Dunántúli Napló, 1955. október (12. évfolyam, 231-253. szám)
1955-10-09 / 238. szám
4 N A P L 6 VASÄRNAP, Í9B5. OKTOBER 3. 1919 mozgalmai Baranyában tfasábHOfU laénilca... Az alábbiakban Klein János- nénak, a Pécsi Akadémiai Napok alkalmával tartóit előadásának rövid kivonatát közöljük. 1 919 március 21-én kikiál- A tották a Tanácsköztársaságot. A magyar proletariátus hősies erőfeszítéssel kísérelte meg a mun/káshatalom kiépítését, az ország megvédését az intervenciós csapatoktól. Az 1918—1919-ban Baranya megye jelentős és különleges szerepet játszott. Az antant hatalmak jóváhagyásával a megye nagyobb részét a fiatal jugoszláv állam csapatai szállták meg. 1918 novemberében pedig kialakult a de markációs vonal, amely a megyét kettévágta. Az idegen megszállástól mentes északi területen, Sásd székhellyel, igyekeztek a megyei életet kialakítani. Március 21-én ezen a területen a munkásság vette kezébe a hatalmat. Ezt megelőzően már januárban, februárban itt is szaporodott <;z önkéntes földfoglalások száma s nem egy helyen elűzték a gyűlölt, régi közigazgatás! vezetőket. Nagy elégedetlenséget keltett az, hogy a földosztást a Károlyi-rendszer halogatta s a végre kiadott földosztás! rendelet sem elégítette ki a szegényparasztságot. A megye északi területeinek földbirtokosai, hogy a felháborodást lecsendesítsék, február végén Sásdon megbeszélést hívtak össze. Ezen resztvettek a cselédek képviselői is. A bérrk rendezéséről, a földosztásról szólva igyekeztek „mérsékletre“ bírni a földnélkülieket. A Tanácsköztársaság kikiáltásakor Sásdon népgyűlést hívtak össze. A megbeszélésein rpég. a főispán-kormánybiztos vitte a szót. Az ő kezdeményezésére alakították meg az első direktóriumot is. Aznap azonban Pécsről megérkezett Hajdú Gyula, a baranyai munkások régi vezetője. Kéz le- mén.vezésére újabb gyűlést tartottak, megalakították a végleges direktóriumot, amelynek három tagja munkás volt. A tanácshatalom intézkedései sorra megvalósultak. A föl • det köztulajdonba vették, szövetkezeti alapon gazdálkodtak. Az alispán 1920-as jelentésében megállapította, hogy: ,,a legnagyobb jelentőségű dolog kétségkívül a földbirtokok kommunizálása volt“. A szövetkezeti gazdálkodás megteremtése nem volt könnyű. A szegényparasztság nem vonakodott az új formától. A gondot és harcot azonban az jelentette, (hogy a volt földbirtokosok, a 'közigazgatás emberei arra törekedtek, hogy a gazdaságok vezetését a maguk érdekeinek megfelelően szervezzék meg. A köztársaság területén maradt baranyai bányák államosítását is megvalósította a ta nácshatalom. Itt nem volt lehetőség arra, hogy a rég; vezetők becsempésszék magukat a vezetésbe. A Tanácsköztársaság kikiáltása után alig néhány nappal, sor került az országos tanácsválasztásra. A baranyai választások előkészítésével, levezetésével Havas Koméit bízták meg. A Belügyi Népbiztosság rendeletének megfelelően először a községi munkástanácsokat, majd a meg nem szállt megyét két járásra tagolva a járási, végül a megyei munkástanácsokat választották meg. * A Nagy Októberi Szocia- lista Forradalom hatására megélénkült a hazánkat körülvevő országok munkás- mozgalma is. E népek mozgalmaira lelikesítőleg hatott a magyar munkásság példamutatása, a magyar Tanácsköztársaság is. 1919 március 26-án, amikor már hírek érkeztek a magyar Tanácsköztársaság kikiáltásáról, Bel gr ódban spontánul hatalmas tüntetésekeit és munkásgyűléseket tartottak. „1919 áprilisában, amikor az antant először kísérelte meg megszervezni az intervenciót Tanács-Magyar- ország ellen, a szerb-horvát- szlovén állam munkásosztálya kijelentette szolidaritását a magyar proletariátussal és élesein tiltakozott szerb intervenciós csapatoknak Magyar- országra küldése ellen. A ha- tárőrállomások soraiban felkelés lángolt fel a szerb részekben, amikor a Ma'gyar Vörös Hadsereg elleni harcba indították őket. A szerb katonák megtagadták a harcot magyar testvéreik ellen ...“ A Vörös Újság április 17-én arról írt, hogy a szerb parancsnok hetek óta nem engedi be katonáit Pécsre, mert .,a pécsi bányákban elhelyezett 400 szerb ka-' tona vörös zászlókkal áttette a magyar proletariátust“. Egy, a1 belügyminisztériumba küldött jelentés pedig arról számolt ( be, hogy: „A somogyi, bara- nyai és tokiamegyei demarká-, ciós vonalról csapatosan szöktek át a szerb katonák, akiket' Hajdú Gyula politikai megbízott Kaposvárott gyűjtött, össze.“ A Tanácsköztársaság bukása! után az ellenforradalom szem-, ben találta magát a tömegek, tiltakozásával. Bár Baranya, északi területe — amely a Ta-( nácsköztársasághoz tartozott, — augusztus hónapban elég, csendes volt, mégis jó szolga-, latot tett a kommunistáiknak,, a fehér terror üldözöttjeinek, j A demarkációs vonal kapu, volt, amelyet meg lehetett, nyitni a menekülők előtt. A Tanácsköztársaság iránti, szeretet s a fehér terror gyűlölete indította a megszállt Ba-, ranya lakosságát arra, hogy f sztrájkokkal, gyűlésekkel tilta- J) kozzék a fehér terror ellen. Ezl a mozgalom, amely a Tanács- if köztársaság bukása után bon-1 takozott ki, 1921 nyaráig tar-, tott. Ennek a mozgalomnak az volt a célja, hogy megakadályozza a fehér terror tovább- . terjedését Baranyában. A pécsi J kommunista és baloldali munkások, egyesülve a fehér terror elől menekültekkel, „Ifjú Szocialista Egyesület“ néven szervezetet hoztak létre. Tevékenységük a munkásság megszervezésére s arra irányult, hogy a megszálló csapatok ki- 1 vonulása után az erre felké- f szült munkásság vegye kezére a hatalmat. Az adott nemzetközi helyzetben, a Tanácsköz-1 társaság bukása után, természetesen nem volt lehetőség arra, hogy ezek az elgondolások megvalósulhassanak. A munkásság küzdelme nem vezetett sikerre. 1921 augusztusában Horthy csapatai bevonultak Pécsre. A Tanácsköztársaság bukását, 1919 augusztus 1-ét követő események, világosan megmutatták, hogy a proletárdiktatúra a munkásságban mély nyomo-, kát hagyott s a legnehezebb időszakban sem adta fel a harcot, hogy megteremtse a x második, a győztes proletár- f diktatúrát. 4 „Ou&z VXúa !" A dolog úgy indult, aho- gyan az ilyen dolgok általában indulni szoktak. A pénzügyőrök forrásban lévő cukrozott bort találtak Borda János bogádmindszenli gazda pincéjében, olyan bort, amelyet nem jelentettek be adózásra. A pénzügyőrök felvették a jegyzőkönyvet és továb bítottú.k azt a siklósi járási tanácshoz. A dolog azután úgy folytatódott, ahogyan az ilyen dolgok általában folytatódni szoktak. A járási tanács vb. pénzügyi osztálya — nagyon helyesen — „büntetendő pénzügyi kihágás elkövetése miatt’ 400 forint pénbírság- ra marasztalta el Borda Jánost és természetesen a be nem jelentett bor adóját is meg kell fizetnie. Eddig tehát minden a legnagyobb rendben történt: Borda János cukrozott bort készített, azt az adózás elől elrejtette, eltitkolta (ez ugyan nincsen rendben, de az már igen, hogy) a pénzügyőrök a bort május 20-án megtalálták és a járási tanács a bőrrejtegetőt jnMius 5-én 400 forintra büntette! Még azt sem kifogásolhatja senki, hogy a megbüntetett gazda szerkesztett a megyei tanácshoz egy fellebbezést, melyben kéri a 400 forint bír súg törlését, illetőleg mérséklését Ami nincsen rendben, ami eltér a szokottól, az csak most következik. A kérvényt Borda János veje. Orosz István, a komlói városi tanács pénzügyi osztályának vezetője irta, sőt, ő maga, saját- kezűleg és lábúlaq vitte el a megyei tanács vb. pénzügyi o.itzályához, személy szerint Józsa Déneshez. — Az apósom leér vénye — jelentette be minden félreértés elkerülése céljából. — Kezeljétek méltányosan az öreg ügyét! Itt már meg kell állnunk egy pillanatra. Orosz István ahogyan falun mondani szokás, „hivatalos ember”. Pénzügyi osztály vezető. Tisztában van a törvényekkelazzal, hogy mit szabad és mit nem. Tudhatta, hogy nem szabad cukrosbort készíteni, anélkül, hogy azt be ne jelentenék adózásra a pénzügyőrséghez (sőt. azóta megjelent rendelet szerint egyáltalában nem szabad cukrosoort készíteni). Azt is tudta, bogy nem 4r (igazat fellebbezésében. Mert: 1. Arra hivatkozik, hogy nem cukrozott bort, hanem törkölybort készített, tekintve, hogy az elmúlt évben kevés bora termett. Ez azért nem igaz, mert tavalyi 50 literes szőlőtermése törkölyéből nem készíthet 100 liter törkölybort senki. 2. Arra hivatkozik, hogy forrás után be szándékoztak jelenteni a bort. Ez azért nem igaz, mert apósa a pénz ügyőröknek elmondta: 25 liter cukrozott bort már elfogyasz tottak. 3. Arra hivatkozik apósa nevében, hogy semmiféle sza bálytalanságot sem követett el, pedig mint pénzügyi szak ember igenis tudta, hogy tiltott dolgot cselekszik. Feltehető a kérdés: vajon megengedheti-e magának egy állami funkcionárius, hogy — még apósa védelmében is — ilven kérvényt írjon és azt a felsőbb szervnél beajánlja? A válasz csak egy lőhet: nem! A dolognak azonban van folytatása is. Nem az a folytatás, hogy Józsa Dénes, a megyei tanács vb. pénzügyi osztályának előadója kereken visz- szautasította kollégája, Orosz István leérését, hanem az, hogy vörös tintaceruzával rávezette az aktára: „Orosz Pista apósa!” így, felkiáltójellel. Azután még vörössel alá is húzta a feljegyzést, így adta át munkatársának, Siklósi Sándornak. — Nem akartam,. hogy véletlenül túlságosan alacsonyra szállítsa le a büntetést, azért írtam rá a nevet ... — mentegetődzik Józsa Dénes. — Eszre se vettem a feljegyzést, nem is láttáméi. — állítja Siklósi Sándor. Az emberi gondolatokba nehéz belelátni. Nem lehet bizonyítani, hogy Józsa Dénes miért jelölte meg vörös ceruzával Orosz István apósának fellebbezését, azt sem lehet bizonyítani, hogy Siklósi Sándor észrevette-e a feljegyzést vagy sem. Egy azonban bizonyos. Józsa Dénes és Siklósi Sándor állítását nem hiszi el senki ezen a világon. Különösen az után nem hiszi senki, hogy Borda János büntetését végső soron 150 forintra szállították >le. Ennek a históriának bizony protekció-szaga van, akárki szaglássza is. Rosszilla tú ügy ez. Annál is inkább az. mert egyszerre három funkcionárius keze van benne. Három kéz, mely egyet mosdat... — Nem nagy dolog az egész, százával akadnak hasonló apró-cseprő bírságok ... — mondja Jakab elvtárs, a megyei tanács pénzügyi osztályának vezetője. Ez igaz. Nem nagy ügy ez, jelentéktelen bírság, Jakab elvtárs is csak most szerzett róla tudomást. De az már nem apróság, hogy tanácsunknál akár csak egy helyen is, akár csak egy esetben is, felütötte fejét a pi*- tekcionizmus. A mi tanácsaink — a nép tanácsai. A tanácsapparátusban dolgozó elvtársak megismerték és megszerették már évek során munkájukat, megszerezték a szükséges gyakorlatot. Tiszta Icézzel és tiszta lelkiismerettel intézik az esetek túlnyomó többségében, szinte minden, esetben a dolgozók ügyes-bajos dolgait. De az, hegy ilyen eset előfordulhatott — éberségre int. Még akkor is, ha ez az eset kivétel, ha ez az eset volta- képven apróság. A 400 forint valóban az. A protekció azon ban kicsiny és nagy ügyeknél egyformán —’’nagy bűn! Es azért, hogy hasonló eset ne forduljon elő sem a megyei tanácson, sem másutt, indokolt, hogy az ügyben szereplő személyeket a legszigorúbban vonják felelősségre. Felelősségre kell vonni őket, hogy kicsiny ügyekben vagy nagyokban. Orosz Pista apósa ügyében vagy máséban egyformán a nép érdekében, törvényeink ste- rint, tiszta- kézzel, pártatlanul döntsön mindenki, aki a nép bizalmából ilyen kérdésekben dönthet. Felelősségre keV vonni őket, hogy a protekció — amely itt-ott szórványosan még felüti fejét. — mielőbb teljességgel a mú't szomorú, emlékei között ma- 7 adjon. GARAMI LÁSZLÓ. 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 ( 4 4 4 4 \ 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 X 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 Propagandisták tanácsadója A iwkásoszlálv elnyomorodása a kapitalizmusban A kapitalizmust védd .............. mező közgazdá szok és politikusok cikkek halmazában fejtegetik a tőkés rend örökkévalóságáról és életképességéről szóló frázisokat. Különösen azt bizonygatják nagy szenvedéllyel, hogy nem törvényszerű a munkásosztály elnyomorodása a kapital.izrrHjs.bain, hanem megvan a lehetőség arra, hogy a munkások életszínvonala tartósan emelkedjék. Ezeket az urakat maga az élet cáfolja meg. Az élet éppen azt bizonyítja, hogy a tőkés országokban a munkás és a tőkés ellentéte rendkívül kiéleződött és a kapitalizmusben, különösen az imperializmus szakaszában — az általános válság idején ez az ellentét tovább mélyült. Beszéljenek maguk a tények arról, hogy milyen a munkásosztály helyzete a kapitalista országokban, milyen mély szakadék van a mun ka és a tőke között. A kaliforniai egyetemen Heller professzor számításokat végzett, hogy egy amerikai 4 tagú család egy év alatt, mekkora jövedelemből tud szerényen megélni. E szerény költségvetés például 1953-ra 5.400 dollár évi jövedelmet állapított meg, mint minimális költséget. Érdemes megnézni, hogy mit tartalmaz ez a szerénv költeégvetés. Például heti 60 gramm vaj, 1200 gramm hús. vagy hal, a háziasszonynak 2 évenként egy szövetruh», évenként egy műselyem és két kartonruha. Az orvod kiadás nem is szerepel a rtWvégvetésben és egy évben csak egyheti szabadságot számít, naponta egy újságot és havonta kétszeri mozi látogatást engedélyez. Színház, hangverseny, könyv, szintén rincs a költségvetésben. Hogy valósul meg a gyakorlatban e minimális költségvetés? A hivatalos statisztika szerint 1953-ban a családok jövedelme a következő volt: A családok 69 százalékának, tehát több, mint kétharmad részének 37. évi jövedelme 5.000 dollár alatt mozgott. Még szem betűnőbb a helyzet, ha részletesebben megnézzük a családok megoszlását: a csalódok 10 százalékának az évi jövedelme 1000 dollár «tett van, 13 százalékának pedig 1000—2000 dollár között mozog. Tehát a családok. mintegy 23 százaléka igen nyomorúságos helyzetben él. További 30 százalék jövedelme 2000—4000 dollárig terjed — és ez mé.g mindig csak igen szerény életmódot biztosít. 4—5000 dollár között van a cealádok 16 százalékának évi jövedelme. Tehát ezek még mindig nem érik el a Heller- féle létminimumot. Különböző becslések szerint a munikásosa- !ódáknak csak 10 százaléka él azon a színvonalon, ©mely meg felel a Heller-féle szerény élet módnak. A kapitalista országokban a reálbérek a hadigazdaság növekedése következtében egyre I süllyednek. A népgazdaság mi'fltarizálása jelentős adóterheket jelent a dolgozóknak. A monopóliumok az árak növelésével és magas szinten tartásával, egyre lejjebb szorítják a dolgozók reáljövedelmét. Franciaországban például 1938-tól napjainkig, a bérek 20.5-szere- sére növekedtek, az árak viszont 32.5 szeresére emelkedtek. Angliában, 1954 júniusától 1955 júniusáig a legfontosabb fogyasztási cikkek ára jelentősen emelkedett: az élelmiszerárak például 10 százalékkal növekedtek. A mun hások helyzetének--------------------iosszabbodá sá t bizonyítja a tőkés országok ban a munka intenzitáséinak nagyfokú növekedése is. A különböző „tudományos” módszerek segítségével préseütik kj a munkásokból, tel vesítményük maximumát. Például Francia- országban, a Jeumont-i vas-és acélgyárban 1947-től 1953-ig a legcsekélyebb beruházás és korszerűsítés nélkül 3.2 kilóról 6 kilóra növekedett az egy munkásra eső termelékenység Az „Economie et Politique“ című folyóiratban Derűs tanár írja. hogy a munka termelékenysége a fent jelzett időben 8—9 százalékkal növekedett, az órabérek pedig csökkentek. Az egész tőkés világon bányákban, üzemekben és ipartelepeken, Amerikában érik el a legnagyobb teljesítményeket. — Igaz, hogy ebben része van s korszerű gépeknek, a fejlett technikának is, de nagy köze von a munka intenzitás magas színvonalának. Ismeretes, hogy a Ford gyárban a munkaerő- hullámzás eléri évente a tízezret is. Ennek az az oka, hogy a növekvő munkaintenzitás következtében nem bírják sokáig a munkásak a szédült iramot. Ilyen körülmények között, rö vid a munkások életkora, nagy a rokkantság és az üzemi balesetek száma. A kiöregedett megrokkant munkások aztán sehol sem kapnak munkál. — Nem egyszer előfordul, hogy őszülő munkások festik a hajukat. így próbálnak fiatalabb- naik. látszani, hogy elhelyezkedhessenek. A düsseldorfi Handelsblatt egyik tudósítója nemrég a következőket írta: ,.Ne\v- yónkban a 28 éven felüld gépírónőket általában öregnek tekintik, a 35 éven felüli nők rendszerint csak nehezen találnak munkát. Ez á’l a 45 éven felüli férfiakra is .. Ha egyszer elvesztettéle állasukat, többé nem tudnak tartósan elhelyezkedni a termelésben, ha csak valamilyen szerencsés véletlen, vagy nemzeti sznror- "'étlertség, mint példi .>! háború, közbe nem jön.” A tőkés országok munkásainak életszínvonaláról ad képet az a tény is, hogy ?z orvosi ellátottság nem kielégítő, a gyógyszerek pedig drágák. Kötelező társadalombiztosítás nincs. A betegbiztosítással me- gárwállaiikozók foglalkoznak, a díjszabás pedig magas. — Az amerikaiak 80 százaléka, komoly betegség esetén képtelen előteremteni a gyógyítási költségeket, s ilyenkor teljesen eladásodnak. A munikásosztálv helyzetét rontja a tőkés országodban állandóan meglévő és folyton növekvő munkanélküli tnrta- léfasereg is. A kapitalizmus soha nem tudja megszabadítani a munkásokat a letbizonytalan ságtól. A tőke számára urnáig szükség van tnrtalékseveg- re, amellyel féken tart ia a még dolgozó munkásokat és leszorítja bérüket, á munkanélküliség különösein brutális módon jelenik meg az USA-ban. Bevált szokás például a Ford- műveknél, hegy amikor egy- egy új kocsi típus gyártására térnek át, hónapokig leáll a termelés. A gyár munkásai ilyen esetben munkanélküli segélyt sem kapnak, mert elméletben „van“ állásuk. — Az USA-ban a munkanélküliek számát 3—4.5 millióra tehetjük. Nyugat-Németországban a munkanélküliek száma, eléri a 4 milliót. A Német Gazdasági Intézet adatai szerint kb. félmillió 15—25 éves fiatalembernek nincs munkája. Franciaországban, 1952-ben 2.5 millió munkanélküli rótta az utílven ,Jólétet" biztosít---------------------- a tőkés re nd a munkások millióinak. A kapitalizmus csak a tőkéseknek és kiszolgálóiknak nyújt jólétet. A monopóliumok me- sébeillő profitot harácsolnak ötsisze. „A tömegeik rettenetes szenvedéséből, a proletár vérből sajtolják ki milMárdjuk jövedelmeit, színaranyát.” (Lenin.) Az Egyesült Államokban, a monopóliumok profitja az elmúlt 20 év alatt a következőképpen alakult: 1936—1940 6.2 milliárd $ 1941—1945 21.5 1946—1949 28.7 1950—1953 42.3 „ Legjobban jövedelmez azoknak a vállalatoknak, amelyek a hadi megrendelések zömét kapják. A „Fomtume” című monopolista lap dicsekvésből megjegyzi, hogy egyedül a General Motora bevétele annyi volt, mint Belgium egész nemzeti jövedelme. Ezek a tények cáfolják a tőkés rend fizetett védelmezők, akik körömszekaditáig próbálják elhitetni a munkással, hogy ez a legjobb társadalma forma a világon, hogy meg lehet teremteni a harmóniát a munkás és tőkés között, s mindegyik megkapja a magáét. A munkások harcolnak azért, hogy javítsanak sorsukon. A sztrájkok száma bizonyítja, hogy szervezett összefogással tudnak eredményt elérni. 1954-ben az USA- bain például 3.483 sztrájk volt. amelyben 1,530.000 dolgozó vett részit. Ez év május 3-án este Angliában mintegy 45 ezer bányász sztrájkolt, 22 aknában teljesen leállt a munka. Május 4-én a doncasteri medence további 28 aknájának csatlakozásával 70 ezerre emelkedett a sztrájkolok száma. Az elmúlt esztendőben. Nyugat-Németországban kb. 1.6 millió volt a sztrájknapok száma, vagyis átlagban mintegy 14 nap esett minden sztrájkodé munkáéra. A sztrájkok 95 százaléka sikerrel járt, A munkások szervezett ösz- szefogása bebizonyítja, hogy lehet eredményeket elérni a tőkésekkel szemben. A dolgozók harcolhatnak — és kell is har- colniok — helyzetük megjavításéért a kapitalizmusban, de a munka és a tőke közti ellentét megszüntetését, a kizsákmányolás felszámolását, a dolgozók helyzetének gyökeres megjavítását a kapitalizmuson belül megvalósítani nem lehet. Ezt csak a kapitalizmus megdöntésével, a szocializmus győzelmével lehet elérni, A tőkés országok kommunista pártjai — ezért harcolnak. Céljuk: minél előbb megvalósítani — a kapitalizmus megdöntésével — azt a rendszert, amely biztosítani tudja a dolgozók anyagi és kulturális jólétének állandó emelését. BESZE LÁSZLÓ - egyetemi tanársegéd
