Dunántúli Napló, 1955. október (12. évfolyam, 231-253. szám)
1955-10-16 / 244. szám
1955 OKTOBER 16 N A P L ó ÚJ SZILEK 5<1S JAK A BFALVÁM < 5 Jeles volt végig, íelesé"----------------------— gével, «g yban kollegájával, Benedek Edit agráregyetemi hallgatóval együtt. Amikor utolsó államvizsgáján kihúzta növény- termesztés tételét a répafélék- 'ről — úgy hitte, az is marad. Tempós, egyre lendületesebb előadásba kezdett a Béta Mari- timáról, minden répafélék Földközi tenger-melléki közös őséről, amikor a vizsgabizott- \ ság egyik könyvelő kinézésű tagja félbeszakította: — És mennyi nyersszeletet kap vissza a cukorgyártól egy mázsa répa után? És melaszt? rászakadt a laposabb részekre, a kisjakabíalvi termelőszövetkezet tarlójára. Viszi, viszi, áztatja a búzakereszteket. Akkor lépett elő Ács Vilmos egyszerű szakirányítóból vezetővé. Kivezényelte a kocsikat a tarlóhoz: tengőig érő sárban, latyakban, hogy majd megszakadt ló és ember — úgy húzatta ki a kereszteket. A termést kimentették, a termés megmenekült, megmenekült a részesedés. Ahogy elmúlt a vész — úgy széledtek szét újra az emberek. A háztájiba kapálg'atni, ide- oda, csak a termelőszövetkezetbe nem. — Kérem, én ezt nem tudom pontosan... de azt hiszem, a cukorgyár minden alkalommal belefoglalja a terme_ lővel kötött szerződésbe. A diploma-kiosztáson derült ki, 'hogy Edit is csak „jó“ lett — és ő is, pont növénytermesztésből. Üsse kő azt az egy „jót“-t. Veszekedtek egy sort, hi.gy férj-feleség létükre legalább egy járásba nevezzék ki őket és februárban Villányban állt meg velük a vonat. Hó, J sár, csatakos földek. Termelő- szövetkezeteit. Visszaemlékeztek fancsali ábrázatú kollégáik ra, akik részvéttel gratuláltak kinevezésükhöz: „Ne csüggedjetek, előbb-utóbb kaptok egy íróasztalt“. Nevettek. Ök egyenesen termelőszövetkezetbe kérték magukat, ök most érkeztek — haza. A gépállomási tájékoztató szerint minden a legnagyobb rendben is lenne. ötszá2fnoid jó, kisjakabíalvi szántóföld, , tízholdas, újonnan létesített I halastó, ugyanakkora rizstelep pel — egyetlen hely Baranyában, ahol még a rizsföldi ponty tenyésztés tanulmányozására is alkalma nyílik. Szinte csak bele kellene ülni és gazdálkodni — tudományos alapokon. Hanem ha ez az ötszáz hold egy igen-igen beteg termelőszövetkezeté, melynek nyolcvan tagjából naponta csak kilenc-tizet toborozhatnak munkába a bri- gádvezetök, mert a többi a háztáji szőlőt kapálja, helyben és Villányban, sőt még Villánykö- vesden is?! Ha az elnök, Csele Benő személyében egv tisztességes, jóravaló, becsü'etes — csak éppen a vezetéstől és egy hangos szótól is irtózó ember, aki egy esztendőben legalább kétszer is lemond?! Hol van akkor a „tudományos gazdálkodás“, meg a „rizsföldi ponty- tenyésztés“?! Van nálunk ilyenkor egy jótékony áramlat, amely megmenti a megrettenő, falura helyezett kádereket. Ez nem olyan zajos hely, mint a falusi munkára jelentkezés — de legalább aranyira hatásos. A járás felfedezi, hogy egyik megürült hivatalába X. Y. elv- társ a legalkamasabb, aki most jött éppen a városból. Káderozás, elbeszélgetés — és máris ott ül az íróasztal mellett a falura jött káder. Ács Vilmost is megkínálták a főagronómusi hellyel, addig kerülgették, míg ki nem fakadt: — Hagyjanak engem beleihen, mert fogom magam és elmegyek máshová. Én a tszcs-t választottam, mellette maradok. Ha nem hagynak, hát elmegyek más termelőszövetkezetbe! Ha a járás olyan kitartó szívóssággal vetette volna rá ma- #át a kisjakabíalvi Úttörő háztáji gazdaságainak rendezésére áfi vezetésének megjavítására, mint agronómusának megka- parintására, akkor akár be is — Fogadd el tőlem az elnökséget — nyüstölte Csele — senki mást, de téged támogatnálak, csak vedd át Vilmos! Nem vette, de ha elkezdte — csinálta. És mint a hadseregtüzérség tartalékos alhadnagyához il’lk, előbb alaposan kiválasztotta a célpontot. Miért nem jönnek az emberek a közösbe? Mert a tömérdek háztáji r)i°»n env*°d'i ők«t. Krnptfn’d Jrzsefék a villányi hegybe járnak el dolgozni, és a termelő- szövetkezet is kiadott nekik 1200 négyszögöl kukoricaföldet. A vezetőségi tagokkal együtt elgyalogolt Kornfeldék szomszéd községbeli szöllejébe, lemérte — hát összesen négyszáz négyszögöllel több — a kukoricaföldet is beleszámítva — a megengedettnél. Ki látja ennek kárát? A termelőszövetkezet. Visszatérve Kisjakabfalvá- ra, kicövekeltek Kornfeldék ku koricaföldjéből vagy négyszáz négyszögölet: — Ezt maga nem törheti le, ez a termelőszövetkezeté. Amiért bevetette, megkapálta, ágért megkapja a megfelelő számú munkaegységet és így azért részesül belőle. De senkinek sem lehet többje a megengedettnél. Felüti ám az ilyesmire fejét a falu! Egyszeriben támadt harminc ellensége, de hetven barátja is. Papp Dániel — akinek két- holdas „háztájija volt“ — a ki- cövekeit részről is letörte s ha- zahordta a kukoricát. Én kapál tam, én műveltem, én is töröm le, dünnyögte rossz lelkiismerettel, de amikor a szúrós szemű, szemüveges fiatalember megállt előtte, csak annyit tudóit kinyögni: — Hát, nem láttam a karót, azért törtem le... Egyedül csak azért. Ohióber 8-án 52 fő jelent-------------------- meg a kisja kabfalvi termelőszövetkezet közgyűlésén. Azelőtt? Csak tizenöt, húsz, de volt úgy, is, hogy csak hét. És az ötvenkét ember egyhangúan tette meg Csele Benőt elnökhelyettessé, Ács Vilmos agronómust pedig termelőszövetkezeti elnökké. A közgyűlés új ellenőrző és fegyelmi bizottságot is választott azzal, hogy elsőnek Papp Dániel ügyét tárgyalják meg: megrövidítette a közösségi tulajdont — feleljen érte! Mit tesz az igazi agronómus, ha visszásságokat lát? Rendet teremt. Kisjakabfalván eddig munkaegységet kapott boldog és boldogtalan. Ifjú Pausz Lőrinc például kanász. Hivatala és feladata a kocák etetése, gondozása. Ezért kapja munka egységeit, illetve csak most kapja ezért. Ezelőtt mindennap külön egy egész munkaegységet is beírtak neki azért, mert egy kicsit meglegeltette, j értette őket fejelhetnénk a riportot. Akkor • tartalékostiszti kiképzésre bevonult Ács Vilmos visszaér- keztében nem találta volna júniusban egyeletlenül a cukorrépát és nem kellett volna megvívnia harcát úgy, hogy az tovább is papírra kívánkozik. ÚTttas... Zűrzavar. Ga---------------- földek. Ka tl an répák. Magatehetet- •lnök. A rétek első kaszául aratás közben próbállak meg, hogy mégis le- valamannyi takarmánya a ígoknak. Amikor már-már látszik, hogy az eső elle- mégis csak sikerül egye- e vergődni valahogy, Pó- is Kisbudmér között átsza- a Karasica gátja. A víz Hát ennek vége. Mindenki megkapja, ami munkája után illeti, de semmivel sem többet. Egy ember, az csak egy ember — nem győzné az irányítást Ács Vilmos sem, ha ki nem válogatta volna maga mellé az egyszerű „szürke” tsz-tagokból a legalkalmasabb vezetőket. Hét munkacsapatot állított fel, élükre hét derék emberrel. Schnell Vilmosnak már régi gyakorlata van, azért hagyták tisztségében. Kocsis Dezső is régi tag, aki eddig is bírálta a hanyagságot, de semmi felelősséget sem vállalt, csak bírálgatott. Most ® 7® felel egy munkacsapatért. Ifjú Bálint Lajosné és Petes- né régi, gyakorlott emberek. Övék a harmadik és az újonnan belépett Béck Antalé, meg Róth Bernáté az ötödik, hatodik. Mindketten kubikos emberek — értenek a számoláshoz, méréshez, de leginkább az emberek irányításához. És itt van végül Tolnai Zoltán is, aki a földművesszövetkezettől jött át. Kemény ember, akinek nem számít ha sógor, ha koma, a rendes munkát mindenkitől megköveteli. Esténként — ami nem volt soha — ott vannak mind a heten az irodában. & amikor hazamennek, munkacsapatuk minden tagja tudja, holnap hová kell mennie ... . Hogy ott legyen, azért a csapatvezetője felel. Aki igazolatlan elmaradásával megrövidíti a közöst — azt a csoport bogimra, Nesz János elvtárs veszi elő. A szomszéd udvarban abrin- cso't reperál. Hol a vasat kovácsolja, hol a fegyelmet. — Ezerkétszáz forintos állásom volt a szőlőgazdaságban. Amikor a rádióból hallom, hogy a termelőszövetkezetek csak akkor lesznek erősek, ha saját mesteremberük van — hazajöttem. Megmutatom, hogy a közösben még jobban megélhetünk. Engem választottak a fegyelmi bizottság elnökéül. Holnap tárgyaljuk meg a Papp Dániel ügyét, meg Bazsó Gyuláét. Ez tegnap tíz órakor akart munkába állni és mikor a csapatvezetője felelős ségrevonta, azt mondta: ha nem tetszik, hát kilép a csoportból. El is zavarták onnan mindjárt. Gondolkodik egy kicsit, közben kalapácsával ráver az üllőre: — Ez lesz majd a jó! Ha a fegyelmi bizottságnak nem is kell működnie, hanem az emberek önmaguk vetik ki maguk közül a nemodavalót. De az új elnökkel hamarosan el is érjük ezt! A kapuban találkozom az elnökkel. — Kukoricából, répából — általában a kapásokból premizálunk. De nemcsak az kanja meg a jutalmát, akinek több termett, hanem az is, aki nem kapált. Elhatároztuk, hogy alti saját hibájából nem érte el a kívánt termést, annak levonjuk a részesedéséből. Egy ember hanyagsága miatt sem károsulhat a többi. U< Síelek fújnak Kisja--------------kabfalván — jó szelek! Hanem hát nézzük meg, hol lakik az agronómus-elnök. Szabod ik, látom szégyenli magát. A járás helyett. Mert ez a düledező házikó minden, csak nem lakás. A földes szobában kipakolatlan egyetemi jegyzetek — nincs hová tenni őket. A bútor. Kikölcsönözték a rokonoknak, mert ide nem hozhatják, ugyanis a mennyezetről esős időben zuhog a víz. Hogy meg ne ázzanak — odébb húzzák egy méterrel az ágyat. Jön a tél. Kérdem a tanácselnök elvtársat, mi a véleménye erről? — A járáson múlik. Kérem, én már annyiszor igényeltem pénzt a lakás rend behozására! Két kis szőke bikfic áll meg a küszöbön. Felébe hasított, óriási sütőtök a kezükben. — Edit néni, a mama küldi és azt üzeni, süssék meg. Jó ám! A falu befogadta őket és tiszteli, becsüli az agronómus házaspárt. A járás? Becsüli az is, hiszen Ács Vilmost tagjelöltnek vették fel nemrégiben, dehát a lakás? — Nem is tudtunk erről elvtárs ...(!) Egy iskolát végeztek, egyforma bizonyítvánnyal, egy hivatást választottak — a szövetkezeti agronómus mindennél szebb hivatását. És az élet játéka talán? — egymás szomszédságában gazdálkodik most férj és feleség. Ács Vilmosné a villánykövesdi termclőszövet kezeiben — a járás egyik legjobb termelőszövetkezetében, — Ács Vilmos meg Kisjakabfalván. A két tsz földjeit csak a tölgyes választja el. Micsoda termelési verseny lesz iitt, ha a férjem uram rendbehozva a szövetkezet szénáját, amúgy istenigazában nekiláthat gazdálkodni?! Azt majd meghozza a jövő. Az egyre szebbé váló szövetkezeti élet! Oroszlán Imre A begyűjtési miniszter rend ele te a borbcadá§róS és a hor forgalmának szabályozásáról A begyűjtési miniszter rendeletet adott ki a borbeadási, kötelezettség teljesítéséről, valamint a bor forgalmának szabályozásáról. Á mezőgazdasági termelőszövetkezeteit, termelőszövetkezeti csoportok tagjai, az egy katasztrális holdat meghaladó háztáji gazdasággal rendelkező termelőszövetkezeti tagok, az egyéni termelők, továbbá a községi és közületi gazdaságok szőlőtermésükből elsősorban borbeadási kötelezettségüket tartoznak teljesíteni. A termelők által órtékesí lesi szerződéssel lekötött és átadott borszőlő, must, seprőskor egyszer és kétszer fejtett bor a beadási kötelezettség teljesítésébe nem számít be. Az átvevő szervek az értékesítési szerződéssel lekötött mennyiségeket, valamint a szabad fel vásári ásna felkínált tételeket csak a borbeadásj kö telezebtség teljesítése után vehetik át. A borbeadási kötelezettség teljesítésére elsősorban hazai (oltvány) fajtájú szőlőt, vagy hazai szőlőfajtákból szűrt más tot, vagy bort kell beadni. — Akinek csak közvetlenül (direkt) termő szőlője van, borbeadási kötelezettségét direktter- mő szőlővel vagy ebből származó musttal vagy borral telA pécsi városi tanács vezetői — élükön Györkő Anitái v.'b.- elnökkel — csütörtökön délután megvendégelték a pécsi DlSZ-fiiateílok legjobbjait, és telük kötetlen, baráti beszélgetést folytattak közös problémáikról. A fiatalok részéről többen lakással kapcsolatos kérdéseket — ,, fiatal háza,sokait törvényesen megillető rész kiutalását, az albérletnél jelentkező uzsorát — vetették fel, de a többi között megemlítették a város tisztaságát, a b anya vidék autóbuszköziek ed é s-ét, az 500-as MTH iskola jobb elhelyezését érintő problémákat is. jesítheti. Az olyan termelő, aki mindkét szőlőfajtát termeli, a kétféle szőlőfajtával be ültetett terület arányában hazai és direkttermő szőlőt, mustot, vagy bort adhat be. Ilyen esetben azonban a kétféle szőlőfajtát külön kell szüreteim, mert direkttermőveJ kevert vagy fertőzött hazai mustot vagy bort, vegyesen szüretelt szőlőt az átvevő szervek csak direkttermőnek minősítve vehetnek át. Ugyancsak külön kell szüretelni a fehér és színes bort adó szőlőfajtákat is. A beadási kötelezettség teljesítésére egész séges, tisztaízű, legalább 16 cukorfokos, erjedésmentes édes- mustot, egészséges, tisztaízű, legalább 10 Malligand-fokos, természetes, legfeljebb 4 százalékos seprőt tartalmazó sep- rüs újbort, egészséges, tisztaízű. legalább 10 Mallágiand-fo- kos, legfeljebb egy százalék lebegő seprőt tartalmazó egyszer fejtett újbort, vagy bort kell beadni. Azokon a helyeken, ahol a borbeadási kötelezettséget borszőlővel kell teljesíteni, a termelő legalább 16 cukorfokos mustot adó egészséges, zúzalian borszőlőt köteles beadni. A beadási könyvben előírt kötelezettség 11.5 Malligand- fakos borra vonatkozik. Ha a Győrikő Antal v. b.-elnök, Moór József, a városi pártbizottság más cd'ti tikára, Pusztai József, a városi DISZ-bizottság titkára és a városi tanács több Vezető személyisége megválaszolta a felvetett kérdéseset, támogatásukéit ígérték a lakásügyek méltányos intézésénez. de ugyanakkor a tanács terveihez, különösen a Tiszte, virágos Pécs“ kezdeményezés megvalósításához kérték a DISZ- szervezetek segítségét. A jelenlévő DISZ-fiatalctk megbeszélték annak lehetőségét, hogy védnökséget vállalnak a váns tisztasága felett. termelő ennél magasabb Malli- gand-fokkal teljesíti kötelezett ségét, arányosan kevesebb liter-mennyiséget, alacsonyabb fokú bor beadása esetén pedig több litert köteles beadni. Ugyanígy magasabb cukor» fokú mustból kevesebb, alacsonyabb cukorfokú mustból pedig többet kell beadni. Annak érdekében, hogy a termelők az átszámítást ellenőrizhessék, az átvevőhelyen megfelelő táblázatokat kell kifüggeszteni. A borbeadá® kötelezettség teljesítéséhez szükséges mustot, vagy 'bort, két évnél nem régebbi hitelesítésű feltöltött szállító hordókban köteles a termelő a borátvevőhelyre szállítani. Amennyiben a hordó két évnél légebbi hitelesítésű, úgy egy százalék, ha öt évnél régebbi hHelesíbésű, két százalék, ha 10 évnél régebbi hitelesítésű, három százalékot von le az átvevő az átadott mennyiségből. E rendelet negVerésének •dőpontjától bort (mascot) a község 1955-i borbegyűjtési tervének teljesítéséig — ideértve az állami szabaif ’’.vásárlási tervek teljesítését ;•?, — csak az átvételre jogos lit átvevő szervek vásáraiba,műk. A forgalmi korlátozás alá eső községekben a le melók - a termelői borkimérés! jogosítvánnyal rendelkező mezőgazdasági termelőszövetkezeti csoportok kivételével — bort (mustot) sem egymásközti forgalomban, sere. fogyasztok részére nem adhatnak el, n*-.« cserélhetnek és r.om ajándékozhatnak' Ha a község borhegy ,V tő.é tervét teljesítette, a járási begyűjtési hivatal a területileg illetékes átvevő szervvel egyetértésben a megyei begyűjtési hivatalnak köteles javaslatot tenni a forgalmi korlátozás megszüntetésére. Ha a községre vonatkozó for galmi korlátozás megszüli k, a borbeadási kötelezettségüket teljesített termelők saját termésű borukat szabadon fel- használhatjáK és az érvényben lévő jogszabályok betartáséval értékesíthetik. Á pécsi DlSZ~fiafa!ok legjobbjai találkoztak a város vezetőivel *— "-■^PEHinn—nj <lőatta (Bern őrökitgti (2) ttól kezdve Berci nem a nagykapun járt be a misére, hanem a sekrestyén át, végezvén a sekrestyében a lelkek kerrdábantartásához szükséges számtalan műveletet, s a vén kántor fölmentetett ebbeli tiszte alól. Érezte is szegény öreg, hogy kifelé ÓM mostantól a szekere rúdja és kezdett méginkább össze- menni. A forgalom azonban némileg fellendült. Amikor Háttá Berci megjelent a hosz- szú botra szerelt csengettyűit persellyel, azt az orra alá dugta valakinek, s szemébe nézett, nem volt hívő, aki kibírta volna, hogy legalább egy ötfillérest ne ejtsen a perselybe, hogy csörögjön. Mivel pedig nem mindenki szeretkezik fel misék alkalmára kellőszámú ötfilléresekkel, tíz, húsz, sót ötvenfilléresek 'is, csörrentek az ütött-kopott, de gondolán lelakatolt csengős bádogdobozba. Ebből már nem jutott az öreg kántornak. És nem jutott neki már a tlsztaszivű, átszellemült éneklés üdvéből sem, mert az új egyházfi, odáig ment buzgalmában, hogy a hívők közé állva rázendített, akkor pedig szegény öreg hiába kínozta a hangszálait és hiába taposta elkeseredetten a rogy- gyamt harmonium szuette taposódeszkáit, annak a gondo- san olajozott, beiyárnótálcon csiszolt hangnak az egyeduralmát csak nem. tudta megtörni. S mivel szegény öreg sohasem volt harcos lélek, inkább megadta magát. Egy szép vasáma- non még végigsóhajtozta az összes szent énekeket, aztán hazaballagot, s mint aki nagy útra készül, illő áhítattal magához vett fél liter szilvóriu- mot, amit ünnepélyes alkalmakra tartogatott a kamrájában. Szép csendesen lefeküdt és egy utolsó sóhajjal végleg átengedte magasztos pályáját az erősebb hangnak, a nagyobb tekintélynek, Háttá Bertalannak. Frissen hántolt sírja felett már Berci zengte él a Circum dederumot, olyan mély érzéstől rezgő hangon, hogy a sülcet is észrevehette belőle, mennyire hálás az elhunytnak. —• Hát hogyan leszünk ezután tisztelendő úr? — kérdezte hazafelémenet. Nagyon ide- jénvalónak érezte már a határozott választ. — Harmóniumozni tudsz-e már? — tette fel erre a kényes kérdést a gömbölyded öreg, mert ő viszont nem kedvelte a túlzott határozottságot. — Az még nem megy — húzta be a nyakát Berci — de már nem sok kell hozzá. Fog menni hamarosan. Van nekem olyan fülem., hogy no... — Inkább a kezedet gyakorold fiam. azzal kell nyomni a billentyűket. Berci szeme elé terpesztette tíz vaskos, de a mezei munkától gondosan megkímélt ujját, megszemlélte és elégedett volt a szemlével. — A kezeimet csak bízza rám tisztelendő úr. Azontúl esténként is az isten házának vendége lett Berci. S rájött, hogy ez egészen szíve szerint való. Ott nem zavarták oktalan gajdászásukkal más italos vendégek. Egyedül volt, s ha kieresztette hangját, az oltár fölötti hosszú, keskeny ablakok remegve verték visz- sza. Kétszereseti gyönyörködhetett saját hangjában. Egyszer, amikor kieresztette, s egyszer, amikor visszajött, visszhanggá nemesülve. Olajozásra persze itt is szükség volt, hogy ne nyekeregjen a hang. S itt újabb előnye mutatkozott, a templombeli gyakorlásnak. Berci szerette az italos cimborákat, de mégjobban szerette önmagát. Itt, ha felhozott magának egv jó hasas fonott üvegre való bort, az utolsó cseppig egymaga ihatta meg. Irigyelte is volna mástól, mert színbor volt, a plébánia pincéjéből. Annyira otthon érezte magát ott a kóruson, a nyütt zeneszerszám mögött és Icezeügyc- ben a hasas üveggel, hogy a templom és a szemközti lcocs- ma között elhaladók néha csodálkozva kapkodták a fejüket, nem tudván kitalálni, mi is történik. — A szöveg kocsmabeli, de a hang a templomból jön — mondta egy alkalommal találóan Bánó Fülöp, a község kanásza. Csakugyan így volt, mert Háttá Berci úgy bele fele dice - zett saját hangja csodálatába, s a fonott üveg tartalmának kóstolgatásába, hogy szent énekei néha ekképp hangzottak: — Hede a vén betyár egyre ordítt ...Se szavak, köztudomás szerint nem az Énekek Énekéből valók. A bikavaditó hangot pedig csodás zene kísérte. Már ahogy Berci találomra Megette az ujjait a billentyűkre. Olyasféle harmóniát teremtett így, mint ha hajnali erdőben mindenféle madárlcák csivitelése közben elbőgi magát egy bú* ökör. Jó szerencse, hogy a gömbölyded öreg pap a hízás és öregedés folytán kissé süketté vált már, de ha nem is lett volna süket, nem szólt volna ilyen semmiségért Bercinek, mert nagy tervei voltak vele. Tőle várta a plébánia fellendítését. (Folytatjuk)
