Dunántúli Napló, 1955. október (12. évfolyam, 231-253. szám)

1955-10-02 / 232. szám

6 NAPLÓ 1955 OKTÓBER 2 cAz ehű út előtt , — Azt hittük, hogy már ma jönnek ... Tehát szomba­ton? ... Akkor várjuk az elv- társa kát! Énekes Tiborné letette & telefonkagylót, miután vála­szolt a türelmetlen diosvisz- ióiaknak: — Igen, igen ... Bizonyosan jövünk.. Holnap, azaz szom­baton pontosan egy órakor i ndulunk! Csak ezután jutott- ideje ar­ra, hogy feleljen az újságíró kérdésére, hova és miért men­nék. — LHosviszlóra megyünk — agitálni. Segítünk a békeköi- c vonj egyezte töknek. Itt az üzemben nagyon jól sikerült az agitáció, tehát a jegyzés is- Most megpróbáljuk, talán fa­lun sem lesz munkánk ered­ménytelen. .. Igen, a Kesztyűgyár kultú- rosai, — táncosai, színjátszói, szavaiéi, — útra készülnek. Élőszór mennek most falura, hogy bemutassák tudásukat. í>e nemcsak a kultúrosok mennek, hanem az üzem ve­zetői — a párttitkár, a DISZ- útkár, az igazgató és az ü. b. elnök — is. összesen tizen­nyolcán. — Mennénk ugyan többen is — mondja Énekes Tiborné, a Kesztyűgyár kulturotthoná- ngk igazgatója — ha már le­génytáncosunk is lenne ■ ■. ■ Ez a rövid mondat érdekes jelenséget takar. A Kesztyű­gyárban ugyanis az a szokás, hogy csalt a lányok táncolnak egész éven át. a fiúk csak tói­tól tavaszig. Tavasszal ugyan­is megkezdődik a labdarúgó­idény és akkor inkább futbaíi- cipőt húznak a legények, mint tánccsizmát. Ősszel aztán bűn­bánó gyermekekként vissza­térnek a ktütűicsoport hoz — egészen tavaszig. így hát a fiúk raoí! gyakorlatlanok, hoppon maradnak. Node sebaj! Szép lesz azért a lányok tánca is. Két táncot járataik, az egyik természetesen az elmaradhatatlan „Üveges- tánc". Ahogyan Énekesnő me­séli, szeretik a lányok ezt a táncot, amit az is bizonyít, hogy a próbák közben csupán egyetlen üveg esett le és tö­rött össze. Bizonyára tetszik majd a diószviszlóiaknak is. És ha ez tetszik, legalább ennyire sikeres lesz a többi műsorszám. — Két szavalatot adunk elő — sorolja Énekesnő — és két vidám jelenetet. Az egyék a békekölcsönjegyzéssel kapcso­latos. Arról szól, hogyan járja meg az a hitetlen tamás, aki nem bízik abban, hogy nyer. A jelenet címében benne is van a büntetése: „Megeszem a kalapon, ha nyerek". A másik jelenetünk a bürokráciát gú­nyolja ló. „Tüzetes felvilágo­sítás'’ címmel. Természetesen a műsorra csak az agitáció befejezése után kerül sor. Ez eddig mind szép és jó, de most következik a leglényege­sebb kérdés: Miért vállalkoz­nak a fárasztó utazásira, a küz delmes próbákra, az előadásra a fiatalok? Mi fűti, mi lelke­síti őket? A kérdésre Szalay elvtárs, a DlSZ-titkár válaszol, aki ed­dig szorgalmasan rakosgatta a hanglemezeket: — Mert két hét múlva Pest­re megyünk. A Bőrdíszműgyár hívott meg bennünket vendég szerepelni és a pesti bemutat­kozás előtt jó „tréning" less ez a vidéki szereplés. Énekes Tiborné azonban til­takozik:-— Hogy mondhat ilyet Sza­lay elvtárs'! Hiszen nemcsak azok jönnek velünk Víszlóra. akik Pestre mennek. Azért megyünk, mert jó dolog sze­repelni és kiváltképpen jó dolog segíteni a falunak. Ezzel tulajdonképpen el­mondta a kul túrház igazgató a kesztyűgyára fialtatok célját: erősíteni kell a munkás-pa­raszt szövetséget. É6 még hoz­záteszi: — Szeretnénk ezeket a vi­déki vendégszereplésedet rend szeresíteni. Eddig úgysem vol­tunk sehol. Ezután annál in­kább járunk majd. Bizonyára falun szívesen fogadják, a kulturális szervek pedig támogatják a kesztyű­gyári fiatalok lelkes munká­ját. ■■ —— ■ ——————— --------------ra Ne kétféleképpen ! . . . et kislány megy a Doktor Sándor utcá­ban. Hátukon vadonatúj iskolatáska, szemükben büszkeség és öröm csillog. Bizo­nyára büszkék arra. hogy már iskolába jár­nak. örülnek, hogy jólvégzett munka után most egy kis játék következik otthon. Az or­ruk hegyéről látom, hogy szeretnek iskolába járni és hogy a tanítónéni minden szavát szent írásnak veszik. Talán azért is fogják erősen egymás kezét — amint azt a tanítónéni lel­kűkre kötötte, mikor kikísérte őket- az iskola kapuján. Egyirányban laknak, hát együtt men vek és közben fontoskodva beszélgetnek sem­miségekről és nevetnek mindenféle csacsisá- gon. Semmi különös nincs rajtuk, mégis felderül láttukra a szembejövök arca. Az a fiatal anya, aki még kocsiban tologatja kislányát, ellá­gyulva néz utánuk és arra gondol, hogy nem­sokára már az öt'é is így megy az utcán ki­pirulton, komolykodón, hátiláskával. —• Éppen olyan kedvesek — szólít meg egy ismerősöm, — mint az enyém volt! Az is ilyen vidáman, lelkesen kezdte az iskolát és most... Nagyszájú, tiszteletlen, mindenre csak legyint. Valahol hiba csúszott a nevelésébe. Dehál hol és mikor? En csak jóra és szépre neveltem... Azt hiszem, hogy itt. az utcán észrevettem, hol csúszhat hiba gyermekeink nevelésébe. A két kislány már a Megyeri ut sarkán all. Fürkésznek jobbra, balra és csak akkor lépnek le egyszerre a járda széléről, mikor távolról sem látszik jármű. A túloldalról ismerős né­niké közeledik. Vidáman, kórusban köszöntik: — Előre! A néniké felkapja fejét, mintha megfrics­kázták volna és megállítja őket. Bájukripako­dik: — Hát így kell köszönni? Szebben nem tudtok? A két kislány lesüti szemét. — No. halljam, hogyan köszönnek a rendes gyerekek?! — Kezitcsókolom! — rebepi a két. hálóba esett madárka. — No, látjátok. — enyhül meg a néni. — Ez a rendes, szép köszönés. A két kislány megy tovább, de jókedvüket mintha elfújta volna valami. Elbocsátják egy­más kezét és sima fehér homlokuk mögött különös gondolatok Izavarognak: át nem minden szép, jó és rendes, amit az iskolában tanulunk?!... A néni viszont meqy-megy tovább' elégedet­ten és boldogan En édes istenem! Hogyne len­ne elégedett és boldog, amikor két eltévedt báránykát sikerült neki „jó útra téríteni.’“ HAHN EL EDITH Ifjúságunk kulturális neveléséért, szórakoztatásáért Szeptember 14-én vitatta meg a DISZ Baranya Megyei Végrehajtó Bizottsága kulturá­lis, sport és katonai sereg­szemle tervezetét, a megye népművelési, kulturális és társadalmi szerveinek vezetői­vel együtt, összesen több mint ötven -résztvevővel. A tervezet megvalósítása ez- év októberétől 1056 júniu­sáig tart, amikor is a DISZ megalakulásának évforduló­ját ünneplő nagyszabású ifjúsági találkozóval ér vé­get. A közbenső időszak ailatt ren­dezik meg az üzemi és terü­leti alapszervezetelabea, vala­mint a középiskolák osztályai­ban a Bartók Bé'a emlékének szentelt énekversenyeket a legjobb férfi és női énekes címért. Még uagyobbszabásu lesz ennél a városi tanács mép művelési osztályával és a SZOT-tal közösen megszór Ve5' zésre kerülő Bartók Béla ének és zenei emlékverseny, ame­lyen résastvesznek a megye is­kolai, .üzieimi és területi DISZ kultúrcsoportfai kórus és ze neszámo-ldeal, zenekarokkal és szólóhangjszerekke!. A kulturá­lis program egyik érdekes színfoltja a nemzetiségi kul- túrcsoportok fesztiválja, ame­lyen a nemzetiségi művészeti együttesek seijót anyanyeivü­kön. sajátos népi hagyomá­nyaik felelevenítésével szere­peinek. A legjobb nemzetiségi kultűrcsopo-rtok az 19ö6 évi júniusi pécsi megyei ifjúsági találkozón külön bemutató előadást is tartanak Jelentős részt vállal a fiata­lok kulturális életének fejlesz­téséiben a Pécsi Nemzeti Szín­ház. Kamataszfniházálbain ma­tiné előadásokat rendez a szán- háziban bemutatott összes da­rabokból és ezenkívül a szín­ház művészei irodalmi és mű­vészeti délutánokat tartanak bécsi és vidéki iskolákban egy­aránt. Emellett diólkfiatalok részvételével ifjúsági színház. ' is aráikul Pécsett, .amely he- teníkónit két-háirom előadási rendez és vidékre is ellátogat. Az egyetemeken., a főisko­láikban és középiskolákban egyaránt nagy az érdeklődés a szovjet népek kultúrája iránt. Ennek kielégítésére a kétszáz éves moszkvai egye­temről. majd a Kornszomoi megalakulásának évforduló1 ja alkalmából a szovjet HÚBÓg életéről. várak) rkiá 11 kásákat, szerveznek. Ezenkívül számos- előadásit tartanak az orosz és szovjet tudósokról, feltalálók­ról. művészekről. Az eddiginél nagyobb mér­tékben kiveszik részüket az ifjúság kulturális nevelésében a múzeumok. A pécsi Janus Pannonius múzeum és a me­gye vidéki múzeumai novem­berben ünnepi hetet rendez­nek a fiatalok számára, amely * aráit előadásokon ismertét tik Baranya néprajzi, régészeti,- építészeti történetét. Mindezek mellett még sza- 'inos, az ifjúság érdeklődén körét kielégítő rendezvény — ifjúsági akadémiák, ,.Ismerd meg megyédet” mozgalom, közép Iskolai és egyetemi ifjúsági napok, szakköri cso­portok legjobb munkáinak kiállítása, díjazása, közös ankét a fiatal írókkal — kelti fel az érdeklődést a DISZ kulturális munkája írámjt. Nagy gondot fordít a DISZ Baranya Megyei Végre­hajtó Bizottságának kulturális tervezete a bányá.szJe,gényszá. 1 ásókra, ahol előadásokat, filmvetítéseket kultúrműsoro­kat szervez az SZMT-ve! kö­zösen. A kulturális program mellem — amelyből a felsoroltak csak ízelítőt adnak — hasonló gaz dag tervezet kerül megvalósí­tásra a sport területéin is. Igaz Sándor-s ­Bródy Sándor fényképét né­zegetem. GavaLlérosan. fejtető­re tóit panama kalapban, élénk színű, kockás kabátban, kissé potrohúban áll, gomblyukában fehér virág, nyakkendője bo­gán gyémántgyík szikrázik. — Első pillantásra őszülő világfi­nak, könnyelmű nemesúrnak hinném, aki most vesztett vagy fél-megyénvi birtokot a mille- rieumi lóversenyen. Do aztán! hogy jobban szemügyre ve­szem a képiét, rájövök: a gaval­lérom külső csak póz és látszat, ennek a panama kai após úri­embernek tán egy fröccsrevaló sincs a zsebében. Fekete, cigá­nyon arcán, lenn a száj körül a keserűség vonásai, és a sze­me, igen. az még többről árul­kodik: lázas és követelő a te­kintete. Azt hiszem, az utókor is a felületes szemlélő hibájá­ba esett; csak a panamakala- pig, meg a gyémántbrossig ju­tott el. A szemét, a nagy kér­dező és felelösségrevonó sze­mét, meg a szájízé! k.-sevse- gét csak most k* zdjülc észre­venni. Ilródyt meggyőződése a polgári rebellió hívévé tette, indulatai pedig nyíltan ellen­zéki áliásba hajtották a féll'eu- dális magyar renddel szemben. Ellenzékiségét azonban azural- kodóosztály korántsem vette olyan komolyan, mint Adyét, vagy Móriczét. Ady mögött ott 'tudták, a rajongók, fiatal „félként táborát”, Móricz igaz­ságaiban a kaszáját fenő pa­raszt bosszúvágyát érezték, míg a „polgár” Bródy mögött nem volt társadalmi bázis. — Mint újságíró sem egy osztályt képviselt, hanem jóformán ba­ráti magánvéleményét mondta el. S hogy miképpen? Intve-e vagy pörölve, méltatlankodva-e vagy kiabálva? — az már szin­te csak „formai” kérdés volt. Mindamellett elvi következet­A TANÍTÓNŐ Bródy Sándor színmüvének bemutatója Pécsett lenségv^; nemet mondó, de az igen lehetőségét is fenntartó magatartása tovább rontotta hitelét. Ezek az eszmei tévely­gések nem hagyták nyom nél­kül írásainak művészi színvo­nalát sem. Munkássága mégis — nem egészében, de iészletei- ben — értékes örökség. A dráma indulati műfaj, — mondják, és akik Bródy darab­ját végignézték, meggyőződhet­tek róla, hogy mennyire így van. „A tanítónő" egyetlen nagy indulat levezetése, hatá­sa erős és sajgó, mint egy jól- iránvzott pofoné. darab főhőse Tóth' Flóra kisasszony merész tervekkel és szép álmokkal érkezik első ál­lomáshelyére. Nem hétközna­pi jelenség ez a lány; álmodo­zó és tüzesvérű, érzékeny és szókimondó. Végérvényesen ki­alakult világnézete még nincs ugyan, .érzelmi alapon" vall­ja magát szocialistának, de a ’.földön áll", — mint maga mondja, — 'különbséget; tud tenni jó és rossz között, és bár­ki előtt szívesen feltárja a lel­két. Főként nyíltsága miatt al­kalmas arra, hogy „szócső” le­gyen. Flóra az iskolai dobogon állva nemcsak ábécére tanítja a gyerekeket, hanem — olykor valóban feltűnő módon, — az író ítéletét is közvetíti a nagy­világ felé. Ez az ítélet pedig drámai konfliktusok során át erősödik egyre kiáltóbbá. — Bródy kitűnő színpadi érzéké­re vall, hogy az elején még megfékezi a szenvedélyeit; tudja, a pofon csak akkor ha­tásos, ha látjuk, hogy kinek az arcára mérik. A bőséges és kényelmes expozíció nemcsak a főhősről ad teljes képet, ha­nem a mellékszereplőkről is, akikkel a lánynak később Ü6Z­sze kell ütköznie. Sorra felvo­nulnak a falusi arisztokrácia hatalmasai: a kéjsóvár káp­lán, az üresfejű szolgabíró, meg a zsarnoki hajlamú föld- birtokosfi. Mindannyiain a fia­tal tanítónő testére pályáznak, be akarják keríteni. Ebből a szorítóból csak kétfajta mene­külés lehetséges: a teljespros- tituálódás, vagy a nyílt harc. Flóra kisasszony az utóbbit választja. Egy, csak egy kísértő akad, akivé] szemben nem tudja megőrizni józanságát; a hely­beli parasztim lliomos fia. a ..fekete lovon nyurgaló“ ifjabb Nagy István. Igaz, ez az ellen­fél nem olyan .szimpla go­nosztevő", miinit a többiek; nagy rah ive itoílt, .merész dol­gokat" művelni akaró férfi, akinek kezét saját osztályhely- zete köti meg. Elképzelhető — bár drúmailag kevésbé Indo­kolt — tehát, hogy a tanítónő beleszeret. De hiába: vele is le kell számolnia egyszer. Az író ezt a leszámolást — a leg­nehezebbet — a darab végére tartogatja. Dolgát megnehezíti, hogy ifjú Nagy István íróijag nem egyenrangú fél Flórával. Két igaziin „nagy jelenése" van csupán, az első és a má­sodik felvonás végén. Az első­ben mint fennhéjázó nőcsábász jelenik meg a sziljén, a máso­dikban pedig már az igazságért is harcolni kész hoss/ere!öles­ként tér vissza. A két jelenet között nincs kellő drámai át­menet. Tudjuk ugyan, hogy ifjú Nagyot a szerelem „térí­tette észhez”, ennek a válto­zásnak az ábrázolásával azon­ban kissé szükmarkúan bánt az író. A szerelmes fóldesúr egy magános kastélyban tépe- lődik, onnan küldözgeti bok­rétáit, miközben a lányt körül­veszik a kor sötét hatalmai: rágalomhadjáratot indítanak ellene, perbefogják, „kiközösí­tik a társadalomból." Amikor ifjú Nagy értesül a történtek­ről, fellázad ugyan a környe­zete ellen, és „vérbe meg bor­ba akar fullasztani mindent", ez a lázadás azonban nem érik tetté. A hősszerelmes férfi a lány elutasító szavára magába- roskad és szinte cselekvéskép­telenné válik. De lélektanilag nem meg­nyugtató a dráma megoldása sem. A fiatal tanítónő, akinek vonzalmáról oly biztos jelzé­seket kaptunk, a fiú szüleinek elriasztó maga tartására egy­szerre „távlataiban” is átlátja a helyzetet és „egy szál ruhá­ban" sem hajlandó férjül fo­gadni szerelmesét. Ennyi ön­uralmat és „társadalmi tisz­tánlátást" bizony még róla sem tételezhetünk fel. Bródy Sándor darabja azon­ban következetlenségei ellenére is komoly művészi élményt jelent Bátor mondanivalójával, pom­pásan kibontakozó főhősével, remek epizód figuráival, izzóan szenvedélyes konfliktusaival és párbeszédeivel — drámai örök ségünk ápolásra méltó órteke. A Pécsi Nemzett Színház elő­adásán látszik, hogy a rendező új megoldásokat keresett. S ez igen tiszteletreméltó kezdetne- n ve zés. Tatár Eszter ugyanazt az indulatot akar*a és tudta — a szélsőséges megoldásoktól sem óvakodva — színpadra vinni, amely a szerzőt fűtötte „A tanítónő" megírása közbe.i. Elképzelése főleg az ellenlétek merész kiélezésében különbö­zik a budapesti rendezőétől. Egy-egy jelenet „poentírozása" néha már a komikum határát súrolja, az előadás mégsem válik nevetségessé, sőt éppen á „legkényesebb” helyzetekben igazán hatásos. A legnehezebb szerep két­ségkívül a tanítónőt alakító Fodor Terézé. Szánté mindvé­gig a színen van, s közben ez érzelmek micsoda Skáláján keli végigfutnia a naiv elérzéke- nyüléstöl a pátoszig, a lírai áb­rándozástól a férfias haragig! Fodor Teréz bebizonyí­totta, hogy' sokoldalú színésznő, akitől jó rendező kezében nagy teljesítményeket várhatunk. — Alakításának legfőbb hibája az egyenetlenség. Felejthetetlen pillanatai, percei, sót tízpereed vannak, olykor azonban —kü­lönösen az első jelenetekben — mintha az átélés hiányát színészi intelligenciájával akar ná pótolni. Kőszegi Gyula ha­sonlóképpen kulturált mű­vész, de ifjú Nagy István sze­repét nem a „testére szabták”. Kitűnően megértette a fiatal földbirtokos ellentétekből szőtt jellemét, „nyersen" ábrázolta ifi. motiválni azonban már nem tudta mindenütt. Kőszegi j«1*" ka azonban sokat fejlődött a bemutató óta. Érettebb, “rJ nyaltabb lett. A főszereplők után három epizódalákitásro kell szólnunk: Tündér Lajosé­ról, Tánczos Tiboréról es ao- day Páléról. Tándor az molt kis tanár, Tuza or ábrá­zolásával gazdagította emléke­zetes szerepléseinek sorát. Kü­lönösein a harmadik felvonás első jelenetében volt megra róan emberi. I£ár, hogy a ren­dező az első két felvonásban túlságosan „ártatlanná“ tette a tanító figuráját, — nem is­merte fel e nagyon rdkonszen vés hős ellenőrző szerepét, szemmel vádoló némaságát. .,lelkiismereti jelenlétét" ak­kor is, amikor egy szót sem szól. Az egyre biztosabban fejlődő Tánczos Tibor játékát hibátlannak mondhatjuk: min­den pillanatában őszinte és hi­teles. Náday Pál egy árnyalat­tal talán merevebbre formálta a káplán alakját, de kenetes szavakba burkolt aljassága így is leleplező erejű. A megnyerő Főurat Somló Ferenc keltette életté, sok szívvel és kevés eszközzel.. A harmadik felvo­násban azonban könyörtelen leleplező szavai nem szárnyal­tak eléggé magasra. Sármálsy Miklós színészi képességeinek új oldalárót mutatkozott be: az öreg parasztnábobbt dlákította, a tőle megszokott művészi ru­tinnal. Külön ki kell emel­nünk Bálint Györgyöt, néhány szavas szerepében. Ha érdélre úgy kívánja, a római pápái is. „imádó” zsidó bérlő alakja Igen mulatságot volt. A tehet­séges Bódis Irénnek viszont, kissé meg kellene fékezme ka- nikírozó hajlamait. Széplaki Endre kissé „lefokozta” a prí­más rangját. A jól összefogott együttes sikeréhez Jancsó Jo­lán, Szalma Lajos és Avar 1st. ván járultak hozzá egy-egy eredeti színfolttal. A stílusos díszleteket Kovács la jós tervezte. Bródy Sándor színmüvének Sajátos játékstílusra törekvő előadása azt bizonyítja, hogy a pécsi színház jó úton jár és megérdemli a közönség támo­gató bizalmát. GALSA1 PONGUAC

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom