Dunántúli Napló, 1955. október (12. évfolyam, 231-253. szám)

1955-10-16 / 244. szám

1955 OKTOBER 16 N A P L ó ÚJ SZILEK 5<1S JAK A BFALVÁM < 5 Jeles volt végig, íelesé"----------------------— gével, «g yban kollegájával, Benedek Edit agráregyetemi hallgató­val együtt. Amikor utolsó ál­lamvizsgáján kihúzta növény- termesztés tételét a répafélék- 'ről — úgy hitte, az is marad. Tempós, egyre lendületesebb előadásba kezdett a Béta Mari- timáról, minden répafélék Földközi tenger-melléki közös őséről, amikor a vizsgabizott- \ ság egyik könyvelő kinézésű tagja félbeszakította: — És mennyi nyersszeletet kap vissza a cukorgyártól egy mázsa répa után? És melaszt? rászakadt a laposabb részekre, a kisjakabíalvi termelőszövet­kezet tarlójára. Viszi, viszi, áz­tatja a búzakereszteket. Akkor lépett elő Ács Vilmos egyszerű szakirányítóból vezetővé. Kive­zényelte a kocsikat a tarlóhoz: tengőig érő sárban, latyakban, hogy majd megszakadt ló és ember — úgy húzatta ki a ke­reszteket. A termést kimentet­ték, a termés megmenekült, megmenekült a részesedés. Ahogy elmúlt a vész — úgy széledtek szét újra az emberek. A háztájiba kapálg'atni, ide- oda, csak a termelőszövetke­zetbe nem. — Kérem, én ezt nem tu­dom pontosan... de azt hi­szem, a cukorgyár minden al­kalommal belefoglalja a terme_ lővel kötött szerződésbe. A diploma-kiosztáson derült ki, 'hogy Edit is csak „jó“ lett — és ő is, pont növénytermesz­tésből. Üsse kő azt az egy „jót“-t. Veszekedtek egy sort, hi.gy férj-feleség létükre leg­alább egy járásba nevezzék ki őket és februárban Villányban állt meg velük a vonat. Hó, J sár, csatakos földek. Termelő- szövetkezeteit. Visszaemlékez­tek fancsali ábrázatú kollégáik ra, akik részvéttel gratuláltak kinevezésükhöz: „Ne csügged­jetek, előbb-utóbb kaptok egy íróasztalt“. Nevettek. Ök egye­nesen termelőszövetkezetbe kérték magukat, ök most ér­keztek — haza. A gépállomási tájékoztató szerint minden a legnagyobb rendben is lenne. ötszá2fnoid jó, kisjakabíalvi szántóföld, , tízholdas, újonnan létesített I halastó, ugyanakkora rizstelep pel — egyetlen hely Baranyá­ban, ahol még a rizsföldi ponty tenyésztés tanulmányozására is alkalma nyílik. Szinte csak bele kellene ülni és gazdálkod­ni — tudományos alapokon. Ha­nem ha ez az ötszáz hold egy igen-igen beteg termelőszövet­kezeté, melynek nyolcvan tag­jából naponta csak kilenc-tizet toborozhatnak munkába a bri- gádvezetök, mert a többi a ház­táji szőlőt kapálja, helyben és Villányban, sőt még Villánykö- vesden is?! Ha az elnök, Csele Benő személyében egv tisztes­séges, jóravaló, becsü'etes — csak éppen a vezetéstől és egy hangos szótól is irtózó ember, aki egy esztendőben legalább kétszer is lemond?! Hol van akkor a „tudományos gazdál­kodás“, meg a „rizsföldi ponty- tenyésztés“?! Van nálunk ilyenkor egy jó­tékony áramlat, amely meg­menti a megrettenő, falura he­lyezett kádereket. Ez nem olyan zajos hely, mint a falusi munkára jelentkezés — de legalább aranyira hatásos. A járás felfedezi, hogy egyik megürült hivatalába X. Y. elv- társ a legalkamasabb, aki most jött éppen a városból. Kádero­zás, elbeszélgetés — és máris ott ül az íróasztal mellett a fa­lura jött káder. Ács Vilmost is megkínálták a főagronómusi hellyel, addig kerülgették, míg ki nem fakadt: — Hagyjanak engem belei­hen, mert fogom magam és el­megyek máshová. Én a tszcs-t választottam, mellette mara­dok. Ha nem hagynak, hát el­megyek más termelőszövetke­zetbe! Ha a járás olyan kitartó szí­vóssággal vetette volna rá ma- #át a kisjakabíalvi Úttörő ház­táji gazdaságainak rendezésére áfi vezetésének megjavítására, mint agronómusának megka- parintására, akkor akár be is — Fogadd el tőlem az elnök­séget — nyüstölte Csele — sen­ki mást, de téged támogatná­lak, csak vedd át Vilmos! Nem vette, de ha elkezdte — csinálta. És mint a hadseregtü­zérség tartalékos alhadnagyá­hoz il’lk, előbb alaposan ki­választotta a célpontot. Miért nem jönnek az emberek a kö­zösbe? Mert a tömérdek ház­táji r)i°»n env*°d'i ők«t. Krnptfn’d Jrzsefék a villányi hegybe jár­nak el dolgozni, és a termelő- szövetkezet is kiadott nekik 1200 négyszögöl kukoricaföldet. A vezetőségi tagokkal együtt elgyalogolt Kornfeldék szom­széd községbeli szöllejébe, le­mérte — hát összesen négyszáz négyszögöllel több — a kukori­caföldet is beleszámítva — a megengedettnél. Ki látja en­nek kárát? A termelőszövetke­zet. Visszatérve Kisjakabfalvá- ra, kicövekeltek Kornfeldék ku koricaföldjéből vagy négyszáz négyszögölet: — Ezt maga nem törheti le, ez a termelőszövetkezeté. Amiért bevetette, megkapálta, ágért megkapja a megfelelő számú munkaegységet és így azért részesül belőle. De sen­kinek sem lehet többje a meg­engedettnél. Felüti ám az ilyesmire fejét a falu! Egyszeriben támadt harminc ellensége, de hetven barátja is. Papp Dániel — akinek két- holdas „háztájija volt“ — a ki- cövekeit részről is letörte s ha- zahordta a kukoricát. Én kapál tam, én műveltem, én is töröm le, dünnyögte rossz lelkiisme­rettel, de amikor a szúrós sze­mű, szemüveges fiatalember megállt előtte, csak annyit tu­dóit kinyögni: — Hát, nem láttam a karót, azért törtem le... Egyedül csak azért. Ohióber 8-án 52 fő jelent-------------------- meg a kis­ja kabfalvi termelőszövetkezet közgyűlésén. Azelőtt? Csak tizenöt, húsz, de volt úgy, is, hogy csak hét. És az ötven­két ember egyhangúan tette meg Csele Benőt elnökhelyet­tessé, Ács Vilmos agronómust pedig termelőszövetkezeti el­nökké. A közgyűlés új ellen­őrző és fegyelmi bizottságot is választott azzal, hogy elsőnek Papp Dániel ügyét tárgyalják meg: megrövidítette a közös­ségi tulajdont — feleljen érte! Mit tesz az igazi agronómus, ha visszásságokat lát? Rendet teremt. Kisjakabfalván eddig munkaegységet kapott boldog és boldogtalan. Ifjú Pausz Lő­rinc például kanász. Hivatala és feladata a kocák etetése, gondozása. Ezért kapja munka egységeit, illetve csak most kapja ezért. Ezelőtt minden­nap külön egy egész munka­egységet is beírtak neki azért, mert egy kicsit meglegeltette, j értette őket fejelhetnénk a riportot. Akkor • tartalékostiszti kiképzésre bevonult Ács Vilmos visszaér- keztében nem találta volna jú­niusban egyeletlenül a cukor­répát és nem kellett volna megvívnia harcát úgy, hogy az tovább is papírra kívánkozik. ÚTttas... Zűrzavar. Ga­---------------- földek. Ka tl an répák. Magatehetet- •lnök. A rétek első kaszá­ul aratás közben próbál­lak meg, hogy mégis le- valamannyi takarmánya a ígoknak. Amikor már-már látszik, hogy az eső elle- mégis csak sikerül egye- e vergődni valahogy, Pó- is Kisbudmér között átsza- a Karasica gátja. A víz Hát ennek vége. Mindenki megkapja, ami munkája után illeti, de semmivel sem töb­bet. Egy ember, az csak egy ember — nem győzné az irá­nyítást Ács Vilmos sem, ha ki nem válogatta volna maga mellé az egyszerű „szürke” tsz-tagokból a legalkalmasabb vezetőket. Hét munkacsapatot állított fel, élükre hét derék emberrel. Schnell Vilmosnak már régi gyakorlata van, az­ért hagyták tisztségében. Ko­csis Dezső is régi tag, aki ed­dig is bírálta a hanyagságot, de semmi felelősséget sem vállalt, csak bírálgatott. Most ® 7® felel egy munkacsapatért. Ifjú Bálint Lajosné és Petes- né régi, gyakorlott emberek. Övék a harmadik és az újon­nan belépett Béck Antalé, meg Róth Bernáté az ötödik, hato­dik. Mindketten kubikos em­berek — értenek a számolás­hoz, méréshez, de leginkább az emberek irányításához. És itt van végül Tolnai Zoltán is, aki a földművesszövetkezettől jött át. Kemény ember, aki­nek nem számít ha sógor, ha koma, a rendes munkát min­denkitől megköveteli. Esténként — ami nem volt soha — ott vannak mind a he­ten az irodában. & amikor hazamennek, munkacsapatuk minden tagja tudja, holnap hová kell mennie ... . Hogy ott legyen, azért a csapatvezetője felel. Aki igazolatlan elmara­dásával megrövidíti a közöst — azt a csoport bogimra, Nesz János elvtárs veszi elő. A szomszéd udvarban abrin- cso't reperál. Hol a vasat ková­csolja, hol a fegyelmet. — Ezerkétszáz forintos állá­som volt a szőlőgazdaságban. Amikor a rádióból hallom, hogy a termelőszövetkezetek csak akkor lesznek erősek, ha saját mesteremberük van — hazajöttem. Megmutatom, hogy a közösben még jobban megélhetünk. Engem válasz­tottak a fegyelmi bizottság el­nökéül. Holnap tárgyaljuk meg a Papp Dániel ügyét, meg Bazsó Gyuláét. Ez tegnap tíz órakor akart munkába állni és mikor a csapatvezetője felelős ségrevonta, azt mondta: ha nem tetszik, hát kilép a cso­portból. El is zavarták onnan mindjárt. Gondolkodik egy kicsit, köz­ben kalapácsával ráver az üllőre: — Ez lesz majd a jó! Ha a fegyelmi bizottságnak nem is kell működnie, hanem az em­berek önmaguk vetik ki ma­guk közül a nemodavalót. De az új elnökkel hamarosan el is érjük ezt! A kapuban találkozom az el­nökkel. — Kukoricából, répából — általában a kapásokból pre­mizálunk. De nemcsak az kanja meg a jutalmát, akinek több termett, hanem az is, aki nem kapált. Elhatároztuk, hogy alti saját hibájából nem érte el a kívánt termést, an­nak levonjuk a részesedéséből. Egy ember hanyagsága miatt sem károsulhat a többi. U< Síelek fújnak Kisja­--------------kabfalván — jó szelek! Hanem hát nézzük meg, hol lakik az agronómus-elnök. Szabod ik, látom szégyenli ma­gát. A járás helyett. Mert ez a düledező házikó minden, csak nem lakás. A földes szo­bában kipakolatlan egyetemi jegyzetek — nincs hová tenni őket. A bútor. Kikölcsönözték a rokonoknak, mert ide nem hozhatják, ugyanis a mennye­zetről esős időben zuhog a víz. Hogy meg ne ázzanak — odébb húzzák egy méterrel az ágyat. Jön a tél. Kérdem a tanácselnök elvtársat, mi a véleménye erről? — A járáson múlik. Kérem, én már annyiszor igényeltem pénzt a lakás rend behozására! Két kis szőke bikfic áll meg a küszöbön. Felébe hasított, óriási sütőtök a kezükben. — Edit néni, a mama küldi és azt üzeni, süssék meg. Jó ám! A falu befogadta őket és tiszteli, becsüli az agronómus házaspárt. A járás? Becsüli az is, hiszen Ács Vilmost tagje­löltnek vették fel nemrégiben, dehát a lakás? — Nem is tudtunk erről elv­társ ...(!) Egy iskolát végeztek, egyfor­ma bizonyítvánnyal, egy hiva­tást választottak — a szövet­kezeti agronómus mindennél szebb hivatását. És az élet já­téka talán? — egymás szom­szédságában gazdálkodik most férj és feleség. Ács Vilmosné a villánykövesdi termclőszövet kezeiben — a járás egyik leg­jobb termelőszövetkezetében, — Ács Vilmos meg Kisjakab­falván. A két tsz földjeit csak a tölgyes választja el. Micsoda termelési verseny lesz iitt, ha a férjem uram rendbehozva a szövetkezet szénáját, amúgy istenigazában nekiláthat gaz­dálkodni?! Azt majd meghozza a jövő. Az egyre szebbé váló szövet­kezeti élet! Oroszlán Imre A begyűjtési miniszter rend ele te a borbcadá§róS és a hor forgalmának szabályozásáról A begyűjtési miniszter ren­deletet adott ki a borbeadási, kötelezettség teljesítéséről, va­lamint a bor forgalmának sza­bályozásáról. Á mezőgazdasági termelő­szövetkezeteit, termelőszövet­kezeti csoportok tagjai, az egy katasztrális holdat meghaladó háztáji gazdasággal rendelkező termelőszövetkezeti tagok, az egyéni termelők, továbbá a községi és közületi gazdaságok szőlőtermésükből elsősorban borbeadási kötelezettségüket tartoznak teljesíteni. A termelők által órtékesí le­si szerződéssel lekötött és át­adott borszőlő, must, seprőskor egyszer és kétszer fejtett bor a beadási kötelezettség teljesíté­sébe nem számít be. Az átvevő szervek az értéke­sítési szerződéssel lekötött mennyiségeket, valamint a szabad fel vásári ásna felkínált tételeket csak a borbeadásj kö telezebtség teljesítése után ve­hetik át. A borbeadási kötelezettség teljesítésére elsősorban hazai (oltvány) fajtájú szőlőt, vagy hazai szőlőfajtákból szűrt más tot, vagy bort kell beadni. — Akinek csak közvetlenül (di­rekt) termő szőlője van, borbe­adási kötelezettségét direktter- mő szőlővel vagy ebből szár­mazó musttal vagy borral tel­A pécsi városi tanács vezetői — élükön Györkő Anitái v.'b.- elnökkel — csütörtökön dél­után megvendégelték a pécsi DlSZ-fiiateílok legjobbjait, és telük kötetlen, baráti beszél­getést folytattak közös prob­lémáikról. A fiatalok részéről többen lakással kapcsolatos kérdéseket — ,, fiatal háza,so­kait törvényesen megillető rész kiutalását, az albérletnél je­lentkező uzsorát — vetették fel, de a többi között megem­lítették a város tisztaságát, a b anya vidék autóbuszköziek ed é s-ét, az 500-as MTH iskola jobb elhelyezését érintő problémá­kat is. jesítheti. Az olyan termelő, aki mindkét szőlőfajtát ter­meli, a kétféle szőlőfajtával be ültetett terület arányában ha­zai és direkttermő szőlőt, mus­tot, vagy bort adhat be. Ilyen esetben azonban a kétféle sző­lőfajtát külön kell szüreteim, mert direkttermőveJ kevert vagy fertőzött hazai mustot vagy bort, vegyesen szüretelt szőlőt az átvevő szervek csak direkttermőnek minősítve ve­hetnek át. Ugyancsak külön kell szüre­telni a fehér és színes bort adó szőlőfajtákat is. A beadási kö­telezettség teljesítésére egész séges, tisztaízű, legalább 16 cu­korfokos, erjedésmentes édes- mustot, egészséges, tisztaízű, legalább 10 Malligand-fokos, természetes, legfeljebb 4 szá­zalékos seprőt tartalmazó sep- rüs újbort, egészséges, tiszta­ízű. legalább 10 Mallágiand-fo- kos, legfeljebb egy százalék lebegő seprőt tartalmazó egy­szer fejtett újbort, vagy bort kell beadni. Azokon a helye­ken, ahol a borbeadási köte­lezettséget borszőlővel kell tel­jesíteni, a termelő legalább 16 cukorfokos mustot adó egész­séges, zúzalian borszőlőt köte­les beadni. A beadási könyvben előírt kötelezettség 11.5 Malligand- fakos borra vonatkozik. Ha a Győrikő Antal v. b.-elnök, Moór József, a városi pártbi­zottság más cd'ti tikára, Pusztai József, a városi DISZ-bizottság titkára és a városi tanács több Vezető személyisége megvála­szolta a felvetett kérdéseset, támogatásukéit ígérték a lakás­ügyek méltányos intézésénez. de ugyanakkor a tanács tervei­hez, különösen a Tiszte, virá­gos Pécs“ kezdeményezés meg­valósításához kérték a DISZ- szervezetek segítségét. A jelen­lévő DISZ-fiatalctk megbeszél­ték annak lehetőségét, hogy védnökséget vállalnak a váns tisztasága felett. termelő ennél magasabb Malli- gand-fokkal teljesíti kötelezett ségét, arányosan kevesebb li­ter-mennyiséget, alacsonyabb fokú bor beadása esetén pedig több litert köteles beadni. Ugyanígy magasabb cukor» fokú mustból kevesebb, ala­csonyabb cukorfokú mustból pedig többet kell beadni. An­nak érdekében, hogy a ter­melők az átszámítást ellenőriz­hessék, az átvevőhelyen meg­felelő táblázatokat kell kifüg­geszteni. A borbeadá® kötele­zettség teljesítéséhez szüksé­ges mustot, vagy 'bort, két év­nél nem régebbi hitelesítésű feltöltött szállító hordókban kö­teles a termelő a borátvevő­helyre szállítani. Amennyiben a hordó két évnél légebbi hi­telesítésű, úgy egy százalék, ha öt évnél régebbi hHelesíbésű, két százalék, ha 10 évnél ré­gebbi hitelesítésű, három szá­zalékot von le az átvevő az átadott mennyiségből. E rendelet negVerésének •dőpontjától bort (mascot) a község 1955-i borbegyűjtési ter­vének teljesítéséig — ideértve az állami szabaif ’’.vásárlási tervek teljesítését ;•?, — csak az átvételre jogos lit átvevő szervek vásáraiba,műk. A forgalmi korlátozás alá eső községekben a le melók - a termelői borkimérés! jogosít­vánnyal rendelkező mezőgaz­dasági termelőszövetkezeti cso­portok kivételével — bort (mustot) sem egymásközti for­galomban, sere. fogyasztok ré­szére nem adhatnak el, n*-.« cserélhetnek és r.om ajándé­kozhatnak' Ha a község borhegy ,V tő.é tervét teljesítette, a járási be­gyűjtési hivatal a területileg illetékes átvevő szervvel egyet­értésben a megyei begyűjtési hivatalnak köteles javaslatot tenni a forgalmi korlátozás megszüntetésére. Ha a községre vonatkozó for galmi korlátozás megszüli k, a borbeadási kötelezettségüket teljesített termelők saját ter­mésű borukat szabadon fel- használhatjáK és az érvényben lévő jogszabályok betartáséval értékesíthetik. Á pécsi DlSZ~fiafa!ok legjobbjai találkoztak a város vezetőivel *— "-■^PEHinn—nj ­<lőatta (Bern őrökitgti (2) ttól kezdve Berci nem a nagykapun járt be a misére, hanem a sekrestyén át, végezvén a sekrestyében a lelkek kerrdábantartásához szükséges számtalan művele­tet, s a vén kántor fölmente­tett ebbeli tiszte alól. Érezte is szegény öreg, hogy kifelé ÓM mostantól a szekere rúdja és kezdett méginkább össze- menni. A forgalom azonban némileg fellendült. Amikor Háttá Berci megjelent a hosz- szú botra szerelt csengettyűit persellyel, azt az orra alá dug­ta valakinek, s szemébe né­zett, nem volt hívő, aki kibírta volna, hogy legalább egy öt­fillérest ne ejtsen a perselybe, hogy csörögjön. Mivel pedig nem mindenki szeretkezik fel misék alkalmára kellőszámú ötfilléresekkel, tíz, húsz, sót ötvenfilléresek 'is, csörrentek az ütött-kopott, de gondolán lelakatolt csengős bádogdoboz­ba. Ebből már nem jutott az öreg kántornak. És nem jutott neki már a tlsztaszivű, átszel­lemült éneklés üdvéből sem, mert az új egyházfi, odáig ment buzgalmában, hogy a hívők közé állva rázendített, akkor pedig szegény öreg hiába kí­nozta a hangszálait és hiába taposta elkeseredetten a rogy- gyamt harmonium szuette ta­posódeszkáit, annak a gondo- san olajozott, beiyárnótálcon csiszolt hangnak az egyedural­mát csak nem. tudta megtörni. S mivel szegény öreg sohasem volt harcos lélek, inkább meg­adta magát. Egy szép vasáma- non még végigsóhajtozta az összes szent énekeket, aztán hazaballagot, s mint aki nagy útra készül, illő áhítattal ma­gához vett fél liter szilvóriu- mot, amit ünnepélyes alkal­makra tartogatott a kamrájá­ban. Szép csendesen lefeküdt és egy utolsó sóhajjal végleg átengedte magasztos pályáját az erősebb hangnak, a na­gyobb tekintélynek, Háttá Ber­talannak. Frissen hántolt sírja felett már Berci zengte él a Circum dederumot, olyan mély érzés­től rezgő hangon, hogy a sü­lcet is észrevehette belőle, mennyire hálás az elhunytnak. —• Hát hogyan leszünk ez­után tisztelendő úr? — kérdez­te hazafelémenet. Nagyon ide- jénvalónak érezte már a ha­tározott választ. — Harmóniumozni tudsz-e már? — tette fel erre a kényes kérdést a gömbölyded öreg, mert ő viszont nem kedvelte a túlzott határozottságot. — Az még nem megy — húzta be a nyakát Berci — de már nem sok kell hozzá. Fog menni hamarosan. Van nekem olyan fülem., hogy no... — Inkább a kezedet gyako­rold fiam. azzal kell nyomni a billentyűket. Berci szeme elé terpesztette tíz vaskos, de a mezei mun­kától gondosan megkímélt ujját, megszemlélte és elége­dett volt a szemlével. — A kezeimet csak bízza rám tisztelendő úr. Azontúl esténként is az is­ten házának vendége lett Ber­ci. S rájött, hogy ez egészen szíve szerint való. Ott nem za­varták oktalan gajdászásukkal más italos vendégek. Egyedül volt, s ha kieresztette hangját, az oltár fölötti hosszú, keskeny ablakok remegve verték visz- sza. Kétszereseti gyönyörköd­hetett saját hangjában. Egy­szer, amikor kieresztette, s egyszer, amikor visszajött, visszhanggá nemesülve. Olajozásra persze itt is szük­ség volt, hogy ne nyekereg­jen a hang. S itt újabb elő­nye mutatkozott, a templom­beli gyakorlásnak. Berci sze­rette az italos cimborákat, de mégjobban szerette önmagát. Itt, ha felhozott magának egv jó hasas fonott üvegre való bort, az utolsó cseppig egyma­ga ihatta meg. Irigyelte is vol­na mástól, mert színbor volt, a plébánia pincéjéből. Annyira otthon érezte magát ott a kóruson, a nyütt zene­szerszám mögött és Icezeügyc- ben a hasas üveggel, hogy a templom és a szemközti lcocs- ma között elhaladók néha cso­dálkozva kapkodták a fejüket, nem tudván kitalálni, mi is történik. — A szöveg kocsmabeli, de a hang a templomból jön — mondta egy alkalommal talá­lóan Bánó Fülöp, a község ka­násza. Csakugyan így volt, mert Háttá Berci úgy bele fele dice - zett saját hangja csodálatába, s a fonott üveg tartalmának kóstolgatásába, hogy szent énekei néha ekképp hangzot­tak: — Hede a vén betyár egyre ordítt ...Se szavak, köztudo­más szerint nem az Énekek Énekéből valók. A bikavaditó hangot pedig csodás zene kísérte. Már ahogy Berci találomra Megette az ujjait a billentyűkre. Olyas­féle harmóniát teremtett így, mint ha hajnali erdőben min­denféle madárlcák csivitelése közben elbőgi magát egy bú* ökör. Jó szerencse, hogy a göm­bölyded öreg pap a hízás és öregedés folytán kissé süketté vált már, de ha nem is lett volna süket, nem szólt volna ilyen semmiségért Bercinek, mert nagy tervei voltak vele. Tőle várta a plébánia fellen­dítését. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom