Dunántúli Napló, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-27 / 279. szám
1953 NOVEMBER Vt NAPLÓ 5 v*-y Ä kürtös unokája Mé0 hűen\ em i ekieze t önkiben --------------- éjinek a „Különös ismertetőjel" történelem- alkotó hősei s bizonyára sokakban él az „Erősebb az éjszakánál’* német munkáshősei- nak emléke is. Most a román munkásmozgalom jelentős korszakának történetét vetíti elénk a „Kürtös unokája” című filmeposz, A munkásmozgalom hatalom as téma. Egy-egy alkotás kevés ahhoz, hogy összességében fel tudja tárni a szenvedés és cselekvés, kiszolgáltatottság és ellenállás hősi történetét. Csak egy jellemző cseppet adhatunk melyben azonban ott csillog, rejtőzik valami az egészből. A „Kürtös unokája’* c. film alkotói is igyekeztek a román nép dicső harcaiból a legjellemzőbbet összesűríteni a film lehetőségének keretei között. Mint csepp a tengert tükrözi a Dorobantu család élete a kiszolgáltatottak nagy táborának hősi helytállását. Fáradtan pereg a kisbíró dobja az egyik román faluban, a Dorobantu család nyomorú- ságos tulajdonát árverezik. Mindenéből kifosztva, két apró gyerekke1 indul el a család a „remények városa" felé. Egyetlen vagyontárgyuk marad, a nagyapától örökölt trombita, mely apáról fiúra szállva jelképezi á család rég! összeforrottságát a szabadságért folyó harcban... Két évtized I drámai esemé--------------------1 nyekkel terhes ■levegőében pereg a cselekmény, melyhez a 914-es háború borzalmai, a háborút követe évek keserves nyomora, a 929—33-as esztendők gazdasági válsága a háttér. A hazai és külföldi burzsoázia halálos ölelésében folyik a küzdelem, sűrűsödnek s törnek ki a szenvedélyek az igazságosabb életet követelő sztrájkokban. A film óriási riadó: Rajta! Harcolj az igaz ügyért! Ezt fújta trombitáján egykor az öreg Dorobantu a törökök elleni grivicai rohamban. Ezt a szózatot vette át fia és hirdette tovább unokája Krlsztea s vele együtt Rúzsa, Veduna, Illés, a Doftána sötétzárkáinak önfeláldozó kommunistái. Az eseményekkel zsúfolt szövegkönyvből a rendezés igyekezett kiválasztani a döntőt, azonban a felvonultatott rengeteg szereplő magnehezítette a főhősök mélyebb jellem- ábrázolását. De így is az érzelmek és szenvedélyek mélységét tárja fel a munkától őrölt, törékeny anya nagy belső erőt sugárzó alakja, az egyszerű szavaival és gesztusaival is sokat kifejező Krisztea, a melegszívű kis Mura proletárlá- nya, Rakovicsánu gyűlöletet és megvetést keltő keselyű- figurája. A cselehmérn j hősies, emel- ■ ....... kedett pillanatait a rendezés művészi igénnyel, magas páthosszal tolmácsolja. Gondoljunk csak a gyári nagy tüntetés befejező akkordtára, mikor pillanatokig meredten néznek farkasszemet a tüntetők a kivezényelt katonasággal, Ilies drámai csendből feltörő szavaira, melyekre erőtlenül hanyatlanak le a célratartott puskacsövek. Vagy Ilies temetésére, mikor néma gyász fokozatosan alakul át forradalmi tüntetéssé. Nagyigényü feladatot old meg a film, bemutatja, hogyan érik az egyszerű emberek lelkében sűrűsödő gyűlölet cse- .ekvéssé, az igaz ügyért vállalt áldozat győzelemmé. Lippemszky István Kulturális Hírek GÖRÖG ÉS KOREAI DIAKOK bevonásával ifjúsági találkozót rendezett tíz községben a pécsi járási DISZ bizottság. A Pécsett tanuló koreai és görög diákok eddig Bőd ára, Bükkösdre és Belvárdgyulára látogattak el. Magyarnyelvű előadásukban méltatják a DÍVSZ nemzetközi jelentőségét és hazájuk ifjúsági mozgalmának eredményeivel ismertetik meg a hallgatóságot. A péesváradi várban rövid ünnepséggel egybekötött ismeretterjesztő előadást tart december 2-án dr. Gállos Ferenc ,,A pécsváradi vár története” címmel. MIKROBARÁZDÁS ELŐADÁSSOROZAT kezdődik december 1-én a siklósi és a komlói járási kuitúrházakban. Ezt követően minden csütörtökön folytatják az előadássorozatot. A műsoron világhírű operák, Beethoven, Csajkovszkij és Liszt Ferenc művei szerepelnek. Bartók-estet rendeznek december 3-án a Pedagógiai Főiskola hangversenytermében a pécsi egyetemek és a Pedagógiai Főiskola énekkarai. Vendégszerepei: Székely Júlia zongoraművésznő. Űíenei életünk ej emhujeilmi December 9: Mozart Requiemjének bemutatása A pécsi zenei élet elmúlt évtizedeinek mindig kiemelkedő eseménye volt egy-egy oratórium előadás. Mai zenei életünk fejlődése is jelentős mértékben igényli a nagy előadó- apparátust mozgató és a legszélesebb körben lied veit órató- rium-műfaj ápolását. A Liszt Ferenc kórus a Psalmus nagysikerű bemutatója óta állandóan műsorán tartja a század egyik legkiemelkedőbb magyar zenei alkotását. A kórus idei programja tartalmazza a nagysikerű Sámson és Psalmus felújítását, de ugyanakkor 3 új előadással gazdagítja a hangversenyé vad programját. Elsőnek Mozart Rcquiemje kerül előadásra december 9-én. A Liszt Ferenc Kórus hagyományossá szeretné tenni 0 Requiem minden december elején való előadását a nagy zeneszerző emlékére. A Requiem előadásának próbái már javában folynak. A hangversenyt, melyen Mozart Don Juan nyitánya és Händel d-moll Concertója is szelepei, Antal György vezényli. A hang ver sen y évad folyamán kerül bemutatásra Sugár Rezső Hősi ének című nagyszabású Kossuth-díjas oratóriuma, a nándorfehérvári diadal 50« éves évfordulója katonából. Az évadzáró al- hang/ersenyen pedig Ferencsik János Kossuth-díjas kiváló művész vállalta Beethoven IX. izimfórniájámaik vezénylését helyi zenekar és a Liszt Ferenc Kórus közreműködésével. IJj zeneiskola Komlón A közeli napokban hat vidéki városunkban: Hatvaniban. Komlón, Orosházán, Sa’gótarjáid) an, Szekszárdon és Szentesen állami zeneiskola kezd:' meg működését. így már harminchatra emelkedett vidék: zeneiskoláinknak a száma. Mikrobarázdás hangversenyek Mohácson Nagy kiterjedésű határa el- I tása és fejlesztése. Az albizotttÁro rrvcilrd TVTriiVií5^*q cf lrrfO'7iHiO(mj>n\7/y7^iaiPr,<a ni cvfru. enére kis városka Mohács. Mégis ez a kis város országosan is híres már szépen fejődé zenei életéről. Hosszú múltra visszatekintő szimfonikus zenekara alig 2 hete tartott hangversenyéin Igazolta, hogy állandóan és gyorsan fejlődik s magasszínvonalú igények kielégítésére is képes. — Fúvószenekara országos versenyen nyerte el a „szakma legjobbja*' címet. A két nagy zenekar mellett sóik sikerrel műköaák a sokác népiegyüttes, a fiatalok kamaraegyüttese s most bontakozik ki a 24 tagú sokac gyermek- zenekar. A gyermekek szorgalmát mutatja, hogy alig pár hónapos működésük ellenére is már_ túl vannak — mégpedig szép' sikerrel — bemutatkozó fellépésükön. A városi tanács népművelési átlandóbizottsága most külön zenei albizottságot alakított, melynek feladata a város zenekultúrájának tervszerű irányíság kezdeményezésére új színlel gazdagodott Mohács zenei élete. A városi kultúrotthon hetenként egy es>íe mikrobarázdás lemezekről ad hangversenyt a város zenekedvelő dolgozóinak. A „Szép, zenés esték” sorozat első előadásában Donizetti: „Lammerrnoori Lucia* című operáját mutatták be. A hatalmas termet zsúfolásig megtöltő zenekedvelők nem csak azt igazolták, hogy Mohácson nagy tábor*, van a komoly zenének, oe azt is, hogy a tanács zened albizottsága sikerrel tudta megvalósítani egyik célját: nagy művészek tolmácsolásában bemutatni a zeneirodalom gyöngyszemeit, s feltárni „ kultúra szépségét a dolgozóknak. A téli program keretében előadásra kerülnék Verdi, Puccini, Mozart legszebb operái, Bach, Beethoven, Schubert, Chopin, Liszt, Csajkovszkij, Prokoffjev, Hacsaturjáin 'egsaebb művei. Vértes Tibor Zeneiskoláinknak hozzá kell járulni ok munkájukkal n művelt emberek neveléséhez, feladatuk, hogy a fejleszthető íenei adottságokkal rendelkező gyermekeket a zenei írás-olvasásban jártas, a zenét aktívan művelő és ennek szépségeit széles körben kisugárzó emberekké nevelje. De feladatuk az is, hegy a legtehetségesebb gyermekeket a zenei továbbtanulásra előkészítsék és így egészséges utánpótlást adjanak közép- és felsőfokú zenei intézményeinknek. A jól irányított, jól megszervezett vioiéfci zeneiskolák városaink fontos kulturális központjai. Zeneiskoláink ügyesen muzsikáló gyermekei, énekkarai, zenekarai, kamaraegyüttesei sok érdekes színnel tudják gazdagítani városaink, falovaink életét. Minél több gondos törődést kapnak zeneiskoláink párt- és tanácsszerveinktől, annál inkább alkalmasak lesznek feladataik megoldására. Azzal indítjuk hét el alkotó munkájára komlói új zeneiskolánkat, hogy a megyei és helyi tanácsszervek fogadják édes gyermekükké, szeressék, Irányítsák, támogassák, építő bírálattal neveljék — népűn két szolgáló intézménnyé. Kóbor Antal a Népművelési Minisztérium zenecktatási osztályának vezetője. Jüeie, mejt, mtis ke.ny.teeL.. A falon felvillan a vörös lámpa: jelzi, hegy odabenn a párnázott stúdióban kezdődik« felvétel. A titokzatosnak látszó gépekkel, műszerekkel zsúfolt helyiségben, az erősítőben gyorsan tekereoik az orsóira a hangot őrző rnagnetafonsaaímg. Amit odabenn a mikrofonra beszélnek vagy énekel nők — most éppen énekelnek, — azt híven visszaadja ez a barna, pepírvékony szalag, méghozzá nem is egyszer, hanem ahányszor csak akarják. És mikor vége a felvételnek, mikor kialszik a vörös lámpa, előjön a párnázott szobából egy férfi és egy asszony és visszahallgatják saját hangjukat. Száll a dal: „Ein Bergmann mus8 ja haben Von Samt und Leinen ein Rock Die Knöpfe mit Silber beschlagen Die kaiserliche Wappe daran... Lebet wohl, meine Kameraden Auch du, mein teures Weib, Meine Schichten, die muss Ich's verfahren, Gott weis«, wo ich‘s verbleib (Szabadon magyarra fordítva: Éjsrin bársonytoabátem Hirdeti: bányász vagyok. Gombomon császári címer — Ezüstből való ragyog. Isten veled barátom! feg áldjon hű asszonykám! Hívogat a hány« kürtje, ' Ki tuciija, mi vár ott rám...) Bányászdal. Talán l®50-ból, való, mikor még a bánya hivatalos nyelve a német volit. Bányászok énekelték és most sem énekes dalolja a pécsi rádió mikrofonjába, hanem a Pedagógiai Főiskola egyik tanára, Vargha Károly adjunktus és egy bányászasszony. S. Fereiicné, aki még apjától, vagy a nagyapjától hallatta így. ő tanította meg rá a tanárt is, Eki szenvedélyes gyűjtő. Csakhogy nem bélyeget, nőm régi pénzeket gyűjt, hanem meséket, dalokat, méghozzá bányászmeséket és b«- nyászdalotaat. „Mese, mese, mess kenyeret, ha nem elég, mess mágegyet!” — mondogatta édesanyám, mikor vagy negyedszázaddal ezelőtt mesét és ismét mesét könyörögtem tőle. És nékem bizony sohasem volt elég. Azóta is szívesen hallgatóik mesét és szeretem Meseországot. Irígykeove hallgatom hát Vargha Károlyt, a|ki elbeszéli, hogy hosszú estéket tölt bányászházaiknál, ahonnan mindig tarisznyára való mesével távozik. — Régi szenvedély ez — mondja, — 1932-től 1944-ig csináltam, amíg csak be nem vonultattak katonának. Amit addig gyűjtöttem, felajánlottam megőrzésre a levéltárnak, a könyvtárnak... Nem fogadták el „Bányászmesék?! — mondták gyanakodva. — Ez műn* kásmoagialrni anyag! lázadás van benne! Nem kell!*' így veszett el 1945 má jusáig 13 év fáradságos munkájának értékes eredménye... Azután a felszabadul ássál új- naikezdte. Támogatói is akadtak: a bányászok. Olyanok, mint S. Ferencné, akiik nem szeretnék az újságban szerepelni, de segíteni annál inkább. — Hogy vannak-e bányász- mesék? — kérdii az idős bányászassz any. — De mennyi! Akadnak, akik százfélét is tudnak! Egyik a sok közüli Ripszám József szabolcsi tanító, öreg- apjától hallotta a bány*szme- séfcet, majd rendre elmondta őket volt iskolaitáraának, Vargha Károflynak. És mennyi minden ven ezekben a mesékben, hány országban kellene keresnünk gyökerüket! Litter néni családja a Szudétaföldről hozott magával mesét, Nizmikék Len- gyef.arszáigból, Tipalo bácsi, — akii kőfaragónak jött olasz- honból és bányász lett, — a napsugaráé ítéld., meséit adta tovább a fiataloknak. Igaz, a hosszú útón, a bányavidék levegőjében megváltoztak ezek a történetek. Gyarapodtak vagy éppen megfogyatkoztak, új elemekkel gazdagodtak: a bánya ízét, színét, a földalatti világ titdcziafosságétf szívták magukba. Alig van köztük olyan — Vargha Károly szerint, — amelyikben ne szerepelne valami földalatti üreg. vár, barlang, ahonnan kiindul a hős és győzelmet arat. A mesék állatvilága !s, a bányák állataival népesül be. Kígyó, béka, patkány jelzi a bajt, segít az embereknek. És a bányászmesén táplált gyerekek maguk Is magszeretik „ földalatti világot. — Az én ötéves kieunokám — mondja S. Ferencné, — csak bányászjátékot játszik. Menynyi méreg van vele! Hát nem mindig tárót turkál a virágágy ásóikba! E gyerekből bányász lesz, akárki meglássa! — mondhatnánk. — Mégpedig jó bányász. Mert aki már gyermekkorában megszereti a bányát, az szereti majd ezt a nehéz, de szép foglalkozást i&. Kincset gyűjt hát a bányászmesékkel, dalokkal, játékokkal Vargha Károly. És ha könyvéből (a pécsi irócsoport most készül kiadáséra) bányásamesé- ket idéznek majd gyermekeiknek a vaeasi, pécsbányai vagy szabolcsi szülőik, jó magot vetnek: bányászt nevelnek. — A „Föloalatti birodalom” történetei így ölelkeznek össze a mi valóságunkkal. Napjaink problémái AtniUoc észtéi te&zllca hibákat emrégiben egy idősebb asszony kereseti fel o szerkesztőségben. Nem tudta, hogyan kezdje tnondókájáf, ötölt, hatolt, véne kibökte: feljelentette szomszédját, mert díjfizetés nélkül tartott rádiót, magyarán: orvhallgató volt. Mikor végzett, kíváncsian várta a választ. — Jól tette — mondtam. — Helyes, hogy nem túri el a törvénytelenséget. Ez állampolgári kötelessége. — De ... — De?... — De szomszédom most azzal vádol, hogy bosszúból jelentettem fel... Mert összevesztünk ... — Mikor vesztek össze? — Két hete. — Mikor tette a feljelentést? — Egy hete. — Es mióta tart engedély nélkül rádiót az a szomszéd? — Mióta ott lakik. . Kél éve... De mióta összevesztünk, úgy bömbölteti, hogy az kibírhatatlan!.,. Akadt egy másik panaszos is. A Kossuth Lajos utca legelején lakik és a házfelügyelőnő sértette meg. Mi sem természetesebb, hogy utána az újsáahoz fordult- „A hiízfelügyelőnő disznói tart a város közepén... Ez tűrhetetlen, ártalmas a köz egészségére, azonkívül tilos is...“ — Mióta tartja a házfelügyelő a disznót? — A tavasz óta. — Es mikor kaptak össze? — Tegnap. Csak két példa a napról napra ismétlődő sok közül, annak bizonyítására, hogy igen sok ember csak akkor veszi észre a hibákat, csak akkor lép fel a közügyek „rendíthetetlen bajnokaként“, ha vélt, vagy jogos egyént sérelmeiket akarják megtorolni, közvetett úton, lehetőleg valamilyen hivatalos, társadalmi vagy hatósági szervezet segítségével. Az összeveszésig, a sértés napjáig tunyán, közömbösen tűrték vagy talán ézzre sem vették, hogy a szomszédnak nincs rádióengedélye, hogy az udvar sarkábar. disznóól bűzlik, de azután... Azután bömbölni kezdett a rádió, elviselhetetlen lett a sertések szaga — és a sértett felek a „köz érdekében“ megteszik a panaszt. Szemük haragosan villog, szavuk ércesen szárnyal, kezük ökölbeszorul. Nehéz nékik igazai nem adni. Többnyire igazuk is van. Valóban: a szomszédnak nincs rádióengedélye, valóban; a Kossuth Lajos utcába nem való sertésól. De... De mennyit levon e jogos felháborodás, a köz érdekében emelt panasz értékéből hogy szülője a harag. A harag, ami köztudomásúan rossz tanácsadó. A harag olyan, mint egy látcső. Egyik felére fordítva megnöveli a hibákat, ha pedig másik oldalát tartjuk a szemhez, törpévé varázsolja az erényeket. Az első sértésből panasz lesz. A panaszt a másik fél hasonlóképpen viszonozza: ő is keres valamit, amibe „belekapaszkodhat", szennyest, amit kiteregethet. És a sok panasz, a sok sértés és sértődés között esetleg örökre elvész a szocialista, békés együttélés vagy együttlakás minden feltétele, A jószomszédság, az egyházban élők megértő közössége alapja a nyugodt életnek, a pihenésnek, az otthoni szórakozásnak. Egy r ossz szomszéd, egy házbeli haragos pokollá teheti az életet, megkeserítheti a családi fészelk édességét Ez természetesen nem jelentheti azt, hogy tűrjük a házon belül a törvénytelenséget, a hibát, hogy elnézzük a házirend megsértését. De békésen, szép szavakkal, a helyes viselkedés, a törvények megmagyarázásával megszüntethetjük a hibát és haragost sem szerzünk magunknak. Mit sem ér az olyan törvény tiszt elet, a köz érdekében telt olyan lépés, melynek egyéni sértettség, harag a rugója. Hát az összeveszésig nem volt hiba a hiba5 Addig nem volt orvhallgatás az engedély nélküli rádió tartása? Addig nem illatozott a disznóól? Persze, jóbarátnok, jóismerősnek kényelmetlen szólni Kényelmetlen, mert. „hátha megsértődik" ér kénuelmetlen, mert „amíg én elnézem, hogy 6 disznót tart, addig 6 is elnézi, hogy én a házirendben megszabott idő után rázom ki a szőnyegemet. Kényelmetlen, mert „mégis csak jobb, ha valamilyen hivatalos fórum figyelmezteti a szomszédomat hibájára, mintha én teszem ugyanezt". Kényelmetlen, mért „százszor jobb ismerősömet bepanaszolni a háta mögött, mint szemtől szembe megmondani neki azt, ami a bögyömben van". Pedig mégis csak a „kényelmetlen" megoldás a helyesebb. Gondoljuk csak el, hogy milyen feleslegesen és milyen sokszor megterheljük hivatalainkat, panaszirodáinkat, azokkal a kicsinyes bosszúból, sértettségből eredő panaszokkal, melyekkel „nagylelkűen“ átadjuk haragosainkat a társadalom ítélőszékének Nem eav olyan haraaot.pár van. akik szinte stafétaszerűer., egymásl váltva kovo<itatnak be a tanácshoz, újsághoz, rendőrséghez, bírósághoz, és nem azért, hogy igazságot keressenek és találjanak, hanem hogy borsot törjenek a másik orra alá. Márpedig ez a bors egyaránt csípi annak a szemét, aki szórja és annak, aki szagolja. Sőt, megprüszkölteti azt is, akinek a borsot szóró és szaglászó iközött igazságot kell tennie. Az asszony, aki a rádióorv- hallgatás miatt jelentette fel a szomszédját, megkérdezte, hogy helyesen cselekedett-e. Meg akarta nyugtatni bizonyára háborgó lelkiismeretét. Az események ismeretében azonban nem adhattam néki megnyugtató választ. Azt mondtam: — Ha előbb beszélt volna szomszédjával és az nem hajlott volna a szép szóra, kétségtelen, hogy igazai adnék magának. . De csak akkor, ha ezt már két évvel ezelőtt megteszi, így legalább olyan hibás, mint haragosa. Hiszen két éven át elnézte a dolgot és ez valóságos bűnpártolás! Azt hiszem, mindenki ezt válaszolná neki. Neki és mindazoknak, akik csukott szemmel, közömbösen mennek el a hibák mellett, mindaddig, míg sértett hiúságuk, önérzetük vagy bán- tódottságuk miatt tőkét nem tudnak kovácsolni belőle GARAMI LÁSZLÓ
