rin- gatás és az, hogy nem kell már vonatra les­nem, úgy elálmasított, mint a hintázó med­vét. Még az motoszkált bennem, hogy balra lesz a halasi állomás, aztán lehajtottam a fejem. Somos Katica blúzát hallottam zizegni, pedig csak a zsák surrogott, ahogy a könyököm le­csúszott róla. Három piros gomb és egy hosszú masni volt azon a blúzon. Ha kioldottam, rögtön újra kö­tötte ... Mit is mondott, amikor az árnyékos múzeum előtt megcsókoltam? ... De hosszú csók is volt az! „Majdnem megfojtottál, te mohó". Azt mondta. A’hattoim tán egy cseppet, de amikor ismét pislogni kezdtem, még ugyanazok a dombok vonultak a vagonajtóban, vagy talán nem is dombok, hanem távolbavesző, fekete felhők. (Folytatjuk) — Elbeszélés —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom