Dunántúli Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-11 / 214. szám
4 N ä p r ö 1955 SZEPTEMBER 11 Sokmilliós beruházások a pécsi bányákban Fejezzük be határidőre az építkezéseket! Vasáutüfti Uiófiilca... így. em&euMsalá Mm s&neti a politikát A Pécsi Saéribányászatii Tröszt 1955-ös beruházási terve lóét nagy részire tagozódik. A létesítmények nagy száma és értéke, vaflaimint a beruházás Jelentőségé miatt első helyen a távlati fejlesztést beruházási tervet említjük meg, második helyen az üzemek kapacitását tartó, illetve azt lényegesen emelő beruházásokat. A távlati fejlesztési terv beruházásainak megvalósítása során egy teljesen új pécsi szénbányászat alakul ki. Évtizedes, megszokott földalatti termelőhelyeik és külszií ni létesítmények szűnnek meg, hogy helyet adjanak az új, nagyobb kapacitású iétesítmé- nyeüonefk. Megszültük Szabolcson a Béke-akna, de már folyamatban van egy modem szállító-akna mélyítése; megszűnik Béke-aknán a nagy szénrakó-állomés, véle együtt a vasút is, mert „ szabolcsi szén- termelés az újhegyi aknától ikö télpályán fut le majd a szénmosóba. A szánmosó új szállító és szénelőkészítő gépeiket kap; a gépék nagy része már a helyszínen várja a felszerelést. Az ezévi fejlesztési tervnek augusztus 31-ig 52.9 százalékát valósítottuk meg. a mosóbővftésnél azonban az egész évre tervezett munkának csak 28.7 százalékát, a bányászati fejlesztés beruházásait pedig 62.3 százalékra teljesítettük. Az üzemi építkezések tér vét eddig 61.3 százalékra valósítottuk meg, ami nem mondható kielégítőnek. Ha a lemaradásokat vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a mélyíú rásók, az aknamélyítéseik és a kisebb épületek ütemszerűen haladnak, ez azonban nem mondható el általánosságban a külszíni építkezésekről, amelyek közül például a Józsefhá- zi út készültségi foka 22.5 százalék. A Hird-hoeszúhetényi vasút terve 90, az újhegyi transzformátorállomásé ló, a szénmosó magasbunkerck terve pedig 30 százalékban valósult meg eddig. Ezeknél az építkezéseknél részben a kedvezőtlen időjárás, a kivitelező vállalatok létszámhiánya, a tervezők késedelmes tervszolgáltatása, a vasútnál pedig főképpen az engedélyező minisztérium engedély kiadási késedelme okozza a lemaradást. Természetesen ezek mellett szerepet játszanak a tröszti szer veiknek a hitelek megnyitása és a szerződések megkötése körüli apró késedelme. A lemaradás különösen a gépeknél nagy. Itt a teljesítés alig 12 százalék, pedig a betervezett gépkeret csaknem felét képviseli az építési összegnek. A késedelem oka, hogy a szénmosóhoz, valamint a kötélpólyáihoz — melyeknek gépei az összes gépek 80 százalékát teszik ki — a szükséges terveket a Tervezőiintézet későin adta át. A gyárak már a megállapított tervükbe ékelték be ezeket a tetemes rendeléseket és így a tröszt jóváhagyott, beruházási tervében szereplő határidőkkel szemben a gépgyárak csak a negyedik negyedév végén szállítják a gépeket. Nyilvánvaló, hogy ez a gépek időben való felszerelését is lehetetlenné teszi. Ugyanezt kell e'mondanunk az építkezésekről. Ha az aknamé/lyítéshez szükséges egy-egy kis ideiglenes gépház nem készül el időre, az a 80 milliós új aknamélyítés megkezdését, vagy a gépi üzemmel való folytatását akadályozza. Ez pedig a feltár1 szénterület kitermelésének id'' pontját tolja el. Külön vizsgáltuk a tröszt munkavédelmi, egészségügyi kulturális, szociális és lakásépítő beruházási tevékenységét. Különös jelenség,, hogy ezen a téren — amelyre f szocialista építésben renrikívü U figyelem irányul — rend kívüli a lemaradás. Vontatottan készül a Széohenyi-aknai az újhegyi, a vasasi munkás fürdő, a pécstbányai orvosi ren de’.ő, a saénmosó mellékhelyiség-csoport ja, a központi mentőállomás István-atknán. Mind ez azért, mert a Pécsi Tervez« Iroda késedelmesein készített* el a te/rvclcet. Az említett há rom fürdő építkezései a jövő évre mennek át. Az újhegy miunkásfüirdő építése azért húzódik el, mert eddig már háromszor változtatták meg £ födémszerkezet tervezetét. A trösztnek sokkal határozottabban k°H feMéunie és m-ee kell követelnie a beru- házások határidőre való teljesítését. Ahogyan a tröszt az István- afcna-i és hosszúlhetényi készenléti lakásoknál, valamint a műn1.-:ásszá!,!óknál meg tudta oldani, hogy a munkák időben befejeződjenek, ugyanúgy meg kell oldani mindenekelőtt az egészségügyi szociális beruhá zások tervszerű befejezését, sőt határidő előtti teljesítését is. Krisztián Béla a Pécsi Szénibányászati Tröszt beruházási osztályvezetője. t Egy hét alatt 256 család 416 tagja 2567 hold földet vitt * a közösbe £ A megyei tanács termelőszövetkezeti osztálya összesítette J az elmúlt hét termelőszövetkezeti mozgalmának eredményeit. Hét nap alatt, a járásoktól befutott jelentések szerint 256 csa- Iád 416 tagja 2567 hold földdel választotta a szövetkezést és ezidő alatt több új termelőszövetkezet is alakult. A legnagyobb előrehaladást a szigetvári járás mutatta fel, ahol 117 család ) 198 tagja 1507 holdat vitt a közösbe. A z emberrel, aki nem szereti a ** politikát, a Pécs—komlói autóbuszba n találkoztam. Én a bányásznapra mentem, ő haza ment. A buszban is otthonosan helyezkedett el — láthatóan sokszor megtette már ezt az utat — és mint házigazda, szóval tartotta azt a húszegynéhány embert, akit a nagytestű Ikarusz hordozott. Először úgy könyveltem el magamban, mint a Megelégedett Embert, nagy M-mel és nagy E-vel. — Vidáman Ítéli dolgozni! — mondogatta. — Úgy nem nehéz a bánya-1 munka! Akkor ömlik a szén! Én csak vidáman dolgozom... Észre se veszem, hogy énekelek ... Múlik így az idő, mmt a karilcacsapás, a csillék meg telnek, telnek, rakásra... Negyven percig utaztunk — negyven percen át ki nem fogyott a beszédből. Elmondta, hogy Komló-Ófaluban, kicsiny családi házban lakik feleségével, gyermeke nincs, szépen bebútorozkod- tak és most gondot okoz neki, mire költse a közel hatezer forint hűségjutái mat és azt a 2500 forintot, amit negyed- évszázados bányamunkássága évfordulójára kapott. Mindezt csak úgy mellékesen, természetes könnfedséggel mesélte, a büszkeség csak akkor színesítette hangját, mikor beosztásáról beszélt: — Két éve aknász lettem ... Minden iskola nélkül... De tudok annyit, merem mondani, hogy tudok, mint akármelyik tanult, iskolázott fiatal. Akár bányamesternek is elmehetnék, pedig az már nagy dolog! De megcsinálnám! Ha nem hiszik, megkérdezhetik akárkitől Kossuth-bányán, mert ismernek ott engem jól. Huszonöt év alatt megismerhettek ... Mosolyogtunk valamennyien. Nem gúnyosan, nem lekicsinylőén, hanem öröm mel. örültünk a pepitakockás ruhában feszítő, széles mozdulatokkal magyarázó, fiataloskülsejü öreg bányász örömének. Valaki, egy fehérruhás férfi megkérdezte: — Hány éves? —_ Negyvenöt múltam... Nem látszik 'rajtam, igaz? De tudják mi ennek a titka? Az, hogy nem politizálok! Nézzék ... Én nem szeretem a politikát .... Ne kem édesmindegy, hogy milyen rendszer van. csak dolgozhassak ... Nekem édesmindegy, hogy nyilas volt-e valaki vagy kommunista, csak nékem hagyjon békét... Én ugyan nem izgatom magam a külpolitikáért, se a belpolitikáért.... Azt csinálják mások... Nyugodtan dolgozni, nyugodtan élni — ez nekem való! így folytatta tovább, olyan erővel, hogy csak Kökönyösnél vette észre magát... — Már itt vagyunk? Hát ez gyorsan ment... Leszállók, mert Pécstől idáig már kiszáradt a torkom.... Ezzel barátsággal bólintott befele és lelépett a már lomhán továbbinduló autóbuszról. Én pedig, aki nem válaszolhattam neki ott, hadd pótoljam itt a mulasztottakat. .. Azon kezdeném, hogiy nem mondott igazat pepitaruhás ismerősöm. Legalább is ami a politikát és politizálást illeti. Mert mi is a politika? Ahogyan mondani szokták: az uralkodás tudománya... Az urak politikája az volt, hogy buszbei i ismerősöm hiába tanulta ki a szabóságot. mm tudott elhelyezkedni annakidején ... Elment hát bányásznak... Ott felvették, ott dolgozhatott. De hogyan és mennyiért? Az is az urak politikája polt, hogy robotolhatott megszakadásig, mégse vihette feljebb, mint a vájárság... Az urak politikájához tartozott, hogy munkásemberből ritkán, majdhogynem sohasem csináltak aknászt, vagy bányamestert, még ha kisujjában volt a bánya tudománya, akkor sem. Az urak politikája volt a nyomortanyákból épített Komló, a szanálás, az éhbér, a feketelista és még egy sereg találmány, amiből nékik hasznuk, nékünk — pepitaruhás aknász ismerősömnek is — ká runk volt... Ha most egy bányász, munkás vagy paraszt, tanító vagy orvos politizál és jól politizál, az a munkáshatalomért politizál. „Bebútorozkodtunk — mondta az autóbuszbéli ismerős. — Nem tudom hová költsem a hűségjutalmat, meg a 2500 forintot... két éve aknász lettem— Akkorát változott Komló, hogy aki öt éve látta, rá se ismerne...” Mindez a mi politikánk... És ha szereti a hűségjutalmat, az aknászt előléptetést, az új Komlót, a modern bányát, akkor — ha tagadja is — szereti a mi politikánkat. És ha jól dolgozik — eredményei ezt mutatják — akkor is politizál. Mert ez proletárpolitika — a proletárdiktatúra politikája! „Nyugodtan élni és nyugodtam dolgozni — ez nekem való”, — de lehet-e nyugodtan élni ott, ahol nem mi politizálunk? Lehet-e nyugodtan dolgozni ott, ahol az uraké a hatalom? A nyugodt életet, a munka biztonságát csak a mi politikánk hozza. Szeretni a mi politikánk eredményeit — nem szeretni a mi politikánkat; fából vaskarika. Ennyit szerettem volna elmondani autóbuszbeli aknász ismerősömnek... És még annyit, hogy kívánom, dolgozzon soká jó egészségben, derűs kedvvel, sok-sok eredménnyel. Még legalább 25 évig. GARAMI LÁSZLÓ „Gyere közénk! Neked is, nekünk is jobb lesz" EZ EV MÁRCIUSA OTA | fordulat van a termelőszövetkezetek számszerű fejlődésében. E hét végén a számok ezt utatták: belépett 109 család 2.113 tagja 8987 hold földdel. Azóta ismét új termelőszövetkezetek alakultak Somogy visz - lón, Magyarszéken, Bodán. Egyre jobban gyümölcsözik tehát a pártszervezetek felvilágosító munkája, a termelőszövetkezeteik példamutatása, tei- méseredménye egyre több egyé ni’eg dolgozó parasztot győ7 meg a nagyüzemi gazdálkodó? előnyeiről, egyre több egyénileg dolgozó paraszt érti meg: igazi boldogulását, az Igazi jólétet, a felemelkedést csak a nagyüzemi mezőgazdaságban találhatja meg. Amikor eredménynek mond juk a fejlődést és felsoroljuk: ennyien és ennyien léptek n termelőszövetkezetekbe. ugyan „kikor azt is hozzá kell tenni, hogy csak ennyien. A lehetőség megvolt és megvan arra, hogy nagyobb legyen a belépők száma. Számos megyében — közte a szomszéd Somogybán is — erőteljesebb a számszerű fejlődés. Megyénkben Is lehetne több és a közeli hetekben minden erővel, — de az önkéntesség szigorú betartásával — a szám szerű fejlődés gyorsítására kell törekedni. Az útból azonban el kell hárítani néhány akadályt, ki kelj javítani a hibákat. A legfontosabb feladat: szélesíteni, sokoldalúbbá tenni a felvilágosító munkát, helyes magyarázatot adni a különböző téves nézetekre, megcáfolni az ellenség híreszteléseit. Az utóbbi heteik tapasztalatai azt mutatják, hogy a termelőszövetkezetek pártszervezeteinek egy része még mindig nem szakított a régebbi gyakorlattal. Mindössze 5— 10—15 népnevelőre bízzák a kívülállók meggyőzését. Ame - lett, hogy számszerűleg is kevés a felvilágosítást végzők szá ma, csak egyrészük termelőszövetkezeti tag. A többi a tanács, a kisipari szövetkezet, a földművesszövetkezet és helyeimként a gépállomás dolgozóiból tevődik össze. Nem az a hiba, hogy az utóbbiak részt- vesznek ebben a munkában, hanem sr, hogy kevés a fel- világo.jító munkában résztvevő tsz-tagok száma. Csak néhány olyan példa van mini amilyent Markócom találunk, hogy a tsz minden tagja egy- egy kívülálló dolgozó paraszt meggyőzését vállalta. Még Má- gocson is — ahol a megye legnagyobb és egyik legjobb termelőszövetkezete van — néhány héttel ezelőtt csak 40 népnevelő (ebből 20 termelőszövetkezeti tag) végzett munkát a fejlesztésért. E hibát érezték és érzik is a járási, községi pártszervezetek, tanácsok, de számos más helyen nem járnak a hiba kijavításának helyes útján. Megpróbálják maguk „elvégezni“ a munkát, betömni a rést ahelyett, hogy a termelőszövetkezetek tagjaiból bővítenék a népnevelő hálózatot. Ez nem helyes eljárás. Elsősorban a termelőszövetkezetek tagjai rí gezzenek felvilágosító munkát. Ennek feltételét azonban meg kell teremteni. Meg ke’i cáfolni azokat a téves, a fé> lesztés útjában álló nézeteket, amelyek a termelőszövetkezetek jelentős részénél még megvannak. Amíg ezt nem végesr zük el, nem várhatjuk, hogy meggyőző munkát végezzen az a tsz tag, aki maga is ellenzi az új tagok felvételét. AZ EGYIK | legelterjedtebb nézet: „Nem kell új tag! Most jönnek? Beülnének a készbe.“ Sok minden rejtőzik e mögött: „Alakítsanak új tsz-t, ha annyira akarnak és legyen részük nekik is azokban a nehéz ségek bem, amelyeket mi végigjártunk.“ „Jól érezzük magunkat, olyanok vagyunk mint egy család, — idegen nem kell, még a legkedvesebb vendégből is elég három napig.“ „Most már jól élünk, jobban mint az egyéniak, — kellene nekik a jobb.“ Látszólag — különösen a politikailag kevéssé képzett tsz- tagok előtt „aranyigazságnak“ tűnő kijelentések ezek. A valóságban nem igazságaik, hanem tetszetős külsejű tévedések. , A termelőszövetkezetek tagjainak'többsége nem egyszerre lépett a tsz-be. Van aki csak tavaly, vagy aki két, három, vagy négy évvel ezelőtt. Nem kétséges, hogy az első belépők küzdöttek le a legtöbb nehézséget, bajt, az utánuk következők már mind kevesebbet. Akik mast lépnek a tsz-ekbe, azoknak már nem kell bailód- niok az 1949—50-ben előfordult hibákkal. Márpedig a „beülnének a készbe" nézetet vallók azt szeretnék, hogy legyen részük az újaknak is az első évek bajaiban. Az ilyen kívánság — amellett, hogv helytelen — teljesíthetetlen, mert az elmúlt éveket „visszahozni“ nem lehet. Pártunk nem azt tanítja, hogy a dolgozó parasztság csak egyrészének kell falun felépíteni a szocializmust, csak egy részét kell megszabadítani a kispai’cellés gazdálkodás ezernyi gondjaitól, bajától, csak egyrészének kell az egyéni gaz dálkodásná, magasabb jólétet és kultúrát biztosítani. Pártunk azt tanítja az egész mezőgazdaságban fel kell építeni a szocializmust — amelynek útja a termelőszövetkezeti gazdálkodás, —, az egész dolgozó parasztságot meg kell szabadítani a kisparcella gondjaitól, bajaitól és a dolgozó parasztság egészének kell a magasabb jólétet, kultúrát biztosítani. Tehát azok az önzők, akik ezt csak maguknak szeretnék, akarva-akaratlanul nemcsak maguk, de az egész társadalom fejlődése ellen cselekszenek. Maguknak is ártanak. Baranyában a termelőszövetkezetek többsége kislétszámú és külterjes gazdálkodást folytat. A külterjes gazdálkodás felszámolásának. de helyenként még a megjavításának is az alacsony létszám áll útjában. Az alacsony létszám szinte minden termelőszövetkezetben érezteti hatását. Egy példát erre a sok közül: Szágy községben a termelőszövetkezet, mert, széjjel van a föld, nem tudja megfelelően kialakítania vetésforgót. Előfordult, hogy területük egyrészén kalászon kalászos után vetnek s mint idén csak 8 és fél mázsa volt a búza terméseredménye. Jó vetésforgó kellene, istállót, fiaztatót kellene építeni, de nincs elég erő rá, mert n falu több mini fele még egyé-Meg dolgozó paraszt. A pártttkár elvtérs így nyilatkozott: „Nem tervezhetünk messze előre, nem tudunk elég gyorsan fejlődni"— száll csony létszám miatt. Több ilyen termelőszövetkezet var. a megyében, Tévedés, hogy az új belépők beülnének a készbe. Vajon van olyan termelőszövetkezet a megyében, az országban amely re azt lehetne mondani, hogy „ez a termelőszövetkezet már kész, már lehetetlen tovább fejlődnie." Ilyen tsz nincs, hisz a nagyüzemi gazdálkodásnak még iskoláját járják. Márpedig az iskolában általában fiatalok tanulnak, aiklk nőnek, erősödnek és évek múlva lesznek felnőttek. így vannak a tsz-ekis. Az igazi fejlődés, a felnőtté vi lás még előttük áll és ez akkor következik be gyorsabban, ha több ember munkálkodik rajta. Gondoljanak arra a jólétet csak maguknak akarók: ha 10 —15—30 család közös munkája ilyen szép eredményeket hozott, mennyivel szebbeket hoz az egész falu dolgozóinak közös összefogása. EZ ARRA A TÉVEDÉSRE | is magyarázatot ad, hogy „ha új tagokat veszünk fel, kevesebb lesz a jövedelem“. Az új tagok is dolgoznak, munkájuk, bevitt földiük, állatuk jövedelmet hoz. Nem kevesebb, hanem több lesz a jövedelem. Kétségtelen, hogy az újonnan belépők még nem szokták meg a közös gazdaságban a közösen végzett munkát. Az egyéni gazdaság erre nem tanította meg. De ez nem jelenti azt, amit számosán hangoztatnak, hogy „ha újakat veszünk fel, újra laza lesz a munkafegyelem“. Miért volt laza régebben a 'ísz-ekben a munkafegyelem? Mert senki sem szokta még meg a közösben végzett munkát, s ahogy megszokták, maguk kárén megtanulták, úgy erősödött. Ma a termelőszövetkezetek többségében már szí-, lát'dan bízó, munkájuk, tudásuk legjavát adó tagok vannak, akik munkájukkal, magatartásukkal, felvilágosító szavukkal az új tagokat, ha esetleg fegyelmezetlenek, rövid idő alatt fegyelmezett dolgozókká tudják nevelni. Ez munkát jelent, vesződséget, fáradságot, de éppen ez az egyik legszebb feladata a termelőszövetkezetek tagjainak. Ezek a nézetek nem újak, hetek óta halljuk innen-onnan. Mégis — annak ellenére, hogy már volt szó róluk — ismét szólni kell róluk, mert új jelenség társult hozzá. Az elmúlt hetekben előadásokon, értekezleteken, újságcikkekben, rádióelőadásokbain bírálták és oktatták e nézetek vallóit. Hatása: ritkábban lehet nyíltan hallani, hogy miért nem akarnak felvenni egyes helyeken új tagakat. De ezzel együtt nincs fordulat a felvilágosító munkában. Ügy is lehet mondani, hogy burkolttá vált egyes helyeken a befelé fordulás. — Nem mondják, hogy miért nem vesznek fel újakat, de semmit sem tesznek annak érdekében, hogv legyen új belépő. Ez legalább olyan veszé- lves hiba, mint a befelé fordulást igazolni akaró nézetek. Ideje lesz erre is felfigyelni. FORDULATOT | kell terem. teni a következő napokban és hetekben, hogy minden tsz tag megértse: a maga boldogulását, a társadalom fejlődését segíti elő, ha a közösben végzett jó munkája mellett felvilágosító szóval fordul a kívül- á’ló egyénileg dolgozó parasztokhoz és türelmesen arra buzdítja: gyere közénk, neked is, nekünk is jobb lesz.
